2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A kormányzati szintek közötti felelősség-megosztás és a közoktatás Magyarországon

5. Összegzés

2009. június 17.

5. Összegzés

Az oktatásirányítás magyarországi rendszerének legfontosabb jellemzői a megosztott felelősség és az országos szintű szabályok keretei között meghagyott nagyfokú helyi önállóság. Ez a közoktatás valamennyi funkciójára jellemző, a tanári foglalkoztatástól kezdve az oktatás tartalmának a meghatározásán, a fejlesztési döntések meghozatalán és a tanulói továbbhaladás szabályozásán át a minőség biztosításáig és általában a gazdálkodásig.

A helyi szereplők önállósága és felelőssége nagymértékben megnövelte a magyar közoktatás adaptivitását és innovatív képességét, ezáltal elősegítette azt, hogy viszonylag gyorsan és eredményesen alkalmazkodjon a társadalom átalakuló igényeihez. A gazdasági válság és a közkiadások megszorításának az időszakában különösen értékesnek bizonyult az, hogy lehetővé tette külső erőforrások bevonását és kezdeményezésekre sarkallta a helyi közösségeket és az egyéneket. A közoktatásban kialakult felelősségi viszonyok Magyarországon egyértelműen pozitív hatást gyakoroltak a helyi demokrácia és általában a helyi közösségek felelősségérzetének a fejlődésére. Az intézmények között kialakult verseny a rendszer egy részében hozzájárult a szolgáltatások színvonalának az emelkedéséhez, az intézményi kínálat gazdagításhoz, és a szolgáltatások igénybe vevői számára a szabad választás sokféle lehetőségeit biztosítja.

Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy a rendszer alapjában véve garantálni tudja a közoktatás legfontosabb céljainak az érvényesülését. Bizonyos funkciókkal összefüggésben és meghatározott célok vonatkozásában ugyanakkor sokféle probléma is jelentkezett. Így több területen nehéz biztosítani a esélyegyenlőség (méltányosság) érvényesülését, számos területen gondok vannak a minőség, valamint az erőforrások hatékony felhasználásának a biztosításával is. A kialakult sokféleség és a szabályozás hiányosságai több ponton gyengítik a rendszer átláthatóságát, és ez gátolhatja a szolgáltatások igénybevevőit alapvető jogaik érvényesítésében.

Az elemzések azt mutatják, hogy a feltárt problémák mögött a leggyakrabban nem a felelősség nem megfelelő meghatározása, hanem sokkal inkább a felelősséggel rendelkező szereplők eszköztelensége vagy érdekeltségük hiánya található. A felelősségi viszonyokat az érvényben lévő törvények Magyarországon meglehetősen részletesen és koherens módon szabályozzák. Több olyan területet is találtunk azonban, ahol bizonyos funkciókkal kapcsolatban sehová nincs felelősség telepítve, illetve hogy olyan szereplők is rendelkeznek felelősséggel, amelyek az ennek gyakorlásához szükséges eszközökkel hosszabb távon sem ruházhatók fel (vagy esetleg túlságosan nagy költségekkel ruházhatók fel), illetve amelyek hosszabb távon sem nem tehetők érdekeltté a felelősség megfelelő szintű gyakorlásában.

A megfigyelt problémák mögött a leggyakrabban az található, hogy egy-egy szereplő nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a felelőssége gyakorlásához szükségesek lennének. Az esetek nagy részében ezek az eszközök megfelelő fejlesztéssel vagy szabályozással megteremthetők, de - mint láttuk - előfordulnak olyan esetek is, amikor csak a felelősség-allokálás újragondolására hozhat megoldást. A hiányzó eszköz gyakran a pénzügyi forrás, amely biztosításának a lehetősége a gazdasági fejlődéstől, valamint a közkiadásokra fordítható pénzek nagyságától, az oktatás költségvetési pozíciójától és a bevonható magánforrások nagyságától függ. Az esetek nagy részében azonban nem a források, hanem az információ és a felkészülés hiányáról beszélhetünk, amely a kommunikáció, az információs rendszerek fejlesztése és a képzés útján orvosolható. A magyarországi problémák egyik legfontosabb forrása kétségtelenül azoknak a kommunikációs, információs és visszajelzési mechanizmusoknak a viszonylagos kiépületlensége, amelyek nélkül egyetlen decentralizált rendszer sem képes hatékonyan működni.

Nem ritka az sem, hogy a felelősséggel rendelkező szereplők birtokában vannak ugyan a szükséges eszközöknek, de a megfelelő érdekeltség vagy elszámoltathatóság hiányában felelősségüket mégsem gyakorolják, vagy nem úgy gyakorolják, ahogyan kellene. Mivel a különböző ösztönzőkre a magyar rendszer szereplői általában elég jól reagálnak, sokféle lehetőség van ilyenek alkalmazására. A közvetlen - adminisztratív jellegű elszámoltathatóság lehetőségei, éppen a rendszer decentralizáltsága miatt korlátozottak, ugyanakkor a rendszer azokat a lehetőségeket sem használja ki, amelyek pedig adottak lennének: így például a nyilvánosság elszámoltató erejében rejlő lehetőségeket.

A megfigyelhető problémák megoldása tehát általában lehetségesnek tűnik az adott felelősség-megosztási rendszer keretein belül. Viszonylag kevés olyan kérdés van, amellyel kapcsolatban a felelősség valamelyik másik szereplőhöz való áttelepítése vagy egy-egy szereplő esetében újabb felelősségi körök megfogalmazása lenne indokolt. Ugyanakkor nagyon sok olyan kérdés van, amellyel kapcsolatban megfogalmazható annak a szükségessége, hogy a felelősség gyakorlóját megfelelő eszközökkel ruházzuk fel, illetve megteremtsük azokat az ösztönzőket, amelyek a felelősség tényleges gyakorlására késztetik.

Végül nagyon fontos hangsúlyozni azt, hogy bár a felelősség-megosztás magyarországi rendszere viszonylag hosszabb fejlődés eredménye, az átalakulási folyamat még messze nem zárult le. E rendszer megfelelő működése feltételezi az egyes szereplők közötti kooperációt és azt, hogy az egyes szereplők hasonló módon értelmezzék a szabályokat és a feltételeket. A rendszer számos eleme a szereplők egy része számára még túlságosan új, ezért nincsenek még birtokában annak a tudásnak, amely a felelősség gyakorlásához szükséges, illetve nem alakították még ki vagy nem sajátították el a kooperációnak és a kontrollnak azokat az új technikáit, amelyeket a rendszer sikeres működése feltételez. A megkezdett tanulási folyamat előrehaladása - különösen akkor, ha ezt tudatos politikával erősítik - sokat javíthat a rendszer azon képességén, hogy érvényre tudja juttatni a közoktatás alapvető céljait. Ezért a problémák megoldásában szinte minden területen meghatározó szerepe lehet a kommunikáció javításának, a tanulási lehetőségek kiépítésének és általában a kooperációs technikák megtanulásának.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.