2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Kőpatakiné Mészáros Mária – Singer Péter - Módszertani kaleidoszkóp

4. fejezet

2009. június 17.

4. fejezet

amelyben választ kapunk arra, hogy motiváció nélkül nem megy. A szerzők bemutatják az egyénre szabott tanulási módszerek, eljárások kiépítésének, az értő olvasás fejlesztésének, az emlékezet erősítésének, a célszerű rögzítési módszerek kialakításának néhány lehetőségét, a tanuló egyéni tanulási stílusának megtalálását. A fejezet végén konkrét példák találhatók a tanulási stratégiákra.

Ami a tanuláshoz szükséges

A tankönyvön, a tanáron és a tanulón túl a tanuláshoz még több dolog is szükséges.

Ezek: a motiváció, a tanuláshoz szükséges képességek és az egyénhez illeszkedő tanulási módszerek kialakítása.

A motiváció

Ahhoz, hogy a tanulási motivációt fejleszthessük, meg kell ismerni a már meglévő motívumokat, majd működésbe kell hozni azokat a pedagógia eszközeivel, tovább kell fejleszteni a meglévőket, vagy ha nincsenek ilyenek, akkor kell kialakítani.

A tanulás és a motiváció viszonylatában nézve a motiváció nélkülözhetetlen eszköz, mert a megfelelő hatékonyságú tanulást segíti elő.

A motiváció „belső gép”

A pedagógusok gyakran azonosítják a motivációt a szorgalommal. Mivel a szorgalom vagy a lustaság a gyerek tulajdonsága, a képességei pedig adottak, akkor e vélekedés szerint a változtatás lehetősége a gyermek kezében van. Ez az elképzelés azt erősíti meg, hogy az iskolának és a szülőnek mindössze a feltételeket kell biztosítania a fejlesztéshez, a saját haladásáért a gyerek tehető felelőssé. Ez felmenti a pedagógust a tanuló motiváltsága-motiválatlansága miatti felelősség alól.

A pedagógusok munkáját is akadályozza, ha gyakran jelenik meg a teljes motiválhatatlanság kérdése: az iskolával való szélsőséges szembefordulás. Ez egy ördögi kör: a gyereket érő negatív hatások következménye a fokozatos kiábrándulás az iskolából, a kilátástalanság helyzetének megélése. Pedig az iskolának kell alternatívákat kínálnia ennek az állapotnak a megszüntetésére – mert vagy miatta alakul ki, vagy tud ellene tenni.

Tenni a motiváltságért – de hogyan?

A pedagógusok szerint a gyerekeket a jó jegy, a szülői elismerés, a rossz jegy elkerülése és (negyedik helyen) a tantárgy iránti érdeklődés motiválja.

Pedig ennél jóval árnyaltabb a kép. Pedagógiai szempontból a tanulási motivációnak négyféle szintje lehet. (Réthy, 1999)

  1. A beépült (internalizált) tanulási motiváció megléte esetén a tanuló lelkiismereti okokból, „kötelességtudás” által vezérelve tanul, meg akar felelni az iskolai (szülői) elvárásoknak. A tanulás erkölcsi kötelességévé válik. A tanulással kapcsolatos hozzáállását, magatartását belső tényezők vezérlik. A külső tényezők szerepe másodlagos: mindössze megerősítés, információadás arról, hogy a célokat elérte-e vagy sem.
  2. A belső (intrinsic) tanulási motiváció által vezérelve azért tesz eleget a tanuló az iskolai kívánalmaknak, mert a tananyag iránti érdeklődés, kíváncsiság, a tudásvágy hajtja. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a tanuló meghatározott személyiségjegyei találkoznak a tanulási helyzet sajátosságaival.
  3. Külső (extrinsic) tanulási motivációról beszélünk, ha a tanulás csak eszköz valamilyen külsődleges cél elérése érdekében. Ez is minden pedagógus gyakorlatában ismerős. A tanuló jó jegyért, tárgyi jutalomért „hajt”, bizonyos személyek (szülő, tanár, barát) elvárásainak akar megfelelni, vagy ellenkezőleg, a negatív következményeket (szülői feddés, rossz osztályzat) szeretné elkerülni. Persze mondhatnánk, hogy amit jutalomért teszünk, nem olyan jelentős számunkra, mint az önmagáért megvalósuló örömteli tevékenység. Ám amikor a tanuló eltávolodott a tanulástól, a külső tanulási motiváció jelenléte nagy segítségünkre lehet az első, de a további tanulási sikerek elérésében is.
  4. A presztízsmotiváció a külső és a belső motiváció között van. Ebben az esetben belső énérvényesítő tendenciák és a külső versenyhelyzetek is motiválják a tanulókat.

A motiváció mint eszköz

A tanulásra ösztönzéshez szinte külön-külön, gyerekenként kell készülni – azt is szem előtt tartva, hogy a tanuló nem motivált, illetve a kezdeti motiváció hamar kioltódik. Külső hatások is befolyásolják a motivációt. A háromévest nem kell motiválni, csak a figyelmét kell felkelteni – a nyolcéves már nem szeret tanulni.

Hogyan változik a motiváció? Elfogy. Ennek oka lehet, hogy a pedagógusok preferálják a külső motivációt – megmaradnak ennél. Pedig a belső motiváció kialakítása segíti igazán a tanulót. Ha a tanár csak általánosan dicsér és nem emeli ki, hogy tanítványa hol gondolkodott jól, akkor a külső motiváció nem kapcsolódik össze a feladattal. (Nahalka István) A tanár a „Nagyon ügyes voltál!”, „Igyekeztél” és ehhez hasonló megjegyzések helyett akkor jár el helyesen, ha konkrétan értékel. („Nagyszerűen használtad a térlátásodat a feladat megoldásában!”, „Az összefüggések megállapításánál mindig lehet rád számítani!”, „Ekkora kitartással akár a hegyet is el lehet hordani.” stb.)

A természetes tanulás saját és csoporttevékenységen alapul. Ha a pedagógusok még mindig frontálisan akarják „összetartani” a gyerekeket, akkor az gyakran kudarcot eredményez – és a kudarc nem ad erőt.

Számunkra az a kérdés: az iskolában folyamatosan kudarcot átélő, a szorongó, bizonytalan, csak külsőleg (vagy úgy sem) motivált tanulóval mit lehet tenni ahhoz, hogy a munka örömteli tevékenység legyen a számára.

Mi motiválja a tanulni vágyót (vagy nem vágyót)? Látszólag egyszerű a válasz: az értelmes, érdekes, jó feladat, az, hogy jó együtt dolgozni. „Hasznom lesz belőle és ezt fel is tudom mérni.”

A tudásszerző motivációk

A tudásszerző motivációk ismerete jelentős segítséget nyújt a pedagógusnak. Ilyenek az alábbiak:

  • A kíváncsiság az a „tudásszerző jelzés” (Nagy József), jelentős késztetés, aktivitásra ösztönöz. A kíváncsisága veszi rá a kisgyermeket arra, hogy a megkezdett mese hallatán abbahagyja, amit éppen csinált, és nagy figyelemmel kövesse a történetet. Ez készteti arra az embereket, hogy odaüljenek a „Mindentudás egyeteme” műsorai elé; az akvaristát, hogy új ismeretei legyenek a kishalakról; a kamaszt és a felnőttet, hogy legyen türelmük a kirakós játékokhoz. Nagy energiaforrás van benne, amit ki kell használni. A kíváncsiság leépülésének megakadályozására otthon és az iskolában egyaránt ingergazdag környezetet kell teremteni. Ne hagyjuk a gyereket unatkozni! Legyen célunk, hogy minden tanítványunk találhasson elfoglaltságot a gazdag, változatos, fejlesztő hatású tevékenységkínálatban! Minden tantárgy gyönyörű és gazdag eszköztárat kínál ehhez.
  • Az érdeklődés felkeltése és alakítása még ennél is fontosabb. Azért, hogy a kíváncsiság ne oltódjon ki, aktivizálni kell a tanulót. Eközben alakul ki az érdeklődési motívum, az érdeklődés kielégítése, táplálása. Az érdeklődés csak az iránt alakul ki, amiről van ismeretünk. Akkor tud megszületni, ha kellemes élménnyel párosulnak az ismeretek; meggyőző vélemények, vonzó minták halmozódnak fel. Kiapadhatatlan forrása ennek a felnőttek, társak, tanárok pozitív viszonya ahhoz, amit csinálnak vagy mondanak. Ha a tanárt, a tudásközvetítőt érdekli, amit közvetít, akkor mintát ad arra az örömre, amit a megszerzett tudás ad. Az érdeklődés abbahagyhatatlan: öngerjesztő tudásszerző motívumként működik. Aktív szerepben lehet kielégíteni, és ez az aktivitás örömet ad. Nélküle unalmasak, értelmetlenek a hétköznapok. Az unalom pedig olyan kellemetlen állapot, amitől szabadulni akarunk. A „szabadulás” értelmes cselekvéssel is történhet, de pótcselekvéssel – rosszalkodással, céltalan lődörgéssel – is.
  • A megoldási késztetést másodlagos tudásszerző motivációnak nevezik. Kialakulásakor nagy szerepet kap, hogy érdekünkben áll-e a hiányzó tudás feltárása, megszerzése? Mekkora számunkra a tanulás értéke, jelentősége? Ha alacsony minősítést kapott a gyermeknél, akkor a probléma nehézsége miatt nem lesz számára fontos az erőfeszítés, amit az eredményességért tennie kell. Ha otthon megerősítést kap arról, hogy az „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja/ tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” verssorok megjegyzése megéri az erőfeszítést, mert ezek a leírt szavak szépek, a mondat különleges – akkor erőfeszítéseket tesz a memorizálás során, úrrá lesz a kudarcain. De ha a családi környezet fáradtan legyint „A gömb azon pontok mértani helye a térben, amelyek a tér egy adott pontjától – a középponttól – azonos távolságra vannak.” definíció tanulása közben – mondván: „ezt én sem értettem soha”, akkor a megoldási késztetés kialakulásának esélyei nullára csökkennek. Ha a probléma nagyon nehéz, akkor eredményes megoldása sokkal nagyobb értéket, sikerélményt képvisel, több új tudást eredményez. De sokkal kisebb az eredményesség valószínűsége is. Ezért az eredményt és az új tudás mennyiségét tekintve a közepes nehézségű problémák megoldásakor hasznosítunk legtöbbet, ezért ezek motiválnak a legerősebben.

A megfelelő szintű feladat megtalálása minden tanuló számára azt eredményezheti, hogy újratermelődik benne a megoldási késztetés.

A motiválás célja mindig az, hogy a tanulási erőfeszítés örömet okozzon.

Veszélyhelyzetek

  • Mindenki tudja, hogy jobb motivációs helyzetbe kell hozni a gyereket, valamint azt is, hogy ebben – megfelelő módszerekkel – meghatározó a tanár szerepe. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy bár a tanárok ismerik ezeket, mégsem alkalmazzák. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a pedagógus másképpen gondolkodik a gyerekről, tanulásról. Úgy gondolja, nem igényli a gyerek a különleges eljárásokat, módszereket. Más gyerekképe, más értékrendje van. Ki is mondja: „Jó-jó az a projekt, de valamikor tanulni is kell!”
  • A pedagógusok nagy számban vesznek részt továbbképzéseken. Ezektől csak azt várják, hogy meglévő gondolkodásukat megerősítsék. Új gondolkodási rendszert nem vagy nehezen akarnak kialakítani.
  • A jó témák megtalálása nagy szerepet kap a motiváltság elérésében. Az érdeklődés felkeltésének és szinten tartásának gátja lehet, ha a tanár „elképzeli”, hogy mi érdekes a tanítványának – ez a gyereket nem biztos, hogy érdekli.
  • A pedagógus rátelepedhet a gyerekre. Ezt az alkalmazott szófordulatai is elárulják: „Megtanulta nekem.”, „Ötöst adtam neki.” Vagyis „Én akarom őt megtanítani, neki pedig az a dolga, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen.”

Mi a megoldás?

Megoldásként minden pedagógus tarsolyában ott van a motiválás sok-sok módszere, eszköze: a személyes beszélgetés, a külön foglalkozás szervezése, a sikerélményhez juttatás, szorongó tanulóknál a differenciálás, az egyéni motiválás, külön feladatok adása, a külső motiváció mellett és helyett a belső motiváció kialakítása. Az érdeklődés felkeltése, a tananyag érdekessé tétele is segít.

De ennél sokkal inkább eredményes a motiváció (vagy motiválatlanság) valódi okainak feltárása, és ezt követően minden apró lehetőség ki- és felhasználása.

Ajánlott játék a motiváció felismertetésére

Miről ismerjük fel, hogy motiváltak vagyunk?

  • Közölni szeretnénk valamit a világgal,
  • szerepelni vágyunk,
  • kedvünk van versengeni (akár önmagunkkal is),
  • képesek vagyunk együttműködni másokkal,
  • sikerre vágyunk,
  • megéljük a felfedezés örömét,
  • humorral, jókedvvel ülünk le a tanulnivalónkhoz,
  • érdeklődünk a világ dolgai iránt,
  • szeretnénk bánni tudni valamivel, érteni valamihez,
  • szeretnénk önmagunkat kifejezni,
  • szeretjük, ha dicsérnek bennünket.

A tanuláshoz szükséges képességek

A memória

A memória fejlesztése azért nélkülözhetetlen, mert bármely tevékenység megkívánja a jó emlékezőképességet. Gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, amikor akarva-akaratlanul is fejlesztjük a memóriánkat.

A rövid távú memória

A rövid távú memória lép működésbe, ha csak másodpercekig kell valamit az emlékezetünkben tartani. Például a tudakozó által elmondott telefonszámot csak a tárcsázásig tartjuk az emlékezetünkben – felesleges hosszú távra tárolni.

A rövid távú memóriának korlátozott kapacitása van – öt és kilenc közötti egységet (betűt, szót, számot) tudunk átfogni vele. Ez a munkamemóriánk, ennek segítségével követjük a baráti beszélgetést is. Hiszen ott általában nem kell tartósan megjegyeznünk semmit, csak a helyszínen reagálni a többiek mondataira.

Gyakorlat a rövid távú memória fejlesztésére (két vagy több fő vehet részt benne)

A csoport tagjai mondjanak szavakat egymás után úgy, hogy mindig csak egy szóval lesz hosszabb az a szöveg, amit a másik játékosnak el kell ismételnie.

Például:

A: kacsa

B: kacsa, liba

A: kacsa, liba, vadász

B: kacsa, liba, vadász, erdő

Folytassák a játékot egészen addig, amíg az egyik játékos a második nekirugaszkodásra sem tudja a szavakat hibátlanul felsorolni!

A gyakorlat hatása: a rövid távú emlékezet fejlődése

Információk gyűjtése

  • Mennyi volt a legtöbb szó, amit megjegyeztek?
  • Ha gyakrabban játsszák, mennyit javul a teljesítményük? (Természetesen javul, ezért érdemes játszani a tanítványainkkal – akár szabadidőben is.)
  • Lehetnek a játékban számok, képek, városok, tárgyak, idegen szavak, képletek, történelmi személyek stb.
A hosszú távú memória

A rövid távú memóriából az információk vagy kiesnek, vagy a hosszú távú memória segítségével megmaradnak, mert annak a feladata a maradandó tárolás.

A hosszú távú memóriában jelentésük alapján kódoljuk az információkat. Ezért van az, hogy az általunk nem értett, saját szavainkra le nem fordított tananyagot nem tudjuk felidézni.

Mit tehetünk ilyenkor? Alakítsuk át az „érthetetlen” szöveget a könnyebb felidézhetőség kedvéért!

Gyakorlat

A megtanulandó szöveg a következő:

„A gömb azon pontok mértani helye a térben, amelyek a tér egy adott pontjától, a gömb középpontjától azonos távolságra vannak.”

A feladatmegoldás menete a képzelet aktivizálása és a feladat „feldarabolása”:

  • Képzeljük magunk elé a gömböt (egy labdát)!
  • A gömb a térben helyezkedik el.
  • A felszínén található pontok helyének a neve mértani hely.
  • A gömbnek van egy középpontja. Ettől a középponttól a gömb felszínének minden pontja azonos távolságra van.
  • A megértés után többször is el kell mondani a szöveget, úgy tudjuk megjegyezni.
  • Amikor ez biztonsággal megy, akkor lehet megpróbálni az eredeti összerakását.
Jó tanácsok hosszabb szövegek tanulásához
  • A hosszú távú memóriában könnyebben rögzül az anyag eleje és a vége, de általában az elejére mindig könnyebben emlékezünk, mint a végére.
  • Ezért kell a szóbeli leckék tanulása közben arra gondolnunk, hogy a középső részeket többször át kell ismételnünk. A bevésésen segíteni lehet ábrákkal, diagramokkal.
  • Az elalvás előtt tanult anyagokra jobban emlékszünk. Ez azért van így, mert alvás közben a külvilág ingerei kevésbé zavaróan hatnak ránk, így a tanultaknak van idejük rögzülni.
Az emlékezet működtetése

Ez nagyon aktív feladat, ezért függ a tanulási helyzettől és a motivációtól is. Természetesen az emlékezet fejlesztésére is van segítő eljárás.

Egyik segítő eljárás

Fejlesszük képi gondolkodásunkat tudatosan, a szóbeli tartalmak összekapcsolásával! A megjegyzendő szót, fogalmat kapcsoljuk egy előzetesen elképzelt, szokatlan képhez!

Másik segítő eljárás

A hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás aktivizálása a megfigyelésnél.

Feladat:

Egy rövid vers (szövegrész, összefüggés stb.) megtanulása. (Például Petőfi: A farkasok dala vagy A kutyák dala.)

Tanulás úgy, hogy a gyerek soronként rajzolja le a szöveget. A saját rajz később a felidézésnél is segít.

Az emlékezet

A tanulás során érzékszervi, mozgásos, szóbeli tapasztalatokat gyűjtünk. Ezek megőrzése leggyakrabban képszerű formákban, emlékképekben raktározódik az agyunkban.

Az emlékezetnek három fontos feladata van.

1. A bevésés

Ennek sikerességét kedvezően befolyásolja az érdeklődés, a tanulók motivációi, érzelmei.

2. A megőrzés

Hiszen a bevésés felesleges időráfordítás lenne, ha nem őriznék meg emlékezetükben a bevésett dolgokat. A megőrzés időtartama függ az ismétlések számától, a feldolgozás módjától. Ha csak gyakori tananyagelolvasással próbálják emlékezetükbe vésni a tanulnivalót, bizony kevés sikerre számíthatunk. Ha a tanuló például a lerajzolt ábrákat érti meg hamarabb, vagy hallás útján tanul eredményesebben, akkor hiába olvassa el újra és újra az adott szöveget – másnap már nem fog emlékezni rá.

3. A felidézés

Nem ritka, hogy amikor gyermekünk tanulja azokat a verseket, definíciókat, tételeket stb., amelyeket annak idején mi is megtanultunk, legnagyobb meglepetésünkre – anélkül, hogy újra tanulnánk – hibátlanul el tudjuk mondani.

Feladat

Egy tananyag felidézése úgy, hogy az első kudarc után azonnal utánanézünk a szövegnek. Ilyenkor azért kell erőfeszítéseket tenni, csakis azzal foglalkozni, hogy a lehető legpontosabban sikerüljön a felidézés, és minél több információ jusson a tanuló eszébe. Meg kell figyelni azt is, hogy mi segített a tanulónak emlékezni a megtanultakra. Ez támasz az egyéni tanulási stílusának megtalálásában.

Fontos tudni!

Minél több érzékelési modalitáson keresztül ismerik meg a tananyagot tanítványaink, annál hatékonyabb az emlékezés, annál hibátlanabbul idézik fel később.

Ha sokat ismételnek, ha ezeket az ismétléseket jól osztják el időben egymás után, akkor hatékony a tanulásuk.

A képzelet és a kreativitás

Az alkotó fantáziának nagy szerepe van a hétköznapokban. Szinte minden helyzetben – akár a játék során is – felhasználjuk (a lakás berendezése, a vendégfogadás étlapjának összeállítása, egy virágcsokor elrendezése). Ha a személyiség nyitott, játékos, jobban fel tudja dolgozni az átmeneti sikertelenséget, nagyobb a kudarctűrése. Jellemző rá a kíváncsiság, a sokoldalú érdeklődés, az önálló ítéletalkotás, az eredeti, szokatlan látásmód, a színes fantázia. Ahhoz, hogy a tanulók kreatívak legyenek, több részképességre van szükségük: problémaérzékenységre, a gondolkodás könnyedségére, ötletgazdagságra.

Az alkotás folyamatát segíti, ha lehetőségük van az elmélyültségre, ha erős a motivációjuk.

Kifáradás ellen jó a humorérzék, a játékos helyzetek megteremtése. Akadályozza az elme szárnyalását a sürgetés, a feszes időhatár, a humor hiánya.

Feladat

  • A tanulók csoportban elemezzék egy-egy kedvenc, régen megismert meséjüket (elolvasott drámát, novellát stb.)!
  • Röviden meséljék el (idézzék fel a történetet)!
  • Mondják el, hogy miért volt ez nagyon kedves élmény!
  • Beszéljenek arról, hogy most is az-e! Miért?
  • Milyen vágyakat jelenített meg a mese?
  • Melyik volt a kedvenc hősük? Miért vele azonosultak érzelmileg?
  • Folytassák a kört másik személy másik meséjével!

A gondolkodás

Ennek segítségével oldjuk meg a különböző problémákat. A tárgyak, jelenségek különböző elvek szerinti rendezéséhez, rendszerezéséhez, a közöttük lévő különbségek, azonosságok megállapításához, összefüggések meglátásához segítik a tanulókat.

Ha tudják az ismereteket részekre bontani (analizálni), újszerű csoportosítását (szintézisét) adni, akkor magasabb szinten gondolkodnak.

Az egyénhez illeszkedő tanulási módszerek kialakítása

Minden diák hallotta már a felnőttektől: neked nincs más dolgod, csak a tanulás.

Csak? Gondoljuk végig, mi van a kijelentés mögött. A tanulás nem „csak” egy egyszerű tevékenység.

A tanuláshoz komoly erőfeszítés kell, megvalósítása nehéz, fárasztó munka.

A feladatok megoldása minden diák számára bonyolult, sokváltozós tevékenység.

Kövessünk végig egy egyszerű algoritmust: mi is zajlik le egy matekpélda megoldása közben?

  • Amikor a diák megkapja az adott feladatot, megoldási stratégiákat keres, előhívja hozzá emlékezetéből a segítséget, elvégzi a feladat analízisét.
  • Ezt követően felállítja saját elképzelését. Értelmezi a feladatot és átgondolja azt a meglévő „tudáskészletet”, amelyet a megoldáshoz alkalmazni tud.
  • Egyezteti a problémát a végrehajtandó gondolkodási műveletekkel. Csak néhányat sorolunk fel közülük: összehasonlítás, megkülönböztetés, azonosítás, csoportosítás (válogatás, párosítás stb.), osztályozás (sorképzés, besorolás), összetartozás, konkretizálás, általánosítás, absztrakció, analízis, szintézis, analógia, ítéletalkotás, következtetés, variálás, kombinálás stb.
  • Végrehajtja a feladatot.

Eközben szükség van aktivitásra, kezdeményezésre, kitartásra, erőfeszítésre. Azt is elvárjuk tőle, hogy ne essen pánikba, ne adja fel a próbálkozást, egyéni megoldást-megvalósítást adjon, új szituációkra készüljön fel. Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő motivációs szint.

A tanulás olyan teljesítmény, tudás, viselkedésbeli változás, amely az ismétlés, gyakorlás, tapasztalás útján jön létre.

Hogyan lehet eljutni a tudáshoz?

  1. Megfigyelem, elolvasom, megnézem, amit el kell sajátítanom. – Ez történik, amikor a tanuló olvassa a szöveget.
  2. Megértem a dolgokat. Azt gondolom: „Aha, én ezt már értem...” – Ezt teszi, amikor lerajzolja-elképzeli, amit a mondat jelent.
  3. Megjegyzem azt, amit megismertem, megértettem. – Ez akkor történik, amikor hangosan elmondja a szöveget, ha nem megy, akkor megjegyez egy-egy kulcsszót, amiről eszébe jut a többi.
  4. Alkalmazni tudom, amit megtanultam. – Ezt akkor mondja, ha nem kell visszalapoznia a könyvben, megnéznie a jegyzeteit – emlékezik rá, fel tudja idézni, alkalmazni tudja.

Az érzékszervek

Már említettük, hogy minél több érzékelési modalitáson keresztül tanultunk meg valamit annak idején, annál hatékonyabb az emlékezés, annál hibátlanabbul idézzük fel a tananyagot.

Az „érzékszervi modalitás” azt jelenti, hogy a tanulást sokféle dolog segítheti: a látás, a hallás, az ízlelés, a szavak, a mozdulatok, a tapintás, a szaglás.

  • A perceptuális (érzékelés, észlelés útján történő) tanulás azt jelenti, hogy a külvilágból látási, hallási, szaglási, ízlelési, bőr- és testérzékleti ingereket dolgozunk fel. Így tanuljuk meg a színeket és a formákat, a téri elrendeződést, képek, dallamok, tájak és személyek felismerését.

Feladat

Tetszés szerinti könyv bármelyik oldalán például a „b” betűk keresése.

Keresés közben annak megfigyelése, hogy a tanuló mikor, hányszor fáradt el, unta meg a feladatot, lankadt el a figyelme.

Végigcsinálta-e?

Hány „b” betűt talált?

Lenne ereje újra kezdeni a feladatot?

  • A motoros tanulásnál mozdulatsorok rögzítése történhet. Ilyen úton tanulja meg a kisgyerek a járást, az írást. Ha a mozdulatsort lerajzoljuk, akkor is segítjük a tanulást. (Erre biztattunk például a verstanulásnál.)

Feladat

Adott – legalább hat elemű – mozdulatsor megtanítása egymásnak.

Megfigyelés:

Hány próba után tudta a tanuló hibátlanul, zökkenőmentesen bemutatni a társának?

A társ hány bemutatás után tudta hibátlanul elismételni a mozdulatsort?

  • A verbális (szóbeli) tanulás a tanulásnak egy olyan, csakis emberhez kötött formája, amelynél a szavak segítségével jutunk új információkhoz.

Feladat (Két fő játszhatja)

Adjunk a tanulóknak egy 12 szóból álló listát!

Mindketten tanulják meg!

Megfigyelés:

Melyiküknek hány ismétlésre volt szüksége a megtanuláshoz?

A tanulók beszéljék meg a tanulás közben szerzett tapasztalataikat!

Az ismertetett tanulási eljárások közül mindegyik egyformán fontos, kiegészítik egymást. Többféle módszert is alkalmasnak találhatunk egy-egy tanuló számára – sőt, helyzetektől is függ, melyiket használják ezek közül.

Bármikor lehet tanulási stratégiát váltani, olyan új módszert választani, amelyet leginkább a tanulóhoz illőnek találunk.

A tanulási stílusok

Érzékszerveink más és más arányban vesznek részt a tanulásban. Minél több érzékszervünket használjuk, a tanulás annál eredményesebb lesz. (Látás 75%, hallás 13%, tapintás 6%, szaglás 3%, ízlelés 3%.) A tanuló ember fontos jellemzője, hogy melyik érzékszervi modalitást – hallásra (auditív), látásra (vizuális), mozgásra, tapintásra (kinesztétikus) támaszkodó tanulási stílust – részesíti előnyben.

Azok az oktatási formák, amelyekre jellemző, hogy mindenkinek egyszerre magyaráznak el mindent, csak azoknak a számára biztosítanak kedvező tanulási környezetet, akik hallás útján könnyebben, gyorsabban tanulnak. A kinesztetikus, vagyis a mozgásra, tapintásra támaszkodó tanulási stílus szorult a mi társadalmi körülményeink között a leginkább hátrányba. Pedig például azokat, akik hangosan olvasva tudnak tanulni, a szájmozgásuk is segíti a tananyag rögzítésében.

De nemcsak a tanulási stílusok és technikák megismerése és megismertetése, hanem az ezekhez szükséges képességek kialakításának előtérbe állítása is fontos jellemzője a sikeres tanulásnak.

A domináns (meghatározó, jellemző) tanulási stílusok személyenként változnak. Ez azt jelenti, hogy az egyik diák az egyik módszer segítségével, például a felfedezéses tanulással tud a legjobban tanulni, míg egy másik nem azzal.

A pedagógusnak jól kell ismernie tanítványát, ha olyan tervet és tanulási eljárásokat akar kialakítani tanítványai számára, amelyek összhangban állnak legfontosabb tanulási stílusukkal.

  • Ha a tanuló konkrét tapasztalatok alapján tanul a leghatékonyabban, azt megszerezheti olvasmányok, példák, saját tapasztalatok, megfigyelések, kipróbálások segítségével.
  • Ha az elméleti megközelítések a legkedvezőbb hatásúak a számára, akkor előadással, tanulmányok készítésével, a tanultak azonnali kipróbálásával, hasonló dolgok összekapcsolásával, megfigyeléssel lehetőséget kaphat az információ megszerzéséhez, összegyűjtéséhez.
  • Ha a cselekvő típusú tanulási formák segítségével jut hamarabb eredményre, akkor biztosítania kell tanítványainak a kipróbálás lehetőségét, az elméleti dolgok cselekvésre fordítását.
  • Ha megfigyeléssel tanul jobban, újságok, párbeszédek, ötletbörze alkalmazása segíti a tanulását.

Természetesen minden módszer akkor hatásos, ha megjelenik a tartalomban, a tanításban és a tanulók fejlesztésében is. Alkalmazásának van „járulékos” haszna is: segíti a gyermekeket új nézőpontok felfedezésében, növeli egymás különbözőségével szembeni toleranciájukat. Ahhoz is hozzájárulhat, hogy a tanulók ki tudják választani, milyen személyközi készségeket kell használniuk ahhoz, hogy eredményesen tudjanak dolgozni olyanokkal, akiknek más stílusuk, illetve preferenciáik vannak.

A felelősséget növeli az, hogy tudjuk: az énépítés helyszíne az iskola.

Tanulási stratégiák

Előzetes áttekintés

Mielőtt tanítványaink hozzákezdenek a tanuláshoz, tekintsék át a szöveg bevezetőjét, összefoglalását, alcímeit és bekezdéseit.

Ez azért hasznos, mert a fejezetcímeket olvasva, azokon elgondolkodva megismerhetik a tananyag szókincsét, kapnak egy előzetes áttekintési lehetőséget. Ez utóbbi azért jó, mert nem kell minden egyes új oldalnál kicsit feszülten így sóhajtani: „Jaj, mennyi lehet még hátra?”, hiszen arról kaptak már egy körülbelüli képet. Így az állandó önsürgetés nem növeli a bennük lévő feszültséget, teljes erővel oda tudnak figyelni a tananyagra.

Ezzel a módszerrel a tanulók önkéntelenül egy intellektuális hálót alkotnak, amely támpontot ad az emlékezetüknek a rögzítéshez.

Kérdések alkotása

A tanulók feladata, hogy a leíró jellegű tananyagot kérdésekké alakítsák.

Tanulás közben ez a módszer úgy működik, hogy amikor egy-egy tanulásra kijelölt szakaszt (rövidet, közepeset, kicsit hosszabbat) előzetesen áttekintettek, majd elolvastak, akkor azt kérdésekké alakítják. Vagyis kérdéseket tesznek fel maguknak az olvasottakkal kapcsolatban.

A kérdések elősegítik, hogy passzívból aktív olvasóvá váljanak. Azért is jó, hogy kérdéseik vannak, mert valószínűleg ezekkel a kérdésekkel fognak majd találkozni a teszteknél, a záróvizsgánál is.

Elolvasás

Olvassák el újra az adott tananyagrészt! Most már az legyen a cél, hogy az előző szakaszban feltett kérdésekre választ tudjanak adni!

A válaszok megfogalmazása során vázlatot kapnak a tananyagról, használják a tankönyv kifejezéseit, kimondják az addig érthetetlennek bizonyuló szövegeket, gyakorlatot szereznek a felidézéshez.

Az olvasott információk átgondolása

Még ne csukják be a könyvet! Adjanak maguknak időt arra, hogy összekapcsolják a tanultakat korábbi ismereteikkel! Mondjanak ki magukban olyan fogalmakat (esetleg írják is le őket), amelyekről könnyen eszükbe jutnak az olvasottak!

Ilyenkor fogalmak társításával segítenek az emlékezetüknek.

Felidézés

A tanulók az emlékezetükre támaszkodva próbáljanak a feltett kérdésekre választ adni! Ezt már megtehetik úgy is, hogy közben pakolni kezdenek, de később, hazafelé utazva a buszon is hasznos lehet. Ha a felidézéssel valamelyik tanulónak sok problémája volt, tegyen még egy kísérletet a tananyag végiggondolására – akár tanári segítséggel is!

Ismétlő áttekintés

Komoly segítség a tanulók számára az ismétlő áttekintés. Ezt nyugodtan halaszthatjuk másnapra, ahol kötelezően kezdhetjük azzal a tanulást (akár a tanórát is), hogy a tanulók újra átnézik az előző nap tanultakat: a fejezetcímek, a kérdések alapján, a felidézés problémáira gondolva azokat a részeket nézzék át először, amelyekkel problémáik voltak.

Ne feledjük: az ismétlések száma lehetőséget ad a mélyebb bevésésre!

Tippek, trükkök

A szöveg olvasása

A szöveget lehet némán és hangosan vagy akár „motyogva” is olvasni. Mindenki azt a módszert válassza, amelyik jobban illeszkedik az egyéni tanulási stílusához!

  • Mondják el maguknak az elolvasott szöveget!
    • Először úgy tegyék, hogy tartsák meg az írott szöveg mondatszerkezeteit! Ez lehet, hogy nehezebben fog menni.
    • Ezt követően mondják el úgy is, hogy fogalmazzák át az eredeti szöveget: a saját szavaikat, stílusukat használják!
  • Olvassák el újra a szöveget.

Akkor lesznek sikeresek, ha most már jobban értik az elolvasottakat vagy meg is tudják jegyezni a tanultak lényegét.

Valami nem sikerül? Kérjenek segítséget!

Segítség 1 – önállóan

Az elolvasott vagy elmondott szövegről készítsenek magnófelvételt és játsszák vissza! Olvassák és hallgassák a szöveget! Ha hiba van a magnófelvételben, javítsanak rajta! Az eljárást addig ismételjék, amíg képesek lesznek az önálló felidézésre!

Segítség 2 – párban

A tanulók mondják el a problémás szöveget egyik társuknak! Ilyenkor akár a kezükben is tarthatják a könyvet, de ne olvassák fel, hanem bele-belepillantva magyarázzák el a hallgatónak! Beszélgessenek vele a tanultakról! Próbálják meg úgy is, hogy nem pillantanak bele a könyvükbe!

Segítség 3 – többen együtt

A tanulók alkossanak csoportokat és beszélgessenek társaikkal a tanult információról! Ez a leghatásosabb – de csak akkor, ha valóban konkrét dolgokról beszélnek, ha valóban magyaráznak egymásnak.

Ismétlés

Minden egyes tanulásnál szükség van ismétlésre. Minél nehezebb a tananyag, annál többször kell – használva a fenti tudást, tanult trükköket.

Az első ismétlés legyen a tanulást követő napon! Ezután is kell ismételni, kicsit hosszabb szüneteket tartva az ismétlések között. Minél nagyobb az ismétlések száma, annál könnyebben megy – akár később, hosszú évek távolából is – a felidézés.

Ismeretlen szó meghatározása

A szakmai nyelvben gyakori az ismeretlen vagy akár az idegen szavak használata.

Ilyenkor segít, ha a tanulók alaposan átvizsgálják azt a szövegkörnyezetet, amelyben az „idegenséget, érthetetlenséget” érzékelték.

Nézzék meg lexikonban az ismeretlen szó jelentését, írják le, tanulják meg, mondják el másoknak! Ezt követően elemezzék részletesebben az ismeretlen vagy idegen szót tartalmazó mondatot!

Állandó kötelesség

Tanulás közben mindig szakítsunk időt arra, hogy olyan helyzeteket teremtsünk a tanulók számára, amikor visszalapozhatnak a könyvben a korábban tárgyalt fejezetrészekhez! (Ne csak a dolgozatra való felkészülésnél tegyék meg!) Rövidesen ez lesz a tanulás legszebb része: könnyebben megy minden, itt élnek meg sikereket, az is elképzelhető, hogy ekkor értik meg az eddig csak bemagolt összefüggéseket.

A tankönyv az mégiscsak tankönyv

Hogy mit akarunk ezzel mondani? Bizony azt, hogy a tankönyvbe beleírhatnak, jelzéseket tehetnek a tanulók. Azzal, hogy aláhúzzák az általuk fontosabbnak tartott részeket, segítenek a szemüknek és a kezüknek a tanulásban és a felidézésben azzal, hogy a lényeges részek látványát is megpróbálják rögzíteni. Hasznos lesz ez az ismétléskor is.

Parafrazeálás

Ez az eljárás használható a szabályok megtanulásánál, a lecke megértésénél.

Azt jelenti, hogy az egyes mondatokat, szövegrészeket a tanulók átfogalmazzák, de ugyanolyan konkrétsági szinten. Például több rövid mondatot használnak a fogalom leírására, vagy más szavakkal, kifejezésekkel értelmezik az adott anyagrészt.

Azt is megtehetik, hogy a mondatok más sorrendjével segítenek magukon – segítik az értelmezést. Ebben az is elképzelhető, hogy tanári segítséget adunk.

Kulcsfogalmak kiírása

Ezek nem feltétlenül idegen szavak. Egy tananyagrész megismerése után a tanulók egy kisebb papírdarabra írják le azokat a kulcsfogalmakat, amelyekről többféle dolog is könnyen eszükbe jut. (Ezt akár házi feladatnak is adhatjuk!) A papírlap arra is alkalmas, hogy néha rápillantva elmondják magukban azt, ami eszükbe jut róla. Kiválóan orientál abba az irányba is, hogy mi az, amit teljes mértékben újra kell tanulni, de segít az idegen szavak memorizálásában is.

Kulcsfogalmak definíciója

Az is előfordulhat, hogy a kulcsfogalmak önmagukban nem segítenek a tanulóknak sem a megtanulásban, sem a felidézésben. Ilyenkor írják le a leglényegesebb fogalmakat és jegyezzék melléjük az egy- vagy néhány rövid mondatos meghatározásukat, jelentésüket is.

A leírások

A gyakran emlegetett leírásoknak nem mindig csak szavakat, mondatokat kell tartalmazniuk. Lehetnek ezek aláhúzott, bekeretezett szövegek, de nyilak, rajzok, betűk, számok, egyéni jelek is. Sokat fog segíteni az emlékezésben a színek használata.

Fogalmak közötti kapcsolatok megkeresése és ennek diagramszerű feljegyzése

Jó és hatásos tanulási módszer.

Menete:

  • A tanulók keressenek meg egy lényeges fogalmat!
  • Azokat a fogalmakat, amelyek köré illeszkedő kiegészítő fogalmak találhatók, valamilyen ábra segítségével jelenítsék meg! Ezek lehetnek alá- és fölérendelési viszonyok, mellérendelt viszonyban lévő, de ellentétes fogalmak is.
  • A rajz segítségével olyan logikai hálót kapnak, amely kiváló segítője nemcsak a megértésnek, hanem a megjegyzésnek és a felidézésnek is.

Ötlettár – hogyan aktivizálható a tanuló?

Játékok

Az alábbi gyakorlatok nemcsak a gondolkodást, a memóriát fejlesztik kiválóan, nemcsak a tanulók kifejezőkészségét és a szókincsét gyarapítják, hanem közös élményt is adnak.

Az alábbiakban felsorolunk néhány kipróbálásra érdemes gyakorlatot, amelyek akár arra is alkalmasak, hogy tanórán kívüli foglalkozásokon az együttlét, az egymásra figyelés, a közös élmény, a viccelődés, a kacagás élményét adják.

Egy példa a meghallgatási, odafigyelési készség fejlesztésére

Párban is, de 4-5 fővel is lehet játszani.

  • Valaki elmesél egy történetet (ez lehet olyan, ami aznap megtörtént velük vagy látták a tévében, vagy olvasták az újságban, de lehet a tananyag valamely része is.)
  • A mese közben a társ(ak) figyel(nek).
  • Megpróbálja(k) visszamondani a hallottakat.
  • Ezen természetesen jókat lehet mulatni, ki lehet egymást javítani, együtt össze lehet hozni a teljes történetet – közben kiváló terep nyílik a sokféle tanulási technika alkalmazására. (Következhet szerepcsere, de a játék úgy is jól működik, ha a szerepek mindig ugyanazok.)
Példa a felidézés, „visszahívás” gyakorlására

Adjunk a társaságnak 5-7 egyszerű utasítást, amit mindenki egyszerre hallgat! (Vonatkozhatnak az utasítások az aznapi teendők elosztására, a hétvégi program megszervezésére, az osztálykirándulás tervezésére stb.)

A tanulóknak minél rövidebben, szinte a beszélővel egy időben, rövidítéseket, rajzokat alkalmazva, le kell jegyezniük, amit hallottak.

A jegyzete alapján ki-ki elmondja, mire emlékszik.

Az elmondások és a korrigálások újabb terepet nyitnak a humorérzék fejlesztésére, közös élmények megbeszélésére, de a tanulásra is.

Példa a társak szórakoztatása

A csoportból egy tanuló olvasson fel egy mesét, rövidebb novellát, kedvenc regényrészletet vagy újságcikket!

A részek között tartson szünetet – ezalatt a játékostársaik leírják az elhangzottak kulcsfogalmait. (Ne mutassák meg egymásnak!)

A felolvasás végén a „hallgatók” idézzék fel az olvasottakat a leírt kulcsfogalmak segítségével!

Beszéljék meg, ki milyen kulcsfogalmat írt le, miért éppen azt, mennyire segítette az őt a felidézésben…!

Feladat előzetes munkával

Keressünk ki a tananyagból vagy egy regényből, újságcikkből összetett mondatokat!

Minden tanuló választ közülük egyet és felolvassa.

Az a feladat, hogy közösen alakítsák egyszerűbbé az elhangzottakat.

A játékot úgy is lehet játszani, hogy egy felolvasott részlet több mondata helyett egyet kell mondani, de olyat, ami az összes elhangzott dolog lényegét kifejezi.

Kiváló gyakorlat a lényeglátás fejlesztéséhez.

Játék lexikonnal
  • Készítsenek oda a tanulók a játékhoz lexikont, értelmező szótárt! Minden játékos előtt legyen egy ilyen segédeszköz!
  • Versenyezzenek!
  • Mindenki keressen három fontos vagy gyakran használt idegen szót, érdekesnek tűnő kifejezést!
  • Írják rá a szavakat egy-egy papírra!
  • Értelmezzék, magyarázzák el, tanítsák meg egymásnak, amit kiválasztottak!
  • Kiváló szórakozás, és a szókincsünket nagyszerűen és játékosan gyarapítja.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.