2019. december 10., kedd , Judit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Kőpatakiné Mészáros Mária – Singer Péter - Módszertani kaleidoszkóp

1. fejezet

2009. június 17.

1. fejezet

amelyben a szerzők igyekeznek konszenzusra jutni arról, hogy mit tekintsenek fogasnak. A pedagógushoz szólnak, aki szakmájának mestere és aki – mint pályafutása során már annyiszor – ismét új kihívások előtt áll. Megegyeznek abban is, hogy mi lehet a fogas.

Lectori salutem! (Üdvözlünk, olvasó!)

A különbségek, a tanulók megismerése és a pedagógus tervezőmunkája

Nézzünk be egy képzeletbeli osztályterem ablakán! A padsorokban példás rendben ülnek a gyerekek, mindannyian a pedagógusra figyelnek. Felszerelésük, eszközeik a padon. Jelentkeznek, érdeklődve figyelnek. A pedagógus mosolyogva magyaráz, időnként felszólít egy-egy tanulót, aki feláll és tisztelettudóan elmondja a kérdésre a választ. A megbeszélt dolgok vázlata a táblára kerül. Ugyanazt a vázlatot írják le a tanulók is a füzetükbe. Tiszta, csinos írásbeli munka mindegyiküké…

Ugye, ezt így ne is folytassuk? Első sorban azért, mert ez inkább kicsit idegesítő mintsem idilli állapot. Unalmas. Olyan, mintha az iskolában mindenki egyforma lenne, pedig dehogy!

Hiszen ha minden gyermek azonos ütemben fejlődik, ráadásul a pedagógus által meghatározott tempóban, akkor a tanár nyugodtan gyanakodni kezdhet, mert nincs minden rendben. Ez az állapot ugyanis a valóságban nem létezik.

Akkor milyen a valóság? Változatos. A valóságban minden gyermek a saját tempója és eltérő képességstruktúrája szerint halad. Ennek megfelelően igényli a segítséget is. A tanulók a munkatempójukban, a figyelmük fáradékonyságában, a motivációjukban, a tanulási stílusukban, az érdeklődésükben, a tantárgyhoz való viszonyulásukban, az absztrakciós készségükben, az önérvényesítés szintjében és még hosszan sorolhatnánk, mi mindenben különböznek egymástól. Van közöttük olyan, akinek a memóriája vagy a szeriális gondolkodása a gyengébb, másoknál ez éppen fordítva alakulhat. Erősségeik és gyengeségeik is különbözők. Mindemellett a követelmények egy nem létező, „átlagos” tanuló képére fogalmazódnak meg. A pedagógus számára éppen ez a kihívás. Mesterségbeli tudásának, kreativitásának latba vetésével, sok-sok türelemmel tud eredményt elérni.

A tanulók megismerése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a pedagógus mindegyikükhöz megtalálja a megfelelő kulcsot. Megismerésük, képességeik feltérképezése után a pedagógus úgy tervezhet az osztály részére feladatokat, hogy azokon keresztül megfelelően tudjon szólni a tanítványaihoz. Gyakorló pedagógusok tudják: az is előfordul, hogy az osztályban szinte minden gyermek máshol tart a tananyagban. Ez azt jelenti, hogy egyre több időt kell fordítanunk a megfelelő szintű, egyénre szabott feladatok, programok összeállítására, azaz a tanórákra való felkészülésre. Összehasonlíthatatlanul nagyobb munkamennyiség ez egy „átlagos” felkészüléshez képest – és a több munkát senki sem fogadja örömmel. Pedig nélküle szinte biztosak lehetünk a kudarcban.

Nem gondoljuk, hogy a pedagógusnak segítség, kapaszkodó nélkül kell megoldania minden problémát, bár az osztálytermi folyamatokban ő az egyik főszereplő. A személyközpontú és differenciált nevelés-oktatás alkalmazásával az iskola világának „humanizálódását” segíti elő.

A humanizálódó iskola

Mit értünk „humanizálódó” iskolán?

Egy olyan iskolát, amelyik figyelemmel tud lenni a gyermekek otthoni környezetében megjelenő nevelő hatások különbségére.

 

Tudjuk, hogy a család a gyermek érzelmi és értelmi szocializációjának kiindulópontja. Itt alakulnak ki későbbi magatartásának alapvető meghatározói. A család elsődleges szocializációs hatásai csak részben nevelő szándékúak, nagy részük nem is tudatosan kimunkált: a gyermek-szülő kapcsolatból ered. Az iskolai, tanulási és magatartási zavarok kialakulása mögött gyakran állhat a gyermek szeretetigényének, támaszkeresésének otthoni elutasítása, de az indítékszegény, sivár környezet, a kultúraforrások használatának hiánya is.

Ha egy gyermek otthoni környezetéből hiányoznak az iskola által elvárt nevelő hatások, ha olyan szociális körülmények formálják, amelyek nincsenek összhangban az iskola fejlesztő hatásaival, akkor könnyen hátrányos helyzetűvé válik. Legtágabb értelemben a hátrányos helyzet fogalma az összes olyan családra érvényes, ahol a gyermek szocializációs feltételei kedvezőtlenek.

Egy olyan iskolát is, amelyik tudomásul veszi, hogy nincs ember, aki mindenben egyformán kiváló.

 

Az egyik ügyesebb, a másik gyorsabb, a harmadik kitartóbb. Mindegyik jelző mellett ott van az ellenkezője is: lassúbb, ügyetlenebb. Bár a lassúbb tanuló a gyorsabbal szemben hátrányban van, lehet, hogy kettőjük közül ő a kitartóbb. Mindenki hátrányos helyzetű a nála bizonyos szempontból jobb adottságokkal, illetve előnyösebb körülmények között lévőkkel szemben.

Egy olyan iskolát, amelyiknek emberformáló ereje van.

 

Lehet maga az adott iskola (közoktatási intézmény) hátrányos helyzetű? Természetesen igen: az az intézmény kerül hátrányos helyzetbe a többivel szemben, amelynek emberformáló ereje gyengébb.

Egy olyan iskolát, amelyik minden gyermeknek lehetőséget nyújt a fejlődésre – még egyszer a tanulókról.

 

Az iskola valóban olyan, mint aki nem vesz, nem akar tudomást venni a tanulók különbözőségéről? Csaknem minden azt látszik igazolni, hogy igen.

Az egyén képességeit részben öröklött adottságok, részben azok a környezeti tényezők határozzák meg, amelyek a velük született lehetőségeik kibontakoztatását elősegítik vagy akadályozzák. Azok a képességek, amelyeket az egyén nem használ, fejletlenek maradnak, amelyeket viszont sokat foglalkoztat, mind magasabb szintre fejlődnek – az örökletesen meghatározott lehetőségek határain belül.

Ha egy képesség fejlődésbeli lemaradását csökkenteni szeretnénk, akkor olyan tevékenységet kell végeztetni a gyerekekkel, amely a célzott képességre fejlesztő hatással lehet.

Varietas delectat (A változatosság gyönyörködtet.). Ha a mondás igaz, akkor az iskola a leggyönyörködtetőbb emberi alkotás. Mert a tanulók között ott van az átlagos képességű és a lassan tanuló (negatív minősítő kijelentéssel a részképességzavaros) gyermek. De ugyanannak az osztálynak a padjaiban ül az akcelerációban előre futó, a koraérett és az iskolaéretlen, „retardált”, lassan fejlődő ifjú. A tanárok kedvence, a jól igazodó, könnyen kezelhető mellett megjelenik a nehezen kezelhető, rossz magatartású, antiszociális beállítottságú. És természetesen ott van a tehetséges – esetenként a sajátos nevelési igényű – gyermek is.

A tanulásra mindannyian máshogyan készültek fel – ebből a szempontból heterogén csoportot alkotnak.

A heterogén csoportok, az együttnevelés pozitív hatással van mind az ép, mind a sérült gyermekek személyiségfejlődésére.

Ezt így látják az érintettek:

Beszédhibás egyetemi hallgató: „Bárhová is illeszkedjék az ember – arra a tudásra és élményre van szüksége, hogy helye és keresnivalója van az adott közösségben, illetve fontos, hogy ezt a közösség többi tagja számára is meg tudja jeleníteni.”

Középiskolai osztályfónök: „A gyerekeknek az első pillanattól kezdve természetes volt, hogy vannak köztük olyanok, akik több segítségre szorulnak. Számukra mindig az a minta, amit a tanár közvetít. Ezért a pedagógusnak mindig a gyermekért kell kiállni.”

Egy sérült gyermek édesanyja: „Sokszor mondják az ilyen gyerekekre, hogy nem itt a helye. Az integráció jó, és utat kellene nyitni, hogy minél több gyerek ide juthasson.”

Másodéves látássérült gimnáziumi tanuló: „Sosem azért küzdöttem, hogy sikeres legyek. Én csak talpon akartam maradni, hogy később ne legyenek problémáim.”

A többségi általános iskolák befogadókészségének erősítése új lehetőségeket nyújt a sajátos nevelési igényű és a nem sérült, többségi iskolába járó gyermekek szociális tanulási folyamatai számára. A befogadással együtt járó útkeresés, az intézményi innovációk a befogadó iskola munkájában is jelentős minőségi javulást eredményeznek.

Az iskola a valóságban

Milyen valójában az iskola? A gyermekek nevelhetőségében fennálló jelentős eltérések ellenére mindegyiküknél egységesen alakítja ki az életben való boldoguláshoz szükséges alapismereteket, alapképességeket, a közösség alapértékeit követő életvezetést, életmódot. A minimális követelmények elsajátíttatásában sem tud kellőképpen igazodni a gyermekek között fennálló különbségekhez – ezért az iskolában egyre nagyobb arányban fordul elő a nyílt vagy burkolt lemaradás. Pedig az alapiskolának fel kell vérteznie a gyermeket arra, hogy sikeresen beilleszkedjen a társadalomba és egy szűkebb környezet kultúrájába! A gyermek személyes lehetőségeit, egyediségét bontakoztassa ki! Építsen a gyermek egyedi erősségeire, vegye figyelembe egyedi gyengeségeit, eljárásait a gyermek fejlődésének legígéretesebb területeire összpontosítsa!

Az iskola ma nem az elvárt módon funkcionál. Diszfunkciója a korlátozott igazodási képesség a gyermek egyedi sajátosságaihoz, nevelhetőségéhez.

A pedagógus, szakmájának mestere

A szakmáját magas szinten művelő pedagógus képes arra, hogy a sokféleséget mesterfokon kezelje. Már említettük: ott van az osztályában az átlagos képességű tanuló, de ott van a lassan haladó, az akcelerációban előre futó, koraérett, komolykodó, mindig az életkorát meghaladó témákkal és problémákkal foglalkozó, illetve az is, akit a nevelési tanácsadóban iskolaéretlennek, lassan fejlődőnek mondtak. A jól igazodó, könnyen kezelhető, mindig jelentkező, szorgalmas, felelősséget vállaló kedves teremtés és padtársa, a nehezen kezelhető, rossz magatartású, antiszociális beállítottságú – aki leveri a virágot az ablakpárkányról, mókázik, hogy nevessenek rajta, megzavarja az órát, hogy a többiek csodálják a bátorságát. És a tehetséges gyermek is ugyanabban az osztályban ül – esetleg sajátos nevelési igényű tanuló befogadását, együttnevelését is vállalja az iskola.

Az esélyteremtéshez, az eredményes társadalmi beilleszkedéshez az egyik legfontosabb tennivaló, hogy az iskola kezelni tudja az egyéni igényeket, az egyéni eltérésekből fakadó problémákat. Képes legyen arra, hogy a tanulók számára a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával biztosítani tudja azokat az egyéni tanulási útvonalakat, egyéni tanulási stratégiákat, amelyek megakadályozhatják az iskolai kudarcok elszenvedését.

Ez számunkra azt jelenti, hogy felértékelődnek azok az oktatásszervezési módok, tanulási stratégiák, alkalmazott módszerek, amelyek alkalmasak e cél megvalósítására.

Mi szükséges ehhez?

  • A tanárok szociális érzékenysége, empátiája, az eltérések elfogadásának, a különbségek kezelésének a képessége.
  • A kooperatív tanulást megvalósító gyakorlatok alkalmazása, az egymást segítő tanulók együttműködése, a csoportos tanulás lehetősége.
  • Heterogén csoportok működtetése, a rugalmas tanulásszervezés mindennapi gyakorlata, alternatív utak kínálata a tanulók számára.
  • Hatékony tanítás, amelynek jellemzője az igényesség, a folyamatos mérés és a viszszajelzés, az egyéni tanulmányi terv és megvalósulásának mindennapi nyomon követése.
  • Együttműködés a problémamegoldásban az intézményen belüli és intézményen kívüli szakemberekkel.

Ezért mondjuk, hogy a pedagógusnak kitüntetett szerepe van az esélyek növelésében. Hiszen azok az eszközök, amelyek segítségével tanítványai egyéni fejlődését befolyásolni tudja, az ő kezében vannak. Ő ismeri azokat a módszereket, amelyek a tanítási-tanulási folyamattal kapcsolatos elvárásoknak segítenek megfelelni!

Barátkozzunk a módszerekkel!

Az oktatási módszerek megismerésére, csoportosítására többféle törekvés is irányult. Bár egyetlen felosztási alap sem teszi lehetővé, hogy mindegyik megismert oktatási módszer számára „egyértelmű” helyet találjunk, hiszen a módszerek és variációik gazdag tárházai a választás és az alkalmazás lehetőségeinek – az áttekintés, csoportosítás mégis hasznos.

Hasznos azért, mert az egyes módszerek értelmezését, gyakorlati alkalmazásának végiggondolását segíti elő, teszi lehetővé a nevelőtestületben.

11 oktatási módszer – elbeszélés, előadás, házi feladat, kooperatív tanulás, magyarázat, megbeszélés, projekt, szemléltetés, szimuláció-szerepjáték-játék, kiselőadás, vita – csoportosítása

Az információ forrása szerint A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint Az oktatás logikai iránya alapján A tanulási munka irányításának szempontja alapján Az oktatási folyamatban betöltött szerepük és a didaktikai feladatok szerint
Szóbeli vagy írásbeli:
  előadás
  magyarázat
  elbeszélés
  megbeszélés
  a tanulók   kiselőadásai
  vita
  házi feladat
Receptív:
  magyarázat
  szemléltetés
  megbeszélés
Induktív:
  megbeszélés
  előadás
  magyarázat
  elbeszélés
  vita
  szemléltetés
  projektmódszer
  kooperatív oktatási módszer
  szimuláció–
szerepjáték
játék
  házi feladat
Tanári dominanciájú:
  magyarázat
  elbeszélés
  megbeszélés
  előadás
  elbeszélés
Az új ismeretek tanítása-tanulása:
  szemléltetés
  vita
  megbeszélés
Szemléletes:
  szemléltetés
Reproduktív:
  házi feladat
  kiselőadás
  megbeszélés
  vita
Deduktív:
  megbeszélés
  magyarázat
  vita
  házi feladat
Közös tanári-tanulói:
  megbeszélés
  szemléltetés
A képességek tanítása-tanulása:
  kooperatív tanulás
  projekt
  vita
Gyakorlati módszerek:
  szimuláció
  szerepjáték
  játék
  projekt
  kooperatív
  módszerek
  házi feladat
Részben felfedező, heurisztikus:
  kooperatív
  módszerek,
  megbeszélés
  Tanulói dominanciájú:
  projekt
  kooperatív tanulók kiselőadásai
  szerepjáték
  házi feladat
Alkalmazás módszerei:
  házi feladat
  szemléltetés
  megbeszélés
  vita
  projekt
  Kutató jellegű:
  projekt
  kooperatív tanulás
  házi feladat
    A rendszerezés és a rögzítés:
  tanulói
  kiselőadás
  szemléltetés
  megbeszélés
  házi feladat
Forrás: Falus Iván, 1998.

A szóbeli közlő módszerekről ejtsünk még néhány szót. Egyrészt mert nagyon népszerűek, másrészt mert gyakran találkozunk azzal a feltételezéssel, hogy általában a tanárt hozzák aktív helyzetbe. Ez így is van akkor, ha csak a tanár szerepét erősítő monologikus formákat alkalmazzuk: ilyen az előadás, az elbeszélés, a magyarázat, a szemléltetés. A tanulói kiselőadás, az egyéni haladási ütemhez illeszkedő házi feladat a tanulót aktivizálja. A dialogikus szóbeli közlő módszerek hatása pótolhatatlan. Mindenkit bíztatunk arra, hogy munkája során tegye méltó helyre a megbeszélést, a kooperatív tanulást, a projektet, a vitát, a szerepjátékot, a szimulációt, a játékot.

Természetesen minden módszer akkor hatásos, ha megjelenik a tartalomban, a tanításban és a tanulók fejlesztésében is.

A rendszeres és tudatos, helyzethez és tanulói egyéni sajátosságokhoz illeszkedő módszerek alkalmazásának van „járulékos” haszna is: segíti a tanulókat új nézőpontok felfedezésében, növeli egymás különbözőségével szembeni toleranciájukat. Ahhoz is hozzájárulhat, hogy ki tudják választani, milyen személyközi készségeket kell használniuk ahhoz, hogy eredményesen tudjanak dolgozni olyanokkal, akiknek más stílusuk, illetve preferenciáik vannak.

A megszokott szerep

A tanárok arra törekszenek, hogy elmondják, elmagyarázzák a gyerekeknek a tananyagot. Gyakran hallunk a tanári szobában ilyen megjegyzéseket: „Már százszor megmondtam nekik!”, „Ezerszer elismételtem!”, „Újra, meg újra el kellett magyaráznom!”.

Mi következik ebből?

Rendszerint az, hogy megmondják százegyedszer is, újra és újra türelmesen elismételik és elmagyarázzák, bár ez eddig sem vezetett megoldáshoz.

A közös munka akkor lesz eredményes, ha a pedagógus megtanítja tanítványait az ismeretek önálló megszerzésére. A kisebb ellenállás irányába megyünk, ha megmagyarázzuk, ami érthetetlen, a tanítvány szájába adjuk a megoldásokat – ahelyett, hogy abban segítenénk őt, hogy tanuljon meg önállóan cselekedni.

Gyorsabb és könnyebb kiszolgálni a gyereket, etetni-itatni, rendet rakni utána, mint rászoktatni arra, hogy önállóan, felelősséggel végezzen otthoni munkát. De az eredmény lehangoló. A kész megoldások hatására a tanítvány gyámoltalan, passzív fogyasztói magatartásra állítódik be a szellemi munkában is és a mindennapi életben is.

Szerepcsere – fogassal

A könyvben a pedagógusok által jól ismert módszereket sajátos megvilágításba helyezzük. Leírásukkal mindig azt tartjuk szem előtt, hogy miként lehet a tanulót minden tanulási helyzetben aktív szerepbe hozni. Ezért a módszerek megvilágítását három csoportban végezzük. Ezt mutatja be az alábbi táblázat.

Az aktivizálás módszerei

Módszerek egy aktív szereplőre – a tanár Módszerek „két” aktív szereplőre – tanár és tanítványai Módszerek mindenki aktivitására
Előadás
Magyarázat
Elbeszélés
Megbeszélés
Szemléltetés-demonstráció
(„Egy kép többet jelent, mint ezer szó.” – kínai közmondás.)
Vita
Tanulók kiselőadásai
Szimuláció, szerepjáték, játék
Kooperatív módszerek
(„Az együttműködést éppúgy gyakorolni kell, mint a számolást vagy a rajzot.”
Mérei Ferenc)
Projektmódszer
Házi feladat

E könyv lapjain a tanításról és a tanulásról beszélünk – de nemcsak szavakkal, hanem játékos, a tanulási stratégiát, a módszereket fejlesztő gyakorlatokkal, feladatokkal tesszük ezt. Az olvasónak némelyikhez szüksége lesz partnerre. Ilyenkor hívja társul a nevelőtestület bármelyik tagját – akár a más szakost is! Sokféle módszert mutatunk be, sokféle trükköt sorakoztatunk fel. Bízunk benne, hogy minél több hasznosítható belőle.

Kiknek ajánljuk a könyvet?

Annak a pedagógusnak, aki felismerte, hogy az osztályába járó gyerekek mindannyian különböznek egymástól. Aki tudja, hogy a hagyományos úton nem ér el olyan eredményeket, mint néhány évvel ezelőtt. Aki kész változtatni megszokott gyakorlatán, és ehhez nem sajnálja a fáradságot.

Annak a pedagógusnak a kezébe adunk kalauzt, aki kész kipróbálni, hogy miként tud a mindennapi pedagógiai gyakorlat eredményességén javítani a módszerek segítségével.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.