2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 március

Könyvek pedagógusoknak – Beszélgetés Falus Ivánnal

2009. június 17.

A Műszaki Kiadó a hazai tankönyvpiac egyik legismertebb szereplője, emellett jelentős pedagógiai szakmai kiadóvá is vált, mivel a hazai neveléstudomány számos fontos műve az ő gondozásában jelent meg. A kiadó pedagógiai könyveiről beszélgettünk Falus Ivánnal, az ELTE Neveléstudományi Intézetének docensével, a Pedagógus Könyvek szerkesztőbizottságának elnökével.

Könyvek pedagógusoknak

A Műszaki Kiadó Pedagógus Könyvek sorozatának első köteteként jelent meg társszerzőkkel írt és szerkesztett munkája, A pedagógiai kutatás módszertana. Mi késztette arra, hogy egy ilyen nagy ívű pedagógiai kutatás-módszertani kötetet állítson össze?

A válaszomat kissé távolabb kezdem. Többéves oktatói és kutatói pályám alatt mind határozottabban érzékeltem a hazai pedagógiai gyakorlat néhány hiányosságát. Hallgatóim munkáit elemezve, értékelve azt tapasztaltam, hogy ezek kutatás-módszertani megalapozottsága lényegesen elmarad attól, ami ma már a világban átlagosnak tekinthető. Ezt talán kiterjeszthetem a hazai pedagógiai publikációkra is. A tájékozatlanság nemcsak a kutatásmetodikára, hanem az új eredményekre, irányzatokra is igaz. A gyakorló pedagógusok és az egyetemi hallgatók számára nem állnak rendelkezésre olyan források, amelyek segítenék a megfelelő tájékozódást.

A kilencvenes évek elején a pedagógiai szaksajtó már fellendülőben volt, szaporodott a kiadók és a kiadványok száma. Ez viszont azzal a veszéllyel is járt, hogy a felkészülésének, szakmai fejlődésének kezdetén járó pedagógus elveszhetett a kontrollálatlan, eltérő minőségű és értékű publikációk erdejében. Nem új kiadványok megjelentetését tartottam fontosnak általában, hanem alapvető, orientáló munkákét, és olyanokét, amelyek a kutatás-módszertani kultúrát igyekeznek magasabb szintre hozni, illetve alapismeretekhez juttatnak. Ezért született meg a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe című könyv megírásának gondolata, amely iránt az éppen induló PSZM Projekt és annak vezetője, Zsolnai József fogadókészséget tanúsított. A könyv a Keraban Kiadó gondozásában két kiadást is megért, de később az újabb hiány pótlására már nem nyílt mód. De ne szaladjunk előre. Ennek a mozzanatnak a továbbiakban jelentősége lesz, majd visszatérek rá.

Mennyire látta sikeresnek ezt a kutatás-módszertani könyvet?

Az egyetemi, főiskolai oktatásban vagy a pedagógusok ilyen irányú képzésében az ebben a témakörben felmerülő igényeket kielégítette, de az említett hiányosságoknak csak egy kis részét szüntette meg. Ezt világosan láttam, ezért javasoltam az MTA Pedagógiai Bizottsága akkori elnökének, Báthory Zoltánnak egy négypontos fejlesztési csomagot, amelyről úgy gondoltam, segítheti a hazai pedagógia színvonalának jelentős emelését. Ebben a tervezetben szerepelt a Pedagógiai lexikon megírására tett javaslat. Húsz évvel korábban jelent meg Nagy Sándor és Kiss Árpád szerkesztésében a kor színvonalán álló négykötetes lexikon. Nem kellett hosszasan bizonygatnom, hogy húsz év alatt a pedagógiában olyan változások következtek be itthon és világszerte, amelyek feltétlenül időszerűvé tették az új lexikon kiadását. A gyors változások indokolják, hogy tartalmában, formájában folyamatosan korszerűsítsük a lexikont.

Ezek szerint ma egy lexikon, egy kézikönyv nem tekinthető véglegesnek?

A folyamatos korszerűsítés, fejlesztés alatt azt értem, hogy az újonnan megjelenő fogalmakkal, a régiek változásával lépést kell tartani, ezeket be kell építeni az eredeti szövegbe.

Ezt az igényt nyilván erősíti a tudományos publikációkban alkalmazott egyre korszerűbb információs technikák alkalmazása is.

Valóban, ez az igény összefügg a formai korszerűsítéssel. Miután a lexikon nyomtatott példányai elfogytak, a teljes anyagot felvittük az internetre. (A human.kandó.hu címen elérhető. Fontos megjegyezni, hogy www. beírása nem szükséges.) Az internetes változat kidolgozása lehetővé tette, hogy bárki kereshessen a lexikonban, akinek internet-hozzáférése van. A keresőrendszer segítségével nem csak a hagyományos módon, ábécé szerint kereshetjük a megfelelő szavakat. Egy-egy szó beírásakor hozzáférhetünk mindazokhoz a szócikkekhez, méghozzá fontossági sorrendben, amelyekben az adott szó előfordul. A minap egy holland delegáció döbbent meg azon, hogy a "holland" szó beírásakor több mint harminc szócikk jelent meg. A korszerűsítés szempontjából az internetes változatnak az a jelentősége, hogy az egyes szócikkek folyamatosan korrigálhatók, kicserélhetők, újabbakkal egészíthetők ki. Ezt a korrekciót jelenleg is több kiváló pedagógiai szakember végzi.

Van erre pénz ma Magyarországon?

Örömmel jelenthetem, hogy a mindenkori oktatási kormányzat felismerte az ügy jelentőségét, s a fejlesztéshez szükséges minimális támogatást megkaptuk. Az internetes változat korszerűsítése után, minden bizonnyal a következő naptári évben, egy CD-ROM-os változat megjelentetését is tervezzük, s akkor a világhálótól függetlenedve tallózhat bárki a lexikon szavai között.

Milyen egyéb művek kiadását javasolta az MTA Pedagógiai Bizottságának?

A négypontos terv második eleme a nyolcvanas évek közepén abbamaradt "Tanulmányok a neveléstudomány köréből" című könyvsorozat felújítása volt. Az MTA Pedagógiai Bizottsága ezt a gondolatot is felkarolta, s a kötet 2001 októberére, az I. Országos Neveléstudományi Konferencia megnyitására elkészült. Társszerkesztőként ezt a könyvet is igyekeztem annak a célnak a szolgálatába állítani, hogy csökkentsük a lemaradásunkat a neveléstudomány legfrissebb nemzetközi irányaitól. A terület jeles szakértői huszonnégy témakörben gyűjtötték össze és szintetizálták az utóbbi évtizedek legfontosabb tudományos eredményeit, megkísérelték kijelölni a fejlődési tendenciákat.

Milyen más terveket kívánt még megvalósítani?

A harmadik javaslatom arra irányult, hogy hozzunk létre egy olyan pedagógiai szakszótárt, amely lehetővé teszi a szaknyelvben, az egyes országok sajátos terminológiájában nem járatos olvasó számára is, hogy eligazodjon a nemzetközi szakirodalomban. Hallgatóimon és a doktoranduszokon láttam, hogy milyen gondot jelent ez számukra. Ez a szótár meghatározná az egyes fogalmak jelentését és az egyes országokban használatos jelentésváltozatokat. Szerencsére ezt az ötletet is magáévá tette Szabolcs Éva kolléganőm és a pozsonyi Peter Gavora, akinek néhány évvel ezelőtt megjelent egy cseh-szlovák-angol pedagógiai szakszótára. Ennek alapján már négy éve folyik a munka, s ebben az évben várható a befejezése. Felbecsülhetetlen segítséget nyújt majd a különböző európai csereakciókban részt vevő hallgatóknak, pedagógusoknak, kutatóknak, a tőlünk kiutazóknak és a hozzánk látogatóknak is. A negyedik javaslat megvalósítása várat magára. Arra gondoltam ugyanis, hogy érdemes lenne létrehozni egy regionális angol nyelvű pedagógiai folyóiratot. Gyakran tapasztaltam, hogy nyugaton milyen keveset tudnak a mi eredményeinkről, s azt is, hogy a környező országok pedagógiai törekvései - amelyek pedig a hasonló történelmi múlt és egyéb adottságok következtében könnyebben alkalmazhatók lennének, mint a tőlünk eltérő körülmények között megszületettek - nem vagy sokszor csak nyugati közvetítéssel, megkésve jutnak el hozzánk.

Ezt az ötletét nyilván az motiválta, hogy a magyar pedagógiai kutatóknak kevés lehetőségük van az idegen nyelvű publikációra.

Természetesen elvileg mód van arra, hogy a magyar szerzők jeles nemzetközi folyóiratokban publikáljanak, s van is erre példa. Sokakat azonban - köztük olyanokat is, akik nagyon értékes eredményekkel rendelkeznek - megfoszt ettől a lehetőségtől a nyelvi hátrány, a közlési szokásokban való járatlanság. Belátom, könnyen lehet, hogy egy-két évtized múlva, bármilyen eredményesen működne is egy ilyen folyóirat, felszámolná önmagát, mert szerzői felnőnének az élvonalbeli folyóiratokhoz. De ez sem biztos, gondoljunk csak arra, hány színvonalas Scandinavian Journal jelenik meg csak a pedagógia területén.

Lassan eljutunk a most megjelent könyvhöz, illetve a Pedagógus Könyvek sorozathoz. Mi indította el a sorozatot?

Említettem, hogy a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe című könyv második kiadása 1999-ben elfogyott. A hallgatók országszerte igényelték a megjelentetését. A korábbi kiadó nem rendelkezett tőkével az újabb kiadáshoz. Már arra is hajlandó lett volna a könyv népes szerzőgárdája, hogy lemondjon a honoráriumról, de a kiadóknak még ez sem volt elég, azt várták, hogy mi teremtsünk elő újabb támogatást, s akkor vállalkoznak a megjelentetésre. Ebben a kilátástalan helyzetben a Műszaki Kiadó igazgatója, aki munkatársaival együtt jól tájékozott a pedagógiai szakmában, pártfogásába vette a kéziratot, és a könyv minden várakozásomat felülmúló, szép kiadásban rövidesen megjelent. A borító zsűrizésén, ahol magam is részt vettem, öt-hat terv közül választották ki a legmegfelelőbbet. Vonzóvá vált ez az addig számomra ismeretlen profi kiadói gyakorlat. Az események gyorsan követték egymást, hamarosan azon kaptam magam, hogy közreműködöm a Pedagógus Könyvek sorozat kiadványtervének a kialakításában.

Milyen könyvek kiadását tervezi a Műszaki Kiadó?

A 2001-2003-as tervben közel ötven könyv kiadási terve vetődött fel. A kutatásmódszertan mellett egy újabb tankönyv, Zrinszky László Neveléselmélet című munkája a közelmúltban látott napvilágot. Több ilyen tárgyú tankönyv van a piacon, mint ahogy didaktikából és neveléstörténetből is hasonló a helyzet. Szükség van arra, hogy az oktatók és a hallgatók több forrás közül választhassanak. Zrinszky László széles körű nemzetközi tájékozottságát szerencsésen ötvözte több évtizedes hazai oktatói gyakorlatával. Arra törekedett, hogy a neveléselmélet minden lényeges kérdésével kapcsolatban bemutassa a különböző álláspontokat, elgondolkodtassa a hallgatókat, s jelezze a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit is. Jól olvasható, könnyed stílusú, könnyen tanulható könyvet írt. A kiadó egy másik sorozata az oktatáshoz kapcsolódó szakkönyveknek, monográfiáknak biztosít megjelenést. Ezek a könyvek ajánlott irodalomként szerepelhetnek a pedagógusképzésben, -továbbképzésben, de a tájékozódni kívánó gyakorló pedagógusnak is hasznos olvasmányai lesznek.

Milyen művek jelentek meg ebben a sorozatban?

Eddig három kötet jelent meg. Halász Gábor: Az oktatási rendszer, Pukánszky Béla: A gyermekkor története, valamint Mátrai Zsuzsa: Érettségi és felvételi külföldön. Halász Gáborról az olvasók általában tudják, hogy a Miskolci Egyetem oktatója és az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója. Kevésbé ismeretes viszont, hogy nemcsak a magyar oktatási kormányzat támaszkodik a szakértelmére, hanem az OECD, a Világbank, az Európa Tanács megbízásából több európai ország oktatási rendszerének értékelésében is részt vett. Elméletben, gyakorlatban jól ismeri ezt a szakterületet.

Mit tud hasznosítani egy gyakorló pedagógus ezekből a könyvekből?

Hogy mi szüksége van a pedagógusnak az oktatási rendszer ismeretére? Ha alaposabban átgondoljuk a kérdést, könnyen rájöhetünk, hogy nemcsak pedagógusok, oktatásirányítók, de a szülők és a tudatos állampolgárok sem nélkülözhetik az oktatási rendszer ismeretét. Amikor a szülő azzal találja magát szemben, hogy tovább tanuló gyereke számára nem talál megfelelő iskolát, vagy azt tapasztalja, hogy az iskolák csak egy szűk elit számára nyújtanak megfelelő képzést, hogy a tananyag nem ad a munkaerőpiacon hasznosítható tudást, hogy az általános és a középiskola, majd később az egyetem nem épül egymásra, akkor mindig az oktatási rendszer működési zavaraival áll szemben. Amikor a pedagógus sorozatosan reformok részesévé válik, amikor a centralizálás és decentralizálás csiki-csukija bizonytalanítja el hétköznapjait, amikor az oktatásirányítás kérdései a pártok választási kampányában kapnak kitüntetett szerepet, akkor bizony nem árt, ha tisztában vagyunk az alapvető megoldásmódokkal, ezek előnyeivel és hátrányaival, mögöttes filozófiájukkal és gyakorlati következményeikkel. Erről szól Halász Gábor könyve. Számomra nagyon tanulságosak voltak az oktatási rendszer funkciójával kapcsolatos fejtegetések. Általában azt gondoljuk, hogy az iskola feladata az, hogy neveljen és oktasson. A könyv nyolc funkciót különböztet meg: a kultúra újratermelése, az egyén személyiségének alakítása, a társadalmi struktúra újratermelése vagy átalakulásának elősegítése, a gazdaság működésének és növekedésének elősegítése, a politikai rendszer legitimálása, a társadalmi integráció biztosítása, közvetlen szolgáltatási funkciók ellátása, a társadalmi változások elősegítése vagy fékezése. Mindezek ismeretében tudatosabban értelmezhetjük a különféle politikai törekvések mozgatórugóit, felmérhetjük a magunk helyzetét ebben a sokfunkciós rendszerben.

Mátrai Zsuzsa áttekintése az érettségi és a felvételi rendszerekről témájával és aktualitásával közvetlenül kapcsolódik Halász Gábor könyvéhez. Az európai helyzet bemutatása után a kínai, hongkongi és szingapúri érettségi rendszerekkel, valamint az izraeli, kínai és japán felvételi rendszerrel ismerkedhetünk meg. Az egyszerű tájékozódáson, az érdekességen túl felfedezhetjük a szerző jóvoltából az egyes országok Magyarországra vonatkoztatható tapasztalatának tanulságait. Tekintettel arra, hogy az érettségi reformja s ezzel összefüggésben a felvételi rendszer átalakítása is közvetlenül előttünk áll, mindannyiunk számára létfontosságú, hogy ismerjük a döntések indokait és következményeit. E nélkül az átalakulásnak nem tudatos részesei, hanem csupán szemlélői leszünk.

Pukánszky Béla könyvének, A gyermekkor történetének már a címe is vonzó. Milyen tartalom rejtőzik e cím mögött?

Egy jóval kevésbé aktuális, pontosabban örökké aktuális kérdéssel foglalkozik Pukánszky Béla nagyon szép könyve. Az ókori civilizációtól napjainkig nyomon kíséri a gyermekek helyzetét, a gyermekekre, a gyermekkorra vonatkozó nézetek alakulását. A neveléstörténészek számára forrásértékű ez a munka, de nem szakemberek is nagy élvezettel olvashatják. Neves gondolkodók gyerekekre vonatkozó elképzeléseit, híres emberek feljegyzéseit, naplóit, pedagógusok visszaemlékezéseit, műalkotásokat használt fel a szerző ahhoz, hogy érzékeltesse, milyen volt a gyerekek élete az ókortól kezdve a 20. század végéig. Megtudhatjuk, milyen volt a családi nevelés légköre, hogyan tekintettek a történelem folyamán az intézményes nevelés során a gyerekekre. Számtalan idézet, leírás és gyönyörű szép kép feledteti, hogy tudományos munkát olvasunk. A szerző egy izgalmakban bővelkedő időutazás élményét osztja meg velünk. A középkor gyermekképének eddig kevéssé ismert pozitív vonásai után megdöbbentő, hogy a reneszánsz iskolában rendszeresen verték a gyerekeket. Jól érzékelteti a helyzetet egy német iskolamester pontos leltára. Bevallása szerint, élete során 911 527 ütést adott vesszővel, 124 000 csapást a korbáccsal, 136 715 pofont a kezével és 1 115 800 ökölcsapást a fülre. Ezzel a könyvvel kapcsolatban szeretném kifejezni abbéli örömömet - és remélem, sokan osztoznak velem -, hogy a sorozat minden kötete rendkívül esztétikus. Ha lenne a pedagógiai könyvek között is "Az év legszebb könyve" pályázat, bizton reménykedhetnének az első helyek valamelyikében. Biró Mária, a sorozat tervezője jól olvasható betűtípust és méretet, kellemes hatású papírt választott, egységes, de különböző színű, borító került a sorozat egyes darabjaira.

Beszéljünk az ön dédelgetett sorozatáról a Kutatás-módszertani Kiskönyvtárról. Mi indokolja egy egész sorozat tervét, miután megjelent a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe című kötet?

Amikor kutatókról beszélünk, ma már nem csupán a kutatóintézetekben, egyetemeken dolgozó főhivatásúakra gondolunk. Világszerte mindenütt, s szerencsére az utóbbi időben nálunk is egyre nagyobb számban vesznek részt a tudományos ismeretek létrehozásában pedagógusok is. Míg korábban a hivatásos kutatók mellett mintegy végrehajtói szerepre voltak kárhoztatva, ma már az egyenrangú partner szerepét töltik be. Ezért, mint beszélgetésünk elején említettem, fontosnak tartom a pedagógusok kutatás-módszertani kultúrájának emelését is.

Valóban rendelkezésre áll a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe című könyv, amely azonban a címéhez híven csupán bevezetés. Ha valaki maga kíván kutatást tervezni és lebonyolítani, szüksége lehet arra, hogy egyes módszerekkel behatóbban megismerkedjen. S azt sem szabad elfelejteni, hogy az a könyv több mint tíz éve íródott. A pedagógiai kutatások területén azóta sok új módszer megjelent, s jelentős szemléletváltásra is sor került. A mennyiségi szemlélet mellett megerősödött a minőségi elemzést előtérbe helyező, úgynevezett kvalitatív kutatási irány is. A sorozat megindításakor azt tűztük ki célul, hogy elsőként azokról a módszerekről jelentessünk meg kismonográfiákat, amelyek a "Bevezetés"-ben még nem szerepeltek, vagy amelyekről azóta lényegesen módosult a tudásunk. A már megjelent első három kötet ennek az elvárásnak felel meg. Szabolcs Éva A kvalitatív kutatási metodológia a pedagógiában című munkája áttekinti az értelmező kutatási szemléletmód megjelenését, filozófiai, ismeretelméleti hátterét, viszonyát a pozitivista, kvantitatív kutatási szemlélethez. Bemutatja a kvalitatív kutatás sajátosságait, előnyeit, hátrányait jellemző módszereit. Ebben a keretben értelmezi a megbízhatóság és az érvényesség fogalmát. Konkrét példákkal illusztrálja az elmondottakat, s az érdeklődő számára további forrásokat is közöl.

Miért döntöttek úgy, hogy az esettanulmánnyal egy önálló könyv foglalkozzon?

Az esettanulmány a pedagógiában gyakorta használatos módszer. Az elnevezést azonban gyakran akkor is használják, amikor valójában nem esettanulmányt készítenek. Olykor a kis mintán, nem megfelelő alapossággal, általánosítható eredményeket nem adó kutatás szinonimájaként alkalmazzák ezt a megjelölést. Golnhofer Erzsébet gondosan megírt könyvéből megismerkedhetünk azokkal a szabályokkal, követelményekkel, amelyeket feltétlenül be kell tartanunk, ha hasznosítható következtetésekre akarunk jutni. Mikor érdemes esettanulmányt készíteni? Milyen típusai vannak az esettanulmánynak? Hogyan tervezzük meg az esettanulmányt? Mi az eset? Hogyan válasszunk mintát az eseten belül, hogyan biztosítható az objektivitás, a megbízhatóság, az érvényesség, az általánosíthatóság? Hogyan rögzítsük és elemezzük az adatokat? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ a könyv. Ez is olyan módszer, amelyet nagy apparátus nélkül, akár egyetlen pedagógus vagy egy iskola közössége is alkalmazhat.

Mi indokolta, hogy külön kötetet szenteljenek a neveléstörténeti kutatás módszereinek?

Joggal gondolhatnánk, hogy ha valamihez nem kell különösebb metodikai felkészültség, akkor a neveléstörténet ilyen tudományterület. A szakdolgozatok, a folyóiratokhoz benyújtott cikkek nagy része neveléstörténeti témával foglalkozik. Közülük kevésre jellemző az, hogy feltárná az összes szóba jöhető és lényeges forrást, hogy mindig visszanyúlna az elsődleges forrásokhoz, hogy végigjárná a kutatás minden fázisát az alapos tervezéstől, a heurisztikus szakaszon, a forráskritikán, a hermeneutikai szakaszon, a szintézisen át egészen a történeti expozícióig. A könyv részletesen bemutatja az egyes szakaszokban megvalósítandó feladatokat, majd számba veszi a tipikus hibákat is. A felhasznált irodalom felsorolása mellett ajánlott irodalom, a fontosabb neveléstörténeti folyóiratok jegyzéke egészíti ki a könyvet. Újdonság a neveléstörténet kutatásához használható site-ok felsorolása, az internetes forrásokra történő hivatkozás módjának leírása.

Milyen könyvek vannak előkészületben a kutatás-módszertani sorozatban?

A további tervek sem szerényebbek: előkészületben van az intelligencia- és a képességtesztek pedagógiai alkalmazhatóságát elemző kötet, és készül az iskolaértékelés metodikájáról szóló könyv. A jeles hazai szerzők publikációi mellett bevált külföldi szerzők munkáinak fordítására, pontosabban adaptálására is sort kerítünk. A kiskönyvtár sorozatban jelenik meg Irving Seidman Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer. Útmutató pedagógiai és társadalomtudományi kutatók számára című, több kiadást megért kismonográfiája. A szakkönyvek között egy német szerző Iskolapedagógia című munkájának magyar adaptációját veheti kézbe még ebben az évben az olvasó.

A Pedagógus Könyvek tervezését, kiadását egy jeles oktatókból álló szerkesztőbizottság segíti. Az igények feltérképezésén túl segítséget nyújtunk a szerzőknek abban, hogy a várható "fogyasztó" igényeihez tudja igazítani a munkáját, igyekszünk összhangot kialakítani a mű tartalma, belső didaktikai rendezettsége és külső megjelenési formája között. Legfőbb célunk, hogy igényes könyvekkel segítsük a pedagógusképzést és -továbbképzést, megjelenési lehetőséget biztosítsunk az értékes hazai tudományos eredmények számára, és hozzáférhetővé tegyük a jelentősebb külföldi publikációkat.

Van-e lehetőség arra, hogy a neveléstudományi lobbin kívüli szerzők is nyilvánosságot kaphassanak?

Nyitottak vagyunk újabb szerzők számára is. A szerkesztőbizottság ülésein rendszeresen megvitatjuk a beérkezett témajavaslatokat, kéziratokat, és megjelenésre javasoljuk azokat, amelyeket színvonalasnak ítélünk. Örömmel várjuk az értékes, érdeklődésre számot tartó kéziratokat.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.