2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 január

A kollégium a hátrányok csökkentésében a maga módján többet tehet az iskolánál -- Interjú Kapor Károllyal

2009. június 17.

A kollégium a hátrányok csökkentésében a maga módján többet tehet az iskolánál

Kapor Károly válaszol a szerkesztőség kérdéseire a KOMA XVIII. pályázatáról

Miért tartotta fontosnak a KOMA Kuratóriuma, illetve Ön mint az egyik felelős kurátor, hogy meghirdesse a kollégiumok tevékenységének megújítását támogató pályázatát?

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány Kuratóriuma a pályázat kiírásában a kollégiumi életről többek között a következőket fogalmazta meg: "A pedagógus számára felettébb nehéz szakmai feladat a közösségek rejtett dimenzióinak megismerése és ennek révén azon utak és eszközök megtalálása, amelyekkel az egyének és csoportok befolyásolhatók a konstruktív gondolkodás és magatartás elfogadása, megtartása, a kiben-kiben ott rejlő lehetőségek kibontakoztatása érdekében. A kollégiumi lét döntő tapasztalatokkal szolgálhat a társakkal való kooperáció élményéről, hozzájárulhat az önállóság és a felelősségtudat kialakulásához."

Ezért tartotta fontosnak a KOMA Kuratóriuma - benne magam is -, hogy meghirdesse a kollégiumok tevékenységének megújítását támogató pályázatot azzal a céllal, hogy segítse az intézmények egyéni arculatának, jó légkörének, a kollégisták identitástudatának megteremtését; a közösségépítés, a tanár-diák-szülő kapcsolat erősítését; a személyiségfejlesztést; a tehetséggondozást, kiemelten önképzőkörök keretében; a felzárkóztatást; a pályaorientációt; a tartalmas szabadidőtervezést, valamint a diák-önkormányzatiság erősítését.

Milyen témákban íródtak a beérkezett pályázatok, melyek azok a kollégiumi tevékenységek, pedagógiai fejlesztések, amelyekhez támogatást igényelnek a pályázók? A pályázatokból kirajzolódó kép egybevág-e a kuratórium által elképzelt célokkal?

A Kuratórium olyan pályázók munkáira számított, akiknek legfőbb törekvései illeszkedtek a fentebb megfogalmazott témakörökhöz. A pályázatnak tartalmaznia kellett a kollégium rövid bemutatását, a tervezett pedagógiai fejlesztés kidolgozását, leírását (célok, szervezeti formák, tartalom, tematika, módszerek, eszközök stb.), a szabadidős programok heti bontása, valamint a tervezett költségeket.

Elmondható, hogy valamennyi meghirdetett témakörhöz érkezett több-kevesebb pályamunka. A legtöbb pályázat a személyiségfejlesztés, a tehetséggondozás, képességfejlesztés, a szabadidő-szervezés témában íródott, de jelentős azon pályázatok száma is, melyek a pályaorientáció, az egészséges életmód, az identitástudat kialakítása, a közösségfejlesztés, közösségépítés és a diákönkormányzat témában készültek. A pályázók támogatást igényeltek még sok egyéb témához is. Így a tanár-diák-szülő kapcsolat erősítéséhez, a felzárkóztatáshoz, a hagyományok ápolásához, az esztétikai, a hazafias neveléshez stb. A pályázatokból kirajzolódó kép - örömünkre - egybevág a Kuratórium által elképzelt célokkal. Örvendetes, hogy a kiírásra összesen 327 pályamunka érkezett. Bár a Kuratórium 40 millió forintot szánt a pályázat céljaira, de az elbírálás után ennél nagyobb összeget osztott szét, összesen 48 876 350 forintot. Ez az összeg 182 nyertes pályázó között oszlott meg, a pályázóknak több mint a fele, 56%-a részesült támogatásban. A nyertes pályázatok település szerinti megoszlása megegyezik az összes pályázó település szerinti megoszlásának arányával (megyeszékhelyek: 35%, nagyobb városok: 32%, egyéb települések: 24%, főváros: 19%).

Mi a pedagógiai funkciója a közoktatásban működő kollégiumi intézményrendszernek? Kérem, tegyen egy rövid összehasonlítást a kollégium néhány évtizeddel korábbi és a mai funkciói között!

A kollégiumi nevelésnek hazánkban több évszázados múltja van. A mélyreható társadalmi változások következtében természetesen módosultak a céljai, alapelvei, pedagógiai funkciói. Áttekintve az utóbbi több mint félévszázados kollégiumi mozgalmat, múltat és örökséget, napjaink kollégiumi neveléséhez, feladataink kialakításához sokat meríthetünk.

Az újszerű pedagógiai törekvéseknek - 1946 és 1949 között - a népi kollégiumok adtak otthont. Az alsóbb néprétegekből származó gyerekek tanulását kívánták segíteni. Nagy jelentőségű feladatokat tűztek a fiatalok elé (újjáépítés, honismereti és kulturális munka stb.), s a közösségi önkormányzás elveire, öntevékenységre, önálló és kritikus véleménynyilvánításra nevelték őket. Céltudatosan törekedtek a közösségi magatartás és gondolkodás, az önnevelési igény és az aktív, elkötelezett magatartás kialakítására. Ezt a hatalomra törő baloldali erők nem tűrték, és politikai megfontolásokból drasztikusan megszüntették ezen intézményeket, amelyekben a fiatalok jól érezték magukat, s amelyek emléke évtizedek múltán is kellemes érzelmeket vált ki belőlük. A NÉKOSZ célkitűzései, nevelési elvei, tapasztalatai közül sokat ma is - fenntartás nélkül - magunkénak vallhatunk.

A szocialista középiskolai kollégiumi rendszer 1957-től alakult ki, bizonyos mértékig felhasználta a NÉKOSZ tapasztalatait is. A kollégiumok feladatává tették, hogy tagjaikat közösséggé szervezzék, és megadjanak minden lehetőséget a tanulóknak ahhoz, hogy tanulmányi idejük alatt alaposan felkészülhessenek feladataikra. A tanulás és a közösségi nevelés sajátos lehetőségeivel igyekeztek elősegíteni, hogy az akkor hivatalos világnézet és erkölcs alapjaival rendelkező fiatalok kerüljenek a termelőmunkába és a felsőfokú intézményekbe.

A gyakorlat a kollégiumi nevelőmunka következő területeit, feladatait alakította ki: világnézeti, politikai, erkölcsi nevelés, tanulmányi munka, fizikai munkára nevelés, kulturális tevékenység, testi nevelés, sport, játék. A kollégiumok - munkájuk lényegéből következően - nevelésközpontú intézmények voltak, melyek a fiatalok aktivitásának, önnevelésének, önállóságának kialakítását szorgalmazták. A kollégiumok nem csupán szállást, étkezést és - tanári felügyelet mellett - tanulást biztosító, néhány nevelési területen tevékenykedő régi típusú internátusok, illetve diákotthonok, hanem a nevelési folyamatot sokoldalúan, differenciáltan kibontakoztató, az értékek átadására törekvő, személyiségformáló intézmények voltak.

Az 1961. évi 3. törvény az oktatásról még nem szólt a kollégiumokról, azok feladatairól. Az 1985. évi I. törvény - emelve a kollégium szerepét, rangját - már a következőképpen fogalmazta meg funkcióját, feladatait: a kollégiumok célja, hogy lehetővé tegyék az iskolai tanulmányok folytatását elsősorban azoknak a fiataloknak, akik az iskola székhelyétől távol élnek, megfelelő bejárási lehetőségeik nincsenek, vagy családi, illetőleg szociális körülményeik miatt a tanuláshoz szükséges feltételek az otthoni környezetben hiányoznak. E cél érdekében tagjainak otthont nyújt, segíti őket tanulmányaik végzésében, lehetőséget ad önképzésükhöz, tehetségük kibontakoztatásához, művelődésükhöz, testedzésükhöz, s a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. Kimondja továbbá a törvény, hogy a kollégium a feladatait a közösség közreműködésével látja el, s a közösségi életet a tagok önkormányzati szervei irányítják.

Több évtizedes vezetői, irányítói tapasztalataim alapján mondhatom - s talán nem tévedek -, hogy a kollégiumok s azok vezetőinek, nevelőinek többsége a rendszerváltozást megelőző évtizedekben sok-sok problémával küszködve és nagyon szerény anyagi megbecsülés mellett lelkiismeretesen és jó színvonalon teljesítette feladatait. Számos jelentős érték fémjelzi munkájukat szinte valamennyi kollégiumi funkció ellátásában. Tagadhatatlan azonban, hogy ebben az időszakban a pártnak s ideológiájának fenntartás nélkül elkötelezett nevelőtanárok és kollégiumvezetők megnyilatkozásaiban sok torzított információ is volt az élet céljáról, a társadalomról, a nemzetről, a történelmi múltról és jelenről, valamint a jövő pers-pektíváiról. S a nevelői magatartásban is akadtak kivetnivaló megnyilvánulások. A legtöbb volt kollégista vallomásai, írásai, visszaemlékezései viszont arról tanúskodnak, hogy a kollégiumban jól érezték magukat, nevelőikkel meghitt kapcsolatot alakítottak ki, színes, élményadó közösségi életet éltek (különösen a hétvégeken), s a tanuláshoz, a tudás megszerzéséhez is sok segítséget kaptak.

Az 1993-as, majd az 1999-es közoktatási törvény megerősíti, növeli a kollégiumok szerepét, funkcióit, s tételesen megfogalmazza - A kollégiumi nevelés országos alapprogramjában foglaltak alapján elkészítendő - kollégiumi pedagógiai program tartalmi követelményeit, kritériumait, emelve ezáltal is az intézmény szakmai rangját.

E legutóbbi törvényi szabályozás szerint a kollégium alapfeladata megteremteni a feltételeket az iskolai tanulmányok folytatásához azoknak, akiknek a tanuláshoz, a szabad iskolaválasztáshoz való joguk érvényesítéséhez a lakóhelyükön nincs lehetőségük, illetve akiknek a tanulásához a szülő nem tudja biztosítani a megfelelő feltételeket. E funkció betöltéséhez szükséges általános követelmények mindenütt hasonlóak, ugyanakkor ezek konkrét tartalmát a helyi adottságok, specialitások jelentősen befolyásolják.

Az újabb szabályozás szerint a kollégiumban a nevelés mellett oktatómunka is folyik. Az intézet pedagógiai programjának ezért nemcsak a nevelés alapelveit és célkitűzéseit kell meghatároznia, hanem a tanuló fejlődését, tehetséggondozását, felzárkóztatását, pályaválasztását, sőt az önálló életkezdést elősegítő tevékenység alapelveit is.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány pozitív irányú változást a pedagógiai funkciókkal kapcsolatban. A rendszerváltást megelőző évtizedekben - mint azt már említettem - a kollégiumokban is egyik kiemelt feladat volt a világnézeti, politikai, erkölcsi nevelés, az ateista, materialista világnézet kialakítása. A munkatervekben is szereplő, a világnézeti nevelést közvetett módon szolgáló programok, tevékenységek (előadások, vitafórumok, film- és színházlátogatások, szépirodalmi és ismeretterjesztő művek olvasása stb.) mellett rendszeres volt az intézetekben a napilapok olvasása, az olvasottak hetenkénti megvitatása, az alkalmi kiselőadások, az ankétok, a vetélkedők tartása, a munkásmozgalom múltbeli harcainak élményszerű megismertetése, a marxista körök működése, a népdalok mellett a mozgalmi dalok tanulása stb., melyek mind-mind az aktív politizálást voltak hivatottak elősegíteni.

Ma az állami és önkormányzati kollégium világnézetileg csakis semleges lehet, azaz nem részrehajló, egyetlen világnézetet sem kizárólagossá tevő, mindegyik világnézetet tiszteletben tartó, irányultság nélküli. Mi tehát ma a kollégium teendője? Nem más (az iskolával együtt), mint a felnőttkor küszöbén esedékes felelősségteljes egyéni világnézeti döntés előkészítése, elősegítése. Teheti és teszi ezt a természeti és társadalmi ismeretek bővítésével, művészeti élményekkel, az önismeret gazdag és szilárd elméleti és tapasztalati alapjai kialakításával, a személyes és szociális azonosságtudat kifejlesztésével s nem utolsósorban példaadással.

A kollégiumban folyó pluralista világnézeti nevelés - csakúgy, mint az iskolában - az alternatívákat ismerteti meg, és az egyén világnézeti beállítódásának megválasztásához adhat, és ad választási, döntési szempontokat, technikákat. S a kollégiumi nevelésben csak olyan politikai törekvéseknek kívánatos érvényesülniük, amelyek a tanulóknak a politizáláshoz, a demokrácia gyakorlásához szükséges képességeit fejlesztik.

A kollégiumi intézményrendszer kialakításakor a kollégiumok zöme önálló intézmény volt, s bennük az egyre önállóbb közösségek kialakítására törekedtek. Nem sokkal később - a hetvenes években - azonban már meg is szüntették a kollégiumok mintegy 80%-ának szakmai önállóságát, és valamelyik iskolához csatolták azokat. Ennek következtében a kollégium másodrendű munkahellyé vált, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a kollégiumi vezetők és nevelők a nevelés tartalmára, módszereire vonatkozó pedagógiai döntéseikben és a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásában igazán már nem járhattak el szabadon és felelősségteljesen.

Ma már alapvető érdek fűződik az intézményi önállóság erősödéséhez, s éppen ezért jó lenne, ha mielőbb megszűnne a kollégiumok "hátsóudvar"-szerepe. Hisz nem lehet vitás, hogy csak az autonóm intézmény viszonyai között lehet igazán és elvárható eredményességgel önállóságra, kezdeményezőkészségre, szabadságszeretetre, emberi méltóságra nevelni.

A tanulóifjúság mindenkor vonzódott és vonzódik a társas kapcsolatokhoz, mert társas-közösségi lény, és keresi az együttes élményeket. A közösségi nevelés szocialista pedagógiája szerint az egyéniség alakításának legreálisabb módja az egyén beilleszkedése a közösségbe, mégpedig oly módon, hogy egyrészt ő maga úgy érezze, saját óhaja szerint, önként tartózkodik a közösségben, másrészt a közösség önként fogadja be az egyént, aki alárendeltje a közösségnek, a többség akaratának. (Szívesebben használom a "beilleszkedés" helyett az "aktív alkalmazkodás" kifejezést. A beilleszkedés némileg passzivitásra utaló fogalom.) Ez a "közösségi nevelés" a fiatalok természetét abban az irányban kívánta kibontakoztatni, hogy legyenek képesek és készek alkalmazkodni a létező társadalomhoz. Ez a felfogás a közösséget az egyén törekvései elnyomásának, alattvalóvá nevelésének eszközeként tételezte. Hála azoknak a nevelőknek és pedagógiai vezetőknek, akik e felfogás és elvárás ellenére segítették megérteni, engedték megélni és hatni a népi kollégiumok közösségi szellemét.

Vitathatatlan, hogy az egyénnek a közösség teremtheti meg személyes jegyei, képességei és szükségletei sokszínű kifejlődését, a gazdag személyiség kialakításának társadalmi feltételeit. A közösséget viszont az egyének akarata, tevékenysége működteti és minősíti. Ez a viszony azonban nem tűri, hogy a közösség alárendelje magának az egyént. Ellenkezőleg, a közösség éppen az egyének sokszínűségéből, gazdag egyéniségéből, fejlett felelősségtudatából s -érzetéből táplálkozik és erősödik meg. Ma a közösségi életre nevelést olyan folyamatnak tekintjük, amely aktív, dinamikus kapcsolatot teremt az egyén és a társadalom között. S e nevelés eredményeképpen jó lenne látni mind több olyan közösséget, amely az élet legnagyobb értékeit adja: az időtálló, bizalmon alapuló emberi kapcsolatokat, amelyeket áthat a tettekben megnyilvánuló szeretet, a szolidaritás és az együttélés legfontosabb minőségi feltétele, a tapintat.

Mennyire képes ma a kollégium mint nevelőintézmény hozzájárulni az egyenlőtlenségek kezeléséhez, az esélynöveléshez? Tükröződik-e a pályázatokban az oktatáspolitikának az egyenlőtlenségek kezelésére, az esélyek növelésére, a hátrányos csoportok felzárkóztatására vonatkozó törekvése?

A kollégiumnak törvény adta kötelezettsége, hogy tevékenysége során támogassa, kiegészítse a családi nevelést és az iskola oktató-nevelő munkáját. A kollégium mindinkább olyan típusú oktatási és szocializációs feladatokat láthat és lát is el, amely nemcsak kiegészíti az iskola munkáját, hanem a gyermeknek, a fiatalnak a reális fejlődési lehetőségeihez, képességeihez sokkal inkább hozzáigazodó pedagógiai eljárásrendszert, terhelést és bánásmódot alakíthat ki. A KOMA a kollégiumok ilyen irányú tevékenységét, kibontakozását is támogatja, és segíteni kívánja a jövőben is, csakúgy mint az esélykiegyenlítő, felzárkóztató munkájukat. S a kollégiumnak már nemcsak a településszerkezetből, a szociokulturális helyzetből adódó hátrányok kiegyenlítésére kell a figyelmét fordítania, hanem egyre inkább a leszakadó társadalmi rétegek gyerekei számára is biztosítania kell a tudáshoz jutás esélyét. A tehetséges gyerekeket gondoznia kell, a leszakadókat pedig felzárkóztatnia. A 182 díjnyertes pályázat azt igazolja, hogy a kollégiumok - a jelenlegi feltételrendszer közepette is, megfelelő anyagi támogatással - képesek jól átgondolt, igényesen és szakszerűen kialakított programok megvalósításával hozzájárulni a tehetséges gyerekek továbbfejlesztéséhez, a lemaradó tanulók felzárkóztatásához, az esélynöveléshez. Értékes pályamunkák érkeztek például a szociokulturális hátrányokból eredő azon általános műveltségbeli hiányosságok kompenzálására, amelyeket az iskola nem tud vállalni, de kezelésükben a kollégium részt tud venni. Ilyenek a kommunikációs ismeretek, a vizuális kultúra, a testi és mentálhigiénés kultúra, az önismeret, az idegennyelv-tudás, a tanulás-módszertani ismeretek, a tanulási képesség fejlesztése, az alkalmazkodási, viselkedési képesség.

Hozzájárul-e a pályázat a kollégiumpedagógia fejlesztéséhez, a kollégiumi nevelés differenciáltabbá, személyre szabottabbá válásához?

A tartalmi követelmények és elvárások, valamint az ebből fakadó eredmények az utóbbi évtizedben jelentősen megnövelték a korábban "lebecsült" kollégiumpedagógiai munka rangját. S ebben elévülhetetlen érdemei vannak a Kollégiumi Szövetségnek.

A KOMA ezen eredmények további növelése érdekében és reményében írta ki a pályázatot, és várta azokat a pályamunkákat, amelyek hozzájárulhatnak a kollégiumpedagógia (nevelési-oktatási feladatok, területek, eszközök, módszerek) fejlesztéséhez. A kollégiumi nevelés valamennyi meghirdetett témakörében szép számban érkeztek pályamunkák, amelyek hozzájárulnak a kollégiumi nevelés differenciáltabbá, személyre szabottabbá válásához.

A 182 nyertes legjobb pályázat közül azokat kívánom megemlíteni példaként, amelyek a kollégiumok tevékenységrendszerében (nevezetesen: a csoportfoglalkozások, az egyéni és kiscsoportos foglalkozások, a választható foglalkozások és a szabadidős foglalkozások keretében) eredményesen, hatékonyan megvalósíthatók, s minőségi javulást eredményezhetnek.

A csoportfoglalkozások keretébe illő programok

  • "Identitás és magyarságtudat fejlesztése, toleranciára nevelés a kollégisták körében",
  • "Önképzőkörök a közösségépítés és a személyiségfejlesztés jegyében",
  • "A kollégium egyéni arculatának, jó légkörének, a kollégisták identitástudatának megteremtése",
  • "Önismeret - önszabályozás - önmegvalósítás".

Az egyéni és kiscsoportos foglalkozások keretébe illő programok

  • "Számítástechnikai Diákkör",
  • "Kollégisták felkészítése a középfokú nyelvvizsgára",
  • "Számítógép a látássérültek esélyegyenlőségéért",
  • "Fejlődj, tanulj - szórakozva" (a magyar népi műveltség és cigány kultúra értékeinek szakkörök útján történő továbbadása).

A választható foglalkozások keretébe illő programok (kiegészítik a kötött foglalkozásokat, és részét képezik a kollégium tehetségfejlesztő-felzárkóztató, valamint pályaorientációs munkájának)

  • "Kollégiumi Pályaorientációs Fejlesztőcsoport"
  • "Tehetséggondozás, képességfejlesztés programja",
  • "Esély a munkábaállásra, esély a továbbtanulásra",
  • "Személyiségfejlesztés, tehetséggondozás, pályaorientáció a kollégiumban".

Szabadidős foglalkozás keretébe illő programok (fontos szerepet játszanak az egészséges és kulturált életmódra nevelés terén, további kereteket adnak a rekreációs jellegű, illetve a spontán örömszerző tanulói tevékenységhez)

  • "Tartalmas szabadidő-szervezés",
  • "Elfelejtett technikák, kézműves klub a város középiskolai kollégiumából jelentkező diákok számára",
  • "Szabadidős tevékenységi formák a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására",
  • "A kollégiumi élet szabadidős lehetőségeinek fejlesztése",
  • "Kollégiumi video-mozi".

A kollégiumpedagógia fejlesztéséhez sok tekintetben hozzájárulhatnak a következő programok

  • "A XXI. sz. embereszményének megteremtése"
  • "Eséllyel a harmadik évezredbe",
  • "A diákotthonban laknak, a kollégiumban élnek",
  • "Tanár-szülő-diák kapcsolat erősítése".
Amennyiben a KOMA kuratóriumának újra lehetősége lenne a kollégiumi nevelés fejlesztését szolgáló pályázat kiírására, Ön személy szerint milyen témához hirdetne pályázatot?

A több mint háromszáz pályamunka olvasása, áttekintése örömmel töltött el és bizakodóvá tett. A szép számú felkészült és lelkes kollégiumi nevelőtanár és vezető elismerésre méltó, előre vivő pályamunkákat készített, és a jövőben is - ha lehetőséget kap rá - vállalkozik erre. S ha a KOMA-nak ismételten lehetősége lenne pályázat meghirdetésére, én a szabadidős tevékenység gazdagítását, fejlesztését segítő, támogató témakör kiírását kezdeményezném. Elsősorban azért, mert e témakör keretében kidolgozott konkrét témák, programok fontos szerepet tölthetnek be az egészséges és kulturált életmódra, a tartalmas, a lelki intelligenciát is gazdagító közösségi életre nevelés terén, s mint már említettem, a rekreációs (pihenés, felfrissülés) jellegű, sok-sok örömérzetet adó tevékenység (játékok, vetélkedők, versenyek, kirándulások) tekintetében is.

Szükség van a fiatalok nevelésében az ilyen típusú segítségre, támogatásra olyan időszakban, amikor egyre gyengül a társadalom közösségtudata, és fokozódik az egyéni siker jelentősége, amikor eléggé összekuszálódtak az értékrendszerek.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.