2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A kistelepülési iskolák szerepe a települések népességmegtartó erejében

2. Statisztikai elemzés

2009. június 17.

2. Statisztikai elemzés

Migrációs tendenciák a 90-es években

A kutatás keretében statisztikai elemzés segítségével kísérletet tettünk arra, hogy feltárjuk a migráció tendenciáit és esetleges összefüggését a helyi általános iskola működésével.1 Az elemzés tanúsága szerint a 90-es években folytatódott a belföldi vándorlás csökkenő tendenciája, de különbség figyelhető meg ebben az évtized első és második fele között (2.1. táblázat). Az évtized első felében nagyobb különbségek figyelhetőek meg az egyes régiók között, kiemelkedő volt a központi régió vándorlási nyeresége és az Észak-Alföld és Észak-Magyarország vándorlási vesztesége. A központi régió vándorlási nyereségének zömét az északkelet-magyarországi megyék adták. Az évtized második felére mérséklődtek a regionális különbségek. Ekkor a Közép- és a Nyugat-Dunántúl vándorlási vonzereje elérte a Központi régióét, Észak-Alföld és Észak-Magyarország vándorlási veszteséget mutat. Láthatóan elsősorban a gazdaságilag legfejlettebb régiók vándorlási különbözete a legnagyobb, míg a leginkább hátrányos helyzetű régiók esetében figyelhető meg a legkisebb nettó elvándorlás.

Számottevő változásokat figyelhetünk meg a települések mérete szerint is a vándorlási különbözet tekintetében: míg a 90-es évek elején Budapest és a nagyvárosok számítottak a legvonzóbb célpontnak a migrálók számára, s a kisebb települések vándorlási veszteséget könyvelhettek el, addig az évtized második felére ez a különbség megfordult, s a legnagyobb vándorlási nyereség a nagyobb falvak és a kisvárosok körében figyelhető meg, de az 1000 fő alatti kistelepülések vándorlási egyenlege is pozitív volt. Ugyanakkor jelentős regionális különbségek is megfigyelhetőek a különböző méretű települések esetében: a nagyvárosokból a kisebb települések felé irányuló migráció csak Pest megyében és a Közép-Dunántúlon vált meghatározóvá.

Ha a migrációt az iskolával rendelkező és nem rendelkező településekkel való összefüggésben vizsgáljuk, azt találjuk, hogy összefüggés nem állapítható meg egyértelműen a két jelenség között: a 90-es években összességében háromszor annyi településen szűnt meg az általános iskolai képzés, mint ahány esetben új iskola indult a korábban iskola nélküli településeken. Az alapfokú oktatás elindítása a 90-es évek első felének jellemzője volt, míg az iskolák bezárása az évtized második felében vált gyakoribbá, a finanszírozási megszorítások hatására. A helyi alapfokú oktatás megszüntetése a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, ill. Észak-Magyarországon fordult elő leggyakrabban; ez utóbbi régió kiemelkedik az új iskolák indítását tekintve is. A vándorlási különbözetet tekintve nem találtunk jelentős különbséget az iskolát fenntartó és az iskolával nem rendelkező települések csoportjai között. Az 1995 utáni időszakra lényegében ugyanaz a tendencia figyelhető meg a két csoportra, 1993 és 1995 között a nettó migráció valamivel nagyobb volt az iskola nélküli települések körében. Ugyanakkor az egész időszakra jellemző, hogy az iskolát működtető falvakban átlagosan kisebb mind az oda-, mind az elvándorlás, azaz kisebb mértékű a népesség cserélődése a lakóhely-változtatás révén, mint az iskola nélküli településeken.

Nemcsak az iskolát fenntartó és az iskola nélküli települések összehasonítása, de az általános iskolai képzést indító, ill. a helyi iskolát megszüntető települések vándorlási különbözetének alakulása sem támasztja alá az iskola működésének pozitív migrációs hatását megfogalmazó hipotézist. Az új iskolát indító települések többsége a 90-es években végig kisebb nettó migrációt könyvelhetett el, mint az iskola nélküli falvak átlagosan. Az iskolát bezáró falvak több mint felének esetében a vándorlási különbözet mindkét időszakban elmaradt az 1993-ban iskolát működtető települések átlagától, ezen falvak relatív helyzete tehát nem romlott számottevően.

A migrációs tendenciákra három tényező – a munkalehetőségek, az agglomerációs helyzet és a településméret – hatását elemezve úgy tűnik, egyértelmű hatást az előző kettő esetében tudunk kimutatni. Az agglomerációs körzetben lévő falvak nagyobb vándorlási nyereséget tudtak elkönyvelni, mint a hasonló helyzetű, de vonzáskörzeten kívüli falvak. Ez az összefüggés a szuburbanizáció hazai érvényesülését mutatja. A helyi munkaerő-piaci körzeteket jellemző kistérségi munkanélküliségi ráta hatása a vándorlási különbözetre és az odavándorlásra mindkét időszakban negatív, az elvándorlást tekintve egyik időszakban sem szignifikáns. A települési munkanélküliségi ráta egyik időszakban sem volt szignifikáns hatással a vándorlási különbözetre, ugyanakkor növelte az oda- és elvándorlást. Az általános iskola fenntartása egyik időszakban sem függött össze a vándorlási különbözettel.

A statisztikai adatok elemzése összességében azt mutatta, hogy a két tényező között nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat. Bár úgy tűnik, a helyi általános iskola lehet pozitív hatással a népesség migrációs cserélődésére, ez nem egyformán érvényesül a kisebb és a nagyobb falvak esetében. Pozitív kapcsolatot találtunk az iskola működése és a vándorlás között a kisebb települések esetében, míg a nagyobb települések körében a becslés nehezen értelmezhető negatív hatást mutatott. Ennek alapján lehetséges, hogy az 500 főnél kisebb falvakban a helyi iskola működése ténylegesen csökkenti a nettó elvándorlást, az 500–1000 fő közötti falvakra kapott eredmény azonban további elemzést kíván (Hermann, 2002).

Az intézményhálózat alakulása a kistelepüléseken a 90-es években

Statisztikai adatok elemzésének segítségével vizsgáltuk a kistelepülések intézményhálózatában és tanulólétszámában bekövetkezett változások alakulását is. 1990 és 1999 között lényeges változások következtek be az iskolahálózatban, ezt szintén statisztikai adatok segítségével vizsgáltuk. A két időpont között a vizsgált településeken nőtt az egy településre jutó tanulólétszám, átlagosan 32-ről 44-re. A növekedés azonban nem minden településkategóriát jellemez, míg a tanulók száma csökkent az 500 fő alatti településeken (a kisebbeken, a 250 alattiakon kevésbé, a 250–500 közöttieken jelentősebb mértékben), addig az 500 fő feletti településeken már igen jelentős növekedés figyelhető meg, különösen a 750–1000 fő közötti településkategóriában (8.1., 8.2. táblázat).

Az iskolák száma az 500 fő alatti településeken csökkent, a 250 alattiakon jelentős, a 250–500 fő közöttieken szerény mértékben. A többi településkategóriában ugyanakkor növekedés figyelhető meg. Különösen nagy mértékű ez a 750–1000 fő közötti településeken, de már nőni látszik az 500–750 fős településkategóriában is. Az iskolahálózat nem nőtt a tanulólétszámhoz hasonló (35%-os) arányban, itt a leginkább érintett településkategóriákban 8–24%-os a növekedés, s ezzel jelentős mértékben javult a pedagógusok és a meglévő intézmények kihasználtsági mutatója is.

2.1. táblázat • Az iskolák és a tanulók számának alakulása 1990 és 1999 között (átlagok)
  Iskolák száma Tanulók száma
1990 1999 Változás %-a, 1990/99 1990 1999 Változás %-a, 1990/99
Forrás: Tstar, 1990–1999
–250 0,43 0,13 30,02 11,93 10,43 87,43
251–500 0,59 0,53 89,83 15,12 12,2 80,69
501–750 0,61 0,66 108,19 21,34 35,7 167,29
751–1000 0,71 0,88 123,94 37,9 71,4 188,39
1001– 0,88 0,91 103,41 124,71 154,6 123,97
Együtt 0,63 0,62 98,41 32,58 44,1 135,36

Összességében úgy tűnik, hogy a tanulók száma mintegy 35%-kal megnőtt a vizsgált időszakban a kistelepülési iskolák körében, helyenként igen jelentős mértékben (70–90%-kal). Mindez inkább az 500 fő feletti lélekszámú településekre nézve igaz, amelyeken már megfigyelhető a tanulólétszám-növekedés ott is (500–750 fő között), ahol a foglalkozási és vándorlási folyamatok még kedvezőtlennek tűnnek, az 500 fő alatti lélekszámú településeken mind a tanulók, mind az iskolák száma csökkent.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.