2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 szeptember

Kispálné Horváth Mária :: A felnőttek tanulási jellemzői I.

2009. június 17.

A szerző a felnőttek tanulási jellemzőit vizsgálta levelező tagozatos művelődésszervező szakos hallgatók körében 2005-ben és 2006-ban. Tanulmányában bemutatja, milyen hatással vannak a külső és a belső feltételek a vizsgált felnőttek tanulására, annak eredményességére. A mostani, első részben a külső tényezők közül a munkahelyi/családi kötelezettségek és a tanulás közötti kölcsönös kapcsolattal és az időszerkezet problematikájával foglalkozik, valamint bemutatja a felnőttek tanulási szokásait és azt, hogy a tanulási életút milyen hatással van a felnőttkori tanulásra. A tanulmány októberben megjelenő második része a belső feltételek közül a motiváció, a tanulási stratégiák és technikák, valamint a vizsgákra történő felkészülés kérdéskörével foglalkozik.

Hipotézisek

  • A főiskolai félévi tanulmányi átlagok és a korábbi tanulmányok tartama, minősége és az azok óta eltelt idő hossza között összefüggés van: aki korábban hosszabb ideig, jó eredményeket elérve tanult, annak felnőttként is jobb tanulmányi átlagai vannak a főiskolán.
  • A felnőttek tanulmányi eredményei az életkor előrehaladtával nem romlanak, azaz az idősebbeknek nem rosszabbak az eredményei (tanulmányi átlagai) a fiatalabbakéinál.
  • A tanulás jelentősen megváltoztatja a felnőttek életmódját, időszerkezetét, és hatással van a munkájukra is.
  • A felnőttek tanulását nagymértékben nehezítik a külső tényezők (munkahelyi és családi kötelezettségek).
  • A hallgatók döntő többsége nem tanul folyamatosan (leszámítva a szorgalmi időszakban a konzultációkon való részvételt), csak a vizsgaidőszakban.
  • A felnőttek tanulási körülményei nem a legideálisabbak, sok a zavaró tényező, főként a zaj.
  • A felnőttek elsősorban egzisztenciális okokból tanulnak formális keretek között (az érdeklődési motívum inkább a nonformális képzésekben domináns).
  • Az általános és középiskolai tanárok még mindig nem foglalkoznak megfelelő mértékben és minőségben a tanulásmódszertannal.
  • A tanulási stratégiák és a tanulmányi eredményesség között összefüggés van, a jobb eredményeket (tanulmányi átlagokat) elérők mélyrehatoló stratégiával tanulnak, míg a rosszabb tanulók mechanikusan.
  • A vizsgákra való felkészülés módja és a vizsgákon elért eredmények, azaz a tanulmányi átlagok között összefüggés van.

Mintavétel és vizsgálati módszer

Kutatásom során a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszékének/Andragógia Tanszékének budapesti kihelyezett helyszínén tanuló levelező tagozatos művelődésszervező szakos hallgatók tanulását vizsgáltam meg csoportos írásbeli kikérdezések (két, egymás utáni évben kitöltetett kérdőív) és a Neptun tanulmányi rendszerben rögzített két féléves tanulmányi átlagok segítségével. A kérdőívek összeállításakor a hipotéziseimből indultam ki; a kérdések és a lehetséges válaszok elkészítésekor a szakirodalomban olvasottakat és a személyes tapasztalataimat is beépítettem. A kérdőívekben zárt, félig zárt és nyílt kérdések is szerepeltek.

A kiválasztott hallgatók a 2005/2006-os tanév őszi félévében kezdték főiskolai tanulmányaikat. 2005 szeptemberében az első konzultációk egyikén, az általam tartott tanulástechnikai tréningeken töltötték ki a hallgatók kb. húszfős csoportokban (összesen 167-en) az első kérdőívet. A kérdőívek kitöltésekor (a tréningek végén) a hallgatók már rendelkeztek bizonyos tanulás-módszertani ismeretekkel, ismerték a felnőttkori tanulási motívumokat, a tanulási stratégiákat, stílusokat stb. A hallgatók a tanulási stratégiával kapcsolatban egy külön kérdőívet is kitöltöttek (erről később részletesen írok), ennek eredményeit be kellett írniuk az első kérdőív megfelelő kérdéseihez.

A második kérdőívet a 2006/2007-es tanév őszi félévében (az egyik csoport szeptemberben, a másik decemberben), konzultációk szünetében töltötték ki a hallgatók; azért ekkor, mert egyrészt másodévesként már megfelelő tapasztalattal rendelkeztek a felsőoktatásban való léttel, a főiskolai tanulmányokkal kapcsolatban, másrészt a két lezárt félévük tanulmányi átlaga számomra fontos adat volt a kutatás során. A második kérdőívet összesen 107 hallgató töltötte ki. A létszám két okból kevesebb: egyrészt a hiányzó 60 fő többsége lemaradt a tanulmányaiban, másrészt néhányan nem vettek részt azokon a konzultációkon, amelyeken a második felmérés történt.

Annak a 107 főnek az adatait vittem fel az Excel táblázatkezelő programba, akik mindkét kérdőívet kitöltötték, és utána véletlenszerűen kitöröltem közülük hetet, hogy 100 fő adataival dolgozhassak. Az adatfelvitel után a Berzsenyi Dániel Főiskolán használatos Neptun tanulmányi rendszerből kiírtam az érintett 100 hallgató első és második félévi tanulmányi átlagát, majd a két félév átlagának számtani közepét vettem, és azokat négy tanulmányi kategóriába soroltam (ezekről később még részletesen írok); az így kapott adatokat szintén rögzítettem a táblázatban. Az elemzést az így nyert több mint tízezer adat feldolgozásával készítettem el.

A kutatási eredmények közlése előtt röviden a levelező tagozatos képzést mutatom be, amely a főiskolai-egyetemi felnőttoktatás egyik tanulásszervezési formájának elnevezése, ahol azonban hagyományosan nem folyik valódi levelező oktatás. A tanulók önállóan tanulnak, ehhez a tanulmányok tantervi hálóját, a tantárgyak tematikáját, a tananyagot magukban foglaló tankönyveket, esetenként más tananyaghordozókat, valamint főként közvetlen tanári előadásokban (ritkábban gyakorlati foglalkozásokban) a tananyag erősen tömörített és rövidített változatát kapják segítségül, majd vizsgákat tesznek. Véleményem szerint a hallgatók számára a következő előnyei és hátrányai vannak ennek a felnőttoktatási formának.

A levelező oktatás előnyei

  • Tömegoktatásra alkalmas, azaz sokan bekerülhetnek a képzésbe.
  • Munka mellett végezhető.
  • Személyes kapcsolat jön létre az oktatók és a hallgatók között (ellentétben a távoktatással).
  • Konzultációk, esetenként gyakorlatok segítik a tanulást és a tananyag értelmezését (szintén ellentétben a klasszikus távoktatással).
  • A kreditrendszer felsőoktatásban történő bevezetése óta a tanulás ritmusát ezen a tagozaton is részben a hallgató határozhatja meg.

A levelező oktatás hátrányai

  • A távoktatásnál kötöttebb forma, ezért a hallgatóknak nagyobb mértékben kell átalakítaniuk a munkán kívüli idejük szerkezetét.
  • A tanulóknak a tanagyagot főként saját erőből kell elsajátítaniuk, értelmezniük, azaz a hallgatók önállósága, aktivitása alapvető fontosságú.
  • A hallgatók és az oktatók, oktatásszervezők közötti kapcsolattartás nehézkes.

A korábbi életút hatása a felnőttkori tanulásra

A fejezetben a felnőttkori tanulás eredményességét (a hallgatók főiskolai tanulmányi átlagát) egyrészt a demográfiai és szociológiai alapváltozókról kapott információkkal, másrészt a korábbi tanulmányokra vonatkozó mutatókkal vetem össze. A hallgatók jó és közepes rendű félévi átlagokat értek el az első két félévben, azaz egyetlen hallgatónak sem volt jeles vagy elégséges rendű átlaga. A jó és a közepes rendű átlagokon belül két kategóriát különböztetek meg (jó: 4,01–4,50 és 3,51–4,00; közepes: 3,01–3,50 és 2,51–3,00), tehát a tanulmányban összesen négy kategóriával dolgozom.

A vizsgált hallgatók döntő többsége, 87%-a nő, ők jelentősen jobb tanulmányi eredményeket érnek el a férfiaknál (a nőknek 61%-a, a férfiaknak csak 23%-a jó rendű) (1. táblázat).

1. táblázat • Tanulmányi átlag és nem (%)
Tanulmányi átlag Nem Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
Nő (a hallgatók 87%-a) Férfi (a hallgatók 13%-a)
4,01–4,50 16 14
3,51–4,00 45 23 42
3,01–3,50 34 69 39
2,51–3,00 5 8 5
Összesen 100 100 100

A tanulmányi átlagok és az életkor összevetéséből – a szakirodalomban olvasottakkal összhangban (Durkó 2002) – arra az eredményre jutottam, hogy az életkor előrehaladtával a tanulási képességek nem romlanak, hiszen a fiatalabbak (30 évesek vagy az alattiak) az összes hallgató átlagánál nemhogy jobb, de rosszabb eredményekkel rendelkeznek, míg az idősebbek (30 éven felüliek) az összes hallgató átlagánál jobbal (2. táblázat). Az eredményeket nemcsak a fenti két életkori kategória, hanem az azokon belüli alkategóriák szerint is vizsgálva (ezeket helyszűke miatt nem mutatom be külön táblázatokban), az összes hallgató tanulmányi átlagához mérten még jelentősebb eltérések tapasztalhatók. A legfontosabb, hogy a 35 évnél idősebbek (a hallgatók 9%-a) tanulmányi átlaga kiemelkedő, hiszen 89%-uk jó rendű.

2. táblázat • Tanulmányi átlag és életkor (%)
Tanulmányi átlag Életkor Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
30 évesek vagy az alattiak (a hallgatók 74%-a) 30 éven felüliek (a hallgatók 26%-a)
4,01–4,50 12 19 14
3,51–4,00 38 54 42
3,01–3,50 43 27 39
2,51–3,00 7 5
Összesen 100 100 100

Megvizsgáltam a hallgatók szüleinek legmagasabb iskolai végzettsége és a hallgatók tanulmányi eredményessége közötti kapcsolatot. Az első kérdőívben a hallgatók hét kategóriából választhatták ki szüleik legmagasabb iskolai végzettségét, ezeket az átláthatóság érdekében három kategóriába soroltam: a nyolc általános kategóriába a nyolc általánosnál kevesebb, a nyolc általános és a szakmunkásképző, az érettségi kategóriába a szakközépiskola és a gimnázium, míg a diploma kategóriába a főiskola és az egyetem került. Az anyák, illetve az apák legmagasabb iskolai végzettsége és a hallgatók tanulmányi átlaga között nem mutatható ki számottevő kapcsolat, ezért azokat külön nem mutatom be, viszont az összegző táblázatból (3. táblázat) kiolvasható, hogy a vizsgált felnőtt tanulóknál erős az intergenerációs mobilitás, hiszen túlnyomó többségük (legalább háromnegyedük) a diploma megszerzése után elsőgenerációs értelmiségi lesz, magasabb iskolai végzettséggel fog rendelkezni a szüleinél. Ugyanakkor az érintetteknél az intragenerációs mobilitás is jelen van, főként azoknál, akik már érett felnőttként kezdték meg főiskolai tanulmányaikat.

3. táblázat • A szülok legmagasabb iskolai végzettsége (%)
Szülő Nyolc általános Érettségi Diploma Nem tudja Összesen
Anya 30 50 20 100
Apa 41 31 26 2 100

A következőkben a korábbi tanulmányok és a mostani tanulási eredményesség közötti összefüggéseket elemzem. A szakirodalom szerint a felnőttkori tanulás minőségét nem az életkor határozza meg elsősorban, hanem a megelőző tanulás minősége és az azóta eltelt idő hossza (Mankó 2005). Az érettségi bizonyítvánnyal kapcsolatos információk és a főiskolai tanulmányi átlagok között több szempontból is kapcsolat figyelhető meg. A gimnáziumban érettségizettek (a hallgatók 53%-a) jobb tanulmányi átlagokat érnek el a főiskolán, mint a szakközépiskolában érettségizettek (4. táblázat).

4. táblázat • Tanulmányi átlag és érettségi (%)
Tanulmányi átlag Melyik iskolatípusban szerezte az érettségit? Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
Gimnáziumban (a hallgatók 53%-a) Szakközépiskolában (a hallgatók 47%-a)
4,01–4,50 19 9 14
3,51–4,00 43 40 42
3,01–3,50 32 47 39
2,51–3,00 6 4 5
Összesen 100 100 100

Az előzőnél szorosabb összefüggés mutatkozik a főiskolai tanulmányi átlagok és aközött, hogy ki melyik tagozaton szerezte az érettségijét. A nappali tagozaton érettségizettek (az összes hallgató 87%-a) eredményesebben tanulnak a főiskolán, mint az esti vagy levelező tagozaton végzettek, hiszen a nappali tagozaton érettségizettek 59%-a, az esti vagy levelező tagozaton érettségizettek 39%-a jó rendű, és utóbbiak között egyáltalán nincs olyan hallgató, aki 4,00 feletti átlaggal rendelkezne (5. táblázat).

5. táblázat • Tanulmányi átlag és érettségi (%)
Tanulmányi átlag Melyik tagozaton szerezte az érettségit? Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
Nappali tagozaton (a hallgatók 87%-a) Esti/levelező tagozaton (a hallgatók 13%-a)
4,01–4,50 16 14
3,51–4,00 43 39 42
3,01–3,50 38 46 39
2,51–3,00 3 15 5
Összesen 100 100 100

Az érettségi megszerzésének éve és a tanulmányi átlag közötti összefüggést vizsgálva azt látom, hogy a régebben érettségizők átlagai lényegesen jobbak azoknak az átlagánál, akik kevésbé régen szerezték a bizonyítványukat. Legrosszabbak a legfrissebb bizonyítvánnyal rendelkezők, azaz a 2001–2005 között érettségizők félévi átlagai, hiszen csak 34%-uk rendelkezik jó rendű főiskolai átlaggal, míg az 1981–1990 között érettségizőknél ez az arány 89%, az 1980-ban vagy előtte érettségizőknél pedig 75% (6. táblázat). Természetesen ez a mutató összefüggésben van az életkorral is, hiszen ott is azt állapítottam meg, hogy az idősebbek tanulmányi eredményei jobbak. Ezt támasztja alá az is, hogy a hallgatóknak csak 13%-a érettségizett esti vagy levelező tagozaton, a többiek nappali tagozaton szerezték meg az érettségit, azaz az idősebbek valószínűleg régebben érettségiztek, mint a fiatalok.

6. táblázat • Tanulmányi átlag és érettségi (%)
Tanulmányi átlag Melyik évben érettségizett? Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
2001–2005 között (a hallgatók 30%-a) 1991–2000 között (a hallgatók 57%-a) 1981–1990 között (a hallgatók 9%-a) 1980–ban vagy előtte (a hallgatók 4%-a)
4,01–4,50 7 16 22 25 14
3,51–4,00 27 45 67 50 42
3,01–3,50 53 37 11 25 39
2,51–3,00 13 2 5
Összesen 100 100 100 100 100

Az érettségi bizonyítvány minősítése és a főiskolai tanulmányi átlagok között is egyértelmű a kapcsolat, hiszen a jobb minősítésű (jeles vagy jó) érettségivel rendelkezők jobb eredményeket érnek el a főiskolán is. A főiskolán a jeles érettségi bizonyítványokkal rendelkezők tanulnak a legjobban, hiszen közülük mindenki jó rendű. A 7. táblázatban jól látható, hogy az egyre rosszabb minősítésű érettségi bizonyítványokhoz egyre rosszabb főiskolai átlagok kapcsolódnak.

7. táblázat • Tanulmányi átlag és érettségi (%)
Tanulmányi átlag Milyen az érettségi bizonyítvány minősítése? Összes hallgató 100%-a)
Jeles (a hallgatók 4%-a) Jó (a hallgatók 40%-a) Közepes (a hallgatók 50%-a) Elégséges (a hallgatók 6%-a)
4,01–4,50 25 15 14 14
3,51–4,00 75 44 38 33 42
3,01–3,50 33 44 67 39
2,51–3,00 8 4 5
Összesen 100 100 100 100 100

A középiskola elvégzése óta a hallgatók 95%-a vett részt formális képzésben, többségük (70%-uk) több képzésben is (1. ábra).

1. ábra • A középiskola elvégzése óta hány képzésben vett részt? (%)

Négy hallgatónak van már diplomája, érdekes módon ők nincsenek a legjobb tanulmányi átlagúak között. (Kettőnek 3,51–4,00 az átlaga, a másik kettőnek pedig 3,01–3,50.)

A hallgatók 69%-a – az összes képzés idejét számítva – egy évnél hosszabb ideig tanult az érettségi megszerzése után (2. ábra).

2. ábra • Összesen mennyi ideig tartottak azok a képzések, amelyeken a középiskola elvégzése óta részt vett? (%)

Mivel úgy vélem, hogy a képzések számánál fontosabb mutató a képzések hossza – ha a mostani tanulási eredményekkel keresem a kapcsolatot –, részletesebben elemzem az összes képzések hossza és a tanulmányi átlagok közötti összefüggéseket. Az adatokból kiderül, hogy azok a hallgatók, akik az érettségi megszerzése óta hosszabb ideig tanultak, azaz akiknél kevesebb idő „esett ki” a tanulás szempontjából, jobb eredményeket érnek el a felsőoktatásban (8. táblázat). Ez elsősorban azokra igaz, akik három évnél hosszabb ideig tanultak a középiskola elvégzése óta.

Tanulmányi átlag Összesen mennyi ideig tartottak azok a képzések, amelyeken a középiskola elvégzése óta részt vett? (hallgatók 95%-a) Összesen
1 hónál kevesebb 1–6 hónapos 7–12 hónapos 13–24 hónapos 25–36 hónapos 3 évnél hosszabb
4,01–4,50 15 23 62 100
3,51–4,00 12 12 22 22 32 100
3,01–3,50 6 16 13 22 30 13 100
2,51–3,00 25 50 25 100
Összes hallgató 2 12 14 20 25 27 100

Az érettségi utáni képzések többnyire (az összes hallgatónál 66%-ban) rendszeres tanulást igényeltek. Ha a képzéseken szükséges tanulás intenzitása és a főiskolai tanulmányi átlagok közötti kapcsolatot elemzem, nem találok számottevő kapcsolatot, bár az szembetűnő, hogy a legjobb átlagú hallgatók csak olyan képzéseken vettek részt a főiskola előtt, amelyek viszonylag folyamatos tanulást igényeltek.

Ebben a témakörben végül azt elemzem, hogy van-e kapcsolat a nyelvvizsga megléte és a főiskolai tanulmányi átlagok között. Az adatokból az olvasható ki, hogy azok, akiknek van nyelvvizsgájuk, jobb eredményeket érnek el a főiskolán, hiszen ahogy a tanulmányi átlagok rosszabbodnak, egyre kevesebb hallgatónak van nyelvvizsgája (9. táblázat). Valószínűleg ennek az oka az (mint ahogy igaz ez az előzőekben vizsgált középiskola elvégzése utáni képzésekben való részvételre is), hogy egy vagy több idegen nyelv megtanulása/egy vagy több képzésben való részvétel során olyan tanulási szokásokat és technikákat alakítottak ki az érintett hallgatók, amelyeket főiskolai tanulmányaik alatt is hasznosítani tudnak.

9. táblázat • Tanulmányi átlag és nyelvvizsga (%)
Tanulmányi átlag Van-e nyelvvizsgája? Összesen
Igen Nem
4,01–4,50 50 50 100
3,51–4,00 48 52 100
3,01–3,50 21 79 100
2,51–3,00 0 100 100
Összes hallgató 35 65 100

A felnőttkori tanulás és a külső feltételek

Az alábbiakban azt elemzem, hogy a felnőttkori tanulás és a külső feltételek között milyen a kapcsolat: egyrészt a tanulás milyen hatással van a felnőtt életmódjára, időbeosztására, családi életére, munkájára, másrészt hogyan befolyásolják a külső feltételek a tanulását. A külső tényezők meghatározó szerepéről, különösen az időstruktúra tanulás miatti átszerkesztésének szükségességéről, az időhiányról és ezzel összefüggésben a tanulási ritmus labilitásáról a kutatók is gyakran írnak (Csoma 1985; Durkó 1998).

Főiskolai tanulmányai alatt a hallgatók döntő többségének, 93%-ának megváltozott az életmódja, 33%-ának nagymértékben, 60%-ának kismértékben. Ha az időszerkezetet vizsgálom, több szempontból is jelentős változásokat látok. A hallgatók 67%-a kevesebbet alszik, mint korábban, 15%-uk lényegesen kevesebbet, 52%-uk kicsit kevesebbet. A felnőtt tanulók 93%-ának (46%-ának nagymértékben) csökkent a szabadideje, és mindössze 4%-uknak nőtt.

A családi állapot és a tanulási eredményesség között nem számottevő az összefüggés, bár a nem házasok között több a legrosszabb átlagú hallgató, mint a házasoknál (10. táblázat).

10. táblázat • Tanulmányi átlag és családi állapot (%)
Tanulmányi átlag Családi állapot Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
Házas (a hallgatók 54%-a) Nem házas (a hallgatók 46%-a)
4,01–4,50 13 15 14
3,51–4,00 44 39 42
3,01–3,50 41 37 39
2,51–3,00 2 9 5
Összesen 100 100 100

A gyerekesek kissé jobb tanulmányi eredményt érnek el, mint azok a hallgatók, akik nem szülők (11. táblázat).

11. táblázat • Tanulmányi átlag és szüloi állapot (%)
Tanulmányi átlag Van-e gyereke? Összes hallgató (a hallgatók 100%-a)
Van (a hallgatók 19%-a) Nincs (a hallgatók 81%-a)
4,01–4,50 16 13 14
3,51–4,00 47 41 42
3,01–3,50 37 40 39
2,51–3,00 6 5
Összesen 100 100 100

A hallgatók 86%-ánál a családdal töltött idő mennyisége csökkent a tanulás alatt, 27%-ánál nagymértékben, 59%-ánál kismértékben. Tehát mindössze a hallgatók 14%-ánál nem változott meg a családdal töltött idő mértéke.1 A felnőtt tanulók 20%-ánál szaporodtak a családi konfliktusok a főiskolai tanulmányok miatt.

A vizsgált felnőttek életének időszerkezetéről összességében elmondhatjuk – ami igazolja a szakirodalomban olvasottakat –, hogy a tanulás jelentősen befolyásolja azt, hiszen a hallgatók 93%-ának megváltozott az életmódja, szintén 93%-uknál csökkent a szabadidő, 86%-uknál a családdal töltött idő mértéke is csökkent, ráadásul 67%-uknál még az alvásra fordított idő is kevesebb lett.

Nemcsak az jelent áldozatot a felnőtt tanulók számára, hogy a tanulás miatt kevesebb idő jut magukra és a családjukra, hanem levelező tagozatos hallgatók lévén a költségtérítési díj kifizetése is. A hallgatók jelentős többsége, 80%-a maga fizeti a költségtérítési díjat, 5%-ának a munkahelye, 8%-ánál a hallgató és a munkahely közösen fizet, míg 7%-ának nem kell fizetnie. A tanulók 55%-ának jelent anyagi nehézséget a költségtérítési díj és a képzéssel járó egyéb költségek (útiköltség, szállásköltség, könyvek ára stb.) kifizetése.

A hallgatók 89%-a dolgozik. A dolgozó tanulók 39%-a nehezebben tudja ellátni munkáját a főiskolai tanulmányai miatt, és 27%-uknak megszaporodtak a munkahelyi konfliktusaik, amióta tanulnak. Tehát a felnőttkori tanulás a fentebb részletezett időszerkezeti és anyagi problémák mellett munkahelyi problémákat is okoz a tanulók mintegy harmadánál.

Ha a másik oldalt vizsgálom, azaz azt, hogy a külső feltételek milyen hatással vannak a tanulásra, látható, hogy a hallgatók véleménye szerint elsősorban a külső tényezők és nem a belső feltételek nehezítik a tanulásukat. Azt, hogy mennyi időt fordítanak tanulásra, 49%-ban a külső tényezők (munkahelyi és családi kötelezettségek) határozzák meg (3. ábra).

3. ábra • A tanulásra fordított idő meghatározó tényezői (%)

Azt, hogy melyik napszakban tanulnak, 70%-ban határozzák meg a külső tényezők (a munkaidő és a család életmódja) (4. ábra).

4. ábra • Mi határozza meg elsősorban azt, hogy melyik napszakban tanul? (%)

A fenti két adat (49% és 70%), azaz a külső tényezők meghatározó szerepe természetesen hatással lehet a tanulás eredményességére, a tanulási szokásokra, a belső feltételekre (tanulási stratégiákra és technikákra) és magára az időbeosztásra is.

A dolgozó hallgatók 43%-a azért nem tud részt venni az összes konzultáción, mert a munkahelyéről nem engedik el (5. ábra). Sajnos az is előfordul (az érintett hallgatók 5%-ánál), hogy valakit egyetlen konzultációra sem engednek el a munkahelyéről.

5. ábra • Ha dolgozik, hány levelezős konzultációra engedik el a munkahelyéről? (%)

A hallgatók szerint főként a külső tényezők miatt nem tudnak még eredményesebben tanulni (6. ábra). Ha külön vizsgáljuk a nehezítő tényezőket, azt látjuk, hogy első helyen a munkahelyi kötelezettségek állnak (53 említéssel, 28%-kal), második helyen a szakirodalom beszerzésének nehézsége (50 említéssel, 26%-kal) és harmadik helyen az időhiány (39 említéssel, 20%-kal). Ha a szakirodalom beszerzésének nehézségét is a külső tényezők közé soroljuk, azt mondhatjuk, hogy a hallgatók szerint 85%-ban külső és csak 15%-ban belső tényezők (rossz időbeosztás, helytelen tanulási technikák, aktivitás hiánya) nehezítik a tanulásukat.

6. ábra • Mely tényezők teszik nehézzé, hogy még eredményesebben végezze tanulmányait?

Ha a külső tényezők szerepét egy másik oldalról közelítem meg, hasonló eredményre jutok. A hallgatók 33%-a válaszolt arra a kérdésre, hogy miért nem vesz részt rendszeresen a konzultációkon. A válaszolók döntő többségénél (96%-ánál) itt is a külső tényezők (76%-ban munkahelyi kötelezettségek, 18%-ban családi kötelezettségek) nehezítik a főiskolai tanulás egyik fontos elemét, a konzultációkon való rendszeres részvételt.

A felnőttek tanulási szokásai

A következőkben a hallgatók tanulási szokásait mutatom be, először a tanulás idejével, majd helyével és körülményeivel kapcsolatos szokásokat, végül a könyvtárba járásnak és a számítógép használatának a szerepét a vizsgált felnőttek tanulásában.

A felnőttek tanulásában alapvető fontosságú az otthoni önálló tanulás, azonban fontos szerepük van a jelenléti foglalkozásoknak is. A hallgatók 56%-a az összes konzultáción részt vesz (7. ábra). Az előzőekben már említettem a konzultációkon való rendszertelen részvétel okait.2

7. ábra • A konzultációkon való részvétel gyakorisága (%)

A hallgatók jelentős hányada (79%-a) a fentebb elemzett tanulást nehezítő külső tényezők ellenére is megpróbál folyamatosan tanulni, azaz a szorgalmi és a vizsgaidőszakban is. 1%-uk csak a szorgalmi időszakban tanul, 20%-uk pedig csak a vizsgaidőszakban. A hallgatók lényegesen több időt töltenek tanulással a vizsgaidőszakban, mint a szorgalmi időszakban, de ismerve a felsőoktatás ritmusát és a felnőtt tanulók életritmusát is, ez szinte természetes (12. táblázat).

12. táblázat • A szorgalmi és a vizsgaidoszakban átlagban hetente hány órát tölt tanulással? (%)
Időszak Átlagban hetente hány órát tölt tanulással?
Semennyit 1–5 órát 6–10 órát 11–15 órát 15 óránál többet
Szorgalmi időszakban 10 48 33 7 2
Vizsgaidőszakban 0 6 26 37 31

A vizsgált felnőtt tanulók 13%-a csak hétköznap, 68%-a hétköznap és hétvégeken is, 17%-a pedig csak hétvégeken tanul (ők valószínűleg hétköznap a munkájuk és a fáradtságuk miatt nem tudnak tanulni), azaz összesen 85%-uk „áldozza fel” a hétvégi pihenést a tanulás érdekében. Ez az adat összhangban van néhány korábbi mutatóval (például a hallgatók 93%-ának csökkent a szabadideje és 86%-ának kevesebb ideje jut a családjára).

A felnőttek 54%-a este, 18%-a éjszaka tanul, ami szintén azt mutatja, hogy elsősorban a külső feltételekhez (munkaidő, család életmódja) és mondjuk nem a figyelemkoncentrációjuk erősségéhez vagy gyengeségéhez és az azt kifejező bioritmusukhoz kell igazítaniuk a tanulás idejét (8. ábra). Ez már eleve nehezebbé teszi számukra a tanulást, hiszen a figyelemkoncentráció nagyobb erőfeszítést igényel, ha nem ideálisak a feltételek. Érdekes, de szinte természetes, hogy az éjszaka tanulók 39%-ának, míg az összes hallgató közül 19%-nak van gyereke, azaz az éjszaka tanulók között arányában kétszer annyi a szülő, mint az összes hallgató között.

8. ábra • Általában melyik napszakban szokott tanulni? (%)

A hallgatók 99%-a általában otthon tanul, azaz nem könyvtárban, munkahelyen vagy egyéb helyen. Az otthon tanulók 66%-a mindig ugyanabban a helyiségben tanul, viszont 34%-uknak „vándorolniuk kell” a lakásban/házban, amíg egy olyan helyiséget találnak, ahol nyugodtan tanulhatnak. A tanulás körülményei a hallgatók túlnyomó többsége számára ideálisak, mert 92%-uk csendben vagy önkéntes háttérzaj, például zene mellett tanul, csak 5%-uk kénytelen kényszerű háttérzaj mellett tanulni.

A felsőoktatásban alapvető követelmény, hogy a tanulók ne csak az előadásokon, konzultációkon elhangzottakat rögzítsék, hanem önállóan is képesek legyenek egy adott témához szakirodalmat felkutatni és feldolgozni. Ez fontos a vizsgákra való sikeres felkészülésben és az önálló dolgozatok elkészítésében is. Ebben a munkában lényeges szerepe van a könyvtárba járásnak, az ottani tájékozódásnak. A könyvtárba járási szokásokat a főiskolai tanulmányok kezdetén és azok félidejében is megvizsgáltam. Ennek alapján megállapítható, hogy a felsőfokú tanulmányok alatt az ezzel kapcsolatos mutatók lényegesen javultak. Míg például a tanulmányok kezdetén a hallgatóknak csak 20%-a járt rendszeresen könyvtárba, addig a tanulmányok felénél már 55%-a (13. táblázat).

13. táblázat • Milyen gyakran jár könyvtárba? (%)
Időszak Rendszeresen Ritkán Soha
A főiskolai tanulmányok kezdetén 20 70 10
A főiskolai tanulmányok felénél 55 44 1

A tanulásban ma már alapvető fontosságú a számítógép felhasználói szintű ismerete is egyrészt a dolgozatok, prezentációk elkészítése, másrészt az interneten való rengeteg információ megszerzése és szelektálása miatt. A hallgatók nagy része (85%-a) már felsőfokú tanulmányai kezdetén közepesen vagy jól, illetve nagyon jól értett a számítógéphez, és 91%-uk már akkor rendszeresen (naponta vagy hetente többször) használta azt. Főiskolai tanulmányai alatt a hallgatók 95%-a szinte napi rendszerességgel használja a számítógépet, főként otthon. A hallgatók 82%-ának van otthon számítógépe, ez mindenképpen pozitívum.

A vizsgált felnőttek tanulási szokásait összegezve megállapítható, hogy a tanulás helyének kiválasztása és a számítógép használata megfelelő, mert a hallgatók többsége ideális helyen és körülmények között tanul, és rendszeresen használja a számítógépet. Örvendetes, hogy a könyvtárba járás mutatói lényegesen javultak a főiskolai tanulmányok alatt, sajnálatos azonban, hogy a hallgatók 45%-a nem látogatja rendszeresen a könyvtárat, ami összefüggésben lehet a számítógép- és internethasználat elterjedésével. Részben problémát jelent a tanulás idejének kiválasztása (például a napszakok kiválasztása a tanulásra vagy a konzultációkon való részvétel rendszertelensége), de ezt a szokást nagymértékben befolyásolják a külső tényezők. A nehézségeket részben ellensúlyozhatja a tanulók szorgalma, ez például abban nyilvánul meg, hogy jelentős többségük szorgalmi időszakban és hétvégeken is tanul.

Irodalom
Csoma Gyula (1985): A munka melletti tanulás zavarai. Tankönyvkiadó, Budapest.
Durkó Mátyás (1998): Társadalmi kihívások és a felnőttnevelés funkciói. JPTE FEEFI, Pécs.
Durkó Mátyás (2002): Felnőttkori tanulás című szócikk. In Felnőttoktatási és -képzési lexikon. OKI, Budapest, 170–172.
Mankó Mária (2005): Tanulási technikák. BDF, Szombathely.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.