2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Kihívások és válaszok

Polónyi István :: Az élethosszig tartó tanulás finanszírozási lehetőségei Javaslatok a felnőttképzési törvény feladatainak finanszírozási módszereire*

2009. június 17.

Az "élethosszig tartó tanulás" megnevezés elméletileg önmagát definiálja1. Jelentése messze szélesebb, mint a csak felnőtt át- és továbbképzésként történő értelmezés. Magában foglalja a "holnap iskolája" alternatíváinak kidolgozását, továbbá megfelelő tanítási és tanulási formák áttekintését és feltárását a felnőttek számára - legyenek azok foglakoztatottak, munkanélküliek vagy nyugdíjasok2
Az élethosszig tartó tanulás szükségességét több okkal szokták magyarázni. Az egyik megközelítés szerint a fejlett gazdaságok és társadalmak alapvetően függenek a tudás, az információ és a gondolatok kezelésétől, ami nélkülözhetetlenné teszi polgáraik folyamatos oktatását. A technológiai változások valamint a tudás és információ növekedésének sebessége indokolja az élethosszig tartó tanulás szükségességét. De a társadalmi kohézió is nélkülözhetetlenné teszi az élethosszig tartó tanulást, ugyanis a tudás alapú társadalmakban a tanulás jelentősége egyre nagyobb, s akik a tanulásból kimaradnak - előbb vagy utóbb - magas fokú társadalmi kirekesztettséget szenvednek el.
A felnövekvő nemzedék egyre nyilvánvalóbban nem tanítható meg mindarra a tudásra, amelyre az embernek élete végéig szüksége van, ugyanis társadalom, a gazdaság, a tudomány, a világ gyors fejlődése az ismeretek állandó megújulását igényli. "Ezzel párhuzamosan maga az oktatás is állandóan változik: a társadalom számos tanulási lehetőséget nyújt az iskolai oktatáson kívül a legkülönbözőbb területeken, míg a hagyományos értelemben vett szakképzettség átadja a helyét a fejlődésre és alkalmazkodásra képes szakértelemnek. /... / Ezért újra kell gondolnunk az iskolai képzés és a továbbképzés közti hagyományos megkülönböztetést. Az olyan továbbképzés, amely valóban alkalmazkodik a modern társadalom igényeihez, már nem képezhet csupán egy adott életkorban lévőket ...., és nem tűzhet ki maga elé szigorúan körülhatárolt célokat ... A tanulás ideje ma már az egész élet: az ismeretek összekapcsolódnak és gazdagítják egymást. A XXI. század előestéjén az oktatásnak az a feladata, hogy a gyermekkortól kezdve egész életen át segítsen mindenkit abban, hogy dinamikus ismereteket szerezhessen a világról, a többi emberről és saját magáról3...."
A társadalom, gazdaság, tudomány, technológia fejlődésének következtében a termelő ember ismeretei elavulnak, s így egyre nagyobb súllyal jelentkezik a folyamatos tovább képzés szükségessége. Az egész életen át tartó oktatás azonban ennél többet jelent. "Mindenki számára lehetővé teszi, hogy maga irányítsa sorsát abban a világban, ahol a globalizációval járó változások térben és időben egyaránt módosítják az emberi kapcsolatokat. A munkával kapcsolatos, ma még csak a világ egy részében érvényesülő mozgások általánossá válnak majd és életünk átszervezéséhez vezetnek. Az egész életen át tartó oktatás ahhoz nyújt eszközöket mindnyájunk számára, hogy megtaláljuk a munka és a tanulás egyensúlyát, hogy aktív polgárok lehessünk4."
Közismert, hogy "minél képzettebb valaki, annál inkább törekszik a képzés folytatására, s ez a jelenség a fejlett és fejlődő országokban egyaránt tapasztalható. Így a holnap társa dalmaiban feltehetően növekedni fog a felnőttek tanulásigénye, amihez a fiatalok növekvő iskolázottsága, az analfabetizmus elleni egyre lendületesebb harc és az alapoktatás általánossá válásának tendenciája is hozzájárul. /.../ Mindez szorosan összefügg az esélyegyenlőség kérdésével. Amilyen mértékben egyre általánosabb az igény a tanulásra mint az egyéni kiteljesedés zálogára, úgy növekszik az egyenlőtlenség veszélye, mivel az iskolakezdés elégtelensége vagy teljes hiánya megakadályozhatja az egész életen át tartó oktatás bevezetését5."
De, hogyan is lehet megragadni az élethosszig tartó oktatás feladatrendszerét konkrétan? Az OECD 1996-os jelentése, amely - az életen át tartó tanulással összefüggésben - a következő részvételi arány célkitűzésekre tesz javaslatot6:

  • a 18 éves korosztály 90%-a fejezze be középiskolai tanulmányait vagy az ezzel egyenértékű szakmunkás-képzést (ISCED 3. szint);
  • a 30 éves korosztály 25%-a fejezze be nem egyetemi harmadik szintű tanulmányait;
  • a 30 éves korosztály 30%-a végezzen el egy rövid egyetemi szintű programot (ISCED 5.);
  • a 30 éves korosztály 13%-a végezzen el egy hosszú egyetemi szintű programot (ISCED 6.);
  • az alacsony végzettséggel rendelkező felnőttek (az ISCED 2. szintjének vagy ez alatti oktatási szint) 20%-a vegyen részt minden évben alapozó felnőttoktatásban;
  • a tartósan munka nélkül lévők 100%-a vegyen részt átképző programokban minden évben;
  • a foglalkoztatottak 40%-a vegyen részt a munkájához kapcsolódó képzésben minden évben.

A hazai elemzések7azt mutatják, hogy Magyarország a felnőttképzés területén jelentős lemaradásban van a fejlett országokhoz viszonyítva. Rendkívül fontos tehát az a törekvés, amely arra irányul, hogy a felnőttképzés feladatait, s ezekben az állam szerepét megfogalmazza. A felnőttképzési felzárkóztatás pl. az OECD javaslat szerinti iskolázottsági szintre komoly pénzügyi erőfeszítéseket8kíván. A felnőttoktatási törvény megalkotásával kapcsolatban tehát alapvető kérdés a finanszírozás problémaköre.
A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy javaslatokat dolgozzunk ki, a hazai felnőttképzési törvényben megfogalmazható feladatok - különböző résztvevők, képzések, képzési formák - finanszírozására, finanszírozási módszereire.

A felnőttképzésben résztvevők finanszírozás szempontjából megkülönböztetendő csoportjai

A felnőttképzésben résztvevők között igen heterogén csoportok különböztethetők meg, ami a finanszírozás módszere szempontjából is eltérő közelítéseket indokol. Az alábbi csoportok megkülönböztetése látszik indokoltnak:

1. Hátrányos helyzetű csoportok:


1.1. - munkanélküliek9 - képzési, átképzési, továbbképzési célú oktatása;
1.2. - munkanélküliségtől veszélyeztetettek - (alacsony iskolázottságúak, elavult szakmai képzettséggel rendelkezők, idősebb kori munkanélküliségtől veszélyeztettek, szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévők, romák stb.)10 - képzési, átképzési, továbbképzési célú oktatása;
1.3. - ideiglenesen inaktívak (gyesen, gyeden lévők, katonai - ill. polgári - szolgálatukat töltők)11 , - képzési, továbbképzési, ismeret-felújítási célú oktatása;
1.4. - szabadságvesztés büntetésüket töltők12, - képzési, átképzési, továbbképzési célú oktatása;
1.5. - rehabilitálandók (rokkantak, egészségügyileg károsodottak, szenvedélybetegek)13, - képzési, átképzési, továbbképzési célú oktatása;
1.6. - szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak14 - foglalkoztatási célú képzése.
Ez a csoport mintegy 3,5 millió embert foglal magába, akik gyakorlatilag potenciálisan munkaképesek, azonban közülük ténylegesen foglalkoztatott csupán mintegy 1200 efő. Ez a csoport iskolázottságát tekintve nagyobb részben alacsony iskolázottsággal - befejezetlen, vagy befejezett általános iskola illetve szakiskolai, vagy szakmunkás végzettség - rendelkezőkből áll. Ezen csoport fiatalabb tagjai számára egyik legcélszerűbb képzési program a második esély program, amelyek célja az általános iskolai végzettség befejezése illetve az érettségi vagy szakképzettség megszerzésének biztosítása. Az idősebbek számára felzárkóztató és szakképzést, átképzést biztosító programok. Ezek mellett azonban - jóval kisebb részben (első sorban az 1.3 pontbeliek között) - találunk olyan egyéneket is, akik alapvetően csak ismeret-felújításra szorulnak.
Fontos a részvételi arányokat is hangsúlyozni. A fenti csoportból célszerű lenne a munkanélküliek teljes körét bevonni a képzési programokba. Hasonlóan a szabadságvesztésüket töltők esetében ugyancsak célszerű lenne a 100%-os részvétel elérése. Tegyük hozzá, hogy az OECD országokban - az OECD 100%-ra vonatkozó ajánlása ellenére - a munkanélküliek részvételi aránya 46% (Svédország) és 8% (Lengyelország) közé esett 1994-95-ben. Ugyanakkor az Európai Unió 1999. évi foglalkoztatási irányelvei azt fogalmazzák meg, hogy "a képzésben, vagy más hasonló programokban résztvevő munkanélküliek számának bővítésére az egyes tagállamok - kiinduló helyzetüktől függően - célul tűzik ki, hogy fokozatosan elérik a három legsikeresebb tagállam átlagos mutatóját, de legalább a munkanélküliek 20%-át"15. Magyarországon a képzésben résztvevő munkanélküliek száma a 90-es években 66-86 ezer fő között mozgott évente, s ez a munkanélküliek 13-18%-át tette ki. (1996-ban 13,3%, 1997-ben 15,2%, 1998-ban 17,8% volt)16.
A foglalkoztatottak esetében a részvételi arány az OECD országokban 60% (Egyesült Királyság) és 21% (Lengyelország) közé esett. Ez az arány nálunk igen alacsony szinten alakult gyakorlatilag nem érte el 10%-ot sem.
A munkanélküliségtől veszélyeztetettek, valamint a rehabilitálandók esetében fontos lenne egy viszonylag magas részvételi hányad biztosítása, - ilyen lehetne például egy olyan célkitűzés, amely alapján - hosszabb távon - ezen csoport legalább 40%-ának évente képzésbe vonása. Az ideiglenes inaktívaknál valószínűleg elegendő egy 25%-os évi képzésbe vonás. A potenciális munkaképes korúak esetében valószínűleg reális lehetne egy egyharmados képzésbe vonás.
A fentiek tehát összességében évente mintegy 1,3 millió ember képzésbe vonását jelentené a hátrányos helyzetű csoportokból.

2. A foglalkoztatottak csoportjai17


2.1. - A szakmunkás végzettséggel rendelkezők18- átképzési, továbbképzési célú oktatása;
2.2. - Középiskolai végzettséggel rendelkezők19- továbbképzési célú oktatása;
2.3. - Felsőfokú végzettséggel rendelkezők20- továbbképzési célú oktatása.
Ez a csoport - ha levonjuk az előző csoporttal való átfedéseket - összesen mintegy 2,5 millió főre becsülhető. Az OECD ajánlása ezen foglalkoztatottakra az évi 40% körüli képzésbe vonás, - ami évente mintegy 1 millió ember oktatását jelenti. Ha 25%-os képzésbe vonással számolunk, akkor ez évente 625 ezer főt jelent.

3. Az inaktívak csoportjai


3.1. - A gazdaságilag nem aktivizálható népesség közművelődési célú oktatása.
Ez a csoport - ha levonjuk az előző csoporttal való átfedéseket - összesen mintegy 1,3 millió főre becsülhető, akik közül a 25%-os képzésbe vonás évente kb. 300 ezer fő oktatását jelenti.
A fenti áttekintés alapján tehát a felnőttképzési törvény tervezése - és egy középtávú fejlesztés - kapcsán mindösszesen évente mintegy 2,6 millió ember oktatásba vonásával lehet számolni.

A felnőttképzés formái és a képző szervezetek

A finanszírozási formák azonosításához nélkülözhetetlen áttekinteni a felnőttképzés legfontosabb formáit és a képző szervezeteket.
1.) A felnőttképzés hagyományos formájaaz iskolarendszerű felnőttképzésés az ezt nyújtó iskolarendszer. A dolgozók általános iskolája, a felnőttek középfokú iskolai oktatás, valamint a részidős (esti, levelező, távoktatási) felsőoktatás tartozik ebbe a kategóriába. Az iskolarendszerű általános és középiskolai képzés iránt az elmúlt időszakban a kereslet igen jelentősen csökkent, a felsőoktatás iránt viszont rohamosan növekszik.

Az iskolarendszerű felnőttképzésben résztvevők számának alakulása

Év Részidős általános (dolgozók általános iskolája) Részidős középiskolai Esti, levelező felsőoktatás
1950 49329 12160 5992
55 23008 36158 14766
1960 99315 85509 15241
65 61439 170896 42955
1970 21275 113874 26715
75 58321 175176 43236
1980 21974 130332 37109
1985 15311 84604 35154
86 15764 82504 33650
87 15271 82030 32328
88 14690 80359 31352
89 14236 75560 28487
1990 12528 68162 25786
91 12538 66204 23888
92 11569 70303 25132
93 9421 76335 30243
94 7500 81204 38290
1995 5588 75891 50024
96 4183 74653 56919
97 3165 78292 80768

Az iskolarendszerű képzés nyilvánvalóan továbbra is fontos szerepet fog a felnőtt képzésben játszani. Hasonlóképpen alapvető szerepet játszanak a felnőttképzésben a regionális átképző központok, valamint az ÁMK-k.
Alapvető oktatáspolitikai kérdés ugyanakkor, hogy a felnőttképzés hagyományos intézményrendszere, valamint az oktatási piac nagyszámú további aktora mellett szükség van-e speciális felnőttképzési intézményrendszerre.
A hazai oktatási intézményrendszer - beleértve a közoktatás, a felsőoktatás intézményeit, valamint az oktatási piac igen nagyszámú többi szereplőjét (az átképző központokat, az oktatási vállalkozásokat, egyesületeket, stb.) is - széleskörűen kiépült. Így nem igazán indokolt a felnőttoktatás céljaira új intézményrendszer létrehozása. Ennek ellenére oktatáspolitiai megfontolások indokolttá tehetik, hogy korlátozottan önálló intézményrendszer kerüljön kialakításra. Ilyen oktatáspolitikai indok lehet egyrészt a csökkenő tanulólétszám miatt felszabaduló iskolai infrastruktúra és pedagógus létszám átállítása erre az új egyre inkább bővülő feladatra. Másrészt az oktatáspolitika hagyományos intézmény-centrikussága. De indoka lehet az is, hogy korántsem példa nélküliek a nemzetközi gyakorlatban az ilyen jellegű intézmények, intézményhálózatok, - amelyek ennek az egyre növekvő feladatnak módszertani, curriculum és tananyag-fejlesztési hálózataként is működnek, továbbá egyéb oktatáspolitikai feladatokat (pl. kiemelt központi oktatási programok szervezése, minőségbiztosítás, akkreditáció stb.) is ellátnak. De a felsoroltakon túl a felnőttképzési intézményrendszer meghatározó feladata olyan második esély programok szervezése, amelynek keretében iskolarendszerű képzettséget (általános iskolai végzettséget, gimnáziumi, szakközépiskolai érettségit, technikus minősítést) nyújt a felnőtteknek.
A felnőttképzés intézményesítésének megvalósítása a közoktatási feladatrendszerhez hasonlóan történhet. Fontos megjegyezni, hogy a közoktatási törvény alapján: a helyi önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai és általános iskolai nevelésről és oktatásról, - a megyei önkormányzat pedig köteles gondoskodni a középiskolai és szakiskolai ellátásról valamint a felnőttoktatásról és alapfokú művészetoktatásról.
Egyértelműnek tűnik, hogy az önálló felnőttképzési intézményrendszer a hátrányos helyzetű csoportok képzésbe vonásának lehetne alapvető színtere. Az ilyen iskolarendszerű felnőttképzés finanszírozását a közoktatási törvény lényegében biztosítja21. Célszerű lenne azonban néhány vonatkozás újragondolása:

  • az iskolarendszerű felnőttképzést valószínűleg célszerű lenne a települési önkormányzatok feladatául előírni22, - s egyben szükséges lenne kiemelt normatíva biztosításával elősegíteni helyi második esély programok indítását. Egyébként is nélkülözhetetlennek tűnik a normatív támogatás növelése - a levelező képzés normatívája ugyanis rendkívül alacsonynak tűnik, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a felnőttképzés alapvetően munkaidőn kívül kell megszervezni, ami a pedagógusok magasabb díjazását indokolja;
  • ugyancsak célszerű lenne a megyei önkormányzat számára a felnőttképzési oktatási, módszertani intézményrendszer létrehozását előírni;
  • a fentiek mellett célszerű lenne egy központi (esetleg néhány regionális) felnőtt képzési centrum létrehozása is, amely központi minisztériumi irányítású, központi költségvetési szerv lenne, módszertani, minőségbiztosítási, akkreditációs és központi oktatási programok fejlesztési, szervezési (stb.) feladatainak végrehajtására. (Ezen szervezeteket egyébként a közoktatási törvényben is célszerű lenne nevesíteni.) Ezen szervezetek fenntartását ugyancsak a képzésben résztvevők normatív támogatása, valamint a központi feladatok ellátása céljából - mint központi költségvetési szer veknek23 nyújtott - állami támogatás biztosítaná.

Természetesen mind a helyi, mind a megyei feladatellátás területén teret kell engedni a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartóknak.
tos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati, illetve más nem állami fenntartású intézmények felnőttképzési szerepe, egyben többletforrások bevonását is jelenti ezen feladatok ellátásába, hiszen ezen fenntartók részint saját vagyonuk felhasználásával alakítják ki az intézményhálózatot, részint - sok esetben - saját forrásaikból is hozzájárulnak a képzéshez.
A felsőoktatásban folyó (diploma szerzésre irányuló) felnőttképzés annyiban mindenképpen más kezelést igényel, hogy erre a célra nem célszerű külön intézményrendszer létrehozása, mivel ezt a felsőoktatási intézményhálózat eddig is ellátta. A felsőoktatásban esti. levelező tagozaton tanulók száma az elmúlt időszakban rendkívül intenzíven növekszik. Míg 1990-ben valamivel kevesebb, mint 26 ezer fő tanult esti, levelező tagozaton, addig 1995-ben 50 ezer, 1997-ben pedig majd 81 ezer. Ezen belül az első diploma megszerzéséért tanult 1990-ben 16 ezer hallgató (62%), 1995-ben 34 ezer (68%), 1997-ben pedig mintegy ezer hallgató (78%). Ez arra utal, hogy a felsőoktatásban folyó esti, levelező oktatás alapvetően "második esély" képzésként funkcionál, bár egyre jelentősebb a második diploma megszerzését célzó tanulók száma is.
A felsőoktatásban folyó felnőttképzés finanszírozása megoldott, azonban az államilag finanszírozott hallgatólétszámon belül részint az esti, levelező létszám igencsak korlátozott, részint pedig kizárólag az első diplomaszerzésre irányuló képzés tartozik bele. A második diplomaszerzés állami finanszírozása valószínűleg nem indokolt, ugyanis a diplomás rétegek túlnyomó többsége anyagi helyzetéből adódóan képes azt finanszírozni. Ugyanakkor az első diplomaszerzésre irányuló tanulás esetében megfontolandó mind az államilag finanszírozott létszám, mind a normatíva növelése.
Összességében tehát alapvetően a hátrányos helyzetű csoportok felnőttképzésének színtereként a jelenleg is meglévő lehetőségek bővítése indokolt lehet, - tehát indokolt lehet a felnőttképzési célú intézményrendszer bővítése. Részint a települési önkormányzatok fel adataként lenne célszerű azonosítani a felnőttképzést, - s szükséges lenne kiemelt normatíva biztosításával elősegíteni helyi második esély programok indítását. Részint nélkülözhetetlen lenne megyei felnőttképzési módszertani intézményrendszer, valamint módszertani központ kialakulásának előmozdítása. A felsőoktatási - diplomaszerzési célú - felnőttképzés esetében célszerű lenne bővíteni az első diplomaszerzésre irányuló esti, levelező képzések államilag finanszírozott létszámát.
2.) A felnőttképzésben rendkívül fontos szerepet játszanakaz iskolarendszeren kívüli szakképzettséget biztosító oktatási szervezetek- beleértve az iskolákat, a felsőoktatási intézményeket, a regionális átképző központokat és az oktatási piac valamennyi más, alapítványi, vállalkozási, egyesületi, magán stb. szereplőjét. Az iskolarendszeren kívüli képzések több fajtáját lehet megkülönböztetni: az OKJ szerinti képzések - lényegében standardizált szakképzések -, valamint az egyéb szakképzések, továbbá az egyéb képzések. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyéb képzések a felnőttképzés széles értelmezése esetében legalább olyan fontos, hasznos és értékes képzéseket tartalmaznak, mint a szakképzések - (elegendő ha csupán az idegen nyelvi képzésekre, vagy az egészséges életmóddal összefüggő tanfolyamokra utalunk).
A képzés ezen szegmensének csak meglehetősen kis hányada részesül jelenleg finanszírozásban, - amely finanszírozásnak forrása a Munkaerőpiaci alap.
Az 1991. évi IV. törvény hozta létre a Munkaerőpiaci alapot24, amelyen belül a következő alaprészeket különítik el: a) szolidaritási alaprészt, b) jövedelempótló támogatás alaprészt, c) foglalkoztatási alaprészt, d) bérgarancia alaprészt, e) szakképzési alaprészt25, f) rehabilitációs alaprészt, g) működési alaprészt.
A foglalkozási alaprészből finanszírozhatók a foglalkozást elősegítő támogatások, amelyek lehetővé teszik a képzések, átképzések támogatását26.
A munkaerő-piaci képzések elsődleges célja27
  • olyan szakképzés, amely valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére; a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására; a hátrányos helyzetűeket, a megváltozott munkaképességűeket rehabilitáló képzésre; valamint az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre irányul,
  • a szakképzés megkezdéséhez szükséges alapismereteket nyújtó oktatás,
  • pályaorientáló és álláskeresési ismeretek oktatása,
  • a szakképesítéssel rendelkező személyek számára nyújtandó állami nyelvvizsga megszerzésére irányuló képzés,
  • közúti járművek vezetésére jogosító vezetői engedélyek, belföldi és a nemzetközi árufuvarozási engedély, a veszélyes áruk közúti szállításához szükséges engedély, az építőgép-kezelő engedély kiadásához szükséges képzés, ha a képzés az abban részt vevő személy munkához jutását vagy munkájának megtartását segíti elő. (3) nem adható képzési támogatás
  1. az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra felkészítő képzésre, valamint
  2. az olyan iskolarendszerű képzésre, amelyre az éves költségvetési törvény normatív állami hozzájárulást állapít meg.
>
  • a munkáltatói igényekre alapozott munkaerő-piaci képzés, átképzés révén a munkanélküli személyek mielőbbi munkába helyezésének elősegítése,
  • a munkaviszonyban álló, de munkanélküliséggel veszélyeztetett egyéneknél preventív jellegű képzéssel, átképzéssel a munkáltatónál más munkakörben való továbbfoglalkoztatás (vagy munkanélkülivé válás esetén a gyors elhelyezkedés) lehetőségének megteremtése,
  • a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek perspektivikus javítása korszerű szakmai és kiegészítő ismeretek átadásával, a tudásanyag bővítésével és konvertálhatóbbá tételével, a munkaerő-piaci érték és mobilitási készség növelésével,
  • az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen munkanélküli személyek felzárkóztató és - erre épülő - szakmai képzésével az elhelyezkedési esélyek javítása,
  • a hosszabb ideje munka nélkül lévő, passzív és reményt vesztett hozzáállást tanúsító személyek számára lehetőség teremtése, aktivitásuk újraélesztése, munkavállalási készségeik fejlesztése.

A finanszírozott iskolarendszeren kívüli át-, tovább - és szakképzésben résztvevők száma az alábbiak szerint alakult az elmúlt a 90-es évek közepén28(ezer fő):
Év Közismereti felzárkóztató, hiánypótló képzés Szakmai alapozó, pályaorientáló képzés Államilag elismert szakképesítést adó képzés Állam által el nem ismert szakképesítést adó képzés Szakmai tovább-képzés Munka- erőpiaci tréning Egyéb képzések Összesen
1995 0,5 4 75,5 11,5 2,9 0,9 3,3 98,6
1996 0,4 6 77,2 7 3,2 1,2 8,6 103,6

Ez meglehetősen szerény részvételi hányad, ha visszagondolunk a korábban bemutatott potenciális résztvevői létszámra. (Tegyük hozzá, hogy a Munkaerpiaci alapból képzésre fordított hányad is igencsak szerény29.) Egyértelmű, hogy jelentősen növelni kellene a finanszírozott munkaerő-piaci képzéseken résztvevők létszámát.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy az iskolarendszeren kívüli felnőttképzések finanszírozhatósági feltételét - a finanszírozás szükséges, de nem feltétlenül elégséges feltételét - két követelményhez szükséges kötni. Egyrészt a képzés akkreditálásához, másrészt a képzés kreditálásához. Azaz csak azon képzési programok kaphatnak valamilyen közvetlen, vagy közvetett finanszírozást, amelyek részint egy - kidolgozandó - országos kreditrendszerben valamely képzettségi folyamatba beszámítható tanegységet nyújtanak, részint pedig az akkreditációs folyamatban megfeleltek. (Az elégséges feltétel az, hogy az oktatási szolgáltató a pénztulajdonos versenypályázatán az árversenyben megfeleljen.)
3.) A felnőttképzés rendkívül fontos eleme amunkahelyi képzés.Több országban ösztönzi és támogatja az állam a munkahelyi képzést, mint a felnőttképzés egyik legfontosabb összetevőjét. A hazai felnőttképzési rendszer kifejlesztése során is célszerű a munkahelyi képzést kiemelten kezelni. Bár a hazai munkahelyi képzésről alig van átfogó adat, mégis igen jelentős részvételi arányra lehet következtetni. Elegendő, ha csak olyan munkahelyi képzésekre gondolunk, mint:

  • a közigazgatásban dolgozók a 90-es évek elején bevezetett államilag szabályozott kötelező képzési és vizsga rendszere;
  • a pedagógusok, az orvosok és a katonák államilag szabályozott továbbképzési rendszere;
  • a biztosító és pénzintézetek igen széleskörű továbbképzési rendszere;
  • egyes nagyvállalatok (pl. MÁV, Magyar Posta stb.) kiépített és szervezett képzési rendszere, de számos versenyszférában működő közép és nagyvállalat munkahelyi képzési rendszere is ismert;
  • a gazdasági és kereskedelmi kamarák (tovább)képzési rendszere.

A munkahelyi képzés esetében is fontos valamilyen állam(háztartás)i ösztönzési, támogatási, kedvezményezési rendszer megvalósítása. Ebben az esetben is nélkülözhetetlen ugyanakkor mind az akkreditálást, mind a kreditálást megkövetelni, s a támogatás/kedvezményezés feltételeként szabni.

A felnőttképzés szereplőinek motivációi

A finanszírozási rendszer alapelveinek megközelítéséhez nélkülözhetetlen a szereplők motivációinak ismerete. Tekintsük végig, hogy az egyes költségviselők miért is fizetik a képzést.
A résztvevő egyének motivációja viszonylag egyértelmű. A képzés növeli termelékenységüket, s ennek nyomán emelkedik bérük, továbbá a képzés növeli a munkanélküliségtől való védettségüket is, - s e két tényező együttes eredményeként növekszik az egyén várható életkeresete. Ha az egyén a várható életkeresetének jelenértékét egybe veti a képzési költségek jelenértékével, s az egybevetés eredménye az egyén által méltányolt nagyságú megtérülési ráta, akkor vállalkozik a képzésre30.
Az oktatás-gazdaságtani szakirodalombó31közismertek a munkáltatók magatartásának motivációi is. A munkáltatóknak a munkavállalóik oktatásával kapcsolatos magatartása különbözik attól függően, hogy általános32, vagy speciális33képzésről van e szó. Az általános képzést a munkáltató csak akkor "támogatja" (azaz tűri meg), ha a képzés költségeit34nem ő fizeti. A képzésben résztvevők viszont hajlandók megfizetni a képzés költségeit, mivel az növeli jövőbeli keresetüket. Speciális képzés esetében viszont a munkáltató mind az oktatási költségeknek, mind annak hasznainak egy részét megosztja a munkavállalóval.35
Összességében tehát a munkáltatók költségvállalási hajlandósága meglehetősen korlátozott, - olyannyira, hogy általános jellegű képzés esetében nem hajlandók a képzés költségeit viselni, és a speciális képzések esetében is csak részben hajlandók arra. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a felnőttképzés munkaadói terhei akadályt jelenthetnek - így nélkülözhetetlen ezen terhek valamilyen kompenzálása.
Az állam motivációit is érdemes röviden áttekinteni. Az állam oktatási szerepvállalására legfontosabb érvként azt szokták felhozni36, hogy az oktatás kvázi közjószág, externális37hozamokkal jár. Ezen kívül számos egyéb indok is felmerült így az, hogy az oktatási piac tökéletlen, az oktatást igénybevevők rendelkezésre álló információi tökéletlenek. Ugyancsak az állam oktatási szerepvállalása mellett felhozott érv, hogy a társadalomnak lehetnek preferenciái a kívánatos jövedelemelosztásról, (pl. az esélyegyenlőség biztosítása végett).
A következő fontosabb externális hozamokat szokták az oktatáshoz kapcsolni - amelyek indokolhatják az állami szerepvállalást38:

  • Az embereknek - illetve a munkaerőnek - megnő a technikai változásokhoz való alkalmazkodóképessége39
  • Az oktatás következtében a demokratikus intézmények hatékonyan működtethetők40
  • Alacsonyabb szociális, munkanélküliséget kompenzáló és egészségügyi kiadások.
  • Alacsonyabb a bűnözés, amely csökkenti a bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási rendszer költségeit
  • Közösségileg előállított közszolgáltatások növekedése41.
  • Kevesebb tökéletlenség a tőkepiacon42.
    A fenti motivációk éppúgy azonosíthatók központi kormányzati, mint helyi kormányzati érdekeltségként. Tegyük hozzá a fentiekhez Friedman egy további gondolatát: A "külső környezeti" hatáson alapuló kvalitatív érvelés természetesen nem határozza meg, hogy melyik fajta iskoláztatást és milyen mértékben kellene támogatni. A társadalmi haszon feltehetőleg a legalsó szintű képzésnél a legnagyobb, ahol a tananyag tartalmilag a legegységesebb és a képzés szintjének növekedésével folyamatosan csökken. De még ez a megállapítás sem általános érvényű. Sok állam jóval előbb támogatta az egyetemeket, mint az általános iskolákat.Hogy az oktatás melyik formája nyújtja a legfontosabb társadalmi előnyöket, és hogy a közösség korlátozott anyagi forrásaiból mennyit költsön ezen intézmények támogatására, azt minden közösségnek magának kell eldöntenie, és az elfogadott politikai csatornákon keresztül kifejezésre juttatnia.43"

A felnőttképzés állami kompenzációjának néhány

kívánatos jellemzője44

Tekintsük át röviden a felnőttképzés állami kompenzációs mechanizmusainak legfontosabb formáit. A felnőttképzés két szereplőnek okoz költségeket, - amelyeket a finanszírozási rendszer valamilyen formában kompenzálhat - az oktatásban résztvevő egyénnek, és az oktatásban résztvevő egyén munkaadójának.
1.) A folyamatos és felnőttképzésben résztvevők képzéssel kapcsolatos költségeinek részbeni állami átvállalásának a gazdaságpolitikai alapja az a megközelítés lehet, hogy a folyamatos és felnőttképzés hosszabb távon csökkenti a munkanélküliséget és így csökkenti a kormányzat munkanélküliséggel és a szociális ellátással kapcsolatos kiadásait, költségeit, továbbá hozzájárul a gazdaság teljesítményének, a GDP-nek a növeléséhez. A képzettség növekedésének az egészségesebb életmódra való hosszú távú hatása következtében ugyancsak számítani lehet az egészségügyi kiadások csökkenésére. Azzal, hogy ezzel hosszabb távon hozzájárul a GDP növeléséhez és az adóterhek csökkentésének lehetőségéhez, végül is minden adófizető polgár érdeke az, hogy mai adóbefizetéseiből a folyamatos és felnőttképzésre az állam áldozzon.
A folyamatos és felnőttképzésben résztvevők költségeinek részbeni állami átvállalására - tehát a finanszírozás módszerének - alapvetően két fajtája van: a közvetlen és a közvetett finanszírozás.

1.1.) A közvetlen finanszírozás azt jelenti, hogy a finanszírozás címzettje az oktatási intézmény, szervezet, az oktatási szolgáltató vagy annak fenntartója. A finanszírozás formája lehet pénz, vagy adókedvezmény.
Amennyiben a közvetlen finanszírozás pénz formájában történik, a leggyakoribb finanszírozási formák a következők:

  • Az egyik az intézményfinanszírozás, amely tulajdonképpen inputfinanszírozás, azaz az intézményi feladat ellátásához szükséges - elvileg normázott, gyakorlatilag kialkudott és engedélyezett - inputok (személyzeti létszám, bér, eszközök, stb.) költségeit tervezik meg és folyósítják.45Az intézményfinanszírozás alap problémája - függetlenül attól, hogy az inputokra, vagy a bázisra46épül - az, hogy az intézményi teljesítmények, eredmények, a szolgáltatási minőség, valamint a támogatás között nincs összefüggés. Az intézményfinanszírozás ezen problémái miatt elsősorba a kutatási, módszertani, akkreditációs feladatokat ellátó szervezetek finanszírozási formája lehet.
  • A másik forma a normatív finanszírozás, amely a "ráfordítás-jellegű" normatívák rendszerének módszerétől az egyszerű normatív47finanszírozási rendszereken keresztül a képlet szerinti48finanszírozásig terjed. A mai hazai és nemzetközi gyakorlatban meghatározóan ezen finanszírozási módszerrel pénzelik az iskolarendszereket, az oktatási intézményeket.
  • A versenypályázati projekt finanszírozás, amely lényegében valamennyi fenti mód szer rel együtt előfordul, mint második, vagy többedik finanszírozási csatorna. Alap vetően a kutatás-, fejlesztés-, valamint speciális feladatok finanszírozásának meg határozó módszere.
  • Megrendeléssel - árversenyben - történő finanszírozás, amikor valamely megrendelő (pl. az állam, vagy valamely vállalat, ill. piaci szereplő) egy képzést, vagy kutatást, fejlesztést árajánlat kéréssel, a szolgáltatók (felsőoktatási intézmények) versenyeztetése után kialakult áron szerződésben rendel meg. A Munkaerőpiaci alapból történő képzés-finanszírozás meghatározóan ebben a formában történik ma nálunk.

A finanszírozás leginkább elterjedt formája a normatív finanszírozás vagy a verseny pályá zati rendszerben kialakított egy főre jutó képzési ár. A normatív finanszírozás esetén az egy tanulóra jutó támogatás szak(irány)onként (és esetleg más jellemzőnként is) differenciált összegét (a normatívát) az oktatásirányítás (vagy a pénztulajdonos) maga alakítja ki. A versenypályázati rendszerben kialakított ár esetében ez az összeg alapvetően a pályázók ajánlata alapján alakul ki. (Mindkét esetben van szerepe az alkunak is, az első esetben az oktatásirányítás és a képző intézmények képviselői közötti informális alkuval találkozhatunk, a másik esetben a pénztulajdonos és a pályázók közötti akár formális, a rendszerbe beépített alku is lehet.)
A közvetlen finanszírozás másik formája az adókedvezmény lehet, amikor az oktatási szolgáltató oktatási tevékenységből származó bevétele illetve eredménye után adókedvezményt, vagy adómentességet kap. Ez a finanszírozási forma az oktatási szolgáltatást igénybevevők számára valamivel alacsonyabb árakat eredményez, de alapvető célja nem is ez, hanem inkább a szolgáltatók számának, fejlődésének előmozdítása.
A közvetlen - pénzbeni - finanszírozás esetében a finanszírozásnak kell legyen néhány alapvető feltétele:
  • Az első ilyen az oktatási szolgáltató akkreditációja, vagy valamilyen (pl. a korábbi oktatási programjainak mutatói alapján végzett) minősítése.
  • A másik, a képzési program akkreditációja, valamint standardizálása vagy kreditálhatósága49
  • Egy további feltétel a finanszírozásba történő befogadás (az árversenyben való megfelelés),
  • A fentiek mellett több további feltétel is megfogalmazható - (pl. fontos követelmény, hogy alapvetően a munkaidő kímélő oktatási programok, és képzési formák jussanak támogatáshoz. Továbbá az is fontos, hogy a támogatást csak a sikeresen végzettek száma után járjon - (ami azt is fontossá teszi, hogy a vizsgarendszer az oktatási szolgáltatóktól független legyen).

1.2.) A másik támogatási módszer a közvetett finanszírozás. Ez azt jelenti, hogy a finanszírozás címzettje nem az oktatási szolgáltató, hanem az oktatási szolgáltatás igénybe vevője. Az oktatásban résztvevő ez esetben teljes tandíjat fizet, azonban költségeit részben, vagy egészben valamilyen formában kompenzálják. A kompenzálásnak több formája lehet:

  • A legismertebb és legáltalánosabb az ösztöndíj, amikor az oktatásban résztvevő oktatással kapcsolatos kiadásainak részbeni, vagy teljes fedezetére pénzbeli támogatásban részesül.
  • A másik, inkább a szakirodalomból, mint a gyakorlatból ismert módszer a voucher (oktatási utalvány)50- amelyekből azután a hallgató a tandíját fizeti.
  • Egy másik, viszonylag közismert módszer a hallgatói hitelek, kvázi hitelek rendszere.51
  • A felnőttképzésben viszonylag széles körben alkalmazott megoldás a tanulók oktatási kiadásinak kompenzálására a tandíj, illetve egyéb oktatási kiadások személyi jövedelemadóban történő kedvezményezése, - amely alapvetően akkor alkalmazható, ha a tanuló rendelkezik olyan jövedelemmel, amelynek adózása során a kedvezmény realizálható személyi jövedelemadó kedvezmény - (tehát a munkanélküliek, inaktívak és hátrányos helyzetű rétegek esetében nem megfelelő megoldás).

A közvetett finanszírozás egyik előnye az, hogy költség-megtakarítással jár, miután nem az adókon keresztül történik a pénzfolyósítás52. A másik előnye, hogy ösztönözni fogja a az egyéni tehervállalalást53. Legfontosabb előnye azonban az, hogy az oktatási szolgáltatók között verseny alakul ki, ami mind a minőséget, mind a hatékonyságot előmozdítja.

2.) A felnőttképzéssel kapcsolatos költségek egy jelentős része a munkáltatónál jelent kezik, - (elsősorban mint a képzésen résztvevő alkalmazott helyettesítési költsége)54. A folyamatos és felnőttképzésben résztvevő foglalkoztatottak munkáltatóinak a képzéssel kapcsolatos költségeit könnyítő állami politikának a gazdaságpolitikai alapja a már említett okokra épülhet. A megközelítés itt kiegészülhet azzal is, hogy a folyamatos és felnőtt képzés érdeke a munkáltatónak is. Ez a megközelítés elvileg költségmegosztást indokol az állam és a munkáltatók között a továbbképzés költségeinek viselésében. A munkáltató érdekeltsége csak a speciális - azaz csak a saját vállalatnál hasznosuló - képzések költségvállalásában van, s ott is csak korlátozottan. Ezért a képzés kiterjesztéséhez nélkülözhetetlen az állam olyan szerepvállalása, amely a munkáltatóktól átvállal terheket az alkalmazottaik képzésével kapcsolatban a vállalatoknál felmerülő költségekből55.
Ennek legkézenfekvőbb formája egy olyan állami adópolitika, amely adókedvezményt biztosít a munkáltatók számára az oktatásban résztvevő alkalmazottaik száma alapján. Itt is célszerű néhány a minőséget és a hatékonyságot biztosító megszorítás. Valószínűleg csak az államilag akkreditált képzési programokon sikeresen végzett alkalmazottak utáni adókedvezmény biztosítása célszerű. Az adókedvezmény megvalósítására több lehetőség is ajánlható, mind az államilag elismert szakképzésben sikeresen végzett saját foglalkoztatottak után igénybe vehető meghatározott összegű visszaigénylés, vagy befizetés-könnyítés (pl. a Munkaerő-piaci alapból, ill. alapba), mind a nyereség adó alapjának csökkentése.

A hazai felnőttképzés finanszírozásának vázlata

1. A felnőttképzés oktatási szolgáltatói

1.1.) A mind szélesebb körűvé váló felnőttoktatás szükségessé teszi azt, hogyaz iskolarendszerű (közoktatási) felnőttképzés települési önkormányzati feladat legyen.Ehhez célszerű arra ösztönözni a településeket, hogy lehetőleg önálló intézményrendszert -felnőttiskolákat- hozzanak létre ezen feladat megvalósítására56.
1.2.) Ezen intézmények mellett a megyei önkormányzatokat arra kellene ösztönözni, hogyfelnőttképzési módszertani központokathozzanak létre, - de emellett természetesen létrehozhatnak felnőttiskolákat is.
1.3.) Az oktatási kormányzat pedigközponti felnőttképzési akkreditációs, minősítő és módszertani központothoz létre, - (s természetesen a központi kormányzat is létrehozhat felnőttiskoklákat is).
1.4.) A diplomaszerzési célú felsőfokú felnőttképzés intézményrendszerea felsőoktatási intézményrendszer.A felsőoktatási intézményrendszer mellett felmerülhet egy (esetleg megyei, vagy központi irányítású) népfőiskolai rendszer létrehozása is57.
1.5.) A felnőttiskolák így létrejött intézményrendszere - valamint aziskolarendszer, azon belül is elsősorban a középiskolai hálózat - meghatározó bázisa az iskolarendszeren kívüli képzésnek, szakképzésnek, továbbképzésnek, átképzésnek is. Ugyanakkor ezen intézményhálózaton túl a felnőttképzésben fontos szerepet játszanak az oktatási piactöbbi oktatási szolgáltatóiis.

2. A felnőttképzés finanszírozása

2.1.) A felnőttképzés kiterjesztése nélkülözhetetlenné teszi, hogy e feladat kutatásának, fejlesztésének, oktatáspolitikai kimunkálásának, és irányításának megfelelő anyagi háttere és intézményrendszere legyen. Szükség van tehát arra, hogy a minisztérium a felnőttképzés kiterjesztésének előmozdítására olyanháttér intéze(ke)thozzon létre, amely(ek) a felnőtt képzés kutatásával, intézmény-, curriculum- és tananyagfejlesztésével, módszertanával, a képző szervezetek és programok minősítésével és akkreditációjával foglalkozik. Más oldalról ezen (kutatási, fejlesztési, minősítési, akkreditációs) feladatok támogatására több letforrásokra - ilyen célú, azaza felnőttképzési feladatokat fejlesztését szolgáló fejezeti kezelésű előirányzat(ok)ra58 - is szüksége van a minisztériumnak.
2.2.) Aziskolarendszerű felnőttképzés- mind az alapfokú, mind a középfokú, mind a felsőfokú képzés - finanszírozásanormatív finanszírozássaltörténik - a jelenlegi rendszerhez hasonlóan - annyi különbséggel, hogy a felnőttképzés közoktatási normatíváit jelentősen meg kell emelni a maihoz képest59. Ezen képzések ugyanis meghatározóan kis csoportos képzést igényelnek, továbbá a képzés szervezésében a munkaidő-kímélésre kell törekedni, ami a pedagógusok magasabb díjazásával jár együtt.
Ez a képzés tandíjmentes lenne pl. a harmadik szakma megszerzéséig, s azt követően is csak mérsékelt (pl. a normatíva 20%-áig terjedő) tandíjat lehetne kérni.
A felsőoktatási felnőttképzés esetében ugyancsak indokolt lehet a normatívák növelése, továbbá az államilag finanszírozott hallgatólétszám keret megemelése, oly módon, hogy valamennyi első diplomaszerző felnőtthallgató tandíjmentesen tanulhasson60. Meg fontolandó emellett a munkaerőpiacon kedvezőtlen helyzetű diplomával rendelkezők számára ugyancsak tandíjmentes átképzéssel (kedvező munkaerő-piaci helyzetű) második diplomaszerzés lehetővé tétele, - amihez ezen képzésre vállalkozó felsőoktatási intézmények ilyen hallgatóik után normatív támogatást kapnának.
Az iskolarendszerű felnőttképzés normatívái - a közoktatási támogatáshoz hasonlóan - a költségvetési törvényben a "helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásának jogcímei és összegei" című mellékletben kerülnek megállapításra (s a Belügyminisztérium fejezetben betervezésre). A felsőoktatási normatívák pedig a felsőoktatási normatívákról szóló kormányrendeletében, (a támogatás pedig az OM fejezetben kerülne betervezésre).
2.3.) Aziskolarendszeren kívüli szakképzésfinanszírozását tekintve több szegmentumot kell megkülönböztetni.
2.3.1.) Amunkanélküliek képzését a Munkaerőpiaci alap foglalkoztatáspolitikai alaprészéből kell finanszírozni, - a maihoz hasonló verseny pályázati árképzésű közvetlen támogatási formában. Ugyanakkor célként kitűzve a munkanélküliek mind nagyobb hányadának oktatásba vonását. Az alacsony iskolázottságú (befejezett vagy befejezetlen általános iskolai végzettséggel rendelkező) munkanélküliek esetében törekedni kell a teljes - szakképzettséget biztosító - képzésbe vonásra. A szakmunkásképzettséggel rendelkező munkanélküliek esetében részint (a fiatalabb munkanélküliek esetében) az érettségi megszerzését célzó második esély programokba, részint (idősebbek esetében) szakmai átképzéseken kell lehetőleg mind nagyobb hányadot bevonni. Már rövidebb távon el kellene érni, hogy a munkanélküliek legalább fele, hosszabb távon pedig közel 100%-uk részt vegyen képző, átképző programokban. A képzés tandíjmentes lenne.
Ennek e szegmentumnak a jelenlegi - munkaügyi szervezetek által végzett - (a képzés tandíját és a keresetpótló juttatást biztosító) finanszírozása megfelelőnek tűnik, azonban jelentősen meg kell növelni a mai arányokhoz képest az oktatásba vontak számát.Fontos hangsúlyozni, hogy a Munkaerő-piaci alap foglalkoztatáspolitikai alaprészének prioritás rendszerében a jelenleginél jelentősen nagyobb teret kell az oktatásnak, átképzésnek kapnia62.
2.3.2.)A munkanélküliségtől veszélyeztetettek, valamint az egyéb hátrányos helyzetű csoportokképzésbe vonásának finanszírozása.
Ezen szegmentum képzését valószínűleg differenciáltan kell megközelíteni.

  1. Az egyik szegmentum:a munkanélküliségtől közvetlenül veszélyeztettek- munka ügyi szervezetek információi alapján azonosíthatók azok a vállalatok, amelyeknél hosszabb-rövidebb távon jelentősebbleépítés várható. Ezen vállalatok különösen veszélyeztetett alkalmazottainak képzését ugyancsak a Munkaerő-piaci alap fog lal koztatáspolitikai alaprészéből kell biztosítani, - a maihoz hasonló verseny pályázati árképzésű közvetlen támogatási formában. Ugyanakkor ezen a területen alapvető a mai rendkívül szűk - csupán néhány ezer fős - képzésbe vonás jelentős megnövelése6361. (A képzés tandíjmentes lenne.)
  2. A másik szegmentum: azok az alacsony képzettségű, elavult szakmával rendelkező foglalkoztatottak, akiknem közvetlenül, de a munkanélküliség által fokozottan veszélyeztettek.Ezen csoportba tartozó munkavállalók alapvetőena települési önkormányzat által elérhetők, -tehát ezeket a települési önkormányzatok tudják elsősorban képzésbe vonni. Ennek egyik lehetősége a felnőttiskolába történő iskolarendszerű képzésbe vonás, a másik pedig az, hogy a települési önkormányzat iskolarendszeren kívüli képzési programokat finanszíroz, amely programok célzottja alapvetően ez a réteg. Ezen programok finanszírozási formája a verseny pályázati árképzésű közvetlen támogatási forma lenne, - tehát az önkormányzat így finanszírozná az oktatási szolgáltatókat, amelyek ilyen képzésekre vállalkoznának. Az a kérdés azonban, hogy az önkormányzat miként fog olyan forrásokkal rendelkezni, amelyekkel ilyen programokat tud finanszírozni. Ehhez a költségvetési törvényben be kell egy új,egy lakosra vetített általános felnőttképzési normatívát állítani.A normatívának eltérőnek kellene lennie a település nagyság szerint, - (sőt esetleg a munkanélküliség, vagy iskolai végzettség alapján képzett néhány mutató szerint is). A képzés ez esetben is tandíjmentes lenne.
  3. A fentihez hasonlóan - tehátegy lakosra vetített általános felnőttképzési normatíval62segítségével- a települési önkormányzatokon keresztül, azok feladataként kellene finanszírozni azideiglenes inaktívak, valamint a szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak, valamint a rehabilitálandók képzésbe vonásátis. (Ezek képzése is tandíjmentes lenne.)
  4. A szabadságvesztés büntetésüket töltők képzésének támogatása célszerűen központi, Belügyminisztériumi célfeladat kell legyen. Erre a célra a Belügyminisztérium meghatározott összegűfejezeti kezelésű összeget63kapna, amiből verseny pályázati árképzésű közvetlen támogatási formában biztosítaná az elitéltek képzését. (A képzés tandíjmentes kell legyen.)

2.4.) A foglalkoztatottak csoportjainak képzésbe vonása során valószínűleg az a - költségvetés teherviselő képességével, s a felnőttképzés kiterjesztésével együttesen számoló - reális megközelítés, amely piaci tandíjas képzéssel, ésközvetett állami ösztönzéssel, finanszírozással számol.
  1. A közvetett finanszírozás leginkább megvalósítható formája a személyi jövedelemadó kedvezmény lehet. A folyamatos és felnőttképzés egyéni költségeinek személyi jövedelem adóban történő kedvezményezésének megvalósítására olyan konstrukció javasolható, amely a gazdaságilag aktív, tehát foglalkozásban álló adófizető esetében ötévente egy, legfeljebb két év időtartamú továbbképzés igazolt oktatási kiadásainak meghatározott (pl. 50) %-ával csökkentsék személyi jövedelem adójukat vagy adóalapjukat - amennyiben akkreditált képzési programon sikeresen végeztek - (megjegyzendő, hogy realitása az adóalap csökkentésnek van)64.
    Az adóalap csökkentés problémája, hogy az alacsony jövedelműek és az inaktívak esetében nem nyújt érzékelhető kedvezményt, ha az éves bruttó jövedelem a legalacsonyabb sávba esik. Ezért javasoltuk a hátrányos helyzetű csoportok esetében a közvetlen oktatási támogatást, mert ebben az esetben az alacsonyabb keresetű rétegek alapvetően államilag támogatott képzéseken vehetnek részt, ahol nincs, - vagy csupán igen mérsékelt a tandíj.
  2. A folyamatos és felnőttképzésben résztvevők költségeinek viselését könnyítő módszer lehet a tandíjhitel is. Ez elsősorban a magasabb jövedelmű - elsősorban egyes magas keresetű diplomás - munkavállalói kategóriákban jelenthet segítséget a továbbképzéseken történő részvétel költségeinek viseléséhez. Ennek konstrukciója megegyezhet a felsőoktatási hallgatók tandíjhitelével.

2.5.) Az inaktívak képzésbe vonásának finanszírozása területén reálisan csak egy szerényebb célkitűzést fogalmazhatunk meg. Az ingyenes iskolarendszerű felnőttképzésbe történő kapcsolódás mellett esetükben nem reális a tandíjmenetes iskolán kívüli képzés kitűzése. Helyette, a részükre szervezett képzések mérsékelt önkormányzati támogatását lehet megfogalmazni. És emiatt a települési önkormányzatok részére. a közművelődési normatívát ilyen célzattal meg kell emelni, (pl. kétszeresére)65.
2.6.) A felnőttképzés kiterjesztésével összefüggésben a munkáltatók ösztönzése kétirányú lehet. Részint a munkahelyi képzések előmozdítása, részint a felnőttképzésbe vont munkavállalók képzés miatt kieső munkaidejének, illetve helyettesítési költségeinek viselésére való ösztönzés.
2.6.1.) A munkahelyi képzések előmozdításának egyik nemzetközileg is viszonylag általános módja a Munkaerő-piaci alapba való befizetés mérséklése abban az esetben ha a munkáltató akkreditált munkahelyi képzési programba vonja be dolgozóit. A mérséklés formája például az lehet, hogy az akkreditált munkahelyi képzési bevont munkavállalók után fizetendő munkaadói járulék egy harmada a munkahelyi képzés költségeire vissza tartható66.
2.6.2.) A munkaadók munkavállalóik különböző képzési programokba történő bekapcsolódásával összefüggő költségei viszonylag jelentősek lehetnek. Ezért a felnőttképzés kiterjesztésének egyik fontos feltétele, hogy a munkáltatók motiváltak legyenek ilyen költségeik elviselésében. Ennek egyik módja az, hogy törvény kötelezze erre a munkáltatókat. A versenyszférában azonban ilyen törvényi előírás esetében is kiszolgáltatott lehet a munkavállaló, - tehát nagyobb ösztönzést jelent részint a képzések munkaidőn kívüli szervezése, részint a munkáltató ilyen költségeinek valamilyen kompenzációja.
A munkaadói költségek kompenzációjának egyik lehetséges módja itt is a munkaadói járulék mérséklése. Azonban - mint korábban láttuk - a felnőttképzés kiterjesztésében jelentős szerepe lehet a Munkaerő-piaci alapnak, mint a képzések egy részének finanszírozójának. Így a munkaadói járulék mérséklése csak abban az esetben lehetséges ha a forráscsökkenést a munkavállalói járulék növelésével egyensúlyozzák ki.
A fentieket mérlegelve is egyik munkáltatói ösztönzés lehet a munkaadói járulék hasonló csökkentése, mint a munkahelyi képzésekkel összefüggésben láttuk67. Egy másik lehetőség az akkreditált képzéseken sikeresen végzett munkavállalók után társasági adóalap csökkentési lehetőség engedélyezése.
2.7.) A felnőttképzés finanszírozásának egy további eleme lehet azoktatási szolgáltatók adó-kedvezményezése,- amelynek az a célja, hogy kínált képzési programok árfekvését csökkentse. Ennek a módszere az lehet, hogy az oktatási szolgáltatók akkreditált oktatási programjaik eredménye után adókedvezményt kapnak. Ez a kedvezmény a munkaadók munkahelyi képzései esetében is érvényesíthető - tehát a munkáltatók, munkaadóiknak szervezett akkreditált munkahelyi képzési programjaikra adómentességet kapnak68.

3.) Költségek és hasznok

Végezetül megkíséreljük meghatározni a fentiekben vázolt felnőttképzés (közösségi) költségeit és hasznait.
3.1.) Az éves közösségi költségek összefoglalóan a következők:

  1. A központi háttér intéze(ke)t és a felnőttképzési feladatokat fejlesztését szolgáló fejezeti kezelésű előirányzat(ok)69
  2. Az iskolarendszerű felnőttképzés normatív finanszírozása
    • a felnőttképzési közoktatási normatívák megemelése70.
    • a felsőoktatási felnőttképzési normatívák növelése, továbbá az államilag finanszírozott felnőtt hallgatólétszám keret megemelése71
    • Az iskolarendszeren kívüli szakképzés finanszírozása.
      • A munkanélküliek képzésének kiterjesztése (forrása: a Munkaerőpiaci alap foglalkoztatáspolitikai alaprésze)72.
      • A munkanélküliségtől közvetlenül veszélyeztettek képzésének kiterjesztése - (forrása: a Munkaerőpiaci alap foglalkoztatáspolitikai alaprésze)73.
      • A nem közvetlenül, de a munkanélküliség által fokozottan veszélyeztettek, valamint az ideiglenes inaktívak, a szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak, és a rehabilitálandók képzésbe vonása - forrása: a települési önkormányzat részére folyósított egy lakosra vetített általános felnőttképzési normatíva74.
      • A szabadságvesztés büntetésüket töltők képzése - forrása: Belügy minisztériumi fejezeti kezelésű összeg75
    • A foglalkoztatottak képzésbe kapcsolódásának közvetett állami ösztönzése - módszere: személyi jövedelem adó-, vagy adóalap csökkentés76.
    • Az inaktívak képzésbe vonása - forrása: a közművelődési normatíva megemelése77.
    • A munkáltatók ösztönzése
      • munkahelyi képzések előmozdítása - forrása: Munkaerő-piaci alapba való befizetés mérséklése78.
      • a munkaadók munkavállalóik különböző képzési programokba történő bekapcsolódásával kapcsolatos költségeinek kompenzálása - forrása: Munkaerő-piaci alapba való befizetés mérséklése79.

A fenti kiadások összesen - a program teljes felfutását követően - évi mintegy 180 milli árd forintot tesznek ki (1998-as árfolyamon) , ami a GDP mintegy 1,9%-a80.
Intézkedés Várható ráfordítás
I.
- A központi háttér intéze(ke)t és a felnőtt
képzési feladatokat fejlesztését szolgáló
fejezeti kezelésű előirányzat(ok)

- A felnőttképzés fejlesztését célzó fejezeti kezelésű előirányzat évi 1 milliárd Ft
- forrása: a települési két háttérintézet működtetése összese évi 600 millió Ft
II.
- Az iskolarendszerű felnőttképzés normatív finanszírozása
- a felnőttképzési közoktatási normatívák megemelése
- a felsőoktatási felnőttképzési normatívák növelése, továbbá az államilag finanszírozott felnőtt hallgatólétszám keret megemelése

- alap és középfokon: 15 milliárd forint támogatásnövekedést igényel a normatíva növelés és a létszámnövekedés
- felsőfokon mintegy 18 milliárd forint többlettámogatást igényel
III.
- Az iskolarendszeren kívüli szakképzés finanszírozásaˇ
- A munkanélküliek képzésének kiterjesztése (forrása: a Munkaerőpiaci alap foglalkoztatáspolitikai alaprésze)
- A munkanélküliségtől közvetlenül veszé- lyeztettek képzésének kiterjesztése
- (forrása: a Munkaerőpiaci alap foglalkoz- tatáspolitikai alaprésze)
- A nem közvetlenül, de a munkanélküliség által fokozottan veszélyeztettek, valamint az ideiglenes inaktívak, a szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívak, és a rehabilitálandók képzésbe vonása
önkormányzat részére folyósított egy lakosra vetített általános felnőttképzési normatíva
- A szabadságvesztés büntetésüket töltők képzése - forrása: Belügyminisztériumi fejezeti kezelésű összeg
- 40%-át képzésbe vonva kb 10 milliárd forintra van szükség a Munkaerő-piaci alapból
- kb. 20 milliárd forintra van szükség a Munkaerő-piaci alapból az adott évre szükséges támogatás 70 milliárd forint,
- s így az általános felnőttképzési normatíva egy lakosra vetített összege 10500 Ft/lakos/év
- mintegy 750 millió Ft. BM fejezeti kezelésű előirányzatot igényel
IV.
- A foglalkoztatottak képzésbe kapcsolódá- sának közvetett állami ösztönzése
- módszere: személyi jövedelem adó-, vagy adóalap csökkentés
- az adóalap-csökkentés évi mintegy 19 milliárd forint adókiesést jelent
V.
- Az inaktívak képzésbe vonása - forrása: a közművelődési normatíva megemelése
- kb. 7 milliárd Ft-ot igényel
VI.
- A munkáltatók ösztönzéseˇ
- munkahelyi képzések előmozdítása
- forrása: Munkaerő-piaci alapba való befizetés mérsékléseˇ
- a munkaadók munkavállalóik különböző képzési programokba történő bekapcso- lódásával kapcsolatos költségeinek kompenzálása
- forrása: Munkaerő-piaci alapba való befizetés mérséklése
kb. 6 milliárd Ft, azaz a Munkaerő-piaci alap mintegy 4,5%-át teszi ki
- (tehát ennyi bevétel esik ki).
- kb, azaz mintegy 9%-os bevétel kiesést jelent a Munkaerő-piaci alapnál.
  - 180 milliárd Ft/év

3.2.) Hasznok
A felnőttképzés hasznát úgy tudjuk legegyszerűbben megközelíteni, hogy vizsgáljuk az elmaradt képzés költségeit.
A következőkben igyekszünk meghatározni azokat a költségeket, amelyek az alacsony iskolázottság következtében merültek fel (1997-ben) az állam oldalán81. Ennek az a célja, hogy az állam(háztartás) szerepvállalásához "mérhető" indokokat találjunk.
Mint korábban láttuk, az állam szerepvállalásának indokai között fontos szerepet játszik a munkanélküliség, - s az azzal járó közösségi kiadások megtakaríthatósága82. Itt tehát azt próbáljuk meg elemezni, hogy a munkanélküliség milyen költségeket, kiadásokat jelent az állam(háztartás) részére83.
Az állam legjelentősebb költségeita munkanélküli segély és a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos egyéb kormányzati kiadások, valamint az alacsonyabb munka teljesítmények és a munkanélküliség következtében elmaradt adóbevételek (alacsonyabb válla lati nyereségadó, és alacsonyabb, vagy kieső személyi jövedelemadó és fogyasztási adó) jelentik. Ennek összege legkevesebb mintegy110 milliárd forintrabecsülhető84(1997. árfolyamon)85, - tehát ennyi a hazai állam(háztartás) éves haszna egy kiterjedtebb felnőtt képzésből, amelynek nyomán a munkanélküliség a felére csökken.Ez a GDP-hez86viszonyítva 1,3%-ot tesz ki.
Fontos hangsúlyozni, hogy itt csak egyetlen tényezőt - a munkanélküliség csökkenését - vettük figyelembe az állam felnőttképzéssel kapcsolatos "haszna" szempontjából. Mint korábban láttuk a képzés externáliái között a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások mellett, olyan - szintén számszerűsíthető - tényezők szerepelnek még, mint az alacso nyabb szociális és egészségügyi kiadások, csökkenő bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási költségek, - amelyek azért jelentkeznek, mert a magasabban iskolázott emberek egészségesebben élnek, kisebb bűnelkövetés jellemzi őket. De az externáliák közé olyan igen nehezen számszerűsíthető externáliákat is figyelembe kellene venni, mint a nagyobb technikai változásokhoz való alkalmazkodóképesség, a demokratikus intézmények hatékonyan működtetésének képessége, a közösségileg előállított közszolgáltatások növekedése.
Összességében további mélyebb számítások nélkül is egyértelmű, hogy a felnőttképzés kiterjesztése megtérülő beruházás87.

Befejezés helyett

Jelen írásba igyekeztün áttekintést - és megoldási javaslatokat - adni a felnőttképzés finanszírozással összefüggő kérdéseire. Így különös tekintettel a képzésbe vonandó létszámot, a felnőttképzés intézményrendszerét, a képzés finanszírozási formáit és a felnőttképzés közösségi költségeit és hozamait vizsgáltuk meg.
Egy leegyszerűsített, de megbízhatónak tekinthető számítás alapján azt mondhatjuk, hogy a felnőttképzés vázolt kiterjesztése a GDP-hez viszonyítva mintegy 1,9%-nyi közösségi költségnövekedést igényelne, - amiből csak a munkanélküliség várható csökkenése következtében 70% megtérül. De a megtérülés a további externáliák következtében egyértelműen pozitívnek tekinthető.

Irodalom

Atkinson, G.B.J.: Újabb fejlemények az oktatás finanszírozásában. In Oktatás finanszírozás (szerk.: Semjén A.-Lukács P.) Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1988. Az életen át tartó tanulás finanszírozásának alternatív megközelítései - nemzeti beszámoló(Készítette: Polónyi István) Magyarország, 1998.
Az iskolarendszerű szakképzés jellemzői. Ifjúsági munkanélküliség, a munkanélküli pályakezdők munkaerő-piaci helyzete 1995-1996.(szerk.: Fejes Lászlóné) Szakképzési füzetek. Munkaügyi Minisztérium
Becker, G.:Human Capital. The University of Chicago Press, 1975. Chicago
Education at a Glance OECD Indicators, 1997. és 1998.
Finding the resources for lifelong learning: Progress, problems and prospects synthesis of contry reports. Alternative approaches for financing lifelong learning.OECD Directorate for Education, Employment, Labour and Social Affairs Education Committee 2000 febr 7
Friedman, M.:Kapitalizmus és szabadság. Akadémia Kiadó, Budapest, - MET Publishing Corp., Florida-Budapest, 1996.
Friedman, M-Friedman, R.:Választhatsz szabadon. Akadémia Kiadó, Budapest, - MET Publishing Corp., Florida-Budapest, 1998.
Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről1999. (szerk.: Ritter Ildikó) Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár
Laky Teréz-Kozmáné Takáts Edit: Amunkaerőpiac keresletét- és kínálatát alakító folya ma tok. Munkaerő-piaci helyzetjelentés. Munkaügyi Kutatóintézet. A Közösen a Jövő Munkahelyeiért" Alapítvány Kiadványa. Budapest 1999. április és 1998. április
Micklewright, John-Nagy Gyula: Kiáramlás a munkanélküli segélyezettek közül.Közgazdasági Szemle, 1995. 7-8.sz. Magyar Statisztikai Évkönyv 1995, 1997. KSH. Budapest 1996, 1998.
Oktatás - rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről. Osiris Kiadó-Magyar Unesco Bizottság Budapest, 1997.
Osborne, D.-Gaebler, T. :Új utak a közigazgatásban. Kossuth Kiadó, 1994. old.
Polónyi István: Az életen át tartó tanulás Magyarországon.Magyar Felsőoktatás. 1998. 3. sz.
Polónyi István: Az élethossziglani tanulás finanszírozása.Educatio. 1999. Tavasz
Schultz, Th. W.:Beruházás az emberi tőkébe. KJK, 1983.
Semjén András: Állami szerepvállalás és finanszírozás a közoktatásban: merre tovább? Új Pedagógiai Szemle, 1997. 02.
Statisztikai tájékoztató, Művelődési évkönyv 1995. I. Oktatás - Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest 1997.
Synthesis of Country Reports on Alternative Approaches to Financing Lifelong Learning (Draft)Prepared for the OECD- September 1998, (Prof. Andy Green, Dr. Ann Hodgson, Prof. Gareth Williams, Institute of Education University of London)
Szép Zsófia:Az élethosszig tartó tanulás finanszírozásának alternatív lehetőségei. Kézirat, 1997.
Tanítani és tanulni A kognitív társadalom felé. Az egész életen át tartó oktatás és képzés európai éve. (Az Európai Bizottság Fehér Könyve az oktatásról és képzésről) Munkaügyi Minisztérium, 1996.
Varga Júlia:Oktatás-gazdaságtan. Közgazdasági Szemle Alapítvány, 1998.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.