2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Kihívások és válaszok

Elfelejthetjük-e a felnőttek általános iskoláit

2009. június 17.

Bajusz Klára

Elfelejthetjük-e a felnőttek általános iskoláit?

A kérdés igen költői - a válasz azonban sokkal prózaibb. Lehet, hogy ezt az iskolatípust ideje elfelejtenünk, mert már szükségtelen, hiszen az iskolázottsági mutatók javulásával már nincs, aki felnőtt korban érezné szükségét annak, vagy kényszerülne arra, hogy megszerezze a 8 osztályos bizonyítványt. De az is lehet, hogy a felnőttek általános iskoláit el kell felejtenünk annak ellenére, hogy a felnőtt társadalom meghatározó rétegének a mai napig égető szüksége lenne rá. Előadásomban érintek néhány, a kérdésre adható és gyakran ismételt érvet és indoklást, melyek a felnőttek általános iskolái ellen, illetve mellett szólnak.

Érvek a felnőttek általános iskoláinak fenntartása ellen

Ha megnézzük az aktuális megyei fejlesztési terveket, ezek majd mindegyikében a felnőttek középiskoláinak fenntartása vagy fejlesztése melletti, azonban általános iskoláik fenntartása elleni érvekkel találkozunk - már ott, ahol egyáltalán működik még ilyen intézménytípus. Az indokok első olvasatra logikusnak tűnnek, azonban érdemes ezeket kissé továbbgondolnunk.

  • A Központi Statisztikai Hivatal és az Oktatási Minisztérium adatai szerint a tanköteles, 6-16 éves korosztály egyre magasabb arányban végzi el az általános iskolát: ez az arány az 1991-ben mért 93%-ról 1999-re már 97%-ra emelkedett. Ezzel összefüggésben az általános iskolai lemorzsolódás is folyamatosan csökkent, jelenleg a tankötelesek mintegy 203%-át érinti. A helyzet tehát egyre jobb, és ez alá is támasztható azzal a látványos eredménnyel, miszerint a lemorzsolódó fiatalok száma évről-évre csökken.
  • A 8. osztály után középfokon továbbtanuló diákok aránya mintegy 97%-os, vagyis majdnem minden fiatal még tanköteles korban megkezdi az első szakma elsajátítását, illetve a felkészülést az érettségi vizsgára.
  • Nem elhanyagolható érv az sem, hogy a felnőttek általános iskoláit költséges fenntartani, és sem a települési, sem a megyei önkormányzat nem köteles ezt a feladatot felvállalni. Ha ezt mégis megteszi, ügyesen kell gazdálkodnia ahhoz, hogy az iskola működőképes is maradjon. (Elég itt csupán a Közoktatási Törvény azon rendelkezésére gondolnunk, miszerint a felnőttek iskolája csupán a normatív támogatás töredékéhez jut hozzá akkor, ha beiratkozott, tanköteles koron túli tanulói nem nappali munkarendű, hanem esti, vagy levelező tagozaton, urambocsá' távoktatásban végzik tanulmányaikat.)
  • Gyakran abban az esetben sem marad életben az iskola, ha az érintett önkormányzat minden anyagi nehézség ellenére vállalja a fenntartást, mert az érintett felnőttek töredéke sem iratkozik be, hogy befejezze általános iskolai tanulmányait.
  • A felnőttek általános iskoláinak tananyaga életidegen, a hétköznapokban használhatatlan tudást közvetít, itt tanulni csak a megszerezhető végzettségért érdemes, hiszen a 8 osztályos végzettség nélkül sem jogosítvány, sem versenyképes szakképesítés nem szerezhető.

Érvek a felnőttek általános iskoláinak fenntartása mellett

Az éremnek azonban van másik oldala is. Nézzük meg a felsorolt érveket más megközelítésből.

  • Folyamatosan csökken az általános iskolákból lemorzsolódó tanulók száma.
    Csakhogy a demográfiai hullám lefutásával a tanköteles korúak száma is folyama tosan csökken, így nem feltétlenül csak az oktatás hatékonysága javul, hanem az érintett korosztályhoz tartozók száma csökken jelentősen. A felnőttek általános iskoláinak megszüntetése pedig csak abban az esetben lehetne alátámasztható a fenti érvvel, ha megnyugtatóan állíthatnánk, hogy egyetlen, ma tanuló fiatal sem hagyja el a rendeskorúak iskolarendszerét legalább 8 osztályos végzettség nélkül.
    Mindemellett az a tendencia sem elhanyagolható, hogy a tanköteles korúak csökkenő száma miatt az iskolák saját fenntartásuk, a normatív támogatás érdekében csak a legvégső esetben "szabadulnak meg" a nehezen képezhető, vagy többszörösen évet ismétlő tanulóiktól. Részben ebből adódik az a kb. évi 10.000 túlkoros fiatal1 , aki nála gyakran 2-3 évvel fiatalabbakkal kényszerül egy osztályba.
  • A 8. osztály után középfokon továbbtanuló diákok aránya mintegy 97%-os
    Azonban az általános iskolát követő továbbtanulási arány valós javulása sem önmagában értelmezhető statisztikai adat. A helyzet itt sem olyan rózsás, ha egy lépéssel tovább gondolkodunk, és megnézzük a középiskolai lemorzsolódási mutatókat.
Lemorzsolódási arányszámok középfokon az induló létszámhoz képest,
1990/91-1998/99 (%)
Tanév Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképzés
1990/91 11,9 16,7 23
1991/92 11,2 17,2 22,8
1992/93 11,5 15,8 22,9
1993/94 10,4 15,2 21,1
1994/95 9,3 15,3 20,9
1995/96 10,1 11,1 20,4
1996/97 9,3 8,7 23
1997/98 9,1 4 25,7
1998/99 8,5 3 31,6

Forrás: Jelentés a magyar közoktatásról. OKI, 2000, 429. p.

A gimnáziumi és a szakközépiskolai lemorzsolódási arány az 1990-es években valóban jelentősen csökkent (ismerve a minőség javulása mellett az iskolák egyre erősebb "tanu ló megtartó" érdekeit is), bár még így is 8 és 3 % körüli. A helyzet a szakmunkásképző intézményekbe járók esetében romlott, mégpedig drasztikusan. Mindez azt jelenti, hogy a 8 osztályos végzettséggel továbbtanuló 97%-koz képest a diákok alig több, mint fele szerez "első nekifutásra" , azaz az első esély iskolarendszerének kihasználásával szakképesítést és/vagy érettségit - arról itt most nem is beszélve, hogy mi történik akkor, ha a megszerzett szakképesítés a munkaerőpiacon éppen eladhatatlan, vagy korszerűtlen tudásanyagot takar, újra iskolapadba kényszerítve ezzel a szakképzésből épphogy kikerült, és máris pálya kezdő munkanélkülit.
Azoknak a fiataloknak az esetében pedig - kiemelve a hátrányos helyzetű és cigány tanulókat -, akik az oktatási rendszerből középiskolai éveik alatt morzsolódnak le, fennáll annak a veszélye, hogy a szakképzés megkezdéséhez szükséges 9-10. évfolyamot sem végzik el, tovább rontva esélyeiket arra, hogy a munkaerőpiacon is értékesíthető tudást, azaz legalább egy alapfokú szakképesítést megszerezzenek2. A kitolódó tankötelezettségi korhatár - akár az általános iskola, akár a középiskola feladata a 9-10. évfolyam biztosítása - előnyei és haszna mellett önmagában hordozza a növekvő lemorzsolódási arányok, így a befejezetlen végzettséggel kilépők számának növekedését is, akik ideális esetben adott idő elteltével a felnőttoktatásban, azaz a második esély iskolarendszerében szeretnék pótolni, illetve kiegészíteni hiányos (szak)ismereteiket.

  • Az érintett felnőttek töredéke sem iratkozik be, hogy befejezze általános iskolai tanulmányait.
    Az érintett célcsoport - vagyis a 16 év feletti, általános iskolai végzettséget meg nem szerzett felnőttek - társadalmi tőkéje, érdekérvényesítő képessége, motivációi gyakori kudarcélményeik miatt is gyenge, így ha tagjaiban meg is érik az elhatározás arra, hogy befejezzék az alapfokú iskolát, arra már nem feltétlenül hajlandóak vagy képesek, hogy az iskolába járás lehetőségét lakóhelyükön, vagy annak környékén kiharcolják maguknak. (Sajnos az sem ritka, hogy egy megyében egy, vagy egyetlen felnőttek általános iskolája sem működik!) A létező intézményekről is nehéz információkat szerezni, így nem csoda, ha a kezdeti lelkesedés, elhatározás hamar megszűnik...
  • A felnőttek általános iskoláinak tananyaga életidegen.
    Valós probléma, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt a NAT és a kerettantervek által előírt, és a felnőttkori tanulás esetében gyakorlati haszonnal is bíró tananyag tartalma között. Az iskola a mai napig inkább a vizsgákra, mint az "életre" készíti fel tanulóit, így gyakran túlélési technikákat alakít ki a tanulásban örömöt nem lelő felnőttekben: csak legyen meg a "papír", a megszerzett, vagy megszerezhető tudás a hétköznapokban úgyis haszontalan.
    Ennek a felfogásnak a megváltoztatásához valóban szemléletváltásra lenne szükség. Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanítók andragógiai képzettsége, a felnőtt oktatás terén szerezhető ismereteik bővítésének lehetőségei igen szűkkörűek, vagy teljesen hiányoznak. A tanulók egy részét pedig köztudottan a nem megfelelő, direkt, hagyományos pedagógiai módszerek alkalmazása riasztja el az iskolától. A tanárok képzése mellett talán változtathatna ezen a hozzáálláson az is, ha a tananyag - nem csak papíron! - legalább igény szerint tárgyalná a következő vagy ezekkel rokon témaköröket: konfliktusmegoldás, médiaismeret, környezetvédelem, naprakész munkaerőpiaci ismeretek, háztartástan, stb.
    A beiratkozott felnőttek jelentős része szövegértési, -értelmezési, tanulástechnikai gondokkal küzd (elég csak a funkcionális analfabetizmus hazai népességen belüli 20-30%-os arányára gondolni!). Ha ezek a hiányosságok a képzés elején nem korrigálhatóak hatékonyan oly módon, hogy se szégyenérzetet, se kudarcélményt ne okozzanak az érintett tanulókban, akkor sajnos természetes, hogy az érintett fel nőttek előbb-utóbb lemaradnak társaiktól. Ezáltal negatív tapasztalataik túlsúlyba kerülnek, a tanulásba fektetett munkájuk töredékét sem látják hasznosulni, korábbi, valószínűleg eleve gyenge motivációik is megszűnnek - és otthagyják az iskolát.
    A felnőttek általános iskoláinak fennmaradása érdekében tehát kulcsfontosságú a tananyag és a tanítási technikák, körülmények "vevőbarát" felépítése legalább a NAT és a kerettantervek engedte határok között, valamint annak a törvényszerűségnek a felismerése, hogy beiratkozni akaró - hiszen a felnőttoktatásban való részvétel mindig önkéntes, azaz a felnőtt önálló döntésének eredménye - felnőttek nélkül a felnőttek általános iskolái valóban idejemúlt, meghaladott, és így a társadalom számára szükségtelen intézmények lesznek.
    Halaszthatatlannak tűnik továbbá, hogy ezeknek az iskoláknak törvényes "gazdái", azaz fenntartói legyenek akár oly módon, hogy megfelelő számú jelent kező esetén a települési vagy a megyei önkormányzat, szükség esetén anyagi támogatással köteles legyen fenntartani az intézményt. Előnyére válna a képzési rendszernek az is, ha nem kényszerülne a legtöbb felnőttek iskolája rendeskorúak iskoláinak tagozatává válni, megélve mindazokat a hátrányokat, melyek ebből a kényszerű "mostohagyerek" státuszból adódnak.
    Versenyképesebbé tehetné emellett a második esély általános iskoláit, ha az alapfokú iskolai végzettségre épülően a munkaerőpiacon jól hasznosítható tudás (szakképesítés, álláskeresési ismeretek, jogosítvány stb.) megszerzésére is biztosítanának lehetőséget, nem csak a már ismert, de sokszor kudarcba fúló szakiskolai formában. Ha az iskolarendszerű oktatás mellett ezek az intézmények munkaerőpiaci képzést is nyújtanának, a munkaügyi központokon keresztül igényelhető forrásokból is részesedhetnének. A munkaügyi központok ugyanis az iskolarendszerű oktatást nem tekintik munkaerőpiaci képzésnek, így nem finanszírozzák annak ellenére, hogy az alapvégzettség a legtöbb munkaerőpiaci képzés elengedhetetlen feltétele.

Alapfokú felnőttoktatás a dél-dunántúli régióban

A dél-dunántúli régiót alkotó Baranya, Somogy és Tolna megye iskolarendszerű felnőttoktatási kínálata alapvető jellegzetességeiben megegyezik az országos képpel: az alapfokú iskolarendszer az elmúlt évtizedben alapvetően leépült, míg a középfokú iskolák, illetve ezek tanulóinak száma nem csak megmaradt, hanem növekedett is. A felnőttek középiskoláinak fejlődési tendenciája alapvetően gazdasági és munkaerőpiaci okokra vezethető vissza.
Mivel ezekben az iskolatípusokban már szakképesítés és/vagy érettségi szerezhető, a csupán 8 osztályos végzettséget nyújtó általános iskolákkal szembeni gyakorlati előnyük nyilvánvaló. A tanulni szándékozó - vagy az 1990-es években megjelenő tömeges munkanélküliség hatására tanulni kényszerülő - felnőtt rendszerint az iskolában kapott tudás és végzettség "eladhatóságát" mérlegeli, így szívesebben iratkozik be olyan iskolába, mely közvetlen munkaerőpiaci értéket jelentő szakképesítést is ad.
Emellett természetesen nem elhanyagolható szempont a középiskolák általános iskolákkal szembeni előnyeinek számba vételekor az az andragógiai törvényszerűség sem, miszerint a magasabb végzettséggel rendelkező felnőtt könnyebben és több motivációval kapcsolódik be újra a tanulásba, mint a korábban valószínűleg gyakori kudarcokkal és előnytelenebb szociális környezettel bíró társa, aki az alapfokú végzettség megszerzéséig sem jutott el.
A felnőttek középiskoláinak népszerűsége még egy jól látható tendenciával magyarázható: rohamosan nő az érettségi munkaerőpiaci értéke. A 8 osztályra épülő szakmákkal szemben folyamatosan emelkedik a középfokú iskolai végzettséggel megszerezhető szak képesítések száma, illetve bővülnek az érettségivel rendelkező munkavállalók elhelyezkedési- és karrierlehetőségei, így az alapfokú vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők közül is egyre többen tűzik ki célul, gyakran munkáltatói támogatással, az érettségi megszerzését.
Végül szintén nem elhanyagolható szempont a felnőttképzés piaci jellegének meg határozó szerepe sem - a képzők azt kínálják, amire fizetőképes kereslet van, és ami profitot termel. A munka világában jól eladható szaktudás vagy magasabb iskolai végzettség pedig mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal számára megéri a sokszor magas anyagi áldozatot is. Az alapfokú iskolarendszer itt sem verseny- és profitképes ágazat, hiszen egyfelől az általános iskolai tanulmányokért tandíj sem kérhető, másfelől a megcélzott társadalmi rétegnek sem az anyagi helyzete, sem a motivációi nem olyan stabilak, hogy a 8 osztályos végzettség megszerzését piaci alapokra lehetne helyezni.
A felnőttek általános iskoláinak helyzete tehát a dél-dunántúli régióban sem bíztató. Somogy, Tolna és Baranya megyében összesen több, mint 980.000 ember él. A három megyében közel azonos, 11-12%-os a munkanélküliségi ráta.
Az alábbi táblázat a régióban regisztrált munkanélküliek közül az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők százalékos arányát mutatja:

Baranya megye (%) Somogy megye (%) Tolna megye (%)
2000. június 2001. június 2000. június 2001. június 2000. június 2001. június
7,5 8,1 8,8 9,5 6 6,2

Forrás: Baranya Megyei Munkaügyi Központ, 2001. szeptember

Mindez azt jelenti, hogy a három megyében összesen több, mint 5400 fő regisztrált munkanélkülinek hiányzik a sikeres munkaerőpiaci képzések alapjának tekinthető 8 osztályos végzettsége! Figyelembe kell, hogy vegyük azt is, hogy a regisztrációból már kikerült tartós munkanélküliek, illetve a munkaügyi központokkal kapcsolatot felvenni sem akaró, tehát sohasem regisztrált munkanélküliek száma meghaladja a nyilvántartottakét, illetve azt a tényt is, hogy az alacsonyabb végzettséggel rendelkező, rossz szociális körülmények között, a társadalom peremén élő, gyakran második generációs munkanélküliek között több a regisztrálatlan, mint a nyilvántartott munkanélküli, vagy alkalmi feketemunkából élő felnőtt. A KSH 1997-es adatai szerint a régióban a 15 évnél idősebb össznépességből összesen 131.000 fő nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel.
Érdemes megvizsgálni, hogy ezek mellett a számok mellett a régióban hány jelenleg is működő, felnőttek számára nyitott általános iskolát találunk.
A számok elkeserítőek és megdöbbentőek. Baranya megyében, Pécsett 1, Tolna megyében, Szekszárdon szintén 1 intézmény működik. Somogy megyében nem találtam felnőttek általános iskoláját3 annak ellenére, hogy az érintett népesség aránya itt a legelkeserítőbb. Az elmúlt tanévben a pécsi iskolának 258, a szekszárdinak 54 (!) beiratkozott felnőtt tanulója volt. Ez tehát azt jelenti, hogy a régió aktív korú, alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkező felnőtteinek csupán 0,3%-ának van esélye arra, hogy a közeljövőben megszerezze az általános iskolai végzettséget, képes legyen életét felelősségteljesen irányítani, a sorsát befolyásoló kérdésekben tudatosan dönteni, szakképesítést szerezni, továbbtanulni, versenyképessé válni a munka világában.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez

A régió a hátrányos helyzetű, de tanulni vágyó felnőtteinek a helyzetét sem könnyíti meg. Mindkét, felnőttek számára is nyitott általános iskola megyeszékhelyen található (Pécs, Szekszárd), így nehezen megközelíthető elsősorban a nem városi lakosság számára (a régió lakóinak 53%-a). A közlekedés nehézségei miatt az iskolába való eljutás azok számára sem olcsó és egyszerű feladat, akik ugyan városokban, de nem a megyeszékhelyeken élnek. Az iskolába való bejárás a költségek mellett a tanuló idejéből is jóval többet vesz el, mint maga az oktatás és az otthoni felkészülés, hiszen gyakran fordul elő, hogy a tanuló a reggeli óráira otthonról hajnali fél ötkor indul el, és a kora délutáni iskolanap végéhez képest este tíz felé ér csak haza - kivéve, ha a rossz idő miatt pl. a távolsági buszjáratok nem is közlekednek.
A tanulni vágyás és az elhatározás pedig önmagában nem elég ahhoz, hogy a felnőtt - aki talán funkcionális analfabéta is - el is jusson a beiratkozásig. Az iskolák hollétének felkutatása és az oda való eljutás szinte hihetetlen nehézségei tovább csökkentik az egyéb ként sem erős motivációt. A leendő tanulóban jogosan merül fel a kétség, hogy a benne született elhatározás csak neki fontos, legtöbbször semmilyen külső megerősítést vagy támogatást nem kap ahhoz, hogy a számára megfelelő intézményhez el is jusson.
A régióban a két iskolán kívül jelenleg sem az önkormányzatok, sem az iskolák, sem a civil szervezetek, sem a munkaügyi központok vagy a regionális munkaerőfejlesztő és képző központ irányításával nincs semmilyen, a vázolt probléma megoldására irányuló program vagy kezdeményezés. Korábban működtek Dél-Baranyában, Mohácson és Somogy megyében munkaerőpiaci képzéssel összekapcsolt projektek, azonban mára már ezek is megszűntek.
Terveink szerint a hegy talán mégis elindul Mohamed felé: a Pécsi Egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete a régió egyéb szervezeteivel együttműködve a közeljövőben igyekszik segítséget nyújtani. Amennyiben sikerül a vizsgáztatási joggal bíró intézményekkel együttműködnünk, a megyék hátrányos helyzetű kistérségeiben, helyben tervezzük megszervezni az általános iskolai oktatást és munkaerőpiaci képzést azon felnőttek számára, akik vállalnák a 8 osztály befelyezését, de anyagi, szociális, földrajzi és egyéb okok miatt nem tudnak a megyeszékhelyeken iskolába járni.
Elfelejthetjük-e tehát a felnőttek általános iskoláit? A klasszikus formában, iskolarendszeri keretek között működő iskolákat lehet, hogy a körülmények és a működési feltételek megváltozása miatt előbb-utóbb el kell, hogy felejtsük. Azt a funkciót azonban, melyet ezek az intézmények betöltenek - függetlenül attól, hogy iskolarendszerben vagy azon kívül működhetnek - biztos, hogy alapvető fontosságúnak kell tekintenünk mindaddig, míg az iskolázottsági mutatók igazolják ezek létjogosultságát.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.