2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

"Kicsomagolt Múzeum" avagy múzeumpedagógia félközelben

2009. június 17.

Sinkó István

"Kicsomagolt Múzeum" avagy múzeumpedagógia félközelben

A szerző egy múzeumpedagógiai tanácskozás ürügyén szól arról, mi is a múzeumpedagógia feladata a megváltozott világban. Bízik abban, hogy pedagógiailag szervezett, irányított stratégiával meg lehet tartani a ma még érdeklődőket, foglalkoztatással, információkkal új közönséget lehet nevelni, és segíteni lehet a múzeumot abban, hogy gyermekek számára is valódi élményforrássá, értékátadóvá váljék.

1995 őszén a Műcsarnok múzeumpedagógiai csoportja "Kicsomagolt Múzeum" címmel rendezett egynapos tanácskozást a múzeumpedagógia jelen helyzetéről. A meghívott szakemberek-múzeumpedagógusok, a vizuális nevelés kutatói különböző megközelítésű, mélységű értelmezései egyetlen ponton csengtek össze, mégpedig abban, hogy a múzeumpedagógia jelenlegi helyzete megoldatlan. Ennek a tevékenységnek nincs igazi súlya-rangja sem múzeumon belül, sem azon kívül az iskolai és a "civil" életben.

Ennek az áldatlannak is nevezhető állapotnak a közeljövőben kétféle reális feloldása lehetne: egyrészt meg kellene teremteni a különböző tanító- és tanárképző főiskolákon egyelőre elszórtan és periferikusan létező múzeumpedagógiai speciál kollégiumok, fakultációk helyébe lépő egységes múzeumpedagógiai képzést, melyet egyetemi rangra kellene emelni. Másrészt a múzeumoknak be kellene látniuk, hogy a múzeumpedagógus azzal a tevékenységgel, amelyet végez, ha sikeres, az egyik legfontosabb kapocs az intézmény és a közönség között.

E nélkül a két felismerés nélkül aligha remélhetik az iskolák, a szülők, a múzeumi intézmények, sőt maguk a múzeumpedagógusok is, hogy akár szemernyit is közeledjen egymáshoz az egyre drágább kulturális szolgáltatás és az őt befogadni vágyó fogyasztó.

Tekintsük át, mit is ad jelenleg egy átlagos múzeum a közönségének!

Kiállítások

Ezek rendezésben, koncepcióban legtöbbször a felnőtt nézőre számítva rétegközönséget céloznak meg. Az információhordozókra - katalógus, brosúra, műsorfüzet - vagy nincs pénz, vagy elérhetetlenül drágák, esetleg vázlatosan áttekintőek, de nem adnak jelentős többletinformációt, értéket a kiállításokhoz. A kiállításokon többnyire felnőtt nézők számára rendeznek tárlatvezetéseket múzeumpedagógusok(?). Ha ezeket gyerekek számára szervezik, azt különösebb előkészítés, előzetes felkészülés az adott gyerekcsoport sajátosságaira, igényeire nem jellemzi. A tárlatvezetéseken alig vagy egyáltalán nem alkalmaznak feladatlapos vagy foglalkoztató tevékenységeket, melyek a jobb megértést, elmélyülést szolgálnák, az átlagosnál nagyobb figyelmet igényelnének a látogatóktól. Mivel a kiállítások "felnőttcentrikusak", így a szükséges magyarázatok is a felnőttek világához szólnak, s nem segítik a gyermekek érdeklődésének felkeltését, nyitottabbá válását az adott kiállítási téma iránt.

Foglalkozások szervezése

Ezeknek rendszeres megtartása esetleges és korlátozott. Ennek oka a pénzhiány (esetleg a hely szűkössége, az anyag hiánya) és a fantáziátlanság. Zömmel kézműves, valamint történelmi korszakokat megidéző (felidéző) jellegű foglalkozásokat tartanak, amelyek nem teremtenek bázisértékeket a múzeum számára. A meghívott foglalkozásvezetők vagy a helyi múzeumpedagógusok számára ezek a tevékenységek kiegészítő jellegűek, alig vagy egyáltalán nem kapcsolhatók össze a múzeum adottságaival, koncepciójával.

Rendezvények szervezése

Ezek ugyancsak kevéssé épülnek-szervülnek be a múzeum életébe vagy profiljába. Zömmel hangversenyeket, előadóesteket tartanak, melyeket egy-egy alkalmasnak látszó terem, aula kedvéért rendeznek éppen ott és akkor.

Egyéb szolgáltatások nyújtása

A kiadványok, szórólapok, könyvesboltok, ajándékshopok mellett egy átlagos múzeumban ma Magyarországon nem jut tér a közönségcsalogató "hozzá szabad nyúlni, vedd le, nézd meg" típusú foglalkoztatók létrehozására. Ennek következtében a kiállításlátogató felnőtt vagy gyerek a "bejárat-bemutatóterem-büfé-kijárat" útvonalat járja be egy múzeumlátogatás alkalmával.

Átalakuló múzeumpedagógia

Mindaz, amit eddig leírtam, természetesen egy átlagmúzeum tevékenységi körét jellemzi. Joggal sértődhet most meg számos múzeumi munkatárs szerte az országban, mivel a felsoroltak közül némely pontban már komoly előrehaladást értek el. Megemlíthető többek között a jelenleg ilyen téren is legkorszerűbb új intézmény, a nemrég megnyílt Természettudományi Múzeum, mely a legjobb európai és tengerentúli múzeumpedagógiai megoldások nyomán a felsorolt szolgáltatások mindegyikében előrelépett.

Megvalósul a nézők tájékoztatása, "megkörnyékezése", foglalkoztatása, bevonása a kiállítási anyag jobb megértésébe, sőt a múzeum tevékenységébe. A kiállítási anyag megtervezésekor művészetpedagógusok és múzeumpedagógusok szaktanácsait is kikérték. Ez a fajta együttműködés példaszerű, s ezt segíthetné elő egy majdani sokirányú felsőfokú múzeumpedagógiai képzés bevezetése is. A múzeum a pedagógiának olyan tereptárgya, ahol lehetőség nyílik a legkülönfélébb korosztályokkal, a legváltozatosabb tartalmú - s nem iskolás jellegű - foglalkozásra. Hisz egy kiállításon a felnőtt néző is gyerekké válik, ha és amennyiben elbűvöli, megigézi a látvány, no meg szívesen engedi át a nézelődés során a gyermekeiben felmerült kérdésekre a válaszadást a nála avatottabbaknak, a múzeum munkatársainak.

Ugyanakkor azt is be kell látnunk, a varázslat egyszerű dolgokon múlik. Egy-egy tárgy mitikusan megemelkedik a néző szemében, ha kiállításra kerül. Minden, a múzeumban megtalálható mű, tárgy vagy információhordozó hangsúlyossá válhat. (Jó példa erre a kislány esete, aki a nagy tömeg miatt nem próbálhatta ki Erzsébet királynő székét, de a teremőr néni széke is ugyanannyira megfelelt neki, hisz az is a múzeumban volt.) Ez a felfokozott várakozás eredményezi azt, hogy ma még templomként kezeljük a múzeumot. Ennek oka lehet az is, hogy múzeumaink többsége klasszicista és neoklasszicista görög-római templomimitációjú épület. Ennek a hódolatteljes közeledésnek ellentmond mindenfajta "életszerűség" beemelése e szentélybe. Pedig ez a követelmény, ez a feladat, ez a megoldás kulcsa. A jövő nemzedéke(i) már nem szentélyekbe járnak majd, ha járnak egyáltalán.

A CD-ROM-ok, az Internet, a multimédia világában a múzeum elveszítheti egyetlen valódi létjogosultságát: a közönségét. Azt pedig csak egy átgondolt pedagógiailag szervezett és irányított stratégiával lehet megtartani. Ez a múzeumpedagógia közeljövőjének feladata.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.