2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 március

A kereszttantervi kompetenciák fejlesztési lehetőségei az ének-zene területén II.

2009. június 17.

Februári számunkban adtuk közre a zenei nevelés területén kínálkozó kereszttantervi kompetenciák fejlesztésének lehetőségeit bemutató tanulmány első részét. A második részben azt mutatja be a szerző, hogy az éneklés, a zenehallgatás, az improvizáció és a zenei írás-olvasás tevékenységei milyen sokféle kompetencia fejlesztésére adnak lehetőséget. A jövő útját elméleti szinten valamennyi tantárgy/műveltségi terület tartalmainak közös kompetenciarendszerekbe foglalt tervezésében, a gyakorlat szintjén pedig minden tananyag feldolgozásának kompetenciaorientált megközelítésében látja.

L. Nagy Katalin

A kereszttantervi kompetenciák fejlesztésének lehetőségei az ének-zene területén II.

A jövő lehetőségei: a kompetenciák rendszerében

A zenei tevékenységkörök-beli fogalmazás és a kereszttantervi fejlesztési lehetőségek összefüggéséről: olyan elméleti rendszerben érdemes a kereszttantervi kompetenciák fejlesztési irányait kifejteni, amely az eddigi szaktárgy teljes tartalmát (tananyagát és készség-, képességfejlesztési feladatait is) átfogja, mégsem kötődik konkrét tantervhez/tankönyvhöz/tantárgyi szervezésű tanításhoz/módszerhez, hanem bármely énektanítási elképzelés – az extracurriculumokat is beleértve! – megtalálhatja benne a helyét. Így e rendszer távlatokban is képes lehet a fejlesztések számára közös, állandó kereteket biztosítani, s ezzel a gyakorlati munka kiszámíthatóságát, stabilitását növelni. Ez a folyamat valamennyi résztvevőjének egyaránt érdeke a közeljövőben.

  • funkcióra a zenei tevékenységkörök rendszerét tartom a legalkalmasabbnak, mert a többi művészeti területtel is természetes pszichológiai kapcsolatot, közös értelmezési keretet teremthet. Az ének-zene a teljes embert az alkotás-befogadás-reprodukció egységében kívánja fejleszteni. Az éneklés-zenehallgatás-improvizáció-zenei olvasás, írás teljes tevékenységrendszerébe rendezett tantárgyi tanterv módot ad
  • az előzetes tudás – és élmény – felmérésére és a tanulás alapjaként ezen ismeretek és élmények továbbéltetésére,
  • az egyéni sajátosságokhoz igazítható tanulási utak tervezhetőségére,
  • a tanórai aktív, cselekvéses tanulásra,
  • kommunikációra és kooperációra,
  • a szűken vett zenei készség- és képességfejlesztésen túli képességek fejlesztésére, a kognitív/affektív/morális/szociális1 fejlesztő hatás egyidejű biztosítására.

A rendszerbe foglalás alapján a konkrét kidolgozás a fejlesztők dolga. Írásunkban elvi szinten kívántuk felvetni a konkretizálás irányait, és próbáltuk modellálni az e téren is szükségszerűen rendszerszerű fejlesztési területeket.

A továbbiakban a zenei tevékenységkörök kínálta fejlesztési lehetőségeket a Quebec-programban szereplő kereszttantervi kompetenciák sorrendjében ismertetjük.

Intellektuális kompetenciák

A zenei megismerés specifikumainak megfelelően az intellektuális kompetenciákat a zenei tevékenységek mindegyike fejleszti.

Információhasználat

Éneklés

Az éneklés mint tevékenység sem csoportosan, sem egyénileg nem működőképes az olyan adekvát információk nélkül, mint dalismeret, légzés- és énekléstechnikai alapismeretek, nemnek és életkornak megfelelően választható hangmagasság, a mondanivalónak megfelelő tempó, dinamika stb. Így maga a tevékenység az információgyűjtést, -rendszerezést és -felhasználást egyaránt fejleszti, ha tudatosítjuk tanulóinkban a közvetített információ használatára vonatkozó ismereteket/cselekvési algoritmusokat is.

A kisgyermek tanulása elsősorban a hallott és megfigyelt jelenségekre alapozódik. Az énektanítás során ezért kezdetben a daltanulás ún. hallás utáni, majd ezt követően térben elhelyezett, mozgással kapcsolt kézjelekről, majd a ritmust és dallamot egyaránt írott jelekről (betű-, majd vonalrendszerben rögzített kottáról) leolvasó lehet.

A hallás utáni daltanulás során a bemutató éneklést követően a szövegben előforduló – a megértést akadályozó új, ismeretlen kifejezések, szavak kigyűjtésére, felsorolására, a dalszöveg tartalmára, a versszakok számára, a formai egységek számára stb. –, az akusztikusan érzékelt, megfigyelt jelenségekre vonatkozó verbális információgyűjtés történik. (Több versszakos dalok tanulásánál a tankönyvi szöveg használata során vizuális kép alapján is.)

Az önálló írni-olvasni tudás elsajátítása után e folyamatban megjelenik az önálló forráskutatás és -használat, például régies, népies, tájnyelvi kifejezések jelentésének megfejtéséhez, eredeti nyelvű zenei anyag megismeréséhez szótárhasználat, a népdalok esetében a megjelölt gyűjtőhelyek helyhez kötéséhez néprajzi térkép vagy műdalok esetén a szerző vagy a mű földrajzi tájegységéhez kapcsolható térkép használata stb.

Az így közösen feldolgozott szöveg értelmezése során más intellektuális kompetenciák, például a tanuló szóbeli és írásbeli szövegalkotási, illetve kifejezőképessége, az anyanyelvén olvasott szöveges információk megértési képessége és az önállóan megszerzett információk szóbeli és írásos továbbadási képessége is folyamatosan fejlődik. Ezen kompetenciák az egész énektanítás folyamatában fejleszthetőek, noha természetesen az elsődleges szaktárgyi cél a zenei információszerzés és -adás alapjainak elsajátítása maradt.

A jelről – kézjelről, betűjelről, hangjegyről – a tanulást megelőzően a kottaolvasást előkészítő zenei információgyűjtés történik, metodikailag meghatározott sorrend, vagyis tanult algoritmus szerint (például a dalt alkotó összes különböző hang kigyűjtése, a dalban lévő ritmikai elemek kigyűjtése, a legmélyebb és legmagasabb hang, a kettő viszonyítása, a köztük lévő intervallum megállapítása, a kigyűjtött hangkészlet magasság szerinti rendszerezése, a hangsor megállapítása, a szolmizációs kezdőhang meghatározása, s mindezzel a kottaolvasás során a kapott információk alkalmazása).

Ebben a folyamatban az információgyűjtés, -alkalmazás, a hatékony használat, a lejegyzés során pedig az új kontextusban való alkalmazás mind-mind az információhasználati kompetenciát fejleszti folyamatosan és óráról órára visszatérően, mélyítve ezzel a megszerzett tudást és hozzájárulva annak tartósságához.

A daltanulás azonban nemcsak dallamok, hanem az általuk közvetített érzések, tartalmak megismerését/átéreztetését is jelenti. Ebben az önálló, a népdalok mögötti nép- és országismereti vagy a műdalokhoz kapcsolódó elvont tárgykörökből filozófiai, irodalmi, történelmi ismeretek gyűjtésére nyílik alkalom (például Wagner filozofikus operái, Erkel irodalmi ihletésű vagy történelmi operái esetében). A fejlesztő hatáshoz egyiknél sem maradhatunk meg az információk puszta hírértékénél, hanem azokat megadott vagy önállóan felfedezett „kapcsolati hálóba”, a hozzájuk köthető ismeretek összefüggésébe helyezve, rendszerezve, elemezve, saját véleménnyel kísérve stb. kell gyűjteni és közvetíteni. Ezzel a problémamegoldó és kritikai gondolkodás, valamint a kreativitás is fejlődik.

Zenehallgatás

Zenehallgatás esetében mindezek a meghallgatott zeneművekhez kapcsolódóan érvényesítendők. (Pszichológiai alapozása és metodikai megvalósítása az iskolai zenehallgatási koncepció hazai kidolgozója, Laczó Zoltán adatbanki tantervének bevezetőjében és az Iskolakultúrában közölt, idézett tantervismertető írásában olvasható.)

Zenei olvasás-írás

A vonalrendszerbe történő kottaírás/olvasás megtanult információi kontextuálisan rögződtek (az adott helyzetben történő többszöri alkalmazásuk az ismeret, illetve készség elmélyítését, tartósságát és ugyanazon helyzetben a hasonló feladatok gyakorlottabb megvalósítását segíti. A tanítás során ez a „multiple contexts”2 funkcióját betöltő, ún. mobil-dó elvével (más-más dó-helyzetbe való elhelyezéssel/elképzeléssel) azonnal dekontextualizálódik: más helyzetben, szélesebb körben is alkalmazni tudják a tanulók a megszerzett tudást. A fejlesztő hatás azonban nem magától, csak e folyamat elméleti alapjainak ismeretében, annak tudatos tanári irányításával teremtődhet meg.

Improvizáció

Feltétele a rögtönzés, a modell szerepét betöltő sok-sok dallamminta, a tanult dalokra jellemző dallam-, ritmus-, formaalkotó elvek mint az új létrehozásához szükséges információk begyűjtése. Az új minőség, az „egyedi produktum” (ritmus-, dallam-, mozgásrögtönzés stb.) létrehozása során a problémamegoldó gondolkodáshoz (a helyzet felismeréséhez, a megoldás kereséséhez és alternatív megoldásokhoz, az ismeretek alkotó alkalmazásához) szükséges képességek fejlesztése is történik. A saját és mások rögtönzéseire való önreflexió, illetve reflektálás, a jó és rossz miértjeinek megítélése a kritikai gondolkodás fejlődéséhez járul hozzá zenei eszközökkel.

Kritikai gondolkodás: véleménynyilvánítás, alkotás, esztétikai értékítélet

Ez a kompetencia ma a tantárgyi óraszámok csökkenésével együtt járó időhiány miatt nem érvényesül eléggé. Pedig a tantárgy egyik legfontosabb társadalmi haszna, a felnőtt élet egészére – nemcsak a zeneire! – kiható önálló esztétikai értékítélet kialakítása lenne, mind az éneklés, mind a zenehallgatás anyagának feldolgozása révén. Az önálló véleményalkotás, az annak alapjául szolgáló tényfeltáró, megismerő, összehasonlító, objektív értékelő, önálló érvelőképesség, a saját vélemény megformálása és artikulálása, a kisközösség nyilvánossága előtt való felvállalás nemcsak zenei, hanem az élethosszig tartó tanulás zenei téren túl is érvényesítendő gyakorlatához is az egyik legfontosabb képesség lehetne.

Az időhiány miatt egy-egy dal vagy szöveges zenehallgatási zenemű szöveg-, illetve témafeldolgozása során a tanulók a tanórán közösen többnyire csak egy oldalról közelíthetik meg a művet. A kritikai gondolkodás fejlesztésének feltétele lenne a szempontváltás, ugyanannak a dolognak különböző nézőpontból történő feldolgozása. Erre a szűk időben csak a nem frontális tanóraszervezés, illetve a tanulók tanórán kívüli élményeinek bevonása s ehhez a tankönyv és egyéb oktatási segédletek által kínált segítség adhatna lehetőséget (jelenleg a tankönyvi koncepciókból ez az aspektus szemléletileg és felhasználható tankönyvi források, illetve feladatok szintjén is hiányzik). E segítségek nélkül az órákon nem lesz idő arra, hogy más szempontokra is kitérjenek a pedagógusok, s e gyakorlattal az életben is hasonlóan működő kritikai gondolkodásra neveljenek.

A tankönyvek/oktatócsomagok fejlesztéséhez e szemléletet tantervi oldalról is erősíteni kellene. (Meg kellene jeleníteni benne az önálló véleményformálás és -kifejezés iránti elvárást, a másokéval való azonosságok és különbözőségek elvi alapjainak felismerését, a saját vélemény alátámasztására vonatkozó igényt, a zeneművekben rejlő mélyebb üzenetek, etikai, esztétikai vonatkozások önálló felismerésének tantervi elvárását.) Amíg ezt az elvárást sem a tankönyvek, sem a tantervek nem közvetítik világosan megfogalmazott igényként, nem is akar ennek megfelelni senki, illetve az ilyen irányú kompetenciafejlesztés teljesen esetleges, a pedagógus szemléletének függvénye lesz.

A népdalanyag szövegtartalmával, mondanivalójával, a benne kifejezett erkölcsi, érzelmi tartalmakkal, más népek dalainak kultúrájára vonatkozó ismeretekkel lehetőséget ad a megalapozott véleményformálásra a feldolgozás során. A zenehallgatásban ugyanennek kinyilvánítása a meghallgatott zeneművekhez kapcsolódik. (A dalanyagnál felsoroltakon túl pluszt jelentő hangszeres, illetve többszólamú kórus- és zenekari hangzás feldúsult hangzásvilágára, a hangszínek, karakterek stb. kifejező szerepének felismerésére a mondanivaló közvetítésében, a befogadó szubjektív és objektív véleményének megfogalmazására és érvekkel való alátámasztására vonatkozó feladatokkal érhetjük el a kritikai gondolkodás fejlesztését.)

Kreativitás

Az énekórán a kreativitás elsősorban az önálló ritmus- és dallamalkotás változatos és játékos formáiban dallam rögtönzése (mondókára, gyermekversre, énekes köszönés stb.), aktualizált, szituatív szöveges improvizációkban, illetve kicsiknél mozgásimprovizációban, nagyobbaknál tánc- vagy egyéb mozgáselem rögtönzésében valósulhat meg. (A zenei alkotás lehet énekszóban vagy zenei írásban megoldott. Zenei írásbeli kreatív feladatokat ugyan többnyire csak az ún. emelt óraszámú osztályokban kapnak a tanulók, mert a belső elképzelés, a zeneiség biztosítása csak ott garantálható.) „Ének-szó-beli” kreatív feladat többnyire a kicsik szituációs és szerepjátékaiban valósítható meg. Mindegyik feladat jellemzője, hogy nagymértékben épít a tanulók belső zenei fantáziájára.

Módszertani kompetenciák

A módszertani kompetenciák irányított fejlesztésének jelentőségét az adja, hogy az egyes tantárgyi területeken megtanult módszerek nem csupán az adott tanítási órákon működhetnek, hanem részben transzferálódhatnak, hasonló területek (például a NAT-ban a művészetek) elsajátítását segítve, másrészt beépülhetnek a tanulók további életvitelébe, életviteli kompetenciákat alkotva.

A zenei megismerő tevékenységek során elsajátított módszertani kompetenciák – mivel specifikus zenei jelrendszerre és zenei tevékenységekre, nem pedig a szociokulturális hátrányt eleve magában hordozó és azt az iskolában felnagyító verbalitásra épülnek – a társadalmi esélyegyenlőség vagy még inkább a lehetőségek egyenlőségét kifejező „esélyigazságosság” segítői lehetnek. Ezzel messze túlmutatnak az énekórai fejlesztő hatásokon, az így tanított tantárgy – az önigazolás direkt keresése nélkül is – egyértelmű társadalmi hasznosságát igazolva.

A módszerek befogadása

Éneklés

Magát a tevékenységet kisgyermekkorban – a család zenei műveltségi szintjétől szinte függetlenül – mindenki megtapasztalhatta: neki, vele énekelt a szülő, ha mást nem, altatót vagy később legalább a bensőséges családi ünnepek, például a karácsony dalait. A tanulók erre vonatkozó, családból hozott zenei tapasztalatai – a hallás utáni daltanítás esetében legalábbis – adekvátak lehetnek az iskolai éneklés/daltanulás módszerének alkalmazásával. E téren így nem érvényesülnek társadalmilag meghatározott különbségek. A jelről daltanulás módszerei esetében már kicsit más a helyzet: ott az inspiráló családi zenei légkör, hangszeren játszó családtag vagy akár iskolás testvér hatására lehetnek egyes tanulóknak előzetes tapasztalataik s ezzel „pályaelőnyük” a többiekkel szemben a zenetanítás alkalmazott módszereinek befogadásában.

Zenehallgatás

A zeneművek adott szempontú, majd e szempontok interiorizálódásával önálló megfigyelési, elemzési képessége a zenei befogadás módszerévé válik. Társadalmi jelentősége, hogy a felnőtt életben kulturálódási szokássá válik, és az ösztönös műélvezet helyett kialakul az értelmező zenehallgatás képessége.

A korok-stílusok-műfajok-szerzők összefüggésben látása, illetve tantárgyspecifikusan inkább összefüggésben hallása, egymásra vonatkoztatása finom megfigyeléseket, összahasonlításokat, elemzéseket tartalmaz, melyek jól irányítottan más területek tanulásában is érvényesülő módszertani kompetenciákká válnak.

Zenei olvasás-írás

Egy új nyelvi rendszerben való eligazodás módszereinek megtanulása nagy intellektuális kihívás a tanulók számára, de például a jelről daltanulás módszereinél leírtak fejlesztő hatása csak akkor tud érvényesülni, ha az adott időkeretek közti reális mértéket szem előtt tartva úgy tanítják, hogy az „ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen” a tanuló számára. Ez esetben tud csak a módszer hatása más kompetenciákra is hatni, transzferálódni és a zenei kommunikációhoz motivációs szerepet is betölteni.

Improvizáció

A zenei alkotótevékenység létrejöttéhez olyan belsővé vált, önálló módszeralkalmazás kell, amely a kreativitást minden más területen is segíteni tudja. (Ezért is jó a tevékenységrendszerű tanterv, hisz algoritmizált alkalmazásokat tartalmazva a megtanult módszerek belsővé válását tanterv által irányítottan segítheti elő.)

Információs és kommunikációs technikák alkalmazása

Éneklés

Az információs és kommunikációs technikák alkalmazása igen fontos lenne az énektanítási folyamatban (eredeti nyelv esetében a kiejtés, eredeti népzenei környezetben a hitelesség, daltanulásban a kottakép hangzással egyidejű vizuális követési, a zenei írás-olvasás esetében a reflexképzésben fontos visszacsatolás egyedi lehetősége, az egyéni megszólaltatás hangrögzítési és a visszahallgatással az önreflexiót segítő lehetősége stb. miatt, hogy csak a már kipróbált, működő lehetőségeket említsük).

A számítógép a tanárnak nemcsak előre gyártott feladatok elkészítését teszi lehetővé, hanem azt is, hogy tanulói a zenei jelrendszereket funkciójuknak megfelelően, interaktívan, tehát például információszerzésre, kapcsolatteremtésre is felhasználják. Ehhez jelenleg az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:

  • oktató CD-ROM-ok – kicsiknek például a Manó Muzsika, 5–10. évfolyamosoknak a Kulcs használata (elsősorban kevéssé motivált, valamint az önálló tanulást tanórán túl is igénylő és a nehezen tanuló diákoknak, hiszen az oktatóprogram megadja a helyes megoldást, ha a tanuló megakad);
  • adott témához internethasználat, internetes információgyűjtés (tanár által javasolt honlapok, keresők, majd önálló alkalmazás segítségével);
  • közös tanulói ismeretfeldolgozásra, illetve tudásmegosztásra osztálytermen belül és ún. hálóprojektek keretében külsőkkel is (a nagy földrajzi távolságok áthidalásában sikeresen alkalmazott gyakorlat ez például a finn oktatásban, de a felnőttek távoktatásában is).

Zenehallgatás

Elsősorban az oktató célú tematikus, műfaj-, hangszer- vagy zenetörténeti CD-ROM, internethasználat (keresők, zenei letöltés lehetőségei, hangfelvételek meghallgatása stb.) jelenti az IKT alkalmazásának lehetőségeit. Ez itthon is jobban kidolgozott az énekes használathoz képest, eszközeiben és módszertani felhasználási lehetőségeiben egyaránt, hisz anyaga eleve technikai eszközökkel rögzített hangfelvételekhez kötődik.

A fejlesztések fontos iránya lehet azonban itt is a kereszttantervi kompetenciák fejlesztésre irányuló szemléletének érvényesítése a készülő anyagokban, és azok feldolgozási módszertanában. (Jelenleg ugyanis az elkészült anyagok a tantárgy tanításában kimutatott „hibákat” részben megismétlik: ismeretközpontú, illetve diszciplináris szemléletű, zenetudományi rendszerű összeállításokat adnak közre.) Az iskolai felhasználáshoz szintén fontos lenne – a tankönyvi kínálat szélesítéséhez hasonlóan – alternatív, jó pedagógiai koncepciók (!) kidolgozása után elkészített, a tanulási folyamatot irányítani tudó, rugalmasan felhasználható oktatóprogramok forgalomba hozása „hangzó ismeretleltárok” helyett.

Zenei olvasás-írás

Ez önmagában is, de számítógépes önálló tanulásként még nagyobb intellektuális kihívás a tanulók számára. A különböző korosztályoknak kidolgozott kottagrafikai és kifejezetten magának az olvasás-írásnak a tanítására vonatkozó oktatóprogramok (Music Notes, Finale stb.) nemcsak IKT-t, hanem e specifikus zenei készség/képességnek a hagyományosnál hatékonyabb fejlesztését teszi lehetővé.

Improvizáció/zenei alkotóképesség

Az ún. zenei szerkesztő és komponáló programok segítségével a társak jelenléte nélkül, bátorító pedagógiai légkörben tanulhatnak. Ez a nem gépi improvizáció zenei gondolkodásához és technikáinak elsajátításához is hozzásegítheti a tanulókat, de hazai gyakorlata még a program- és eszközellátottság, valamint a tanári felkészültség, szemlélet miatt a jövő zenéje.

Személyi és szociális3 kompetenciák

Identitás

Jelenti az önazonosság, nemzeti és európai kultúrával való azonosság képességét, melyhez a közös zenei tevékenységben megélt/létrehozott „együttes élmény” érzelmi motiváló hatásával mindegyik zenei tevékenység jelentősen hozzájárulhat.

Éneklés

A hazai énektanítás különösen sokat tehet ebben, mert alapja az önkifejezést mindenki számára egyaránt lehetővé tevő saját énekhang és az ún. zenei anyanyelv használata.

Kodály mindig hangsúlyozta a külhoni adaptációk feltételeként, hogy mindenki a saját anyanyelvén tanulja a zenét. „A világnyelv tudása történelmi szükségszerűség, de a nemzeti nyelv megtartása a kultúra hordozójaként a megmaradás parancsa. Nem a földrajzi határok, nem az állampolgárság tart össze embereket, hanem a kultúra közössége.” (Göncz Árpád) Ebben a kulturális azonosságtudatban tehet sokat az énekes alapú zenetanítás mindenütt a Földön, így az uniós csatlakozás előtti Magyarországon is.

A zenei anyanyelv használata pedig – az uniós alapelvekkel és kulturális elvárásokkal összhangban – ma azért különösen fontos, mert nemzeti sajátosságok kifejezője, kulturális tradíciók megőrzője, s mint ilyen, zenepedagógiai eszközökkel segíti az identifikációt e változó világban, és saját értékekkel járul hozzá az európai kultúra gazdagításához is.

A zenei anyanyelv elsajátítása szoros kapcsolatban áll a tanuló személyiségével. Mivel az egyének identitásukat anyanyelvükön alakítják ki, szoros a gondolati párhuzam a zenei anyanyelv identitásformáló hatásával. A népi gyermekjátékdalok, néphagyomány, népszokások dalai, népdalok éneklése, megismerése révén a kulturális gyökerekkel való érzelmi találkozás hatásfoka messze meghaladja és feleslegessé teszi a verbális megfogalmazásokat a nemzeti azonosságtudatról.

Az éneklés révén, a zene segítségével, a saját kultúra megtapasztalásán túl más országok kultúrájának jellemzőit is megélhetik a tanulók, ráismerve bennük az összekötő általános emberi érzésekre. Így megtanulják becsülni a hazai értékeket, de tisztelni és szeretni más kultúrák értékeit is.

Az európai kultúra kimagasló szellemi értékeivel való aktív énekes tevékenység – kiemelten a kórusmuzsikálás – révén történő megismertetés az európai azonosságtudat természetes, érzelmileg motivált alakulását vonja maga után. Mindez sokat segíthet a formálisan is teljesíthető nevelési feladat érdemi megvalósításában.

Együttműködés másokkal

„Jelenleg egyfajta paradoxonban élünk: az oktatás elé kitűzött célok között nagy számban szerepelnek emberi és erkölcsi tulajdonságok, amelyek viszont nem jelennek meg abban, amit, sem pedig abban, ahogyan tanítunk” – mondta J. Delors.4 Az énektanítás ebben természetes kivétel lehet: a kooperáció lehetősége adott abban is, amit és abban is, ahogyan tanítani lehet.

Éneklés

Az éneklés változatos tevékenységformái között szerepel a társas éneklés/többszólamú éneklés/kóruséneklés/kamaramuzsikálás stb., amelyeknek tanítási anyaga is eleve feltételezi a kooperációt. A sikeres tanulás/tanítás folyamata, majd a létrejövő produkció e nélkül meg sem valósulhat. E tevékenységformákban a tanulók gyakorolják a zenein túli interakciót is, az egymásra reagáló, a végső közös produktum érdekében kölcsönös együttműködést, megtanulják a partnerszintű kommunikációt.

A tanórai munka során is sok lehetőség nyílik a pármunkára, illetve a csoportmunkára, az ún. projektfeladatra, melyben az egyéni különbségekre is tekintettel lehet lenni (például az intellektuális tárgyak esetében szociokulturális hátrányai miatt kevésbé teljesítőképes, de zeneileg tehetséges roma tanulók zenei előadást igénylő feladattal való megbízásával, önálló zenei produkcióinak a többiekkel közös előkészítésével érhetünk el motivált fejlesztő hatást, míg a többiben jobbak a projekttéma háttérismereteinek gyűjtésében, rendszerezésében, önálló szóbeli kifejtésében játszhatnak szintén sikeres szerepet stb.). A tanulók így egyéni különbségeik szerint tudnak hozzájárulni a közösen elkészülő zenei produkcióhoz vagy projektbemutatáshoz, melyben a közös létrehozás öröme nagyobb hatású a kooperációs kompetencia fejlesztésére, mint az eredmény maga.

Zenehallgatás

Ebben a meghallgatott zeneművek értő befogadásához szükséges háttér-információk – irodalmi, történelmi, filozófiai, művészettörténeti, társművészeti, képi és kottaképi (partitúra), zeneelmélet stb. – fent említett páros, kiscsoportos vagy osztály-munkamegosztásban a tanórán vagy azon túli gyűjtése, rendszerezése és a többiekkel való megosztása a leggyakoribb lehetőség. Ez nem csupán könyvtári kutatómunkával oldható meg, hanem például elektronikus „tudásmegosztással”, információcserével is, amely eleve magában hordja a kooperativitást.

A projektmunka lehetősége is adott, különösen a középiskolai korosztály esetében, ahol tantervi elvárás is a már megtanult anyag más szempontú feldolgozása, önálló megközelítése: például a tanult ismereteket a kronológiai sorrend helyett műfajok, országok/földrészek, közös erkölcsi tartalmak, közös emberi érzések szerint csoportosítva dolgozzák fel.5

Zenei olvasás-írás

E téren a feladatlapos, dallamkártyás, stafétázó dallamdiktálás, dallamkirakós, kottaképről dallamkitalálós stb. módszertani megoldásai jelenthetik a kooperációs képességfejlesztés lehetőségét. Ez a hagyományos módszertanok legkidolgozottabb és segédletekkel leginkább ellátott része. A gyakorlatban azonban kevés idő áll rendelkezésre. (A jelenlegi heti 1-1,5 óra realitását szakmailag adekvát módon kezelő egészséges mérték megtalálására a későbbiekben még kitérünk.)

Zenei alkotóképesség/improvizáció

Zenei improvizáció esetén a megadott zenei rögtönzési szabályok (például tonalitás, forma, ritmikai elemek megadása) alapján más-más tanuló vagy csoport hozhat létre egy-egy motívumnyi/sornyi részletet, melyek végül folyamatos, egymás után elhangzó közös ritmussá, dallammá, közös alkotássá válnak. Mozgás- vagy táncimprovizáció is megvalósulhat a tanulók egymással egyeztetett, együttműködésen alapuló feladatmegoldásaiban. Bábozás, drámajáték során is természetes tanulói együttműködésen alapuló – szerep, szöveg, mozgás, tánc és zenei – rögtönzések jöhetnek létre. (Utóbbiak tanári szerepére külön kell majd felkészíteni az oktatókat.)

Kommunikáció (kommunikációs módok, normák)

A kommunikáció iskolai, pedagógiai értelmezéséről részletes elméleti ismertetést találhatunk Vörös Béláné Mecseki Jolán a NAT közös műveltségi területeihez készített kézikönyvében. Az ebben szereplő definíció6 szerint a kommunikáció „az a folyamat, melynek során egy személy a másik felé olyan jelzést bocsát ki, amely azt eléri, benne dekódolásra kerül és valamilyen reakciót vált ki… Ember-ember közötti interakció, mely az emberi tudatban kezdődik és ott is fejeződik be. Jellemzői: folytonos, megismételhetetlen, irreverzibilis, összetett.” Három funkciója:

  • reprezentáció (egy bizonyos szempontrendszerben való gondolkodás);
  • perdikció (valamilyen jelkiadás);
  • vezérlés (a rendszer működtetése).

Éneklés és zenehallgatás

A szövegkompetencia analógiájára – mely szerint a nyelvhasználó ismeri a beszélt és az írott szövegfajtákat, azok formai, nyelvi jellemzőit – a zenei kommunikációs kompetencia felhasználói oldalról jelenti a hangzó és a zenei jelrendszerbe írott jelentések, azok hangnemi, formai vonatkozásainak ismeretét és megfelelő önismeret alapján a saját mondanivaló közvetítésére az azokkal való bánni tudást. (A népzenei autentikus előadás vagy az eredeti nyelven történő éneklés esetében – azok érdekében – a rájuk jellemző társadalmi kódok, szokások ismeretét is, esetleg még külsőségeiben is.)

Az énektanítási gyakorlatból a kommunikációs szemlélet már tantervi szinten is hiányzik (lásd a NAT-ban hiányzó piktogramról korábban írottakat), illetve csak a zenei olvasás-írás esetében világosan definiált feladat. Pedig akár éneklésről, akár zenehallgatásról beszélünk, abban a magyar és európai, a jelen és a múlt, a személyes mondandó és a hallgatóság tapasztalatainak találkoztatásáról, befogadást meghatározó zenei üzenetcseréjéről van szó. Ennek a művészi kifejezés szempontjából legalább olyan fontosnak kell lennie a jövő tanítási gyakorlatában, mint a grafikai jelek üzenetközvetítő szerepének.

Zenei olvasás-írás

Lényegét tekintve is természetes kommunikáció, ahol a kottagrafikai jelek dekódolása alapján fejthető fel az írott üzenet. Módszertana kidolgozott, de szemléletileg nem a „leolvasást” mint technikai tudást kellene a középpontba állítani a tanításban, hanem csupán ezen eszköznek a felhasználásával közvetített zenei mondanivalót és az általa kiváltott reakciót. Ehhez olyan feladatgyűjtemények – nem csupán olvasógyakorlat-gyűjtemények! – kellenének, amelyek nem csupán a technikai gyakorlást szolgálhatják, hanem a zenei anyag iránti érdeklődésre alapozva annak megszólaltatásában is képesek belsőleg motiválni a tanulókat. Ez is a jövő tankönyv- és taneszköz-fejlesztési feladata lesz.

Zenei alkotóképesség/improvizáció

Bármely formájának természetes tulajdonsága a kommunikációs képesség megléte és fejlesztése is. A hagyományos énekhang alapú improvizáción túli lehetőségekhez van jó, a fejlesztőmunka alapjául használható módszertani anyag: Sáry László Kreatív gyakorlatok című könyve és a hozzákapcsolódó továbbképzés is, valamint a részben az iskolai énektanításban is felhasználható anyagok Gonda János Improvizáció I–II–III. című köteteiből (válogatva). Így ez mindenképp elegendő szakmai alapanyag lehet a tantervi elvárások teljesítéséhez.

Interkulturális kompetencia

A kereszttantervi kompetenciák rendszere nem tartalmazza azt az elemet, amely az uniós csatalakozás utáni Magyarországon minden tárgy oktatásában jelen kell hogy legyen: az interkulturális kompetenciát. Az egy közösségben élés, tanulás, az iskola belső életének harmóniája érdekében is szükséges, hogy a magatartás szintjén is megvalósuljon a másik kultúráját értékelő, elfogadó, ismerő kompetencia. Ezzel ma még többnyire csak az etnikai, nemzetiségi kisebbségekkel való együtt tanulásban érintettek foglalkoznak. Pedig igen fontos lenne a többségi iskolákban is, s fontos lesz majd a várhatóan meginduló „bevándorlások” miatt is.

Laurenz Volkmann7 a következőképpen határozza meg az interkulturális tanulás célját:

  • „A tanulókban tudatosuljon, hogy minden ember különböző, ami kulturális viselkedési és gondolkodási szokásait illeti.
  • A tanulókban alakuljon ki megértés az iránt, hogy az embereket viselkedésükben és gondolkodásmódjukban olyan változó tényezők befolyásolják, mint az életkor, nem, szociális környezet.
  • A tanulókban alakuljon ki az a képesség, hogy más kultúrákban megfelelően értékeljenek általánosításokat (sztereotípiák, klisék, előítéletek), s ismerjék meg, hogy az emberek miképp értékelik, hogyan látják saját kultúrájukat.
  • A tanítás keltse fel a tanulókban az érdeklődést és kíváncsiságot, hogy önállóan is akarjanak célnyelvi (esetünkben zenei) kódokat megfejteni, s ezzel járuljon hozzá az élethosszig tartó tanulás képességének kialakításához.
  • A tanulókban alakuljon ki empátia és tisztelet a célkultúra jellemző viselkedési formái és eltérő értékrendszere iránt.
  • A tanulókban alakuljon ki érzékenység más kultúrák megértő befogadása iránt.”

Az interkulturális kompetencia az értő és a szó minden jelentésében „emberi” kommunikációt segíti elő, és hozzájárul a nyitott, toleráns magatartásforma kialakításához. Zenei vonatkozásban Magyarországon ennek fontosságát az ún. MUS-E program – Musik Europe – ismerte fel és választotta működése meghatározó alapelvéül. Európa több országában működő iskolahálózata deklarált alapcélként szolgálja a toleranciára nevelést a zene segítségével,8 de az életben már nem csak zenei téren hatva.

A jövő lehetőségei: a NAT kiemelt fejlesztési feladatainak rendszerében

A NAT az egyes műveltségterületeknél leírtakon túl kötelezően előírja valamennyi területnek/tantárgynak, hogy készítsen föl a szaktárggyal a tantárgyin túlmutató, ún. közös követelmények teljesítésére is.

Énkép és önismeret

Eredményes formálásához fontos tisztában lennünk azzal, hogy az ember tudományos kutatások által bizonyítottan filogenetikusan meghatározott, születetten társadalmi lény,9 nem szocializálása teszi azzá. A pedagógia számára ebből az következik, hogy az iskolai nevelőmunkának a személyiségfejlesztés során nem a tanulók társadalmi lénnyé szocializálására, hanem az egyén társadalmi környezetben történő egyénné formálására kell irányulnia. Az énkép, az önismeret alakítása e folyamat részeként valósul meg, fejlesztve a szintén nagyon fontos szociális kompetenciákat. A tanulók számára a mikrotársadalmat jelentő iskolában folyó tanulás ezért is kiemelten fontos.

A tanulásnak is feltétele – ún. affektív feltétele – a pozitív énkép, a teljesítményekre alapozott reális önismeret. A motiváció révén ezek a tanulás eredményességére is hatnak, így jelentős szerepük van az iskolai kognitív képességek alakításában is, amelyre a tanításnak építenie kell.

Éneklés

Dalanyaga és maga a tevékenység is énkép- és önismeret-fejlesztő hatású lehet, ha a tanítás ennek fejlesztését célként eleve szem előtt tartja.

Ha például

  • hangmagasság, tempó, dinamika önálló megválasztásával önálló tevékenységre késztet folyamatosan, zeneileg is;
  • az egyéni éneklés, az önálló megszólalás természetes velejárójaként az önkontroll, önreflexió lehetőségét biztosítja;
  • a nyilvánosságra való tanulói személyes reagálás megismertetésével stb. tudatosan önismeretre nevel;
  • a szép, a kifejező egyéni és csoportos énekléssel a belső érzelemvilág megjelenítésének szintén fejlesztő eszközét adja a tanulók kezébe;
  • a kifejezni kívánt érzelmi tartalommal való belső találkozás élményét, ezzel a saját belső világ felfedezésének lehetőségét biztosítja a tanulók számára stb.

Serdülőkorban ez utóbbi fontosabbá válik, mint maga az éneklés. A jellegzetes életkori sajátosságokból adódóan nehéz szóra, nemhogy énekszóra bírni a tanulókat. Mutáló hanggal nem szívesen énekelnek nyilvánosság előtt. Fokozottan segíteni kell őket abban, hogy saját énképüket megerősítsék. Fel kell ismertetni velük, hogy életkorukból adódó problémájuk természetes, nem személyiségük „fogyatékosságából” fakad. Az éneklés egyéni erőltetése helyett sok közösen megélt pozitív élményről és tudatosan ehhez illeszkedő zenei anyagról kell gondoskodni.

Zenehallgatással

  • a hangszínekkel, karakterekkel való belső találkozás, az azokra való „zsigeri” reagálás önmagára jellemző megismerésével;
  • a belső élmények verbális, vagy kisgyermekkorban vizuális vagy táncos, mozgásos megjelenítésével;
  • a zeneművekben való önálló tájékozódás, felismerések írásbeli megfigyelésekben való rögzítésével;
  • önálló gyűjtések, elemzések, élménybeszámolók stb. írásbeli és tanórai feladatként való szerepeltetésével fejleszthető az önismeret, a pozitív énkép.

Improvizációval

A saját invenció, fantázia, a tanult elemek variatív, egyedi felhasználási képességének megismerése fontos, az életre szóló tanulást is befolyásoló adalék lehet szintén az önismerethez. A megtapasztalt saját, sikeres alkotás pedig az önbizalmat erősíti.

Zenei olvasás-írással

Az önálló ismeretszerzés kulcsának megtanulása, elsajátításának foka szintén növeli az önbizalmat, biztos tárgyi ismerettel fejleszti a szaktárgyon belüli önazonosság-tudatot, a reális önértékelést. Alapja lehet olyan pozitív önkép kialakulásának, amely pályaorientáló szerepet játszhat a tanuló további egyéni életében (a zenei továbbtanulásban, illetve pályaválasztásban).

Hon- és népismeret

A terület elnevezését szerencsésebb lenne az európai azonosságtudat mintájára szintén azonosságtudat elnevezéssel szerepeltetni a kereszttantervi követelmények között. Ez egyértelműsíthetné a fejlesztési feladatot, s ezzel irányítani tudná a tanári gondolkodásmódot is. A hon- és népismeret elnevezést e formában elsősorban az országra/hazára és népeire vonatkozó ismeretek közvetítésére értelmezhetjük.

Az azonosságtudat pedagógiai jentősége egy uniós csatlakozás előtti országban különösen megnő. Ezt nekünk itt és most kell megalapoznunk, szülőknek, pedagógusoknak, érzelmileg vagy hivatalból érintetteknek. El kell kezdeni annak a képességnek a kifejlesztését magunkban és gyerekeinkben, hogy a „másból” is akarjunk tanulni, a kulturális különbségekből is tudjunk közös nemzeti értéket kovácsolni. Így nevelhetjük továbbra is – meglévő saját zenei értékeinek segítségével – a majd jelenleginél is több mássággal és különbséggel együtt élő következő generációt arra, hogy a gondolkodási különbségekkel is ugyanezt tegye. Akkor talán nem csupán boldogulni, hanem boldognak lenni is meg tudjuk tanítani őket, s ezzel egyúttal lelki egészségük megőrzését is szolgálni egy új, a sokféleség egységében létező közösséghez tartozás napi kihívásai mellett.

Európai azonosságtudat

Az alapozó ismeretek szerepe – a tanterv szerint Európa egy-egy újabb országa népdalainak, műzenéjének megismerése – csak a kiindulási pont lehet az azonosságtudat fejlesztéséhez. Az európain túl fontos az ún. multikulturális zenei anyagok szerepeltetése is a tantervben, melynek fontos részét képezik a különböző kontinensek zenéi. Ha a technikai feltételek adottak, az audiovizuális eszközök segítségével e zenékhez kapcsolódó népszokásokat is eredeti környezetükben mutatjuk be. Így válhat lehetővé az ismert hazai szokásoknak és távoli népek szokásainak egybevetéséhez, a kommunikációs lehetőségek és körök kitágításához, az egymás ismeretére neveléssel egymás jobb megértésére neveléshez szükséges képességek és tudás s ezek alapján a kulturális azonosságtudat kialakítása a zene segítségével is.

Környezeti nevelés

A környezettudatos magatartás formálása nemcsak intellektuális, hanem emocionális alapokon is megközelíthető és megközelítendő. Az ének-zene ez utóbbiban tud jelentős szerepet vállalni. Az ép és szép természet szeretete, a problémákkal való azonosulás, a teremtett természet értékként tisztelete és védelme, mind-mind kiváltható adekvát művek, illetve feldolgozásuk közben az erre való tudatos odafigyeltetéssel.

A környezet hangjainak (zajainak, zörejeinek, zenéjének) megfigyeltetése – mint hangforrás-megismerés – a hangszínérzék-fejlesztés alapja az óvodáskortól kezdve. Jelző funkcióján túl a természeti környezet hangjaira való odafigyeléssel magára a környezetre is figyelünk, azzal kommunikációt indítunk el, s érzelmi közösséget alakítunk ki, mely a későbbiekben a természeti környezet és fenntarthatósága iránti felelős magatartás motiválója lehet.

A természet hangjainak ismerete azok zenei megjelenítésére is hatással van (lásd erről Bartók természetzenéit vagy Kodály varázslatos emberi hanggal – szöveg nélkül is – képszerűen megjelenítő varázslatos kórusműveit, például a Hegyi éjszakák sorozatot, s bennük az érzelmileg motivált saját élményekre, tapasztalásokra mint előzetes tudásra/élményre való ráismerés lehetőségét).

A zenetanítás szöveges és szöveg nélküli zenei anyagainak ilyen szempontú válogatása, a tematikus gyűjtemények vagy a tanulók aktív közreműködésével és a kor technikai adottságainak megfelelő eszközökkel (számítógép, szkenner, CD-író, rajz- és zenei programok, multimédiás alkalmazások) ilyen anyagok készítése, mind-mind lehetséges új útja lehet e követelmény megvalósításának.

A természeti-földrajzi környezet azonban csak egy szegmense az ember környezetének. A teremtett/épített környezet, a társadalmi-gazdasági-kulturális, a lokális környezet sajátosságainak megismertetése és azok értékeihez viszonyuló felelős magatartás kialakítása értelmi/érzelmi/cselekedeti szinten is fejlesztő pedagógiai hatás.

Információs és kommunikációs kultúra

A magyar NAT-ban a tanterv e kiemelt fejlesztési feladatának megvalósításához a „kultúra” szó mint elnevezés maga is kifejezi az elfogadott európai információs és kommunikációs technológiához (IKT) viszonyított lényegi többletet: „az információs és kommunikációs kultúra a megismerést, az eligazodást, a tanulást, a tudást, az emberi kapcsolatokat, az együttműködést, a társadalmi érintkezést szolgáló információk megtalálása, megértése, szelektálása, elemzése, értékelése, felhasználása, közvetítése, alkotása. (...) Középpontjában az önálló ismeretszerzés, véleményformálás és a vélemények, érvek kifejtésének, értelmezésének, megvédésének képessége áll. (…) Fontos elemei a szimbolikus jelek útján történő, a képi, valamint a mozgásban, magatartásban megnyilvánuló kommunikáció, a meta- és fogalmi kommunikáció.”10

Az énekhangra alapozott tanítás az átélt zenei tartalmak énekhanggal való kifejezésére, a saját belső gondolati és érzelmi világ közvetítésére, önkifejezésre, múlt és jelen, magyar és európai, illetve világkultúrával való belső találkozásra, kommunikációra nevel csakúgy, mint a maga sajátos jelrendszerének olvasni-írni tudásával. Az éneklésben többféle – verbális, nonverbális/metakommunikatív, mozgásos stb. – kommunikáció valósulhat meg, egymást is fejlesztő hatással.

Verbális kommunikáció lehet a szöveges éneklés is, ha az elméleti bevezetésben leírtak szerint valóban kommunikatív módon valósul meg. Ezen túl a szöveges mondanivaló feldolgozásában, a zeneművek értelmezésében, olvasmányos és szakirodalmi anyag ismertetésében és sok más feladattal is fejleszthető. (Erre utaló fejlesztő feladatokat – az egyes tanítási stílusok esetlegességének való kiszolgáltatottság helyett – a tankönyveknek is tartalmazniuk kellene.) A lényegét tekintve igazán zenei kommunikáció azonban az, amit Debussy így jellemez: „A zene hatalma ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.”

A szimbólum – esetünkben a kottakép – zenei kommunikációban betöltött szerepe a korlátozottan elérhető zenei olvasni-írni tudással szintén korlátozottan valósulhat meg (az ún. emelt szint és az alapfokú művészetoktatás ez alól természetesen kivétel). A zenei mondanivaló közvetítésében is fontos szerepet játszó nonverbális kommunikációt – a hangsúly, hanglejtés, tempó, mimika kommunikatív alkalmazását – szintén célzottan kell tanítani a mondanivaló kifejezésére (a metakommunikációval, testbeszéddel együtt).

Az improvizáció maga is önkifejezés, olyan lényegi kommunikáció, amely nem mások zenei gondolatainak interpretálásában, hanem a saját mondanivaló saját zenei nyelvének megtalálásában valósul meg. (Ennek szintje szintén csak az említett magasabb és tudatosabb zenei felkészültségűeknél érhető el. Az elektronikus eszközök azonban sokat segíthetnek kezdőbb szinten is a hamar sikerélményhez juttató, program által segített és kontrollált hangszeres improvizációban.)

A gépi kommunikációt még humanizálni kell ahhoz, hogy valóban a zenein túli kommunikációs kultúra szolgálója lehessen, s beépülhessen a hagyományosan énekhang alapú hazai iskolai énektanításba. (Már csak azért is, mert a gépek korában „A lélek mechanizálódásától csak az ének szelleme véd meg”, ahogy erre Kodály Zoltán szintén jó előre figyelmeztetett.) Ahhoz azonban, hogy a tanulók az élethosszig tartó tanulás adekvát eszközeként saját emberi, szellemi erőik felszabadítására tudják használni a gépet, az iskolának kell megtanítania őket arra, hogy bánni tudjanak az általa felkínált lehetőségekkel, és képesek legyenek a világhálón a kívánt információ megtalálására, szelektálására, kritikai és kreatív olvasásra, jelek értelmezésére és használatára, rendszerezésre és információtárolásra, új tanulási stratégiákra stb. Így a diákok az elektronikus médiakultúra értékelő és nem csak fogyasztó használóivá válnak.

Az ének-zene – akár tantárgyi, akár más szervezési formában – akkor tudhat csak az információs és kommunikációs kultúra fejlesztéséhez saját eszközeivel hozzájárulni, ha e kiemelt fejlesztési feladat megvalósításakor világosan látja, hogy az IKT viszonya a kommunikációs kultúra kialakításához ugyanaz, mint a zenei olvasás-írásé a zenei nevelés céljához, az „emberneveléshez”: csak eszköz. Az aránytévesztés itt is pedagógiai iránytévesztés lehet!

Testi és lelki egészség

Az ének-zene tanítás pedagógiai helyzetei a zene természetéből adódóan nagyfokú érzékenységet várnak el és fejlesztenek ki. A tanulók differenciált közelítése, kezelése, a hátrányos helyzetűek és a felfedezett tehetségek gondozása érdekében a szülőkkel való „együttnevelő” kapcsolat kialakítása, megfelelő erejű személyi kompetencia esetén az iskolai kórus iskolán belüli és kívüli szerepléseinek a sikerre vitele, mind-mind olyan erőt jelentenek, amelyek hozzájárulnak a szaktárgy testi-lelki egészséget növelő szerepéhez.

A közös zenei tevékenységeknek nemcsak az együttmuzsikálásra kell kiterjedniük, hanem az egymást segítő személyiségfejlesztő és szociális kompetenciát fejlesztő társas együttműködésre is. A muzsikáló közösségek megteremtésével, a zene segítségével a társadalomban már alig működő emberi közösségeket építhetünk: gyermek-szülő, diák-diák, tanár-diák, közönség és előadók, kulturális közösségeket múlt és jelen, egyik és másik nemzet, mi és a világ között.

Az énekhangban több a személyesség, az „egyediség”, mint a gépi hangzásban. Az énekhang emóciókra reagál, azonosul, átérez, közvetít, elragad. Érezni tanít, ezért tanítani kell egy emberarcú harmadik évezred egészséges és emberséges társadalma érdekében.

A művészi értékre alapozott pedagógia – úgy, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a gyereknek – érték- és boldogságpedagógiájával segíthet megtartani a gyermek-embert ebben az értékrendjében összezavarodott, problémáival deprimáló korban. Segíti a mentális egészséget egy nagy társadalmi-gazdasági-technikai átalakulás feszültségeitől terhes társadalomban.

Tanulás

Az énekhangra építettség a tanuláshoz továbbra is a társadalmi „esélyigazságosságot”, a zenekultúra demokratizálódásának alapját teremti meg. Azok számára ad ingyenes, mégis szép hangszert, akik nem tudnak vagy nem akarnak a kötelező iskoláztatás keretein kívüli hangszeres zeneiskolai tanulás lehetőségével élni.

Célja a szaktárgyi ismeretek szélesebb összefüggésben láttatására nevelés, a részterületek és tantárgyak közötti természetes kapcsolódások megteremtése és észrevétetése a tanulókkal is, vagyis a „szemléletre” nevelés feltételének megteremtése. Az ének-zene megmaradt tantárgyi struktúrája miatt különösen fontos a többi területre való rálátás képességének fejlesztése, hogy legalább a saját területen belüli megújulás a „Művészetek” többi részterületével összehangoltan és egyirányú hatást kifejtve történhessen.

„A szép, a kifejező egyéni és csoportos éneklési készség fejlesztésével a belső érzelemvilág megjelenítésének eszközét adjuk a tanulók kezébe. A sokszínű, oldott tevékenységrendszerben szerzett zenei tapasztalok a már korábban birtokba vett ismeretek kiegészítését, stabilizálását szolgálják. A stílushű előadásmód gyakorlásával és a zenehallgatás során átélt katarzisélményeken keresztül meggyőződhet a tanuló arról, hogy személyisége formálásának – s egyszersmind a világ esztétikai birtokbavételének is – egyik legsikeresebb, legörömtelibb eszköze a művészetekkel való aktív, befogadói találkozás.

A csoportos többszólamú éneklés, valamint a kórushangzás lehetőségének megismerésével – osztályközösségben, tanári és hangszeres segítséggel – kifejlődik az aktív empatikus együttműködés, a másikra való odafigyelés, az alkalmazkodás készsége úgy, hogy eközben ťsaját szólamátŤ gondozva a közösség teljes hangzása érvényesül.

A műdalok és más népek dalainak – alkalmasint eredeti nyelven történő – éneklésével, hallgatásával egyrészt kitágul a tanuló látóköre, másrészt segíti más nemzetek értékeinek (nép- és műzenéjének) élményszerű befogadását.

A zenei szemelvényeket hallgatva elsajátítható a művészetek jelrendszerébe kódolt üzenetek megfejtésének módszere, megtapasztalható, hogy a művészi zene kommunikációs lehetősége mindennapi életünket teszi átlátható szépségűvé.

Összességében:

  • csökkentett szakmai, fokozott pedagógiai megközelítéssel,
  • az alapkészségek élményszerű fejlesztésével,
  • a szerző érzésvilágának, gondolati indítékainak irodalmi és empatikus fölkutatásával,
  • az adott társadalmi kor szellemiségével történő azonosulással,
  • az összefüggéseket fölismerő, rendszerező készségek kifejlesztésével,
  • a zenei és kulturális ízlésformálással,
  • az ismeretek stabilizálásával és szintetizálásával,
  • az oldott éneklési alkalmak megteremtésével,
  • e tanulási folyamat eredményeként a zene a funkcionális műveltség alaptényezőjévé válhat.”11

Ez szavatolhatja csak, hogy tanítványaink az iskolai kereteken kívül is motiváltak legyenek az önművelésre, ismeretbővítésre, alkalmasint a muzsikáló közösségekbe való bekapcsolódásra.

Az ének-zene tanárnak ehhez – függetlenül attól, hogy milyen korcsoporttal foglalkozik, s milyen iskolatípusban tanít – saját tárgya tanításának zenén túlmutató, társadalmi fontosságát is fel kell ismernie és a tanításban érvényesítenie. Abban a közösségben (kerület, város, falu, község), ahol működik, meg kell teremtenie azokat a tanórán kívüli alkalmakat, melyekben környezete felismerheti az éneklés, a zene fontosságát. Feladata a zene funkcióinak olyanfajta bemutatása, amelynek segítségével a tanuló most és felnőttkorban is képes lesz pozitívan befolyásolni környezetének művészeti, zenei, sőt, közösségi életét.

Pályaorientáció

Fejlesztéséhez az orientáció korszerűsített fogalmának tisztánlátása, a korábbi pályaválasztás szóhoz viszonyítva a nyelvi különbségtétel mögötti szemléleti váltás ismerete kell. Ennek megfelelően ne konkrét pályák közti választásra, döntés előkészítésére irányuljon, hanem orientációs fejlesztő funkciója legyen. Például:

  • az érdeklődés felkeltése;
  • természetes kíváncsiság mozgósító fenntartása;
  • tehetség kibontakoztatása;
  • sikerélmény;
  • egyéni és közösségi zenei/művészeti élmények biztosítása stb. (vagyis zenével/művészettel nem csak zenére és művészetre nevelés!).

Mindezek alapján jöhet létre a tanulókban az adott területre vonatkozó önismeret és a vonzó pálya ismerete alapján a megalapozott döntés.

A tanulás/tanítás tervezésének és szervezésének fenti rendszerekben való átgondolása garanciát jelenthet nem csupán az ének-zene, hanem a többi, különböző területen folyó iskolai munka azonos irányba, a kompetenciák fejlesztésének irányába történő végzésére.

*

A tanulmány megírásához felhasznált források jegyzéke a folyóirat honlapján a tematikus bibliográfiában olvasható.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.