2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 március

A kábítószer-fogyasztás lélektani háttere a középiskolások körében

2009. június 17.

Magyarországon az eddig végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a középiskolások kábítószer-fogyasztása a kilencvenes évek első felétől kezdődően – még ha csak a kipróbálás és az alkalmi fogyasztás szintjén is – elterjedt az egész ország területén. Ennek okait, lehetséges hatótényezőit világítja meg a tanulmány egy vizsgálat alapján, mely specifikusan a debreceni középiskolások kábítószer-fogyasztási szokásait, a kábítószer kipróbálására hajlamosító pszichológiai és demográfiai tényezőket, beállítottságot és pszichológiai vonásokat tárta fel. A vizsgálat 700 fős középiskolás és büntetés-végrehajtási intézeti fiatal részvételével történt. Az eredmények számos új, az eddigi vizsgálatokban még nem vagy kevésbé kutatott tényezőkre, illetve kapcsolódó hatófaktorokra világítanak rá.

Csukonyi Csilla – Münnich Ákos

A kábítószer-fogyasztás lélektani háttere
a középiskolások körében1

A kábítószer-fogyasztás társadalmi vetülete

Kábítószer-fogyasztás a magyarországi középiskolások körében

Az „Európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és egyéb kábítószer-fogyasztásáról, valamint dohányzásáról” című európai kutatás (ESPAD ‘99) Magyarországra vonatkozó adatai szerint 1992–1999 között elsősorban a tiltott szerek fogyasztása nőtt meg a 16 éves középiskolások között, azonban a legális szerek használata sem csökkent: 1992-ben a tiltott szerek legalább egyszeri használata a megkérdezett fiatalok 11,6%-át, 1995-ben 12,1%-át, 1999-ben pedig 28,8%-át érintette. A növekedés két és félszeres a vizsgált időszakban. (A tiltott és legális szerek – utóbbiak közé tartoznak a nem orvosi alkalmazás keretében használt nyugtatók, altatók, fájdalomcsillapítók – együttes fogyasztása is nőtt: 1992-ben az érték 24,75%, 1995-ben 21,1% és 1999-ben pedig 36,8% volt.) Minden vizsgált évben a leggyakrabban használt tiltott szer a marihuána volt, de jelentős emelkedés tapasztalható az LSD és más hallucinogének, az amfetaminok és az Extasy elterjedtségében is. 1995 és 1999 között több mint háromszorosára emelkedett a marihuánát legalább egyszer használók aránya. 1999-re a különböző szerek, elsősorban a marihuána fogyasztóinak negatív megítélése csökkent (Elekes–Paksi 1999). Az előzőekben ismertetett kutatás Pest megyei (részletesebb adatokat tartalmazó) eredményei szerint a középiskola négy éve alatt közel megduplázódott a tiltott szerek fogyasztása („életében legalább egyszer próbálta” kérdés esetén). A tiltott szerek fogyasztása elsősorban a szakmunkásképző intézmények tanulóira jellemző, őket követik a szakiskolások, a szakközépiskolások, végül pedig a gimnazisták. Az alacsonyabb iskolai végzettségű apák gyermekei valamivel magasabb arányban használtak tiltott szereket ebben a középiskolás körben. A tiltott szereket fogyasztók és nem fogyasztók között azonban nem a családi és még csak nem is az iskolai változók szerint lehet különbséget tenni, hanem az életmódjellemzők tekintetében (elsősorban a szabadidős szokások vonatkozásában).

A kábítószer-használat társadalmi megítélésének feltérképezését célzó, 1999-ben 23 miskolci középiskolában végzett vizsgálat szerint a tanárok főként családi, illetve egészségügyi problémának tekintették a középiskolások kábítószer-fogyasztását (Domokos–Kulcsár 1999). Abban is majdnem mindenki egyetértett (77%), hogy ez elsősorban nem iskolai kérdés, a tanárok egytizede pedig magánügynek tekintette a kábítószerezést. A diákok szerint a tanárok sem tűntek eléggé bizalomkeltőnek ahhoz, hogy kábítószeres problémájukkal hozzájuk forduljanak. Inkább az informális csatornákat preferálták (baráti kör, osztálytársak), még kábítószeres társuk problémájával is csak egytizedük fordulna a tanárokhoz. Úgy tűnik, ez a fajta bizalmatlanság tehát kölcsönös, a diákok nem szívesen fordulnának oktatóikhoz, a tanárok nem érzik úgy, hogy az ő feladatuk lenne a kábítószeres problémákkal kapcsolatos kérdések megoldása. Abban azonban biztosan mindannyian egyetértünk, hogy esélyt kell teremtenünk arra, hogy a diákok képessé váljanak egy produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására.

A másodikos középiskolások körében végzett vizsgálatok (ESPAD) a tiltott szerek és/vagy inhalánsok életprevalenciájával (a megkérdezett eddigi élete folyamán valaha fogyasztott-e drogot) kapcsolatosan 1992-ben, 1995-ben, 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben zajlottak. A kimutatások főleg a budapesti diákok drogfogyasztási szokásairól adnak részletes képet: Budapesten az 1992 és 2000 közti időszakban az országos átlagnál jelentősen nagyobb mértékben, mintegy másfélszeresére növekedett a drogfogyasztás, és ebben az időszakban valamennyi tiltott szer életprevalencia-értéke is növekedett.

Az iskolai drogstratégia

A modern társadalmakban felértékelődik az intézményes nevelés felelőssége. A megváltozott társadalmi viszonyok következtében a szociális szféra szerepe megnőtt és feladatai kibővültek. A mai család működése során csökken az óvó-értékközvetítő hatás, mert egyrészt a szülőknek a szükségesnél kevesebb idejük jut a gyermekükre, másrészt maguknak a szülőknek is problémát okoz a jelenlegi feladatuknak való megfelelés. Különösen a kábítószer-problémára igaz ez, mert most olyan generáció nő fel, amely családi modellként nem tudja átvenni az elutasítási technikákat. A szülők pedig nem tudják, milyen tulajdonságokat, tényezőket kell erősíteniük gyermekükben a megelőzés érdekében. Ezért párhuzamosan a nevelési, oktatási intézményeknek a felelőssége is megnőtt abban, hogy miképpen és milyen eredményességgel biztosítják az eredményes szocializációhoz szükséges hatásokat (képességfejlesztés, készségek kialakítása), többek között a drogozással kapcsolatos „immunitás” megszerzéséhez. Ez nehéz és olykor konfliktusokkal teli folyamat, mert az iskola szembekerülhet ellentétes hatásokkal is (Sipos 1995).

Kábítószer-fogyasztás a büntetés-végrehajtási intézetekben

A büntetés-végrehajtási intézetekben végzett felmérés szerint a tiltott szerek használata az elítéltek között magasabb, mint a normál populációban. Az is kiderült, hogy a magyarországi börtönökben – különböző mértékben ugyan – a legtöbb tiltott szer hozzáférhető, és fogyasztásuk is jelen van az elítéltek között. Külföldi felmérésekből tudjuk, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteken belüli kábítószer-használat megakadályozása gyakorlatilag nem lehetséges, sőt a börtönnépesség az intravénás droghasználat és az ahhoz kapcsolódó fertőző betegségek (pl. AIDS) tekintetében rizikócsoportot jelent. Ma Magyarországon a büntetés-végrehajtás intézményeiben speciális, kábítószer-használókat kezelő-rehabilitáló programokra ezért fokozottan szükség van.

A kábítószer-fogyasztás hátterében álló okok

Igen nehéz annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért is fordulnak a kábítószerhez a középiskolás korú fiatalok. Minden szakirodalom érinti a tipikus okokat, illetve irányzattól, beállítódástól függően egyesek más-más okokat is megjelölnek. Az eddigi vizsgálatokban a középiskolás fiatalok az alábbi okokat jelölték meg: kíváncsiság, kalandvágy, lázadás, a felnőttektől, a valóságtól történő eltávolodás, menekülés a családi, iskolai problémák, megoldatlan konfliktusok elől, kortársak, barátok rábeszélése (szociális befolyásolás), unalom, önbizalom hiányának pótlása önigazolás, új közösségbe történő bekerülés érdekében.

A kortárscsoport és a baráti környezet fontos befolyásoló erőként szerepel a kábítószer-fogyasztás kialakulásában (Kandel 1985). Az osztálytársak, a lakókörnyezeti barátok szociális befolyásoló ereje az életkor előrehaladtával egyre növekszik. A felnőttektől elhatárolódó fiatalok csoportjához (deviáló, kábítószer-fogyasztó) való tartozás nagyon erős motiváció a dohányzás, az alkoholizálás, később a kábítószerek kipróbálásában, majd rendszeres fogyasztásában. A csoporthoz tartozás nemcsak szociális igény, hanem egyfajta kíváncsiság is, élménykeresést kielégítő lehetőség. A fiatalok különleges várakozást fogalmaznak meg csoportjaikkal szemben, egyfajta beteljesülési színtérként észlelik. A kábítószeres csoportokat pedig egyfajta misztikum, különleges romantika veszi körül, ami vonzóvá teszi az odatartozás lehetőségét, azt a hamis illúziót keltve, hogy ott vele csak pozitív dolog történhet, és a társak neki csak jót akarnak a mostoha felnőttvilággal ellentétben. Furcsa és szélsőséges világnézeti formák is teret nyerhetnek ezekben a csoportokban, amelyekre a fiatal fel sem figyel, illetve az elhatárolódás velejárójának tartja. Különösen nehéz azokban az esetekben, amikor ezek a szubkultúra-specifikus nézetek valami hiányt pótolnak, a valakihez tartozás vagy a társas támogatás szükségleteit elégítik ki. Ezekben az esetekben nagyon erős a kortárs csoport befolyásoló ereje, és a nemet mondás hiánya miatt a diák könnyen válik elfogadóvá az egyébként számára is kellemetlen helyzettel szemben, de a kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget nem vállalja. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy a serdülőket megtanítsuk korosztály-specifikusan nemet mondani a kihívásokra, elviselve a rendkívül erős csoportnyomást is (Sipos 1995).

A saját csoport tagjainak szerepe az esetlegesen igényként fellépő társas támogatás jelenségében is felmerül, mely szerint kritikus és problémás helyzetekben a másokkal való kapcsolat, a másoktól kapott támasz meghatározhatja, sőt javíthatja mind testi, mind lelki egészségünket. A társas támogatás lehetőséget nyújt a kábítószeres problémákkal kapcsolatos segítségkérésre is. A segítségnyújtás kérése, illetve az öröm megosztása másokkal feszült helyzetben érzelmi támaszt nyújthat. Vitathatatlan, hogy a kielégítő és jó minőségű kommunikáció hiánya súlyos következményekkel járhat pszichés jóllétünkre, és depresszióhoz vezető krónikus magányt, alkoholizmust és kábítószer-függőséget okozhat (Brook–Whiteman–Gordon–Cohen 1989). Az érzelmi támogatás nagy segítséget jelenthet beteg, illetve stressztől szenvedő embereknek, de minden ember lelkileg és testileg is sokkal jobb állapotba kerülhet, ha társaitól támogatást kap. A probléma (többek között a kábítószerezés) azonban ott bukkanhat fel, ahol a támaszra szoruló személy vagy nem kér segítséget a környezetétől, vagy nincsenek olyanok körülötte, akik hajlandók lennének támogatni. Ez a fajta érzelmi elszigetelődés, magány nemcsak átmeneti zavart okozhat, hanem személyiségfejlődési problémákat is, amelyek kiváltó okai lehetnek a kábítószer felé fordulásnak (Block–Keyes 1988). A támasz elmaradására kompenzációt jelenthet a „majd én megmutatom” viselkedés, mely megjelenhet az esetleges kábítószeres kínálások esetén. Egyéni traumáknak, családi tragédiáknak és komolyabb érzelmi veszteségeknek is lehetnek még „gyógyírjai” a kábítószerek, amelyek a nem megfelelőn végbement, társas támasz nélküli élményfeldolgozás pótszereként veszik át a szerepet. Bácskai és Gerevich (1997) szerint a kábítószer-használat hátterében álló okok szerint két lehetséges kategóriát különböztethetünk meg: az első kategóriába az újdonságra vágyó kipróbálók tartoznak, akik elsősorban az újfajta, extrém élményeket keresik. A második kategóriába tartozók azért használnak kábítószereket, hogy különböző élethelyzeti problémáikra, érzelmi állapotaikra valamilyen gyógyírt találjanak. Ők az öngyógyítók, akik nem örömkeresés céljából nyúlnak az „anyaghoz”, hanem gyakran lelki és érzelmi problémáik kezelésére használják a kábítószereket.

A kábítószerezés szociálpszichológiai magyarázata

A kábítószer-fogyasztás szociálpszichológiai hátterét, vagyis a társas térben, valamilyen közösségben, csoportban megjelenő, kábítószer-fogyasztásra (vagy éppen a kábítószerezés elkerülésére) hajlamosító hatótényezőket legjobban a tervezett viselkedés modellje (Ajzen–Fischbein 1980) világítja meg. Elméletük központi gondolata az az elképzelés, hogy a viselkedés irányítására, a kábítószerező viselkedésre az attitűdök és társas normák mellett más tényezők is hatnak. Az attitűdök önmagukban persze gyenge viselkedés-előrejelzők, ha a helyzetből adódó tényezők, kényszerítő erők olyan erősek, hogy az egyedi viselkedésre nincs lehetőség. Ezek a helyzeti tényezők a szociális normáknak kedveznek, általában az adott helyzetben jelen lévő speciális normákat követik a fiatalok, ha azt érzik, hogy a társak által helyesnek vélt viselkedést kell megtenniük. Emellett ez az elmélet abból a saját tapasztalatból is jól ismert feltételezésből indul ki, hogy az emberek hajlamosak szándékaikkal összhangban cselekedni. A szándék meghatározó az adott viselkedés teljesítésében (vagy éppen nem teljesítésében). A szándék három tényező függvénye: a viselkedéssel kapcsolatos attitűdök, a viselkedés szempontjából jelentős társas normák, valamint a cselekvés feletti kontroll észlelése. A viselkedés első fő meghatározója egy viselkedés teljesítésének a személy részéről történő pozitív vagy éppen negatív értékelése, vagyis a viselkedésre vonatkozó attitűd. A viselkedés második meghatározója, a társas norma arra vonatkozik, hogy a személy hogyan ítéli meg, hogy a számára fontos társak mennyire várják el tőle, hogy a szóban forgó viselkedést megvalósítsa. A társas normát két tényező befolyásolja: (1) a normatív hiedelmek, vagyis mi az a cselekvés pontosan, melynek megtételét az egyén számára fontos társak elvárják; (2) az egyén motivációja arra, hogy teljesítse ezeket a társaktól érkező elvárásokat. A kontroll fogalmát leginkább a szándékolt viselkedéssel kapcsolatos lehetséges események feletti szabályozási, befolyásolási lehetőségként lehet leírni, illetve ezt a kontrollérzést befolyásoló, akadályozó esetleges események erősségének megítélésével jellemezhetjük.

Vegyük sorjában ezeket a tényezőket a kábítószer-fogyasztás példáján keresztül! Ha egy diák még nem próbált kábítószert, és úgy véli, hogy a kábítószerezés megrövidíti az életét, rossz érzéseket és élményeket fog átélni, ha kábítószert használ, és eddig is ellenállt annak, hogy kipróbálja, akkor a kábítószerezéssel kapcsolatos attitűdje valószínűleg negatív lesz. Ebben az esetben a társas normák hatása abból áll, hogy ezt a diákot érdekli, hogy számára fontos referenciacsoportok (például a barátai) elvárják-e tőle, hogy kipróbálja a kábítószert, illetve ők kábítószereznek-e. Ha például diákunk tudja, hogy minden barátja kábítószerezik, úgy észleli, hogy a társas normák támogatják a kábítószerezést. Továbbá a viselkedés felett észlelt kontroll vonatkozásában a diák csak akkor fog kábítószerhez nyúlni, ha egyrészt úgy érzékeli, hogy megteheti, vagyis nem jár szankcióval (büntetés, törvények visszatartó szerepe) a viselkedés, másrészt úgy érzi, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a helyzetet, vagyis bármikor abbahagyhatja a kábítószerezést, amikor csak akarja. Végül a kontrollhoz szükséges, hogy a diáknak legyen lehetősége a kábítószerezésre, ezen a rendelkezésére álló szabadidő eltöltésének módját, illetve a kábítószer beszerzésének lehetőségét értjük. A diákok alkohol- és kábítószer-fogyasztási szándékait erősen befolyásolják az alkoholhoz, a marihuánához és a kemény drogokhoz kapcsolódó attitűdjeik és észlelt társas normáik. Ha a diákok azonban úgy gondolták, hogy a kábítószer kipróbálása kontrollálhatatlan hozzászokáshoz, kábítószer-függőséghez vezet, akkor az attitűdöknek és társas normáknak csökkent a hatása (Bentler–Speckart 1999). A kontroll büntetőjogi vetületét a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos jogi kérdéseken, a jogértelmezés alapelvein és az ítélkezési gyakorlat áttekintésén keresztül érthetjük meg leginkább. A szabadidő eltöltésének az elérhetőségben játszott szerepét vizsgálatunk eredményeinek bemutatásakor tárgyaljuk, ott határozzuk meg a szabadidős tevékenységek válfajait és a kábítószer-fogyasztásban betöltött szerepüket.

A vizsgálat menete és módszerei

A „Drogklinika prevenció és alkoholklinika” program keretében a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében működő Pszichometriai és Metodológiai Kutatócsoport a 2001/2002. évben széles körű empirikus kutatást folytatott a debreceni középiskolások és különlegesen veszélyeztetett helyzetű (javítóintézeti) fiatalok körében. Kérdőíves megkérdezés során feltérképeztük 600 középiskolás tanuló és 100 intézeti fiatal pszichológiai viszonyulását, attitűdjeit a kábítószer-fogyasztással kapcsolatosan. Vizsgáltuk az énideál és a kábítószerfüggőkről kialakított kép összefüggését, a kommunikáció és a segítségnyújtás szerepét a kábítószer-fogyasztásban, a felelősség kérdését, a szociális attitűdök és a környezet befolyásoló szerepét, a törvények visszatartó erejét, a betegségtudatot és a demográfiai kérdéseket. A javító-nevelő intézeti fiatalok a kábítószerezés szempontjából fokozottan veszélyeztetett és külön vizsgálandó célcsoportokat alkottak, esetükben a fentiek mellett az általuk elkövetett bűncselekmény és a kábítószerezés esetleges összefüggéseit és háttértényezőit vizsgáltuk.

A felmérésben 303 lány és 397 fiú vett részt. A kérdőív kitöltése önkéntes volt, és név nélkül történt. A kérdőíveket az osztályfőnöki órán, egy kábítószer-prevenciós előadás előtt negyed- és ötödéves jogászhallgatók töltették ki a diákokkal 14 debreceni középiskolában. Az intézeti fiatalok személyes interjú keretében töltötték ki a kérdőíveket. A prevencióhoz kapcsolódóan pszichológiai feltáró kérdőíves vizsgálatot folytattunk, melynek az volt a célja, hogy minél többet megtudjunk a fiatalok kábítószer-fogyasztási szokásairól és az esetleges fogyasztás okairól. Irányított kérdéseinkkel a hallgatók szubjektív véleményeit, ítéleteit vizsgáltuk és hasonlítottuk össze több szempontos elemzések során a fiatalok demográfiai változói (intézményi és a szociokulturális változók), a hozzáállás (észlelt jellemvonások, társas támasz), a társadalmi normák, elvárások (felelősség, törvények) és az elérhetőség szerepének témaköreiben (szabadidős tevékenységek). A válaszokat a témaköröknek megfelelően csoportonkénti összehasonlításban (pl. fiúk és lányok, kábítószert kipróbált és kábítószert nem használó diákok, középiskolás és intézetes fiatalok eredményeinek összehasonlítása) értékeltük. A kérdőívek felépítésében elsőként a szociális orientációval, a fiatal társas kapcsolataival összefüggő kérdéseket tettük fel, melyeket a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos kérdésekkel folytattunk. Demográfiai kérdések háttérváltozóként, összehasonlítási alapként jelentkeztek elemzéseink során.

Eredmények

A diákok énideájának és a kábítószer-fogyasztókról kialakított elképzeléseinek összehasonlítása mint általános attitűdvizsgálat

Abból a feltevésből indultunk ki, hogy a diákok legjobb barátjukról és a kábítószer-fogyasztókról kialakított elképzelései alapján következtethetünk a kábítószer-fogyasztás iránti pozitív vagy negatív viszonyulásukra (Huba–Bentler 1980). A közvetett attitűdhatás „ellenőrzése” céljából arra kértük vizsgálatunkban a középiskolásokat, hogy jellemezzenek egy kábítószerfüggőt. Azt feltételeztük, hogy a fiatalok nagyon könnyen azonosulnak az adott szubkulturális csoporttal, ha a kábítószert már kipróbálták. Erre azok a kutatási eredmények engednek következtetni, hogy a kábítószert használók nem jellemzik negatívan a kábítószeres személyt, mint ahogyan a kognitív disszonancia elméletére utalva (Festinger 1962), nem szívesen tekintünk károsnak olyan dolgokat, melyeket mi is nap mint nap megteszünk. Arra is választ kerestünk, hogy mennyiben különbözik a diákok által ideálisnak tartott „legjobb barát” képe a kábítószer-fogyasztókról kialakult elképzeléseiktől. Ennek vizsgálatára nyitott kérdéseket tettünk fel egy legjobb barátra és egy kábítószerfüggőre vonatkozóan, és kértük, hogy jellemezzék is őket.

Egy-két szóval jellemezd a legjobb barátodat: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Egy-két szóval jellemezz egy kábítószerfüggőt: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A nyitott kérdésekre adott válaszokat tartalomelemzésnek vetettük alá, hogy megállapíthassuk, mely pontokon térnek el, illetve mely személyiségkategóriában egyeznek a diákok elképzelései legjobb barátjukról és egy kábítószerfüggőről. Összehasonlítva a legjobb barát és a kábítószerfüggőre vonatkozó jellemzéseiket, megállapítható, hogy milyen mértékű az eltérés, illetve az egyezés a célcsoportok (fiúk és lányok, kábítószert már kipróbált és még nem kipróbált fiatalok, középiskolás és intézetes fiatalok) által használt jellemzési kategóriák összetétele és aránya között.

A kábítószeresek észlelésének elemzésekor a „Big Five” ötfaktoros személyiségmodellt követtük, mivel sok átfogó és összehasonlító kutatás eredményeképpen több kutató is arra a következtetésre jutott, hogy a „Big Five” a személyiségstruktúra legjobb leíró modellje (Costa–McCrea 1992). Ezeket a dimenziókat találták az önjellemzésekben, a természetes nyelvek szótári elemzése során, kérdőíves vizsgálatokban; gyerekeknél, felnőtteknél, egyetemi hallgatóknál, nőknél és férfiaknál; angol, német, holland, japán és magyar mintáknál (John 1990; Kun 1999). A „Big Five”, pontosabban az ötfaktoros modell az extraverzió (Extraversion: E), a neuroticitás (Neuroticism: N), a nyitottság az élmények, tapasztalatok iránt (Openness to experience: O), az együttműködés (Agreeableness: A) és a lelkiismeretesség (Conscientiousness: C) dimenziókat foglalja magában. A diákok által adott jellemzések tartalomelemzése során a „Big Five” ötfaktoros személyiségmodellt a külső, fizikai tulajdonságok pozitív és negatív kategóriáival kiegészítve 12 kategóriát állítottunk fel. Ennek alapján indirekt módon megállapíthattuk, hogy a középiskolások almintái (pl. fiú/lány, kipróbálta a kábítószert/nem próbálta, javítóintézeti/középiskolás) mely pontokon térhetnek el a jellemzési kategóriákban adott válaszaikban, és hogyan vélekednek a kábítószeresekről. Az alábbiakban az ötfaktoros személyiségmodellben jellemzően a fiatalok által adott válaszokra láthatunk példákat.

Külső tulajdonságok

Pozitív külső tulajdonságok Negatív külső tulajdonságok
Pl. szép, helyes, csinos, erős, sportos, üde, jóképű, tiszta, ápolt Pl. sárga fog, rontja az egészségét, beesett szemek, rossz fizikai állapot, ápolatlan, leépült

Az ötfaktoros személyiségmodell

Neuroticitás Emocionális stabilitás
Pl. feszült, ideges, szorongó, nincs önbizalma, kétségbeesett Pl. csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott, rendes
Extroverzió Introverzió
Pl. társaságkedvelő, szeret bulizni, vidám, közvetlen, sok barátja van, népszerű Pl. visszahúzódó, szeret egyedül lenni, zárkózott, befelé forduló
Együttműködés Antiszociális
Pl. gondoskodó, segítokész, megérto, jószívű, kiáll másokért, odaadó, meg lehet beszélni vele mindent Pl. önző, ellenséges, kötekedo, agresszív, durva, veri a családját, erőszakos
Lelkiismeretesség, megbízhatóság Megbízhatatlanság
Pl. céltudatos, határozott, becsületes, őszinte, jó tanuló Pl. szeszélyes, megbízhatatlan, figyelmetlen, feledékeny
Nyitottság "Zárt" egyének
Pl. kíváncsi, kreatív, rugalmas, eredeti, művelt, okos, sokat internetezik Pl. tompa, megrögzött, maradi, fantáziátlan, rugalmatlan

A fiúk egy kábítószerfüggőt jellemezve több negatív külső tulajdonságot soroltak fel, mint a lányok (1. táblázat). Viszont a lányok sokkal feszültebbnek, szorongóbbnak írtak le egy kábítószerest, mint a fiúk. A fiúk sokkal inkább befelé fordulónak, visszahúzódónak, agresszívnak, antiszociálisnak tartják a kábítószereseket, mint a lányok. A fiúk és a lányok is egyetértenek azonban abban, hogy a kábítószeresek megbízhatatlanok, nem lehet rájuk számítani.

A javítóintézeti fiatalok több negatív külső tulajdonsággal (pl. leépült, ápolatlan) írják le a kábítószereseket (2. táblázat), mint a középiskolások. Inkább kifelé fordulóknak, „bulizósnak” és széles baráti körrel rendelkezőként jellemzik a kábítószereseket, mint a középiskolások. A középiskolások viszont sokkal inkább szorongónak, feszültnek, magába fordulónak, kötekedőnek, agresszívnak, megbízhatatlannak, illetve lelkiismeretlennek tartják a kábítószereseket, mint a javítóintézetiek.

Azok a diákok, akik kipróbálták a kábítószert, inkább úgy jellemeznek egy kábítószerest, mint akinek több negatív külső tulajdonsága van, illetve szerintük a kábítószerezés fokozottan károsan hat az egészségre. Inkább befelé fordulónak és kevésbé megbízhatatlannak tartják a kábítószereseket. A kábítószert nem használó fiatalok a kábítószereseket feszültnek, kétségbeesettnek, szorongónak, megbízhatatlannak és kiszámíthatatlannak, illetve beszámíthatatlannak tartják (3. táblázat).

Szignifikáns eltérés van a kábítószert már kipróbált és kábítószert nem próbált diákok között abban, ahogyan egy kábítószeres személyt jellemeztek. Megfigyelhető, hogy a kábítószert használt fiatalok a kábítószeres jellemezésekor szignifikánsan több pozitív tulajdonságot (pl. feldobott), képességet (pl. jobban képes tanulni, jobb memória), személyiségvonást (pl. vicces) és külső tulajdonságot (pl. szexis) említettek, mint a kábítószert nem használó fiatalok. A kábítószert nem használó fiatalok sokkal több negatív tulajdonságcsoportot használnak a kábítószeresek jellemzésére. Például gyenge képességek (buta, nem jó tanuló), negatív viselkedések, szokások (pl. kába, szédül), negatív személyiségvonások (pl. beszámíthatatlan), negatív viszonyulás másokhoz (pl. agresszív) és negatív külső tulajdonságok (pl. túl sovány, beesett szemek) (3. táblázat).

1. táblázat . A legjobb barát és egy kábítószerfüggő jellemzéseinek nemi eltérései (%)
  Fiú Lány Fiú Lány
Legjobb barátra adott jellemzést 551 fő. Kábítószerfüggőre adott jellemzést 308 fő. N = 700 fő
 
Pozitív külső tulajdonság
Negatív külső tulajdonság
Legjobb barát 80,0 20,0 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 59,0 41,0
 
Neuroticitás
Emocionális stabilitás
Legjobb barát 0,0 0,0 77,4 22,6
Kábítószerfüggő 29,8 70,2 0,0 0,0
 
Extraverzió
Introverzió
Legjobb barát 36,1 63,9 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 54,5 45,5 60,0 40,0
 
Együttműködés
Antiszociális
Legjobb barát 46,5 53,5 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 53,8 46,2
 
Lelkiismeretesség
Megbízhatatlanság
Legjobb barát 39,1 60,9 71,4 28,6
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 51,0 49,0
 
Nyitottság
"Zárt" egyének
Legjobb barát 60,9 39,1 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 0,0 0,0

 

2. táblázat . A legjobb barát és egy kábítószerfüggő jellemzéseinek intézményi eltérései (%)
  Középiskolás Intézeti Középiskolás Intézeti
Legjobb barátra adott jellemzést 551 fő. Kábítószerfüggőre adott jellemzést 308 fő. N = 700 fő
 
Pozitív külső tulajdonság
Negatív külső tulajdonság
Legjobb barát 80,0 20,0 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 84,0 16,0
 
Neuroticitás
Emocionális stabilitás
Legjobb barát 0,0 0,0 78,3 21,7
Kábítószerfüggő 96,5 3,5 0,0 0,0
 
Extraverzió
Introverzió
Legjobb barát 96,3 3,7 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 81,8 18,2 100,0 0,0
 
Együttmuködés
Antiszociális
Legjobb barát 87,1 12,9 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 94,9 5,1
 
Lelkiismeretesség
Megbízhatatlanság
Legjobb barát 95,7 4,3 85,7 14,3
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 91,7 8,3
 
Nyitottság
"Zárt" egyének
Legjobb barát 100,0 0,0 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 0,0 0,0

 

A legjobb barát és egy kábítószerfüggő jellemzéseiben megjelenő kábítószer-használat befolyásoló szerepe a személyészlelésre (%)
  Nem próbálta a drogot Kipróbálta a drogot Nem próbálta a drogot Kipróbálta a drogot
Legjobb barátra adott jellemzést 551 fő. Kábítószerfüggőre adott jellemzést 308 fő. N = 700 fő
 
Pozitív külső tulajdonság
Negatív külső tulajdonság
Legjobb barát 100,0 0,0 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 73,0 27,0
 
Neuroticitás
Emocionális stabilitás
Legjobb barát 0,0 0,0 81,3 18,7
Kábítószerfüggő 80,7 19,3 0,0 0,0
 
Extraverzió
Introverzió
Legjobb barát 88,0 12,0 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 72,7 27,3 40,0 60,0
 
Együttmuködés
Antiszociális
Legjobb barát 82,6 17,4 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 76,9 23,1
 
Lelkiismeretesség
Megbízhatatlanság
Legjobb barát 73,2 26,8 71,4 28,6
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 83,3 16,7
 
Nyitottság
"Zárt" egyének
Legjobb barát 91,3 8,7 0,0 0,0
Kábítószerfüggő 0,0 0,0 0,0 0,0

 

A rászokás lehetősége és a betegségtudat mint a kontrollálhatóság észlelése

A különböző iskolatípusokban a kábítószer kipróbálásának arányát vizsgálva azt találtuk, hogy a javítóintézeti fiatalok próbálták ki legmagasabb arányban a drogot, a középiskolások közül pedig a szakközépiskolások. A javítóintézetesek 44,4%-a gondolta úgy, hogy alkalmi fogyasztóként rászokna a kábítószerre, a szakmunkásképzősök 33,3%-a, illetve a gimnazisták 32,2%-a valószínűsíti alkalmi használóként a rászokást. A szakközépiskolásoknak azonban csak a 29,3%-a tételezi fel, hogy rászokna a kábítószerre, ha elkezdené alkalmanként használni (Chi-négyzet = 4,893, p ≤ .033).

A kontrolltényező szerepének megjelenését a 4. táblázatban találhatjuk. Azon diákok közül, akik már kipróbálták a kábítószert, kevesebben gondolják, hogy rászoknának a kábítószerre (24,3%), mint akik nem próbálták ki a kábítószert (35%). Azok a fiatalok, akik már kipróbálták a kábítószert, sokkal inkább azt hangsúlyozzák, hogy ha csak alkalmi fogyasztóként nyúlnak kábítószerekhez, nem szoknának rá a kábítószer használatára, nem alakulna ki náluk függőségi állapot (4. táblázat).

4. táblázat . A kábítószer kipróbálása és a rászokás kapcsolata
Kipróbáltad a drogot? Rászoknál alkalmi használóként a kábítószerre? Összesen
Nem Igen
Chi-négyzet értéke = 6,183, df = 1, p ≤ .014
Nem
356
192
548
65,0%
35,0%
100,0%
Igen
115
37
152
75,7%
24,3%
100,0%
Összesen
471
229
700
67,3%
32,7%
100,0%

A betegség mint a deviáns magatartásformák (alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és függőség) jellemző összetevője nem igazán ismert a köztudatban. A deviáns magatartásformákhoz kapcsolódóan a betegséget sokkal inkább következménynek tekintik, mint oki tényezőnek. A következmények sokféleképpen csapódhatnak le: családi életek szétzilálásában, agresszív viselkedési minták áthagyományozásában, hajléktalanságban, bűnözésben és öngyilkosságban, a várható élettartam csökkenésében. E felsorolásból kitűnik, hogy a betegség csak mint testi elváltozás jelenik meg, a kábítószerezés mint betegség kevésbé elfogadott.

A kábítószert kipróbált fiatalok kevésbé tartják betegnek az alkalmi kábítószer-használókat és a kábítószerfüggőket, mint a kábítószert még ki nem próbáló fiatalok (5., 6. táblázat).

5. táblázat . A kábítószer-használat és az alkalmi drogfogyasztás megítélése (%)
  Betegek-e az alkalmi kábítószer-használók? Összesen
Nem Igen
Chi-négyzet értéke = 30,358, df = 1, p ≤ .000
Nem próbálta ki a kábítószert
57,1 81,6 62,4
Kipróbálta a kábítószert
42,9 18,4 37,6

 

6. táblázat . A kábítószer-használat és a kábítószerfüggők megítélése (%)
Betegek-e a kábítószerfüggők? Kipróbáltad a drogot? Összesen
Nem Igen
Chi-négyzet értéke = 5,298, df = 1, p ≤ .033
Nem 3,1 7,2 4
Igen 96,9 92,8 96

 

A felelősség kérdése, a kábítószeresekről kialakult attitűd vizsgálata

A személyes felelősség kérdése fontos, bár a deviáns magatartások vizsgálatának kevésbé hangsúlyozott része. Felelősségtudata csak egy életvezetésében és lelki közérzetében egészséges személynek lehet, tehát a felelősség vállalása jellemző mutatója az egyén érettségének, lelkiállapotának, szubjektív jóllétének. Kutatások eredményei azt mutatták, hogy a felelősség felvállalása azokra a személyekre volt leginkább jellemző, akik öntudatosak voltak, magas önértékeléssel rendelkeztek, és elégedettek voltak sorsuk, jövőjük alakulásával (Kindermann 1998). Azok a diákok, akik kipróbálták a kábítószert, szignifikánsan kevésbé tartják felelősnek a kábítószer befolyása alatt álló személyeket a tetteikért, mint akik még nem használtak kábítószert (7. táblázat).

7. táblázat . A felelősség és a kábítószer-használat közötti összefüggés (%)
Ha valaki kábítószer befolyása alatt áll, felelős a tetteiért? Kipróbáltad a drogot? Összesen
Nem Igen
Chi-négyzet értéke = 6,682, df = 1, p ≤ .013
Nem 19,4 29,1 21,5
Igen 80,6 70,9 78,5

A kábítószerezés miatt megbetegedett személy gyógyítási költségei a fiúk és a lányok szerint is elsősorban a kábítószer-fogyasztót terhelik, a fiúk az államot is felelősnek tartják a gyógyításban, míg a lányok inkább a kábítószeres családjára hárítják a költségeket (8. táblázat). Nincs eltérés a kábítószert kipróbált és nem próbált fiatalok között abban, hogy mindkét csoport elsősorban a kábítószeressel, másodsorban a családjával és csak végső sorban az állammal fizettetné meg a gyógyítás költségeit.

8. táblázat . Kit terhelnek a kábítószerezés miatt megbetegedett személy gyógyítási költségei? (%)
Kit terhelnek a költségek? Fiú Lány Teljes mintából Nem próbálta a drogot Kipróbálta a drogot Középiskola Intézet
Chi-négyzet értéke = 5,471, df = 1, p ≤ .032 a nemi eltérésekre
Chi-négyzet értéke = 6,309, df = 1, p ≤ .011 a kábítószer kipróbálására
Chi-négyzet értéke = 5,979, df = 1, p ≤ .028 az iskolatípusra
A kábítószer-fogyasztót 54,2 55,1 54,6 54,4 55,9 54,9 52,8
Az államot 27,5 22,1 25,1 24,5 27,0 26,0 16,7
A családját 30,2 40,6 34,7 35,9 30,3 34,1 40,3

A középiskolások és a javítóintézetiek abban különböznek, hogy bár mindkét csoport elsősorban a kábítószerest teszi felelőssé a gyógyíttatásért, a középiskolások másodsorban az államra, a javítóintézetiek pedig a kábítószeres családjára terhelnék a költségeket.

A kommunikáció és a segítségnyújtás szerepe mint szociális normák

A kábítószer-fogyasztó viselkedésére vonatkozó szociális norma vizsgálatakor azt kell figyelembe vennünk, hogy a diákok számára fontos személyek milyen irányba befolyásolják a kábítószerhez való viszonyukat. A társas támasz kérdésének vizsgálatakor abból indulhatunk ki, hogy ha a fiatalok segítségnyújtást várnak és kérnek számukra fontos személyektől, akkor ez egy feszült, problémás helyzetben érzelmi támaszt nyújt. A kábítószerrel összefüggő aktív kommunikációt, segítségkérést és segítségnyújtást vizsgáltuk. Továbbá vizsgáltuk a diákok szociális normáit abból a szempontból is, hogy a fiatalok számukra releváns személyektől milyen mértékben kérnek és várnak segítséget. Azt találtuk, hogy a kábítószer-fogyasztók kevesebbet kommunikálnak, és kevesebb kommunikációt és segítségnyújtást várnak általános kérdésekben ugyanúgy, mint a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban.

Összehasonlítottuk a fiúkat és a lányokat, illetve a középiskolásokat és a javítóintézetieket abból a szempontból, hogy a számukra releváns személyektől milyen mértékben kérnek és várnak segítséget (9. táblázat). Szignifikáns különbségek mutatkoztak az apával, az anyával, a testvérrel és a baráttal való segítségkérésben a kábítószert használók és a nem használók között. A kábítószerezéssel kapcsolatos problémáikra a fiúk leginkább édesanyjuktól, barátjuktól, az orvostól várnak segítséget, míg a lányok elsősorban barátjuktól, majd édesanyjuktól és az orvostól várnak segítséget. A középiskolások leginkább barátjuktól, illetve édesanyjuktól kérnének segítséget, legkevésbé jogászhoz, illetve a tanárukhoz fordulnának. A szakközépiskolások több mint a fele a barátjához fordulna segítségért, és ők fordulnának legkevesebb számban a tanárukhoz. A szakmunkásképzősök barátjuk, édesanyjuk segítségét kérnék elsősorban, jogásztól egyáltalán nem várnak segítséget, telefonos segélyvonalhoz és tanárukhoz nagyon kis százalékuk fordulna.

9. táblázat . Kitől várnak segítséget a diákok a kábítószerezéssel kapcsolatos problémáikra? (%)
Kitől várnak segítséget? Fiú Lány Teljes minta Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szakmun-
kásképző
Intézet
Chi-négyzet értéke = 25,150, df = 1, p ≤ .000 a nemi eltérésekre
Chi-négyzet értéke = 14,695, df = 1, p ≤ .000 az iskolatípusokra
Baráttól 40,1 55,1 46,6 47,9 53,4 42,3 29,2
Anyától 34,3 44,2 38,6 40,3 39,8 35,1 37,5
Orvostól 31,2 26,7 29,3 26,1 27,3 32,1 38,9
Apától 24,9 23,8 24,4 22,7 24,5 23,8 30,6
Testvértől 21,2 22,1 21,6 19,4 23,3 20,8 23,6
Pszicholó-
gustól
10,1 11,2 10,6 8,5 9,2 9,5 23,6
Más rokontól 7,8 5,9 7,0 5,7 6,8 7,7 9,7
Telefonse-
gélyvonaltól
5,5 5,0 5,3 5,7 6,4 2,4 6,9
Tanártól 1,8 2,0 1,9 2,4 0,8 1,8 4,2
Jogásztól 1,3 1,0 1,1 0,9 0,8 0,0 5,6
Nem vár segítséget 14,4 5,9 10,7 9,0 12,9 13,1 2,8

A javítóintézeti fiatalok szinte mindenkihez fordulnának problémájukkal, leginkább az orvostól és az édesanyjuktól várnának segítséget, de aránylag nagy számban keresnének fel pszichológust vagy jogászt is. Érdemes kiemelnünk a tanárok és a barátok szerepét a segítségnyújtásban. Míg a barátjuktól átlagosan a diákok 46,6%-a, vagyis minden második diák várna segítséget, ha kábítószerrel kapcsolatos problémája lenne, addig tanáraikhoz csak a diákok 1,9%-a fordulna, vagyis száz gyerekből csak mintegy kettő. Érdemes ezeken az adatokon elgondolkozni! Felmerül a kérdés, hogy a diákok kábítószeres problémáinak megoldására csak a tanárokat érdemes-e alaposan felkészíteni, vagy emellett képzett kortárs segítőcsoportokat kellene létrehozniuk az iskoláknak, intézményeknek.

A fiatalok közvetlen környezetében megjelenő szociális normák befolyásoló szerepe

A fiatalok környezetében élő személyek éppen úgy befolyással vannak véleményükre, szokásaikra, nézeteikre és személyiségfejlődésükre, mint a tárgyi feltételek alakulása. Ha valaki csak azért fogad el egy nézetet vagy viselkedésmódot, mert nem akar szembeszegülni a csoporttal vagy „kilógni a sorból”, konform viselkedésről beszélünk. Például ha egy serdülő legjobb barátai éppen a dohányzás előnyeit ecsetelik előtte, amellyel szemben még nincs kialakult nézete, vagy éppen közömbös számára, akkor megeshet, hogy véleménye a barátaiéhoz hasonlóan alakul, és igyekszik ő is a dohányzás pozitívumaira gondolni, előnyeit hangsúlyozni. Ugyanez lehet a helyzet más deviáns magatartásformákkal szemben, szélsőséges esetben a kábítószer-fogyasztással és a fiatalkorúak bűnözésével kapcsolatban is (Brook–Whiteman–Gordon–Cohen 1989). A csoport csak akkor befolyásolja erősen a tagjait, ha azok ragaszkodnak hozzá. Az általunk kedvelt emberek szavahihetőnek, megbízhatónak tűnnek, és fölöttébb kellemetlen érzés nem egyetérteni velük. Ezért nagyon fontos annak vizsgálata, hogy a fiatalok kábítószer-fogyasztási szokásai mennyiben hasonlítanak a környezetükben élő személyekéire, illetve kitől és honnan szerzik be információikat a kábítószerekkel kapcsolatosan, és milyen okokat említenek első helyen a kábítószer kipróbálásának indoklására (10. táblázat).

10. táblázat . A kábítószerezés elkezdése és a kábítószer-használat közötti összefüggés
Kipróbáltad a drogot? Miért kezd el valaki kábítószerezni? Összesen
Mások rábeszélik Saját hibájából (pl. kíváncsi, élvezi) Családi probléma Rossz társadalmi élet-
körülmény
Pár-
kapcsolati probléma
Iskolai prob-
léma
Chi-négyzet értéke = 13,664, df = 1, p ≤ .018
Nem 100 132 87 45 47 16 427
  23,4% 30,9% 20,4% 10,5% 11,0% 3,7% 100,0%
Igen 26 68 25 10 11 3 143
  18,2% 47,6% 17,5% 7,0% 7,7% 2,1% 100,0%
  126 200 112 55 58 19 570
  22,1% 35,1% 19,6% 9,6% 10,2% 3,3% 100,0%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
  22,1% 35,1% 19,6% 9,6% 10,2% 3,3% 100,0%

A tolerancia kérdése a szociális attitűdök, az értékelő jellegű viselkedés körébe tartozik. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatos tolerancia mértékét adott kérdéskörre irányuló skálával határoztuk meg. Szignifikáns eltéréseket találtunk a kábítószert kipróbált és kábítószert nem használó fiatalok között a kábítószeresek iránti toleranciában (11. táblázat).

11. táblázat . Mások drogfogyasztásának tolerálása és a drog kipróbálása közötti összefüggések
Mások drogfogyasztását tolerálod-e? Kipróbáltad a drogot? Összesen
Nem Igen
Chi-négyzet értéke = 11,965, df = 1, p ≤ .001
Nem 30,8 15,2 27,5
Igen 69,2 84,8 72,5

Azok a fiatalok, akik kipróbálták a kábítószert, szignifikánsan jobban tolerálják mások kábítószer-fogyasztását, mint a kábítószert nem használók (B=,2747, R= ,1792, p ≤ .000). A mások drogfogyasztásának nagyobb mértékű elfogadása a kábítószer kipróbálásának valószínűségét növeli.

A törvények visszatartó szerepe

A kábítószer-fogyasztás jogi vonatkozásainak feltérképezésére ismernünk kell a fiatalok jellemző elképzeléseit, illetve nézeteit a törvények visszatartó szerepéről. A hatályos jogszabályokról való ismeretük egyrészt tájékozottságukra mutat rá, másrészt, hogy a büntetés anticipálása, a törvények visszatartó ereje milyen erős a fiatalok szemében. A kábítószeres állapotban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban továbbá megtudhattuk, hogy a fiatalok a befolyásolt állapotot enyhítő vagy súlyosbító körülménynek gondolják. A kábítószeresekről kialakult képekből visszavezethető ezenfelül az is, hogy képesnek tartják-e őket adott esetben bűncselekmény elkövetésére is.

12. táblázat . A kábítószer-használat és a kábítószeres állapot bűncselekménnyel kapcsolatos megítélése (%)
Bűncselekmény elkövetésekor a kábítószeres állapot Kipróbáltad a drogot? Összesen
Nem Igen
Súlyosbító körülmény 83 73 80,8
Enyhítő körülmény 17 27 19,2

A kábítószert kipróbált fiatalok kevésbé tartják azt a személyt felelősnek a tetteiért, aki kábítószeres befolyásoltság alatt áll, illetve a kábítószeres állapotot a bűncselekmény elkövetésekor enyhítő körülménynek tartják (12. táblázat). Nincs azonban különbség a kábítószert kipróbált és a drogot nem használók között abban, hogy mennyire ismerik a kábítószerrel kapcsolatos hatályos jogszabályokat (p ≤ .9081).

A kontroll és az elérhetőség szerepe a szabadidős tevékenységekben

Egy eddig kevéssé vizsgált körülmény a fiatalok szabadidős tevékenységének feltárása, vagyis mely tevékenységek „hajlamosítanak” a drogfogyasztásra, melyek azok a tevékenységek, amelyek viszont mintegy távol tartják a fiatalokat a kábítószer kipróbálásától. A szabadidős tevékenységek közösségi, társas összetevőjét is vizsgáltuk abból a szempontból, hogy a közösen végzett és az önálló tevékenységek hogyan függnek össze a kábítószer kipróbálásával. A diákok szabadidős tevékenységeit és kábítószer-fogyasztási szokásaikat vizsgálva azt találtuk, hogy a sportolás, a tanulás, a szórakozós és a számítógéppel kapcsolatos tevékenységek mutatnak összefüggést a kábítószerek kipróbálásával, illetve függnek össze a kábítószer-fogyasztással (13. táblázat, logisztikus regressziószámítás). Ez azt jelenti, hogy a diákok szabadidős tevékenységeinek alakulásából megbecsülhetők kábítószer-fogyasztási szokásaik, vagyis abból, ahogyan szabadidejüket töltik, következtethetünk a kábítószerekhez való hozzáállásukra, illetve arra, hogy kipróbáltak-e valamilyen kábítószert.

A többet sportoló, többet tanuló, illetve többet számítógépező diákok kevésbé valószínű, hogy kipróbálják a kábítószert. A többet szórakozó fiatalok viszont nagyobb veszélynek vannak kitéve, nagyobb valószínűséggel próbálják ki a drogokat (13. táblázat).

13. táblázat . A szabadidős tevékenységek és a kábítószer-fogyasztás kapcsolata
Hány órát töltesz hetente... Kipróbálta (átlag) Nem próbálta (átlag) Teljes minta Szig. B R Szig.
sportolással? 4,97 6,13 5,87 ,033 -,0553 -,0942 ,0042
tévézéssel? 11,56 10,84 11,00 ,295 ,0101 ,0000 ,4467
hobbiddal? 8,15 7,26 7,45 ,171 ,0265 ,0410 ,0725
tanulással? 8,97 10,65 10,28 ,013 -,0397 -,0922 ,0042
szórakozással? 11,19 8,24 8,89 ,000 ,0617 ,1611 ,0000
olvasással? 3,19 2,97 3,01 ,552 ,0151 ,0000 ,5176
számítógépezéssel? 3,30 3,98 3,81 ,212 -,0440 -,0686 ,0198

A szabadidejüket egyedül töltő diákok közül kevesebben próbáltak már ki kábítószert, mint a másokkal több időt töltő, valószínűleg együtt szórakozó diákok (14. táblázat).

14. táblázat . A szabadidős tevékenységek végzésének módja és a kábítószer kipróbálásának összefüggése
A tevékenységeket általában hogyan végzed? Kipróbálta a drogot Nem próbálta ki a drogot Teljes minta
Chi-négyzet értéke = 12,730, df = 2, p ≤ .002
Egyedül 10,7 23,4 20,8
Társaságban 82,1 64,9 68,6
Egyedül és társaságban is 7,2 11,7 10,6

A demográfiai változók (intézményi és szociokulturális változók) szerepe

A demográfiai változók elemzésekor arra törekedtünk, hogy a feldolgozás mélyebb és összetettebb szinten történhessen. További célunk, hogy elemzési szempontjainkat kiterjeszthessük a csoportonkénti (kábítószert már kipróbált – még nem próbált, középiskolás – intézeti fiatalok) és életkoronkénti, iskolatípusonkénti, illetve nemek szerinti különbségek feltárására és értelmezésére.

A nemek összehasonlításakor azt találtuk, hogy több fiú próbálta ki a kábítószert, mint lány (15. táblázat).

15. táblázat . A nemek és a drog kipróbálása közötti összefüggés
Kipróbáltad a drogot? Fiú Lány Összesen
Chi-négyzet értéke =5,609, df = 1, p ≤ .021
Nem
298
250
528
54,4%
45,6%
100,0%
Igen
99
53
152
65,1%
34,9%
100,0%
 
397
303
700

A szülők végzettségét vizsgálva azt találtuk, hogy a középfokú végzettségű anyák és a felsőfokú végzettségű apák gyermekei próbálták ki legmagasabb arányban a kábítószert (16. táblázat).

16. táblázat . Az anya és az apa legmagasabb iskolai végzettsége és a fiatalok drogfogyasztási szokásainak összefüggése (%)
Végzettség Kipróbálta a drogot Nem próbálta ki a drogot Teljes minta
Chi-négyzet értéke = 7,584, df = 2, p ≤ .023 az anya iskolai végzettségére
Chi-négyzet értéke = 2,176, df = 2, p ≤ .045 az apa iskolai végzettségére
Anya iskolai végzettsége
Alapfokú 20,6 11,8 18,7
Középfokú 60,6 71,7 63,0
Felsőfokú 18,8 16,4 18,3
Összesen 78,4 21,6 100,0
Apa iskolai végzettsége
Alapfokú 18,5 16,6 18,0
Középfokú 61,6 60,9 61,5
Felsőfokú 19,9 22,5 20,5
Összesen 78,4 21,6 100,0

A kábítószer-fogyasztás alakulása az iskolatípussal és a diákok életkörülményeivel összefüggésben a következőképpen alakul. Általában véve a középiskolások (28%) és a javítóintézeti fiatalok (66,6%) közül egyaránt azok próbáltak ki legnagyobb arányban valamilyen kábítószert, akik a legrosszabb életkörülmények közül jöttek. A részletesebb iskolatípusonkénti felosztásban azonban láthatjuk, hogy a gimnazisták közül azok a fiatalok próbálták ki legnagyobb arányban a kábítószert (26%), akik életkörülményeiket nagyon jónak tartják (Chi-négyzet = 3,141, p ≤ .031).

Összegzés

A vizsgálat jellemző eredménye, hogy a kábítószerezés kérdéskörében a középiskolások elsősorban barátaikhoz, kortársaikhoz fordulnának, illetve tőlük várnának leginkább támogatást, a tanáraikhoz szinte csak a legvégső esetben fordulnának. A tanárok megkeresése azonos szinten mozog a jogászok szerepével a diákok elképzelése szerint, ez azért is kifejezetten érdekes, mivel egy átlagos középiskolás sokkal kisebb gyakorisággal találkozik jogászokkal, mint az őt nap mint nap tanító tanárral. A pszichológus, illetve mentálhigiénikus mint lehetséges támogató, segítő személy is hangsúlyosabban jelenik meg a pedagógusoknál, de mivel Magyarország még nem rendelkezik kialakult hagyományokkal e téren, az adott szakemberek sokkal nagyobb részt vállalhatnának, mint amennyire a középiskolások tudatában megjelennek esetleges segítő forrásként. Annál is inkább, mivel pontosabb, a kábítószer-fogyasztást negatív fényben megvilágító attitűdöt közvetíthetnek a fiatalok felé, meggyőzhetik őket a fogyasztás veszélyeiről, illetve hatékonyabban segíthetnek a fogyasztás, kipróbálás elkerülésében, mint adott kortárs csoportok, illetve baráti társaságok.

A nemek vizsgálatában egyezést találtunk Windle, Barnes és Welte (1989) eredményeivel, melyek szerint a középiskolás korosztályban a fiúk próbálják ki hamarabb és nagyobb számban a kábítószert. Ez valószínűleg a nagyobb kockázatvállalással és az irreális optimizmus nagyobb mértékű megjelenésével magyarázható: a fiúk kevésbé gondolják, hogy a kábítószer kipróbálásával rászokhatnak, függővé válhatnak. A középiskolások kábítószerezéssel kapcsolatos attitűdjei, a kortársakkal egyező normák elfogadása és követése mellett a kontrollt és az elérhetőséget találtuk a leginkább meghatározó tényezőknek a kábítószerezésben. Vizsgálatunkból kiderült, hogy a kontrollon és az elérhetőségen nem csak a hatályos jogszabályok és a rendőrség korlátozó szerepét kell értenünk, ugyanis az előrevetített büntetésnek is meghatározó szerepe van a kábítószerezés kialakulásában vagy elkerülésében. Nem találtunk szignifikáns különbséget a kábítószerező és a kábítószert nem használó diákok között a hatályos jogszabályok ismeretében. Sokkal inkább a fiatalok kontrollérzése, szabadidős tevékenységeinek alakulása, illetve alakítása lehet a kulcsmozzanat. A sportolás, a tanulás és a számítógépezés – úgy tűnik – valamilyen módon akadályt gördít a kábítószerezés kipróbálása és kialakulása útjába. A szórakozással eltöltött több idő elősegíti a kábítószerezés elkezdését. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az a diák, aki jól és hatékonyan szervezi meg idejét, konstruktívan tölti el a szabadidejét, kevésbé érzi szükségét a kábítószer kipróbálásának, mint a többet szórakozó fiatalok. A másik lehetséges magyarázat éppen a mások társaságában eltöltött szabadidőben rejtőzhet. A mások befolyásoló szerepe a szabadidő eltöltésében, a kábítószer elérhetőségében jelenhet meg leginkább.

A kábítószerezés jelenségét igen nehéz megragadni, mivel kialakulását sok tényező befolyásolhatja, és ezek súlyát egyénenként lenne érdemes vizsgálni, specifikus egyéni életútelemzés segítségével. Mégis vannak azonban olyan hajlamosító szociokulturális és demográfiai tényezők, melyeket érdemes figyelembe venniük mind a megelőzéssel foglalkozó, mind a kábítószerezésből való kilépést segítő szakembereknek.

 

Hivatkozott irodalom

Ajzen, I. – Fischbein, M. (1980): Understanding Attitudes and Predicting Social Behavior. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall.

Bácskai E. – Gerevich J. (1997): Ifjúság és drogfogyasztás. Animula, Budapest.

Bentler, P. M. – Speckart, G. (1999): Models of Attitude-behavior Relations. McGraw-Hill, New York.

Block, J. H. – Keyes, S. (1988): Longitudinally Foretelling Drug Usage in Adolescence: Early Childhood Personality and Environmental Precursors. Child Development, 59. 336–355. o.

Brook, J. S. – Whiteman, M. – Gordon, A. S. – Cohen, P. (1989): Changes in Drug Involvement: A longitudinal Study of Childhood and Adolescent Determinants. Psychological Reports, 65. 707–726. o.

Costa, P. T. – McCrae, R. R. (1992): NEO PI-R Professional Manual. PAR, Odessa, Florida.

Domokos T. – Kulcsár L. (1999): Kábítószer-használattal kapcsolatos tanulói és pedagógusvizsgálat Miskolcon. Kutatási beszámoló. Echo Oktatási Műhely, Budapest.

Elekes Zs. – Paksi B. (1999): Fiatalok szenvedélyei?! (Alkohol- és drogfogyasztás, valamint dohányzás a budapesti középiskolások körében 1999-ben.) Századvég új folyam, 13. 43–56. o.

Festinger, L. (1962): A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford University Press, California.

Huba, G. J. – Bentler, P. M. (1980): The Role of Peer and Adult Models for Drug Taking at Different Stages of Adolescence. Journal of Youth and Adolescence, 9. 449–465. o.

John, O. P. (1990): The ”Big Five” factor taxonomy: Dimensions of Personality in the Natural Language and in Questionnaires. In Pervin, L. A. (ed.): Handbook of Personality: Theory and Research. Guilford, New York.

Kandel, D. B. (1985): On Processes of Peer Influences in Adolescent Drug Use: A Developmental Perspective. Advances in Alcohol and Substance Abuse, 4. 139–163. o.

Kindermann, W. (1998): Drogveszély és drogfüggőség. Magyar Karitász, Budapest.

Kun Á. (1999): Van-e általános érvényű személyiségtaxonómia? Az ötfaktoros személyiségmodell. Alkalmazott Pszichológia, 2. 61–73.

Sipos K. (1995): Drogmegelőzés az iskolában. Magyar Testnevelési Egyetem T. Kiadó, Budapest.

Windle, M. – Barnes, G. M. – Welte, J. (1989): Causal Models of Adolescent Substance Use: An Examination of Gender Differences Using Distribution-free Estimators. Journal of Personality and Social Psychology, 56. 132–142. o.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.