2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997 háttértanulmányai

Mérlegen a középiskola

2009. június 17.

Marián Béla:

MÉRLEGEN A KÖZÉPISKOLA

Közvélemény-kutatás a középiskola feladatairól és a tanárok megbecsüléséről

1996. DECEMBER

Az adatokat elemezte és a tanulmányt írta: Marián Béla.




AMarketing Centrum Országos Piackutató Intézet Közvélemény-kutató Üzletágának munkatársai 1996. november 29. és december 3. között 1.001 véletlenszerűen kiválasztott választópolgárt kerestek fel személyesen, az ország 100 pontján. A mintavételi pontok tükrözik az ország település szerkezetét. Ugyanakkor a véletlen kiválasztás miatt a minta összetétele a nemek, az életkor és az iskolai végzettség szerint kismértékben eltér az 1990-es népszámlálási adatok alapján várhatótól. Ezeket a kisebb eltéréseket matematikai módszerrel, úgynevezett többszempontos súlyozással korrigáltuk. A közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően általában 3 - 5 százalék. Az adatfelvételre az OKI Kutatási Központja adott megbízást. A tanulmányban felhasználtuk néhány adatott a Marketing Centrum régebbi adatfelvételeiből is. Ezek a felmérések is 1.000 fős országosan reprezentatív mintákon alapultak.

1. MIT TANULJANAK A DIÁKOK A KÖZÉPISKOLÁKBAN?

A közvélemény azt várja el az oktatási rendszertől, hogy sokoldalúan képzett, a munkaerőpiacon sikeresen szereplő, egészséges, megbízható állampolgárokat neveljen. Kiderül ez abból is, hogy a vallási ismeretek kivételével szinte minden tantárgy, tudományterület oktatását egységesen nagyon fontosnak tartják az emberek a középiskolákban, illetve minden készségre és képességre azt mondták: nagyon fontos, hogy az iskola törekedjen ezek kialakítására.(1. és 2. ábra).

A Marketing Centrum 1996. decemberi adatfelvétele során a megkérdezettek 98 százaléka vállalkozott arra, hogy "iskolai osztályzatok" segítségével választ adjon arra a kérdésre: mennyire tartja fontosnak 11 tárgy, terület oktatását a középiskolákban. A válaszokat a közvélemény-kutatási gyakorlatban szokásos módon 100 fokú skálákra vetítettük. A fontossági-index a magyar nyelv és irodalom esetén volt a legmagasabb: 97 pont. Ez az érték az jelzi, hogy alig akadt olyan válaszadó, aki ötösnél lejjebb értékelte volna a tárgy tanításának fontosságát. A legalacsonyabb index értéket a vallástörténet megítélésénél regisztráltuk. Az itt mért 72 pont a 3,87-es átlagnak felel meg, azaz ennél a tárgynál a négyes szolgált a modális vélemény kifejezésére. Az állampolgári ismeretek, a műszaki tudományok és a művészetek a legfontosabbaknak, illetve a kevésbé fontosnak tartott tárgyak között helyezkednek el (85-79 pontos indexértékkel). Ezeknél a tárgyaknál is az ötös a modális érték, bár számottevően sokan adtak ennél gyengébb "osztályzatokat" is.

Mivel szinte minden tárgy középiskolai oktatását közmegegyezésszerűen a lehető legfontosabbnak tartják az emberek, az egyes társadalmi csoportok között csak árnyalatnyi különbségek mutathatóak ki. A magyar nyelv és irodalom oktatásának indexe egyedül a budapestiek körében alacsonyabb valamivel az átlagosnál. Az idegen nyelveknek a diplomások és a városokban élők még az átlagosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A matematika index értéke meglepő módon az érettségizettek, a fővárosiak és a 30 évnél fiatalabbak körében 2-3 ponttal elmarad az átlagostól, ugyanők viszont átlag fölötti jelentőséget tulajdonítanak a számítástechnikának.

A társadalomtudományok (történelem, földrajz stb.) fontosságának megítélésében is csak életkori és nemi különbségeket találtunk, nevezetesen a harminc évnél fiatalabbak körében 5 ponttal alacsonyabb az index értéke, mint a 60 évnél idősebbeknél regisztrált, míg nők körében 3 ponttal magasabb az érték, mint a férfiak körében. Ugyancsak életkori különbség van a természettudományok terén (kémia, biológia, fizika stb.) is, és ez azt jelzi, hogy az oktatási rendszerből éppen csak kilépők valamivel kisebb jelentőséget tulajdonítanak az elméleti tudásnak, mint az idősebbek.

Ezeket a véleményeket meglepő módon érdemben nem befolyásolja az a tény, hogy valakinek van-e 18 évnél fiatalabb gyermeke vagy sem. Ugyanakkor a képzettebb, mobilabb társadalmi rétegek hajlamosak a gyakorlatiasabb ismereteket preferálni az elméleti jellegű tudással szemben.

A testnevelés középiskolai oktatásának a diplomások, a vidéki városokban élők és a 30-45 évesek tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget. Az állampolgári ismereteknek pedig a nők és a 60 évnél idősebbek. A műszaki ismeretek oktatását azok érzik a legfontosabbnak, akiknek nincs 18 évnél fiatalabb gyermekük. A művészetek oktatásának kérdése már valamivel jobban megosztja a társadalmat, mint az eddigiek. A nők, a nagyvárosokban élők (Budapest és a megyeszékhelyek) és a hatvan évnél idősebbek lényegesen fontosabbnak tartják ezt a területet, mint a társadalom más rétegei.

A legkevésbé fontosnak a vallástörténet tanítását tartja a közvélemény, ennek megfelelően e tárgynál a legnagyobbak a társadalmi különbségek (bár itt sem drámaiak). Természetesen a rendszeres templomba járók (akik legalább havonta többször vesznek részt istentiszteleten) tartják a legfontosabbnak a vallási nevelést, de a 60 évnél idősebbek és a nők is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a tárgynak, mint a fiatalabbak és a férfiak. A vallástörténet középiskolai oktatása alatt azonban nem teljesen azonos dolgot ért minden ember. Van, aki vallásoktatásra gondol, és van, aki az általános kultúrtörténet vallási aspektusaira. Jól jelzi ezt, hogy mind a diplomások, mind az érettségi nélküliek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a tárgy oktatásának, mint az érettségizettek.

1. ábra

2. ábra

A kutatás során arra is rákérdeztünk, hogy az iskola milyen képességek kifejlesztésére törekedjen. A kérdés szó szerint így hangzott: A következő képességeket a fiatalok elsajátíthatják az alatt az idő alatt, amíg kötelesek iskolába járni. Ön szerint mennyire fontos, hogy az iskola törekedjen az olyan képességek kifejlesztésére, mint például, hogy a tanulóknak legyen önbizalmuk? Kérem, osztályozza egytől ötig az iskolai érdemjegyek alapján!

A válaszokat ismét százfokú skálára vetítettük, és a 2. ábrán jól látszik, hogy a kérdőíven szereplő valamennyi képesség elsajátítását nagyon fontosnak tartja a közvélemény. A leges legfontosabbnak a szakképzettség megszerzését, a viszonylag legkevésbé fontosnak pedig a másság elfogadását, a toleranciát tartják, azaz azt, hogy a fiatalok megértsék a világ többi országait és együtt tudjanak élni különböző származású emberekkel.

Mivel ezeknek a kérdéseknek a megítélése is közmegegyezésszerű, itt is csak árnyalatnyi különbségek vannak az egyes társadalmi-demográfiai csoportok körében észlelt index átlagok között.

A 30 évnél idősebbek fontosabbnak tartják, hogy a fiatalok törekedjenek tanulmányaik folytatására, mint maguk a fiatalok. A diplomások és a budapestiek pedig az átlagosnál kevésbé tartják az iskola céljának, hogy jó állampolgárokat neveljen. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy a "jó állampolgáron" néhányan alattvalót értenek. Végül a nők valamivel fontosabbnak érzik a toleranciára nevelést, mint a férfiak.

2. MENNYIRE HATÉKONY A KÖZÉPISKOLA

Az 1. és a 2. ábrákon jól látszik, hogy a polgárok lényegesen árnyaltabban ítélik meg a középiskolák hatékonyságát, mint a célok fontosságát, valamint az is, hogy a képesség fejlesztés területén valamivel kevésbé elégedettek az emberek, mint az egyes tantárgyak oktatásának területén.

Annak együttjárásai alapján, hogy a válaszadók szerint mennyire tanítják jól az iskolában a 11 tárgy két csoportot alkot az emberek fejében*. Az első csoportba a hagyományos középiskolai tárgyak kerültek: a természet- és társadalom-tudományok, az idegen nyelvek, a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika. A második csoportba a kiegészítő tárgyak kerültek: a testnevelés, a művészetek, a vallástörténet, az állampolgári ismeretek és a műszaki tudományok. A számítástechnika - nagyjából egyforma súllyal - mindkét faktorban jelen van.

* Ez azt jelenti, hogy a 11 tárgy oktatásának elégedettségi indexei két faktorba rendeződnek.

A két faktor eléggé szorosan korrelál egymással**. Ez viszont azt jelzi, hogy alapvetően egy általános attitűd határozza meg azt, hogy ki mennyire biztos abban, hogy az említett tárgyakat jól tanítják a középiskolákban és az, hogy melyik csoportba tartozó tárgyról van szó csak modulálja az alapvéleményeket.

** A legjobb megoldást nem ortogonális rotációval nyerjük, a két faktor közötti korrelációs együttható értéke: r=+0,6.

Mindez egyben azt eredményezi, hogy a 11 tárgy elégedettségi pontszámaiból képezhető egy skála, amely finoman méri, azt hogy a válaszadók mennyire elégedettek a középiskolák szaktárgyi munkájával***.

*** A skála reliábilis: a Cronbach a=0,93.

A százfokú általános elégedettségi index átlaga 64 pont. Ez azt jelzi, hogy a közvélemény a közepesnél jobbra értékeli a középiskolák oktatási tevékenységét.

Az általános elégedettséget tulajdonképpen csak a válaszadók iskolai végzettsége és lakóhelye befolyásolja. A diplomások és a budapestiek lényegesen kritikusabbak az átlagosnál (1. táblázat).

1. táblázat - Általános elégedettség a középiskolai oktatással

  százfokú skála

nincs érettségijük 65
érettségizettek 63
diplomások 59

budapestiek 56
megyeszékhelyeken élők 67
más városokban lakók 65
falusiak 65

válaszadók 64

A 2. ábrán látható nyolc nevelési cél nem különül el külön faktorokba az emberek fejében, de ezek átlaga is egy reliábilis skálát alkot (Cronbach a=0,91). A középiskolák nevelő munkájával való általános elégedettség százfokú mutatójának átlaga 56 pont, tehát jelentősen alacsonyabb, mint a szaktárgyi munkával való elégedettség átlag pontszáma.

Az index értékeket itt is hasonlóan befolyásolja a válaszadók iskolai végzettsége és lakóhelye, mint a szaktárgyi munka megítélésénél. Ezen kívül csak azt találtuk, hogy az egygyerekesek elégedetlenebbek az iskola nevelő munkájával, mint azok, akiknek nincs gyerekük, illetve több gyereket nevelnek (2. táblázat).

2. táblázat - Általános elégedettség a középiskolai neveléssel

  százfokú skála

nincs érettségijük 56
érettségizettek 55
diplomások 53

budapestiek 53
megyeszékhelyeken élők 58
más városokban lakók 58
falusiak 55

nincs 18 évnél fiatalabb gyerekük 57
egy 18 évnél fiatalabb gyerekük van 52
több 18 évnél fiatalabb gyerekük van 58

válaszadók 56


Munkatársaink a tanév kezdete előtt, 1996. augusztusában megkérték az embereket, hogy osztályozzák le az általános iskolai, a középiskolai és a felsőfokú oktatás színvonalát. Az értékelésre a megkérdezettek 84, 75, illetve 64 százaléka vállalkozott, és általában közepesre értékelték mindhárom oktatási szint színvonalát (3. ábra). Az értékeléseket a válaszadók életkora és iskolai végzetsége befolyásolja. A legfiatalabbak (18-29 évesek) átlagai rendre 2-3 tizeddel magasabbak, mint a 60 év fölöttieké, a diplomásoké viszont 3-4 tizeddel rosszabbak, mint az érettségi nélkülieké.

Az, hogy az emberek véleménye nem igazán kedvező megmutatkozik abban is, hogy a relatív többség szerint az utóbbi egy-két évben romlott az oktatás színvonala. Ugyanakkor ‘95 augusztusában lényegesen többen vélekedtek így, mint ‘96-ban (4. ábra). A helyzet változásának megítélése eléggé szorosan együttváltozik az oktatás színvonalának aktuális megítélésével, de a válaszokat befolyásolja a közvéleménynek az az általános beállítódása is, hogy régen minden jobb volt. Ez az attitűd különösen a kevésbé iskolázottakra és az idősebbekre jellemző, így ők még az átlagosnál is nagyobb arányban érzik úgy, hogy romlott az oktatás színvonala.

3. ábra

4. ábra

Az emberek nagy részének természetesen nincsenek tényeken alapuló ismeretei az oktatásról. Még azoknak sem, akiknek van iskolás korú gyermekük, hiszen az ő mutatóik általában alig különböznek azokétól, akiknek nincs 18 évnél fiatalabb gyermekük. A kevéssé árnyalt értékelés kiderül abból is, hogy kormány közoktatás fejlesztési erőfeszítéseinek megítélése teljesen párhuzamosan alakult a kormány tevékenységének általános értékelésével (5. ábra). Ugyanakkor a Marketing Centrum ‘96 december elején készült felmérése szerint viszont jelentősen javult a kabinet közoktatási tevékenységének megítélése, miközben az általános megítélés romlott.

A legnagyobb rés a kormány általános értékelése és a közoktatás fejlesztésének területén történő megítélése között az MSZP támogatói és a diplomások és a községekben élők körében mutatkozik. A jelenlegi kormányról egyedül az MSZP támogatói vannak viszonylag kedvező véleménnyel. A közoktatás fejlesztésének területén is ők a legelégedettebbek, de náluk ennek a részterületnek a megítélése kedvezőtlenebb az általános megítélésnél, míg a többi párt támogatóinak körében általában kedvezőbb. A kabinet általános elégedettségi mutatója a diplomások körében a legmagasabb, ugyanakkor ők legelégedetlenebbek a közoktatás fejlesztésének területén kifejtett kormányzati tevékenységgel (3. táblázat).

5. ábra

4. táblázat - A kormány tevékenységének megítélése

(1996. negyedik negyedévi összevont adatok, N=300)

  általánosértékelés aközoktatás fejlesztése

18-29 évesek 25 31
30-45 évesek 23 25
46-59 évesek 23 26
60 év fölöttiek 26 28

nincs érettségijük 23 28
érettségizettek 25 25
diplomások 30 22

budapestiek 24 26
megyeszékhelyen lakók 23 25
más városokban élők 26 26
falusiak 24 30

MSZP támogatók 46 37
SZDSZ támogatók 30 29
MDF támogatók 21 32
KDNP támogatók 21 27
Fidesz támogatók 20 26
FKGP támogatók 18 25

válaszadók 24 27

3. AZ ISKOLA ÉS A TÁRSADALOM

A magyar közvélemény hatalmas felelősséget ró az iskolára a fiatalok személyes és társadalmi fejlődésében. A megkérdezettek negyede úgy vélekedik, hogy az iskola felelőssége nagyobb, mint a családé, az emberek fele pedig azt válaszolta, hogy az iskola felelőssége megegyezik a családéval. Mindössze a megkérdezettek 15 százaléka vélekedik úgy, hogy az iskola felelőssége kisebb, mint a családoké a fiatalok személyes és társadalmi fejlődésében (6. ábra).

6. ábra

A kérdés megítélését befolyásolja a válaszadók iskolai végzettsége és pártállása. Az iskolára a legnagyobb felelősséget az érettségi nélküliek és meglepő módon a konzervatív pártok hívei hárítják, a legkisebbet pedig a diplomások és az SZDSZ támogatói (7. és 8. ábra). A két liberális párt (a Fidesz és az SZDSZ) hívei abban hasonlítanak egymásra, hogy körükben abszolút többségben vannak azok, akik szerint az iskola és család felelőssége egyforma, ám a Fidesz támogatói körében azok vannak relatív többségben, akik nagyobb felelősséget rónak az iskolára, mint a családra.

7. ábra

8. ábra

Azt, hogy ekkora felelősséget tulajdonított a közvélemény az iskolának a fiatalok személyes és társadalmi fejlődésében a családhoz viszonyítva, a kérdés megfogalmazása is befolyásolta, elsősorban a társadalmi jelző. A Marketing Centrum munkatársai 1995. februárjában arra kérték az embereket, mondják meg különböző tényezőkről, mekkora szerepet játszanak abban, hogy egy gyerek milyen felnőtté válik: nagyon nagyot, elég nagyot, elég kicsit vagy semekkorát. A válaszokat szokás szerint százfokú skálákra vetítettük és azt tapasztaltuk, hogy az intézményes nevelésnek alárendelt szerepet tulajdonítanak az emberek a szülőkhöz képest (9. ábra). A mostani és ‘95 februári kutatás eredményei közötti különbséghez a kérdések eltérésén kívül a szövegkörnyezet különbözősége is hozzájárul. A mostani vizsgálat során a család és az iskola szerepének összevetését firtató kérdést az iskolák szerepével és hatékonyságával kapcsolatos kérdések után tettük fel, míg ‘95 februárjában általános politikai kérdéseket követően, egy nevelési problémákkal foglalkozó kérdőívblokk első kérdéseként kérdeztük: mekkora szerepe van a szülőknek abban, hogy milyen felnőtté válik egy gyerek (10. ábra).

9. ábra

A társadalmat az egyházak szerepének megítélése osztja meg a legjobban. A rendszeres templomba járók nagyobb szerepet tulajdonítanak neki, mint az iskoláknak és a pedagógusoknak, míg a vallástalanok még az átlagosnál is jóval jelentéktelenebbet. A kevésbé iskolázottak az intézményeknek (iskola, óvoda) tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, míg a diplomások a pedagógusoknak. Az is érdekes adat, hogy az egyéni szabadságjogokat legmarkánsabban képviselő SZDSZ híve, az átlagosnál lényegesen nagyobbnak látják a kortársak és könyvek szerepét a felnőtté válásban, mint mások.

Az emberek nagyon fontosnak tartják, hogy az iskola szoros kapcsolatot tartson a szülőkkel, és tulajdonképpen ez oldja fel a mostani és a ‘95 februári eredmények közötti látszólagos ellenmondást. A gyerekek szocializációjában az oktatási intézményeké a kitüntetett a szerep, de a jellem formálást a szülök feladatának/felelőségének érzik az emberek.

A legtöbben elsődlegesen fontosnak tartják, hogy az iskola nyújtson segítséget a tanulási nehézségek leküzdésében és adjon pályaválasztási tanácsokat. Az iskola céljainak megvalósításához szinte mindenki fontos tartja a fegyelem fenntartását, ugyanakkor a közvélemény szerint csak másodlagosan fontos az erős kezű osztályfőnök, a rendszeres házi feladat (9. ábra).

A 9. ábrán szereplő valamennyi item index átlaga valamivel alacsonyabb a budapestiek körében, mint vidéken. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent kevésbé fontosnak tartanak, hanem inkább arról van szó, hogy ők árnyaltabban igyekeztek válaszolni. Ettől eltekintve viszont csak a fegyelemmel kapcsolatos kérdések megítélésében találtunk társadalmi-demográfiai különbségeket.

A fegyelem fenntartásának, az erőskezű osztályfőnöknek és a rendszeres házi feladatnak tulajdonított fontosság erősen korrelál egymással, és a három kérdésre adott válaszok alapján jól elkülöníthető a válaszadók két csoportja: a fegyelmezők és az engedékenyek. Tulajdonképpen minden társadalmi csoporton belül a fegyelmezők vannak többségben, de különösen magas az arányuk a nők, a 60 évnél idősebbek, a falusiak és az iskolázatlanok körében. Ugyanakkor ezt a beállítódást a fenti szempontokon kívül gyakorlatilag nem befolyásolja más tényező (4. táblázat).

10. ábra

4. táblázat - Az iskolai fegyelmezéshez való viszony alapján képzett csoportok arányai

  fegyelmező engedékeny

férfiak 68 32
nők 23 77

18-29 évesek 67 33
30-45 évesek 70 30
46-59 évesek 72 28
60 év fölöttiek 88 17

nincs érettségijük 76 24
érettségizettek 68 32
diplomások 58 42

budapestiek 66 34
megyeszékhelyen lakók 73 27
más városokban élők 71 29
falusiak 78 22

válaszadók 73 27


A közvélemény alapvetően pártolja az iskolák önállósát, és meglepő módon csak abban korlátoznák számosan az intézményeket, hogy milyen tantárgyakat tanítsanak. Ugyanakkor a munkáltatói jogosítványokat és a költségvetést teljesen az iskolák ügyének tekinti a többség (11. ábra). Mindez az eddigi adatokkal összhangban azt sugallja, hogy a magyar társadalom a hagyományos oktatási rendszerben gondolkozik, ahol a tartalmi kérdésekről központilag döntenek, ugyanakkor az iskolák költségvetési és munkáltatói szempontból szabadok.

11. ábra

A hat terület a válaszok együttjárásai alapján valójában két csoportba rendeződik. Az elsőbe az iskola költségvetése, a pedagógusok kiválasztása és a munkabérek, munkakörülmények megállapítása tartozik, míg a másodikba a tantárgyak kiválasztása, az oktatás módjának megválasztása és a óraszámok meghatározása. Tovább elemezve az adatokat azt látjuk, hogy a válaszadók (a megkérdezettek 94 százaléka) három csoportba sorolhatók.

Az első csoport tagjai (a válaszadók 14 százaléka) az átlagosnál jobban korlátoznák az iskolát munkáltatói jogosítványaiban, a második csoport tagjai (a válaszadók 29 százaléka) pedig a tartalmi kérdésekben. Végül a legnépesebb csoport (a válaszadók 57 százaléka) minden területen az átlag közelében van. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az átlagos (általában teljesen szabadságpárti)véleménycsoporttól többé-kevésbé pontosan elkülönül a tartalmi, illetve a munkáltatói jogosítványokban korlátozók köre.

A három csoport arányai iskolai végzettség és a lakóhely mérete szerint eltérőek. A diplomások és a nagyvárosokban élők között gyakoribb a központi tanterv híveinek aránya az átlagosnál, míg a kevésbé iskolázottak és a kisebb településeken élők inkább munkáltatói jogosítványaikban korlátoznák az intézményeket (5. táblázat).

5. táblázat - Az iskolai szabadságának megítélése alapján képzett csoportok arányai

  amunkáltatói jogokat korlátozná átlagos tartalmilagkorlátozna

nincs érettségijük 16 57 27
érettségizettek 12 57 31
diplomások 6 59 35

budapestiek 9 51 40
megyeszékhelyen lakók 11 57 32
más városokbanélők 14 62 24
falusiak 19 58 23

válaszadók 14 57 29

4. A TANÁRI PÁLYA TÁRSADALMI MEGBECSÜLTSÉGE

A középiskolai tanári pályát közepesen megbecsült foglalkozásnak tartja a közvélemény. Ugyanakkor a diplomások, a legmagasabb jövedelműek és az SZDSZ támogatói alig megbecsült foglakozásnak tartják (12. ábra és 6. táblázat).

12. ábra

Az emberek azért nem tartják igazán megbecsültnek a középiskolai tanári pályát, mert szerintük az alulfizetett. Mindössze a megkérdezettek ötöde gondolja azt, hogy ugyanannyi vagy kevesebb fizetést kellene kapniuk a középiskolai tanároknak, mint amennyit most kapnak (13. ábra). Ha a válaszokat egy úgynevezett mérleg-indexre vetítjük, az átlag +48 pont. A mérleg-index értéke -100 lenne, ha minden válaszadó azt gondolná, hogy a középiskolai tanároknak sokkal kevesebb fizetést kellene kapniuk, és a mutató értéke akkor lenne +100, ha mindenki azt mondta volna, hogy sokkal magasabb béreket kellene adni a középiskolai tanároknak. A +48 pont így azt jelenti, hogy a közvélemény szerint egy kicsivel magasabb fizetések lennének indokoltak a középiskolai tanárok számára.

6. táblázat - Mennyire becsülik meg a középiskolai tanári pályát?

  százfokú skála

nincs érettségijük 48
érettségizettek 49
diplomások 39

jövedelemszerinti alsó 20% 48
jövedelemszerinti alsó közép 47
jövedelemszerinti közép 51
jövedelemszerinti felső közép 50
jövedelemszerinti felső 20% 42

Fidesz támogató 51
MDF támogató 51
KDNP támogató 50
MSZP támogató 49
FKGP támogató 46
SZDSZ támogató 36

korlátoznáaz iskolák munkáltatói jogait 45
korlátoznáa tanszabadságot 43
átlagosanadna szabadságot az iskoláknak 50

válaszadók 48

13. ábra

Az, hogy valaki mennyire érzi alacsonynak a középiskolai tanárok fizetését részben tájékozottsági kérdés, részben a saját jövedelmétől függ. A legnagyobb arányban a diplomások, a budapestiek és a legmagasabb jövedelműek emelnék a középiskolai pedagógusok bérét. A fenti szempontokon kívül (részben azokkal összefüggésben) az éltkor és a pártállás is befolyásolja a válaszokat. A 60 évnél idősebbek, valamint a KDNP, az MDF és az SZDSZ hívei még az átlagosnál is nagyobb arányban emelnék a béreket (7. táblázat).

Az, hogy a középiskolai tanári pályát rosszul fizetetnek tartják az emberek kiderül abból is, hogy 11 foglalkozás közül ebből a szempontból csak a 7. helyre rangsorolták a válaszadók. A középiskolai tanároknál már csak az általános iskolai és óvodai pedagógusokat, valamint a lelkészeket és a könyvtárosokat tartja rosszabbul fizetetnek a közvélemény (14. ábra).

Társadalmi presztizse szerint átlagosan viszont a 6. helyre rangsorolták a középiskolai tanári pályát a válaszadók (15. ábra).

Az anyagi megbecsültség és a társadalmi presztízs rangsor különbsége átlagosan -0,73. Ennél nagyobb rést az anyagi és a társadalmi megbecsültség között csak az óvodai és általános iskolai pedagógusoknál érzékel a közvélemény (16. és 17. ábra). Ugyanakkor a jogászokat, a lelkészeket, az újságírókat, a közgazdászokat és a gépészmérnököket túlfizetettnek érzik az emberek.

7. táblázat - Mennyire kellene emelni a középiskolai tanárok fizetését

  mérleg-index

nincs érettségijük +45
érettségizettek +49
diplomások +68

jövedelemszerinti alsó 20% +43
jövedelemszerinti alsó közép +43
jövedelemszerinti közép +42
jövedelemszerinti felső közép +55
jövedelemszerinti felső 20% +62

budapestiek +62
megyeszékhelyen lakók +52
más városokban élők +46
falusiak +40

18-29 évesek +40
30-45 évesek +49
46-59 évesek +48
60 év fölöttiek +55

SZDSZ támogató +60
MDF támogató +58
KDNP támogató +57
Fidesz támogató +51
MSZP támogató +50
FKGP támogató +39

válaszadók +48


14. ábra

15. ábra

16. ábra

17. ábra

A pedagógusi pálya társadalmi elismertségének ellentmondásossága a Marketing Centrum egy régebbi vizsgálatából is kiderült. 1996 június elején (tehát a pedagógus nap környékén) munkatársaink megkérték az embereket, hogy "iskolai osztályzatokkal" értékeljenek 19 foglalkozást aszerint, hogy mennyire tartják azokat szimpatikusnak. A válaszokat szokás szerint százfokú skálára vetítettük, és az derült ki, hogy az orvosi pálya után a pedagógusit tartják a legrokonszenvesebbnek az emberek (18. ábra). A százfokú index kritikus értéke az 50 pont. Ez alá csak a politikusok kerültek, azaz ez az egyetlen foglalkozás, amelyik több válaszadónak ellenszenves, mint rokonszenves.

Munkatársaink arra is felkérték az embereket, hogy a 19 foglalkozást értékeljék rangja, megbecsültsége szerint is. Ennél a kérdésnél a jogászok, a számítástechnikusok, a politikusok és a menedzserek kerültek a lista élére, és a pedagógusinál csak a mezőgazdasági termelői, az ipari szakmunkási, a szociális munkási és a rendőri pálya rangját, megbecsültségét érzik alacsonyabbnak az emberek (19. ábra).

A két index különbsége a mezőgazdasági termelőknél és a politikusoknál a legnagyobb, +33, illetve -32 pont. Az előjel azt fejezi ki, hogy a politikusuk rangját, megbecsültségét lényegesen nagyobbnak érzik az emberek, mint amennyire rokonszenves nekik ez a pálya, míg a mezőgazdasági termelők rokonszenvesek, ám szinte mindenki (így maguk az érintettek is) tudják, hogy ennek a pályának nincs igazán rangja. A politikusokon kívül a menedzserek, a jogászok és az újságírók megbecsültség-indexe is jelentősen meghaladja a pálya rokonszenv-indexét. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelőkön kívül, az ipari szakmunkások, a pedagógusok és a szociális munkások munkáját is nagyobb rokonszenv, mint megbecsültség övezi (20. ábra).

A pedagógusi pálya a 46 évnél idősebbek, a diplomások és a budapestiek, illetve a falvakban élők szerint a legrokonszenvesebb. A legmegbecsültebbnek viszont az érettségi nélküliek és a kisebb településeken élők gondolják. Ennek megfelelően a legnagyobb rés a két féle mutató között a diplomások és a budapestiek körében tapasztalható. Ez a rés egyébként azt fejezi ki, hogy az iskolázottabb, tájékozottabb emberek különösen sanyarúnak látják a pedagógusok helyzetét a mai magyar társadalomban (8. táblázat).

18. ábra

19. ábra

20. ábra

8. táblázat - A pedagógusi pálya megítélése

  szimpátiaindex megbecsültségindex különbség

nincs érettségijük 79 56 23
érettségizettek 71 47 24
diplomások 84 35 50

budapestiek 81 41 41
megyeszékhelyen lakók 66 47 20
más városokban élők 75 57 18
falusiak 82 58 24

18-29 évesek 67 49 18
30-45 évesek 76 49 27
46-59 évesek 83 53 24
60 év fölöttiek 83 53 31

válaszadók 78 52 26




A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.