2019. június 24., hétfő , Iván

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997 háttértanulmányai

Imre Anna: :: Az alap- és a középfok közötti átmenet

2009. június 17.

Az alap- és középfok közötti átmenet kérdése érinti a rendszer egészének szerkezeti felépítését, ennek változásait, valamint a rendszeren való áthaladás egyének és csoportok számára adott lehetőségeit, s ennek társadalmi különbségeit. Ezért a fenti témakör áttekintéséhez vizsgálni kell a rendszer egészének változásait, valamint azt, hogy mindez mit jelent, az áthaladás lehetséges csatornái számára (expanzió, stb.), hogy hogyan érinti az áthaladás tényeleges folyamatát, a különböző társadalmi csoportok áthaladási esélyeit, ill. hogy milyen eredményességgel működnek az egyes oktatási szintek, milyen arányú a korrekció lehetősége és a lemorzsolódás.

A fentiekből adódóan az alap- és középfok kapcsolódásának kérdése egyszerre elméleti, politikai, gazdasági és társadalmi kérdés. Elméleti kérdésként fogalmazva: hogyan lehet az egyes alrendszerek önállóságát s összehangolt működésüket egyidejűleg biztosítani, ill. hogyan lehet a rendszerműködés különböző szempontú - egymást sok tekintetben kizáró szempontok - hatékonyságát egyidejűleg biztosítani: gazdasági, szakmai, társadalmi szempontok egyidejű és hathatós érvényesülését. Politikai kérdésként: az egyes funkciókhoz konkrét társadalmi csoportok és jelentős társadalmi érdekek kötődnek (pl. munkáltatói csoportok, szakmai érdekcsoportok, politikai érdekcsoportok, szülők), a funkcionális konfliktusok gyekran ezen csoportok konfliktusaként jelennek meg. A különböző szempontok érvényesítését lehetővé teszi a szabályozás, éppen ezért azonban ezeket érvényre juttatásukkal egyidejűleg korlátozni, ellensúlyozni is szükséges lehet - valamelyik szempont egyoldalú érvényre jutását meggátolása, s a különböző szempontok, működésre ható logikák közti egyensúly megtartása érdekében. Gazdasági kérdés: mivel az időveszteség mind az egyén, mind a társadalom egésze számára költségekkel jár, fontos annak feltárása, hogy hogyan lehet az adott lehetőségeket minél hatékonyabban kihasználni, pl. az iskolarendszeren keresztül való áthaladás minél teljesebb, minél kevesebb lemorzsolódással, ismétléssel járó megvalósulását elérni? Társadalmi kérdés: hogyan lehet a különböző társadalmi csoportok számára hasonló esélyeket biztosítani az iskolarendszeren való keresztülhaladás sikeressége érdekében, a leszakadók csoportjaira fokozott figyelmet fordítani, ill. hogyan lehet a társadalmi integráció esélyeit minél inkább a tanulók összessége számára biztosítani?
Jelen írás az alap- és középfok közötti átmenet kérdését egyszerre, de nem elkülönítetten értelmezi gazdasági, politikai, társadalmi kérdésként. A tanulmány jelenlegi formájában elsősorban a két szint közötti kapcsolat kérdését tárgyalja, azt elsősorrban oktatáspolitikai, szerkezetpolitikai kérdésként értelmezi, s ilyen értelemben, a központi oktatáspolitikai szándékok felől közelíti meg. A tanulmány első része tárgyalja azokat a fontosabb oktatáspolitikai célkitűzéseket, amelyek érintik az alap és középfok közötti átmenet kérdését- szükségképpen rendszerszinten tárgyalva. A tanulmány második része az oktatási rendszerben korábban végbement intézményi szintű ténylegesen végbement ill. jelenleg folyamatban levő változásokat tárgyalja, ezek okaival. A tanulmány harmadik része az előzőhöz szorosan kapcsolódóan, de attól módszertani okokból elkülönítve a tanulói szinten megjelenő érintő következményeket, az áthaladási folyamatokat vizsgálja.

II. Változások az oktatási rendszer szerkezetében

Az intézményrendszer felépítésében és működésében bekövetkezett változások célját és irányát a Közoktatás távlati fejlesztési stratégiája fogalmazza meg. Sajátos módon a stratégia születését megelőzte a folyamatokat és a szerkezetet nagyrészt maghatározó oktatási törvény, ez utóbbit pedig szintén nagyrészt megelőzték maguk a változási folyamatok. A jelen helyzetből adódóan ma inkább az a kérdés merül fel, hogy mennyire fedi egymást a stratégiában megfogalmazódó irány, s a korábban végbement változások iránya(i).

1. Az oktatási rendszer stratégiai céljai

A közoktatás fejlesztésének stratégiai céljai egyaránt jelentenek szakmai, társadalmi- politikai és gazdasági jellegű változásokat. A három alapvetőnek nevezett stratégiai cél a közoktatás tartalmi modernizációja, a középiskolai oktatás kiterjesztése, valamint az oktatás minőségének javítása. Az megcélzott változások ezen túlmenően érintenek más elemeket, megfogalmaznak más célokat, befolyásolják a rendszer egészének a működését

A fejlesztési stratégia megfogalmazott céljai közt hangúlyozottan szerepel a középiskolai oktatás kiterjedése és az ezzel összekapcsolódó szerkezeti átalakulás támogatása, az oktatási minőség biztosítása és a tartalmi modernizáció. A stratégia hosszabb távon célul tűzi ki a tankötelezettség 18 éves korig történő meghosszabbítását. (Mivel azonban ez csak azokat érinti, akik 2005-ben érnek el az általános alapoktatás végére, eddig az időpontig a tanulók többségének a számára a tankötelezettség 16 éves korig tart). A stratégia igyekszik a fejlett országok iskolaszerkezeti tagolódásának modelljéhez közelíteni a szabályozásban, ezt tükrözik a stratégia szerkezettel kapcsolatos elemei: az egyes képzési szintek meghatározása, az átjárhatóság és a lemorzsolódókra fordított fokozott figyelem igényének megfogalmazása. A következőkben csak a szerkezeti változásokat közvetlenül érintő stratégiai célkitűzésekre térünk ki.

A középiskolázás kiterjesztése

Magyarország nemzetközi összehasonlításban az egyes, 14 éves kort követő életkori csoportok iskolarendszerű oktatási részvételét tekintve nem túlságosan kedvező helyzetben van. Szembeszökő az elmaradás az elmaradás a fejlett országokhoz képest. A fejlett országokban a 15-16 évesek beiskolázási aránya 90% feletti (számos országban ez az iskolakötelezettség határa), de ezt követően is, a 17 évesek is 80-90% körüli arányban, de egyes országokban (Hollandia, Dánia, NSZK, Svédország)a 18 évesek is 50% feletti arányban tanulnak az iskolarendszer keretei között

Magyarországon a míg 15 évesek 84,4%-a, a 17 éveseknek már csak 45,4%-a, s a 18 évesek csak 12,2%-a tanult az iskolarendszer keretei között 1992-ben (Függelék 1. Sz. táblázat). A központi oktatáspolitika célja a középiskolai expanzió megvalósítása, a középiskolát végzett, érettségizett fiatalok számának növelése. A célul tűzött középiskolai oktatás expanziójának következtében, ha ezek a célkitűzések arányában valósulnak meg, néhány éven belül a 14-18 év közötti fiatalok 85-90%-a valóban érettségit adó iskolatípusban tanul tovább az általános iskola elvégzését követően.

A képzés szintjei

Az alap- és középfokú képzés időtartama a fejlett országokban általában 12 év, ami a legtöbb európai országban 3 szakaszra tagolódik: alapfokú, alsóközépfokú és felsőfokú szakaszra. A szakaszhatárok az egyes országokban nem feltétlenül esnek egybe. A képzési szakaszok határait részben a hagyományok, részben egyéb (tudományos szempontok, pl, a fejlődéslélektani szempontból indokolt váltások, vagy oktatáspolitikai) szempontok, pl. a NAT-ban meghatározott képzési követelményszintekhez való igazodás) jelölik ki.

1. Az iskolai kezdő szakasz - az elemi oktatás szakasza - a gyerek alapismereteinek ill. a tanulási és társadalmi beilleszkedés legfontosabb képességeinek kialakítását célozza.
2. Az alsó középfokú szint legfontosabb célja az alapvető társadalmi és tudományos ismeretek és képességek kialakítása,
3. A felsőközépfokú szint, amelynek feladata a társadalmi és tudományos ismeretek részletesebb tanítása s a fiatalok felkészítése felsőfokú tanulmányokra, valamint szakmai előképzése gyakorlati foglalkozásokra.
A közoktatási stratégia az iskolai kezdő szakasz időtartamát a korábbihoz képest meghosszabbítja (6-12 éves korosztály), több időt fordítva az alapismeretek kialakítására, a tanulási és kommunikációs készségek kialakítására. Az alsó középfokú szakasz a stratégia megfogalmazása szerint túl korán kezdődik, a tanulók túl korán kényszerülnek pályaválasztásra 14 évesen. A stratégia szándéka a pályaválasztási döntés 2 évvel történő kitolása, azaz annak lehetővé tétele, hogy a tanulók az alsóközépfokú képzési szint lezárultáig, a tankötelezettség végéig ne kényszerüljenek pályaválasztásra (12-16 évesek). Az iskolai kezdő szakasz és az alsó középfok megkülönböztetése is területi okokból is indokolt, a kötelező oktatás egésze a ritkább népsűrűségű területeken nem szervezhető meg egyetlen szakaszban. A startégia megfogalmazása szerint az alapoktatás kezdeti szakaszában célszerű az oktatást a lakóhelyhez közel megszervezni, s későbbi szakaszokban önkormányzati együttműködések révén válhat lehetővé az egyes képzések elérhetővé tétele az egyes térségekben.

Az oktatási törvény rendelkezéseiben alapvetően a fenti szándékok tükröződnek. A törvény a tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések közt említi, hogy: ‘Az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az első évfolyamon kezdődik és a 12., az e törvényben meghatározott feltételek esetén a 13. évfolyam végéig tart. ‘ A képzési szintek egymástól való elkülönülését és belső tartalmi szabályozottságát a tantervi és vizsgarendszer szabályozza. A tantervi és vizsgarendszer (NAT, alapvizsga, érettségi) olyan, egységesítést szolgáló, s egységességet megvalósítani akaró dokumantum, amely az egységes követelményeket a kimenet oldaláról, a 4., a 6. 8. és 10 évfolyam végén határozza meg, de a követelmények megvalósulását sokféle - különböző tantervi változatokban megfogalmazott - módon teszi lehetővé. A NAT, ill. az erre épülő helyi tantervek bevezetésének határideje 1998. Szeptember. ‘Az iskolában a nevelő és oktató munka - az iskolai pedagógiai program részét alkotó - helyi tanterv alapján folyik. A helyi tanterv a) az első évfolyamon kezdődő és a 10. évfolyam végéig tartó szakaszban a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga, b) a 11, évfolyamon kezdődő és az érettségi vizsga időszakáig tartó szakaszban pedig az érettségi vizsga követelményeire épül. ‘** Az alapiskolai oktatási szakaszt 16 éves korban, a tankötelezettség végével az alapműveltségi vizsga, a felsőközépfokú szakaszt az érettségi vizsga zárja le.

* I. Fejezet, 8. Paragr. (4)
** I. Fejezet, 8. Par. (8)

A szakképzés rendszerének átalakítása

A középiskolai oktatás kiterjesztése más oldalról az elavult szerkezetű s rossza hatásfokkal működő középfokú szakképző intézményrendszer átalakítását, átstrukturálását jelenti. A szakképzést alapvetően befolyásoló tényező a szakképzés kezdetének a 14. életévről a 16. életévre történő kitolása, azaz az iskolaköteles kor utánra helyezése. A szakképzést alapvetően befolyásoló másik dokumentum a korábbi négy ágú szakmarendszert felváltó egységes Országos Képzési Jegyzék (OKJ), amely 955 szakképesítést tartalmaz, rögzítve ezek képzési idejét, ill. a szükséges előképzettséget.

1. sz. táblázat - Az OKJ által előírt belépési iskolázottsági feltételek

Belépési feltétel N %

semmi 27 3,0
alapfok 354 39,4
alapvizsga 70 7,8
középfok 433 48,2
felsőfok 8 0.9
ismeretlen 6 0.7
összesen 898 100.0
Forrás: Liskó, 1996.

Az OKJ a szakmák belépési feltételéül öt iskolafokozatot jelöl meg, legnagyobb arányban a középiskolai végzettséget (érettségit) feltételező szakmák vannak képviseltetve, kevés kötődik az alapvizsgához, igen sok alapfokú iskolai svégzettséget igényel.

Belépés a középfokra

Nehézséget okoz a jelenlegi időszakban, hogy az alap- és középfok jelenlegi határa, az átlépés jelenlegi pontja és gyakorlata nem esik egybe az alsóközépfok és a felsőközépfok tervezett szakaszhatáraival. Míg jelenleg a középfokra való belépés 14 éves korban történik, addig a felsőközépfokra való belépés 16 éves korban lehetséges. Várhatóan a elkülönültség megmarad, mint az intézményrendszer és az oktatási programok elkülönültsége. Távlatilag az alapvizsga, amely az oktatás tartalmát a 10. évfolyamig szabályozza, a felsőközépfokú szakaszba való belépés feltétele is lehet. ‘ Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.’* ‘A középiskola helyi tantervében előírhatja, hogy a 11. évfolyamra történő továbbhaladás feltétele az alapműveltségi vizsga letétele is.’ **

* I. Fejezet, ). Par. (7)
** 71. Par. (1)

A - várhatóan kötelező, kötelezően választható és szabadon választható 5-6 tárgyból álló - alapvizsga funkciója nem a szelekció, jelentősége inkább a tartalmi szabályozásban, a kötelező iskolai végzettség igazolásában, az eredményességre vonatkozó jelzésben, stb. kereshető. (Sajátos módon a közvéleménykutatás eredményei szerint az alapvizsgát mint a 11. évfolyamba való lépés feltételét a megkérdezett intézmények közt a gimnáziumok fogadták el legkevésbé, akik feltehetően saját szelekciós kritériumaik megtartásához ragaszkodnak). Mivel jelenleg a középfokú intézményekbe történő átlépés megelőzi az alapvizsga letételének időpontját, az alapvizsga várhatóan csak a felsőközépfokú szakaszba való átlépésnél, a különböző oktatási programok közti választásnál vagy az oktatási rendszerből való kilépésnél a bír majd jelentőséggel, kevésbé a középfokú intézményekbe való beléépésnél.

A törvényi szabályozás ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a középfokú oktatási programok és a középfokú intézményrendszer ne essenek egybe, amennyiben továbbra is megengedi a középiskolák számára a korábbi kezdést. ‘Hat vagy nyolc évfolyammal működhet a gimnázium, ha a középtávú beiskolzási terv előrejelzése alapján a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek íly módon teremthetőek meg és fővárosi ill. megyei szinten megoldható azoknak a tanulóknak a gimnáziumi felvétele, akik gimnáziumi tanulmányaikat a 9. évfolyamon szeretnék megkezdeni.’*. A két tanítási nyelvű középiskolák számára a törvény az egy évvel meghosszabbított oktatást teszi lehetővé. **

* IV. fejezet, 28. Par. (2)
** IV. fejezet, 28. Par. (3) ill. 29. Par. (2)

Differenciálódás és átjárhatóság

Az általános alapképzés meghosszabbodása és a közoktatás szerkezetének ezzel összefüggő átalakulása azzal a következménnyel járhat, hogy egyre több határozott elképzelés nélküli, motiválatlan fiatal marad bent az oktatási rendszerben hosszabb ideig, ill. kerül be a középiskolai oktatásba, ami növeli az időközben váltani szándékozók, s a lemorzsolódók valószínűsíthető arányát. Az alsóközépfokú oktatás szakaszának végéig (16 éves korig) az oktatás NAT által szabályozott alapkövetelményei azonosak, s nem függenek az iskola szerkezetétől, az iskolatípustól. Az oktatási programok nagyobbrészt függetlenek az oktatási intézményektől, az oktatási programok azonossága biztosítja az intézmények közötti átjárhatóságot. A különböző felkészültséggel és motiváltsággal rendelkező s a középiskolába nagy számmal bekerülő tanulók igényeinek differenciált módon kell az oktatási rendszernek megfelelnie, mind a tananyagok, mind a módszerek és rugalmas szervezési megoldások tekintetében. Ennek következtében várhatóan tovább gyengül az iskolatípusok merev elkülönülése, s növekszik a különböző programokat egyidejűleg biztosító intézmények száma - azaz az oktatási rendszer átjárhatósága.

Az oktatási rendszer átjárhatósága a tanulók iskolák, iskolai fokozatok, iskolatípusok közötti mozgásának lehetőségét jelenti. A központi szabályozás, az 1993-as oktatási törvény a tanulók jogai közt említi, hogy ‘különbözeti vizsga, vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassa tanulmányait akkor is, ha állandó lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyikban a tankötelezettség végéig biztosított az iskolai nevelés és oktatás.’* Az oktatási törvény megfogalmazása szerint: ‘Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységét, az iskolák közti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei biztosítják.’** ‘Az alapműveltségi vizsga központi követelményei a Nemzeti alaptantervre épülnek.’***

* 11. Paragrafus 9. (1) j)
** I. Fejezet, 8. Par. (5)
*** I. Fejezet, 9. Par. (1)

Az átjárhatóság biztosításának felelősségét a törvény intézményi szint helyezi: ‘Az iskola helyi tantervének - a szakképzés kivételével - biztosítania kell az iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy évfolyamismétléssel.’* Az átjárhatóság megvalósíthatósága biztosításának ellenőrzése a fenntartónak feladata. Azoknak a tanulóknak a különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolaváltásáról, akiknek az állandó lakóhelyén a tankötelezettség végéig nem biztosítottak az iskolai nevelés és oktatás feltételei, a fővárosi, megyei önkormányzat köteles gondoskodni.**

* 46. paragrafus
** 87. P. (1) d)

Lemorzsolódás

Az áthaladás folyamán fokozott figyelmet kell fordítani az expanziót követően valószínűsíthetően szintén megnövekedő számú lemorzsolódókra, s célszerű a meglévő szakmai képzési formák, pályaorientációs foglalkozások megtartása, fejlesztése. Az ezzel járó egyéni és társadalmi kockázat mérséklésére biztosítani kell a szakmaszerzés lehetőségét minden tanuló számára, azok számára is, akik az iskolarendszerből esetleg az alapvizsgát megelőzően estek ki, valamint a korrekció lehetőségét két értelemben is: az időközbeni váltás lehetőségének megteremtésével, valamint adott iskolai szakaszok befejezésének iskolai végzettségek megszerzésének lehetőségét a későbbiek folyamán, idősebb korban is.

A törvény: ‘Ha a tanuló a tankötelezettségének ideje alatt az első-tizedik évfolyam ismereteinek elsajátítását nem fejezte be, és szakképzettséggel nem rendelkezik, részére - a tankötelezettség megszűnte után, nappali rendszerű iskolai oktatásban a szakképzési évfolyamon - felzárkóztató oktatás szervezhető. A felzárkóztató oktatás keretében a tanuló szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítása mellett felkészül az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeiből is. A felzárkóztató oktatás keretében a szakképzési évfolyamok száma egy évfolyammal megnövelhető. ‘*

* IV. fejezet, 27. Par. (7)

A stratégia és a törvény céljainak megvalósulásához szükséges a közoktatás intézményrendszerének bizonyos mértékű átalakulása, az oktatási programok és az intézményrendszer bizonyos mértékű közeledése. Várható, hogy a középiskolába belépők számának növekedése a szerkezeti változások mellett növeli az eltömegesedés jegyeit az intézményeken belül. A differenciálás és az átjárhatóság megteremtése az egyik, a középiskolai beiskolázás rugalmasabbá válása a másik legfontosabb feltétele a középiskola expanziójának, s ha nem is feltétele, de fontos velejárója a középiskolázás kiterjesztésének a leszakadókra fordított fokozott figyelem. Az alap- és középfok közötti átmenet jelenlegi gyakorlata a középiskolai expanzió következtében várhatóan nagymértékben átalakul, s a jelenlegi szelekciós pontok kitolódásával a középfokú intézmények szelektálni igyekvő beiskolázási politikája megszelídül.

Alighanem a sorrendi felcserélődésből adódik, hogy az oktatási törvény rendelkezései nem minden ponton fedik a stratégiában megfogalmazódó szándékokat - pl. a különböző képzési szintek egymástól való világos elhatárolódásának szándékát nem tudja a törvény érvényre jutattni. A törvény a megindult szerkezeti változásokkal kapcsolatban csak egy kontrollt tud - utólagosan (a korábbi, a helyi önkormányzatok jóváhagyása mellett) beépíteni, a középszintű, középtávú oktatástervezést. A szerkezeti változásokkal kapcsolatos másik várható probléma, az átjárhatóság igénye mindkét dokumentumban megfogalmazódik, ez nagyrészt a helyi tanterveken és helyi szintű egyeztetésen múlik, hogy mennyire tud érvényre jutni. Problémát okoz a oktatási rendszer tervezett szerkezetének és az intézményrendszer jelenlegi szerkezetének egymástól való eltérése, s még nagyobb gondot okoz az utóbbiban bégbement változások iránya.

2. A közoktatás intézményszerkezete, szerkezeti változásai

A közoktatás szerkezetének átalakulásával kapcsolatban tárgyalt fő kérdések: Hogyan alakult az elmúlt években a magyar közoktatás intézményrendszere, a középiskolázás terjedése, milyen szerkezeti változások indultak el az elmúlt években? Hogyan illeszkedik a jelenlegi iskolaszerkezet a közoktatás távlati stratégiájában megfogalmazott kívánalmakhoz? Hogyan alakultak át a középfokra való bejutás feltételei a szerkezeti változások következtében, s hogyan alakul ma az átjárhatóság, a korrekció lehetősége a középfokon belül, a az egyes intézménytípusok közt? A feltett kérdéseket egyenként válaszoljuk meg, elsősorban statisztikai és dokumentumelemzés segítségével.

2.1. A középiskolai oktatás expanziója

A középiskolai oktatás expanziója, a középfokot nappalin végző tanulók váratlanul gyors létszámnövekedése a 80-as évek második felében kezdődött el. 1985-ben még csak 46,8 % volt azok aránya, akik az általános iskola után középiskolába iratkoztak. 1996/97-es tanévben 61.6%. A 90-es évek közepére egy-egy korosztályon belül a teljes középfokú oktatásba jelentkezőknek közel kétharmada jelentkezik középiskolába, s több, mint kétharmada tanul középiskolában. A középiskolába lépő a tanulók egynegyede általánosan képző, egyharmada szakmai jellegű középiskolába lép. Időben vizsgálva az utóbbi iránt valamivel nagyobb volt az elmúlt években az érdeklődés. 1985/86 és 1996/97 közt eltelt 11 év alatt a középfokon továbbtanulók száma 23%-kal nőtt - elsősorban demográfiai okok következtében (a tanulók száma az 1992/93-as tanév óta csökkenőben van), addig a gimnáziumban tanulók száma 33%-kal, a szakközépiskolában tanulóké 65%-kal emelkedett, a szakmunkástanulóké 19%-kal csökkent.

2. sz. tábla - A középfokú iskolatípusokban továbbtanulók számának alakulása, 1985-1997.

  8 osztályt végzett Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző Gép- és Gyorsíróiskola Eü szki. Spec. szki. Összes továbbtanuló
  N % % % % % % %

1985/86 130992 20,8 26,0 43,8 1,4 1,4 - 93,6
1986/87 131219 20,7 27,0 43,5 1,7 1,3 - 94,2
1987/88 134223 21,1 26,7 44,2 1,4 1,4 - 94,8
1988/89 149640 20,1 27,4 44,5 1,6 1,4 - 95,0
1989/90 170891 20,4 27,0 42,7 1,7 1,5 - 93,3
1990/91 164616 21,1 27,5 42,0 1,6 1,3 - 93,4
1991/92 158912 21,6 28,9 39,2 1,3 0,9 - 91,9
1992/93 151295 23,3 30,1 36,6 1,0 0,8 3,9 95,7
1993/94 144203 24,2 31,8 35,5 0,9 0,6 4,5 97,5
1994/95 136900 25,7 32,6 35,2 - - - 98,8
1995/96 122359 27,1 33,7 34,2 - - 4,3 99,3
1996/97 120561 27,2 34,4 31,9 - - 3,6 97,1
Forrás: MKM oktatási statisztika

A rövid idejű képzések valamennyi fajtája iránt csökkent az érdeklődés, különösen a hagyományos szakmunkásképző iskolák iránt. Kivételt képeznek ebben a szektorban a speciális szakiskolák, ezekben az intézményekben látványosan megemelkedett a tanulók száma.

3. sz. tábla - A tanulók száma iskolatípusonként 1985-1995

  Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző Gép- és gyorsíró iskola Egészségügyi szakiskola Speciális szakiskola Összesen

1985/86 105794 130155 176380 7751 5491 - 425571
1986/87 105194 131517 175228 7744 5279 - 424932
1987/88 105976 133618 177191 7378 5414 - 429577
1988/89 108440 139740 186796 7343 5645 - 447964
1989/90 116317 157075 201702 6794 6531 - 488419
1990/91 123425 168352 209371 6231 6549 684 514612
1991/92 130378 178911 204655 5404 6261 6062 531671
1992/93 136729 186183 188570 4281 5158 14284 535205
1993/94 138198 192388 174187 3494 4224 17298 529789
1994/95 140352 196965 163330 3017 3290 16338 523292
1995/96 140884 208405 154294 2267 2054 13984 521888
1996/97 140867 220528 143846 1870 1067 11624 519802
Forrás: MKM oktatási statisztika

Bár a középiskolai oktatás kiterjedése egybeesett az oktatáspolitikai szándékokkal, az expanziót mégsem tudatos oktatáspolitika vezérelte. Különösen a 90-es elejének tendenciáira igaz, hogy nagyobbrészt olyan spontán helyi folyamatoknak tudható be, amelyeket a demográfiai helyzet, az oktatási intézmények tanulók számától erősen függő finanszírozási módja, a gazdasági változások, a tömeges munkanélküliségkialakulásának következtében válságba jutott szakmunkásképzés, s nyomában a társadalmi igények átstrukturálódása motiválta, a törvényes keretek és a helyi ágensek nagyfokú mozgástere, önállósága tett lehetővé, s a helyi és iskolai szintű döntések valósítottak meg.

A középfok expanziójának egyik fontos oka a tanulókért megindult verseny volt, amely ma az oktatási rendszer egyik meghatározó jellegzetessége, s jellemzi az intézmények közötti, s helyenként a fenntartó önkormányzatok közötti viszonyt is. A tanulókért folyó verseny a demográfiai helyzet és az intézményfinanszírozási rend következtében együttesen alakult ki az elmúlt években, pozitív hatásai (intézményi kínálat, oktatási profilok kínálatának bővülése, helyenként a szolgáltatások színvonalának javulása) mellett negatív hatásokkal is jártak (konfliktushelyzetek szaporodása, szakmai megoldások helyett politikai megoldások, helyenként a szolgáltatások színvonalának romlása).

A középfokú oktatás kiterjedésének másik legfontosabb oka a gazdasági válság következtében szakmunkásképzési szektor hanyatlása, amelynek következtében mind a szülők, mind a helyi hatóságok és maguk a képző intézmények a másik lehetőséget, a középiskolai oktatás alternatíváját igyekeztek választani.

A középiskolai oktatás kiterjesztésének harmadik tényezője a munkanélküliség lehetősége, aminek következtében a szülők körében egyre nagyobb arányban terjedt el a hosszabb iskoláztatás gyakorlata ill. a piacképesebb tudás elsajátítását lehetővé tevő oktatási formák választása.

Az expanziót következményei felől is érdemes elemzeni: mindenekelőtt a hallgatók összetételében végbement változások felől. Az expanzió következtében a gimnáziumi tanulókon belül a nemek aránya módosulóban van: csökken a leány és nő a fiútanulók aránya - a folyamat különösen szemléletes az 1. évfolyamos tanulókon belüli arányváltozásokon - a gimnázium azonban még így is a lányok iskolatípusa maradt. Ugyanezen idő alatt a szakközépiskolákban szintén csökkent a lányok aránya, de az előbbinél kisebb mértékben: az 1990. évi 51,0 %-ról 1994/95-re 49,7%-ra - a szakközépiskolában kiegyensúlyozottan alakul a nemek aránya.

4. sz. tábla - Leánytanulók számának és arányának alakulása a gimnáziumban 1990-1995.

Tanév Gimnáziumi tanulók száma Ebből: leány % I. évf. gimn. tanulók Ebből: leány %

1990/91 123427 81991 66,4 35255 23560 66,8
1991/92 130378 86001 65,9 35170 22902 65,1
1992/93 136729 89335 65,3 36289 23408 64,5
1993/94 138198 88712 64,2 36465 22886 62,7
1994/95 140352 88819 63,0 37378 23153 61,9
Forrás: MKM oktatási statisztika

A középiskolai expanzió révén valószínűsíthetően változások mennek végbe a tanulók társadalmi hátterének alakulásában is. A középiskolai oktatás kiterjesztése következtében várhatóan egyre több motiválatlan, kevésbé felkészült fiatal kerül be a rendszer magasabb szintű képzést nyújtó oktatási fokozataira, intézményeibe, anélkül, hogy időközben módjuk lenne módosítani, vagy a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges felkészítés birtokában lépni ki a rendszerből. Minél nagyobb hányada kerül ki a középiskolai tanulóknak olyan társadalmi rétegekből, amely kevésbé motivál a tanulásra, annál nagyobb mértékben nő a lemorzsolódási arány. A várható tendenciák nemcsak új pedagógiai módszereket tesznek szükségessé, de szükségessé teszi a rendszer elhagyásának lehetővé tételét a végpont előtt, valamilyen végbizonyítvány birtokában, ill. szükségessé tesz bizonyos szerkezeti változtatásokat, az átjárhatóság megkönnyítését, valamint a munkaerőpiac igényeihez kapcsolódó, nem iskolarendszerű oktatási formákba való átlépés lehetővé tételét. A tanulók rendszeren belüli előrejutása, a különböző utak közötti eloszlása hatékony pályaorientációs és tanácsadói szolgáltatással javítható, ez a rendszer azonban fejlesztésre szorul szakmai és anyagi értelemben egyaránt.

2.2. Iskolaszerkezeti változások

A szerkezeti változások következtében az oktatási rendszer sajátos átmenetiség képét mutatja. Egyértelműen felbomlott a korábbi iskolaszerkezet, nem alakultak azonban ki egy új szerkezet fontosabb körvonalai. A jelenlegi helyzetet a régi és az új iskolaszerkezet közötti nehezen leírható állapot jellemzi, amelyben mind a közép- és alapfokú oktatási intézmények közötti határvonal, mind a továbbtanulásra és munkavégzésre felkészítő oktatási formák közötti határ, az általános és a szakmai jellegű oktatást, képzést nyújtó különböző iskolatípusok közötti határvonal elmosódott. A végbement szerkezeti változások értelmezhetőek okaik felől (Középiskolai expanzió, iskolák közötti verseny kialakulása a demográfiai viszonyok következtében), elemzési szintenként (rendszerszintű, iskolaszintű elemzés), ill. az oktatási rendszeren belüli megjelenésmódjaként (horizontális és vertikális változások). Itt a horizontális és vertikális szerkezet kérdését tárgyaljuk külön, összekapcsolva a változások okaival. Mindkét vonatkozásban érvényes a szerkezeti átalakulások vizsgálatára, hogy mind a jelen helyzet, mint a folyamatok alakulása nehezen követhető megfelelő statisztikai adatok hiányában.

A szerkezeti változások okai között az elmúlt években bekövetkezett gazdasági, demográfiai társadalmi változások hatását kell keresnünk, s az ezek mentén, ezek következtében sajátosan strukturálódó intézményi érdekek érvényre jutását. A szerkezeti átalakulások legfontosabb demográfiai oka az általános iskolát végzettek számának csökkenése, a tény, hogy 1989 és 1995 között az általános iskolát végzettek száma 171 ezerről 122 ezerre esett vissza, s az iskoláknak nagy erőfeszítéseket kellett tenniük a tanulóik számának biztosítására. A szerkezeti átalakulások gazdasági oka a gazdaság egészének általános válsága és szerkezeti átalakulása húzódik, aminek következtében radikálisan lecsökkent a hagyományos szakmunkásképzési igény. A gazdasági szerkezetátalakítás következtében összeomlott állami nagyvállalatok maguk alá temették - ténylegesen vagy potenciálisan - a hagyományos szakképzési szektor nagy részét is, megszüntetve azok gyakorlóterepét és az általuk kibocsájtott munkaerő felvevő piacát. A szerkezeti változások lényeges politikai, szakmapolitikai oka a szerkezeti változásokkal kapcsolatos döntések helyi, fenntartói szintre kerülése, aminek következményeképpen a szakmai és gyakran anyagi feltételek hiányában is engedélyezte a fenntartók többsége a szerkezeti átalakulást. Erősítette a fenti tényezők hatását az oktatás finanszírozási rendszere, ami a tanulók létszámától teszi függővé az egyes intézmények finanszírozását. A fenti okok sajátos összefonódása, időbeni egybeesése következtében az közoktatási mező az intézmények számára korábban nem ismert versenytérré alakult, amelyben minden eszközt meg kellett ragadnia az iskolák többségének a tanulók elegedndő számának biztosítása, az intézmény fennmaradása, a pedagógusok álláshelyének biztosítása érdekében. Nagyrészt a fenti okok következményeként állt elő a helyzet, hogy a középfokú oktatási rendszer átstrukturálódása, azaz a képzési kínálat szerkezeti átalakulása nagyrészt megelőzte az ebbe az irányba ható tudatos oktatáspolitika megfogalmazódását, sőt kialakulását.

Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai

Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai nagyrészt a korábban tárgyalt expanzió következménye. A szerkezeti változások szakképzési szektor általános válságának és átstrukturálódásának következményeképpen a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen lecsökkent, s ezzel párhuzamosan megnőtt az érettségit adó középiskolák iránti érdeklődés. Megnőtt az érettségihez vezető oktatásba belépők aránya, azaz spontán módon megindult a középiskolák expanziója (1988-ban a megfelelő életkori csoport 47,4%-a, 1996-ben 61,6%-a lépett be a középiskolai szektorba), a középiskola lehetőséget ad a pályaválasztás elhalasztásra és az esetleges későbbi továbbtanulásra. A középiskolai oktatáson belül az érdeklődés elsősorban a szakközépiskolák iránt nőtt meg, ez az említettek mellett szakmai végzettséget is ad a végzetteknek. A szakmunkásképző intézményekbe jelentkezők számának csökkenésével párhuzamosan megnövekedett egy új - az 1885-ös oktatási törvény alapján indult - iskolatípus, a speciális szakiskola iránti érdeklődés is, s ez az intézménytípus páratlanul gyors ‘expanziójához’ vezetett: 1990 és 1994 között 700-ról 16000 fölé emelkedett az ebbe az iskolatípusba kerülők száma, 1994 és 1996 között ismét csökkenésnek indult.

5. sz. tábla - A iskolák száma iskolatípusonként 1985-1995.

  Gimnázium Gimn.+ Szakk. Szakk. Szkmk Gép- és gyorsíró szki Eü. Szki. Spec. szki. Összesen

1985/86 179 81 300 274 58 24 - 916
1986/87 186 82 318 278 57 24 - 945
1987/88 190 85 332 284 56 25 - 972
1988/89 195 86 363 294 58 24 - 1020
1989/90 204 89 381 299 63 29 - 1065
1990/91 214 104 405 308 63 30 16 1140
1991/92 233 125 421 317 61 31 125 1313
1992/93 251 145 427 329 56 30 229 1467
1993/94 270 150 445 332 49 23 257 1526
1994/95 278 169 439 335 45 20 252 1538
1995/96 936 349 40 14 239 1578
1996/97 980 363 37 10 201 1591
Forrás: MKM oktatási statisztika

A horizontális szerkezeti átalakulás jellemzője, hogy nem új intézmények, új férőhelyek létesítésével vagy azok megszüntetésével vált lehetővé, hanem a létező intézmények belső átstrukturálódásával, s ennek következtében a vegyes profilú középfokú intézmények számának nagymértékű megnövekedésével. Nagyrészt ennek a következménye a középfokú intézmények számában bekövetkezett látványos n9vekedés is (3. Sz. táblázat), de különösen a vegyes profilú középiskolák számának növekedése (4. Sz. táblázat).

6. sz. tábla - A tiszta és vegyes profilú intézmények számának alakulása, 1988/89-1994/95.

  Tiszta profilú gimnáziumok Tiszta profilú szakközépiskolák Vegyes gimnáziumok és szakközépiskolák

1988/98 195 363 86
1989/90 204 381 89
1990/91 214 405 107
1991/92 233 421 125
1992/93 251 427 147
1993/94 270 445 150
1994/95 278 439 167
Forrás: MKM Statisztikai tájékoztató. Középfokú oktatás, 1988/89-1994/95.

A vegyes profilú intézmények számának növekedése annak következménye, hogy a középfokú intézmények tetemes hányada biztosít egyszerre többféle oktatási programot tanulói számára. A gimnáziumok saját speciális kínálatukon túl (kéttanyelvű osztályok, szerkezetváltó osztályok, tagozatos osztályok, st.) a tovább nem tanulók számára indítanak munkavállalást előkészítő szakmai jellegű fakultációs foglalkozásokat, érettségi utáni tanfolyami oktatást. A fakultációs foglalkozásokon a gimnáziumi tanulók 10,7 %-a, a 3-4. évfolyamos gimnazisták 19,1 %-a vesz részt, ahol a legnépszerűbben számítógépkezelői, gépírói ill. idegenvezetői képesítést szereznek.

7. sz. tábla - Záróvizsgára felkészítő fakultatív gyakorlati tantárgyak oktatása a gimnáziumban 1994/95, tanulók száma évfolyamonként

A gyakorlat megnevezése I II. III. IV. Összesen

Államigazgatási ism. 0 0 32 138 170
Egészségügyi adm. ism. 0 0 27 35 62
Építőpi. műszaki rajz 0 0 0 19 19
Gépipari műszaki rajz 0 0 101 94 195
Gépírás 213 253 862 945 2273
Gépírás és gyorsírás 0 0 170 206 376
Gépjárművezetői szállítási üi. ism. 0 0 150 215 365
Gyorsírás 0 0 6 29 35
Idegenvezetés 0 0 825 786 1611
Iratkezelői 0 0 10 11 21
Kémiai anyagvizsg. 0 0 91 96 187
Könyvtárkezelői ism. 0 0 118 138 256
Nevelési ism. 0 11 273 347 631
Postaforg. 0 0 9 5 14
Számítógépkezelői 763 786 2922 2556 7027
TB üi. 0 0 40 54 94
Távgépíró 0 0 20 8 28
Testnev. és sportszerv. 17 14 182 176 389
Egyéb 172 236 486 504 1398

Összesen 1165 1289 6324 6362 15140
Forrás: MKM oktatási statisztika

A szakközépiskolák gimnáziumi osztályokat nyitnak, a szakmunkásképző iskolák szakközépiskolai osztályokat indítanak - a középiskolai expanzió következtében a szerkezeti átalakulás a középfokon ma már jobban leírható az adott oktatási programot követő osztályok, tanulócsoportok számának alakulása alapján, mint az adott profillal rendelkező intézmények számának alakulása alapján. (Aminek egyik következménye a közoktatási statisztika eddigi adatfelvételi gyakorlatának egyre korlátozottabb használhatósága).

Az oktatási rendszer szerkezetének vertikális változásai

Az oktatási rendszer vertikális értelemben való átstrukturálódása szintén az elmúlt években spontán módon megindult folyamatok összegződésének következménye. A vertikális változások következtében megváltozott az egyes képzési szintek közötti határvonal, s egyes képzési szakaszok hossza. A változások következtében az általános alapoktatás a jelenlegi 8 évről 4 vagy 6 évre zsugorodott, másutt 10 évre hosszabbodott, az középiskolai oktatás 4 évről 5, 6, ill. 8 évre nőtt.

Iskolatípusonként a fontosabb változások az alábbiak: az általános iskolákban 9-10. Osztályok indítása, speciális szakiskola ill. gimnáziumi osztály indítása fordul elő. Az általános iskolákban különösen a speciális szakiskolák elterjedése vált jellemzővé az elmúlt években. A gimnáziumok közt 6 és 8 osztályos gimnáziumok, 5 évfolyamos (0., előkészítő évfolyammal induló) oktatási formák, fordulnak elő. A gimnáziumok többsége egy vagy két osztályban vezette be a szerkezetváltást. A szerkezetváltó iskolák közt a 6 és 8 osztályos modellek terjedése tükrözi a kezdeti bizonytalanságot ill. az idővel megfogalmazódó iskolaszerkezeti oktatáspolitikai preferenciákat, ami a 6 osztályos típus felé tolta el a kezdeményezések többségét. Az 1994/95-ös tanévben a tiszta ill. vegyes profilú gimnáziumok 55,5%-a indított szerkezetváltó képzést.

8. sz. tábla - Szerkezetváltó intézmények és osztályok száma 1991-1996

    Osztályokszáma  
  Iskolák száma 5 6 7 8 Összesen

1991/92
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
21
47
68
-
-
55
-
-
18
-
-
39
-
-
13
-
-
125

1992/93
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
54
47
101
-
60
60
-
48
48
74
18
92
29
4
33
103
130
233

1993/94
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
86
68
154
-
91
91
-
69
69
113
49
162
66
20
86
179
229
408

1994/95
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
126
88
214
-
120
120
-
103
103
168
79
247
124
54
178
292
356
648

1995/96
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
150
97
247
-
128
128
-
123
123
196
105
301
179
78
257
375
434
809
Forrás: MKM Oktatási Statisztika

Időben vizsgálva az intézmények számának alakulását kitűnik, hogy a növekedés a legdinamikusabb az 1993/94-es tanévig volt, ekkor az előző évihez képest 52%-kal növekedett meg a szerkezetváltó osztályokat indító intézmények száma (az előző évben 48%-kal nőtt meg az előző évihez képest az arányuk). Az 1994/95-ös tanévtől kezdődően már az folyamat dinamikájának csökkenését láthatjuk az az évi 38%-os, ill. a 1995/96-os évi 15%-os növekedésben.

A tanulók számát vizsgálva a szerkezetváltás folyamata eleve szerényebb növekedést mutató folyamatnak bizonyul: 1992/93-ban a tanulók száma 18,8%-kal növekedett meg az előző évihez, a következtő tanévban 16,9%-kal, a vizsgált utolsó, 1995/96-os tanávben csak 12,5%-kal. A tanulók számát tekintve a szerkezetváltásban érintett tanulók aránya összességében is szerényebb mértékűnek mutatkozik az intézményekhez képest: az 1994/95-ös tanévben összességében 23319 tanuló járt 6 vagy 8 osztályos szerkezetben oktató osztályba, azaz a szerkezetváltás összességében az összes gimnáziumi tanuló 13,2%-át érintette csak.

9. tábla - Szerkezetváltó iskolákban tanulók száma 1991-1996

    Tanulókszáma  
Megnevezés Iskolákszáma 5 6 7 8 Össz.

1991/92
6 oszt.
Oszt.
Össz.
21
47
101
-
-
1621
-
-
538
-
-
1186
-
-
416
-
-
3761

1992/93
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
54
47
101
-
1746
1746
-
1341
1341
2254
533
2787
1089
113
1202
3343
3733
7076

1993/94
6 oszt.
8 oszt.
86
68
154
-
2669
2669
-
1966
1966
3317
1463
4780
1978
572
2550
5295
6670
11965

1994/95
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
126
88
214
-
3363
3363
-
3004
3004
4800
2248
7048
3606
1584
5190
8406
10199
18605

1995/95
6 oszt.
8 oszt.
Össz.
150
97
247
-
3727
3727
-
3461
3461
5717
3058
8775
5138
2218
7356
10855
12464
23319
Forrás: MKM Oktatási Statisztika

A 90-es évek közepére a szerkezetváltó iskolák iránti érdeklődés lecsökkent, s az elmúlt 4 évben növekedett a felvettek száma a jelentkezőkéhez képest. Mára a helyzet: míg a nagyvárosi iskolák továbbra is válogathatnak a jelentkezők közt, addig a kisebb települések középiskoláiba - szerényebb lévén a túljelentkezés - szinte mindenkit felvettek. Ezek az iskolák láthatóan nem tudják települési korlátaikat átlépni, s nem képesek az elitképzés színhelyeivé válni elegendő számú és felkészültségű tanuló hiányában. A szerkezetváltás lecsengésének oka az is, hogy az intézmények egymás közötti versenyében eredményesnek bizonyultak más iskolák is (pl. kéttanyelvű iskolák), ill. hogy igen sok konfliktust eredményezett az intézmények közt és nagy, nem várt terhet a fenntartók számára a szerkezetváltás. A szakmai középiskoláknál szintén a 4 éves képzés 1 vagy tőbb évfolyammal való megnyújtása fordul elő.

10. sz. tábla - A nulladik és ötödik osztályos tanulók száma iskolatípusonként 1990 és 1994 között

Iskolatípus 1990/91 1991/92 1992/93 1993/94 1994/95
0.oszt 5.oszt 0.oszt 5.oszt 0.oszt 5.oszt 0.oszt 5.oszt 0.oszt 5.oszt

Gimnázium 1079 - 1164 - 1178 - 1118 - 1125 11
Műszaki szakk. 68 6836 35 7234 111 10166 68 8417 102 11528
Szakm. Képzési. célú szakki. - - 42 - 24 - 58 - 57 23
Középf. képz. célú szakki. 69 264 325 362 420 2403 621 943 410 4997
Szakki. együtt 137 7100 402 7596 555 12569 747 9360 569 16548

Összesen 1216 7100 1566 7596 1733 12569 1865 9360 1694 16559
Forrás: Sugár 1995

A 0. osztályosok nagy része a gimnazisták, az 5. évfolyamosok zöme a szakközépiskolások közül kerül ki. A 0. évfolyamosok zömét a gimnáziumi tanulók közt a kéttannyelvű iskolák előkészítő évfolyamos tanulói adják (?), szakközépiskolai tanulók közt inkább a divatosabb szakmákat oktató osztályokba lehet ilyenformán bekerülni: 1994/95-ös tanévben a 0. évfolyamosok elsősorban az idegenforgalmi (229 fő), külkereskedelmi ügyintézői (109), ill. kisebb számban számviteli és üzleti ügyintézői osztályok tanulóiből kerültek ki. Az 5. évfolyamos szakközépiskolások egészségügyi (1174 fő), idegenforgalmi (471), kereskedelmi (395), vállalkozói, gazdasági ügyintézői, ill. pedagógiai assziszernsi képzést kapnak (427, 349, ill. 289 fő). A fenti képzések sajátossága, hogy jellemzően több a tanulók között a lány, ilyenformán mind a 0., mind az 5. évfolyamon tanulók egyik sajátossága, hogy tanulóikat túlnyomó többségben lányok alkotják. (Forrás: A szaközépiskolai középfokú képzési célú ágazatokon tanulók száma 1994/95. MKM stat.).

Összességében a szerkezeti változások eredményeképpen az alap- és középfok kapcsolódására a többszintűség lett jellemző, egyszerre többféle vertikális tagozódás jött létre egymással párhuzamosan, felbomlott a közoktatás iskolarendszerének korábbi egysége és az egyes képzési szintek korábbi egymásra épülése. A szerkezeti változások számos, előre nem látott következménnyel jártak, járnak. A megindult szerkezeti változások ellentmondanak a stratégiában megfogalmazott célkitűzéseinek több ponton is: ellentmond a középiskolai expanziós törekvések megvalósulásának a minőségi képzést nyújtó gimnáziumi szektor befogadóképességének csökkenése, s ugyanakkor ellenntmond a döntési kényszer kitolódását célzó törekvéseknek is a szelekciós pont előbbre hozatalával.

A jövőben részben feltehetően a koordinálatlanul beindult szerkezeti átalakulások visszaszorítására került a törvénybe a területi fejlesztési terv készítésének kötelezettsége. Ugyanakkor úgy tűnik, a szerkezeti változások spontán visszaszorulása már megindult, megelőzve a szabályozás hatását. A közoktatási intézményrendszer helyi szintű alakulását befolyásolja a Közoktatási törvény a közoktatás szervezésére és irányítására vonatkozó része, - ennek 8. Paragrafusa - mely a területi fejlesztési terv megalkotását írja elő a területi (megyei, fővárosi) önkormányzatok számára. Ennek értelmében a fővárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatokkal, a megyei önkormányzat a megye területén működő helyi önkormányzatok véleményének kikérésével és közreműködésével feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet készít. A fejlesztési terv készítésénél ki kell kérni a fővárosi ill. megyei statisztikai hivatal, a munkaügyi központ, a területi gazdasági kamara, a szülői és diákszervezetek, a nem önkormányzati intézményfenntartók, a pedagógus szakszervezet véleményét, s véleményt nyilváníthat a helyi kisebbségi önkormányzat.

2.4. A szakképzés szerkezetének átalakulása

A szakképzés rendszerén belüli szerkezeti változások részét képezik a szerkezeti átalakulások egészének, befolyásolják a középfokon kialakuló képzési kínálatot és a bejutási lehetőségeket. A szakképzés szféráján belül - szintén a lezajlott gazdasági válság, a demográfiai hullámvölgy és a szülői igények megváltozása következtében - szintén nagy horderejű változások mentek végbe. A változások egyik legszembetűnőbb iránya itt is a képzési szintek számának növekedése intézményen belül, azaz a vegyes profilú intézmények számának emelkedése. Az intézmények, ha meg akartak felelni a megváltozott gazdasági igényeknek, a munkaerőpiacon bekövetkezett változásoknak és a szülői igényeknek, ill. el akarták kerülni a drámai létszámcsökkenést, akkor lényeges változásokat kellett véghezvinniük. Jellemző lépés volt a végzettek munkanélkülivé válásának elkerülésére az intézmények részéről a felfelé bővítés, a szakközépiskolai és technikusi osztályok indítása (Liskó, 1996).

Másik jellemző lépés volt a gyerekszám drámai csökkenésének elkerülésére a lefelé való nyitás, azaz speciális szakiskolai osztályok indítása, ahova olyan tanulókat is felvehettek, akik a hagyományos szakmunkásképzési osztályokba nem kerülhettek be. A speciális szakiskolai osztályokba 1-2 éves felzárkóztató ill. pályaorientációs foglalkozás után bekerülhettek a szakmunkásképzésbe. A szakképző intézmények ilyenformán nem ritkán rendelkeznek egyidejűleg szakiskolai, szakmunkásképzési, kiegészítő szakközépiskolai és technikusi képzési profillal is (Liskó, 1996)

Az egyes intézmények szerkezetén belüli változások mellett kisebb arányúak voltak úgy tűnik, az egyes képzési szinteken, s a képzés ágazati szerkezetén belül végbement változások. A szakközépiskolai képzésen belül a leglényegesebb szerkezeti változást a világbanki iskolák indulása jelentette. Ez a program 2 éves, nagyobbrészt közismereti tárgyakra s kisebbrészt szakmai alapozó tárgyakra épülő szakmai alapozást követően további 2 éves szakmai alapozó szakaszból s egy 5., speciális képzést jelentő évből áll.

A szakközépiskolába jelentkezők aránya bár jelentős mértékben megnőtt, a szakközépiskolai képzésen belül az ágazati megoszlás nem változott lényegesen, a technikusképzés aránya az, ami a korábbi évekhez képest nagyobb mértékben nőtt. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolán belül is lényegében változatlan marad a képzést szerkezet, itt a mezőgazdasági és az ipari szakmákon belül történt néhány szakma esetében eltolódás, s az egészségügyi képzés egészének részesedése csökkent.
A szakmunkásképzésben a felnőttképzés aránya nőtt meg a nappalit messze meghaladóan, a képzés belső szerkezete a tercier, nem termelő szakmák felé tolódott el (Mártonfi, 1996.) A szakmunkásképző iskolákban a leggyakoribb a sokféle képzési szinten, sokféle képzési profil együttes jelenléte.

11. sz. tábla - Szakmunkásképző iskolák képzési típusainak változása

Tanév Önálló Szakközépiskolával
közös fenntartású
Összesen
  N % N % N %

1983/84 184 71 78 29 266 100
1985/86 143 61 92 39 235 100
1987/88 136 55 113 45 249 100
1989/90 134 45 165 55 299 100
1991/92 108 34 209 66 317 100
1993/94 70 21 235 71 305 100
Forrás: MKM Tanévnyitó statisztikai tájékoztató . Közli: Liskó, Szakmaszerkezet... 1996

A legdinamikusabban növekvő ága a szakmunkásképzésnek a speciális szakiskola volt az 1990 utáni években.

12. sz. táblázat - A speciális szakiskolák számának változása

Tanév Iskolák száma Tanulók száma

1990/91 65 3335
1991/92 189 9542
1992/93 289 18747
1993/94 317 21698
1994/95 312 21982
1995/96 279 16506
Forrás: MüM adatbázis. Közli Liskó, Szakmaszerkezet... 1996

A speciális szakiskolai képzés ugrásszerű kiterjedését a demográfiai érdekek által befolyásolt intézményi érdekek tették lehetővé, s a középfokról elutasítottak számának növekedése tette szükségessé (Egy, a közelmúltban végzett, 530 tanulóra kiterjedő vizsgálat adatai szerint a tanulók 33%-a nem ebben az iskolatípusba jelentkezett (Liskó, 1995). A speciális szakképzés legnagyobb részt általános iskolákhoz, ill. szakmunkásképző iskolákhoz kapcsolódva működik. Az általános iskolákban indított speciális szakképzés olyan iskolákban indult elsősorban, amelyek számára a képzés beindítása fontos volt a gyerekszám megtartásához - nagy számban kisvárosi és falusi kisiskolák - azaz sok esetben olyan iskolákban kerültek bevezetésre, ahol korábban nem folytattak szakképzést. Ez magyarázza a képzési célok (átmeneti vagy befejező képzés), az oktatás tartalmában, tanterveiben, az általuk kiadott bizonyítványokban stb. mutatkozó bizonytalanságot, ill. sokféleséget (Liskó, 1996).

(A 90-es években lényegében kétféle képzés folyt a speciális szakiskolákban: az egyik átmeneti képzésként pályaorientációs céllal nyújt szakmai ismereteket, a másik olyan szakmai ismeretek átadását célozza, amelynek birtokában javulnak a gyerekek elhelyezkedési esélyei.) Ugyancsak a fenti okból fakad az oktatás személyi feltételeit illetően ezen iskolák nagymértékű kiszolgáltatottsága az anyaiskolának, ill. más szakképző iskoláknak. A képzés megkérdőjelezhető eredményességét jelenti, hogy kevés kivétellel nem ad hasznosítható iskolai végzettséget, de átmeneti, pályaorientációs mivoltában sem működik nagyon hatékonyan (egy speciális szakiskolákat célzottan vizsgáló kutatás adata szerint a megkeresett tanulók 49%-a nem választaná még egyszer a tanult szakmát.) A fenti vizsgálat tapasztalatai szerint az 1991/92-ben szakiskolában végzett gyerekek 18%-a tanult tovább, (7% szakmunkásképzőben, 11% másutt), 35% állt munkába (19% a szamájában, 16% azon kívül), 18% lett munkanélküli, 30%-ról vagy nem volt információ, vagy egyéb módon alakult a sorsuk (Liskó, 1995). A szakiskolák létszámnövekedése az 1995^96-os tanévtől lényegében megállt, részben a képzési forma iránti igények csökkenése, részben a képzés középfokú szintre elemése következtében.

2.3. A középfokú intézményekbe való bejutás

Hogy a középiskolai expanzió ill. a szerkezeti változások milyen hatással vannak a középfokú intézményekbe való bejutásra, annak mechanizmusaira, azt a középiskolai beiskolázási adatok és folyamatok vizsgálatával lehet feltárni. A szerkezeti változások következtében kialakult többszintűség a beiskolázásnál is érvényesül, meglehetősen sokszínűvé, s nehezen áttekinthetővé tébe a középfokú intézmények beiskolázási követelményeit.

A középfokú intézményekbe való bejutás ma több ponton lehetséges: 10, 12 és 14 éves életkorban. A középfokú iskolákba való bejutás feltételeit a törvényi szabályozás nagyon tágan adja meg, ennek értelmében középfokú intézménybe minden 8. Osztályt sikeresen elvégzett tanuló felvehető. A központi szabályozás emellett szabályozza a felvételi eljárás rendjét, lehetőségeit, a felvételi kritériumok közzétételének és a felvételi eredmények alapján a döntéshozás idejének utolsó lehetséges időpontját. (A felvételi eljárást az 5/1996. V. +. MKM rendelet szabályozza. ) A szabályozás alapján a középfokú intézményekbe előzetes, általános és rendkívüli eljárás keretében vehetőek fel a tanulók. Az előzetes felvételi eljárásban a fenntartó előzetes egyetértésével bármely középiskola és szakiskola tarthat felvételi vizsgát. Az előzetes felvételi eljárásra az intézmény által meghatározott módon kell jelentkezni. A felvételi vizsgát az iskola pedagógusaiból, szakmai alkalmassági vizsgát az iskola pedagógusaiból és a tanulók gyakorlati oktatását ellátó szakemberekből álló bizottság előtt kell a tanulóknak letenniük. A jelentkezés és a felvétel nem zárja ki a tanulót az általános felvételi eljárásból. Az általános felvételi eljárás három fordulóból áll. Az eljárásban részt vevő tanuló a jelentkezési lapon három iskolát tüntethet fel. Az iskola a tanuló által kiállított felvételi jelentkezési lapot továbbítja a felvételi nyomtatványon első helyen megjelölt iskolának. Azoknak a tanulóknak a jelentkezési lapját, akiket nem vettek fel az iskolába, továbbítják jelentkezési lapját a nyomtatványon második, majd a harmadik helyen megjelölt iskolába (második forduló). A harmadik helyre fel nem vett tanulók jelentkezési lapját általános iskolájukhoz küldik. (harmadik forduló). Rendkívüli felvételi eljárás...

A középfokú intézményekben a felvételi gyakorlata az elmúlt években terjedt el. Kezdetben a speciális oktatási kínálatot bevezető középiskolák életk ezzel a gyakorlattal, hogy a nagy számú jelentkező közül kiválaszthassák a megítélésük szerint legalkalmasabbakat - később egyre több iskola vette át ezt a gyakorlatot beiskolázási stratégiáinak részeként. A széles körben elterjedt felvételi gyakorlatát 1996-ban egy átfogó kutatás keretében vizsgálták 304 intézmény adatainak elemzése alapján (Liskó 1996). A következőkben az említett vizsgálat az átmenet szempontjából fontos eredményeit összegezzük.

A kutatás eredményei szerint a vizsgált középfokú intézmények a jelentkezők átlag háromnegyedét veszik fel, s egynegyedét utasítják el. A fevettek aránya a jelentkezőkhöz képest az elmúlt évek során összességében valamelyest javult (72,8%-ról 75,3%-a) a demográfiai csökkenés hatására. Nem változott azonban a sorrend az egyes középfokú iskolatípusok közt a bejutási esélyeket illetően: a legerőteljesebb a szelekció a gimnáziumokban van, kb. egyforma eséllyel lehet a hagyományos gimnáziumokba és a szakközépiskolákba bekerülni, s a legkönnyebb a bejutás a szakmunkásképzőkbe (Jellemző különbség van a bejutási esélyek tekintetében az egyes településtípusok közt is: a legnehezebb a bejutás a fővárosi iskolákba, jóval könnyebb a kisvárosi, városi középiskolákba).

13. sz. tábla - A felvettek arányának változása iskolatípus szerint

Iskolatípus 1991 1992 1993 1994 1995
  % % % % %

szerkezetváltó gimnázium 63,9 66,4 64,9 65,7 65,3
gimnázium 70,3 72,4 73,7 71,1 74,1
szakközépiskola 70,7 71,4 72,3 73,5 74,3
szakmunkásképző 84,9 85,9 85,7 88,8 86,7

összesen 72,8 74,2 74,2 75,1 75,1
Forrás: Liskó 1996.

Nagy eltérések vannak a bejutási esélyeket illetően az egyes iskolatípusok között a képzési irány, a településtípus szerint. A gimnáziumok közt a legnagyobb (10-szeres) a túljelentkezés a nagyvárosi magas presztízsű gimnáziumokba, ennél jóval alacsonyabb (2-3-szoros) az alacsonyabb presztízsű kisvárosi és peremkerületi gimnáziumok szerkezetváltó osztályaiban, s éppen a felvehető tanulók arányában jelentkeznek a tanulók a kisvárosi gimnáziumok hagyományos osztályaiba. A szakközépiskolákban a jelentkezők száma elsősorban az oktatott szakmáktól függ : a legdivatosabb szakmákat (idegenforgalom, vendéglátás, informatika) oktató szakközépiskolákban a legmagasabb (10-szeres) a túljelentkezés, az egyéb tercier ágzataokhoz tartozó szakmákat oktatóknál jóval alacsonyabb (2-3-szoros), a kifejezetten alacsony presztízsű szakmákat oktató iskolákba jelentkezők száma alig haladja meg a felvehetőkét. A szakmunkásképzőkben összességében csökkent a jelentkezők aránya, de itt is nagy különbségekkel az egyes szakmákat illetően. A legnagyobb arányú a jelentkezők csökkenése a nehézipari, építőpiari, gépipari, könnyűipari és mezőgazdasági szakmákbanvolt, ezekkel szemben a tercier ágazatok esetében (kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatóipar) most is van túljelentkezés.

Az egyes intézmények beiskolázási stratégiái elsősorban a fentiektől, azaz a jelentkezők számának alakulásától függ, de befolyásolják egyes esetekben az iskolák saját szakmai ambíciói. Előzetes felvételi vizsga szervezése elsősorban azokban az iskolákban indokolt, ahol a jelentkezők száma meghaladja a felvehetőkét, az iskolák másik része - a felismerve, hogy a jelenlegi megváltozott körülmények közt a felvételinek önmagában is presztízsértéke lett, s egyéb célokra is használható - bár nem kényszerül rá, mégis tart felvételit. Beiskolázási stratégiáik kialakításában igen nagy mozgásteret élveznek az egyes iskolák. Az alkalmazott beiskolázási stratégiák közös vonása, hogy nem - vagy nem egyedül - az általános iskolai bizonyítványra épül. Ennek egyik oka az általános iskolai bizonyítványok közismerten különböző színvonala, másik a felvételiztető intézmények általános iskolákkal szembeni bizalmatlansága ill. a bekerülés kritériumai közé sajátos szempontjaik bevitelének igénye.

Mivel a felvételi eljárás igen tágan van szabályozva, s a helyi hatóságok nem nagyon szóltak bele a felvételi gyakorlatába, az elmúlt években igen színes gyakorlata alakult ki a beiskolázásnak, a felvételeztetésnek - tükrözve az intézmények közötti éles versenyt, s helyenként felvillantva az együttműködés lehetőségeit. A beiskolázási verseny lehetséges eszköze az idő megnyerése, azaz a felvételi vizsga - s ezzel a potenciális döntés - minél előbbre hozatala, a tanéven belül vagy az egyes életkori csoportok közt. Az előbbire példa a rendkívüli felvételik (kéttannyelvű iskolák) ill. a burkolt felvételik esete (egyes iskolák a felvételi időpontját megelőzően tanulmányi versenyt hirdetnek általános iskolások számára, s a nyerteseket felvételi nélkül veszik fel a középiskola 1. évfolyamára). Az utóbbira példa a szerkezetváltó gimnáziumok mellett az un. Iskola-szövetségek, ahol 4 évfolyamos középiskolák által az alsóbb évfolyamokra járók számára tartott felvételi eljárás során a felvettek ténylegesen nem kerülnek be, csak évekkel később, az általános iskola befejeztével a középiskolába. Néhány településen arra is akad példa, hogy közös szervezésű, követelményeiben egységesített, közös felvételit követően az eredmények alapján az iskolák maguk osztják el a tanulókat maguk között.

Abban, hogy a felvételi vizsgák mit mérnek, s ezekből mit vesznek a döntésnél figyelembe, már egységesebbek az iskolák. A saját szervezésű felvételi vizsgával az iskolák elsősorban a gyerekek szaktárgyi tudását mérik, emellett helyenként intellektuális képességeit, motiváltságát, kreativitását, stb. is. A felvételi jellemzően magyar és matematika tárgyakból letett írásbeliből áll. Szóbeli vizsgát jóval kevesebb iskola tart (szintén magyar, matematika s emellett idegen nyelvekből) . A gimnáziumok közt a hagyományos gimnáziumok elsősorban az általános iskolai eredmény alapján, másodsorban az írásbeli felvételi eredmények alapján szelektálnak, a többi gimnázium típusnál megfordul ez az arány az írásbeli javára.

14. sz. tábla - Szelekciós eljárások gyakorisága különböző gimnáziumi osztályokban (az összes iskola %-ában)

Felvételi eljárás hagyományos tagozatos 6oszt. 8oszt. kéttannyelvű
  % % % % %

mindenkit felvettek 3,3 0,0 0,0 0,0 0,0
felvételi beszélgetés 22,3 19,6 30,6 28,6 26,7
ált. iskolai eredmény 88,4 76,8 69,4 47,1 80,0
írásbeli felvételi 57,0 89,3 83,7 94,3 100,0
szóbeli felvételi 22,5 57,1 44,9 60,0 64,3
pszichológiai teszt 3,4 5,4 14,3 32,0 20,0
Forrás: Liskó, 1996.

Az írásbeli vizsga a bekerülés tekintetében a legnagyobb súllyal a kéttannyelvű, a 8 osztályos ill. a tagozatos gimnáziumoknál esik latba. Az általános iskolai bizonyítványt a legkevésbé a 8 osztályos gimnázium veszi figyelembe. A szóbeli vizsga eredménye a kéttannyelvű gimnázium esetében kiemelkedően fontos a bekerüléshez. A szerkezetváltó és kéttannyelvű iskolák körében előfordul pszichológiai teszt - míg a hagyományos gimnáziumokban a vizsgák inkább a szaktárgyi tudást mérik, a szerkezetváltók kíváncsiak a gyerekek képességeire, terhelhetőségére, motiváltságára is. A szakmai középfokú intézményekben az iskola és a gazdaság szoros kapcsolata miatt másfajta szelekciós elv érvényesül, mint az általánosan képző intézményekben. A szakképző iskolákban fontosabb szempont a szakmára való alkalmasság, de szelekciós elvként érvényesülnek olyan, szakmainak nem nevezhető szempontok is a gyakorlóhelyek hiányának időszakában, mint a gyakorlóhely szülők általi, előzetes biztosítása. Sőt, ez utóbbi nemcsak beemelődik szempontként a szelekciós elvek közé a szakképző intézmények esetében, de megelőzi az általános iskolai bizonyítvány ill. a felvételi alkalmával nyújtott teljesítmény szempontját - csökkentve ezzel a felvételi vizsga jelentőségét (hivatkozás: Liskó). A szakközépiskolai felvételik közös jellemzője, hogy - csökkentett követelményekkel - tőbbé-kevésbé átveszik a gimnáziumok szelekciós eljárásait. A felvételik szintén elsősorban tárgyi tudást mérnek, s azonos tárgyakra terjednek ki (magyar, matematika), attól súlyukban térnek kissé el. A szakközépiskolák, mind a hagyományos, mind a világbanki szakközépiskolák az általános iskolai bizonyítványt és az írásbeli vizsga eredményét közel azonos súllyal veszik figyelembe (77,7 és 71,6%-ban a hagyományos, és 81,8 és 88,2%-ban a világbanki szakközépiskolák esetében). A hagyományos szakközépiskolák negyedénél az egészségi alkalmasság és a szóbeli vizsga játszik még szerepet a döntésben. A világbanki iskolák harmada szóbeli elbeszélgetést is alkalmaz. (63. Old. Tábla). A gimnáziumoktól eltérően azonban ezek az iskolák a felvételi eredmény és az általános iskolai bizonyítvány mellett figyelembe veszik a szülők anyagi teherbíró-képességét is (Liskó).

15. sz. tábla - Felvételi szelekciós eljárások a különböző szakképző osztályokban az igazgatók szerint (az összes iskola %-ában)

  Speciális szakisk. Szakmunkásképző Szakközépiskola Világbanki szkki.
  % % % %

Mindenkit felvettek 43,8 28,0 3,9 3,0
eü. Alkalmasság 33,3 40,0 24,5 17,3
szakmai rátermettség 6,7 32,5 8,8 12,1
felvételi elbeszélgetés 26,7 47,5 27,2 36,4
ált. iskolai eredmény 40,0 80,0 77,7 81,8
írásbeli felvételi 13,3 17,5 71,6 88,2
szóbeli felvételi 6,7 2,5 15,7 18,2
pszichológiai teszt 6,3 2,5 4,9 9,1
Forrás: Liskó, 1996

A szakmunkásképzők többsége (80%) az általános iskolai bizonyítvány alapján, kisebb részük felvételi elbeszélgetést is követően (47,5%) dönt. A speciális szakiskolák nagy részében a leggyakoribb, hogy mindenkit felvesznek (43,8%), ill. közel hasonló arányban az általános iskolai bizonyítványt (is) veszik figyelembe.
A felvételi eljárás során az átirányítás elterjedt gyakorlat minden iskolatípusban, s ilyenformán a belső átirányítás rendszere jelentős szerepet tölt be a több képzési profilt kínáló iskolákban, s az intézményen belül lehetővé tesz korrekciós eljárásokat. Az iskolán belüli átirányítás módszerét minden olyan intézmény alkalmazza, amely eltérő tipusú szolgáltatásokat nyújt. Az intézmények érdekeltek a finanszírozási rendszer következtében abban, hogy minél több jelentkezőt vegyenek fel, ezért gyakran nem megfelelő képességű jelentkezők számára inkább alacsonyabb szintű oktatási formát biztosítanak. Az átirányítás iránya azonban jellemzően egy irányú, a gyengébb képességű gyerekek alacsonyabb elvárásokat támasztó oktatási forma irányába történő terelését jelenti, s nem fordul elő a jó képességű gyerekek magasabb követelményeket támasztó oktatási formába irányítása (Liskó).
A gimnáziumok között az átirányítás gyakorlata elsősorban a kéttannyelvű vagy tagozatos osztályokból a normál osztályokba való kerülés lehetőségét jelenti, ahol szakmai oktatás is van, ott még nagyobb az átirányítás mozgástere. Az átirányítás ritkábban fordul elő intézmények között (kéttannyelvű iskolák közös felvételi vizsga révén egymás közt átirányítanak tanulókat). A szakközépiskolákban a leggyakrabban alkalmazott átirányítási forma a szakmák közötti mozgás: a gyereket az általa első helyen megjelölt szakmáról a 2. Vagy 3. Helyen megjelölt szakma tanulására irányítják át. A szakmunkásképző iskolákban szintén szakmák közötti átirányítás fordul leginkább elő, ahol több képzési profil is működik, ill. a szakközépiskolai osztályból lehet szakmunkásképzős osztályba kerülni.

Összességében a bekerülési esélyek különbségei jól látszanak a belépők általános iskolai tanulmányi átlagának összevetéséből - ez a középfokú iskolák hierarchiáját jelölik ki. Ennek alapján a csúcson a szerkezetváltó és a kéttannyelvű gimnáziumok vannak, ezekbe csak jócskán 4-es átlag felett nem lehet bekerülni, még vidéki, alacsonyabb prezstízsű intézményeikbe is. A magas presztízsű gimnáziumok láthatóan kevésbé függenek oktatási kínálatuktól, itt a jelentkezők magas aránya inkább magának az intézménynek, az intézmény jó hírének szól. A szakképző iskolák közt a kisebb presztízzsel bíró - kisebb városokban működő - világbanki szakközépiskolák a gimnáziumoknál is keresettebbek ide szintén nem lehet közepes átlaggal bekerülni. Közepes eredmény a hagyományos szakközépiskolákba való bekerüléshez, annál gyengébb eredmény a szakmunkásképző iskolákban és a speciális szakiskolákba való bekerüléshez elegendő.

16. sz. tábla - A belépő tanulmányi átlagok az iskolák presztízse szerint

Osztály-típus Közepes presztízsű iskolák Magas presztízsű iskolák

8 osztályos gimnázium 4,50 4,43
6 osztályos gimnázium 4,38 4,58
két tannyelvű osztály 4,15 4,55
tagozatos gimnázium 4,04 4,50
hagyományos gimnázium 3,83 4,42
világbankiszakközépiskola 4,00 4,20
szakközépiskola 3,59 3,85
speciális szakiskola 2,50 2,90
szakmunkásképző 2,46 2,67
Forrás: Liskó, 1996

Mivel központi szabályozás nem köti meg túlságosan a középfokú intézmények kezét beiskolázási politikájuk alakításában, s a szülők egy rész kifejezetten igényli a felvételi vizsgát, az mostanára igen elterjedt intézménye lett a középfokú beiskolázás gyakorlatának. A felvételi gyakorlata, a felvételi követelmények differenciálatlansága (tárgyi, szaktárgyi tudást mér egyaránt minden intézménytípus elsődlegesen) arra utal, hogy a felvételi szelekciós eljárás nem feltétlenül látja el a hatékony, nemcsak akadémikus tudásra építő, de képességek, készségeket is vizsgáló szelekciót, s hogy az egyes intézmények, intézménytípusok esetében nem azonos funkciót tölt be. Azokban az intézményekben, amelyek iránt nagy az érdeklődés, s nagy a túljelentkező tanulók száma, a felvételi szűrőként, a belépést megelőző szelekciós formaként működik, s annak biztosítására, hogy az intézmény csak a megfelelőnek ítélt felkészültségű tanulókat vegye fel az első évfolyamra. Azokban az intézményekben azonban, ahol nincs vagy csak nagyon szerény mértékű túljelentkezés van, s ennélfogva szinte minden tanulót felvesznek, ott a felvételi inkább a képességfelmérés funkcióját tölti be, s a bekerülést követő szelekciót szolgálja, a tanulók képességeik szerinti elosztásánál a lehetséges képzési irányok között. Kérdés, szerencsés-e, ha olyan, nem teljesen azonos funkciók, mint a tényleges szelekció, a képességfelmérés, s esetlegesen a pedagógusok számára munkájukra vonatkozóan, s a szülők számára gyerekük képességére vonatkozóan a visszajelzést szolgáló felvételi eredmény egyetlen, s láthatóan kevéssé differenciáltan működő intézményre - a középiskolai felvételire - tevődnek? Hasonló kétségek merülnek fel az átirányítás gyakorlatával szemben: az átirányítások spontán módon elterjedt gyakorlata nagymértékben járult hozzá eddig az intézményen belüli korrekció lehetőségéhez, az átjárhatóság megvalósulásához. Mivel azonban valódi funkciója nem a tanulóknak a korábban véltnél jobb vagy gyengébb képességei szerinti - azaz mindkét irányba működő - ‘újraelosztása’, hanem az intézmény érdekében a tanulók iskolán belüli megtartása, hosszabb távon aligha alkalmas az átjárhatóság és a tanulói vagy szülői érdekek mentén megfogalmazódó korrekciós lehetőségek biztosítására.

A jövőben a felsőközépfokra való bejutás, a 16 éves kort követő pályaválasztás lesz az oktatási rendszer fontos szelekciós pontja a stratégiában megfogalmazott céloknak, s az oktatási törvény, a NAT és az OKJ által szabályozásnak megfelelően . A kötelező oktatás 16 éves korig történő kiterjesztése, a piacképes szakképzésbe való belépés 10 osztályos végzettséghez kötése megnehezíti a tanulók hátrányos helyzetű csoportjának átlépését a szakképző rendszerbe. Számukra várhatóan az alapoktatást megelőzően biztosít valamiféle szakképzést, s felzárkózási lehetőséget az oktatási rendszer.

2.4. Az átjárhatóság

Az elmúlt évek szerkezeti változásainak következtében az oktatási rendszer átjárhatósága részben romlott, részben - legalábbis látszólag - javult. A folyamat bonyolultsága, sokszínűsége s a használható statisztikai adatok hiánya ugyanis nehezen követhetővé teszi a folyamatot. Az iskolaszerkezet vertikális szerkezetének átalakulása, a különböző tantervi programokat követő szerkezetváltó iskolák indulása nagymértékben rontotta az intézményrendszer átjárhatóságát. A szerkezetváltó iskolák maguk ezt kiegészítő év (4. és 6. Osztály után) beiktatásával igyekeztek orvosolni. Növelte az elmúlt években a bizonytalanságot a tartalmi szabályozás legfontosabb dokumentumai, követelményei publikussá válásának hiánya. Ma a tartalmi szabályozás legfontosabb elemei - NAT alapelvek, helyi tantervek, vizsgakövetelmények - jelölik ki az egyes képzési szintek, oktatási- képzési programok követelményrendszerét, s vele az átjárhatóság lehetőségeit. A fenti dokumentumok az oktatás egyes szakaszait oly módon tagolják, hogy csak a tankötelezettség végéig az oktatás egységes követelmények alapján történjen, s csak a felső középfok szintjén váljanak el a képzés különböző irányai. A ma kialakult intézményszerkezet azonban erősen eltér a fenti dokumentumokban lefektetett kívánalmaktól. A NAT 6+4-es szerkezetben tagolja a 10 évfolyamos kötelező alapiskolázás időszakát, a létező modellek közt megtalálható 8+4, 6+6, 10+2, 12.

Javítja feltehetően az átjárhatóságot a vegyes profilú, többszintű képzési kínálattal rendelkező intézmények növekvő száma, amelyekben sokféle képzési út válik lehetővé a bekerülő tanulók számára. A vegyes profilú iskolákban ill. a szakképzés rendszerén belüli átjárhatóság ma még nehezen tekinthető át, s megfelelő adat hiányában nagyságrendje is nehezen becsülhető meg. A következő években a szakiskolák működésének legtöbb jelenlegi feltétele megváltozik (a belépés feltételei, a végzettség megszerzésének kritériumai, stb.). A spontánul kialakult gyakorlatot ezen a téren jelzik egyfelől az intézmények felvételi politikái, átirányítási gyakorlata, s a középfokú intézményekbe beiskolázott tanulók körében az idősebb életkorban bekerülők megnövekedett aránya is.

Javítja valamelyest az oktatási rendszer átjárhatóságát a különböző tagozatok közötti (nappali és részidejű képzések közötti) átjárhatóság, azaz az iskolarendszerű felnőttoktatás intézményrendszere is. Az iskolarendszerű felnőttoktatás a valamilyen középfokú intézményekben már végzettséget szerzett tanulók tanulók számára teszi lehetővé, hogy más - magasabb vagy más szakirányú - végzettséget szerezzenek.
Egy, a közelmúltban végzett vizsgálat eredményei szerint terjedő gyakorlat a szakmai oktatást nyújtó középfokú intézményekhez tartozó felnőttoktatási intézmények körében, hogy 3 éves szakmunkásképzőből kikerült tanulóik számára két éves nappali intenzív oktatás keretében szakközépiskolai bizonyítvány vagy más szakma megszerzését teszik lehetővé. Ilyenformán nem ritkán ezekben az intézményekben a tanulók az intézményből való kilépés nélkül szerezhetnek magasabb iskolai végzettséget vagy tanulhatnak ki egy másik szakmát, sajátos módját teremtve meg ezzel az intézményen belüli átjárhatóságnak, csökkentve ezzel a szakmunkásképzés hagyományos zsákutcásságát (Imre, 1996).

Az átjárhatóság fontosságát jelzik az elmúlt évek kutatási tapasztalatai. Az Oktatáskutató Intézetben végzett vizsgálatok szerint igen nagy arányban választanak a - elsősorban a szakmunkásképzőbe és szakiskolákba járó - tanulók pályát kényszertényezők (iskolai eredmények, tájékozatlanság, lehetőségek hiánya, stb) hatására. A korrekciós lehetőségek iránti potenciális igényt jelzik a szakmaválasztásukkal elégedettek szakmacsoportoknénti aránya. Az 1994-ben végzett, 1764 tanulóra kiterjedő vizsgálat szerint a szakmunkástanulók 44,7%-a elégedett mindössze a szakmaválasztásával. Az elégedettség a legmagasabb a szolgáltatás (73,3%), az építőipari (61,5%), a vendéglátóipari (59,5%) szakmákat tanulók körében, a legalacsonyabb a ruhaipari (32,7%), a nyomdaipari (23,4%), bőripari (19,6%) és textilipari (19,6%) szakmákat tanulók körében (Liskó, 994).

2.5. Korrekciós lehetőségek és az iskolarendszerű felnőttoktatás

A rendszerműködés helyenként diszfunkcionálisan működik, s korrekcióra szorul. Azok számára, akik nem képesek megszerezni az alapiskolai végzettséget, a Közoktatási törvény felzárkóztató oktatás szervezését teszi lehetővé, ahol a felzárkóztató oktatás keretében a tanuló szakmai vizsga letételéhez szükséges ismereteket is kaphat. A problémás tanulók oktatása számára az oktatási törvény kedvezményeket bizosít az óraszámok és a csoportlétszám területén. A törvény napi 2 óra logopédiai, dyslexia-megelőző, stb. felzárkóztató foglalkozásra bizosít lehetőséget, s a beszéd- és enyhe értelmi fogyatékos, ill. beilleszkedési zavarokkal vagy tanulási nehézségekkel küzdők esetében a csoportlétszám a felére csökkenthető, amennyiben ezek a tanulók kettő (súlyosabb fogyatékosság esetén három) tanulóként kerülnek számításba.

A leszakadók számának várható növekedése középiskolázás kiterjesztés mellett a szakképzés kiterjesztését kívánja meg a középfokú oktatásban résztvevők minél nagyobb hányada mellett az abból kiszorulók számára is. Az oktatási rendszer működése folytán kihullott tanulókat fogadó és felzárkóztató s későbbi esetleges visszakapcsolódásukat vagy csak a kötelező iskolai végzettség megszerzését későbbi életkorban lehetővé tevő intézmény ma az iskolarendszerű oktatás második csatornája, a felnőttoktatás. A felnőttoktatásban annak korrekciós, rehabilitációs funkciójánál fogva erősebben hangsúlyozódnak a társadalmi szempontok: a társadalmi esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a szociálpolitikai szempontok érvényesítése. Erre a társadalmi funkcióra az elmúlt években terhelődött rá egy másik funkció: az expanziós feszültségek levezetése (a tanulók rendszeren való átvezetése, a rövid szakképzést követően a középiskolai bizonyítvány megszerzésének lehetősége, egyéni korrekciós utak) és a munkanélküliség következtében a parkoltatás funkciója. A bővülő funkcióknak, a ránehezedő társadalmi elvárásoknak azonban a felnőttoktatás nehezen tud megfelelni, mivel szinte mindig részidőben folyik az oktatás, a tanulók egy része munka mellett, más része eltartottként vesz részt ebben, a tanárok is részfoglalkozásban oktatnak ezekben az oktatási formákban (Györgyi-Imre, 1996)..

A tanulók közoktatási rendszeren keresztüli átvezetésében való részvétel értelmében a felnőttoktatás a közoktatási rendszer második csatornájaként fogható fel, amely az első, szelektív, szegregáló csatornától eltérő módon, némileg más - korrigáló, esélynövelő - logika és módszerek alapján működik, de alapvető célja, hogy tanulóit - ha társaikhoz képest némileg késve is - hozzásegítse a valamely iskolai fokozat befejezéséhez, a tankötelezettség teljesítéséhez, szakképzettség, vagy érettségi megszerzéséhez, s ezáltal egyben segítse meghatározott oktatáspolitikai célok (pl. a demográfiai hullám meghatározott irányba történő átvezetése) megvalósulását. Az iskolarendszerű felnőttoktatás ezzel egyidőben résztvesz a társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálásában, amennyiben az áthaladás segítését elsősorban azok számára teszi lehetővé, akik az oktatási rendszer első csatornájában nem tudtak sikerrel előrejutni. Ebben a vonatkozásban az iskolarendszerű felnőttoktatásnak rehabilitáló szerepe van: hiányos iskolai végzettséggel tanulói itt szerezhetik meg az elhelyezkedést, továbbtanulást lehetővé tevő, vagy segítő, esetleg csak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges iskolai végzettséget. Ezzel a felnőttoktatás kompenzálja, ellensúlyozza bizonyos mértékig egyes társadalmi csoportok szociokulturális hátrányait, ill. az oktatási rendszer első csatornájának ezen csoportok számára gyakran kedvezőtlen módon való működését, annak szelekciós logikáját. Ezzel az iskolarendszerű felnőttoktatás sajátos társadalmi feladat betöltésére is hivatott. A közoktatás felsőbb szintjein az áthaladás és a formális iskolai végzettség megszerzésének elősegítése mellett a felnőttoktatásnak szerepe van a munkanélküliség csökkentésében is átképző ill. un. "parkolópálya" szerepénél fogva - az előző esetben a munkaerőpiacra való, jobb esélyekkel történő kilépéssel, a másik esetben a kilépés elhalasztásával. Ez a felnőttoktatást meghatározott gazdasági célok megvalósításával is összekapcsolja.

A fenti funkciók alapján úgy tűnik, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás bizonyos mértékig leképezi az oktatási rendszer első csatornájának változásait, részben, részben korrigálja ennek működését pl. az átjárhatóság sajátos formájának megvalósításával.

Az általános iskolai felnőttoktatás azoknak a tanulóknak biztosítja az alapvető készségek elsajátításának és az általános iskolai végzettség megszerzésének a lehetőségét, akik ezt a normál általános iskolában elérni nem tudták. Az általános iskolai felnőttoktatás az elmúlt években a felnőtt korúak oktatásán kívül egyre inkább egyes tanköteles csoportok speciális oktatási igényeinek kielégítését szolgálta, a jövőben a szabályozás megváltozása következtében a lehetőség erre megszűnik: csak 16 éves koron túl lehet bekapcsolódni ezen az oktatási szinten is a felnőttoktatásba. Az általános iskolai felnőttoktatás a tanulók iskolarendszeren való átvezetésében csak igen kis mértékben vesz részt, ebben az oktatási formában csak a megfelelő életkori csoport töredéke érintett. Az elmúlt években ezek az intézmények is csökkentek számukban és tanulóik számában egyaránt. A csökkenés oka részben a fenntartói érdekeltség hiánya következtében az intézmények szándékos elsorvasztására való törekvés, részben a korábbi átirányítási gyakorlat megszűnése, ill. a hasonló feladatot ellátó speciális szakiskolák expanziója. A lemorzsolódó tankötelesek, túlkoros tanulók számára a felzárkóztatás és a nem tankötelesek számára az általános iskolai végzettség megszerzési lehetőségének biztosítását az általános iskolai felnőttoktatás intézményei mellett elláthatják a tanköteles korúak számára a normál oktatási rendszerbe integrált speciális oktatási formák, pl. az általános iskolák felzárkóztató osztályai jelenthetnek alternatívát a speciális szakiskolák mellett.

17. sz. táblázat - Dolgozók általános iskoláinak száma

tagozattal is működő
  alapismereti esti levelező munkás-
továbbképző
üzembe kihelyezett Összesen

Tanév N % N % N % N % N % N
1987/88 65 33,3 158 81,0 29 14,9 37 19,0 28 14,4 195
1989/90 53 26,6 175 87,9 21 10,6 18 9,0 18 9,0 199
1990/91 35 21,7 139 86,3 15 9,3 11 6,8 7 4,3 161
1991/92 27 17,6 134 87,6 13 8,5 7 4,6 8 5,2 153
1992/93 24 16,9 124 87,3 15 10,6 7 4,9 6 4,2 142
1993/94 18 16,1 96 85,7 15 13,4 7 6,3 3 2,7 112
1994/95                     82
Forrás: Györgyi-Imre-Farkas, 1996.

A középfokú oktatás szintjén a felnőttoktatás intézményei és oktatási képzési formái jóval nagyobb szerepet kaptak a tanulók iskolarendszeren keresztül való átvezetésében, mint az általános iskolák esetében. A vizsgált években (1989-1994 közt) a felnőttoktatás egy-egy évjárat 12-15%-át vezette át a középfokú oktatás intézményrendszerén, azaz biztosított számukra középiskolai végzettséget.

18. sz. tábla - A középiskolai felnőttoktatásban résztvevő tanulók száma, esti + levelező, 1989-1996

Tanév Gimnázium Szakközépiskola Technikus Felnőttoktatásban tanulók összesen Középfokon tanulók összesen %

1989/1990 19308 55063 1262 75633 488419 15,5
1990/1991 18820 47675 1691 68186 514612 13,2
1991/1992 19912 44468 1824 66204 531671 12,4
1992/1993 21509 47734 1060 70303 535205 13,1
1993/1994 22588 52700 1047 76335 529789 14,4
1995/1996 22468 52236 1187 75891 527000 14,4
Forrás: Györgyi-Imre-Farkas, 1996.

Középfokon a felnőttoktatásban tanulók száma az elmúlt évek folyamán összességében a 90-es évek elején 10,000 fővel, 12,4%-ról 14,4%-ra nőtt a középfokon tanulók népességén belül, a középiskolai tanulóknak átlag kb. egyötödét teszik ki. A felnőttoktatással foglalkozó intézmények száma azonban csökkent, megnövelve az egy tanulócsoportra jutó tanulók számát. A képzés belső szerkezetében nagyobb változások mentek végbe: iskolatípusok tekintetében az igények a gimnáziumok felé mozdultak el: míg 1989-ben csak negyede, addig 1994-ben már egyharmada a felnőttoktatásban tanulóknak gimnáziumi oktatásban vett részt. A legnagyobb arányt a középfokú felnőttoktatáson belül azonban ma is a szakközépiskolák képviselik, a technikusképzésben résztvevők csak az összes érintett tanuló töredékét teszik ki.

19. sz. tábla - A középiskolai felnőttoktatásban résztvevők képzési terület szerinti megoszlása, esti + levelező, 1989-1996.

Tanév Gimnázium Szakközépiskola Technikus Felnőttoktatásban tanulók összesen

1989/1990 19308 25,5 55063 72,8 1262 1,6 75633
1990/1991 18820 27,6 47675 69,9 1691 2,5 68186
1991/1992 19912 30,0 44468 67,1 1824 2,7 66204
1992/1993 21509 30,6 47734 67,9 1060 1,5 70303
1993/1994 22588 29,6 52700 69,0 1047 1,4 76335
1995/1996 22468 29,6 52236 68,8 1187 1,5 75891
Forrás: Györgyi-Imre-Farkas, 1996.

Az oktatási formák középfokon igen változatosak: az előforduló oktatási formák jellemzően az alábbiak: dolgozók 4 éves gimnáziuma, szakmunkások 3 vagy 4 éves szakközépiskolája, 2 éves intenzív nappali oktatás, néhány hónapos vagy egy-két éves tanfolyami oktatás, 2 éves szakmunkásképző általános iskolát végzettek számára, ill. 2 éves kiegészítő szakközépiskolai képzés érettségizettek számára. A fentiek szintén változatos kombinációban előfordulnak nappali, levelező vagy esti oktatás formájában. A dolgozók gimnáziumának változatos oktatási formái a szakmunkások vagy a 8 osztályt végzettek, esetleg középiskolából lemorzsolódottak számára kínálnak érettségi megszerzési lehetőségét, a szakközépiskolai oktatási formák elsősorban a szakmunkás bizonyítvánnyal már rendelkezők számára kínál kiegészítő képzést, de van szakmai oktatás érettségizettek számára is. A legnépszerűbb a 2 éves intenzív nappali oktatás a fenti formák között.

A felnőttoktatási intézmények középfokon is valamilyen anyaiskola részeként, nappali intézménybe integrálódva működnek. A felnőttoktatást befogadó nappali intézmények jellemzően vegyes profilúak, nagyméretű, több helyen csökkenő gyerekszámú szakmunkásképző intézmények, és/vagy átlagos méretű és színvonalú szakközépiskolák és/vagy tiszta profilú gimnáziumok. A középfokú felnőttoktatás egyes formái a jövőben várhatóan még nagyobb jelentőségre tesznek szert - feladatuk lesz a nappali oktatás mellett továbbra is az középiskolai expanzió elősegítése, s emellett a nappali oktatás sajátos oktatási szerkezetet és/vagy esélyeket javító-korrigáló szerepkörük is várhatóan megerősödik - az átjárhatóságot növelve, a felzárkózást, átképzést, halasztást téve ezáltal lehetővé. Fontos lesz azonban a jövőben várhatóan az iskolarendszerű felnőttoktatáson belül az egyes funkciók (pályakorrekció, felzárkóztatás, stb.) szervezeti, finanszírozási és szakmai-pedagógiai értelemben való elkülönítése a hatékonyabb működés érdekében.

A végbement szerkezeti változások irányukat és hatásukat tekintve részben ellentmondanak a stratégiában megfogalmazódott szándékoknak, a középiskola kiterjesztésének és az átjárhatóság megvalósításának. A megindult szerkezeti változások várhatóan folytatódnak a szakképzés 16 éves kor utánra tevődésével, s a NAT bevezetésével. (Ez utóbbi elsősorban a nemzetiségi oktatásra nézve jelent komoly nehézségeket.)

3. Az oktatási intézményrendszeren való áthaladás folyamatai

A rendszeren belüli előrejutás jellemző mutatói révén feltárható az intézményrendszer szelektivitása, működésének hatékonysága, ill. a tanulók oldaláról az esélykülönbségek mértéke is értékelhető az oktatási rendszer hatékonysága. A fő kérdések az oktatási rendszeren való áthaladást illetően az előbbiek felől tehetőek fel: milyen eredményes egyes iskolafokozatok, egyes iskolatípusok elévégzése országos szinten, s milyen mértékben lehetséges az érdeklődés, a pályaválasztás szerinti szelekció. Mik a fő tendenciák, változások az elmúlt években? Milyen hatással van az expanzió az iskolaszerkezeti változásokra, s ezek hogyan hatnak az áthaladás folyamatára, hogyan alakulnak a különböző speciális igényeket (elit oktatás, leszakadók oktatása).

A rendszeren való előrejutást a lemorzsolódás és osztályismétlés adataival, ill. a középfokra való átlépés adataival vizsgáltuk. A rendszeren belüli előrejutást jellemző adatnak értékeljük a tanulók részvételét adott iskolai fokozaton, lemorzsolódási arányukat, az elvégzés nehézségeit mutató évismétlési arányokat, ill. a kilépési arányokat. A rendszeren belüli előrejutás szempontjából fontos a különböző iskolai fokozatok közötti áthaladás, átlépés, az átlépők száma összességében, s ezek megoszlása a lehetséges tanulmányi utak között.

A fenti területre vonatkozó elérhető adatok azonban csak fenntartással használhatóak a folyamatok elemzésére, mivel nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek pontosan követni tudnák a rendszeren belül zajló dinamikus folyamatokat, nincsenek adatok pl. az iskolák közötti mozgásról, a migrációról. A lemorzsolódási adatokat csak országos szinten kísérelhetjük meg megbecsülni, a záró és a kezdő évfolyamok létszámának összevetésével. Ezeket az adatokat azonban másként kell értelmezni az oktatási rendszer különböző szintjein. Míg alapfokon a lemorzsolódás az iskolarendszerből való kikerülést jelenti, középfokon az így számolt lemorzsolódás nem feltétlenül jelenti a fiatal végleges kikerülését az iskolarendszerből. A ma elterjedt kombinált iskolatípusok vélhetően nagyobb mozgásteret biztosítanak a diákok számára, könnyen kerülhet a lemorzsolódó gyerek a szakközépiskolából a hasonló profilú szakmunkásképzőbe, vagy a bukott gimnazista akár egy év kihagyás után folytathatja gimnáziumi tanulmányait - erre vonatkozóan azonban sajnos nem rendelkezünk adatokkal.

Az elemzést adott iskolai fokozatokon a belépés, a továbbhaladás és a kilépés adatainak ill. a kilépők továbbtanulási adatainak elemzésével végeztük. Ahol mód volt rá, vizsgáltuk a tanulók életkori összetételét, is.

3.1. Alapfokú oktatás

Az alapfokú oktatás belépési adatai jól mutatják a demográfiai helyzet alakulását. Az általános iskola nagymértékben ki van téve az egyenetlen demográfiai viszonyoknak. A születések számának a 70-es évek demográfiai csúcsidőszaka éppúgy gondot okoz az oktatási rendszer számára, mint az azt követő, 1984-ig tartó csökkenés. A beiratkozók száma a demográfiai viszonyoknak megfelelően nagymértékben ingadozik, az ingadozásban mind a csúcsok, mind a hullámvölgyek komoly gondot okoznak az oktatási rendszer számára. Új jelenség, hogy az elsősök körében az elmúlt négy évben lecsökkent a 6 évesnél fiatalabbak aránya. A hatévesek aránya nagyjából stabilan 81-82% körül alakul, nőtt viszont a 7 évesen elsősök aránya, 11%-ról 15,7%-ra.

20. sz. tábla - Az ált. iskolai első osztályos tanulók korcsoport szerinti összetétele 1991-1995.

  6 év alatt 6 éves 7 éves 8 éves 9 és több Összesen Évfolyamismétlő

1991/92 6645 103377 13938 1804 494 126258 5687
1992/93 5777 106763 15160 1730 422 129852 5542
1993/94 4463 102959 16115 1734 408 125679 5683
1994/95 3511 102686 17606 1818 412 126038 n.a.
1996/97 2375 100328 19614 1785 442 124544 49ö1
Forrás: MKM oktatási statisztika

A táblázatban még nem jelentek meg a nyári hónapokban születetett és a rugalmas beiskolázás révén egy évvel később, hétévesen iskolába kerülő gyerekek, a rugalmas beiskolázás hatásától eltekintve is nőtt a hétévesen iskolába kerülők száma, ami arra utalhat, hogy az iskolaköteles korosztályból is egyre többen lépnek be egy évvel később a rendszerbe. Ha a nyári hónapokban született korosztályt is megbecsüljük és hozzáadjuk az adott év május 31-ig 7. életévüket betöltők számához, akkor a beiskolázásnál a 7 évesek száma még nagyobb lesz. A hét évesen iskolába kerülők nagy ill. növekvő aránya azt mutatja, hogy az 1985. évi oktatási törvény adta rugalmas beiskolázási lehetőség egyre népszerűbb a szülők körében. A hét évesnél idősebbek aránya csökkent. A rugalmas beiskolázás növekvő népszerűsége többletterheket ró az óvodákra pedagógiai és finanszírozási szempontból egyaránt, hiszen sok hatéves gyermek még ebben az intézménytípusban marad. A demográfiai okokon túl feltehetően ez is magyarázza az óvodai létszám alakulásának stabilitását.

Az iskolai évek közötti továbbhaladás jellemzői kétféle adat alapján becsülhetőek meg: az osztályismétlésre utasítottak, azaz a bukások aránya alapján, ill. az egyik évről a másikra történő beíratkozási létszám változása, azaz a lemorzsolódás alapján. Az általános iskola elvégzése folyamán bukások nagyobb, s lemorzsolódás kisebb számban fordul elő. Az általános iskola tanulómegtartó-képessége évről-évre többé-kevésbé állandó. Az év közbeni lemorzsolódás ritka, a szeptemberben beiratkozott tanulók 99%-a befejezi a megkezdett tanévet. Az alsós osztályokban az év közbeni létszámcsökkenés gyakori oka a gyógypedagógiai iskolába való áthelyezés. Az iskolai évek közötti veszteség az első és a hetedik években a legnagyobb, főleg az osztályismétlések miatt.

21. sz. tábla - A bukások alakulása az általános iskolában évfolyamonként 1990-1994. (%)

  1 2 3 4 5 6 7 8

1990/91 4,8 2,8 2,5 2,8 4,2 3,8 2,8 0,4
1991/92 4,5 2,6 2,3 2,5 4,2 3,6 2,8 0,5
1992/93 4,3 2,3 2,0 2,1 3,6 3,6 2,6 0,5
1993/94 4,5 2,1 1,8 1,9 3,3 3,2 2,6 0,4
1996/97 3,9 1,9 1,5 1,6 2,8 3,0 2,5 0,5


Időben vizsgálva a bukási ráták minden évfolyamon csökkentek, de az első és a 7-8. osztályban csak kismértékben. A 4. és 5. osztály közötti jelentős különbség továbbra is megmaradt, az 5. évfolyamon a bukások arányának csökkenésével az 5. és 6. évfolyamon a bukási ráták azonban erősen közeledtek egymáshoz. A lemorzsolódás a felső tagozatban válik számottevőbb súlyú tényezővé.

A kilépés adatainak vizsgálatából az tűnik ki, hogy az általános iskola 8 osztályát a tanulók túlnyomó többsége befejezi 14 éves koráig, azaz úgy megy végig az általános iskolán, hogy nem kell ismételnie. 15 évesen a tanulók további 12,2%-a, 16 évesen 4,1%-a végzi el az általános iskolát, 16 éves koráig befejezi alapfokon a tanulást a tanulók 96,8.%-a. Időben vizsgálva összességében javult az általános iskolát a 16 éves korukig, tankötelezettség ideje alatt elvégző tanulók aránya, de nőtt azoké, akik ezt egy év késéssel, 15 éves korukban végzik el.

22. sz. tábla - Az általános iskolából kilépő tanulók életkori megoszlása.

  14 éves korig 15 éves korig 16 éves korig Összesen Kilépő, 8 osztálynál kevesebb, N

1990/91 81.4 9.3 3.2 93.9 10300
1991/92 81.0 9.4 3.1 93.5 12400
1992/93 81.5 9.7 3.3 94.5 10000
1993/94 81.4 10.7 4.0 96.1 6800
1996/97 80,7 12,2 4,1 96,8 3787


Az általános iskolából való kilépés ma több ponton lehetséges: a 4. a 6. és a 8. osztályt követően. Az iskolakötelezettséget tekintve örvendetes tény, hogy a 16 éves népesség egyre nagyobb aránya végzi el a 8 osztályt, ez az arány az 1990/91-es tanévi 94%-ról 96%-ra emelkedett 1993/94-re. Sajátos módon azok aránya nőtt, akik később, 15-16 éves korukra fejezik be a nyolc osztályt - ami nem feltétlen a túlkorosság növekedését jelenti, eredményezheti a rugalmas beiskolázás gyakorlata is, aminek következtében egyre nagyobb arányban végzik el a 8. osztályt a tanulók 15 éves korukban.

Az általános iskolát be nem fejezettek kedvező - és csökkenést mutató - aránya kevésbé megnyugtató képet mutat, olyan becslések figyelembe vételével, ha az általános iskolát 16 éves korukig be nem fejező tanulók arányához (3,2%) hozzáadjuk a kisegítő iskolába járók (2,4%), az általános iskola után tovább nem tanulók (2,9%) csoportját, ezek együtt egy évjárat 8,6%-át teszik ki. Tovább nő a csoport létszáma, ha hozzávesszük azokat, akik a középfokú oktatásból morzsolódnak le, vagy valódi elhelyezkedési esélyt nem biztosító szakiskolában tanultak tovább. Az utóbbi csoportok arányát megbecsülni már jóval nehezebb, de feltehető, hogy nagyrészt ők alkotják a korrekciós lehetőségekkel élők, az iskolai végzettséget késéssel megszerzők felnőttoktatásban tanuló csoportját.

3.2. A középfokú oktatás

A demográfiai viszonyok alakulásának a középiskolai oktatás is ki van téve, erősen változóan alakul az általános iskolából kikerülők számának függvényében a középfokú intézményekbe jelentkezők száma. Változó a középfokú oktatási intézményekbe beiskolázott tanulók életkori összetétele, azaz összetételük alakulása abban a tekintetben, hogy mikor végezték el az általános iskolát, s hány évesen léptek be a középiskolába. A középfokú oktatásba való belépés ma több ponton lehetséges: 10, 12 és 14 éves korban. 14 éves kort megelőzően azonban még aránylag kis számban lépnek be a tanulók a középiskolába. Sajátos módon az utóbbi években mind a 14 éves kort megelőzően, mind az azt követően középiskolába átlépők aránya emelkedett. 10 évesen a tanulók kb. 3%-a, 12 évesen 7,3%-a tanul középfokú iskolában. Az utóbbi években mindhárom iskolatípusban - de elsősorban a szakközépiskolában és a szakmunkásképző iskolákban - nőtt azok aránya, akik nem közvetlenül az általános iskola elvégzését követően, hanem később tanulnak tovább. Ez jelentheti azt éppúgy, hogy ezek a tanulók kimaradtak egy magasabb szintű iskolatípusból, mint azt, hogy eleve késleltetetten, munkaerő-piaci próbálkozást követően tanultak tovább.

23. sz. tábla - Az I. évf.-os tanév eleji létszámban a 8. Osztályt nem a beiskolázás évében, hanem korábban végzők aránya

Tanév Gimnázium Szakközépisk. Szakmunkásképző Ebből: középisk.-ból kimaradt

1990/91 4,5 4,6 5,3 1,8
1991/92 5,4 5,1 8,3 4,3
1992/93 5,6 6,0 8,7 4,4
1993/94 7,1 7,8 7,0 1,9
1994/95 7,5 8,2 8,8 2,0
1995/96 8,9 10,8 10,3 2,1
Forrás: Fejes Lászlóné 1996.

A középfokon azonban nemcsak a belépők és kilépők számának alakulása alapján, hanem a továbbtanulási irányok ill. a tanulók a különböző tanulmányi utak közti eloszlása alapján is értékelhető az áthaladás, sőt az egész rendszer működésének hatékonysága is. Ezen a ponton a fő kérdés, hogy adott ismeretekkel és felkészültséggel rendelkező tanulók a megfelelő pályára kerülnek-e, ill. amennyiben valamilyen okból kifolyólag nem, úgy milyen lehetőségeik és esélyeik vannak a pályamódosításokra, korrekcióra. Ellentmondásos tendenciák figyelhetőek meg e tekintetben: pozitívnak értékelhető fejlemény a középiskolai oktatás expanziója, hogy növekszik a középfokú oktatásba belépő tanulóknak a száma. Másfelől azonban negatívnak értékelhető jelenség, hogy növekszik azoknak a száma is, akik egyáltalán nem lépnek be a középfokú oktatásba, és alapfokú vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel lépnek ki az iskolarendszerből, ill. az alapvégzettséget alig meghaladó, ideiglenes megoldást jelentő oktatási formákban vesznek részt.

16 éves kor után a közoktatásban való részvétel aránya drámaian lecsökken 80%-ról 50%-ra, ami az OECD országok átlagával összehasonlítva, de önmagában mérve is rendkívül alacsony szám. Ezen a téren némi javulás észlelhető, hiszen a 17 évesek részvétele a nappali tagozatú közoktatásban 50%-ról 58%-ra nőtt 1993-ra, az esti tagozatosokkal együtt ez az arány 54%-ról 62%-ra javult.

A továbbhaladást középfokon is a lemorzsolódás, a bukások adataival mértük. Középfokon a lemorzsolódás kissé mást jelent, mint alapfokon. Nemcsak azt jelezheti, hogy a tanulók rosszul teljesítenek, motiválatlanok, hanem utalhat arra is, hogy elavult oktatási programok élnek tovább. Pályakorrekcióra nem lévén lehetőség néhány iskolatípusban (szakmunkásképző iskola), a tanulók jó része adott szakma perspektívátlanságát érzékelve, az elhelyezkedési lehetőségek felmért hiányának következtében hagyja ott az intézményt. (A számítás módja: az utolsó évfolyamot eredményesen befejező tanulók számát viszonyítjuk az induló, a három vagy négy évvel azelőtti első évfolyam számához, iskolatípusonként. Egy évfolyamról azonban nemcsak lemorzsolódás, bukások révén kerülnek ki tanulók, hanem iskolatípus-váltás következtében is, külföldi továbbtanulás révén is. Növekményt eredményezhet a arányokat Magyarországon tanuló külföldi tanulók száma is.)*

* 1996/97-ban középfokon 1736 fő, a tanulók 4,8%-a.

A lemorzsolódási arányokat tekintve a különböző iskolatípusok közt igen nagy különbségeket találunk. A lemorzsolódás a legnagyobb a szakmunkásképző intézményekben, a legkisebb a gimnáziumokban. Ezen belül a lemorzsolódási arány a gimnáziumokban 10% körüli, ez az 1985/86-os tanévhez képest enyhén csökkent. Ugyanebben az időszakban a szakközépiskolában magasabb, 15-18% között ingadozott a vizsgált időszakban szintén jelentősen csökkent. A szakmunkásképző iskolákban 1991-től csökkenő tendenciát mutatott.

24. sz. tábla - Lemorzsolódási arányok a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző iskolákban

Az 1. évfolyam indulási éve A 4. évfolyam befejezési éve az 1. évf. ltsz az ind. évben a 4. évf-ot eredményesen bef. tanulók száma a négy év alatt lemorzsolódott tanulók az 1. évf. létszáma az ind. évben a 4. évf. eredm. végzett tanulók száma a 4 év alatt lemorzsolódott
 

tanévben gimnázium szakközépisk.

1985/86 1988/89 27740 24474 11,8 35452 28907 18,5
1986/87 1989/90 27708 24617 11,2 36476 30357 16,8
1987/88 1990/91 28384 25016 11,9 37169 31186 16,1
1988/89 1991/92 30422 27013 11,2 42195 34942 17,2
1989/90 1992/93 35683 31575 11,5 47720 40498 15,1
1990/91 1993/94 35255 31588 10,4 47468 39285 17,3
1991/92 1994/95 35070 32134 8,4 48418 40993 15,3
1992/93 1995/96 36289 33216 8,5 48521 43290 10,8
Forrás: MKM oktatási statisztika

25. sz. tábla - Lemorzsolódási arányok a szakmunkásképző iskolákban

Az I. évd. Indulási éve A III. évf. befejezési éve Az I. évf. létszáma az indulási évben A III. évf. létszáma a záró tanévben A 3 év alatti lemorzsolódás %-ban

1988/89 1990/91 73026 56223 23,0
1989/90 1991/92 80239 61956 22,8
1990/91 1992/93 77192 59520 22,9
1991/92 1993/94 69557 54867 21,1
1992/93 1994/95 62202 49231 20,9
1993/94 1995/96 58897 47073 20,1
Forrás: MKM oktatási statisztika

Évfolyamonként: mind a gimnáziumban, mind a szakközépiskolában az első évfolyamon a legnagyobb a bukási arány, ez fokozatosan csökken a négy év során. A gimnáziumban az első évfolyamon ez 2%, a második évfolyamon 1,5%, a harmadik évfolyamon 1%, a negyedik évfolyamon ennél is kevesebb volt a bukottak aránya az összes tanulóhoz képest az elmúlt három év során. A rövid szakképzés területén a kiesési arány sokkal magasabb mint a középiskolák esetében mind az év közbeni, mind az évek közötti lemorzsolódást tekintve. A szakmunkásképzőkben az év közbeni lemorzsolódási arány első, 2. és 3. Osztályban.

26. tábla - Évközbeni lemorzsolódási arányok a középfokú intézményekben

  Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző iskola
Tanév I-II. II-III. III-IV. I-II. II-III. III-IV. I-II. II-III.

1990/91 5,3 3,2 3,4 6,2 5,5 5,0 15,7 9,1
1991/92 3,3 2,7 3,4 6,3 5,1 4,6 16,2 8,4
1992/93 2,3 2,7 3,2 6,4 5,2 5,6 15,3 8,0
1993/94 3,0 2,5 3,7 6,8 2,8 4,5 15,8 6,8
1994/95 2,8 2,6 3,8 8,7 1,4 5,2 16,4 6,0
1995/96 2,2 2,1 3,1 6,5 1,1 4,3 16,1 4,5
Forrás: Fejes Lászlőné 1996.

Számítások szerint (a kezdő évfolyamokon a bukottak számát iskolatípusonként kivonjuk az összes lemorzsolódó számából), a középiskolák, ill. egyes iskolatípusok lemorzsolódási arányai kiszámíthatóak (gimnázium 5,2% 1993/94-ban, szakközépiskola 7,7% ugyanekkor). Az adatok sajnos nem egészen megbízhatóak, de az általuk jelzett tendencia szerint a gimnázium megtartóképessége jobb, mint a szakközépiskoláé. A szakmunkásképző iskolák lemorzsolódási aránya a legmagasabb a három iskolatípus közül.

A lemorzsolódás ezekben az iskolatípusokban - szakközépiskola, szakmunkásképző - gazdasági ágazatok szerint is nagymértékben szóródik. A legnagyobb (40% körüli) a lemorzsolódás aránya a bányászati, kohászati, papíripari és a textilipari szakmákban, bár abszolút számokban mérve igen csekély, a tanulólétszám ezen ágazatokban bekövetkező csökkenése következtében. A keresettebb szakmákban a lemorzsolódás aránya nem magasabb, mint a szakközépiskolákban.

Feltehető, hogy a középfokú iskolákban a lemorzsolódás aránya összefügg a tanulói létszám alakulásával is. A szakmunkásképző iskolákban a demográfiai hullám levonulása után a jelentkezők száma csökkent, s a lemorzsolódási ráta is ezzel párhuzamosan csökkenőben van. A bukások arányának növekedése a népszerűbb iskolatípuson arra utal, hogy a tanulók számának növekedése nehéz helyzet elé állítja ezeket az intézményeket.

27 sz. tábla - A bukottak számának és arányának alakulása iskolatípusonként 1990-95 között

  Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző

Tanév N % N % N %
1990/91 1552 1,3 3539 2,1    
1991/92            
1992/93 1719 1,4 4369 2,3    
1993/94 1879 1,4 4716 2,5 7921 4,5
1994/95 1992 1,4 5182 2,6 8149 5,0
1996/97 1784 1,3 5069 2,3 7424 5,2
Forrás: MKM oktatási statisztika

Az érettségit adó iskolatípusok expanziójának következménye az is, hogy egyre többen kerülnek be ezekbe az intézményekbe olyan tanulók, akik előképzettsége még kívánnivalót hagy maga után, s nem olyan mértékben motiváltak, mint a korábbi középiskolai tanulók. A középiskolai expanzió nemcsak létszámváltozást jelent a tanulók - s ezzel egyidejűleg az évfolyamismétlők és a lemorzsolódottak - számában, hanem egyidejűleg változást az oktatási folyamatban is, ennek kihatása lesz a tananyagok, a használt módszerek területére is.

Az iskolarendszeren való áthaladás hatékonyságát rontja a bukások száma önmagában is, de ezek száma növeli a lemorzsolódók számát is. Az első év végén a tanév végi létszámból évente átlagosan kb. a tanulók 9%-a évismétlésre kötelezett. Az évismétlésre kötelezetteknek azonban csak kb. fele-harmada ismételte meg ténylegesen az I. évet.

3.3. Lemorzsolódók és a felnőttoktatásban való részvétel

Az oktatási rendszerből lemorzsolódók vagy kikerülnek az oktatási rendszerből, vagy az iskolarendszer második, felnőttoktatási csatornáján keresztül kapcsolódhatnak abba idővel vissza. Mára az általános iskolai felnőttoktatás egyre kevésbé a dolgozók illetve a felnőttek általános iskolái, s egyre inkább az általános iskolából kimaradó, tanköteles korú gyerekek iskolájává vált. A fentieket erősítik meg a tanulók életkori összetételének adatai. Az általános iskolai felnőttoktatásban a tanulók közt ma még igen nagy a tanköteles korú, átirányítással idekerült tanulók aránya, az életkori összetételt tekintve az elmúlt években éppen a fiatalabb, a tanköteles korúak aránya növekedett meg.

29. sz. tábla - Tanulók száma életkor szerint és a nők aránya az általános iskolai felnőttoktatásban

  20 év alatt 21-30 éves 31 év felett Összes

tanév N % N % N % N
1987/88 6580 62,3 2155 20,4 1821 17,3 10556
1989/90 7364 77,3 1166 12,2 997 10,5 9527
1990/91 6859 80,3 1101 12,9 586 6,9 8544
1992/93 6731 78,9 1349 15,8 451 5,3 8531
1993/94 8025 89,3 957 10,7 0 0 8982
1995/96             5205
Forrás: Györgyi - Imre - Farkas, 1996.

Jelentős a tanulók közt a hátrányos helyzetűek és a cigány származásúak aránya. Jellemző még, hogy a tanulók képesség szerinti összetételükben is heterogének, a jó képességük vagy éppenséggel igen gyenge képességük miatt nem igazán ide való tanulók is szinte minden intézményben előfordulnak.

Középfokon a felnőttoktatásban résztvevő tanulók összetételében is változás következett be: megfigyelhető itt is a fiatalodás, a csökkenő átlagéletkor. A fiatalodás oka feltehetően részben az ifjúsági munkanélküliség, részben az iskolaszerkezeti feszültségek s a fentiek következtében kialakult sajátos intézményi és szülői iskolázási stratégiákban kereshetőek. Terjedő - nagyobb biztonságot adó - iskolázási modellé vált a családok körében az elmúlt években a rövid idô alatti szakmaszerzést, szakmatanulást követően, már egy végzettség birtokában megszerzett érettségi. Ugyanakkor az az intézmények körében is terjedő modell is fiatalítja a tanulókat, hogy egyre több vegyes profilú intézmény a saját végzett tanulóit iskolázta be nagy számban felnôttoktatási tagozataira, ill. tanfolyamaira. A tanulók közt több csoport különíthető el, munka mellett és munkahely nélkül, eltartottként tanulók egyaránt. A középfokú felnőttoktatás esetében is relatíve csekély - és csökkenő - arányban vannak a ‘valódi’ felnőttek, a munka mellett, idősebb életkorban középiskolai végzettséget szerző tanulók aránya, s igen magas a fiatal, eltartott munkanélküliek aránya.

A lezajlott szerkezeti változások következménye az áthaladás folyamatára megjelenik az átlépők korösszetételében, a tényben, hogy ma megnőtt azok száma, akik korábban, vagy későbben lépnek be a középfokú intézmények valamelyikébe, hogy betöltenék 14. életévüket. Nehezebb nyomon követni a szerkezeti változások és a középfokú oktatás kiterjesztésének hatását a lemorzsolódási és bukási adatok alapján - az előbbi általános csökkenése s az utóbbi emelkedése összefügghet az említett változásokkal, ehhez további adatelemzésre van szükség. A szerkezeti változások másik lehetséges követekezménye, az esélykülönbségek növekedése szintén nem vizsgálható elég differenciáltan a meglévő adatok alapján. Óvatosan talán mégis megfogalmazható: elkülönülni látszik az áthaladók közt egy esélyesebb, az életkori csoport kevesebb, mint 10%-át kitevő csoport, az általánosan képző középiskolába korábban belépő csoport, és egy leszakadó, becslések szerint ennél nagyobb, heterogén összetételű csoport. Az esélyegyenlőség alakulására nézve nincs használható adat, de a leszakadók egy csoportjának - a cigány tanulóknak - ilyen szempontú vizsgálata arra enged következtetni, hogy az esélykülönbség köztük és a nem cigány tanulók közt összességében nőtt.

III. Függelék, irodalomjegzék

1. sz. tábla - Középiskolai beiskolázási arány meghatározott életkorokban néhány országban (%)

Ország 15 évesek 16 évesek 17 évesek 18 évesek 19 évesek

Egyesült Államok 95,7 91,4 72,0 36,9 11,1
Japán 96,8 95,1 90,3 1,8 -
Dánia 97,8 92,2 80,1 68,9 48,4
Franciaország 94,1 92,1 87,2 58,6 34,0
NSZK 93,1 95,3 92,8 82,3 55,0
Görögország 86,1 88,4 62,1 19,4 10,5
Hollandia 99,0 97,3 90,8 67,9 42,3
Írország 94,3 87,5 70,2 33,1 11,5
Spanyolország 91,0 75,6 66,9 35,5 20,7
Egyesült Királyság 98,9 75,3 55,3 18,7 4,3
Svédország 95,6 89,2 87,0 59,6 11,5
Törökország 45,9 39,3 33,9 19,8 9,7
OECD átlag 93,1 86,9 75,4 44,2 21,5
Lengyelország 81,6 85,1 81,6 49,8 17,3
Csehország 90,2 86,9 39,4 - -
Magyarország 84,4 75,2 45,4 12,2 3,9


2. sz. tábla - Legmagasabb iskolai végzettség alakulása néhány országban a 25-64 év közötti korcsoportban

  Alapfokú vagy kevesebb Alsó középfokú Felső középfokú Felsőfokú, nem egyetem Egyetem Összes

Kanada 11,0 17,7 30,2 26,1 15,0 100,0
USA 6,0 9,9 53,9 6,6 23,6 100,0
Belgium 28,3 26,4 25,0 11,4 8,8 100,0
Dánia - 41,1 39,7 5,9 13,3 100,0
Franciaország 26,2 21,5 36,3 5,7 10,2 100,0
Németország - 18,1 60,5 9,8 11,6 100,0
Írország 31,7 26,1 25,3 8,6 8,3 100,0
Olaszország 36,9 34,6 22,1 - 6,4 100,0
Hollandia 16,7 25,3 37,1 - 20,9 100,0
Portugália 77,6 8,3 7,5 1,7 5,0 100,0
Spanyolország 61,1 16,0 9,9 3,0 10,0 100,0
Egyesült Királyság - 31,9 49,6 7,7 10,7 100,0
AUSZTRIA - 32,0 61,0 - 6,9 100,0
Finnország - 38,5 42,9 8,2 10,4 100,0
Norvégia 1,4 19,6 53,7 12,8 12,4 100,0
Svédország - 30,2 45,8 12,4 11,7 100,0
Svájc - 19,2 59,8 12,9 8,0 100,0
Törökország 80,0 6,4 8,9 - 4,8 100,0


3. sz. tábla - Iskolák, osztályok, tanulók száma 1980-195.

Tanév Iskolák száma Osztályok száma Tanulók száma

1980/81 531 6608 15460
1981/82 535 6772 209342
1982/83 539 6885 218048
1983/84 545 7071 225308
1984/85 553 7279 232342
1985/86 561 7438 236104
1986/87 587 7573 236881
1987/88 608 7783 239768
1988/89 645 8090 248337
1989/90 675 8836 273511
1990/91 727 9445 291872
1991/92 780 10089 309351
1992/93 824 10614 322954
1993/94 866 10976 330586
1994/95 887 11380 337317


4. sz. táblázat - A 8. évfolyamot végzettek továbbtanulása

Iskola típusa 1990 1992 1993 1994 1995

A 8. osztályt eredményesen elvégezte   164616 151295 144225 136864 122359
Ebből: továbbtanul            
gimnáziumban   21,1 23,3 24,2 25,7 27,1
szakközépiskolában   27,5 30,1 32,0 32,6 33,7
szakmunkásképzô iskolában   42,0 36,6 35,5 35,2 34,2
gép- és gyorsíró- iskolában   1,6 1,0 1,0 0,8 0,5
egészségügyi szakiskolában   1,3 0,8 0,5 0,3 0,2
egyéb szakiskolában   0,3 3,9 4,5 4,2 3,6

Összesen   93,8 95,7 97,7 98,8 99,3
Forrás: KSH 1996, 27

5. táblázat - és 1. évfolyamosok száma a középiskolába lépők között

Megnevezés Tanulók száma összesen Ebből: 0. évf. Ebből: 1.?9? Évf. Ebből: a 8. osztályt előző évben végezte

Budapest 71803 584 16053 14661
Baranya 13295 96 2991 2648
Bács-Kiskun 16932 95 3890 3153
Békés 14220 118 3139 2968
Borsod-A-Z 27511 100 6363 5751
Csongrád 15431 3 3543 3326
Fejér 14833 34 3450 3133
Győr-M-S 14714 32 3415 3252
Hajdú-Bihar 19077 94 4585 4248
Heves 11491 65 2699 2299
Jász-N-Sz 15166 54 3368 2520
Komárom 11212 46 2537 1983
Nógrád 7961 44 1865 1601
Pest 34008 185 7980 6808
Somogy 11088 54 2437 2148
Szabolcs 18918 124 4613 4485
Tolna 8596 12 1977 1871
Vas 8976 31 2052 2037
Veszprém 13375 73 3094 2722
Zala 11052 8 2447 2339
Külföldi 1736 6 417 324
Összesen 361395 1858 82915 74295

Elemzett dokumentumok

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról. (Az 1995. évi CXXI. Törvénnyel és az 1996. évi törvénnyel egységes szerkezetbe foglalt szöveg)
1994. évi LXXVI. törvény a szakképzésről
A közoktatás távlati fejlesztési stratégiája. MKM, 1996.
Nemzeti alaptanterv. MKM 1995.
Országos Képzési Jegyzék.
Iskolaválasztás előtt... 1997. Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó.
Országos Pályaválasztási útmutató. 1997. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Érettségi vizsga tervezete
Az alapműveltségi vizsga előkészítésének munkálatairól. (kézirat), 1997.

Felhasznált irodalom

Ballér Endre: A tantervpolitika és változásai Magyarországon. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Bessenyei István: A középfok és a felsőfok kapcsolata. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Csákó Mihály-Liskó Ilona: Szakmunkástanulók a 90-es években. 2. országos szakmunkástanuló vizsgálat, 1992-1994. Oktatáskutató Íntézet, 1994.
Farkas Péetr: A peremcsoportok szakképzése Magyarországon. in: A közoktatás és a szakképzés illeszkedése. Oktatáskutató intézet. 1993.
Farkas Péter: A közoktatás és a szakképzés fejlesztésének összehangolása. Kézirat. 1996.
Farkas Péter: A közoktatás és a szakképzés fejlsztésének összehangolása. 1966.
Farkas Péter: Átjárhatóság a szakképzésben. (kézirat) Oktatáskutató Intézet. 1996.
Fejes Lászlóné: Lemorzsolódás középfokon. Szakképzési statisztikai tájékoztató 18-19. 1996/6-1996/7. Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztály.
Györgyi Zoltán-Imre Anna: Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzete. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Halász Gábor: Az oktatási rendszerek elmélete. Kézirat, JATE 1996.
Halász G.-Lannert J.(szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról, 1995. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Halász Gábor: Az alap- és középfokú oktatás Magyarországon. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 1994.
Halász Gábor: A középiskolai oktatás kiterjesztése: elitoktatás - tömegoktatás - lemorzsolódás. Új Pedagógiai Szemle, 1996/?
Halász Gábor: Önkormányzati közoktatás-irányítás a kilencvenes évek közepén. In: Nagy Mária (szerk.) Önkormányzatok és a közoktatás. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, Nyíregyháza, 1996.
Imre Anna: Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzete az intézményi vélemények alapján. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Mártonfi György: A szakképzés állapotáról. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Lannert Judit: A közoktatás iskolarendszerének vertikális struktúrája. Kézirat.
Lannert Judit: Változások a hazai iskolaszerkezetben. Educatio, 1996/nyár.
Lemorzsolódás középfokon. (összeállította Fejes Lászlóné) Szakképzési statisztikai tájékoztatók 18. 1996/6,
Liskó Ilona et a.: A hiányos és formális általános végzettségű fiatalok szakmai oktatása. Kézirat. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona et al.: A szakmaszerkezet átalakulása. (kutatási résztanulmány) Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona: Iskolaszerkezet és településszerkezet. Új Pedagógiai Szemle, 1996/?.
Liskó Ilona: Felvételi szelekció. in: Felvételi szelekció a középfokú iskolákban. Kutatási zárótanulmány. 1996. Oktatáskutató Intézet.
Liskó Ilona: a speciális szakiskolák tanulói. Oktatáskutató Intézet, 1995.
Liskó Ilona-Fehérvári Anikó: Szerkezetváltó iskolák a 90-es években. Kutattás közben. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Liskó Ilona: A szakképző intézményrendszer átalakulása. Kézirat. Oktatáskutató Intézet, 1996.
Nagy Mária: Az iskolai intézményrendszer átalakulása és az önkormányzati iskolafenntartás. In: Nagy Mária (szerk.) Önkormányzatok és a közoktatás. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete, Nyíregyháza, 1996.
Sugár András: A közoktatási rendszer szerkezeti változásai, jellemző trendek az oktatási statisztika tükrében. In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.
Sáska Géza: Egy közelítő módszer lehetséges elemei az iskolai migráció leírására a dolgozók gimnáziuma példáján (1970/1971-1975/1976) . Kézirat gyanánt. OPI Dokumentumok, 1979. 12.
Szüdi János: A közoktatás helyzete a jogi szabályozás tükrében (1995-ig). In: Tanulmányok a közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, 1996.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.