2019. augusztus 19., hétfő , Huba

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

Előszó

2009. június 17.

Előszó

Az olvasó másodszor veheti kezébe a Jelentés a magyar közoktatásról című könyvet, amely a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére készült az Országos Közoktatási Intézetben. A Jelentéstelső alkalommal két évvel ezelőtt, 1996-ban adtuk közre, azzal a céllal, hogy átfogó áttekintést adjunk a magyar közoktatási rendszer akkori állapotáról.1 A szerkesztők törekvése most is ugyanaz: a rendszerben zajló jellegzetes folyamatokat, fejlődési tendenciákat kívánják bemutatni. Természetesen most sem hiányzik az alapvető statisztikai adatok ismertetése, de a cél elsősorban az elemzés és az értékelés, vállalva annak kockázatát, hogy az olvasó esetenként olyan megállapításokkal találkozhat, amelyek vitára vagy további elemzésekre sarkallják.

A kötet címzettjei most is mindazok, akik akár egyszerű állampolgárként, akár döntéshozóként érdeklődnek a közoktatás ügye iránt. Azt reméljük, hogy a könyvet nem csak a közoktatás helyi és központi irányítói, az oktatással foglalkozó politikusok, közigazgatási szakemberek és vezetők fogják olvasni. Ajánljuk minden olyan pedagógusnak, szülőnek, pedagóguspályára készülő egyetemi vagy főiskolai hallgatónak és érdeklődő polgárnak, aki kíváncsi arra a tágabb oktatásügyi környezetre, amelyben az iskolák működnek, és amely nagymértékben meghatározza azt, ami az iskolákban történhet.

E könyv sokban követi a két évvel ezelőtt kiadott Jelentés belső szerkezetét és megközelítésmódját, néhány ponton azonban eltér attól. A közoktatási reformfolyamat előrehaladtával nemcsak az intézményi viszonyok, hanem a közoktatásról való hazai gondolkodás egésze is összetettebbé, differenciáltabbá vált. Ezeket jóval nehezebb egyetlen kötetben, koherens módon megjelentetni, mint a politikai rendszerváltozást követő első időszak viszonyait. Néhány problématerülettel, amelyeket a két évvel ezelőtt kiadott kötetben éppen csak érintettünk, most részletesebben foglalkozunk. Így a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet szentelünk az iskolarendszeren belüli tanulói továbbhaladás és a közoktatásból való kilépés utáni tanulás kérdéseinek vagy az oktatási egyenlőtlenségek, ezen belül különösen a települési és regionális egyenlőtlenségek kérdéseinek.

Az oktatásügyi közvélemény-kutatások örvendetes terjedése lehetővé tette, hogy a legtöbb fejezetben bemutathassuk azt is, hogy egy-egy kérdés hogyan jelenik meg a közvélemény tükrében. Több, különböző években és különböző társadalmi csoportok körében (felnőtt lakosság, tanárok, iskolaigazgatók, tanulók, szülők stb.) végzett felmérés eredményeit és az ezekből levont következtetéseket ismerheti meg az egyes fejezetekben az olvasó. Ahol csak lehetett, igyekeztünk a hazai adatokat más országok adataival is összevetni. Nemzetközi összehasonlításokra általában az országok három csoportjában, az OECD-országokban, az Európai Unió tagállamaiban, valamint a volt szovjet blokk négy közép-európai államában, az ún. visegrádi országok2 körében nyílt lehetőség.

A könyvben olvasható elemzések elsősorban az előző Jelentés óta eltelt két év történéseire koncentrálnak. Céljuk annak az időszaknak a bemutatása, amelyet a kilencvenes évtized közepének nevezhetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sok esetben ne tekintenénk vissza korábbi időszakokra is. Igen gyakran jelennek meg határpontként a politikai rendszer átalakulásának évei, a kilencvenes évek eleje, de az elemzés és a kapcsolódó idősoros táblázatok nem egy esetben a nyolcvanas évek közepéig, egészen ritkán pedig még annál is korábbra vezetik vissza az olvasót.

A bevezető fejezet ezúttal is az elmúlt időszak, pontosabban az 1995 és 1997 közötti két év oktatásügyi változásainak és oktatáspolitikájának rövid áttekintését adja, különös tekintettel azokra a kérdésekre, amelyek a közvéleményt erősebben foglalkoztatták, vagy amelyekkel kapcsolatban jelentős viták folytak. Különösen három nagyobb témakör kap komolyabb figyelmet: a költségvetési restrikció, a Nemzeti alaptanterv bevezetése és a közoktatás modernizációjának problémái.

A következő fejezet a közoktatás gazdasági és társadalmi környezetének változásait elemzi. Az olvasó azokkal a közoktatáson kívüli, környezeti tényezőkkel ismerkedhet meg itt, amelyek alapvetően meghatározzák a közoktatás fejlődésének lehetőségeit, és amelyek ismerete nélkül a közoktatásügy és a közoktatás-politika sok folyamata csak nehezen érthető meg. Ilyenek mindenekelőtt a demográfiai helyzet alakulása, a gazdaság jövedelemtermelő képességének és az államháztartás helyzetének a változásai, a munkaerő-piaci viszonyok átalakulása, vagy az egyes társadalmi csoportok, ezen belül az iskoláskorú gyermekeket nevelők és a fiatalok helyzetében bekövetkezett változások.

A kötet legterjedelmesebb része a harmadik fejezet, amely a közoktatási rendszer szerkezeti és intézményi jellemzőit, valamint a rendszeren belüli továbbhaladás problémáit elemzi. Ez a fejezet az iskolaszerkezet és a továbbhaladási csatornák átalakulásának rövid általános leírását követően szintenként, illetve a közoktatás egyes alrendszereinek megfelelően mutatja be az intézményi sajátosságok és a tanulói továbbhaladás változásait. Az előző Jelentéshez képest ez a fejezet jóval részletesebben foglalkozik a felnőttoktatás kérdéseivel, amelynek ugyan jelentős része a közoktatás területén kívül található, növekvő jelentősége és a közoktatásra való visszahatása miatt azonban mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ugyancsak nagyobb terjedelemben foglalkozunk a magánoktatás sajátos problémáival. A harmadik fejezetben egymás mellett találhatók a leíró és az elemző részek, illetve azok, amelyek a rendszer statikus intézményi adottságait és dinamikus folyamatait elemzik.

A következő fejezet a közoktatás irányítási kérdéseivel foglalkozik. A hazai közoktatási irányítás általános jellemzőinek bemutatása után a fejezet az egyes irányítási szintek sajátos problémáit ismerteti, különös tekintettel a felelősségi viszonyokban és a településközi kapcsolatokban bekövetkezett újabb változásokra, illetve a Nemzeti alaptanterv bevezetésével járó irányítási kihívásokra. Emellett az előző Jelentés-nél jóval részletesebben elemezzük néhány speciális, az irányításhoz közvetlenül kapcsolódó terület problémáit, egyfelől a pedagógiai szolgáltatások, másfelől a közoktatási statisztikai és információs rendszer kérdéseit.

Az ötödik fejezet a közoktatás finanszírozásának helyzetét és problémáit mutatja be. Egyfelől a ráfordítások alakulásának, másfelől a finanszírozási mechanizmus változásainak az elemzését találhatja meg itt az olvasó. Ez a fejezet nemzetközi összehasonlításban is vizsgálja, miképpen alakult az elmúlt időszakban a nemzeti jövedelemből a közoktatásra fordított hányad, illetve hogyan alakultak a pénzügyi hatékonyság főbb mutatói. Ugyancsak ismertetést talál itt az olvasó arról, hogy az elmúlt években hogyan változtak a közoktatás finanszírozásának szabályai, és ezek miképpen befolyásolták a helyi döntéshozók viselkedését. Ez a fejezet tárgyalja részletesebben az 1995 utáni pénzügyi restrikció okait és hatásait.

Terjedelmes fejezet foglalkozik a tartalmi szabályozás reformjának, a Nemzeti alaptanterv bevezetésének és az értékelési és vizsgarendszer átalakulásának a kérdéseivel. Ez a fejezet elemzi a Nemzeti alaptanterv bevezetésével és annak időbeni tervezésével, valamint az érettségi és az alapműveltségi vizsgák szabályozásával kapcsolatos szakmai vitákat. Az elemzés különösen a reform helyi és iskolai szintű feltételeinek, valamint a program-, tankönyv- és taneszközpiac fejlődésének szentel nagyobb figyelmet. Önálló alfejezetben foglalkozik két kiemelt fejlesztési terület, az idegen nyelvi és az informatikai oktatás sajátos problémáival. Végül e fejezeten belül esik szó az iskolák belső világának, a tantárgyi tanításon túli területeknek, így a belső szervezeti viszonyoknak, a tanulói és szülői jogoknak vagy a környezettel való kapcsolatoknak a változásairól.

A Jelentés ezúttal is önálló fejezetben foglalkozik a pedagógusokkal. A pedagógusellátottság és a -létszámok kérdését ezúttal is részben a gyereklétszám csökkenésének fényében elemezzük, most azonban már a létszámleépítések és a pedagógus-munkanélküliség eddig ismeretlen kérdéseivel is foglalkoznunk kell. A korábbiaknál jóval több, újabb adatgyűjtésekből és mintavételes vizsgálatokból származó információt tudunk közölni a pedagógusok bérezési viszonyainak, munkafeltételeinek, a szakma önképének és belső rétegződésének az alakulásáról. Önálló alfejezetben elemezzük a tanártovábbképzés dinamikusan fejlődő új területének, valamint egy kiemelt területnek, az idegen nyelvi oktatás tanárellátottságának a problémáit.

Ugyancsak a korábbi Jelentést követjük abban, hogy önálló fejezet foglalkozik a tanulmányi teljesítmények alakulásával. A legfrissebb - 1997 tavaszán végzett - mérések főbb eredményeinek a bemutatása mellett a korábbiaknál is nagyobb figyelmet szentelünk az időbeni változások és a területi különbségek elemzésének. A korábbiaknál jóval részletesebben elemezzük az egyes tantárgyi területek sajátos problémáit, a tanulói problémamegoldó képesség jellegzetes hiányosságait. A legújabb nemzetközi vizsgálatok eredményeinek bemutatása lehetővé teszi a magyar tanulók teljesítményének összevetését más országok tanulóiéval.

A könyv egy olyan új fejezettel egészül ki, amely a két évvel ezelőtt kiadott kötetben nem szerepelt: ez a speciális oktatási igényekkel rendelkező csoportok tanításával és általában az oktatással kapcsolatos egyenlőtlenségekkel foglalkozik. A gyógypedagógiai oktatás és a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása mellett itt elemezzük a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok oktatásának sajátos problémáit, valamint a települések és régiók közötti oktatási egyenlőtlenségeket.

Az előző Jelentéshez képest új elem, hogy a szövegbe sok helyen keretes írásokat iktattunk, amelyek kiegészítő vagy háttérinformációval látják el az olvasót. A kötetet ezúttal is függelék és bibliográfia zárja. A függelék jelentős részét alkotja a kötetnek. Önálló adattárként is használható, miután összegyűjtve tartalmazza a közoktatást érintő nagy adatbázisok statisztikáit. Ezek az adatok ilyen rendszerezett formában máshol nem elérhetők, ezért közreadásuk mindenképpen hiánypótló szerepet tölt be.

A szerkesztés során arra törekedtünk, hogy a könyv többféle módon is használható legyen. Egyfelől egészében olvasható, azaz a közoktatás ügye iránt érdeklődő az elejétől a végéig folyamatosan végigolvashatja. Másfelől felhasználható kézikönyvként, amelyet az olvasó csak akkor vesz a kezébe, amikor valamilyen konkrét probléma iránt érdeklődik vagy bizonyos adatoknak akar utánanézni. Ezért az adatok nagy részét nem a szövegben, hanem a függelékben helyeztük el, amelynek egyes táblázataira magában a főszövegben történik hivatkozás szükség szerint. A szöveg elsősorban a tendenciákat és fontosabb változásokat szemléltető ábrákat és grafikonokat tartalmazza, bár az olvasó az ezekhez kapcsolódó alapadatokat is csaknem minden esetben megtalálja a függelékben. A függelékben a táblázatok általában a szövegben történt hivatkozások és ábrák sorrendjét követik, noha előfordul, hogy egy-egy táblázatra több fejezetben is történik hivatkozás.

Ugyancsak a kézikönyvként való használatot kívántuk segíteni azzal, hogy az egyes témák elemzésénél gyakran kereszthivatkozással utalunk azokra az egyéb fejezetekre vagy részekre, ahol ugyanannak a témának az elemzése még felbukkan.

A szövegben és a függelékben szereplő ábrák és táblázatok a legtöbb esetben a kötethez készült háttértanulmányokból valók, forrásként azonban a könnyebb elérhetőség érdekében ahol lehetett, az eredeti forrást tüntettük fel.

A közoktatási adatatok bemutatását és elemzését továbbra is nagymértékben nehezítik a magyar közoktatás statisztikai és információs rendszerének azok a problémái, amelyekre egyébként e könyvben is kitérünk. Az adatok általában csak elég nagy késéssel állnak rendelkezésre, és nemegyszer az azonos nemű adatok is csak különböző forrásokból gyűjthetők össze. A pénzügyi és a létszámadatok gyűjtése eleve egymástól elkülönült rendszereken keresztül történik. A korábbi rendszeres kiadványok megszűnése és az adatfeldolgozás lassúsága miatt az alapvető közoktatási létszámadatok is gyakran csak több forrásból szedhetők össze. Akkor például, amikor egy-egy idősoros táblázatnál forrásként a közoktatási statisztikát jelöljük meg, előfordul, hogy az adatok négy vagy öt különböző kiadványból vagy adatbázisból származnak. A legfrissebb statisztikai adatok nem egy esetben a széles nyilvánosság számára még nem hozzáférhető, kizárólag elektronikus adathordozón elérhető formában álltak rendelkezésünkre. Az adatok hozzáférhetővé tételének lassúsága miatt sok olyan általunk feltételezett tendenciát, amelyek első jelei csupán 1996 vagy 1997 folyamán jelentek meg, nem mindig tudtunk bemutatni vagy egyáltalán érzékelni. Különösen sok nehézséget okoz az elemzésnél az, hogy bizonyos általánosan használt fogalmak és a hozzájuk kapcsolódó adatok mögött - ilyen ma már magának az iskolának vagy az intézménynek a fogalma is - nem mindig ugyanaz a valóság húzódik meg, mint korábban. A régi statisztikai fogalmak ezért gyakran csak megszorításokkal alkalmazhatók.

Ugyanakkor az elmúlt két évben lezajlott kutatások, különösen a helyi és intézményi szintű adatfelvételekre épülő vizsgálatok nyomán a korábbiaknál több információval rendelkezünk olyan helyi folyamatokról is, amelyekről azelőtt alig állt rendelkezésünkre tárgyszerű információ. A kötet előkészítését két jelentősebb adatfelvétellel közvetlenül is segíthettük: az 1996-97 fordulóján végzett ún. "NAT-vizsgálattal" és "tanárvizsgálattal", amelyekre a későbbiekben többször is hivatkozunk majd. 1997-ben újabb, a tanulási teljesítmények mérését célzó Monitor vizsgálatra is sor került, amelynek eredményei ugyancsak megtalálhatók e könyvben. A különböző, egymástól korábban elszigetelt adatbázisoknak, például a településstatisztikai és a költségvetési adatoknak vagy a finanszírozási és tantárgyi teljesítménymérési adatoknak az összekötése újabb elemzési lehetőségeket tárt fel. Az elmúlt években sor került néhány, az MKM által szervezett újabb adatfelvételre, amelyek révén ma már olyan korábban feltáratlan területekről is rendelkezhetünk információkkal, mint például az iskolák számítógép-ellátottsága vagy a pedagógus-továbbképzés kínálata.

A kötet ezúttal is neves oktatásügyi szakemberek és kutatók által írt háttértanulmányokra épül. A háttértanulmányok szerzőinek nevét a könyv belső borítója, a kéziratok címét a bibliográfia tartalmazza. Az egyes fejezetek gyakran e tanulmányok rövidített változatai, a legtöbbször azonban a szöveg több tanulmány egyidejű felhasználásával készült, és megtalálhatók bennük a szerkesztők vagy a szerkesztői munkában részt vett munkatársak kiegészítései. A háttértanulmányokban található adatoknak és elemzéseknek terjedelmi okokból csak kisebb részét tartalmazza ez a kötet. Nagyon sok dologról többet és mást is el lehetett volna mondani, a szerkesztők azonban nem kerülhették el a válogatás és a sűrítés kényszerét. A háttértanulmányok jelentős része azonban bárki számára hozzáférhető az Országos Közoktatási Intézet home page-én keresztül,3 ami az érdeklődő olvasó számára egy-egy téma részletesebb megismerését is lehetővé teszi.

E helyen kell köszönetet mondanunk mindazoknak, akik a könyv létrehozásában közreműködtek, mindenekelőtt a háttértanulmányok szerzőinek, a Jelentéshez kapcsolódó kutatások szervezőinek és a szerkesztésben közvetlenül részt vett belső és külső munkatársaknak. E könyv csak mindannyiuk közös erőfeszítésének az eredményeképpen születhetett meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szövegben olvasható megállapítások nem fejeznek ki hivatalos álláspontot, azok nem feltétlenül tükrözik sem a megbízó, sem a kiadó álláspontját.

Végül arra kérjük az olvasót, hogy esetleges megjegyzéseit, kritikai észrevételeit juttassa el a szerkesztőkhöz az Országos Közoktatási Intézet címére azért, hogy azokat a két év múlva remélhetően újra megjelenő Jelentés szerkesztésénél figyelembe vehessük.



A szerkesztők

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.