2019. december 10., kedd , Judit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

9.5. Hátrányos helyzet, egyenlotlenségek, oktatás

2009. június 17.

9.5. Hátrányos helyzet, egyenlőtlenségek, oktatás

A hátrányos helyzet forrása gyakran a családi háttér gazdasági és szociális jellemzőiben, az adott települések típusában, infrastrukturális ellátottságában rejlik. A hátrányos helyzet csökkentésére, illetve megszüntetésére az iskola egymaga nem vállalkozhat. A gazdasági növekedés, a munkaerő-piaci tendenciák, a regionális politikák, a szociálpolitika, az egészségügyi politika mind befolyásolja az egyenlőtlenségek alakulását.

A meglévő adatok nem teszik lehetővé, hogy a hátrányos helyzet mibenlétét és az iskoláknak az arra adott válaszát teljes igényességgel feltérképezhessük, de azt mindenesetre jól mutatják, hogy az egyenlőtlenség egyik fontos dimenziója a településtípus, illetve a régió. A gyerekes családok fokozottan ki vannak téve a szegénységnek, és közülük is leginkább a kis falvakban lakók, illetve az ország keleti felén élők. Más adatok is alátámasztják azt a tényt, hogy az egyenlőtlenségek legfontosabb dimenziója a települési lejtő mentén alakul. Az oktatási rendszerrel szembeni egyik elvárás az is, hogy a kezdeti hátrányokat mérsékelje, de legalábbis ne erősítse fel. A tanulmányi teljesítmények viszont egyértelműen a nagyobb települések, városok és a főváros előnyösebb helyzetére utalnak, vagyis úgy tűnik, hogy az oktatási rendszer nem igazán mérsékeli a kezdeti egyenlőtlenségeket. Az egy főre jutó oktatási kiadások, a szaktanárokkal és a könyvtárakkal való ellátottság is a városok és különösen Budapest előnyösebb helyzetére utalnak. A tanárok nyelvtudása élesen szemlélteti a keleti és a nyugati országrész között fennálló egyenlőtlenséget (lásd a 3. térképet).

A magyar iskolarendszer egyik jellegzetessége, hogy a speciális igények kielégítésére általában különálló intézményeket működtet, így például a fogyatékos gyermekek esetén, ahol integrált megoldások ugyan léteznek, de csak csekély mértékben. A cigány tanulók oktatása is, ahogyan erről már volt szó ebben a fejezetben gyakran történhet szegregált módon, külön osztály vagy akár külön iskola formájában. A hátrányos helyzetűek szakképzésére is elkülönülten létezik a speciális szakiskola intézménye. Tény, hogy ezek az intézmények valós igényeket elégítenek ki, a magyar gyógypedagógia nemzetközileg is elismert, a szakiskolák léte is, habár megítélésük vegyes, inkább pozitívan értékelhető. Viszonylag keveset tudunk viszont az alsóbb szinteken történő hátránykompenzálásról, a normál iskolarendszer keretein belül történő próbálkozásokról és azok hatékonyságáról. Ez annál fontosabb lenne, mivel az iskolarendszerben lezajló folyamatok egy része afelé hat, hogy a nehezebben kezelhető tanulókat minél korábban kiszelektálja, és az iskola elvárásaihoz jobban alkalmazkodókat preferálja. A hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok, elit középiskolák ugyan nagyon fontos terepei a tehetséggondozásnak, de nem feltétlen segítik - hiszen nem is céljuk - az esélyegyenlőséget. A tömeges és jó színvonalú oktatás viszont a nemzetközi versenyképesség és a felsőoktatás merítési bázisának fenntartása szempontjából is elengedhetetlen. Éppen ezért igen örvendetes, hogy a magyar iskolarendszerben megjelentek a pályakorrekciót biztosító egyéb csatornák, amelyek valamennyire ellensúlyozni tudják az előbb vázolt folyamatokat. Ilyenek a felnőttképzés, a szakmunkások szakközépiskolájának bővülése, a felsőfokú akkreditált szakképzés beindítása, a felsőoktatás nagymértékű bővülése, átalakulása (lásd még a közoktatási rendszerről szóló 3. fejezetet). Valószínűleg a települési hátrányok csökkentését segítheti a magyar iskolák informatikai fejlesztése és ezáltal a világhálóba való becsatolása, valamint a kollégiumi hálózat fejlesztése.

A magyar iskolarendszerben tehát egyszerre vannak jelen a szelektív és az esélyegyenlőséget segítő célrendszerek, értékek és módszerek, amelyek a Nemzeti alaptanterv bevezetésével egy új erőtérben kerülhetnek egyensúlyi állapotba. Ennek az egyensúlyi állapotnak az elérését a közvélemény-kutatások szerint a társadalom is fontosnak tartaná. az iskolarendszer egészének a társadalomba ágyazott működéséről keveset tudunk. Az oktatás a társadalom egyik fontos alrendszere, amely alapvető szerepet játszik a társadalmi viszonyok és ezen belül az egyenlőtlenségek alakulásában, és ez sokkal tágabb összefüggésrendszert takar, mint amit a hátrányos helyzetű rétegek és az iskola kapcsolatának elemzésével tetten lehetne érni. A kulturális tőke átörökítésének mechanizmusait firtató vizsgálatok elemzése adhat csak igazán választ arra, hogy milyen szerepet is tölt be az iskola a társadalmi egyenlőtlenségek reprodukciójában és a társadalmi mobilitásban.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.