2019. augusztus 19., hétfő , Huba

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

5. A közoktatás finanszírozása

2009. június 17.

5. A közoktatás finanszírozása

A közoktatás finanszírozásának az 1990 után kezdődő időszakban egyszerre három sokkszerű kihívással kellett szembesülnie: (a) a gazdasági visszaesés nyomán kialakuló pénzügyi válság miatt a közkiadások visszafogására került sor, (b) gyors és nagyon nagy mértékű demográfiai csökkenés zajlott le, végül (c) radikálisan átalakultak az intézményfenntartási és tulajdoni viszonyok. Ezek bármelyike önmagában is nagyon komoly kihívás lett volna, egyidejű jelentkezésüket azonban túlzás nélkül drámainak nevezhetjük.

A közoktatás finanszírozási rendszerében az elmúlt két évben nem történt olyan átalakulás, amely a korábban kialakult alapvető sajátosságokat érintette volna. Ugyanakkor a kiadások nagyságában és általában a közoktatás anyagi ellátottságában jelentős változásokat figyelhetünk meg.

5.1. A közoktatási kiadások alakulása

A közoktatási kiadások alakulását több dimenzióban kell nyomon követnünk. Az öszszes kiadás mellett vizsgálnunk kell az egy tanulóra jutó költségek és a nemzeti jövedelemből a közoktatásra fordított arány változását, valamint a kiadások reálértékének az alakulását.

A közoktatásra fordított pénzek nagyságát a finanszírozási rendszerből fakadóan legnagyobb mértékben a helyi önkormányzatok költségvetési döntései határozzák meg. Ezért erről csak az önkormányzatok által készített költségvetési beszámolók összesítése után lehet képet alkotni, ami általában a tárgyévet követő év második felében válik hozzáférhetővé.

A költségvetés az oktatásra 1996-ban 340 562 millió forintot fordított, amelyből 263 401 millió forint (77,3%) volt az óvodai, az alapfokú és a középfokú oktatás részesedése. Ez az összeg 10,2%-kal volt magasabb az egy évvel korábbinál (lásd Függelék 115. táblázat). A költségvetés ezen kiadásainak 97%-a az önkormányzati kiadásokon keresztül realizálódott. A tényleges oktatási kiadások ennél valamivel magasabbak, hiszen ezek az adatok nem tartalmazzák a nem állami és nem önkormányzati iskolafenntartók saját, tehát az állami támogatáson túli oktatási ráfordításait.

A közoktatási kiadások növekedése 1991 és 1994 között a közkiadások visszafogása ellenére évről évre igazodott az infláció mértékéhez. 1995-ben ez a tendencia megtört: ekkor a kiadások növekedése kevesebb mint a fele volt az infláció mértékének. Amíg ugyanis 1995-ig az önkormányzatok a központi ágazati támogatások több évig tartó visszafogása ellenére az infláció mértékének megfelelően növelték közoktatási ráfordításaikat, addig 1995-től - jelentős részben a radikális központi megszorítóintézkedések hatására - már nem tudták követni az inflációt: közoktatási ráfordításaik az előző évhez képest 1995-ben csak 9%-kal, 1996-ban pedig 11%-kal nőttek. Ennek eredményeképpen1995-ben és 1996-ban reálértékben csökkentek a költségvetés közoktatási kiadásai. A közoktatási kiadások növekedése és a fogyasztói árindex közötti olló 1996-ban - elsősorban az infláció mérséklődésének a hatására - ugyan összébb zárul, de az olló két szára közötti távolság továbbra is nagy maradt (lásd 5.1. ábra és Függelék 116. táblázat).

A közoktatási kiadások növekedésének az infláció mértékétől való elmaradása szorosan összefügg a tanulólétszám alakulásával. A tanulólétszám csökkenése általában a közoktatási kiadások csökkenésével jár együtt, ezt a kölcsönhatást Magyarországon még tovább erősítette a finanszírozási rendszer hatása. Annak a közoktatási célú normatív állami támogatásnak ("fejkvóta") az összege ugyanis, amelyet az iskolafenntartók a központi költségvetéstől kapnak, attól függ, hogy hány tanuló jár az általuk fenntartott iskolákba. Az egy tanulóra jutó normatív központi állami támogatás összege 1993 és 1995 között az akkor átlagosan 20% körüli infláció és a tanulólétszám csökkenése ellenére változatlan volt. Noha ezt 1996 előtt némileg kompenzálták a bérek emelésére a normatív támogatási rendszeren kívül biztosított közvetlen támogatások, a központi ágazati támogatások reálértéke nagymértékben csökkent. Ez a tendencia csak 1996-ban változott meg, amikor a normatív ágazati támogatások mértéke újra emelkedni kezdett (lásd 5.2. ábra és Függelék 117. táblázat).

A nagyon erős demográfiai csökkenés miatt az egy tanulóra jutó kiadások összege erősebben emelkedett, mint a teljes kiadásoké. Amíg például az alapfokú oktatásra való teljes költségvetési ráfordítás 1990 és 1996 között 2,6-szorosára emelkedett, addig az egy általános iskolás tanulóra jutó kiadások 3,2-szeresére (lásd Függelék 118. táblázat). Ez azt jelenti, hogy a közoktatásban erősen növekedtek az ún. fajlagos költségmutatók, azaz az egy tanulóra jutó kiadások.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az egy tanulóra jutó kiadások mértéke nem egyformán alakult a különböző oktatási szinteken. E mutató, érthető módon, azokon az oktatási szinteken növekedett elsősorban, ahol erősen csökkent a létszám: így az általános iskolában 1995-ig, a szakmunkásképző iskolákban pedig 1993-ig. Ugyanekkor azokban az iskolatípusokban - gimnáziumok, szakközépiskolák -, ahol növekedett a létszám, az egy tanulóra jutó ráfordítások emelkedése kisebb mértékű volt. Amíg például az általános iskolai oktatásban az egy főre jutó kiadások - ellentétben azzal, amit a teljes ráfordítás esetében figyelhettünk meg - még 1995-ben is megőrizték a reálértéküket, addig a gimnáziumi oktatásban ez 1994 kivételével egyszer sem történt meg (lásd 5.3. ábra és Függelék 119. táblázat).

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.