2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

5.2. Kiadások a nemzeti össztermék (GDP) arányában

2009. június 17.

5.2. Kiadások a nemzeti össztermék (GDP) arányában

A kilencvenes évek közepének egyik meghatározó jellemzője a nemzeti össztermékből (GDP) a közoktatásra fordított kiadások arányának csökkenése. Ez az arány 1989 és 1992 között jelentôsen növekedett, elsősorban amiatt, hogy miközben a gazdasági válság hatására a nemzeti össztermék nagysága visszaesett, aközben a közoktatási kiadások nagymértékben nőttek, illetve reálértékben változatlanok maradtak. Más szóval, a drámai gazdasági visszaesés 1992-ig a közoktatást lényegében nem érintette. Ennek eredményeképpen alakult ki az a helyzet, hogy a kilencvenes évek elején Magyarország nemzetközi összehasonlításban azok közé az országok közé került, amelyek nemzeti össztermékükből a legnagyobb arányt fordították közoktatásukra. 1992 után viszont már elkezdődött, majd az évtized közepén felerősödött a közoktatásra fordított kiadások arányának fokozatos csökkenése. E csökkenés mértéke 1995-ben rendkívüli mértékű volt: amíg 1994-ben a GDP-nek még 5,09%-át költöttük közoktatásra, 1995-ben ez az arány már csak 4,37%, 1996-ban pedig csupán 4,06% volt (lásd 5.4. ábra és Függelék 120. táblázat).1

A közoktatási kiadások és a GDP reálértékének az alakulását összehasonlító elemzések hasonló következtetésekhez vezetnek. Amíg 1989 és 1994 között a GDP reálértéke kb. 20%-ot csökkent, a közoktatási kiadások megőrizték, sőt 1992-ig növelték a reálértéküket. A közoktatási kiadások reálértékének csökkenése akkor kezdődött meg, amikor a GDP-é már lelassult, sőt növekedés kezdődött el (lásd 5.5. ábra).

A gazdasági válság és az ezzel együtt járó költségvetési megszorítások hatása tehát csak késve, a gazdasági visszaeséssel nem egy időben, hanem azt évekkel követve érte el az oktatást. Ennek az időbeli eltolódásnak az oka mindenekelőtt az iskolafenntartás decentralizált jellegében kereshető: a kiadások tényleges mértékét meghatározó helyi döntéshozók ugyanis csak lassan reagáltak a források beszűkülésére. Így - noha a közoktatásra szánt központi állami támogatások növekedése már korábban kisebb volt az inflációnál - a helyi intézményfenntartók egy ideig más forrásokból kompenzálták az inflációt.

Mindennek eredményeképpen ma már nem lehet elmondani azt - mint néhány évvel ezelőtt -, hogy Magyarország gazdasági teljesítőképességéhez képest más országoknál jóval nagyobb arányban költ a közoktatásra. Korábbi adatok szerint az alap- és középfokú oktatásra fordított közkiadások GDP-hez viszonyított aránya az Európai Unió adatai szerint 1992-ben csak Finnországban és Svédországban volt 4% felett, és Portugáliában, illetve az Egyesült Királyságban érte el a 4%-ot (Key data..., 1996). Az OECD 1993-as adatai szerint Magyarországon 1993-ban az OECD-országok 3,7%-os átlagával szemben a GDP 4,1%-át fordították közpénzekből alap- és középfokú oktatásra, aminél többet - csökkenő sorrendben 4,7% és 4,2% között - költött Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia, Új-Zéland, Kanada és Svájc. A magánforrásokat és a közoktatással összefüggő családi támogatásokat is figyelembe véve, az OECD adatai szerint Magyarország 1993-ban a GDP 4,5%-át költötte alap- és középfokú oktatásra, az OECD-országok 4,0%-os átlagával szemben. A hazai adatok extrapolálása azt mutatja, hogy Magyarországon a közoktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya nemzetközi öszszehasonlításban 1995-ben már szinte bizonyosan az OECD-országok átlaga alatt volt, 1996-ra pedig e lemaradás tovább nőtt (lásd 5.6. ábra és Függelék 121. táblázat). A kialakuló lemaradás egyik meghatározó oka a nagyon alacsony bérekben keresendő (erről a későbbiekben ebben a fejezetben, valamint a pedagógusokról szóló 7. fejezetben részletesebben is szó lesz).

Nemzetközi összehasonlításban Magyarország - a korábban említett okok miatt - elsősorban az egy tanulóra jutó kiadásokat tekintve állt hosszú évekig előkelő helyen. A kilencvenes évek első felében Magyarország az egy főre jutó GDP nagyobb arányát költötte egy tanulóra, mint az OECD-országok, bár ez elsősorban a felsőoktatást jellemezte és csak kisebb mértékben az óvodai nevelést, illetve az alapfokú oktatást. A középfokú oktatásban ez a mutató alig különbözött az OECD-országokétól (vö. 5.7. ábra és Függelék 122. táblázat).

Ugyancsak fontos hangsúlyozni, hogy a közoktatási kiadások GDP-ből való részesedése csökkenésének a megállítása a finanszírozás hazai decentralizált rendszerében igen nehéz. A központi költségvetés szintjén, mint látni fogjuk, 1996-ban és 1997-ben jelentős korrekciók történtek: az ágazati célú központi támogatásokat nagymértékben megemelték. Ez azonban csak lassan, az ágazati politika által kevéssé befolyásolható tényezők - elsősorban az iskolafenntartó önkormányzatok általános anyagi helyzete, illetve a közalkalmazotti bérszabályozás alakulása - függvényében fejtheti ki a hatását.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.