2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

4.3. A társadalmi partnerek bevonása

2009. június 17.

4.3. A társadalmi partnerek bevonása

A közoktatási rendszerek irányításában valamennyi fejlett országban nő a társadalmi partnerek szerepe. Általánosan jellemző, hogy a politikai egyeztetés hagyományos parlamenti keretei mellett működtetik a társadalmi egyeztetés egyéb olyan formáit, amelyek lehetővé teszik, hogy a döntések meghozatalát az adott szakkérdésekben leginkább érintett társadalmi és szakmai csoportok közvetlenül befolyásolhassák. Magyarországon a közoktatás területén a szakmai és társadalmi partnerek bevonását célzó konzultatív és érdekegyeztető testületeket az 1993-as törvényi szabályozás hozta létre. Ezek száma és alapvető funkciója az elmúlt években nem változott, összetételükben és konkrét feladataikban azonban jelentősebb változások történtek. Fontos, új elem a kisebbségi érdekek újszerű intézményesülése a kisebbségi önkormányzatokban, valamint - a területi tervezéssel összefüggésben - a területi érdekegyeztetés igényének a megjelenése.

Az Országos Köznevelés Tanács (OKNT) elsősorban a közoktatás tartalmi kérdéseiben (tantervi szabályozás, tankönyvek, taneszközök, vizsgarendszer, pedagógus-továbbképzés) leginkább érdekelt partnerek bevonását szolgálja. A testületben a pedagógus szakmai szervezetek, a tanárképző felsőoktatási intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia és - 1996 óta - a művelődési és közoktatási miniszter közvetlen képviselői vannak jelen. A testület súlya az 1996-os törvénymódosítás nyomán jelentősen megnőtt azáltal, hogy a Nemzeti alaptanterv elfogadása ügyében egyetértési jogot kapott. Továbbra is jelentős szerepe van annak a meghatározásában, hogy mely tankönyvek kerülhetnek fel az országos tankönyvlistára. A törvénymódosítással a testület fontos szerepet kapott az érettségi és a pedagógus-továbbképzés területén is, itt azonban további partnerek bevonására is sor került. Keretei között alakult meg egyfelől az Országos Érettségi Vizsgabizottság (tagjainak a felét az OKNT, másik felét a Felsőoktatási és Tudományos Tanács delegálja), valamint az Országos Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság (ennek kilenc tagjából csak öt az OKNT tagja, a többieket a közoktatásban szintén közvetlenül érdekelt négy minisztérium - MKM, MüM, BM, PM - delegálja).

A Közoktatás-politikai Tanács (KT) a művelődési és közoktatási miniszter közoktatás-politikai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testülete. A KT a közoktatáspolitika valamennyi kérdésével foglalkozik, kivéve a közalkalmazotti jogviszonnyal és bérezéssel kapcsolatos kérdéseket, amelyek a KIÉT (lásd később) kompetenciájába tartoznak. Ebben a testületben a közoktatásban érdekelt valamennyi jelentősebb, országos szinten megszerveződött szakmai, társadalmi és kormányzati partner képviseletet kap. Ezek a következők: (a) pedagógus szakmai szervezetek, (b) pedagógus-szakszervezetek, (c) szülői szervezetek, (d) diákszervezetek, (e) helyi önkormányzatok, (f) kisebbségi önkormányzatok, (g) nem állami, illetve nem önkormányzati iskolafenntartók, (h) az oktatásban érdekelt szaktárcák és országos hatáskörű szervek. Az egyes partnerek azonos számú (négy) képviselőt küldenek a testületbe, kivéve a kormányzati szerveket, amelyeknek csak egy-egy delegáltjuk van. A KT jelentős szerepet játszik azoknak a közoktatás szabályozásával és finanszírozásával kapcsolatos kérdéseknek a megvitatásában, amelyek közvetlenül érintik valamelyik partner érdekeit, és amelyekkel kapcsolatban társadalmi megegyezés kidolgozása szükséges. Említésre méltó, hogy az OKNT és a KT titkársága a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szervezetén belül működik, és hogy a testületek titkára a minisztérium főosztályvezetői megbízással dolgozó alkalmazottja.

A közoktatás területét is érintő fontos érdekegyeztető funkciót tölt be a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT), amely a legfontosabb érdekegyeztetési fórumon, az Érdekegyeztető Tanácson belül működik, kifejezetten a költségvetési szektor kérdéseivel foglalkozva. Itt a kormányzati, a munkaadói, a szakszervezeti és a kamarai oldal egyezteti a közalkalmazotti jogviszonnyal és a bérekkel kapcsolatos érdekeit. A közalkalmazotti bérekkel kapcsolatos egyeztetések jellegzetes problémája az volt az elmúlt években, hogy a bérek fedezetének biztosításában meghatározó szerepet játszó iskolafenntartó önkormányzatoknak e folyamatban nem volt megfelelő szintű és a megállapodások végrehajtását ellenőrizni képes képviselete. Ennek a közvetlen hatása különösen az 1996-os évben volt érezhető, amikor a kormány és a szakszervezetek közötti bérmegállapodást helyi szinten nem tudták végrehajtani (erről résztelesebben lásd a közoktatás finanszírozásáról szóló 5. fejezetet). 1995 őszén megalakult az ágazati érdekegyeztetés fóruma, a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács (KÖÉT) is, amelyben a munkáltatói oldalon ott vannak már az önkormányzatok is.

A társadalmi partnerekkel való egyeztetés jelentősége különösen nagy a szakképzés területén. Az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) megalakulása után fél évvel, 1991 februárjában létrehozott Országos Képzési Tanács (OKT) tripartit1elven szervezett testület. Működésének legaktívabb időszaka a szakképzési törvény megalkotása (1993) körüli időkre esett, ezt követően fokozatosan háttérbe szorult, bár a szakképzési törvény 1995-ös módosításáig2 jelentős pénzelosztó funkcióval is rendelkezett. Háttérbe szorulását két főbb tényezőre vezethetjük vissza. Egyrészt a munkaadói és munkavállalói szervezetek is saját legitimitásuk megteremtésével, az adott oldalon belüli pozíciójuk megerősítésével voltak elfoglalva, és figyelmüket elsősorban a "fontosabb kérdésekre" (munkanélküliség, bértárgyalások, szociálpolitika, érdekegyeztetési mechanizmus) fordították. Másrészt a minisztériumok túlsúlya is könnyebben érvényesülhetett abban az időszakban, amikor a politika már nem képviselte olyan határozottan az érdekegyeztető mechanizmusok minden területen történő kiépítését, és ezt az érdekelt felekre bízta, akik politikai befolyásuk, szervezettségük révén érhetik el a döntési folyamatba való bevonásukat. Az OKT formálisan ugyan nem szűnt meg, de funkcióinak elvonása után eljelentéktelenedett. 1996 januárja óta mindössze kétszer ülésezett.

Az említett törvénymódosítás az OKT jogosítványainak megvonásával párhuzamosan létrehozott egy új testületet, az Országos Szakképzési Tanácsot (OSzT). Ennek öt oldala van. A klasszikus tripartit testület az iskolafenntartói (döntően önkormányzatok) és a kamarai oldallal egészült ki. Az OSzT véleményező, tanácsadó, döntés-előkészítő testület, döntési, pénzelosztó funkciója nincs.3 Jellegénél és jogosítványainál fogva érdekegyeztető tevékenységet nem végez, nem is végezhet. Jelentősége abban áll, hogy megteremti azt a szakmai, szakmapolitikai nyilvánosságot, amely a szakképzésben kiegyensúlyozottabb, különböző érdekeket számításba vevő döntésekhez vezethet. Évente átlagosan hat ülést tart.

A szakképzésben működnek megyei szintű érdekegyeztető fórumok is. Az ún. Megyei Munkaügyi Tanácsokat (MMT) a foglalkoztatásról szóló 1991. évi IV. törvény hozta létre. Ez klasszikus tripartit testület, melynek legfontosabb funkciója a szakképzési alap növekvő arányú decentralizált részének elosztása, illetve pályázatok kiírása és elbírálása. Az 1995-ös törvénymódosítás szakmai vitájában szó volt az MMT-től független, ötoldalú Megyei Szakképzési Tanácsok (MSzT) kötelező létrehozásáról. A munkaadók és a munkavállalók ellenezték a tervet, aminek eredményeképpen olyan kompromisszum született, hogy a Megyei Munkaügyi Tanácsok létrehozhatják az ötoldalú Megyei Szakképzési Tanácsokat, de ez nem kötelező. Ennek, valamint a Megyei Területfejlesztési Tanácsok 1997. januári megalakulásának köszönhetően megyénként változik a helyi érdekegyeztetési, döntési, együttműködési gyakorlat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalmi partnerekkel való egyeztetés nemcsak országos szinten zajlik, hanem helyi, regionális és intézményi szinten is. Az önkormányzatok szintjén az érdekegyeztetés változatos formái alakultak ki. Egy 1995-ös önkormányzati adatfelvétel szerint 399 vizsgált önkormányzat közül 113-ban működött valamilyen helyi közoktatási érdekegyeztetési fórum, ezek közül 80 városokban.4 Ugyancsak új formák kialakulása zajlik megyei szinten, ahol a megyei oktatástervezés elindítása tette ezt szükségessé. Ennek az az érdekessége, hogy nemcsak a különböző társadalmi, szakmai és intézményi szférákat képviselő partnerek, hanem a települési vagy regionális közösségek között is egyeztetést kíván, azaz magával hozza a területi közoktatási érdekegyeztetés megjelenését. Ezen a szinten az érdekegyeztetésbe - a megyei közalapítványok ellenőrzésébe - be kell vonni a gazdasági érdekszervezeteket is.

A közoktatási törvény 1996-os módosítása jelentős mértékben érintette az intézményhasználók és a társadalmi partnerek jogait. A legnagyobb változás a tanulói jogokban történt, amelyek a törvénymódosítással a korábbiaknál jóval szélesebb körűek lettek. Jelentős mértékben megváltozott az intézményi szintű egyeztetés legfontosabb fórumának, az iskolaszéknek az összetétele és felelőssége is. A fenntartó képviselőinek száma a korábbi egyharmadról egy főre csökkent, és helyüket a tanulók képviselői foglalták el. Ezzel az iskolaszék még inkább az intézményen belüli egyeztetőfórummá alakult. Megszűnt az iskolaszék felállításának korábban kötelező jellege. Ugyanakkor az iskolaszék jogköre jelentősen kibővült azáltal, hogy véleményét a pedagógiai program elfogadásával kapcsolatban kötelezően ki kell kérni (a partneri kapcsolatokkal összefüggő problémákra a közoktatás tartalmi kérdéseiről szóló 6. fejezetben még részletesen visszatérünk).

A közoktatás területén is növekvő jelentőségük van a különböző civil és szakmai szerveződéseknek. Ezeknek a legkülönfélébb típusai működnek, a szaktárgyi egyesületektől, az egy-egy közoktatási problématerületre (pl. hátrányos helyzet, tanszabadság, tehetségesek oktatása stb.) vagy meghatározott iskolatípusokra (gimnázium, óvoda, speciális oktatás stb.) szerveződött egyesületektől a kamarai jellegű szervezetekig. Számukat jelzi, hogy 1997-ben az MKM-től, amely e szervezeteket rendszeresen támogatja, 83 szervezet igényelt támogatást. Egy, a közoktatási érdekegyeztetés problémáival foglalkozó kutatásban 167 olyan civil és szakmai szervezetet sikerült azonosítani, amelyek a közoktatással (is) foglalkoznak.5

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.