2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

3.4. Az egyházi és a magánoktatás

2009. június 17.

3.4. Az egyházi és a magánoktatás

Az 1985-ös oktatási törvény 1990. évi módosítása megszüntette az állam monopolisztikus szerepét az iskoláztatásban, és lehetővé tette, hogy az állami oktatási feladatok teljesítésében - megbízás alapján - természetes és jogi személyek is részt vegyenek. A rendszerváltás idején azt, hogy az egyházak az oktatásban nagyobb szerepet tölthessenek be, két törvény is szolgálta: az 1990. évi törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról1, valamint az 1991. évi törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről.2 Az 1990. évi törvény szerint az egyház mint jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási tevékenységet, amelyet a törvény nem kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára tart fenn. Az állam költségvetési támogatást nyújt ezen intézmények működéséhez.

Mindezek ellenére, habár a nem önkormányzati vagy nem állami intézmények száma az elmúlt években megsokszorozódott, az 1995/96-os tanévben az összes oktatási intézménynek csak 4,5%-a volt egyházi vagy magántulajdonú. A nem önkormányzati vagy nem állami intézményekbe járó tanulók száma és aránya ennél még alacsonyabb: mindössze 3,7%. Ennek az az oka, hogy az iskolák nagy része - különösen az alapítványi és a magániskolák - kis létszámú intézmény.

A nem önkormányzati iskolák aránya iskolatípusonként eltérő. Az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás területén csupán 4-5%, a középfokú oktatásban és a többi oktatási szinten már magasabb: 8-14% (lásd 3.27. ábra és Függelék 94. táblázat).

Az egyházi és a magániskolák iránti kereslet nem volt annyira dinamikus, mint ahogy azt eleinte várták. Magát a folyamatot az önkormányzati kínálat oktatási szintenként eltérő volta is alakította. Az alapfokú oktatásban az önkormányzati kínálat a csökkenő gyereklétszám mellett is teljes körű volt, ugyanakkor a középfokú oktatásban hiányzott a teljes körű önkormányzati kínálat. A kereslet az oktatás iránti igények területi sajátosságaival is összefüggött. A gazdagabb városi rétegeknél jelentkezett elsősorban többletkereslet: ők képesek voltak megfizetni az átlagosnál jobb minőségű vagy a továbbtanulásra jobban előkészítő magániskolákat. Ugyanakkor vidéken (a kisebb városokban és a községekben) a vallásos iskolák iránti igény jelentkezett erősebben.

Az egyházak és felekezetek iskolaalapítási törekvéseit a történelmi hagyományok, a lakosság vallási megoszlása, illetve földrajzi elhelyezkedése, valamint az egyházi vezetők törekvései is alakították. Az egyházak - elsősorban az ún. történelmi egyházak és felekezetek - különösen erős érdekcsoportot képviselnek. Törekvéseiket a kormánynál, valamint az önkormányzatoknál jól tudták érvényesíteni. Az első két-három évben gyorsabb, majd lassuló ütemben jutottak hozzá - az egyházi ingatlanok visszaadására vonatkozó törvény végrehajtása során - a régi épületeikhez, illetve a finanszírozásnál a külön költségvetési támogatáshoz. Az iskolaalapítás bizonyos mértékű lassúbbodását az érdeklődés csökkenésén kívül a pénzügyi nehézségek (az egyházak rendelkezésére álló korlátozott anyagi források), illetve a hiányzó személyi feltételek is okozták.

A történelmi hagyományok és az adott társadalmi környezet lehetőségei és igényei alapján Magyarországon a nem önkormányzati vagy nem állami iskolák két jellegzetesen eltérő csoportja alakult ki, az egyházi, illetve az alapítványi és magániskolák. Ezek jogilag ugyan a legutóbbi időkig azonos helyzetben voltak, de a létrehozásuk módjában és ütemében, pedagógiai céljaikban, működésükben, társadalmi bázisuk és állami támogatottságuk alapján lényegesen különböznek egymástól. Az egyházi és felekezeti iskolák különböző felekezetekhez (katolikus, református, evangélikus, zsidó) tartoznak, de együttesen a történelmi egyházak iskoláinak tekintik magukat, hangsúlyozva különállásukat a többi nem önkormányzati iskolától.

Egyházi fenntartású iskolák elsősorban az alap- és középfokú általános képzés területén működnek, ezzel szemben az alapítványi és magániskolák nagyobb arányban fordulnak elő az iskola előtti nevelés és a szakképzés területén. Hasonló megoszlást mutatnak a tanulólétszámok is (lásd 3.28. ábra és Függelék 95. táblázat).

Az intézménytípusok különböző megoszlása is okozza, hogy az egy pedagógusra jutó tanulók arányát tekintve is nagy különbségeket találhatunk a magán- és az egyházi iskolák között. Az alapoktatás területén egy pedagógusra az egyházi iskolákban az átlagosnál (11,5) több (12,3) gyerek jut, míg az alapítványi iskoláknál éppen fordítva, átlag alatti (8,1) ez a mutató (lásd Függelék 40. táblázat). A középiskolai oktatásban éppen fordított a helyzet. Az egy pedagógusra jutó tanulók száma az átlagosnál (12,3) alacsonyabb (10) az egyházi iskolákban és magasabb (15,4) az alapítványi iskolákban (lásd 3.5. táblázat). Ez annak tudható be, hogy az egyházi iskolák 40%-a általános iskola, míg ez az oktatási szint az alapítványi iskoláknál ritkábban fordul elő: az alapítványi intézmények 32%-a óvoda, 22%-a középiskola (de ez utóbbiaknak csak 36%-a gimnázium). Az egyházi intézmények körében magas a gimnáziumok és az egyetemek aránya, míg gyógypedagógiai intézmény vagy szakiskola elenyésző a körükben. Amíg az egyházi középiskolákban 1,4-szer több tanuló tanul, mint az alapítványi középiskolákban, addig a tanárok száma már kétszer annyi. Ezzel szemben amíg az egyházi általános iskolákban ötször annyi tanuló van, mint az alapítványi iskolákban, addig a tanárok száma csak háromszor akkora (lásd Függelék 92. táblázat és Függelék 93. táblázat). Ebből fakad az iskolafokozatonként igen eltérő fajlagos mutatók különbsége az egyházi és az alapítványi iskolák között

3.4.1. Az egyházi iskolák

Egyházi iskolát egyházi jogi személy (egyházmegye, egyházkerület, egyházközség, szerzetesrend, más egyházi jogi személy) létesíthet. Az egyházak számára régi iskoláik visszakapása tette lehetővé hagyományos oktatási szerepük folytatását. Általában régi híres intézményeik feltámasztására és a hagyományos pedagógiai felfogású iskoláik újjáteremtésére törekedtek. Ezek közé tartoznak az általánosan képző és bizonyos fokig "elit" jellegű egyházi gimnáziumok és kollégiumok, amelyekben már évekkel ezelőtt megkezdődött az a folyamat, amely a nyugat-európai egyházi iskolákban már lejátszódott, vagyis az igényesség párosítása az alternativitással és a modern pedagógiai megközelítésekkel.

A gimnáziumoknál egyértelmű volt, hogy a hagyományokat folytatták, de az általános iskoláknál hiányzott ez a folyamatosság. Az 1948 előtti elemi iskoláknak másféle vallási és pedagógiai hagyományai voltak, mint a szerzetesgimnáziumoknak: az előbbiekben civilek (tanító, kántor) tanítottak. Az új egyházi általános iskolák létesítése - a fentiek miatt - komoly szakmai-pedagógiai gondokkal járt (Várhegyi, 1997).

A történelmi egyházi, felekezeti iskolák több mint hatvan százaléka katolikus, valamivel több mint egyötöde református, egytizede evangélikus, és egy százaléka zsidó. A katolikus iskolák egyházi iskolák közötti aránya 63%, a protestáns iskolák részesedése 35% (lásd Függelék 96. táblázat).

A katolikus iskolákat az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóságok (14 egyházmegye működik) és a Katolikus Iskolai Főhatóság irányításával a helyi egyházi szervezetek, illetve a szerzetesrendek tartják fenn. Jelenleg 23 tanítással is foglalkozó szerzetesrend működik Magyarországon. A szerzetesrendek a kilencvenes évek elején újrateremtették gimnáziumaikat, elsősorban a vidéki városokban. Ezek a gimnáziumok korszerű és színvonalas oktatást nyújtanak, amit a felsőoktatási intézményekbe felvett diákok aránya is jelez. A katolikus oktatási intézmények több mint fele általános iskola, ezeket elsősorban a vidéki városokban (a legnagyobb számban a Dunántúlon) hozták létre.

A református iskolákat a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Irodája irányításával az egyházkerületek (négy egyházkerület működik), illetve a helyi református szervezetek tartják fenn. Az evangélikus iskolákat a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának irányításával az egyházkerületek (két egyházkerület működik), illetve a helyi evangélikus szervezetek működtetik. Azokon a településeken, ahol az országos átlagnál nagyobb a református lakosság (a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és Észak-Magyarországon), a városokban létesültek nagyobb számban református iskolák és gimnáziumok. A református oktatási intézmények 59%-a általános iskola. Az összes egyházi általános iskolák és gimnáziumok közel egyharmadát a református egyház tartja fenn.

Azokon a településeken, ahol az országos átlagnál magasabb az evangélikus népesség (a Dunántúlon és az Alföld egyes régióiban), óvodák, általános iskolák és gimnáziumok létesültek. Az egyházi óvodák egyötöde evangélikus, az evangélikus oktatási intézmények jóval több mint egyharmada óvoda és általános iskola.

3.4.2. Az alapítványi és magániskolák

A magániskolák fenntartóinak döntő többsége (76%-a) alapítványi szervezeti keretben működik, 15%-ának magánvállalkozó és 9%-ának egyesület a fenntartója. A fenntartók 82%-a csak egyfajta (alapítványi, egyesületi vagy magán) szervezeti keretben folytatja tevékenységét, de a többiek (18%) többfajta szervezeti formát is létrehoztak, mert így élhettek azzal az adókedvezménnyel, amelyet az adótörvények az alapítványok számára biztosítottak (Várhegyi, 1997).

Az alapítványi iskolák egyik csoportja alternatív pedagógiai célok és oktatási módszerek alkalmazására törekedett. Nemzetközileg elismert alternatív pedagógiai módszereket (Waldorf, Rogers, Montessori) adaptáltak, vagy saját alternatív pedagógiai módszereket alkalmaztak. Másik csoportjuk sajátos alternatív filozófiát és érdekeket képvisel. Vallásos egyesületek, kulturális egyletek vallási világnézetű, esetleg ökumenikus keresztény szellemű alapítványi iskolákat hoztak létre, a különböző nemzetiségi csoportok saját nyelven vagy két nyelven oktató iskolákat létesítettek. A cigány szervezetek a cigány értelmiség kialakítására törekvő gimnáziumot és kollégiumot, illetve a tanköteles korú cigány gyerekek képességfejlesztését segítő iskolát alapítottak.

Az alapítványi és magániskolák gyorsan népszerűvé váltak a szülők és a diákok körében, különösen a szakmunkásképző és szakiskolák, a művészeti iskolák, valamint az óvodák száma gyarapodott az utóbbi években. Egy részük altruista célok megvalósítására törekszik: fogyatékos gyerekek (vakok és gyengénlátók, autisták stb.) külön vagy integrált oktatására-nevelésére szolgáló iskolákkal, a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (szegények, más marginális helyzetben lévők) oktatását-nevelését és felzárkóztatását célzó intézményekkel, vagy a középiskolákból deviáns magatartás miatt kimaradt fiatalokkal foglalkozó intézményekkel. Az iskolák nagy részében tandíjtámogatáshoz lehet jutni. A nem egyházi vagy alapítványi magániskolák viszont egyértelműen piaci alapon szerveződnek. A vállalkozó magánintézmények (óvodák, általános és szakképző iskolák, zeneiskolák stb.) egy része a kereslethez rugalmasan alkalmazkodva az állami kínálat kiegészítésére törekedett. Ezek egy másik csoportja pedig az önkormányzati intézményekkel azonos programot nyújtva, de azt színvonalasabban vagy sajátos módszerekkel próbálja megvalósítani (Várhegyi, 1996).

Az alapítványi és a magániskolák több mint fele vidéken (elsősorban a városokban), kevesebb mint fele Budapesten alakult. Területenként az óvodák, általános iskolák, a szakmunkásképző iskolák, a művészeti iskolák és a kollégiumok inkább vidéken, a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a félfelsőfokú szakiskolák és a főiskolák inkább Budapesten jöttek létre (lásd Függelék 97. táblázat).

A magániskolák aránya tehát nagyon csekély, társadalmi és oktatásügyi jelentőségük azonban nagyobb súlyú, mint a számarányuk. Társadalmi szerepük elsősorban az, hogy az önkormányzati oktatási kínálatot pótló és kiegészítő feladatot látnak el. Az oktatásügy modernizációjában pedig azért töltenek be a számarányuknál jelentősebb szerepet, mert rugalmasabban és dinamikusabban képesek alkalmazkodni az új feladatokhoz, így a századvégi információs és kommunikációs forradalom támasztotta követelményekhez, mint az állami és önkormányzati iskolák. A jövőben a stabilizációs folyamat hatására várhatóan erősödik majd a verseny a magán- és az önkormányzati iskolák között.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.