2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

2. Az oktatás társadalmi és gazdasági környezete

2009. június 17.

2. Az oktatás társadalmi és gazdasági környezete

A tágabb gazdasági és társadalmi környezetben lezajló változások nagymértékben befolyásolják a közoktatásban végbemenő folyamatokat. A kilencvenes évek elején a munkanélküliség nagymértékű növekedése, a bruttó hazai termék csökkenése és az államháztartás hiányának növekedése gyakoroltak drámai hatást a magyar közoktatásra. A kilencvenes évek közepétől a gazdaság és a munkaerőpiac stabilizálódni látszik, és egyre inkább az átalakult munkaerő-piaci és társadalmi igények hatnak az oktatásra. Fokozatosan felértékelődnek azok a készségek és képességek (nyelvtudás, kommunikációs képesség, gyors alkalmazkodási készség, számítógép ismerete), amelyek a jövő évezred információs társadalmában elengedhetetlenné válnak. Mindazonáltal a gazdaság teljesítményének javulása mellett erősödik a társadalom kettészakadása is. A szegénység fokozottan sújtja a gyerekeket, akik egyre eltérőbb esélyekkel lépnek be az oktatási rendszerbe. Az oktatásnak emiatt egyre nehezebb egyszerre megfelelnie az esélyegyenlőség és a versenyképesség gyakran egymásnak ellentmondó igényeinek.

2.1. A demográfiai feltételek változásai

2.1.1. A születések számának alakulása

Az oktatás helyzetét alapvetően meghatározza az egyes korosztályok létszáma és összetétele: a gyereklétszám gyors és nagymértékű változása kiegyensúlyozatlanná teszi a kapacitások kihasználtságát, és feszültségeket kelt a rendszerben. Magyarországon az elmúlt évtizedben a korosztályok száma különösen gyorsan változott. A hatvanas évtized elejének demográfiai apályát követően a hetvenes évek közepén igen nagy létszámú korosztályok születtek. A demográfiai csúcs tanulói a közoktatásból már kikerültek: az elmúlt tíz évben az általános iskolákban, 1993 óta pedig már a középfokú oktatásban is egyre kevesebben tanulnak. Az előrejelzések korábban a 90-es évek közepére a születésszám növekedését jósolták, elsősorban a 70-es évek nagy létszámú korosztályainak szülőképes korba kerülése következtében, ez a növekedés egyelőre azonban elmaradt, sőt a születésszám tovább csökkent (lásd 2.1. ábra és Függelék 8. táblázat).

A születések száma 1975-ben volt a csúcson. A korosztályok létszáma 1984-ig meredeken csökkent, utána 120 000 fő körül stabilizálódott. A 90-es évek elején újra csökkenni kezdett a születésszám, és a csökkenés mértéke egyelőre rohamosan nő. Míg 1990-ben még 124 ezer, addig 1994-ben már csak 114, 1995-ben 110, 1996-ban pedig 106 ezer élveszületést regisztráltak.

A 2010-ig készült népességszám-előrejelzés (lásd Függelék 9. táblázat) alapján minden iskolai korosztályban tovább csökken a népesség száma, különösen a középiskolai és a felsőfokú oktatásba belépők esetében. Ennek tükrében még inkább figyelmet érdemel a középfokú képzésnek az oktatáspolitika által is szorgalmazott expanziója, hiszen a csökkenő létszám miatt is jelentős átrendeződés várható a középfokú képzés terén (lásd erről még a közoktatási rendszerről szóló 3. fejezetet).

2.1.2. A népesség iskolázottsága

Az iskolázottság szintje Magyarországon fokozatosan javul, de a népesség majdnem fele 1996-ban is még csak legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett (lásd Függelék 10. táblázat és Függelék 11. táblázat). Az aktív keresők körében radikálisabb a javulás. 1996-ban már négyötödük rendelkezett 8 általános iskolai osztálynál magasabb végzettséggel, miközben 1990-ben ez az arány még csak durván kétharmad körül volt. Az aktív keresők iskolai végzettsége azért is javult ilyen látványosan, mert elsősorban az alacsonyabb iskolai képzettségűek szorultak ki a munkaerőpiacról, azaz mentek nyugdíjba vagy váltak munkanélkülivé (lásd Függelék 12. táblázat).

Az iskolázottság mértékének fontos jellemzője, hogy az újonnan munkába lépők milyen képzettségűek. 1989 után egyre nagyobb létszámúak a pályakezdő korosztályok, 1993-ban mintegy 30%-kal többen jelentek meg a munkaerőpiacon, mint a 80-as évek második felében. 1994-ben már csökkent az újonnan munkába állók száma, és ez a csökkenés folytatódott, 1996-ban az előzetes adatok alapján számuk már 150 ezer fő alá csökkent. A nagy korosztályok megjelenésére a képzés csak néhány év késéssel reagált, ennek következtében a 90-es évek elején megnőtt a pályakezdők közt az alacsonyabb képzettségűek aránya. Miközben a 80-as évek második felében a pályakezdőknek csak 25%-a, 1990-ben már mintegy 34%-a nem rendelkezett 8 általános iskolai osztálynál magasabb végzettséggel. A 90-es évek közepére jelentősen csökkent a szakképzettek aránya is. A mélypont 1991-ben volt, amikor a pályakezdők majdnem 40%-a szakképzettség nélkül lépett ki a munkaerőpiacra. Az 1990-es években nagyjából visszaálltak a 80-as évekre jellemző viszonyok, nőtt a középiskolai végzettségűek súlya. A 90-es évek közepétől pedig már a 80-as évek második feléhez képest is határozott javulás tapasztalható (lásd 2.2. ábra és Függelék 13. táblázat).

A közoktatás helyzetének fontos jelzőszáma, hogy az egyes korosztályok hány százaléka jár iskolába. Az 1996/97-es tanévben 100 3-5 éves gyermek közül 90 volt óvodás, és ez az arány gyakorlatilag évek óta nem változott. A 6-13 éves gyermekek között szintén évek óta teljes körű az iskolába járás, az egyes korosztályokban eléri a 99%-ot. A tanköteles korból kilépők 96,5%-a végezte el az általános iskola 8 osztályát 1996-ban, míg 1990-ben ez az arány 94% volt. 1996/97-ben a 14-17 éves népesség csaknem 90%-a tanult valamilyen oktatási intézmény nappali tagozatán. A 18 évesek 45%-a érettségizett nappali tagozaton, szemben az 1990. évi 30%-kal (KSH, Előzetes oktatásstatisztikai adatok, 1997).

2.1.3. Az iskolázottság nemzetközi összehasonlításban

Az OECD-országokban a magyarországihoz hasonló tendenciák már korábban lezajlottak, vagyis a népesség iskolai végzettsége gyorsan növekedett, általánossá vált a középiskolai végzettség, és nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya is. A középiskolai végzettség egyre inkább a munkaerőpiacra lépés feltételévé vált. Bár a tankötelezettség a legtöbb OECD-országban a középiskola befejezése előtt véget ér, ennek ellenére már a 60-as években a tanulmányaikat befejezők több mint fele középfokú végzettséget szerzett. A kilencvenes évekre ez az arány kétharmadra nőtt, és néhány országban már meghaladja a 80 százalékot is (Education at a Glance, 1996b).

Magyarországon 1990-től kezdődően jelentős változások indultak el. A továbbtanulók, ezen belül a középiskolában továbbtanulók aránya növekszik, az iskolarendszer arányaiban egyre több fiatalt tart vissza a munkaerőpiacra lépéstől. E kedvező fejlemények ellenére lemaradásunk az OECD-országokhoz képest még mindig jelentős, és a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve csak hosszabb idő elteltével hozható be. A magyar gyerekek továbbra is rövidebb időt töltenek el az iskolarendszerben, mint az OECD-országok fiataljai, az iskolarendszert elhagyók képzettsége alacsonyabb, és igen nagy azoknak az aránya a 16-19 éves korcsoporton belül, akik nem tanulnak, de nem is dolgoznak (Varga, 1997).

Magyarországon valamennyi korcsoportban jóval alacsonyabb azoknak az aránya, akik befejezett középiskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az OECD-országokban (lásd 2.1. táblázat). Ahogy a fiatalabb korcsoportok felé haladunk, a különbség növekszik, vagyis lemaradásunk növekedett. A 45-54 éves korosztály a 60-as években végezte középiskolai tanulmányait. Már ebben a korcsoportban is 16 százalékkal kisebb azoknak az aránya, akik középiskolát végeztek, mint az OECD-országokban. A 35-44 éves, illetve a 25-34 éves korcsoportoknál, vagyis azok esetében, akik a 70-es, illetve a 80-as években végezték tanulmányaikat, a különbség már megközelíti a 25%-ot. A fiatalabb korcsoportokban Magyarországon is növekedett a középiskolai végzettséget szerzők aránya, de a növekedés jóval lassabb volt, mint az OECD-országokban. Éppen a 70-es, 80-as években ment végbe az OECD-országokban a középiskolai oktatás expanziója, miközben nálunk még mindig az általános iskolát befejezők fele legfeljebb szakmunkásképző intézetben tanult tovább. Hasonló lemaradás tapasztalható a felsőoktatás terén is, ahol a fiatalabb korcsoportok esetén még bizonyos visszaesés is történt (lásd 2.1. táblázat).

A 15-18 éves korosztályok iskoláztatásában 1991 és 1994 között csökkent ugyan valamennyit lemaradásunk az OECD-országokhoz képest, de még mindig jelentős a különbség. Ezen korcsoportok nagyobb része Magyarországon már nem vesz részt nappali tagozatos oktatásban (lásd 2.2. táblázat). A magyar 17-19 éveseknek már több mint fele kikerült a nappali tagozatos képzésből, miközben az OECD-országokban ennek a korosztálynak többsége még ilyen képzésben vesz részt.

Jelenlegi lemaradásunk tehát jelentős, és ugyancsak nagy a leszakadók aránya a fiatalok között. Kérdés, hogy az utóbbi évek kedvező változásai mire elegendőek, hogyan fog megváltozni a népesség iskolai végzettsége a jelenlegi továbbtanulási és lemorzsolódási adatokat is figyelembe véve. Az 1994/95-ös továbbtanulási és lemorzsolódási adatok alapján az adott korosztálynak mintegy 20%-a legfeljebb általános iskolai végzettséget fog szerezni, 27%-nak szakmunkás, 4%-nak szakiskolai, 27%-nak szakközépiskolai és 22,1%-nak gimnáziumi végzettsége lesz.

2.1. táblázat

A legalább középiskolai, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya korcsoportonként Magyarországon, 1995 és az OECD-országokban, 1994 (%)


Életkor

Legalább középiskolai
végzettség

25-34 35-44 45-54

Magyarország 45,6 40,1 37,7
OECD-országok átlaga 69,0 63,0 54,0
Különbség 23,4 22,9 16,3

Felsőfokú végzettség

Magyarország 13,8 12,7 12,3
OECD-országok átlaga 23,0 23,0 19,0
Különbség 9,2 10,3 6,7


Forrás:
az OECD-országokra vonatkozó adatok Education at a Glance 1996b; a Magyarországra vonatkozó adatok Hablicsek, 1996

2.2. táblázat

A 15-19 évesek részvétele a nappali tagozatos oktatásban Magyarországon és az OECD-országokban, 1991 és 1994 (%)


Életkor, év 1991 1994
Magyarország OECD-átlag Eltérés Magyarország OECD-átlag Eltérés

15 85,0 92,1 -7,1 89,2 92,8 -3,6
16 73,1 83,9 -10,8 80,5 87,5 -7,0
17 49,3 74,8 -25,5 56,0 78,3 -22,3
18 17,2 57,5 -40,3 24,7 64,4 -39,7
19 14,1 41,7 -27,6 19,0 47,1 -28,1

Forrás: Az 1991-es adatok forrása az Education at a Glance, 1995; az 1994-es OECD-adat forrása az Education at a Glance, 1996b; az 1994-es magyar adat forrása a Magyar Statisztikai Évkönyv, KSH, 1994

A legalább befejezett középiskolai végzettséget szerzők aránya 50% alatt marad.1 Ez az arány néhány százalékkal jobb ugyan a 25-34 éves korcsoport hasonló arányánál, de az OECD-országokkal összehasonlítva a növekedés valószínűleg arra sem lesz elegendő, hogy lemaradásunk ne növekedjen. Mivel az alacsony végzettségűeknek kicsik a foglalkoztatási esélyei, egy-egy korosztály legalább egynegyedének kell hosszabb távon is elhelyezkedési nehézségekkel szembenéznie (Varga, 1997).

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.