2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

2.3. Munkaerő-piaci folyamatok

2009. június 17.

2.3. Munkaerő-piaci folyamatok

A munkaerő-piaci folyamatok és az oktatási rendszer közötti kapcsolatok az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak. A közoktatás egyfelől közvetlenül a közoktatási rendszerből egyenesen a munkaerőpiacra lépő fiatalok felkészítésével és munkaerő-piaci esélyeik alakításával, másfelől közvetve, a szakképzésre és a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítés minőségével befolyásolja a munkaerő-piaci kínálatot. Ugyanakkor a munkaerőpiac állapota fontos jelzéseket ad a közoktatási rendszeren áthaladó fiataloknak: a továbbtanulási aspirációk kialakításában ugyanis nagy szerepe van a képzettség szerinti bérarányoknak és az elhelyezkedés, illetve a munkanélkülivé válás esélyeinek.

2.3.1. Csökkenő gazdasági aktivitás

1990 és 1996 között a KSH Munkaerőmérleg adatai alapján a foglalkoztatottak létszáma csaknem másfél millió fővel csökkent (lásd Függelék 18. táblázat). Míg 1990-ben a munkavállalási korú népességnek még csaknem 88%-a volt foglalkoztatott, 1996-ra ez az arány 62% alá süllyedt. A munka-nélküliek száma már 1992-re meghaladta a 400 ezer főt. A munkanélküliségi ráta a későbbiekben 13% körül tetőzött, majd csökkenésnek indult. Az állásukat elvesztők jelentős része azonban nem munkanélkülivé vált, hanem kilépett a munkaerőpiacról (pl. a különböző korai nyugdíjkonstrukciók valamelyikének segítségével idő előtt nyugdíjba ment). Ennek hatására az eltartottak aránya rendkívüli mértékben megnőtt: míg 1990-ben száz foglalkoztatottra 98 eltartott jutott, addig 1996-ban már 173, ami 76,5%-os növekedést jelent.

A munkavállalási korú inaktívak száma 1996-ban 1722 ezer fő volt, ebből 605 ezer volt a tanuló és 404 ezer az elő- és rokkantnyugdíjas (KSH, 1996). Igen fontos tény, hogy mintegy 700 ezerre tehető az olyan munkavállalói korú inaktívak száma, akik potenciális fogyasztói lehetnének a képzési piacnak. Az oktatási kínálat viszont, amely kétségtelenül bővül, még ma is elsősorban a fiatalokat és a munkaviszonyban állókat célozza meg.

A magyarországi aktivitás 1993-1995 között már összességében nagyjából a török, a spanyol, illetve a luxemburgi munkaerő-piaci részvétel szintjének felelt meg, és igen jelentősen elmaradt az OECD-országok vagy az Európai Unió átlagától (lásd Függelék 19. táblázat). Még érdekesebb az aktivitásról kirajzolódó kép, ha a nemek szerinti bontásban vizsgáljuk azt: a hazai női aktivitásnak az európai OECD-országok átlagától való elmaradása nem jelentős, és számos dél-európai vagy éppen csak erősen katolikus országban (így pl. Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban, Írországban, de még Luxemburgban is) a nők átlagos munkaerő-piaci részvétele jóval alacsonyabb, mint nálunk. Ami azonban a férfiak munkaerő-piaci részvételi arányát illeti, ez a többi országhoz képest kiugróan alacsony. Ennek oka nyilvánvalóan a nemzetközi összehasonlításban alacsony hazai törvényes nyugdíjkorhatárban, és az ettől a rokkantosítás és a korai nyugdíjazások hatására még inkább elmaradó tényleges nyugdíjba vonulási életkorban keresendő.

2.3.2. A munkanélküliség jellemző vonásai

Magyarországon az 1980-as évek közepétől kezdődően az iskolai végzettség egyre inkább meghatározza az egyének munkaerő-piaci helyzetét. A felsőfokú és középiskolai végzettség felértékelődött, míg az általános iskolai és szakmunkásképző iskolai végzettség munkaerő-piaci értéke nagymértékben csökkent. Ez a folyamat a rendszerváltozás után még inkább felerősödött. A magasabb végzettségűek relatív kereseti pozíciói javultak, munkanélkülivé válásuk valószínűsége jóval kisebb lett, mint azoké, akik kevesebb iskolát végeztek. Azok, akiknek csak általános iskolai vagy annál is alacsonyabb végzettségük van, tartósan kiszorulnak a munkaerőpiacról (lásd 2.4. ábra és Függelék 20. táblázat). Míg 1996 elején a munkanélküliek közt a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzettek aránya mintegy 38%, addig arányuk a foglalkoztatottak körében csak 23% volt. Ezzel szemben a főiskolát, egyetemet végzettek aránya a munkanélküliek körében csak 4,4%, míg a foglalkoztatottak körében arányuk mintegy 16% volt.

Jellegzetes vonása még a magyar munkanélküliségnek, hogy nő a tartósan munkanélküliek (az 1 évnél régebben állást keresők) száma. 1992 és 1996 között a hat hónapnál kevesebb ideje munkát keresők aránya a munkanélküliek közt 53%-ról 30%-ra csökkent, míg az egy évnél hosszabb ideje munkát keresőké 19%-ról 50%-ra nőtt. A tartósan munkanélküliek háromnegyed részének a középiskolainál alacsonyabb, tehát általános iskolai, szakiskolai vagy szakmunkás végzettsége van (KSH, Munkaerő-felmérés).

2.3.3. Ifjúsági munkanélküliség

Az elmúlt években különösen az igen fiatalok és az idősebbek munkaerő-piaci esélyei romlottak, a középgenerációké kevéssé változott (lásd 2.5. ábra és Függelék 21. táblázat). A fiatalabbak magasabb arányú munkanélkülisége nem csak magyarországi jelenség, szinte minden fejlettebb országban hasonló tendenciát tapasztalhatunk (lásd Függelék 22. táblázat).1

2.3.3.1. A legfiatalabbak munkanélkülisége

Azok a fiatalok, akik lemorzsolódnak, kilépnek az oktatásból, de munkát nem találnak, zömükben nem jelennek meg a hivatalos statisztikákban. Bizonyos információkat azért erről a csoportról is tudhatunk.2 Láthattuk, hogy a legfiatalabb korcsoportokban igen magas a munkanélküliségi ráta. Ennek az a magyarázata, hogy nekik életkoruknál fogva még nincs magas iskolai végzettségük, sem munkatapasztalatuk, amit a munkaerőpiacon kamatoztathatnának. A 16-19 éves korosztálynak valamivel több mint fele van már csak az iskolarendszerben, 16,5 százalékuk dolgozik, miközben több mint 30%-uk se nem tanul, se nem dolgozik. A se nem dolgozók és se nem tanulók aránya a 16-19 éves korcsoporton belül még a legrosszabb helyzetű OECD-országokban, így Spanyolországban, Portugáliában vagy Olaszországban sem haladja meg a 15%-ot. Az OECD-átlag 1994-ben 12% volt, de például Németországban, Hollandiában vagy Dániában ez az arány mindössze 2-3% (Varga, 1997 és Education at a Glance, 1996b).

Egy, a fiatal munkanélküliek körében végzett vizsgálat (Liskó, 1995b) kimutatta, hogy nagymértékben különbözik a regisztrált (általában idősebb, kvalifikált) és a nem regisztrált (kvalifikálatlan) fiatal munkanélküli társadalmi, gazdasági és kulturális háttere. A nem regisztrált fiatalokra különösen jellemző az alacsony iskolázottság, a szaktudás hiánya, gyakran küzdenek magatartászavarral, beilleszkedési problémákkal. Így fokozottan veszélyeztetettek mind a munkanélküliség, mind a deviancia szempontjából. Ez az az ifjúsági réteg, amely leginkább ki van téve a hosszú távú munkanélküliség veszélyének. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a tizenévesek munkanélkülisége más jellegű, mint az idősebb korosztályoké. Az ő problémáikat nem lehet kizárólag munkaerő-piaci megoldásokkal orvosolni. A hátrányos helyzetű fiatalok problémájára inkább összehangolt oktatás- és szociálpolitikai megoldásokat kell kidolgozni (erről lásd részletesebben az egyenlőtlenségekről és speciális igényekről szóló 9. fejezetet).

2.3.3.2. A pályakezdő munkanélküliek

A pályakezdő3 regisztrált munkanélküliek száma 1993 őszén szökött a legmagasabbra, 70 000 fölé. Ez természetesen összefügg azzal is, hogy az érintett korosztály létszáma hogyan alakul. 1993-ban a középfokú oktatásból kilépőknek több mint fele regisztráltatta magát munkanélküliként, vagyis durván minden második középfokon végzett fiatal nem talált munkát (lásd 2.3. táblázat).

2.3. táblázat

A regisztrált pályakezdő munkanélküliek száma és aránya az iskolai végzettségük szerint,

1993-1996. december


1993. 1994. 1995. 1996.
december december december december4

Regisztrált pályakezdő munkanélküliek (fő) 63 071 60 875 55 412 39 356

Ebből adott végzettséggel rendelkezik (%)
   szakmunkásképző, szakiskola 57 53 44

45

   szakközépiskola, technikum 22 24 28 29
   gimnázium 19 20 25 20
   felsőfok 3 3 3 6

Ifjúsági munkaerőforrás, középfokú
   végzettséggel az adott év nyarán (ezer fő) 110,5 119,9 116,5 111,4

A középfokú végzettséggel rendelkező
   pályakezdő munkanélküliek aránya
   a középfokon végzettekhez viszonyítva (%) 55 49 46 27

Forrás: Munkaerő-piaci helyzetkép, KSH, 1995; Magyar Statisztikai Évkönyvek, KSH

A képet valamennyire szelídíti, hogy a fiatalok egy része valószínűleg talál munkát a feketepiacon, valamint a későbbiekben egy részük majd továbbtanul. Ez a magas arányszám mindazonáltal mind a felsőoktatás szűk keresztmetszetére, mind a munkaerőpiacnak a fiatalokat diszkrimináló jellegére rámutat.

A pályakezdő munkanélküliek közt a szakmunkásképző iskolát végzettek aránya a legmagasabb, noha ez az arány csökkenő. Ez arra utal, hogy az iskolarendszerű szakképzés és a munkaerőpiac között diszharmonikus a kapcsolat. A pályakezdők nagyarányú részvétele a munkaerő-piaci átképzésekben ugyancsak arra utal, hogy az iskolarendszerű szakképzés elszakadt a gazdaság igényeitől, így a munkaerőpiacon keresett szakképzettségek csak jelentős többletráfordítással állíthatók elő. 1995-ig a gimnáziumot végzettek aránya nagyobb, a szakközépiskolát végzettek aránya pedig kisebb mértékben növekedett a pályakezdő munkanélküliek közt. Ez arra utal, hogy az érettségi önmagában szintén nem jelent belépőt a munkaerőpiacra.

Feltűnő, hogy a középiskolában végzettek 1996 júliusa után (amikor megszűnt a pályakezdők munkanélküli-segélye, és helyette az aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazása jelent meg) sokkal kisebb arányban regisztráltatták magukat, mint annak előtte. Ez jelzi, hogy számukra elsősorban könnyű pénzkeresetet jelentett a segély. A szakmunkás végzettségű tanulók száma nem csökkent ilyen drasztikusan, vagyis számukra tényleg kevesebb esélyt kínál a munkaerőpiac. Ezt támasztja alá az is, ha összevetjük az 1995/96-os tanévben középfokon végzettek iskolatípusonkénti megoszlását az 1996 szeptemberében regisztrált pályakezdők hasonló megoszlásával. Azt tapasztaljuk, hogy

a szakmunkás fiatalok a végzettek közti arányuknál nagyobb mértékben regisztráltatták magukat munkanélküliként, a gimnáziumot végzettek aránya úgy-ahogy megegyezik a végzettek közti arányukkal, míg a szakközépiskolát végzettek aránya a regisztrált pályakezdő munkanélküliek körében alatta marad ennek (lásd 2.6. ábra és Függelék 23. táblázat).

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.