2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

2.2. A gazdaságban lezajlott változások

2009. június 17.

2.2. A gazdaságban lezajlott változások

A magyar gazdaság meglehetősen vegyes hozománnyal indult neki az előző évtized fordulóján a piacgazdasági átalakulásnak. Tagadhatatlan, hogy a piacgazdasági átalakulást megkezdő országok csoportján belül helyzetünk több szempontból is előnyösnek volt mondható: a reformfolyamat és a korábbi gazdaságpolitika eredményeképp kétségkívül jóval előbbre jártunk a hiánygazdaság felszámolásában, mint a volt szovjet blokk legtöbb országa. Ugyancsak a pozitív oldalon könyvelhettük el, hogy a térség többi posztkommunista országához viszonyítva Magyarországon relatíve szélesebb körű és hosszabb ideig tartó piaci, vállalkozási tapasztalatok álltak rendelkezésre. Az átalakulást megkönnyítő pozitívum volt a viszonylag iskolázott, jól képzett munkaerő jelenléte is. Ez az előny azonban csak viszonylagos; míg egyes kevésbé fejlett dél-európai OECD-országokkal szemben valóban fennállt, a másik szokásos viszonyítási terepen, a visegrádi országcsoporton belül (pl. Cseh Köztársaság vagy Lengyelország vonatkozásában) már nem volt kimutatható.

Más szempontból azonban csöppet sem jelentéktelen hátrányok nehezítették a magyar átalakulást, s ezek alapvetően rányomták bélyegüket a kezdeti időszak makrogazdasági teljesítményére. Elsősorban a jelentős külső adósságállomány, a GDP-hez és az exporthoz viszonyított magas adósságszolgálati teher okozott gondot. Más országok vagy az átalakulás kezdetén még nem voltak eladósodva, vagy amennyiben igen (pl. Lengyelország esetében), adósságuk jelentős részét elengedték a hitelező országok kormányai, illetve törlesztési moratóriumot adtak. Mivel azonban a magyar adósság döntő részben nem kormányhitelekből, hanem a nemzetközi pénzpiacról származott, hazánk számára ez a lehetőség nem volt járható. A gazdaság folyamatos finanszírozása csak a hitelek pontos törlesztésével, a fizetőképesség megőrzésével volt biztosítható. Az átalakulás másik nagy problémája az állami újraelosztás s ezen belül is a szociális jellegű transzferek és szolgáltatások nagy mértéke, ami az állami jövedelemcentralizáció magas fokát tételezte fel.

2.2.1. A bruttó hazai termék (GDP) alakulása

A bruttó hazai termék alakulása az egyik legfontosabb makrogazdasági mutató, amely jól szemlélteti a gazdaság általános állapotát. A gazdaság jövedelemtermelő képessége behatárolja az állami költségvetés mozgásterét, így a közszolgáltatásokra (oktatás, egészségügy) fordítható pénzeszközök nagyságát is. Másrészt a GDP alakulása alapvetően befolyásolja a reálbérek alakulását, amely így az oktatás iránti fizetőképes keresletre vagy akár a tanárok bérére is jelentős hatást gyakorol.

A GDP kezdeti visszaesése a kelet-európai átalakulás általános sajátosságának mondható. Ami Magyarországon e tekintetben történt, nem mondható rendkívülinek, sőt pl. Romániához, Bulgáriához vagy éppen a széteső orosz és délszláv "birodalmakhoz" képest még akár mérsékeltnek is tekinthető. Ugyanakkor ha a konszolidáltabb közép-európai térségben maradunk (lásd 2.3. ábra és Függelék 14. táblázat), akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a visszaesés Magyarországon előbb kezdődött, mint a másik három átalakuló országban, és csak Szlovákiában volt mélyebb, mint nálunk. A mélypont a Cseh Köztársasághoz és Szlovákiához hasonlóan 1993-ra tehető. A magyar növekedés 


Forrás:
Magyar Statisztikai Zsebkönyv '96, KSH; Economic Outlook, 1996

* A Cseh Köztársaság és Szlovákia 1991 előtt egy országként szereplnek.

1994-es beindulása nemcsak hogy nem volt mentes bizonyos, a politikai konjunktúraciklusra utaló jelektől (1994 választási év volt), de sajnálatos módon a beindult növekedés 1996-ig meglehetősen lagymatag is maradt.

Úgy tűnik, hogy a gazdaság kibocsátásának 20-25%-os csökkenése mindenképpen a közép-európai átalakulás velejárója volt, de míg a fokozatosabb reformlépéseket bevezető országok (Magyarország, a volt Csehszlovákia országai) esetében e visszaesés lassan, 3-4 évre elosztva jelentkezett, addig a sokkterápiát megvalósító Lengyelországban két év válságosabb periódus után hamarabb beindulhatott a gazdasági növekedés. Az éves magyar növekedési ütem (a mesterségesen fűtött 1994-es évtől eltekintve) az 1-2%-os sávban mozog, a többi visegrádi országra 1995-1996-ban az 5-7%-os sáv a jellemző. Ennek következtében Magyarországon 1996-ban még mindig csak az 1987-es reál GDP-szint 85,1%-át termeltük meg.

2.2.2. Intézményi és tulajdonszerkezeti változások

A makrogazdaság elemzett mutatóinak kedvező változása, illetve a gazdasági szerkezet átalakulása nem történhetett volna meg a gazdasági intézményrendszer nagymértékű átalakítása (a piacgazdasági intézményrendszer fokozatos megteremtése) és számos mikroszinten lezajló változás nélkül. Ezek a változások az oktatás területére is nagy hatást gyakoroltak, illetve gyakorolnak. A privatizáció az oktatás területén is lehetővé tette a magánoktatás intézményeinek kialakulását, a bankszektor talpra állítása pedig hozzájárulhat a hallgatói hitelrendszer beindításához a felsőoktatásban.

A mikroszintű változások közül nyilvánvalóan az állami tulajdon privatizációja és az újonnan megjelenő nagyszámú vállalkozás térhódítása, azaz a tulajdonviszonyokban bekövetkező változások voltak a legjelentősebbek. Ezek eredményeképpen a magyar gazdaság állami dominanciájú gazdaságból fokozatosan a magántulajdon elsőbbségére épülő piacgazdasággá alakult át.

A vállalatok számát tekintve már régen túlsúlyba került a magángazdaság, de a közösségi szektorba tartozó vállalatok méretfölénye miatt a jegyzett tőke nagysága, a foglalkoztatás és a hozzáadott érték terén 1992-ben még az állami szektor volt túlsúlyban a gazdaság vizsgált szegmensében. A kilencvenes évek közepére a többségi közösségi tulajdonú vállalatok súlya fokozatosan csökkent. Ezek a vállalatok 1994-ben már csak a foglalkoztatottak alig harmadának nyújtottak munkát, és a hozzáadott értéknek is csak alig több mint 30%-át állították elő. Ez utóbbi arány 1995-ben 27,1%-ra csökkent (lásd Függelék 15. táblázat).

A többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok száma és hozzáadott értéke jelentősen növekedett: 1996-ra már ilyen vállalatok állítják elő a vizsgált körben termelt hozzáadott érték mintegy negyedét (magas termelékenységükre utal, hogy ehhez mindössze a létszám 14,5%-át foglalkoztatják). Jelentős az export növelésére gyakorolt szerepük, és az a technológiai és termelési kultúraközvetítő szerep, amivel nagyban hozzájárulnak a gazdaság korszerűsítéséhez és a piacgazdasági morál és viselkedés széles körben való elterjesztéséhez (Semjén, 1997).

Az átalakulás kezdete óta nemcsak kialakultak és egyre inkább működőképessé váltak a piacgazdaság szokásos intézményei (tőkepiac, tőzsde, kétszintű bankrendszer stb.), hanem az állam gazdaságba történő egyre csökkenő mértékű beavatkozásának jellege is megváltozott; létrejöttek a piacgazdaság működtetésének jogi keretei (a társasági törvény, a banktörvény, a jegybanktörvény, a monopóliumokat szabályozó versenytörvény stb.). A korábbi közvetlen termelési támogatások helyett előtérbe kerültek a piackonform támogatási rendszerek. Kialakult a munkaadók, a gazdasági szervezetek érdekképviselete (gazdasági kamarák), stabilizálódott a munkavállalói érdekképviselet, ezek bázisán pedig létrejött a kormányzat és a többi gazdasági szereplő közötti érdekegyeztetés rendszere. Mindezeknek az intézményi és tulajdonszerkezeti változásoknak az árak felszabadítása és az importliberalizáció mellett döntő szerepük volt abban, hogy a magyar gazdaság a korábbi évtizedeket jellemző hiánygazdaságból gyorsan átalakult keresletkorlátos gazdasággá (Kornai, 1994).

2.2.3. Az államháztartás helyzete

A közoktatási intézmények túlnyomó része az államháztartás rendszerén belül működik, kiadásaik ennek a kiadásai között szerepelnek. Ezért a közoktatás helyzetének vizsgálata szükségessé teszi az államháztartás helyzetének a vizsgálatát is. Ez nem egyszerű feladat: részben az államháztartás szerkezetének a bonyolultsága,1 részben az e területtel foglalkozó statisztikai adatszolgáltatás hiányosságai miatt.

A piacgazdasági átmenet egyik velejárója az államháztartási hiány és a költségvetési deficit. A fiskális gondok jelentkezésének az átmenet során több oka is van, de az egyik döntő ok az, hogy az állami bevételek jelentős része a gazdasági teljesítményekhez kapcsolódik, e teljesítmények pedig az átmeneti időszakban, legalábbis eleinte, általában jelentősen visszaesnek. A másik fontos ok, hogy a privatizáció és a csődök hatására nehezebbé válik a bevételek beszedése. További problémát okoz a relatíve fejletlen adóigazgatás. Ugyanakkor részben éppen az átmenetből fakadó foglalkoztatási és szociális problémák megjelenése, részben pedig a demokratikus kormányzati rendszerre való átállás következtében a kiadási oldalon nemhogy nem megy végbe a gazdasági teljesítmény visszaeséséhez igazodó csökkenés (bár az ártámogatások leépítése kétségkívül jelent bizonyos megtakarítási lehetőséget), de inkább az állami újraelosztás iránti igények növekedése tapasztalható (Semjén, 1997).

2.2.4. Sikeres stabilizáció

A rendkívüli mértékben megnövekedett kamatterhekre nem kellőképpen reagáló laza költségvetési politika 1994-re a GDP 8,4%-át kitevő, veszélyes mértékű államháztartási hiányt eredményezett (lásd Függelék 16. táblázat). Erre a kormányzat 1995-ben az ún. Bokros-csomaggal, a fiskális politika jelentős keményítésével reagált. A csomag a monetáris politikát érintő lépéseken túl egyaránt tartalmazott bevételnövelő célú (ilyen lépés volt pl. a vámpótlék bevezetése) és kiadáscsökkentő intézkedéseket. A tervezett jólétikiadás-csökkentések jelentős része az Alkotmánybíróság döntései nyomán ugyan meghiúsult vagy csak kevés megtakarítással járt, de pl. a közalkalmazottak létszámának és reálbérének csökkentésére sor került. 1995-ben és 1996-ban a jelentős részben a közművek privatizációjából befolyó megnövekedett privatizációs bevételek is hozzájárultak a fiskális problémák enyhítéséhez. A stabilizációs csomag összességében meghozta a kívánt eredményt.

Az 1995-ös stabilizáció után a növekedés hosszú idő óta először a gazdaság javuló külső egyensúlyával párosul. Ebben pozitív szerepet játszik az igen jelentős külföldi működőtőke-beáramlás. Ez 1995-ben 4,5 milliárd dollárt tett ki (ez a GDP mintegy 10,5%-a), s bár 1996-ban 1,8 milliárd dollárra esett vissza, ez még mindig igen jelentős.

Az 1993-ban és 1994-ben veszélyes méreteket (3,2, illetve 3,6 milliárd dollár) öltő külkereskedelmi deficit 1995-ben mintegy harmadával visszaesett, amiben nagy szerepe volt az erős exportnövekedésnek. A termelékenység növekedése, a korlátozott bérnövekedés, a stabil reálárfolyam hatására a fajlagos reál munkaköltség csökkent, megalapozva a magyar munka nemzetközi versenyképességének javulását. Az államháztartás ún. elsődleges (a kamatfizetések és bizonyos kisebb korrekciós tételek nélkül számolt) egyenlege a korábbi hiányból 1995-ben 2,9%-os, 1996-ban pedig már 5,4%-os többletre váltott. Ennek köszönhetően 1995-ben sikerült még kezelhető (6,4%-os) szinten tartani, 1996-ra pedig már 3% közelére leszorítani az államháztartási hiányt (lásd Függelék 16. táblázat).

Míg 1990 és 1994 között az összes kiadás és a lakossági célú kifizetések GDP-n belüli arányának növekedését láthatjuk (bár az 1991-es rekordértékhez képest a későbbiekben némi csökkenés következett be), 1995-ben és 1996-ban mindkettő esetében jelentős kiadás-visszafogást tapasztalhatunk. Az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya 1994-ig meglehetős stabilitást mutatott, majd utána bizonyos aránycsökkenés következett be (lásd Függelék 120. táblázatot és a közoktatás finanszírozásáról szóló 5. fejezetet). Figyelemre méltó a munkanélküli-ellátás visszaesése az 1993-as 4%-ról 2,6%-ra, a nyugdíjkiadások részarányának csökkenése (miközben a nyugdíjasok aránya, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, egyértelműen nőtt), és a családi és gyermeknevelési támogatások jelentős lefaragása (lásd Függelék 17. táblázat). 1995 és 1996 között erősen növekedett a rend- és közbiztonságra fordított kiadások aránya, ugyanakkor stabil maradt az általános irányítási feladatoké. A honvédelemre fordított kiadások GDP-n belüli részesedése mélyre süllyedt, ami többek között a NATO-csatlakozásra való törekvés fényében vált komoly problémává. A funkcionális kiadási adatok azt mutatják, hogy az oktatás az egészségügynél sikeresebbnek bizonyult pozícióinak megőrzésében.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.