2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Jelentés a magyar közoktatásról >> Jelentés a magyar közoktatásról 1997

1.4. A Nemzeti alaptanterv bevezetése

2009. június 17.

1.4. A Nemzeti alaptanterv bevezetése

Az 1996-os és 1997-es év legjelentősebb közoktatási eseményei a Nemzeti alaptanterv bevezetéséhez köthetők. Noha a Nemzeti alaptanterv bevezetéséről már az 1993-as közoktatási törvény rendelkezett, és magát a műveltségi területeket és követelményeket tartalmazó dokumentumot a kormány már 1995 őszén elfogadta, a tartalmi szabályozás rendszerének a NAT logikája szerint történő átalakulása több újabb dokumentum kiadását, új jogszabályok megalkotását, egy sor későbbi döntés meghozatalát feltételezte. A Nemzeti alaptanterv bevezetésének az itt elemzett időszakát nemcsak komoly szervezési és igazgatási nehézségek kísérték, hanem újra meg újra fellobbanó szakmai és politikai viták is. A tartalmi szabályozás új rendszere olyannyira újszerű és a megszokott gyakorlattól olyannyira eltérő viselkedést kíván a közoktatás valamennyi résztvevőjétől, hogy a nehézségek felbukkanása és a viták felerősödése szinte elkerülhetetlen.

A tartalmi szabályozás új rendszerét meghatározó jogi szabályozók között elsőként itt is a közoktatási törvény 1996-os módosítását kell megemlíteni. A közoktatási törvénynek az oktatás pedagógiai szakaszairól, követelményrendszeréről és az állami vizsgák rendszeréről szóló szabályai több ponton kiegészültek, különösen a vizsgákra vonatkozó új szabályokkal. Ezek között is külön figyelmet érdemel az a rendelkezés, amely előírta az érettségi vizsga általános követelményeinek kibocsátását, és az érettségivizsga-szabályzatra bízta a középiskolai oktatás zárószakaszának a szabályozását.1 Ennek nyomán készült el később, 1997 tavaszán az érettségi vizsga szabályzata és a részletes tartalmi követelmények, amelyek a középiskolai oktatás zárószakaszában lényegében ugyanolyan szabályozó szerepet töltenek be, mint a Nemzeti alaptanterv a kötelező iskolázás első tíz évében.2 1997-ben került sor a tartalmi szabályozás több egyéb dokumentumának, így az óvodai nevelés és a speciális oktatás tartalmi irányelveinek vitájára és elfogadására is.

A NAT bevezetésével kapcsolatos viták később, néhány hónappal a törvénymódosítást követően - 1997 elején - a bevezetéssel kapcsolatos konkrét feladatok meghatározása kapcsán újra kirobbantak. Az 1993-as közoktatási törvény értelmében ugyanis az iskoláknak a Nemzeti alaptanterv kormány által történő elfogadását követő harmadik évben, tehát 1998-ban, már saját pedagógiai programjuk és helyi tanterveik szerint kell tanítaniuk. Ahhoz azonban, hogy az iskolafenntartók az 1998-ban bevezetendő iskolai pedagógiai programoknak megfelelően tudják iskoláikat finanszírozni, már a költségvetési tervezés időszakában, azaz 1997 végére információval kell rendelkezniük e programok költségigényéről. Ezért, bár az új helyi tanterveknek csak 1998-ra kellene készen lenniük, a feladat hirtelen sürgőssé vált. Noha az új helyi tantervek szerinti tanítás 1998-ban még csak az 1. és a 7. évfolyamon kezdődik meg, azaz ennek nem lehetnek rendkívüli költségvetési hatásai, a helyi programok elkészítését azért sem lehetett tovább halogatni, mert ezek elfogadásával az iskolafenntartók nemcsak egy évre, hanem hosszabb távra kötelezettséget vállalnak.

A Nemzeti alaptantervre épülő tartalmi szabályozás ellenzői, elsősorban a megfelelő feltételek hiányára hivatkozva, 1997 elején újra a bevezetés elhalasztását kérték, illetve azt, hogy a NAT-nak megfelelő helyi tantervek szerint történő oktatás csak az iskolai oktatás legelső évfolyamán váljék kötelezővé. Ezzel kapcsolatban a parlamenti ellenzék törvénymódosítási javaslatot is benyújtott, ezt azonban a parlament végül is nem tűzte napirendre. A bevezetés elhalasztása mellett vagy az ellene érvelők általában a feltételek meglétét vagy hiányát vitatták. A közoktatási törvény értelmében a központi kormányzatnak a Nemzeti alaptantervhez illeszkedő helyi tantervek megalkotását központi programkínálat megteremtésével kell segítenie. A bevezetés elhalasztását kérők többek között azzal indokolták a kérésüket, hogy 1997 elejére még nem állt rendelkezésre olyan szintű központi programkínálat, amely az iskolák számára a válogatás tényleges lehetőségét biztosítani tudta volna.

A központi programkínálat biztosításában az Országos Közoktatási Intézetnek (OKI) ha nem is kizárólagos, de meghatározó szerepe volt. Az OKI élére 1995 végén új főigazgatót neveztek ki, akinek irányítása alatt az intézetet átszervezték oly módon, hogy szervezetét és működését a Nemzeti alaptanterv bevezetésével kapcsolatos feladatokhoz igazították. Az intézet 1996 közepén, a szükséges fejlesztési források biztosítását követően kezdhetett el dolgozni a programkínálat megteremtésén. Ebben a következő módszereket követte: (a) döntően működő fejlesztő műhelyeket kért fel arra, hogy tanterveiket a NAT követelményeihez illesszék, (b) a fejlesztőknek nagy szabadságot adott abban, hogy mely műveltségi területekre és mely évfolyamokra dolgoznak ki tantervi javaslatokat, (c) a tantervkészítőknek előírta egy közös standard követését, amelyet egy közismert tantervtervező számítógépes szoftver, az ún. Profil-program tartalmazott, és az elkészült tanterveket e szoftver segítségével számítógépre vitte, (d) a tantervek iskolákhoz való eljuttatásában meghatározó szerepet szánt a modern telekommunikációs és informatikai eszközöknek. E módszerek meghatározását az intézet önállóan végezhette el: ezzel kapcsolatban a közoktatásról vagy a Nemzeti alaptantervről szóló központi szabályozás nem írt elő semmit. A programkínálat megteremtésében természetesen más szereplők is részt vettek, e folyamatot a központi költségvetés más csatornákon keresztül is támogatta, illetve a költségvetés mellett egyéb jelentős források is megjelentek.

A Nemzeti alaptanterv bevezetését és általában a tartalmi modernizáció állami politikáját 1996 őszén egy olyan esemény zavarta meg, amely a fejlesztési forrásokat koncentráló modernizációs stratégiák egyik legnagyobb kockázatára irányítja rá a figyelmet. Ekkor derült fény arra a csalási ügyre, amelyet a közvélemény az "OK-TAT-ügyként" ismert meg. Ez éppen akkor történt, amikor az embereket nagyon erősen foglalkoztatta több korrupciós botrány, mindenekelőtt az ún. Tocsik-ügy. Az "OK-TAT-ügy" nyomán az OKI főigazgatóját leváltották, és lemondását felajánlotta a közoktatásért felelős helyettes államtitkár is. Egyéb okok mellett e történéseknek is szerepük volt abban, hogy késett a helyi tantervek elkészítéséhez szükséges tantervi kínálat megteremtése, s hogy amikor 1997 tavaszán újra vitatott lett a Nemzeti alaptanterv bevezetésének időpontja, a központi programkínálat még valóban meglehetősen szegényes volt. A késésben persze egyszerre több ok játszott szerepet. A feladatok és az alkalmazott technika újszerűsége mellett szerepe volt annak is, hogy éppen ebben az időszakban került sor a központi költségvetési intézmények finanszírozásában az új kincstári rendszer bevezetésére, ami a folyó programok finanszírozásában nemcsak itt, hanem minden területen fennakadásokat okozott.

Különösen gyenge volt a kínálat olyan komplex tantervi csomagokban, amelyek egy-egy pedagógiai ciklus egészét átfogják, és azon belül minden műveltségi területet lefednek. Az ilyen programcsomagok jelentősége elsősorban abban áll, hogy leginkább ezek könnyítik meg az iskolák számára azt, hogy minimális helyi adaptációval elkészíthessék helyi tantervüket. Emellett sok nehézség jelentkezett a terjesztésre kiválasztott modern informatikai és telekommunikációs eszközökkel kapcsolatban is. Az iskolák jelentős része számára ugyanis ezeknek az eszközöknek a használata csak további tanulás és felkészülés révén válhatott lehetővé, illetve az a forma, ahogy ezeken keresztül a programokhoz hozzájuthattak, szokatlan volt a számukra. Emellett az új technológia beüzemelését sok kisebb-nagyobb technikai zavar is kísérte. A programkészítésre kötelezett iskolák tehát joggal kifogásolhatták a kínálat elégtelenségét. A viták egyik központi kérdése az volt: vajon az a tény, hogy a kellő gazdagságú programkínálat kialakulása nem előzte meg a helyitanterv-készítés elkezdésének az időpontját, hanem azzal egy időben zajlik, elégséges ok-e a bevezetés elhalasztására. Az érvelők egy része ezt a problémát olyan súlyosnak érezte, hogy elegendő oknak tekintette a menetrend megváltoztatásához, másik részük viszont úgy érzékelte, hogy a probléma kezelhető az eredeti menetrend keretein belül is.

Azok a szakmai körök, amelyek támogatták a Nemzeti alaptanterv bevezetését, általában egyetértettek abban, hogy a tantervi reformot a rendszernek legalább két pontján kell elindítani, különben a reform soha nem érhet célt. Abban azonban már megosztottak voltak, hogy az első évfolyam mellett a másik pont a törvényben előírt hetedik évfolyam maradjon-e, vagy pedig - törvénymódosítással - másik évfolyamot (pl. az ötödiket) jelöljenek-e ki. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, belső viták után, elvetette a törvénymódosítás javaslatát, és az eredeti bevezetési időpontok megerősítése mellett döntött.

A NAT-reform megvalósítására az 1996-os törvénymódosítás jelentős központi erőforrásokat szabadított fel. A reform egyik ellentmondása éppen az - az "OK-TAT-ügy" is többek között erre figyelmeztet -, hogy azok az intézményi feltételek és azok a mechanizmusok, amelyek ezeknek a forrásoknak a hatékony felhasználásához szükségesek, még meglehetősen fejletlenek. A központi irányítás, ezen belül a művelődési tárca szervezetét és működését tekintve még nem volt képes átállni arra az új szerepre, amelyet a fejlesztési politika hatékony menedzselésének feladata jelent a számára. Ez az átállás, amely az igazgatási mentalitás és a szervezeti viselkedés jelentős módosulását kívánja, hosszabb időt fog igénybe venni. A források felhasználása ezért a fejlesztés első időszakában egészen biztosan nem fogja elérni a hatékonyság kívánatos mértékét. Így például a pedagógusok továbbképzésének stratégiája csak 1997 derekán érte el a kidolgozottságnak azt a fokát, amely a konkrét fejlesztési lépések megtételéhez szükséges, ezért a rendelkezésre álló források 1997-es felosztása során a tárca nem tudta mindenben követni a saját stratégiájában rögzített elveket. Ugyanezeket a többi fejlesztési feladatról és a hozzájuk rendelt forrásokról ugyanígy el lehet mondani.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.