2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 április

Jakab György :: Modultárgyak és általános tanulmányok II.

2009. június 17.

A tanulmány előző részében azokról a társadalmi kihívásokról volt szó, amelyekkel évtizedek óta próbál megbirkózni a magyar oktatási rendszer, illetve az oktatásirányítás. A második részben két konkrét példa - a Magyarországon bevezetett Társadalomismeret modultárgy és az Angliában bevezetett Általános tanulmányok (General Studies) - révén vizsgáljuk meg az ún. modernizációs területek beépülésének lehetőségeit és módjait. A két tananyag összevetése ebben az esetben nem tartalmi szempontból történik, hanem a tananyagszervezés alapján: azt vizsgáljuk, mennyiben lehetséges kisebb építőelemekből, modulokból rugalmas tantárgyi rendszereket kialakítani.

A modultantárgyak megjelenése

A hagyományos tantárgyi struktúra megőrzéséről, módosításáról vagy átalakításáról az elmúlt évtizedekben komoly viták folytak Magyarországon. Különböző értékrendek és (főleg) érdekviszonyok vitáztak egymással a tartalmi és kimeneti szabályozás előnyeiről és hátrányairól, valamint a hagyományos tantárgyi szerkezet reformjáról. A kilencvenes évek elején indult Nemzeti alaptanterv több szempontból is megindította a hagyományos tantárgyi keretek feloldását. Legfőképpen azzal, hogy az iskolai követelményeket a korábbiaknál tágabb egységekben, ún. műveltségi területek formájában - Ember és természet, Ember és társadalom, Művészetek stb. - írta le. Ez a megfogalmazás az iskolák számára azt is biztosította, hogy helyi tantervüket a hagyományos tantárgyi keretek között fogalmazzák meg, ugyanakkor lehetővé tette azt is, hogy új tanítási formákat - integrált tantárgyak, tanítási modulok, témahetek projektjei stb. - hozzanak létre a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően. A NAT másik - témánk szempontjából - fontos újdonsága az volt, hogy ily módon lehetővé vált számtalan új modernizációs tartalom és módszer beépítése a magyar közoktatásba. Az iskolai követelmények komplex műveltségi területek formájában történő megfogalmazása ugyanis helyet adott a korábban csak a perifériákon létező tantárgyi területeknek (pl. emberismeret, egészségtan, háztartástan, környezeti nevelés, mozgóképkultúra és médiaismeret, tánc és dráma), lehetővé tette egyes tantárgyi területek differenciálódását (pl. társadalmi ismeretek, állampolgári és gazdasági ismeretek, hon- és népismeret, kapcsolódás Európához és a nagyvilághoz), illetve különböző készségfejlesztő programok (pl. kommunikációs kultúra, tanulás, pályaorientáció) integrálását. Ezek az új modernizációs területetek persze a széles körű gyakorlatban nem tudtak megjelenni, de a NAT egyfelől legitimálta az ilyen jellegű korábbi iskolai próbálkozásokat, másfelől nyilvánvalóvá tette mindenki számára ezeknek az új területeknek a fontosságát és iskolai létjogosultságát.

A kerettantervek bevezetése a modernizációs területek számára sajátos helyzetet hozott létre. A tartalmi szabályozás és a hagyományos tantárgyi struktúra visszaállítása miatt nehéz volt helyet találni az új tartalmaknak és módszereknek a régi keretek között. A NAT komplex műveltségi területeit az egész magyar iskolarendszerre vonatkozóan tantárgyakra kellett visszabontani. A kerettanterv készítői számára egyrészt nyilvánvaló volt, hogy az új, modernizációs területeket már nem lehet (nem is érdemes) a magyar közoktatásból kitessékelni, másrészt viszont az is, hogy nem lehet vég nélkül szaporítani a kötelező tantárgyak számát. Ebből a furcsa redukciós ellentmondásból született meg egy új tantárgyi forma, az ún. modultantárgy, amely a hagyományos tantárgyakhoz képest kisebb óraszámmal rendelkező "résztantárgyat" jelent. Olyan tárgyak kerültek ide, amelyek a NAT szélesebb műveltségi területekre vonatkozó rendszerében mint készségtárgyak, illetve ún. modernizációs tartalmak szerepeltek, és volt elég lobbierejük ahhoz, hogy a "visszatantárgyasító" kerettantervek kidolgozásakor is érvelni tudtak a közoktatásban való megmaradás mellett.

  1. Hon- és népismeret - az ún. kereszttantervekből lépett elő modultárggyá.
  2. Mozgóképkultúra és médiaismeret - a Művészetek műveltségi területből vált modultantárggyá, korábbi határait megőrizve.
  3. Tánc és dráma - a Művészetek műveltségi területből vált modultantárggyá, korábbi határait megőrizve.
  4. Társadalomismeret - az Ember és társadalom műveltségi terület egy része (társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek) kapcsolódott össze az időközben felvetődött pszichológiaoktatással és egy szintetizáló jellegű jelenismereti programmal.

A kerettantervben leírt megfogalmazás szerint a modultantárgyak elsősorban óraszervezési szempontból tekinthetők moduloknak: olyan részelemeknek (építőkockáknak), amelyekből sokféle rendszer építhető. A modultantárgy elnevezés ebben az esetben még csak azt jelenti, hogy ezeknek a tárgyaknak az óraszáma heti egy óránál kevesebb, azaz hivatalosan 18 óra egy tanévben. Ezekkel az órákkal sokféleképpen gazdálkodhat az iskola:

  • hozzákapcsolhatja más, nagyobb óraszámú tantárgyak óráihoz,
  • a modultárgyak óraszámának összekapcsolásával létrehozhat egy új, teljes óraszámú modultantárgyi keretet,
  • intenzív tanítási szakaszokat (témaheteket, epochákat, projekteket) alakíthat ki belőlük.

Tartalmi és módszertani értelemben azonban a modultárgyak majd csak az iskolák helyi tantervében válhatnak igazán moduláris tárgyakká. Segítségükkel lehetővé válhat a merev tantárgyi szerkezet oldása: különböző integratív formák, életszerű komplex tantárgyblokkok, készségfejlesztő programok kialakítása. A kerettanterv ugyanis csak azt határozza meg - ezen a területen a NAT modernizációs hagyományát folytatva -, hogy a modultárgyak tartalmait az iskoláknak valamilyen formában tanítaniuk kell. Az már az iskola dolga, hogy a modultárgyakat a hagyományos tantárgyi logikában gondolja végig - azaz a többi tárgytól elkülönülő tanegységként -, vagy tartalmilag és módszertanilag is moduláris rendszernek tekinti, amelyben a különböző részelemekből sokféle rendszer építhető. A modultantárgyak több szempontból is alkalmasak lehetnek arra, hogy rugalmasabbá, életszerűbbé tegyék az iskolai struktúrát, mert - bizonyos mértében újdonságuk, kialakulatlanságuk miatt is - könnyebben összekapcsolhatóak más tantárgyakkal. Egyrészt azért, mert a modultantárgyak nem a hagyományos - egy tudományág, egy tantárgy - szerkezetet követik, hanem integratív jellegűek. Többnyire már maguk is több tantárgyi területet ötvöznek (mozgóképkultúra és médiaismeret, tánc és dráma stb.), és tartalmaikat sokféle keretben tudják megjeleníteni (pl. a társadalomismeret esetében az állampolgári ismeretek rész természetes módon összekapcsolható a történelem tantárggyal, de már a pszichológia részt nem biztos, hogy a történelemtanárnak kell tanítania). A modultantárgyak másik fontos sajátossága az, hogy itt a készségfejlesztő módszerek jóval nagyobb és hangsúlyosabb szerepet kapnak, mint a hagyományos tantárgyaknál (kreatív gyakorlatok, kommunikációfejlesztés, csoportmunka stb.). Amennyiben a modultantárgyak össze tudnak majd kapcsolódni más tantárgyakkal, tantárgyi területekkel, akkor a rájuk jellemző gyakorlatorientáltság és készségpedagógia megtermékenyítő lehet a többi tárgy számára is.

A modultantárgyak gyakorlati bevezetéséről még nem rendelkezünk széles körű visszajelzésekkel. A hagyományos tantárgyi struktúrában helyzetüket a félig telt pohár metaforájával lehet legjobban leírni: lehet úgy is értelmezni, hogy félig tele van, azaz az iskolák szabad órakeretének felhasználásával hamarosan teljes értékű tantárggyá válhatnak, de lehet úgy is, hogy ez egy nem teljes értékű (félig üres) keret, amelynek kialakulatlan elemei úgyis föloldódnak majd a hagyományos tantárgyak rendszerében. A modultárgyak lobbistái - a tananyagfejlesztők és azoknak az iskoláknak a tanárai, amelyekben már nagyobb óraszámban tanítják ezeket a tárgyakat - valójában abban bíznak, hogy a modultantárgyi lét csak egy újabb állomás a terület teljes iskolai emancipációjának (önálló nagy óraszámú tantárggyá válásának) folyamatában.1 Ugyanakkor a tanárok és az iskolafenntartók többsége2 még nem látja igazán - részben a modultárgyak közoktatási infrastruktúrájának (képzett tanárok, taneszközök stb.) hiánya, részben óraszervezési problémái miatt - a modultárgyak tényleges iskolai bevezetésének módját. A valóságos tantárgyi integrációs folyamatok, illetve a készségfejlesztő módszerek széles körű megjelenése a tantervi szabályozással még nem oldódott meg. Az eljövendő időszak alapvető kérdése az, hogy

  • a hagyományos tantárgyi struktúra a maga képére tudja-e majd formálni a modultárgyakat, azaz bizonyos modultantárgyak megindulnak a "teljes értékű" (óraszámú) tantárggyá válás útján, más modultantárgyak tartalmai pedig beolvadnak a többi tantárgyakba és eltűnnek a süllyesztőben, vagy
  • a modultantárgyak hatására szélesebb körben is megkezdődik az életszerűbb integrált tantárgyi formák, illetve a sokféle elemből ötvöződő komplex tantárgyblokkok kialakulása.

A Társadalomismeret modultantárgy

A társadalomismeret általános céljai és feladatai

A kerettantervek nyomán megjelenő társadalomismeret modultantárgy valószínűleg a leginkább alkalmas arra, hogy "valóságos életet" vigyen az iskolába. Hagyományai miatt ugyanis ez a tantárgy a jelenismereti témák gyűjtőhelyévé vált, s ebből következően megpróbál komplex módon válaszolni a diákokat közvetlenül érő társadalmi kihívásokra. Mindez alapvető célként három, látszólag elkülönülő, de a gyakorlatban szorosan összetartozó szinten fogalmazódik meg.

  1. Mutassa be a diákoknak a különböző társadalomtudományok (szociológia, szociálpszichológia, politológia, jogtudomány, közgazdaság-tudomány stb.) alapvető fogalomrendszerét és megközelítési módját. Ugyanakkor közvetítenie kell (kellene) azokat az alapvető ismereteket is, melyek az aktív és felelősségteljes polgári, illetve állampolgári léthez, részvételhez szükségesek.
  2. Közvetlenül is segítse a diákok szocializációs szükségleteit. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tárgy kiemelt fontosságúnak tartja a diákok kommunikációs, döntési, együttműködési készségeinek stb. erősítését, amelyek a sikeres társadalmi beilleszkedéshez szükségesek. Másrészt gondolkodási és cselekvési mintákat, szerepeket kíván hasonló célból közvetíteni.
  3. Az iskola "életidegenségét" csökkentve folyamatosan keresse a kapcsolatot a tényleges társadalmi gyakorlattal. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a tárgynak foglalkoznia kell a diákok közvetlen társadalmi tapasztalataival, tehát személyesnek és élményszerűnek kell lennie, másrészt a társadalomismeretnek "edzeni" kell a diákokat a tényleges társadalmi felelősségvállalásra és az állampolgári részvételre. Ehhez roppant gyakorlatiasnak kell lennie - az iskolai diákönkormányzat bevonásától a társadalmi intézmények látogatásán át a különböző kreatív projektek (kampányok, felmérések stb.) szervezéséig.3

Nyilvánvaló, hogy a hagyományos tantárgyi struktúrában és a modultantárgy számára biztosított minimális órakeretben ezeket a - sok tekintetben egymásnak is ellentmondani látszó - célokat és funkciókat nem lehet megvalósítani. Ezekre az igényekre és feladatokra egyrészt csak helyi (iskolai) szinten lehet konkrét válaszokat keresni: vannak olyan osztályok, amelyek inkább ismereteket, mások inkább készségeket várnak el a tárgytól, illetve a tanártól. A másik szempont az, hogy az iskola egészének együttműködése - a közvetlenül is partnerként tekinthető tárgyaktól (történelem, irodalom, osztályfőnöki óra stb.) a tanár-diák viszonyon át a portások viselkedéséig - szükséges ahhoz, hogy a tárgy ténylegesen is hatékony lehessen. A társadalomismeret tantárgy számára tehát elemi feltétel az együttműködés és az integráció - az iskolai gyakorlattól elkülönülve, önálló tantárgyként a tananyag írott malaszt marad csupán.

A társadalomismeret modultantárgy jellemzői

A társadalomismeret részben új, részben régi (tanítási hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező) tantárgy. Ez egyrészt szerencsés helyzet, hiszen könnyebben be tud majd illeszkedni az iskola rendszerébe, mintha teljesen ismeretlen tárgy lenne. Másrészt nehezebb is, hiszen a szokásos beidegződések szerint a tanárok túlnyomó többsége a történelem tantárgy "hitbizományának" tekinti majd a társadalomismeretet. Ez azonban jelenlegi formájában már nem illeszthető be egykönnyen a történelem tantárgy keretébe, mert jóval összetettebbé vált, mint a korábbi változat volt, mivel sokféle tudományterület elemeit ötvözi4. A társadalomismeret legfőképpen abban különbözik a többi tantárgytól, hogy tartalma roppant sokszínű, sokféle tanítási irányt, belső alternatívát tartalmaz. Mindez azt jelenti, hogy a különböző iskolatípusokban eltérő tartalommal jelenik meg. A szakiskolákban a történelem tantárgy keretében működik, a szakközépiskolákban az emberismeret és etika tárggyal fonódik össze, a gimnáziumokban pedig önálló modultantárgy, miközben a 11. évfolyamon két, egymástól meglehetősen eltérő szemléletű tananyagból - gazdasági ismeretek vagy pszichológia - választhatnak a tanárok, illetve a diákok. Az iskolák szempontjából ez részben szabadságot jelent, hiszen megmutatja az integrált óraszervezés lehetséges irányait, ugyanakkor a gimnáziumok esetében kötöttséggel is jár, mivel a 11. évfolyamon alternatív módon megjelenő két tárgy - különösen a pszichológia - tanításához már komolyabb felkészültség szükséges (nyilvánvalóan az a szerencsés helyzet, ha az iskolának van saját iskolapszichológusa, aki vállalni tudja a résztárgy tanítását).

A társadalomismeret esetében különösen fontos az ismeretátadás és a készségfejlesztés "hatékonyan működő" arányának megtalálása - ami legfőképpen az órai munka szervezésében jelenik meg. Egy ilyen jellegű tárgynak ugyanis az alapvető társadalomtudományi ismereteken túl politikai és szociális mintákat, készségeket is közvetítenie kell. Szemlélete szorosan kötődik az aktuális társadalmi gyakorlathoz, illetve a diákok társadalmi tapasztalataihoz. A tantárgy módszertani sajátossága tehát az induktivitás, amely a tanítás személyességében és a társadalmi gyakorlathoz való közelségben nyilvánul meg. A diákok társadalmi tapasztalatai ugyanis sok esetben ellentmondanak az iskolában tanult elveknek és fogalmi általánosításoknak. Ezáltal könnyen hiteltelenné válhat mind a tanár, mind a tananyag. A puszta ismeretátadás mellett tehát mindenképpen szükségesek a személyes élményekre építő készségfejlesztő módszerek is, amelyek megalapozzák és fejlesztik a diákok szociális, erkölcsi és jogi érzékét. Mivel nemcsak ismereteket szeretnénk átadni a tanulóknak, hanem viselkedési mintákat, szemléletet is, ezért az órákon folyó problémamegoldó munkát egyfajta "társadalmi gyakorlótérnek", szimulációs helyzetnek tekintjük, ahol a diákok - "még nem élesben" - megismerkedhetnek a társadalmi viszonyok valóságos működésével, erősíthetik döntési és problémamegoldó készségeiket, empátiájukat és toleranciájukat. Ebből következően a tanítás során két végletes módszert mindenképpen ajánlatos elkerülni. Egyrészt az ún. frontális, "kinyilatkoztató előadásokat", a prédikálást, amely megfosztja a személyességtől, az élményszerűségtől a tárgyat és hiteltelenné teszi a tanárt is. Másrészt az is lényegi eltérést jelent a tárgy tényleges funkciójától és szemléletétől, ha kizárólag a diákok személyes érdeklődésére, tapasztalataira építjük az óra menetét. A társadalomismeret tanítása, illetve tanulása "nem parttalan beszélgetéseket jelent a világ dolgairól", hanem szisztematikus építkezést. A tananyag témái ugyanis nem ötletszerűen kerültek egymás mellé, hanem egy előre meghatározott fogalmi rendszer alapján. Tartalmi értelemben tehát ennek a - kerettantervben leírt - fogalmi rendszernek az árnyalt, saját élményként felfogott elsajátítását tekintjük a tananyag egyik alapvető követelményének. Ennek legfőbb előnye az, hogy egyrészt biztosítjuk számukra a társadalmi viszonyok értelmezéséhez szükséges fogalmi keretet, másrészt pedig, hogy részben a tanártól, részben egymástól megtanulják, hogyan dolgozzák fel a hasonló eseteket - amelyekkel további életükben találkoznak majd. A tananyag másik alapvető követelménye tehát a problémák, konfliktusok társadalomtudományi értelmezésének, valamint feldolgozási módjainak megismerése és elsajátítása.

A társadalomismeret tantárgy sokfélesége - a látszólagos hátrányok ellenére, a hagyományos tárgyakhoz képest - nagyobb szabadságot és felelősséget kínál a helyi tanterv összeállítóinak, illetve a tanító tanárnak. A rendelkezésre álló szűkös órakeret ugyanis nem teszi lehetővé az ismeretátadás és a készségfejlesztés maradéktalan érvényesítését, a tárgy teljes horizontjának bemutatását. A tanárnak tehát szükségképpen szelektálnia kell a helyi adottságok, igények és lehetőségek alapján. A helyi tanterv, illetve az adott tanár dönthet úgy, hogy az ismeretek átadására helyezi a hangsúlyt, s azon belül csupán néhány témát dolgoz fel részletesebben - nyilvánvaló, hogy a kerettantervben megadott témákat valamilyen szinten mindenképpen érinteni kell, de az is egyértelmű, hogy teljes körű, alapos feldolgozásra az idő rövidsége miatt nincs mód. Ugyanakkor dönthetnek úgy is - ismerve a diákok ez irányú szocializációs igényeit, illetve a helyi viszonyokat (például sok a hátrányos helyzetű gyerek, sokféle viselkedésbeli konfliktus van az adott osztályban stb.) -, hogy a rendelkezésre álló idő nagy részét (összekapcsolódva például az osztályfőnöki órával) készségfejlesztésre fordítják.

A társadalomismeret tanítása lényegében a hagyományos órák rendjét követi. Újdonság legfeljebb az, hogy itt a készségfejlesztés, szemléletformálás jelentősége és aránya nagyobb. Egyrészt az a tanár alapvető feladata, hogy fogalmi ismereteket és értelmezési kereteket nyújtson - ez történhet összefoglalásként az óra végén is - és kérdezze is vissza azokat. Másrészt az, hogy minél több önálló feladatot adjon a diákoknak, mederben tartsa a beszélgetéseket és vitákat, kérdezzen, és minél inkább igyekezzen bevonni az óra menetébe a diákok társadalmi tapasztalatait. Természetesen sokféle módon lehet majd megközelíteni a témákat, itt most példaként álljon egy - a diákok tevékenységére vonatkozó - lehetséges modell. Ez legfőképpen arra vonatkozik, hogy miként lehet a diákokat fokozatosan (lépésről lépésre) közelíteni a valóságos társadalmi viszonyok összetettségéhez.

  • Először a problémafelvető tanári bevezető következik (miért fontos és miért érdekes a téma, mennyiben érinti a diákokat stb.), indulhat az óra valamiféle "provokációs anyag" (novellarészlet, újságcikk, filmrészlet stb.) megjelenítésével is.
  • Ezután történhet a diákok saját élményeinek, tapasztalatainak rövid összegyűjtése, "összegereblyézése".
  • Ezt követheti az összegyűjtött tapasztalatok közös rendszerezése, tanári hierarchizálása, esetleg a fogalmi keretek biztosítása, illetve kiegészítése - majd újabb kérdések, problémák megfogalmazása a korábban felvetődő anyag alapján.
  • Végül érdemes még beszélgetni elvont szinten is, vitatkozni a témáról, esetleg dramatikus játékok révén életszerűvé lehet tenni a problémát. Ehhez a feldolgozási szinthez azonban már hozzátartozik az is, hogy a diákok készüljenek fel a beszélgetésekre - akár otthoni olvasással és anyaggyűjtéssel (statisztikák, sajtóanyag stb.), akár az órán történő olvasással. Ebben a fázisban adekvát forma lehet a csoportmunka, vagyis a tanár kisebb csoportoknak olvasnivalókat, feladatokat ad, amelyekről az óra hátralevő részében be kell számolniuk.
  • A valóságos viszonyok felé közelítésben nagy szerepet kaphatnak a filmek, filmrészletek, amelyek érzékletesen mutatják be a problémákat, növelve a "bevonódás" lehetőségét. A filmrészletekből azért szerencsés kiindulni, mert a valóság látszatát jeleníthetjük meg az iskola biztonságos légkörében, miközben a diákok még védettek a problémák tényleges súlyától.
  • Később konkrét szituációk, valóságos döntési helyzetek adják az órák témáját, amelyek alkalmasak kiscsoportos és plenáris értelmezésekre, vitákra, dramatizálásokra. A megadott szituációk segítségével könnyebben meg lehet közelíteni a szélesebb körű társadalmi összefüggéseket, illetve a szaktudományos értelmezéseket (jog, közgazdaságtan stb.) is. A döntéshelyzetekről nemcsak beszélgetni érdemes, hanem az igazi pedagógiai lehetőségét az adja, hogy "helyzetbe hozhatjuk a diákokat" ("Te mit tennél ebben a helyzetben?"). Itt nyilvánvalóan komolyan megjelenik a pedagógiai felelősség kérdése is, a diákokat akaratuk ellenére nem lehet kitenni szereplési kényszernek.
  • Ezt követően már érdemes ismerkedni a valóságos viszonyokkal - vendégeket hívni, kisebb látogatásokat tenni (pl. bírósági tárgyalás, hivatalos ügy intézése).
  • Végül gyakorlati feladatot - akár vizsgát is - szervezhetünk a diákoknak, ami az értékelésnek is szerves része lehet - önálló kutatás, gyakorlat, "szakdolgozat", projektvizsga stb.

A társadalomismeret modultantárgy megadott óraszámát a tananyag lényegi sérülése nélkül sokféle módon föl lehet használni.

  • Egy tanítási egység egyenlő egy 45 perces órával. Ez a feldolgozási mód a téma legfontosabb kérdéseinek, problémáinak felvetésére elegendő. A diákok saját élményeinek, tapasztalatainak feldolgozása legfeljebb házi feladatok, házi dolgozatok formájában lehetséges.
  • Egy tanítási egység egyenlő egy dupla órával (90’). Ebben az esetben már kisebb filmrészletek, esettanulmányok segítségével meg lehet próbálkozni a diákok tapasztalatainak összegyűjtésével, mozgósításával, illetve egy általánosabb tanári összegzéssel.
  • Ahol mód van tömbösített órák megtartására, ott külön is ajánljuk a tananyag eszerinti feldolgozását, mivel a tananyag alkalmas csoportmunkában való feldolgozásra, párhuzamos feladatok kiadására stb.:
    • kettő-négy napos epochák (pl. kettő, illetve négy egymást követő napon egy-egy dupla órával megtanítani a kétheti, illetve havi tananyagot);
    • témahét (egy hétig mindennap van egy dupla óra), amely lehetővé teszi az intenzív feldolgozást, illetve a társadalmi gyakorlat nagymértékű bevonását (vendégek hívása, látogatások szervezése - bíróság, önkormányzat, kisebb kutatások, projektek).
  • Elképzelhető egy-egy modul (néhány összetartozó fejezet) integratív formában történő tanítása is osztályfőnöki, illetve más - például történelem-, irodalom- stb. - óra keretében.

Az Általános tanulmányok (General Studies)

Az Általános tanulmányok jellemzői

Az angol állami iskolarendszerben5 16 éves korban, az ún. GCSE (General Certificate in Secondary Education) - alapvizsgával fejeződnek be a kötelező iskolai tanulmányok. Ezután a diákok fele folytatja tanulmányait az egyetemre felkészítő, ún. "A"-level (Advanced Level) vizsgával záródó felső középiskolai szakaszban (16-18 éves kor között), amelyben nagy óraszámban készülhet választott szakjának (szakjainak) elsajátítására.6 Mivel az "A"-level vizsga egyben egyetemi felvételi is, színvonala némileg meghaladja a hazai szaktárgyi érettségi követelményeit. A felső középfokú tanulmányok során tehát a diákok érdeklődési körüknek és továbbtanulási szándékaiknak megfelelően specializálódhatnak a legkülönbözőbb tantárgyakból: angol, matematika, biológia, kémia, fizika, modern idegen nyelvek, földrajz, történelem, művészet, üzleti tanulmányok stb. Az elmúlt években azonban - korábbi iskolai kísérletek nyomán - felbukkant egy alternatív komplex tantárgy Általános tanulmányok néven, amelynek 2001-ben elkészültek az alapvető vizsgakövetelményei is.7 Az Általános tanulmányok elsősorban azon diákok körében népszerűek, akik kevésbé vagy egyáltalán nem akarnak specializálódni valamely szaktudományos tantárgyra, hanem inkább általánosabb, sokirányúbb ismeretekre szeretnének szert tenni. Ez a tantárgyi keret bizonyos mértékben újra életre kelti a jelenismeretre vonatkozó általános műveltség fogalmát. Az integrált tananyag különböző elemei sokszor persze felszínesnek tűnnek a hagyományos tantárgyak mélyebb, tudományosabb megközelítéséhez képest. Ugyanakkor a különböző témák megközelítései sokkal gyakorlatiasabbak, mint a hagyományos tantárgyak szemlélete, miközben a széles kínálatból a kevésbé aktív és felkészült diákok is megtalálhatják az érdeklődésüknek megfelelő tananyagot.

Az Általános tanulmányok legfőbb sajátossága az, hogy egymástól független kis részelemekből, modulokból áll, amelyekből sokféle tananyag, illetve követelményrendszer állítható össze. A tananyag általános tematikája:

  1. Modern társadalom
    • esélyegyenlőség
    • jog és kikényszerítése
    • szociális változás
    • az államtól való függés
  2. Politika - folytonosság, változások
    • a Lordok Háza
    • az Alsóház
    • a királyság
    • politikai reform
  3. A gazdaság ma
    • ipari kapcsolódások
    • a munka
    • világgazdasági témák
    • fogyasztás az Egyesült Királyságban
  4. Hit, nem hit, értékek
    • hit
    • vallás a társadalomban
    • a vallás alternatívái
  5. Művészeti és szociális fejlődés
    • építészet
    • festészet, fotóművészet és szobrászat
    • színház- és filmművészet
  6. Művészet, kultúra és társadalom
    • esztétika a művészetben
    • művészet különböző közösségekben
    • a művészetet befolyásoló irányok
  7. Tudományos és technikai folyamat
    • gyógyszer és egészség
    • az élelmiszer beszerzése és elosztása
    • gyomirtó és rovarirtó szerek
    • tömegkommunikáció
    • a számítógép hatása
  8. Viták a tudományban és a technikában
    • egészségügyi eljárások
    • környezetszennyezés
    • környezeti rombolás
    • klónozás
    • genetikailag módosított élelmiszerek
  9. Tudomány és kultúra
    • a tudományos és a vallásos meggyőződés természete
    • hogyan segítette elő a technika a kulturális fejlődést
    • szociális és kulturális egyezmény és tudományos előnyök

Ez az általános tartalomjegyzék önmagában még nem mutat semmi rendkívülit, "csupán" fölsorolja az alapvető jelenismereti témaköröket. Az Általános tanulmányok moduláris jellegét az adja, hogy a vizsgakövetelmények összeállításakor nem az egész tananyag (valamennyi témakör) elsajátíttatását tűzték ki célul, hanem meghatározott mennyiségű témakör megtanulását, amelyek azonban sokféle módon variálódhatnak. Vagyis arról van szó, hogy a különböző hivatalos vizsgabizottságok (Exam Boards) a megadott témaköröket többféle követelményrendszerbe szervezik. Ezeket a követelményvariációkat, az általuk összeállított tanári segédkönyveket és a diákoknak szóló gyakorlókönyveket (ezekről a későbbiekben még lesz szó) elérhetővé teszik az iskolák és a diákok számára. Többnyire a szaktanárok döntik el, hogy milyen típusú vizsgára készítik fel diákjaikat a kínálatból. Nézzünk mutatóba négy - különböző vizsgabizottság által kidolgozott - követelményrendszert, modulcsomagot, amelyet a fenti témakörök alapján a felső középfok magasabb szintjére (A2) állítottak össze. A vizsga során a diákoknak minden arab számmal jelölt témából kell írniuk meghatározott cím alapján egy-egy esszét vagy esetelemzést.

  1. Modulcsomag
    1. Kultúra, moralitás, művészet, humán tárgyak
      • meggyőződések, értékek és az erkölcsi gondolkodás
      • vallásos meggyőződés és tapasztalat
      • a kultúra természete és jelentősége
      • kreativitás és újítás
      • esztétikai értékelés
      • média és kommunikáció
    2. Tudomány, matematika, technika
      • a tudományok jellemzői
      • tudományos tárgyilagosság és haladás
      • tudományos eljárások, alapelvek, jellemzők
      • szociális, etikai és környezeti vonatkozások
      • technika, tudomány, kultúra és világnézet
      • térbeli-, és mechanikai összefüggések
    3. Társadalom, politika és gazdaság
      • világnézetek és értékek a társadalomban
      • politikai folyamatok és célok
      • objektivitás és szociális tudomány
      • jog, kultúra és etika
      • szociális és gazdasági tendenciák és kényszerpályák
  2. Modulcsomag
    1. Konfliktusmegoldások
      • a tudomány/tudás megértése
      • kitartás
      • politikai és szociális szerződés
      • a művészet és a média dekódolása
      • ipari kapcsolatok
      • személyes pénzügy
      • esélyegyenlőség
      • jogok és felelősségek
    2. Hatalom-szabályozás
      • a tudomány haszna és kihasználása
      • politikai felelősség
      • művészeti mércék és a média tulajdonlása
      • fogyasztás
      • szabad kereskedelem
      • a normák és az értékek változása
    3. Tér-idő
      • űrkutatás és az űrkutatás következményei
      • a társadalmi folyamatok elmélete
      • kulturális sokszínűség
      • szociális változás és reform
      • új művészet, új média, zene, irodalom
      • örökség, turizmus, a munka új formái
      • történelem, kultúra, szekularizáció
  3. Modulcsomag
    1. Kulturális kifejezések, kultúra, moralitás, művészet és humán tárgyak
      • a kultúra természete és jelentősége
      • hitek, értékek erkölcsi gondolkodás
      • vallásos meggyőződés és a gyakorlat
      • kreativitás és újítás
      • esztétikai értékelés
      • média és kommunikáció
    2. A modern társadalom
      • világnézetek és értékek a társadalomban
      • politikai folyamatok és célok
      • objektivitás és szociális tudományok
      • az emberi viselkedés értékelése
      • jog, kultúra és etika
      • szociális és gazdasági tendenciák és kényszerpályák
    3. A mai világ
      • tudomány és kultúra
      • kultúra és társadalom
      • tudomány és társadalom
  4. Modulcsomag
    1. Tudományos és kulturális tárgykörök
    2. tudományos objektivitás és a haladás kérdése
    3. a tudomány és a technika szociális, etikai és környezeti vonatkozásai
    4. technika, tudomány, kultúra és világnézet
    5. Szociális tárgykör
      • ideológiák és értékek
      • az emberi viselkedés magyarázata és értékelése
      • kapcsolat a jog, a kultúra és az etika között
    6. Összefüggések keresése

Tankönyvek a vizsgára való felkészüléshez

A különböző szintű vizsgákra való felkészüléshez a diákok (és a tanárok) kétféle tankönyvet kapnak Általános tanulmányokból (is): az egyik a vizsga tananyagát tartalmazza, amelyben szisztematikus tanulási tanácsok és folyamatos ellenőrzési és önellenőrzési rendszer is található. A másik kiadvány egy sajátos gyakorlótankönyv, amely a vizsgának megfelelő szövegeket: rövid összefoglalásokat, elemzendő eseteket, hozzájuk tartozó kérdéseket és teszteket tartalmaz. A diákok ezekből a tankönyvekből készülnek fel az iskolai órákon és otthon a vizsgákra. Nézzük meg röviden (a mi érettségi vizsgánknak megfelelő) A2-vizsgára felkészítő tankönyveket!

A hagyományos értelemben vett tankönyv (Revise A2 General Studies)8 alapvető tartalmát a korábban már említett témakörök, témák adják. Minden téma bemutatása rövid definícióval, a téma problematikájának rövid leírásával kezdődik, majd statisztikai adatok, rövid esetek, történetek, kérdések és feladatok segítik a megértést. Vegyük például a Művészet és társadalmi fejlődés témakört. Ez három nagyobb témára osztódik (egy-egy téma bemutatása kb. 3-4 A/4-es oldalon történik):

  • építészet
  • festészet, fotóművészet és szobrászat
  • színház- és filmművészet

Minden téma nagyjából három kisebb egységre tagolódik. Például az Építészet részei a következők:

  • mi az építészet
  • a szerkezetépítés fejlődésének rövid története
  • építészeti stílusok

A különböző témák feldolgozásához a könyv sokféle módszertani (pedagógiai) segítséget kínál. Rögtön a témaköröket felsoroló tartalomjegyzék után találjuk a különböző vizsgabizottságok (Exam Boards) által összeállított (korábban már idézett) modulcsomagok listáját és a leendő vizsga formájára és módjára vonatkozó információkat. A meghatározott terjedelmű és időkeretű írásbeli vizsga a következő típusú feladatokból tevődik össze:

  • hagyományos értelemben vett, leíró jellegű esszé
  • különböző vélemények közötti választás és annak indoklása
  • érvelés (kampány) valamilyen állítás bizonyítása, illetve valamilyen cél elérése érdekében
  • esetelemzés, értelmezés
  • teszt kitöltése (elsősorban fogalmak helyes használatának felmérésére használják)

A témák bemutatása előtt a tankönyv gyakorlatias tanulási tanácsokat kínál a felhasználónak. Ez egyrészt a különböző vizsgatípusok - itt az AS és az A2 - tananyagainak összehangolására vonatkozik: itt konkrétan arra, hogy az alacsonyabb szinten (AS) tanult Általános tanulmányok tananyagát hogyan lehet ennél a szintnél hasznosítani. Ezután a tananyag feldolgozásának különböző módjaira hívja föl a figyelmet. A diákok számára9 elsősorban abban kínál segítséget a tankönyv, hogy igyekszik tudatosítani a tanulás és az önellenőrzés szakaszainak különböző lépcsőit. Mit is jelent számukra a tananyag

  • földolgozása és megértése
  • összegzése
  • memorizálása
  • a tanult anyag bemutatása (különböző típusú elmondása és leírása)

A könyvben komoly kérdéssorokat és összefoglalásokat találunk, amelyek fő célja az, hogy a tanár és a diák lépésről lépésre ellenőrizni tudja a vizsgára való felkészülés teljes folyamatát. Összefoglaló kérdések vannak az egyes témák kisebb egységei után és komolyabb összegzés - mintakérdések és mintaválaszok, gyakorló feladatok összefoglaló és a különböző témákat összekapcsoló kérdéssorok, eset(újságcikk, tantörténet)feldolgozások - találhatók a témakörök végén. A tankönyvet a témakörök rövid fogalmi összefoglalása zárja. Példaként nézzünk meg néhány összegző megjegyzést és kérdéstípust a már idézett Művészet és társadalmi fejlődés című fejezetből!

Építészet

Ennek a résznek a tanulmányozása után a tanuló meg tudja válaszolni a következőket:

  • Hogyan ötvözi az építészet a művészetet és a tudományt?
  • Fel tud sorolni néhány jelentősebb építészeti stílust.

Ellenőrző kérdések

  1. Melyik walesi iparváros vált a világörökség részévé?
  2. Melyik építészeti technika használt először széles tetőzetet vagy felső emeletet?
  3. Ki fejlesztette ki a boltívet?
  4. Melyik öntöttvas-szerkezetű épület készült az 1851-es Nagy Kiállításra?
Színház

Ez a rész bemutatja az előadó-művészet fejlődésének jelentősebb állomásait, segít fejlődési keretbe helyezni saját kedvenceinket. Ehhez a témához kapcsolódik a filmművészet kialakulásának bemutatása, a korai filmektől kezdve a némafilmeken át a színes hangosfilmekig.

Ellenőrző kérdések

  1. Hogy hívják azt a részt a színházban, amely a nézőteret elválasztja a színpadtól?
  2. Mit jelent az, hogy "peremszínház"?
  3. Melyik három zsánerkép vált népszerűvé, amikor a "talkie" megérkezett?
  4. Nevezz meg két rendezőt, aki "művészfilmet" készített a hetvenes években!

Mintakérdés és mintaválasz:

Mutasd be, hogyan befolyásolta a vallás, a védekezés, az utazás, a polgári büszkeség történelmünk épületeinek stílusait!

(Ezután következik a fogalmazás mintaszerű vázlata.)

Gyakorló vizsgakérdések (rövid válaszokat igénylőek)

  1. Mi volt az a korai építészeti technika, amely lehetővé tette a tető kialakítását?
  2. Elemezz egy választott művészeti iskolát!
  3. Mit jelent a viaszvesztéses eljárás a szobrászatban?

Esszékérdés

Mutasd be a huszadik század mozgóképművészetének történetét!

A másik tankönyv10 (A2 in a Week, General Studies) jóval konkrétabb, gyakorlatiasabb és az előzőnél egyszerűbb, "diákközelibb" nyelven íródott. Lényegében az A2-vizsgára felkészítő gyakorlókönyv, amelynek feladatait "hétről hétre" oldják meg a tanórákon, illetve otthon a diákok. A tankönyvben szereplő feladatok természetesen nem azonosak a leendő vizsgafeladatokkal, de azokhoz nagyon hasonlóak. A könyvben szereplő témák a következők:

Kultúra
  • Hogyan hat egymásra a társadalom és a kultúra?
  • Vallásos kultúrák: a vallás befolyása a kultúrára.
  • Hit és művészet: hogy fejeződik ki a művészetben a filozófiai és a vallásos meggyőződés.
  • A média hatalma hogyan befolyásolja a társadalmat és a kultúrát.
Társadalom és politika
  • Ideológia és értékek: kitekintés a társadalomról és a politikáról vallott nézetekre.
  • Politikai folyamatok: hogyan működnek a társadalmak.
  • Magyarázat és viselkedés: hogyan magyarázhatók a viselkedések.
  • Etikai témák: etikai kérdések megoldása.
Tudomány
  • A valóság természete: mi is a valóság?
  • Erkölcsi felelősség: tudáson alapuló felelősség.
  • Tudomány és kultúra: hogyan hat a tudomány és a technika a kultúrára.
Összefoglalás

Ez a rész azt mutatja be, hogyan függnek össze az egyes területek nézetei.

Az előző tankönyvhöz hasonlóan minden témakör több témára, a témák altémákra oszlanak. A könyv legfőbb sajátossága azonban az, hogy minden téma pedagógiai értelemben három részre bomlik. Ezek a következők:

1. Tedd próbára a tudásod!

Ez lényegében egy rövid felmérő teszt, amellyel a diákoknak a témára vonatkozó előzetes tudását lehet mérni. Tanórai felhasználás esetén erre kb. 10 percet fordíthat a tanár. Az előzetes tudás tesztelése többnyire egyszerű kérdésekből áll. A teszt végén, a lap alján fejjel lefelé szerepelnek a kérdésre adható optimális válaszok. A Társadalom és kultúra címet viselő témához például a következő kérdések tartoznak:

  • Határozd meg, hogy mi az a társadalom!
  • Definiáld a kultúra fogalmát!
  • Mit jelent a pluralista társadalom fogalma?
  • Értelmezd a multikulturális oktatás fogalmát!
  • Az angliai kultúrák többsége osztozik az ______ kultúrában. (Megoldás: európai)
  • Ha értékelni, kritizálni szeretnénk egy kultúrát, _________ítéletet kell hoznunk. (Megoldás: érték-)
  • Az utóbbi időben a kisebbségi nyelvek, pl. a kelta újraéledését tapasztalhatjuk. Miért van ez így?

2. Fejleszd a tudásod!

A második rész az adott témát bontja kisebb részekre. A Társadalom és kultúra téma például a következő alcímekre oszlik:

  • A társadalom
  • A kultúra
  • A pluralista társadalom
  • Kultúra és oktatás
  • Az európai dimenzió
  • Van-e értékkülönbség a kultúrák között?
  • Nyelv és kultúra
  • Reflexiók

A leíró jellegű szöveg rövid, tömör összefoglalását adja a témának - abban a stílusban, ahogy a vizsgáztatók elvárják a feleletet a diákoktól. A legfontosabb mondatok külön ki vannak emelve pirossal. Itt találhatók az ún. tankönyvírói megjegyzések, kommentárok is. Ennek a résznek a feldolgozására a tanórán kb. 35 percük van a diákoknak.

3. Használd a tudásod!

A harmadik részben a témához kapcsolódó feladatok találhatók, amelyek megoldásához szükség van a korábban tanultakra. Ez a feladat többnyire esetelemzés vagy kisebb esszé elkészítése. A Társadalom és kultúra rész végén például egy rövid írás olvasható, ezt a szöveggel kapcsolatos kérdések követik. A tanórán a feladat megoldására 15 perc áll rendelkezésre. A szöveg így hangzik:

Vajon miért mondjuk Amerikára, hogy "Coca-Cola-kultúra"?

Az itt következő szöveg elolvasása után válaszolni kell az alább felsorolt kérdésekre.

A "Coca-Cola-kultúra" elterjedése Európában Amerika gazdasági hatalmának köszönhető. Mindenhol western stílusú kereskedelmi áruk árasztják el a piacot, kiszorítva a helyi kultúra termékeit. Ez nagyon hamar oda vezet, hogy a ritka műalkotásokat eladják a kereskedők a turistáknak, ők pedig otthon a westernholmikat élvezik, és westernfilmeket néznek a tévében. A művészek egyszerűen lemásolják a kultúra azon darabjait, amelyekben már nem is hisznek. Ha ez az irány folytatódik, hamarosan mindenhol csak a westernkultúrával találkozhatunk, a kulturális sokszínűség viszont teljesen eltűnik. Most azonban még nincs minden veszve. Egy ellentétes irányvonal is megjelent, amely a helyi kultúráknak és a kisebbségi nyelveknek kedvez. A manx újjáéledése például lehetővé teszi, hogy a költészet, irodalom és a dalok ezen a nyelven teremtődjenek. Minden nyelvnek megvan a saját "zenéje", melyet a ritmusok, a rímek engednek szabadjára. Ha elvesznek a nemzeti kisebbségi nyelvek, az emberiség szegényebb lesz egy-egy verssel, dallal is. Ez csak úgy akadályozható meg, ha a helyi és a kisebbségi kultúrát folyamatosan előtérbe helyezzük, hogy a világ ne egy egykultúrájú, színtelen hely legyen.

Kérdések

Mit gondolsz, miért nevezik az amerikai kultúrát "Coca-Cola-kultúrá"-nak?

Mit ért a szerző a "nyelv zenéje" alatt?

Miért ilyen kritikus azokkal a művészekkel szemben, akik hit nélkül a turisták számára gyártanak tömegárut?

Értékeld a kisebbségi nyelvek megőrzésének előnyeit és hátrányait! (Foglald táblázatba válaszodat!)

A könyv végén gyakorló vizsgakérdések vannak. Itt találhatók a "Használd a tudásod!" című rész ellenőrző kérdéseire adható válaszok. Végül a vizsgakérdések válaszait olvashatjuk.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.