2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Nemzetközi kitekintés >> Iskolarendszerek Európában

Svédországi iskolalátogatások tapasztalatai – Arion tanulmányút

2009. június 17.

Svédországi iskolalátogatások tapasztalatai – Arion tanulmányút

“I hate learning”

Mit rajzolsz? – szegezte nekem a kérdést a Sjöbersche Iskola folyosóján, Stockholmban egy 12 éves fiú. Barátjával, osztálytársával álltak mellettem, és nézték, ahogyan vázlatot készítek a folyosónak, a tantermek bejáratának a részletéről, ami egy asztalon ülve a látókörömbe esett. Az asztal, amin rajzoltam, a tantermekben szokásos, falábú, könnyen mozgatható, körülülésre csábító asztalok egyike volt, szinte hívogatva a szünetben a tanulókat, hogy éljenek a lehetőséggel és üljenek köré.
Most nem volt szünet, a termekben tanítás folyt, amit pontosan megfigyelhettem az üvegfalakon keresztül, melyek a folyosói teret az osztálytermektől elválasztották. A tanulók is jól láttak engem, bár csak néhány másodpercig voltam érdekes számukra, majd folytatták a munkát. Nem volt ez mindig így: az üvegfalakat néhány éve, a régi közfalak kibontásával építtette a helyi pedagógusközösség – a szükséges anyagi források előteremtése után. Az open classroom elméletét igyekezvén átültetni a gyakorlatba. A szemközti fal, ami mellé az asztalt állították, szintén üvegből volt: az iskolaudvaron zajló életet kötötte össze az épület belsejében történő eseményekkel.
Mit rajzolsz? Az iskolátokat. Tetszik – válaszoltam. Bárhova mentem, nemcsak ebben az iskolában, de az összes többiben is Järfällában (Stockholm egyik külvárosi kerületében), mindenütt ugyanazzal a nyitott, érdeklődő felém fordulással találkoztam a diákok részéről. Partneri viszony tanár és diák között, nyitottság, támogató attitűd, facilitátor-szerep, konfliktuskezelő kommunikáció stb. – olyan kifejezések, amelyek az elmúlt egy hét iskolalátogatásai során sokszor eszembe jutottak. És még egy: a tanulás megszerettetése.
Szerettek ebbe az iskolába járni? – kérdeztem. A pedagógusok és a diákok között a viszony tapinthatóan baráti és partneri. Kezdve az ebédlővel, ahol nincs elkülönült tanári és tanulói asztal, ahol pedagógusok és diákok együtt esznek, egy sorba állnak be, és beállnak, ha az ebédre várnak, a szünetben vívott tanár-diák ping-pong meccsen át, mindenhol ugyanaz a leírható és a cseh kolléga szerint az ő hazájában igen ritka viszony, „klíma” lengi be az iskolát.
Szerettek ebbe az iskolában járni? Nem – hangzott a határozott válasz. Nem? Miért nem? Az osztálytársak, vagy valamelyik tanár miatt? – kérdeztem. Utálok tanulni. – válaszolta.

Osztályterem, a falak lebontása és üvegfal beépítése után*
* A szerző felvétele

2004 októberében, a Tempus Közalapítvány támogatásával öt ország oktatási szakértői: német, walesi, ír, angol, cseh, svéd és magyar pedagógusok, iskolavezetők és kutatók tanulmányutat tettek Stockholmban, Järfälla kerületben. Az utat a Socrates/Arion program támogatta, témája az élethosszig tartó tanulás volt, a tanulók motiválásán, oktatási folyamatokba való, minél intenzívebb bevonásán keresztül. A meglátogatott iskolák egy része 1–9., másik része 10–12. évfolyamokat tanított. A hat oktatási intézményben, a helyi önkormányzat és oktatásirányítás szereplőivel, egymással folytatott beszélgetések, és – nem utolsó sorban – az óralátogatások, intézménylátogatások tapasztalataiból ad ízelítőt ez a tanulmány.

A tanulók bevonása a tanulási folyamatba nem pedagógiai módszer ezekben az iskolákban, amelyet jelölni lehetne az óravázlatban („8.30–8.45: tanulók bevonása”). Sokkal inkább gondolkodásmód, mely áthatja a pedagógiai szokásokat, a tanmenet/tanórák tervezésétől az év végi ének-zene érdemjegybe beépülő tábortűzi gitározásig. Ezért ha arról beszélünk, hogy

  • célorientáció a tanulásban,
  • tanácsadás, életpálya-tervezés,
  • rugalmasság, nyitottság, open classroom,
  • innovációk,
  • a tanulási környezet formálása,
  • iskolai ethosz,

akkor elsősorban nem elméleti-szaknyelvi kifejezéseket használunk, hanem olyan jelenségeket soroltunk fel, melyek áthatják Järfälla iskoláit, az iskolai élet és tevékenységek szerves részét képezik. A fentiekből most a cél-orientációt és a rugalmasságot, nyitottságot emeljük ki.

Célorientált tanulás

A cél-orientált tanulás fogalmát a Svéd Oktatási Minisztérium vezette be a hivatalos dokumentumokban, a hagyományos „tudásátadás” fogalom kiváltására. A tanulói munka szervezésének, a tanítási-tanulási folyamat szabályozásának és a tanulók értékelésének alapját az írásban rögzített tanulási célok adják. Három osztályzat létezik (az elégtelent leszámítva): teljesített, jól teljesített, kiválóan teljesített (pass, pass with distinction, pass with special distinction). Minden tanuló, már az iskolaév kezdetén pontosan tudja, hogy e három érdemjegy elérésének mik a feltételei. A célok és követelmények tudatosításának fontos eszköze, hogy a tanulók és a szülők bevonásával készülnek el az osztályok rövid- és középtávú tanulmányi tervei. Ugyancsak a tudatosulást segíti, amikor például kifüggesztik a terem falára az év végére elérendő célokat (2 db. A/4-es lapon). 8. évfolyamig (14 éves korig) az iskolák nem osztályoznak, hanem helyben kidolgozott rendszer alapján értékelik a tanulókat.

A tanulás rugalmassága, nyitottsága

Felső-középfokon kreditrendszerű oktatás-képzés folyik. Tanulmányai során először tizedik évfolyamon, tehát a felső-középfokba való belépéskor kerül a tanuló hosszú távra kiható választási helyzetbe. Hatodik évfolyamon ugyan a második idegen nyelv választása is döntési helyzet, ám a továbbtanulás, illetve munkaerő-piaci elhelyezkedés felnőttkori lehetőségeit, irányait, először a tanuló életében, a felső-középfokú intézmény kiválasztása, majd azon belül a képzési program választása befolyásolja igazán. Ennek támogatására egyébként jól működő tanácsadói hálózat létezik. A tanulmányi- és karrier-tanácsadók az iskolákban fél- vagy teljes állásban dolgoznak, az intézmény méretétől függően.

A kreditek összeválogatásában a tanuló nagy szabadságot élvez. A tizenkettedik évfolyam végére 2000-2500 kreditpontot kell összegyűjtenie, továbbtanulási szándékától függően. Természetesen találunk egymásra épülő tárgyakat, amelyek előfeltételei más tárgyak elvégzésének, azonban olyan kis arányban, amely nagy mozgásteret hagy. Ha mondjuk szakképzésben vesz részt, ettől még jelentős mennyiségű elméleti képzést választhat, vagy akár semennyit, egyéni érdeklődésének megfelelően. Az elvégzett modulokért adott számú pontot kap. Minden ponttal nagyobb esélye lesz, hogy magasabb szintű iskolába menjen tovább. Ráadásul akkreditált, iskolán kívüli programokon való részvétellel is szerezhet pontokat, például etika-tanfolyam elvégzésével, ami a formális és informális tanulás összekapcsolásával, a hatékonyságon kívül, a tanuló motivációjára is jó hatással van. Az intézmény, ahova jelentkezik, egyszerre mérlegeli, hogy hány kreditpontot sikerült a tanulónak összegyűjtenie, s hogy a tanult tárgyakat milyen érdemjeggyel teljesítette. A kreditpontokat ugyanis nem befolyásolja az, hogy egy-egy tantárgyat milyen minősítéssel végzett el.

Példák

Kolarängensskolan

Kolarängsskolan hozzávetőleg 450 tanulóval rendelkezik, a 6–13 éves korosztályból. A helyi tantervet összevont osztályokra dolgozták ki, ahol három pedagógus foglalkozik 60 tanulóval. Az angol, az anyanyelv és a matematika oktatásán kívül minden tárgyat a tanárok és tanulók közös tervezése szerint tanulnak. A szülőket kérik, hogy ötleteiket és javaslataikat osszák meg a pedagógussal – bármit, amivel a tervezéshez hozzá tudnak járulni. A terv végső változatáról másolatot kap minden szülő. A nemzeti tanterv előírásait betartva, a tervezéskor elég lehetőség jut a rugalmas, a gyerekek szükségleteihez és érdeklődéséhez igazodó tanulmányi tervezésre. Mindez állandóan magas szinten tartja, hosszabb távon keresztül is, a tanulók motivációját.

A pedagógusok kéthetes feladattervet készítenek, amely tartalmazza a feladatokat, és a fő tanulási célokat. Minden életkori csoporthoz három különböző tanulási célt kell megfogalmazni. Mindegyiket el kell érni egy előre meghatározott időpontra, ugyanakkor a tanulók maguk határozzák meg, hogy melyik feladattal mikor foglalkoznak. Lehetőségük van érdeklődésük szerint specializálódni a tematikus munkán belül. Lehetőségükben áll eldönteni, hogyan érik el a rögzített tanulási célokat. Havonta egyszer az iskola „választ a tanuló” napot tart. E napon minden pedagógus egész napos tevékenységeket kínál (az elméleti tárgyaktól a sportig), melyekből a tanuló választ. Gyakran beszélgetéssel egészítik ki, amely tulajdonképpen tanácsadás a választás megkönnyítéséhez.

Az általános légkör informális és együttműködő volt. A tanulók elkötelezettek a feladataik elvégzése iránt.

NT Gymnasiet

Tizenegyedik évfolyam, matematika óra. Az órák 60 percesek, amiből hozzávetőleg 15-20 percet a tanár frontális munkája foglal le, magyarázat a tábla előtt, nálunk is ismert teremelrendezéssel. Az órák nagyobbik részében, a mostani matematika órán is, a diákok önállóan dolgoznak. Munka közben beszélgetnek egymással, segítenek. Egyikük walkmant hallgat. A tanár a helyén ül; ha valaki – nagy ritkán – kérdést tesz föl neki, akkor segít. Más esetben a tanári asztalnál marad.

A tanulók az előző és a mostani óra témájához kapcsolódó példák megoldásán dolgoznak. A feladatok mennyisége akkora, hogy az órán nem tudják befejezni, mindenképpen kell otthon is dolgozniuk a megoldásokon. Rajtuk áll, hogy az iskolában meddig jutnak. A másfél hét múlva esedékes teszt lesz az első ellenőrzése a tudásuknak, addig is a tanár akkor segít, ha valaki segítséget kér. Amennyiben a teszt rosszul sikerül, négyszemközti megbeszélésre kerül sor a tanár és a tanuló között, hogy feltárják az okokat, és megoldást találjanak a problémára. A pedagógus továbbra is segítő szerepben marad.

Renatával, egy münsteri német gimnázium matematika tanárával látogattuk ezt a foglalkozást. Renata talán két percig ült a padban az önálló munka idején. Hamarosan felállt, és csendben járkálni kezdett a tanulók között. Meg-megállt, csípőre tett kézzel föléjük hajolt, figyelte, hogyan haladnak a feladatok megoldásával. Ha úgy látta, hogy valaki elakadt, mutatóujját a füzet megfelelő pontjára helyezve, kedvesen felhívta a figyelmét, hogyan kell továbblépni a megoldásban. Nem mozdult addig a tanuló mellől, míg azt nem látta, hogy a munkát a kapott instrukció szerint továbbfolytatja. A walkmant hallgató tanuló mellett állva rá kellett jönnie, hogy a fiú nem a feladattal foglalkozik, sőt, nem is érti, mit kellene tennie. S ez a helyzet a tanulóban nem kelt szorongást.
Amikor Renata körútján a tanárig jutott, beszélgetésbe elegyedtek.

– Szabad zenét hallgatniuk az órán? – kérdezte Renata.
– Amíg előadtam, figyelt, nem hallgatott zenét.
– Később azonban hallgatott, és nem foglalkozott a feladattal.
– Ha megtiltanám, nem lennék többé a barátjuk.
– Fogalma sem volt, hogyan kell a feladat megoldásához hozzákezdeni. – érvelt Renata.
– Lehet, de nem zavart másokat. Nemsokára tesztírás lesz, ő is tudja.

Két kiegészítést kell fűzni ehhez a párbeszédhez. Az egyik: a svéd tanár meglehetősen értetlenül és csodálkozva válaszolgatott, szemmel láthatóan nem értette, mi a problémánk az esettel kapcsolatban. A másik kiegészítés: ez a csoport emelt szintű matematikát tanult, s kivétel nélkül „jó matekosokból” állt.

Sjöbersche Iskola

A cikk elején említett iskola. Az épület téglalap alaprajzú, közepén nyitott udvarral. A folyosók az udvar körül futnak, és a téglalap külső részén, az utcával határos épületrészeken helyezkednek el a termek. A pedagógusközösség döntése szerint az épületet átalakították, a tantermek falait, ajtóit, valamint a folyosók udvar felé néző oldalát üvegfallal váltották föl. A termek szabályos négyszög elrendezését is megtörték az új, átlós falakkal. Olyan tereket választottak le az osztálytermekről, ahol a diákok, üvegfalak mögött, önálló munkát végezhetnek. Felhasználásuk a tanulók számára tetszőleges. Egyetlen szabály, hogy nem zavarhatják egymást hangos beszéddel, amikor bent tartózkodnak. Magukba az osztálytermekbe a folyosóról be lehet látni és viszont. A diákok olyannyira alkalmazkodtak az „átláthatósághoz”, hogy a jelenlétünk csak pár másodpercre terelte el a figyelmüket a munkáról, amíg mi tanítás közben végigjártuk az épületet.

Hasonló megoldással találkoztunk az International English School-ban, egy kéttannyelvű középfokú intézményben. Az iskola osztálytermi ajtói korábban tömör faajtók voltak. Ezekre 1,5*0,5 méteres „ablakokat” vágtak, és üveget helyeztek el bennük. Az elv szintén a nyitott oktatás megteremtése volt. Ebben az iskolában elsősorban az intézményvezetésen múlott az átalakítás, mivel a pedagógusok nagy része nem értett egyet az elképzeléssel. Ottjártunkkor azonban már elfogadottá vált. A diákok munkájában, odafigyelésében a „látni és látszani” itt sem okozott problémát, figyelmüket az órai munka kötötte le.

Összegzés helyett

A fenti példákkal és történetekkel azt a gondolkodásmód-beli különbséget igyekeztem érzékeltetni, amelyet egy mondatban így tudok összefoglalni: a tanulási cél elérése közügy – az odavezető út magánügy. Közügyön itt közös ügyet, méghozzá a pedagógus, a tanuló és a szülő közös ügyét értem. Ebből az egyszerű tételből vezethető le azután a következő: ahol a cél válik hangsúlyossá, ott a tanulási folyamat alkalmazkodik a tanuló igényeihez – és nem fordítva. Vagyis:

Hangsúlyos: a cél teljesülésének minősége → A tanulóhoz alkalmazkodó, individualizált tanulási folyamat és tartalom
Hangsúlyos: a célhoz vezető út → A tanuló alkalmazkodik a tanulás folyamatához és tartalmához

A különbség a munka világából hozott példán is látható: a feladatvégzés minőségét vizsgáljuk, vagy pl. a munkahelyen eltöltött órák számát? Az egyik hangsúlyosabbá válik, míg a másik veszít a súlyából… Természetesen a tanítási-tanulási folyamat tervezettsége, a tanulás segítése, támogatása egy facilitátori-tanári pozícióból szintén fontos. A célok individualizált megfogalmazása, amiben tanár és tanuló is részt vesz, majd a lehető legkisebb beavatkozás azonban oly mértékben növeli a tanuló (és a pedagógus) elkötelezettségét, a diák felelősségvállalását, hogy egyéb, motiválási technikák szinte feleslegessé válnak.

Az óra- és iskolalátogatások tapasztalata, hogy a tanár-diák partneri viszony, a kooperatív viszony, a diákok involválódása a tanulásba olyan légkör kialakulását segíti elő, ahol a tanuló minden eddigi tetejében jól is érzi magát. S ha magát a tanulást, erőfeszítést, az elkerülhetetlen kudarcokat nem is szereti meg, felelősségteljes, tudatos tanuló válik belőle – legalábbis Järfälla-ban, 2004 őszén, a meglátogatott iskolákban.

Utálok tanulni – válaszolta igen határozottan a svéd srác. Nem is kapsz majd jó állást az iskola után – mosolygott a barátja.
A beszélgetést mindkét fiú tökéletesen szerkesztett angol mondatokkal folytatta – egy nem nyelvre szakosodott iskola tanulóiként.

Békési Kálmán
2005. január 21.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.