2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Nemzetközi kitekintés >> Iskolarendszerek Európában

Milyen ma a finn iskolarendszer?

2009. június 17.

Milyen ma a finn iskolarendszer?

Egy kis történelem

Finnország első oktatási intézményeit az egyház alapította; ezek a 13. és 14. században létesített iskolák általában szervezetileg is a nagyobb templomokhoz kapcsolódtak. Hasonlóképpen nagy szerepe volt a finn oktatás fejlődésében a reformációnak is; neveléstörténészeik tulajdonképpen a protestáns egyházak iskoláinak megalakulásától számítják a modern finn oktatásügy létrejöttét: 1683-ban ugyanis az evangélikus Gezelius püspök volt az, aki első ízben javasolta egy, az egész országra vonatkozó oktatási rendszer kiépítését. „Mindenkinek meg kell tanulnia olvasnia; akik ezt nem teszik, azokat kizárják a közösségekből, és nem is házasodhatnak meg.” – mondta.1

Időközben 1640-ben, Turkuban elkezdett működni az első finnországi egyetem is; 1649-ben pedig – Comenius személyes javaslatára – létrehozták az első, mai értelemben vett középiskolát is. Ezek az intézmények – vagyis a nem alapszintű iskolák – azonban megalakulásuktól kezdve egész a 19. századig svéd irányítás alatt működtek; csak 1858-ban nyílt meg az első finn nyelvű középiskola. 1880-ban is még a Helsinki Egyetem hallgatóinak csak a fele volt finn anyanyelvű; 1900 után a középiskolás korú tanulók kétharmada kapott lehetőséget a finn nyelven való tanulásra, a többiek továbbra is svéd nyelvű iskolákba jártak.

1872-ben a középiskolák irányítása az egyházaktól átkerült a civil hatóságokhoz; 1893-ban törvény írta elő a kötelező általános iskolai oktatás rendszerének kiépítését; a tankötelezettséget aztán 1921-ben, a Finnország függetlenségének kikiáltása alkalmából elfogadott törvény 8 iskolai tanévben határozta meg, majd a kötelező iskoláztatás időtartamát egy 1962-es törvénymódosítással 9 évre emelték.2

A II. Világháborút követő esztendőkben aztán Finnországban is – minden szinten – megkezdődött az oktatás addig soha nem tapasztalt expanziója; 1950 és ’60 között az általános iskolákban tanulók száma évenként 3, a középiskolásoké évenként 7, az egyetemeken tanulók száma pedig évi 11 százalékkal nőtt. Ez a folyamat viszont együtt járt a kis vidéki – úgy is mondhatni: rurális – iskolák százainak megszűnésével, és a városi oktatási intézmények látogatottságának növekedésével is. Mindebben a váltásban természetesen óriási szerepe volt annak, hogy a kis és távoli települések tanulóinak – a minőségi oktatás elérése érdekében – az oktatási kormányzat a városokban ingyen lakhatást, illetve a lakhely és az iskola között díjmentes szállítást biztosított, s ez a rendszer azóta is így működik.

A 20. század utolsó harmadától kezdődően egyébként a finn oktatásban egymást érték a különféle reformok. 1966-ban törvény született a felsőoktatás fejlesztéséről, 1978-ban ugyancsak törvény kötelezte az intézményeket a középfokú oktatás megreformálására (ez a folyamat aztán 1982 és 1988 között, három lépésben le is zajlott); 1981-ben pedig a szakképzés minőségi fejlesztésének kérdései kerültek napirendre.

A mai iskolarendszer struktúrája

A finn gyermekek számára nem kötelező az iskolakezdés előtt nevelési-oktatási intézménybe járni; az önkormányzatoknak viszont – egy 1973-as jogszabály értelmében – kötelező fenntartaniuk a 3 év alattiak ellátását biztosító bölcsődéket, valamint a 6 évesnél fiatalabb gyermekek fogadására alkalmas óvodákat. (Érdekes módon azonban Finnországban nemcsak a bölcsődei hálózat, hanem az óvodák szakmai felügyelete is a szociális tárca kompetenciájába tartozik.)

A tankötelezettség 7 esztendős korban kezdődik, és 9 évig, azaz 16 éves korig tart. A tankötelezettségi periódusba ily módon a hatéves alapképzésen kívül még az alsó-középiskola 3 tanéve is beletartozik; ezért is illetik ezeket az oktatási intézményeket a comprehensive school elnevezéssel. Innen aztán két irányba vezethet a tanulók útja: választhatják az általános, illetve a szakmai felső-középfokú oktatást nyújtó iskolákat.

Az intézményes szakképzés azonban Finnországban – annak ellenére, hogy gyökerei egészen 1842-ig nyúlnak vissza3 – hosszú időn keresztül nem tudta elérni azt a fejlettségi szintet, hogy programjaival kielégíthesse a gazdaság képzett munkaerő utáni igényeit; a 60-as években is még csupán egy-egy korosztály egyhatoda szerzett valamiféle szakképesítést. Azóta, persze, a reformoknak – és a tanulóknak nyújtott kedvezményeknek – köszönhetően az érettségit is adó intézmények tanulói is 75 szakma közül választhatnak; ennek köszönhetően ma már a korosztályok 45 százaléka végez szakmai középiskolákban.

A finn tanulók 19 éves korukban érettségizhetnek; ez a megmérettetés jobbára írásban zajlik. Sikeres vizsga esetén a tanulók előtt nemcsak Finnország, hanem egész Skandinávia összes egyeteme nyitva áll. (A főváros, Helsinki egyetemén kívül egyébként 21 egyetem, egy ipartervezési, egy zenei, egy szépművészeti főiskola is fogadja a hallgatókat, s működik még egy – svéd tanítási nyelvű – szociális és igazgatási ismereteket közvetítő felsőoktatási intézmény is.)

*

A finn iskolákban a tanév augusztus közepén kezdődik és május 31-ig tart. Tanév közben a gyerekeknek egy hét karácsonyi vakációjuk van; a nyári szünet pedig tízhetes.

32 tanulónál nem lehet több egy osztályban, de a finn pedagógusok inkább ennél jóval kisebb létszámú tanulócsoportokban dolgoznak. (Előfordul az is, hogy szükség esetén – például egy-egy bentlakásos intézményben – egyetlen tanuló számára is indítanak osztályt.) Az értékelés négyes és tízes közötti érdemjegyekkel történik; ötössel lehet egy-egy tantárgyban továbbhaladni, a négyes elégtelen szintet jelöl.

A speciális szükségletű – többségében valamilyen fogyatékosságú – tanulók jórészt szegregáltan, azaz külön tanulnak; közel 800 speciális iskola működik Finnországban. Több mint 300 iskolában pedig a svéd anyanyelvű gyermekek tanulnak.

Finnországban nagy szerepe van az oktatásban a magánintézményeknek; míg az óvodába járóknak csupán 10 százalékát íratják szülei magán-óvodába, a magánintézmények népszerűsödése a tanulók életkorának előrehaladtával egyenes arányban nő; a felső-középiskolásoknak már a kétharmadát privát intézmények oktatják.

Külön megemlítendő a finn oktatási rendszer jellegzetességei között még a felnőttoktatás jelentősége is; mostanában például a különféle, felnőtteket képző programokon évente egymillió (!) felnőtt tanuló vesz részt; az ő képzésükre fordított költségvetési összeg megközelíti az 550 millió eurót. Komoly szerephez jutnak e téren a nyitott- és a távoktatási formák, de népszerűek a különféle nyári egyetemi kurzusok is.

Rendkívül magas szintűek a finn gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer intézményei is; s az állami és egyházi fenntartásúak mellett egyre nagyobb mértékben terjednek a magán-vállalkozásban, hivatásos nevelőszülők által működtetett családi otthonok is. A kitűnően felszerelt intézmények egyidejűleg csak kevés számú gondozottal foglalkoznak; és a minőségi munka érdekében a fenntartók mindenütt alkalmaznak szociális munkásokat, pszichológusokat, családgondozókat és szaktárgyi pedagógusokat is.

Finnország eddig nem tartozott a bevándorlók célországai közé; a jövőben azonban mindinkább számítani lehet arra, hogy növekszik a bevándorlók és az ott letelepedni számító külföldiek lakosságon belüli aránya; ezért az oktatásügyi szakemberek is már a közelmúltban megkezdték az ezzel együtt jelentkező gondokra és feladatokra való felkészülést.

A PISA-vizsgálatok4 és a finn sikerek

Az OECD által 2000-ben, az akkor 32 ország 15 éves tanulói között végzett – sokszor, sokféle összefüggésben idézett – összehasonlító felmérés hangsúlya, noha nyertek adatokat a matematikai és a természettudományi ismeretek helyzetéről is – az olvasás-szövegértés kompetenciáira helyeződött: ezen a téren pedig akkoriban Finnország tanulói álltak az élen, mégpedig még a legjobbak között is kiugró teljesítménnyel. Ez azt jelentette, hogy az olvasás-szövegértés feladatainak teljesítésében a finn 15 évesek 26 százaléka került a produkció kiválóságát jelző legfelső ötödbe; ez az arány a többi ország, azaz az ugyancsak a „topon” teljesítő Kanada, Új-Zéland, Egyesült Királyság és Ausztrália hasonló szintű teljesítményt nyújtó tanulóinak közel a kétszeresét jelenti; miközben – s ez sem elhanyagolható eredmény – Finnország tanulói a matematikai gondolkodás tekintetében is meghaladták az OECD-átlagot.

Ez a nemzetközi szinten is elismerést hozó tanulmányi siker akkoriban a finn illetékeseket – saját bevallásuk szerint is5 – meglepte. Ebben a helyzetben tehát végiggondolták: vajon minek köszönhető tanulóik ilyen mértében egyedülállónak bizonyuló teljesítménye. Az akkori „átvilágítás” eredményeképp a finn oktatás szinte hihetetlen eredményességét a rendszer következő elemeiben vélték felfedezni:

  • A finn oktatásban következetesen ragaszkodnak az egyenlő esélyek biztosításához, nemtől, gazdasági és földrajzi helyzetre, anyanyelvi környezetre való tekintet nélkül;
  • Az ország minden régiójában egyformán hozzáférhetőek a legmagasabb szintű oktatási intézmények is;
  • Az oktatás teljesen ingyenes;
  • A középszintű oktatásban való részvétel is általános;
  • Az oktatásirányítás centralizált, a végrehajtás azonban a helyi körülményekhez alkalmazkodik;
  • Az oktatás minden szinten interaktív és kooperatív, áthatja a partnerség eszménye;
  • A tanulók egyéni támogatást kapnak nemcsak a tanuláshoz, hanem szociális szükségleteik kielégítésében is;
  • Az iskolai teljesítmények értékelése fejlődésorientált; nem használnak rangsorokat;
  • Magasan kvalifikált, autonóm személyiségű pedagógusok oktatnak az iskolákban.

S hogy van-e magyarázata kifejezetten az olvasás területén elért hatalmas eredményeknek? A finn oktatási szakemberek úgy gondolják, hogy igen; s ennek az alábbiakban magyarázatát is adják:

  • A finn kultúra hagyományosan megbecsüli az olvasást;
  • Nagyon magas színvonalú és sűrűn kiépített könyvtári hálózatukban jól felszerelt, modern gyűjteménnyel rendelkező egységek vannak; s külön is kiemelendő a könyvtárak és az iskolák szakmai együttműködése;
  • Igen magas szintű az anyák iskolázottsága;
  • Nem szinkronizálják a külföldi filmeket, hanem a mozikban is, a televízióban is mindent eredeti nyelven, feliratozva vetítenek;
  • Bár az olvasás népszerűsége náluk is csökken, az írott szöveg változatlanul fontos szerepet tölt be a fiatalok szabadidő-eltöltésében.

2003-ban aztán – az OECD szakértőinek előzetes terveivel összhangban – a nemzetközi szakmai grémium megismételte a PISA-vizsgálatot; ezúttal azonban szakértők a hangsúlyt – a másik két témakör változatlan érintésével együtt – a matematikai ismeretek és készségek mérésére helyezték. Finnország ezúttal is élmezőnyben végzett: tanulói Dél-Korea, Japán és Hong-Kong tizenötévesei mellett a matematikában is az első négy helyezett közé kerültek! (Közben természetesen megőrizték az írás-olvasási teljesítmények terén szerzett vezető szerepüket is.) Ez pedig annyit jelent: a finn oktatási rendszernek sikerült az első PISA-vizsgálat óta eltelt három esztendő során a tanulók matematikai átlagteljesítményét is ilyen – a korábbinál sokkal magasabb – szintre emelnie!

Ez a folyamat azonban – mint azt az újabb PISA-országjelentésben maguk a finn elemzők is megfogalmazták – nem volt előzmények nélkül. Alapjait a 80-as években elindított közoktatási reformmal rakták le; akkor, amikor következetesen keresni kezdték a probléma-megoldás technikáinak elsajátítását lehetővé tevő speciális tanítási és tanulási módszereket, és azok alkalmazásának eszközeit.

A PISA 2003 tapasztalatai mindenképpen azt mutatják: a finn oktatás helyes utat választott, azóta is jó irányban fejlődik. Az oktatási reform-tevékenységet azonban még mindig nem kívánják leállítani; 2006-ban a közoktatás minden szintjén oly módon alakítják át a curriculumot, hogy a tankötelezettség időszakára vonatkozóan tovább növelik az anyanyelvi és a matematikai óraszámokat, és újabb programokkal erősítik a tanulókkal közvetlenül foglalkozó pedagógusok továbbképzését is.

Mindeközben nagyon bíznak abban, hogy a 2006 során esedékes újabb PISA-vizsgálatban – mely a természettudományos ismeretekre fog kiemelt figyelmet irányítani – Finnország tanulói az eddigiekhez hasonlóan kiváló eredményeket fognak produkálni.

Mihály Ildikó

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.