2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Az iskolai rangsor problémái a felnőttoktatásban

Néhány szempont a felnőttoktatás intézményeiben folyó munka értékelésére

2009. június 17.

Kerékgyártó László

Néhány szempont a felnőttoktatás intézményeiben folyó munka értékelésére

Az élethosszig tartó tanulás igényének felértékelődésével párhuzamosan egyre nagyobb figyelem irányul arra az intézményrendszerre, amely ennek a feladatnak a megvalósítására hivatott. A megjelentetett Felnőttképzési Törvény, amely számos szempontból szabályozza a feltételeket, illetve pótolja azokat a hiányokat, amelyek ma még az érintett populáció egy részének nehezen elérhetővé teszik a tanulást.

Ma Magyarországon a felnőttoktatásra a közoktatásban, beleértve a szakképzést a következő intézményrendszer hivatott:

  • felnőttek általános iskolái, esti és levelező tagozatok, valamint nappali rendszerben megszervezett oktatás,
  • felnőttek szakiskolái, esti és levelező tagozatok, valamint nappali rendszerben megszervezett oktatás,
  • felnőttek gimnáziumai, szakközépiskolái, esti és levelező tagozatok, valamint nappali rendszerben megszervezett oktatás,
  • regionális munkaerőfejlesztő és képző központok,
  • iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató egyéb intézmények.

E dolgozat keretei közt a közoktatásban működő felnőttoktatási intézmények tevékenységének lehetséges értékeléséről lesz szó, vagyis nem tartoznak e körbe a felsőfokú képzés intézményei (egyetemek, főiskolák esti és levelező tagozatai, felsőfokú oktatást végző távoktatási intézmények).

A felnőttoktatás megszervezésének szabályozása

Az 1999. évi LXVIII. törvénnyel módosított 1993. évi LXXIX. törvény A közoktatásról a felnőttoktatást úgy szabályozza, mint a rendes korúak képzésétől egyes területeken eltérően működő oktatási formát. Ez azt jelenti, hogy általában a rendes korúak képzésére vonatkozó szabályok érvényesek e területen is, kivéve, ahol erre a törvény külön eltérő szabályokat határoz meg.

52.§

(1) Rögzíti, hogy nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén a 16., b) középiskolai szakiskola esetén a 22. életévét. Ez utóbbi iskola első évfolyamát a tanulmányait a 7. életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. E szabályok szerint tehát ezen életkoron túl kizárólag a felnőttoktatás áll a tanulni vágyók rendelkezésére. A törvény alsó életkori határt is meghatároz. Erre a szabályozás a 78. § (1) bekezdésében található: „Azok, akik nem tankötelesek, és a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tudnak vagy nem akarnak rész venni, a munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltsághoz, meglévő ismeretekhez, az életkorhoz igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) kezdhetik meg, illetve folytathatják tanulmányaikat.

(3) E bekezdés szerint a tankötelezettség megszűnése után a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő és a tanuló közösen – dönti el, hogy az iskolai tanulmányait a (2) bekezdésben meghatározott időpontig a nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felnőttoktatásban folytatja.

A felnőttoktatás intézményeire vonatkozóan az alábbi található
(4) A felnőttoktatásban megszervezhető a) az e célra létesített, illetve b) a nappali rendszerű iskolai oktatás céljára létesített iskolának a felnőttoktatási tagozatán, osztályában, csoportjában

(5) A felnőttoktatásban a tizenhat-húsz éves tanulók részére ifjúsági osztály, csoport szervezhető

Ugyanitt találhatók a felnőttoktatás megszervezésére vonatkozó részletesebb előírások:

(6) A felnőttoktatásban a nevelés és oktatás megszervezhető a nappali oktatás munkarendje, továbbá esti, levelező vagy más sajátos (például távoktatás) szerint. Nappali oktatás munkarendje szerint szervezhető meg az oktatás, akik az 52 § (1) bekezdésében foglaltak alapján nappali rendszerű iskolai oktatásban vehetnek részt.

(7) A felnőttoktatásban a) az iskolai nevelés és oktatást a tanulók egyéni felkészülésére is épülhet b) ha a tanítást nem a nappali oktatás munkarendje szerint szervezik a száznyolcvanöt tanítási napot az egyéni felkészülés keretében tanulásra fordított – az iskola által előírt – napokkal együtt kell számítani, s nem kell alkalmazni az ötnapos tanítási hétre vonatkozó rendelkezéseket, c) a nem kötelező tanórai foglalkozásra, az osztálybontásra és egyéni foglalkozásra, a tanórán kívüli foglalkozásra, a mindennapos testedzésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem kötelező.

Mindezek alapján látható, hogy a felnőttoktatás megszervezése rugalmasan történhet, azonban, például a távoktatás megszervezésének feltételeire nincs külön szabály, az általános szabályok nehezen értelmezhetők.

Ugyancsak a felnőttoktatásra található utalás a 75.§ (2) bekezdésében, mely szerint „a tankötelezettség megszűnése után az iskola kérelem hiányában is megszüntetheti a tanulói jogviszonyt, ha a tanuló nem végezte el legalább a 8. évfolyamot, és az iskolában nem folyik felnőttoktatás, illetve ha ott a tanuló nem kívánja folytatni tanulmányait”, valamint a 86. § (3) bekezdésében, amely a megyei önkormányzat felelősségi körébe utalja a felnőttoktatásról történő gondoskodást.

További szabályok a finanszírozásra vonatkoznak oly módon, hogy az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások némelyikét csak a nappali oktatásra vonatkoztatja, valamint térítési díj kötelezettséget ír elő a felnőttoktatásban résztvevők számára a 11. évfolyamtól a gimnáziumban és szakközépiskolában, valamint a szakközépiskolában vagy szakiskolában első szakképesítés megszerzésekor [114. §. (1) bek. b), 115. § (1) bek. d)]. Ugyanitt a tandíjfizetési kötelezettségről a 116. § (2) bekezdése rendelkezik.

A zárórendelkezések közül a 121. § 26. pontja az oktatás munkarendjére vonatkozóan értelmezi, hogy „ha a tanórai foglalkozások száma eléri – az iskolában tanítási év átlagában – a kötelező tanórai foglalkozások

  1. 90%-át nappali oktatás,
  2. 50%-át esti oktatás,
  3. 10%-át levező oktatás munkarendje szerint folyó oktatás.

Más sajátos munkarend szerint folyik az oktatás, ha a tanulónak tanórai foglalkozáson egyáltalán nem kell részt vennie, illetve, ha a tanórai foglalkozások száma nem éri el a levelező oktatáson meghatározott óraszámot. Az oktatás normatív finanszírozására vonatkozóan a törvény 1. sz. mellékletének második része ad útmutatást. l. d) pont „A felnőttoktatásban a nappali oktatás munkarendje szerint oktatott tanulót egy tanulóként, az esti oktatás munkarendje szerint tanulót kettővel, a levelező vagy más sajátos munkarend szerint oktatott tanulók számát öttel elosztva kell figyelembe venni.”

A finanszírozás logikája szerint a levelező oktatás költsége lényegesen kevesebb, pedig éppen ebben az esetben lenne szükség a tanulókkal való egyéni foglalkozás, a valódi levelezés, ma már elsősorban az elektronikus levelezés megszervezésére, a tutori rendszer kiépítésére. Költségelemzők bebizonyították, hogy egy valódi levelező oktatás vagy távoktatás működtetése nem olcsóbb, mint a nappali rendszerű oktatásé, csak országos hálózatként, hosszabb távon működtetve lehet költségtakarékosabb. Ennek feltételeit azonban a szabályozás nem teremti meg.

A vezetői (igazgatói, igazgató-helyettesi, tagozatvezetői) kötelező óraszám meghatározása a 6. c) pontban a következő: „a felnőttoktatásban a nappali és az esti oktatás osztályait, iskolai szakképzésben a szakmai elméleti képzésre szervezett osztályokat számuknak megfelelően, a levelező oktatás osztályait fele részben kell figyelembe venni.

A 8/2000. (V. 24.) OM rendelete a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI 8.) MKM rendelet módosításáról a következő előírásokat tartalmazza:

10. §

(5) „Annak a tanulónak, aki a 16. életévét elérte, illetve a 22. életévét nem töltötte be a közoktatási törvény 116 § (1) bekezdésének a) pontja alapján tandíjfizetési kötelezettsége, a heti foglalkozásai összes időtartamának a 300 percet meghaladó részére áll fenn.”

34. §

A felnőttoktatásban résztvevő esti, levelező, vagy más sajátos munkarend szerint tanulók részére előírja, hogy a nappali rendszerű oktatásra előírt tanórakezdés időpontjának szabályát nem kell alkalmazni, valamint a tanuló tudását a tanítási év végén osztályozó vizsgán kell értékelni.

A korábbi előírásoktól eltérően nincs szabály arra vonatkozóan, hogy év közben a tanulók tudását hogyan és hányszor kell ellenőrizni. Korábban kötelező volt legalább három beszámoló, a fő tantárgyakból kötelező házi feladatokat is előírt a központilag kiadott ütemterv.

Az oktatási miniszter 23/2001 (VII. 20.) OM rendelete, amely a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000 (IX 21) OM rendeletet módosítja, meghatározza a felnőttoktatás kerettanterveit az alap és középfokú iskolai rendszer oktatásánál. A rendelet 1. § (13) bekezdése kimondja, hogy „Ha a felnőttoktatást az esti oktatás munkarendje, illetve a levelező oktatás munkarendje szerint szervezik meg, a helyi tantervben a tanítási órák száma eltérhet a kerettantervben meghatározott időkerettől, azzal a feltétellel, hogy a tanítási órák száma nem lehet kevesebb a közoktatásról szóló törvény 121 §-a (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott óraszámnál, illetve ez az óraszám a fenntartó egyetértésével növelhető meg.” A kerettantervben meghatározott tantárgyi követelmények feldolgozása a tanórai foglalkozások és az egyéni felkészülés során történik. A helyi tantervnek tartalmaznia kell, hogy az milyen foglalkozások között, milyen tantárgyból, milyen ismereteket kell elsajátítania. A felnőttoktatásban részt vevő szakközépiskola helyi tantervébe – a szabadon tervezhető órakeretbe – beépíti a szakképzésbe való bekapcsolódást elősegítő ismereteket.

A felnőtt szakképzést az 1993 év XXV. szakképzési törvény szabályozza, melynek (1) §-a szerint a törvény hatálya kiterjed minden szakképzésre, így a 2. §-a szerint munkaerő-fejlesztő és képző központokban, valamint az iskolarendszeren kívüli szakképzést külön jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező természetes és jogi személyek, illetőleg ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságai szakképző iskola fenntartása nélkül továbbiakban más szervezeti keretben folytatott szakképzésekre is. A törvény nem is tesz különbséget az iskolában, iskolarendszeren kívül szervezett szakképzések vonatkozásában.

A 45/1999 (XII 13.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről ugyancsak kitér az iskolarendszeren kívüli szakképzésre is. A 2 § (2) szerint „Az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmény képzési programjának biztosítania kell a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai és vizsgáztatási követelmények teljesülésé, amennyiben a képzést az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítésre való felkészítésre irányul. A (3) bekezdés meghatározza, hogy az intézmény képzési programjának mit kell tartalmaznia; a) a megszerezhető szakképesítést, illetve azon munkakör(ök) megnevezését amely(ek) betöltésére az adott szakképesítés alkalmassá teszi a résztvevőt, valamint – az OKJ-ben szereplő szakképesítés esetén – az OKJ szerinti azonosító számát; b) a képzésben való részvétel feltételeit; c) a tervezett képzési időt; d) a képzés módszereit (egyéni felkészülés, csoportos képzés, távoktatás stb; e) a tananyag egységeit (moduljait), azok célját, tartalmát, terjedelmét; f) a maximális csoportlétszámot; g) a képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer leírását; h) a szakképesítésről, illetve a képzés egyes egységeinek (moduljainak) elvégzéséről szóló igazolás kiadásának feltételeit; i) a képzési program végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket, ezek biztosításának módját. Amennyiben a képzés az OKJ-ben szereplő szakképesítés megszerzésére irányul, és a szakképesítéshez kiadott központi program alapján történik, a tárgy feltételek meghatározásánál a központi programban szereplő felszerelési jegyzéket kell figyelembe venni. A képző intézmény által kidolgozott képzési program esetén a felszerelési jegyzéket a program kidolgozója készíti el; j) amennyiben az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmény nyilvántartásba vétele megtörtént, a hatósági nyilvántartásba vételi számát.

Ugyanez a rendelet a 19-28. §-ig külön szabályozza az iskolarendszeren kívüli szakképzést.

19. §

(1) Iskolarendszeren kívüli szakképzés megkezdésére és folytatására az 1. § a) pontjában felsoroltak kizárólag akkor jogosultak, ha az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepelnek. A nyilvántartás vezetéséről és a kezelt adatok köréről az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézményeket a bejelentkezéskor tájékoztatni kell.

(2) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a szakképzést folytató intézmény a székhelye szerint illetékes munkaügyi központhoz (a továbbiakban nyilvántartást vezető) az I. fokú eljárás lefolytatása céljából nyújtja be. A nyilvántartásba történő bejegyzés két évig érvényes.

(3) A nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolni kell

  1. jogi személy – kivéve az F számú mellékletében felsorolt felsőoktatási intézményeket –, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén a cégbíróság által kibocsátott 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, vállalkozó esetén a vállalkozói igazolvány hiteles másolatát egyéni vállalkozó esetén az vállalkozói igazolvány hiteles másolatát.
  2. amennyiben a kérelmező OKJ-ben szereplő szakképesítés megszerzésére irányuló képzést kíván folytatni, a szakképesítés megnevezését és számát;
  3. a (4) bekezdés figyelembevételével az oktatni kívánt szakképesítésekre kidolgozott képzési programot, illetve a kérelmező nyilatkozatot arról, hogy a képzési programot a képzés megkezdése előtt 30 nappal benyújtja; ha a kérelmező OKJ-ben szereplő szakképesítés megszerzésére irányuló képzést kíván folytatni, és a képzést a szakképesítés központi programja szerint kívánja megvalósítani, képzőnek a kérelem beadásakor nyilatkozatot kell erről benyújtania;
  4. a szakmai vizsga szervezésére történő felhatalmazást, ennek hiányában az erre feljogosított intézménytől származó és a szakmai vizsga megszervezését vállaló nyilatkozatot, valamint a vizsgát szervező intézmény cégkivonatának alapító okiratának vagy vállalkozói igazolványának hiteles másolatát és a vizsgaengedély számát;
  5. a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy az oktatási tevékenység folytatásához olyan helyiségekkel rendelkezik, amelyek az építésügyi és közegészségügyi előírások alapján erre alkalmasak, továbbá a helyiségekkel való rendelkezést igazoló dokumentumot (tulajdoni lap, bérleti szerződés);
  6. a képzési program végrehajtásához szükséges személy és tárgyi feltételek meglétét igazoló – oktatási miniszter közleményében meghatározott – dokumentumokat, vagy a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a dokumentumokat a képzés megkezdése előtt 30 nappal benyújtja;
  7. annak igazolását, hogy a kérelmezőnek nincs köztartozása, illetve a gazdasági társaság nem áll felszámolás alatt;
  8. a nyilvántartásba vételi díj megfizetését igazoló csekk másolatát.

(4) Amennyiben a képzési program az OKJ-ben szereplő szakképesítés megszerzésére irányul, és a szakképzést folytató intézmény szakképesítés nem központi programot hajt végre, köteles szakértői véleményt beszerezni arra vonatkozóan, hogy a képzési program megfelel a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek. A vélemény a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez kell csatolni. Szakértői véleményt a szakképesítésért felelős miniszter által a Kt. 101 §-ának (6) bekezdése szerint közzétett Országos Szakértői Névjegyzékben szereplő szakértő adhat.

(5) A (4) bekezdésben előírt szakértői véleménynek tartalmaznia kell

  1. az Országos Szakértői Névjegyzéket kiadó miniszter megnevezését, szakértő nevét, nyilvántartási számát;
  2. a képző intézmény megnevezését;
  3. a képzési program megnevezését;
  4. a szakértő állásfoglalását arra vonatkozóan, hogy a program megfelel a szakmai és vizsgakövetelményeknek.
(6) Ha a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az Szt. 2. §-ának bekezdésében szereplő intézmény nyújtja be, rá a (3) bekezdés d), g-h) pontjában foglaltak nem vonatkoznak.

(7) A nyilvántartást vezető a kérelem benyújtását követő 5 napon belül a nyilvántartásba vétel iránti kérelem tényéről írásban értesíti az állam, önkormányzat által fenntartott kérelmező intézmény és a szakmai szervezését vállaló intézmény fenntartóját, továbbá mellékeli a kérelem másolatát.

(8) A nyilvántartásba vételi eljárásra egyebekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957 évi IV. törvényt kell alkalmazni.

20. §

(1) A nyilvántartás tartalmazza:

  1. nyilvántartásba vett szakképzés székhelyét;
  2. a nyilvántartásba vételi számot;
  3. a nyilvántartásba vétel időpontját;
  4. a nyilvántartásba vétel érvényességi idejét; intézmény megnevezését;
  5. az oktatni kívánt szakképesítések megnevezését, szakképesítések esetében azok számát is;
  6. a megismételt eljárás(ok) időpontját;
  7. a beszámolási kötelezettség esedékességének időpontját, a beszámolási kötelezettség teljesítésének tényét;
  8. a nyilvántartásból való törlés időpontját és okát.

(2) A nyilvántartást vezető a nyilvántartásból törölt szakképzést folytató intézménynek az (1) bekezdésben felsorolt adatait a törléstől számított öt évig köteles megőrizni.

21 §

A nyilvántartást vezető a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha

  1. a kérelmező nem csatolta a 19 § (3)-(4) bekezdésében felsorolt mellékletek valamelyikét;
  2. a kérelmező által csatolt cégbejegyzésben, alapító okiratban, vállalkozói igazolványban nem szerepel a képzési tevékenység, illetve annak a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerben (TEÁOR) meghatározott száma;
  3. a kérelmező korábban már szerepelt a nyilvántartásban, de a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül a nyilvántartásból amiatt törölték, mert nem tett eleget beszámolási kötelezettségének, illetőleg az általa folytatott szakképzés neki felróható okból hiúsult meg.

22. §

A nyilvántartásba vétellel kapcsolatos fellebbezést másodfokon a Szociális és Családügyi Minisztérium bírálja el.

23. §

(1) A nyilvántartásba vételi eljárásért a kérelmezőnek igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A szolgáltatási díjat a nyilvántartást vezető előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni.

(2) A szolgáltatási díj mértéke háromezer forint, mely az általános forgalmi adót is magában foglalja.

(3) A nyilvántartásba vétel megtagadása elleni fellebbezés díja ötezer forint, amely az általános forgalmi adót is magában foglalja. E díjat is a nyilvántartást vezető előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni.

(4) A nyilvántartást vezető köteles a nyilvántartásba vétel megtagadása elleni fellebbezés díját a kérelmezőnek visszatéríteni, amennyiben a fellebbezés alaposnak bizonyul.

(5) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján a teljes személyes illetékmentességben részesülőknek nem kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetni. 24. § (1) A nyilvántartást vezető a nyilvántartásba vett szakképzést folytató intézmény részére tanúsítványt ad ki. A tanúsítvány tartalmazza:

  1. nyilvántartásba vétel tényét;
  2. a szakképzést folytató intézmény elnevezését, székhelyét;
  3. a nyilvántartásba vételi számot;
  4. a nyilvántartásba vételnek és az érvényességi idő lejáratának időpontját;
  5. a nyilvántartást vezető nevét, hivatalos bélyegzőlenyomatát;
  6. az oktatni kívánt szakképesítés(ek) megnevezését, az OKJ-ben szereplő szakképesítések esetében az azonosító számát, sorszámozott felsorolásban.

(2) A tanúsítvány tartalmát érintő körülmények megváltozása esetén a szakképzést folytató intézmény bejelentése alapján a nyilvántartást vezető a tanúsítványon a változásokat feltünteti.

(3) A tanúsítvány módosítása nem vonja maga után a 26 § (2) bekezdésében előírt beszámolási kötelezettség 20 § (1) bekezdésében g) pontja szerinti esedekesség időpontjának változtatását.

25 §

(1) A szakképzést folytató intézményt a nyilvántartást vezető törli a nyilvántartásból, ha

  1. a nyilvántartott intézmény ezt kéri;
  2. a nyilvántartott intézmény a bejegyzés érvényességének lejárta előtt nem kéri a nyilvántartásba vételi eljárás megismétlését;
  3. a rendeletben meghatározott beszámolási kötelezettségének – a hiánypótlásra való felszólítás után 5 napon belül – nem tesz eleget;
  4. az általa folytatott szakképzés neki felróható okból hiúsult meg.

(2) A szakképzést folytató intézmény tanúsítványában szereplő szakképesítést törölni – és erről fenntartót is értesíteni – kell, ha az intézmény a 9 § (3) bekezdés c) és f) pontja szerinti dokumentumokat a képzés megkezdése előtt 30 nappal nem nyújtja be.

(3) A nyilvántartásból való törlésre a nyilvántartásba vételi eljárásra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

26. §

(1) A nyilvántartásba történő bejegyzés érvényességi idejének lejártakor az eljárást meg kell ismételni. Amennyiben a körülmények időközben 19 § (3) bekezdésének a-d) pontjában szereplő körülmények időközben megváltoztak, a megismételt eljárásban benyújtott kérelem tartalma és mellékletei a megismételt tekintetében a nyilvántartásba vételi eljárásra vonatkozó szabályok az irányadók. Ha a fenti körülmények változatlanok, az erről szóló nyilatkozattal együtt, a kérelemhez csak a 19. § (3) bekezdésének e)-f) pontjában előírt nyilatkozatokat, valamint a g) pontban előírt igazolást kell csatolni. A kérelemben minden esetben fel kell tüntetni a nyilvántartási számot is.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a szakképzést folytató intézmény köteles a nyilvántartásba vétele óta eltelt két év alatt folytatott tevékenységéről beszámolót készíteni, és azt a kérelemhez csatolni. A beszámoló tartalmát a rendelet melléklete határozza meg.

(3) A nyilvántartást vezető a képző intézmények kétéves tevékenységbeszámolóit havonta, legkésőbb a hónap utolsó napján küldi meg az iskolarendszeren kívüli szakképzések statisztikai rendszerének országos összesítőjéhez, ahonnan a beszámoló adatait a beszámoló feldolgozásával megbízott szervezet (a Nemzeti Szakképzési Intézet, a továbbiakban: NSZI) évente a tárgyév utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően átveszi, és a tárgyévet követő év március 1-jéig elkészíti az Oktatási Minisztérium által előírt összesítéseket és elemzéseket. A beszámolókból tájékoztatást készít a 27. §-ban felsoroltak számára.

(4) A nyilvántartott intézmény az eljárás megismétlése iránti kérelmét legkésőbb a bejegyzés érvényességi ideje lejártának napján nyújthatja be.

(5) Egyebekben a megismételt eljárásra a nyilvántartásba vételi eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

27. §

A nyilvántartást vezető a nyilvántartásba vett, valamint a nyilvántartásból törölt szakképzést folytató intézmények listáját a tárgyév december 31-i állapotnak megfelelően a tárgyévet követő év január 31-ig megküldi az országos adatösszesítést végző NSZI-nek. A nyilvántartásról az NSZI évente egyszer, a tárgyévet követő év március 15-éig tájékoztatást ad az Oktatási Minisztériumnak, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a szakképesítésért felelős miniszternek, az országos gazdasági kamaráknak és a munkaügyi központoknak.

28 §

Az Oktatási Minisztérium az érvényes tanúsítvánnyal rendelkező szakképzést folytató intézmények listáját az általuk folytatott szakképesítések feltüntetésével évente hivatalos lapjában közlemény formájában teszi közzé.

A működés feltételei alapján levonható következtetések

Az előző fejezetben vázolt szabályozásból világosan kiderül, felnőttoktatás intézményei legalább két nagy csoportra oszthatók:

  1. A működés feltételei a általános képzést folytató felnőttoktatási intézmények,
  2. szakképzést folytató felnőttoktatási intézmények.

Az általános képzést folytató felnőttoktatási intézmények működése a szabályozás logikája szerint csak a szükséges mértékben térhet el a rendes korúak nappali képzésének működésétől. Az általános képzést folytató felnőttoktatási intézmények tevékenysége gyakorlatilag a rendes korúak nappali képzéséből valamilyen okból végzettség nélkül kikerült fiatalok, felnőttek általános műveltségi hiányosságainak pótlására irányul, a tanulók szempontjából pedig a cél a munkavállaláshoz vagy szakmatanuláshoz szükséges bizonyítványok, végzettségek megszerzése. Ebből a szempontból az iskola és a tanuló érdekei csak részben egyeznek, mert míg az iskola a rendes korúak iskoláiban megtanítandó tananyagot teljes egészében szeretné közvetíteni a rendelkezésre álló csökkentett óraszámban. addig a tanulók törekvése a lehető legkisebb erőfeszítéssel elért végzettség megszerzése.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben lényegesen rugalmasabb a szabályozás, ennek is köszönhető, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzés az igényekhez mérten gyorsan tud igazodni a munkaerőpiachoz.

A szakmai vizsgák követelményei a szakképző tanfolyamokon és az iskolai rendszerű szakképzésben azonosak, a képzési programok azonban jelentősen különbözhetnek egymástól. Ez legszembetűnőbb a képzési idő vonatkozásában, mert az iskolai rendszerű szakképzés időtartama ritkán tart egy évnél tovább. A vizsgatapasztalatok szerint a rövidebb képzési idő ellenére a tanfolyami képzés sokszor hatékonyabb. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a tanfolyami képzésben résztvevők nagy többsége munkájához feltétlenül szükségesnek tartja azokat az ismereteket, amelyeket a szakképző tanfolyam részére közvetít, ezért motivációjuk lényegesen jobb. Szerepet játszik az a körülmény is, hogy a tanfolyami képzésben résztvevők csaknem 2/3-a már rendelkezik az adott szakterületen némi gyakorlattal és ismeretekkel. Iskolai rendszerű felnőtt szakképzés országszerte alig szerveződik, hiszen annak képzési ideje megegyezik a nappali képzésével, ugyanakkor a gyakorlásra fordított idő ennek ellenére akár kevesebb is.

Lehetséges szempontok a felnőttképzés intézményeiben folyó munka értékelésére

Az előzőekből nyilvánvaló, hogy teljes vertikumra vonatkozó objektív értékelési rendszer a képzési feladatok és feltételek különbözősége miatt nem alakítható ki. Van azonban néhány olyan szempont, amely mégiscsak jelezheti az intézményekben folyó munka minőségét.

Néhány ezek közül:

  • Az oktató nevelő munka tervezettsége
    Valamennyi képzés pedagógiai vagy képzési program alapján folyik. Az, hogy ezek mennyire felelnek meg az előírásoknak, kidolgozottságuk milyen minőségű, az alapfeladatokon kívül a képző intézmény milyen plusz feladatokat tervez, alapul szolgálhat az iskolában folyó munka megítéléséhez.
  • Az oktatás, képzés feltételeinek biztosítása
    Nem mindegy, hogy az oktatás, képzés milyen tárgyi feltételek között, kiknek a közreműködésével folyik. Előny, ha egy intézmény rendelkezik épülettel vagy saját helyiségekkel, taneszközökkel, berendezésekkel, illetve ha ezek használatát más célú alkalmazásuk nem akadályozza. Ugyancsak lényeges, hogy az oktatást végzők megfelelő felkészültségűek legyenek, ezt a munkát minél többen főhivatásként végezzék, ne sokadik túlóraként lássák el a feladatot. Hasonlóan fontos, hogy a pedagógusok körében kicsi legyen a fluktuáció, lehetőleg ugyanazon szaktanárok tanítsák a tanulókat tanulmányaik során.
  • Az oktatás szervezettsége
    Már a tervezés alapján is megítélhető, de a megvalósítással való összehasonlítás alapján látható igazán, hogy az oktatás milyen mértékben szervezett, milyenek az óratervek, órabeosztások, az órarend mennyire stabil a tanév folyamán, a tanulók felkészítése milyen segédeszközök tényleges használatával történik, milyen rendszerességgel, hogyan értékelik a tanulók teljesítményét, ki, milyen módon és gyakorisággal ellenőrzi az oktatók tevékenységét.
  • Az oktatás eredményessége
    Valamennyi iskolatípusban nehéz a tanulmányi eredmények alapján reális következtetéseket levonni az intézményekben folyó oktató-nevelő munka hatékonyságáról. Ehhez feltétlenül szükséges a bemeneten is megállapítani a beiratkozók felkészültségét, felméréseket végezni motivációjukról. Szempont lehet azonban az oktatást, képzést végző intézmény tanulómegtartó képessége (végzettek/beiratkozottak), a tanulmányi eredmények relatív változásai, a tanulók kimeneti teljesítménye, esetlegesen az oktatás, képzés eredményeként a résztvevők további életpályájának (továbbtanulás, munkahelyszerzés és megtartás) sikere. További értékelési szempont lehet a tanulók tanulmányi versenyeken való részvétele, a résztvevők száma, az ott elért eredmények.
  • A tanítás módszerkultúrája
    Az andragógiai kutatások világosan igazolták, hogy a felnőttek oktatásának hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a célcsoportnak megfelelő módszereket alkalmaz-e az iskola. Mivel a felnőttképzésben a kisebb tanóraszám miatt nagy a jelentősége az egyéni tanulásnak, fontos, hogy ennek technikájára a tanulókat megtanítsák. Ugyancsak fontos, hogy figyelembe vegyék a tanulók korábban megszerzett élettapasztalatait, ezekre építsék az elméleti ismeretek megtanítását. A felnőttek nagyobb önállósággal képesek a tanulással kapcsolatos döntéseik meghozatalára, az iskolának ezt a lehetőséget ki kell használnia Több tapasztalatuk van az egymással való együttműködés megszervezésére is.
  • A tanulók szubjektív véleménye az oktatásról
    Bár sok esetben jelentkezik az előzőekben említett ellentmondás, vagyis, hogy a tanulók és az iskola céljai nem esnek feltétlenül egybe, mégis jellemző egy iskola oktató munkájának minőségére, hogy a tanulók hogyan ítélik meg a velük foglalkozó pedagógusok tevékenységét, mi a véleményük az iskola által biztosított feltételekről Feltételezhető, hogy ahol a résztvevők elégedettebbek, ott valószínűleg a tanulmányi eredmények is jobbak.
  • Az iskola alapfeladatukon túl nyújtott szolgáltatásai
    Az iskolában folyó munka minőségét javítja, ha a kötelező tanórákon kívül a tanulóknak lehetőségük nyílik a tanuláshoz kapcsolódó egyéb tevékenységekre is. Így például értékmérő, ha vannak rendszeresen szervezett színház, múzeum és kiállítás látogatások, rendhagyó órák, ahol orvosok, jogászok, művészek stb. tartanak tájékoztatókat, ha a tanulók használhatják az iskola könyvtárát számítógépeit, ha vannak kirándulások, sportfoglalkozások.
  • Az iskola részvétele a minőségbiztosítási rendszerben
    A minőségbiztosítás az iskolák tevékenységének, mint humán szolgáltatásnak a vonatkozásában egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére létrehozott minőségbiztosítási rendszerhez egyre több iskola csatlakozik, beleértve a felnőttképzés intézményeit is. Az iskolában folyó munka minősége jelzi, ha rendelkezik külső auditálás alapján készült tanúsítvánnyal, ha a minőségbiztosítás folyamatosan működő tevékenység. Értékelhetők az ezzel kapcsolatos iskolai dokumentumok is.

Lehetőség a felsorolt szempontok alapján egy iskolai rangsor felállítására

Természetesen minden rangsorolásnak vannak veszélyei, amennyiben azonban az iskolák számára világosak az értékelés szempontjai, valamint javaslattételi joguk, beleszólásuk van az értékelési szempontok kialakításába, lehetőség van konszenzus teremtésére az értékelés tekintetében.

Rangsor természetesen csak azonos típusú iskolák esetében állítható fel, tehát külön értékelhetők a felnőttek általános iskolái, külön szakiskolák, szakközépiskolák, gimnáziumok és külön az iskolarendszeren kívüli képzést folytató szakképző intézmények.

Az értékelésnek két fő pilléren kell nyugodnia:

  1. Az iskola saját véleménye az ott folyó munka eredményességéről, hatékonyságáról.
  2. Külső szakértők véleménye az iskola tevékenységéről.

Az értékelés szempontrendszere és maga az értékelés is beépíthető az iskola minőségbiztosítási rendszerébe.

A megadott szempontok alapján meghatározható olyan pontrendszer, amely alapját képezheti a rangsor összeállításának. Így például e nyolc szempontból álló rendszer további alpontokra bontással egy kb. 200 összpontszámú hálózatot képezhet.

Az iskolákat évente egy alkalommal e pontok alapján összeállított rangsorba lehet rendezni.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.