2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Az iskolai hátrány összetevői

Országos folyamatok (statisztikai elemzés)

2009. június 17.

Országos folyamatok (statisztikai elemzés)1

A vizsgálat ezen szakaszában a demográfiai, a szociális helyzet és a továbbhaladás jellemzőinek idősoros mutatóit vizsgáltuk. Ez a kérdéskör természetszerűleg nem az iskolarendszeren belüli tényezők vizsgálatára irányult, hanem országos szinten megragadható tendenciákra, amelyek az oktatási rendszert kihívásként érik. Mivel az országos statisztikákban elkülönítve szerepel a veszélyeztetettek csoportja, mód nyílt arra, hogy a továbbiakban az adatokat összevethessük a kedvezőtlen társadalmi helyzetű tanulók arányának változásával.

A tanulólétszám és -összetétel változásai az általános iskolákban

Bár a tanulólétszám alakulása nincs közvetlen összefüggésben a hátrányos helyzet kialakulásával, az iskolák helyzetét jelentős mértékben meghatározza, ezért igyekeztünk átfogóan, s egyben területi bontások segítségével a fő tendenciákat megvizsgálni. Az általános iskolai tanulók száma országosan 1993 és 1997 között 4,5%-kal csökkent, de már ismét nőni látszik. Legalábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy az alsóbb évfolyamokon az elsős gyerekek aránya 12%-ról 13%-ra nőtt.

A demográfiai csökkenés nem egyenletesen oszlik meg az egyes térségekben és településtípusokon. Nem csökkent lényegesen az ország északi részében, s csak kismértékben csökkent a Dél-Dunántúlon, átlagos mértékű volt az Alföldön (Észak- és Dél-Alföld) és a Dunántúl keleti részén. A csökkenés a központi térségben és a Dunántúl nyugati részén, azaz a fejlettebb területeken volt a legnagyobb. Településtípus szerinti bontásban már 1993-ban is a községek emelkednek ki, ahol – az elsős és ötödikes tanulók aránya közti különbségből következtetve – leginkább nőtt a tanulólétszám. A tanulólétszámban mutatkozó különbség a szélső pólusok között öt év alatt kismértékben nőtt (1,3%-ról 1,8%-ra).

1. táblázat • A gyereklétszám változása az általános iskolákban 1993 és 1997 között régiónként
  1993 1997 1999 1993/97
Központ 192 113 174 654 172 628 90,91
Észak-Magyarország 235 465 234 344 207 240 99,52
Észak-Alföld 107 574 102 568 130 904 95,35
Dél-Alföld 120 438 115 560 131 509 95,95
Közép-Dunántúl 105 757 100 041 99 350 94,6
Nyugat-Dunántúl 100 327 92 817 91 841 92,51
Dél-Dunántúl 147 742 144 264 127 129 97,65
Együtt 1 009 416 964 248 960 601 95,53

2. táblázat • Az elsős és ötödikes általános iskolai tanulók aránya az összes tanuló %-ában (1993, 1997)
Településtípus   1993 1997 1999
Tanulók

Az összes tanuló
%-ában

Tanulók Az összes tanuló
%-ában
Tanulók Az összes tanuló
%-ában
Budapest elsős 18 752 11,8 17 687 12,3 17 315 12,2
ötödikes 19 884 12,5 18 173 12,7 17 711 12,5
összesen 159265 100 143294 100 141436 100
Megyei jogú város elsős 22 705 12 24 608 12,4 24 003 12,1
ötödikes 23 758 12,6 25 331 12,7 25 088 12,7
összesen 188666 100 198752 100 198233 100
Város elsős 31 766 12,2 35 213 12,7 33 680 12,2
ötödikes 32 511 12,5 35 523 12,8 34 709 12,5
összesen 260627 100 278266 100 277132 100
Község elsős 52 456 13,1 48 367 14,1 46 426 13,5
ötödikes 49 007 12,2 42 488 12,4 42 091 12,2
összesen 400858 100 343936 100 343800 100
Összes elsős 125679 12,5 125875 13,1 121424 12,6
Összes ötödikes 125160 12,4 121515 12,6 119599 12,4
Összes tanuló 1009416 100 964248 100 960601 100

A másik vizsgált kérdéskör a hátrányos helyzetű, ill. veszélyeztetett tanulók arányának alakulása volt. A veszélyeztetett tanulók aránya mindkét évben a fővárosban volt a legmagasabb, ezt követték – jóval szerényebb mértékben – a községek, a városok és a megyei jogú városok. Évfolyamonként jellemzően nőtt a veszélyeztetettség: az 5. évfolyamosok között arányuk rendre magasabb volt, mint az 1. évfolyamon (kivéve a községeket, ahol ez épp fordítva van). A 4 év alatt bekövetkezett változások között az a legszembetűnőbb, hogy bár a jellemző sorrend megmaradt (Budapest, község, egyéb város, megyei jogú város), mindenütt nőtt a veszélyeztetettek aránya, legerősebben a fővárosban, legkevésbé a kisebb városokban, s a szélső pólusok közt is nőtt a különbség.

A térségeket vizsgálva is hasonló tendenciákat érhetünk tetten: a veszélyeztetettek aránya a központi térségben volt a legmagasabb, s a nyugat-dunántúli térségben a legalacsonyabb. A növekedés kiugró volt a központi térségben, jelentős az Észak-Alföldön, és a Kelet-Dunántúlon, alacsony a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön. Kelet-Dunántúl romló tendenciáját tekintve az Észak-Alföldhöz közelít, szemben Dél-Dunántúllal, amely nem romlik. A szélső pólusok közti megnövekedett különbség ebben a dimenzióban is megragadható: a két szélső érték közti különbség a négy év folyamán 10%-ról 13%-ra nőtt.

3. táblázat • A veszélyeztetett tanulók aránya az általános iskolákban, településtípusok szerint (1993, 1997, 1999)
Település-
típus
  Tanuló 1993 1997 1999
Veszélyeztetett Veszélyeztetett Veszélyeztetett
N % N % N %
Budapest elsős 18752 2305 12,29 2606 14,73 2474 14,29
Ötödikes 19884 3 084 15,51 3 540 19,48 3 416 19,29
Összesen 159265 23303 14,63 26455 18,46 25598 18,1
Megyei jogú város elsős 22 705 760 3,35 947 3,85 997 4,15
Ötödikes 23758 1 055 4,44 1 330 5,25 1 249 4,98
Összesen 188666 7 309 3,87 9 619 4,84 9 578 4,83
Város elsős 31 766 1 430 4,5 1 874 5,32 1 803 5,35
Ötödikes 32 511 1 613 4,96 1 953 5,5 1 839 5,29
Összesen 260627 11 660 4,47 14 670 5,27 14 062 5,07
Község elsős 52 456 3 629 6,92 3 915 8,09 3 847 8,28
Ötödikes 49 007 3 200 6,53 3 228 7,6 3 370 8,01
Összesen 400858 24 233 6,05 24 983 7,26 25 527 7,42
Összes elsős 125679 8 124 6,46 9 342 7,42 9 121 7,51
Összes ötödikes 125160 8 952 7,15 10 051 8,27 9 874 8,26
Összes tanuló 1009416 66 505 6,59 75 727 7,85 74 765 7,78

4. táblázat • A veszélyeztetett tanulók aránya az általános iskolákban, régiók szerint (1993, 1997, 1999)
  1993 1997 1999
Tanulók együtt Veszélyeztetettek Tanulók együtt Veszélyeztetettek Tanulók együtt Veszélyeztetettek
N N % N N % N N %
Központi 192113 75 446 12,89 174654 28163 16,13 172628 27233 15,78
Dél-Alföld 120438 49 754 4,34 234344 16794 7,17 131509 6 254 4,75
Észak-Magyarország 235465 78 618 6,67 115560 5 757 4,98 207240 16463 7,94
Észak-Alföld 107574 37 130 5,69 102568 7 586 7,4 130904 8 082 6,17
Dél-Dunántúl 147742 56 347 4,92 100041 5 750 5,75 127129 7 311 5,75
Közép-Dunántúl 105757 32 366 4,07 92 817 3 397 3,66 99 350 5 955 5,99
Nyugat-Dunántúl 100327 34 844 3,05 144264 8 280 5,74 91 841 3 467 3,78
Együtt 1009416 364500 6,59 964248 75 727 7,85 960601 74 765 7,78

Összességében elmondható, hogy a 90-es években nőtt a veszélyeztettettek aránya (különösen a központi térségben, valamivel kevésbé a hagyományosan kedvezőtlen térségekben és a községekben), s az ebben mutatkozó területi különbségek mértéke is növekedett.

Napközi otthonos oktatás

A családi hátrányok (ill. a veszélyeztetettség) kompenzálásában jelentős szerep jut az iskola szociális funkcióinak. Az iskola szociális ellátó funkciója igen sokrétű, jelen esetben csak néhány, az országos statisztikában elérhető adatot elemeztünk: a napközisek, a tanulószobások, az iskolaotthonosok és a bejárók arányát, 1993 és 1997 adatainak összehasonlításával. Mivel a napközi és az iskolaotthon a délutáni iskolában tartás, s ezzel a délutáni tanulás lehetőségének biztosítását jelenti, különösen nagy jelentősége lehet a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulócsoportok hátrányainak leküzdésében.

Mindkét évben az általános iskolai tanulók több mint egyharmada volt napközis, 6%-uk iskolaotthonos, 2-3%-uk tanulószobás. A napközi és az iskolaotthon inkább az alsóbb évfolyamokon, a tanulószoba inkább az 5. évfolyamon volt jellemző. A két év között a napközisek arányának kismértékű csökkenése figyelhető meg. A csökkenés a különböző évfolyamokon eltérő: miközben az 1. évfolyamon nem változott, az 5. évfolyamon jelentős mértékben csökkent a napközisek aránya. Az 5. évfolyamon a négy év alatti változás következtében a napközis tanulók aránya 25%-ról 16-17%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan kismértékben bár, de nőtt a tanulószobások aránya. Összességében 2,5-ről 3,3%-ra, az 5. évfolyamon pedig 4%-ról 6,4%-ra. A napközisek arányának csökkenése nem mondható általánosnak, elsősorban a kisvárosokban és a községekben figyelhető meg, a megyei jogú városokban és a fővárosban ezzel párhuzamosan kismértékű növekedés tapasztalható.

Bár összességében nem változott, némileg átalakult az iskolaotthonos tanulók aránya is: az alsó tagozatos tanulók között ez a forma elsősorban Budapesten és a megyei városokban maradt népszerű, itt a tanulók 1/5-e vesz részt ebben az oktatási formában, a községekben és a kisebb városokban az iskolaotthonosok aránya némileg csökkent. Valószínűsíthető, hogy a napközisek és az iskolaotthonosok számának csökkenésében az önkormányzatok takarékossága játszik szerepet.

5. táblázat • Napközi otthonos szolgáltatást igénybe vevő tanulók aránya (1993, 1997, 1999)
  1993 1997 1999
% N % N % N
Budapest elsős 14 174 75,59 14 815 83,76 14 573 84,16
ötödikes 5 273 26,52 4 301 23,67 4 077 23,02
összesen 61 183 38,42 60 295 42,08 59 887 42,34
Megyei jogú
város
Elsős 19 038 83,85 21 925 89,1 21 394 89,13
Ötödikes 6 631 27,91 6 138 24,23 5 747 22,91
Összesen 79 341 42,05 89 761 45,16 89 004 44,9
Város elsős 23 413 73,7 25 786 73,23 24 895 73,92
Ötödikes 8 464 26,03 6 375 17,95 6 214 17,9
Összesen 100 270 38,47 100 622 36,16 10 066 36,32
Község elsős 26 853 51,19 22 642 46,81 21 910 47,19
Ötödikes 12 197 24,89 6 997 16,47 6 916 16,43
Összesen 123 706 30,86 90 153 26,21 91 118 26,5
Összes elsős 83 478 66,42 85 168 67,66 82 772 68,17
Összes ötödikes 32 565 26,02 23 811 19,6 22 954 19,19
Összes tanuló 364 500 36,11 340 831 35,35 640 677 35,46

A felzárkóztató foglalkozásban való részvételről sajnos csak az egyik évre vannak adatok, és ezek nem minden esetben mutatnak párhuzamosságot a veszélyeztetettek arányával. Ha a napközis foglalkozásokon való részvételt összevetjük a veszélyeztetettek arányával, azt tapasztalhatjuk, hogy regionális bontásban a napközisek és iskolaotthonosok aránya nem feltétlenül ott magasabb, ahol nagyobb tanulócsoportok bevonása lenne indokolt ezekbe az ellátási formákba. 4 év alatt ebben nem történt jelentős változás, sőt, miközben a veszélyeztetettek aránya emelkedett, a napközisek aránya csökkent.

6. táblázat • A napközis és veszélyeztetett tanulók aránya (1993)
1993 Tanulók száma Napközis Veszélyeztetett Felzárkóztató fogl.-ban v. résztv.
N N % N % N %
Központi 192 113 75446 39,27 24779 12,89 19 377 10,1
Dél-Alföld 120 438 49 754 41,31 5 234 4,34 10 719 8,9
Észak-Magyarország 235 465 78 618 33,38 15 715 6,67 23 387 9,93
Észak-Alföld 107 574 37 130 34,51 6 130 5,69 11 718 10,89
Dél-Dunántúl 147 742 56 347 38,13 7 273 4,92 12 009 8,13
Közép-Dunántúl 105 757 32 366 30,6 4 310 4,07 7 640 7,22
Nyugat-Dunántúl 100 327 34 844 34,73 3 064 3,05 5 155 5,13
Együtt 1 009416 364500 36,11 66 505 6,59 90 005 8,92

7. táblázat • A napközis és veszélyeztetett tanulók aránya (1997)
  Tanuló Iskolaotthonos Napközis Tanulószobás Veszélyeztetett
N N % N % N % N %
Központ 174654 11509 6,59 73956 42,34 6058 3,47 28163 16,13
Észak-Mo. 234344 14867 6,34 74597 31,83 7 740 3,3 16 794 7,17
Dél-Alföld 115560 9 083 7,86 44737 38,71 3 453 2,99 5 757 4,98
Észak-Alföld 102568 5 728 5,58 32685 31,87 2 435 2,37 7 586 7,4
Kelet-D.túl 100041 4 979 4,98 30601 30,59 3 819 3,82 5 750 5,75
Nyugat-D.túl 92 817 6 750 7,27 32301 34,8 2 938 3,17 3 397 3,66
Dél-Dunántúl 144264 9 391 6,51 51954 36,01 4 996 3,46 8 280 5,74
Összes 964248 62307 6,46 340831 35,35 31439 3,26 75 727 7,85

Az általunk vizsgált időszakban tehát az iskolák nem töltötték be hátránykompenzáló funkciójukat. Legalábbis a juttatások a veszélyeztetettek arányának növekedésével párhuzamosan nem bővültek, hanem éppen ellenkezőleg, szűkülni látszanak.

Lemorzsolódás és évismétlés

A hátrányos helyzetű tanulók iskoláztatásának eredményessége statisztikai eszközökkel elsősorban a tanulmányi eredményeken és kimaradási arányokon mérhető. A tanulmányi eredmények tekintetében azt vizsgáltuk, hogyan alakult az évismétlések aránya a vizsgált években. Az általános iskolát sikeresen elvégző tanulók aránya a 90-es évek folyamán jelentős mértékben javult, de ez úgy következett be, hogy megnőtt azoknak az aránya, akik nem 14 évesen, hanem hosszabb idő alatt, 15, 16 évesen fejezik be a 8 évfolyamot.

A 90-es évek közepéig az évfolyamok többségében enyhén csökkent az ismétlők aránya, s csökkenni látszik ezzel az átmeneti pontok kiugró értéke is. Az utolsó három évben az évfolyamismétlők aránya stabilizálódott, további javulás azonban nem következett be. Az országos tendenciákat tekintve jellemzőnek mondható, hogy az osztályt ismétlők aránya az 1. és 5. osztályokban a legmagasabb, és a 8. osztályban a legalacsonyabb. Ez nagyrészt az oktatási rendszer tagoltságával, a pedagógiai ciklusok szakaszaival függ össze: az iskolába lépést követően és a szakaszhatároknál az alsó tagozatról a felső tagozatra lépést követően megnő az évismétlők aránya, és ugyanezt tapasztaljuk a 9. évfolyamon is.

Mivel a lemorzsolódás legfontosabb oka a tanköteles kor végének elérése, fontos mutatószám, hogy a tanköteles kor végéig hányan nem végzik el az általános iskolát. A 90-es évek első felében ezen a területen is enyhe javulás volt megfigyelhető. Míg 1990-ben a 16 éves kort elérők 6,1%-a, addig 1996-ban 3,2%-a nem fejezte be az általános iskolát. Ez a javulás azonban 1995-ben megállt, és azóta enyhe romlás tapasztalható. 1997/98-ban már inkább stagnáltak az arányszámok, sőt a 8 év alatti lemorzsolódás tekintetében enyhe emelkedés is megfigyelhető volt.

Ha az évismétlők arányát összevetjük a veszélyeztetettek arányával, kitűnik, hogy a bukottak aránya nem ott kiugró, ahol a veszélyeztetetteké: a legmagasabb Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon, a legalacsonyabb a központi megyékben és a Dél-Alföldön. (Kelet-Dunántúl itt is előbbre sorolódik.) Tendenciájában is másként mozog a két mutató: míg a veszélyeztetettek aránya országszerte nőtt, az évfolyamismétlők aránya országszerte csökkent – sőt, leginkább ott csökkent, ahol a veszélyeztetettek aránya a leginkább megnőtt: a fővárosban. A tanulmányi eredményesség tehát nem függ össze a veszélyeztetettek arányával.

8. táblázat • Az évismétlők aránya az általános iskolákban (1993, 1999)
Településtípus   1993 1999
N % N %
Budapest Elsős 549 2,93 325 1,88
Ötödikes 583 2,93 413 2,33
Összesen 3 421 2,15 2 397 1,69
Megyei jogú város Elsős 844 3,72 589 2,45
Ötödikes 640 2,69 569 2,27
Összesen 3 890 2,06 3 340 1,68
Város elsős 1 311 4,13 1 312 3,89
Ötödikes 983 3,02 899 2,59
Összesen 5 533 2,12 5 562 2
Község elsős 2 979 5,68 2 558 5,51
Ötödikes 1 965 4,01 1 462 3,47
Összesen 11 952 2,98 9 595 2,79
Összes elsős 5 683 4,52 4 784 3,94
Összes ötödikes 4 171 3,33 3 343 2,79
Összes tanuló 24 796 2,46 20 894 2,17

9. táblázat • A veszélyeztetettek és az évismétlők aránya, régiók szerint (1993, 1999)
Régió Veszélyeztetett Évismétlő
1993 1999 1993 1999
N % N % N % N %
Központ 24 779 12,89 27 233 15,76 4 407 2,29 3 127 1,81
Észak-Mo. 15 715 6,67 16 463 7,94 6 490 2,76 5 333 2,57
Dél-Alföld 5 234 4,34 6 254 4,76 2 688 2,23 2 509 1,91
Észak-Alföld 6 130 5,69 8 082 6,17 2 696 2,5 3 114 2,38
Kelet-Dunántúl 4 310 4,07 5 955 5,99 2 358 2,22 2 181 2,19
Nyugat-Dunántúl 3 064 3,05 3 467 3,77 1 975 1,97 91 841 1,48
Dél-Dunántúl 7 273 4,92 7 311 5,75 4 182 2,82 3 274 2,57
Összes 66 505 6,59 74 765 7,78 24 796 2,46 20 894 2,18

Ha az elemzést a legfontosabb adatok tekintetében az 1999-es évig meghosszabbítjuk (területi bontások nélkül), akkor jól látszik az évismétlők számának további csökkenése, s a veszélyeztetettek számának 1998-ig tartó további növekedése, de 1999-ben kismértékű csökkenés tapasztalható. A napközisek aránya az 1997-es csökkenést követően ismét növekedni látszik, és 35% körüli arányban stabilizálódik.

10. táblázat • Az évismétlők, a veszélyeztetettek és a napközisek aránya az általános iskolákban 1993 és 1999 közt.
Év  Összes  Évismétlők Veszélyeztetettek Napközisek
N % N % N %
1993 1 009 401 24 796 2,46 66 498 6,59 364 486 36,11
1994 985 291 23 573 2,39 66 424 6,74 360 361 36,57
1995 974 806 22 366 2,29 68 848 7,06 332 657 34,13
1996 965 998 21 733 2,25 72 016 7,46 323 857 33,53
1997 963 997 21 911 2,27 73 130 7,59 334 390 34,69
1998 964 248 21 639 2,24 75 727 7,85 340 831 35,35
1999 960 601 20 894 2,18 74 765 7,78 340 677 35,46

A statisztikai elemzés során tehát néhány egymásnak ellentmondó tendencia rajzolódik ki: 1. A társadalmi összetételre utaló mutatók a vizsgált időszak alatt romlottak, a napközi otthonos ellátás pedig hasonló mértékben szűkült. Ez a tendencia remélhetőleg átmeneti, az időszak végén ismét kismértékű növekedés mutatható ki. 2. A társadalmi összetétel mutatóinak romlását nem követi a tanulmányi eredmények romlása, sőt a mutatók javulást jeleznek. 3. További ellentmondás, hogy míg adataink szerint az általános iskolában nem nőtt a bukások aránya, középfokon (mint más forrásból tudjuk) nem változott, ill. a szakiskolákban növekedett (Kerékgyártó, 1999).

Mindezekre az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a vizsgált időszakban javult az általános iskolák munkája: nehezebb körülmények között nagyobb eséllyel tudták tanulóikkal az általános iskolát elvégeztetni. A másik lehetséges magyarázat a demográfiai helyzet és a finanszírozás összefüggése, aminek következtében megnőtt a gyermekekért folyó harc az iskolák részéről, vagyis inkább igyekeznek a gyengébb tanulókat is az iskolában tartani. Ezt támasztják alá a központi térség adatai, ahol a veszélyeztetettek jelentős arányának ellenére a bukások aránya igen szerény – ellenben a tanulólétszám-csökkenés minden más térségnél nagyobb. Szintén a finanszírozással összefüggő magyarázat lehet, hogy mivel ugyanazt a kiegészítő támogatást igényelheti az önkormányzat a napközis foglalkozás, mint a hátrányos helyzetű tanulók felkészülését segítő más foglalkozások után (2001-ben 17 000 Ft-ot tanulónként),2 nem az igénylés mértéke, csak a felhasználás módja változott meg a vizsgált időszakban, s kevesebb napközis foglalkozás helyett több segítő tantárgyi foglalkozást, korrepetálást, személyiségfejlesztő vagy tehetséggondozó programot szerveztek az iskolák. Még egy módon magyarázható a napközisek számának csökkenése: mivel a napköziben az étkezésért fizetni kell, a rossz szociális helyzetű szülők nem „igénylik” a napközit, akkor sem, ha van ilyen szolgáltatás. Hogy a lehetséges magyarázatok közül melyik a valódi, azt csak egy részletesebb és alaposabb vizsgálattal lehet eldönteni.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.