2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

Az iskolai hatékonyság kulcstényezői a roma fiatalok oktatásában

2009. június 17.

A roma gyerekeket képző általános iskolák körében végzett kutatás (lásd Új Pedagógiai Szemle, 2001. február) során megvizsgálták a roma fiatalok továbbtanulási eredményességét befolyásoló tényezőket is. A kutatás eredményeit bemutató tanulmányban választ kapunk arra, hogy az iskolák működésében milyen tényezőkön múlik az eredményesség; hogyan befolyásolja ezt a szülők részvétele az iskolai életben, valamint a pedagógusok bére; végül a szülők gazdasági aktivitása, anyagi helyzete milyen hatással van a roma gyerekek előrehaladására.

Babusik Ferenc

Az iskolai hatékonyság kulcstényezői a roma fiatalok oktatásában1

Intézmények

A tanulók elhelyezése, felszereltsége

Több helyi, esetenként egy-egy "problémásabb" iskolára irányuló vizsgálat hívta fel a figyelmet arra, hogy a roma tanulókkal szemben érvényesülő szegregáció egyik "technikai" formája a központi épülettől nemegyszer távol elhelyezkedő (mellék)épületben való elhelyezésük, gyakran olyan körülmények között, amelyek a normál iskolai előrehaladás szempontjából hátrányosak (például ezekben az épületekben nincs szaktanterem, hiányos a felszereltség).

Kutatásunk egyik témája az volt, hogy a jó, illetve a gyenge továbbtanulási eredményeket produkáló iskolák között van-e különbség a szegregációs mechanizmusokban, illetve az milyen mértékű.

A vizsgált iskolák több mint 90%-a három vagy annál kevesebb épületben működik. Természetesen az, hogy egy intézmény hány épületben funkcionál, függ az iskola méretétől. Jellemzően a kisebb iskolák rendelkeznek egy épülettel, azonban ezek között is akad olyan, amelyik (feltehetően helyi, történeti stb. okoknál fogva) négy vagy öt épületben üzemel.

Az intézmények által használt épületek számát áttekintve nem találunk összefüggést az épületszám, illetve az eredményesség között.

Ahhoz, hogy az eddigi kutatásokban szórványosan leírt potenciálisan szegregatív mechanizmus, valamint az eredményesség közötti lehetséges összefüggést megállapíthassuk, megvizsgáltuk az egyes eredménykategóriákba tartozó (jó, illetve gyenge továbbtanulási eredményeket elérő) intézményeknél, hogy milyen az egyes épületek ellátottsága, valamint épületenként hogyan oszlanak el a roma és a nem roma tanulók.

Komoly különbség található az összes eredményes és az összes eredménytelen iskola között.

  • A nagyon eredményes és az eredményes iskolák esetében az egyes épületekben elhelyezett tanulócsoportok átlagos száma megegyezik az adott épület tantermei átlagos számával.
  • A nagyon eredményes intézményekben a főépületen kívüli épületek szaktantermi, valamint számítógépteremmel való ellátottsága átlagosan azonos mértékű a főépületével.
  • Lényeges, és a felszereltség épületek közti eloszlásával összevetve különösen figyelemreméltó tény, hogy a nagyon eredményes és az eredményes iskolákban a roma és a nem roma tanulók épületek közti eloszlása közel azonos, nincs különbség e két tanulói réteg között.
  • Az eredménytelen és a nagyon eredménytelen iskolák esetében az egyes épületekben található tanulócsoportok átlagos száma 3-5 épületben alacsonyabb, mint a tantermek átlagos száma: ezekben az intézményekben ez vagy kapacitásfelesleget jelez, vagy azt, hogy a 3-5 tanterem között van olyan, amely voltaképp nem alkalmas tanításra, vagy nem arra használják. Mivel a tantermi "felesleg" a periferikus épületeknél jelentkezik, feltehető, hogy a központi(bb) épületek 100%-os teremkihasználása jobb infrastrukturális kondíciókat is takar.
  • Az eredménytelen és nagyon eredménytelen iskolákban a szaktantermek és a számítógépterem (ha van ilyen) a központi épületben található.
  • E két iskolai eredménykategória esetében a roma és a nem roma tanulók eloszlása a központi és az egyéb épületek között nem egyenletes, sőt ellentétes tendenciát mutat. Az eredménytelen iskolákban a nem roma tanulók közel fele, a roma tanulóknak viszont csak egyharmada tanul a jól ellátott központi épületben, míg a roma tanulók több mint a fele a 3-5 épületben (azaz a gyaníthatóan legkevésbé alkalmas épületekben) tanul. A nagyon eredménytelen intézményekben (amelyek átlagos tanteremszáma a legalacsonyabb) a főépületben vagy másutt való elhelyezés a jellemző adat: ezekben az iskolákban a nem roma tanulók több mint 60%-a, míg a roma tanulóknak mindössze fele tanul a központi épületben.
A kisebbségi program működése szerinti különbségek

Az első kutatási fázis eredményei nyomán tudjuk, hogy a roma gyerekeket érintő iskolai megkülönböztetés összefügg azzal, hogy van-e az iskolában cigány kisebbségi program szerinti oktatás vagy sem. Az épületek szerinti elhelyezés és az ennek hátterében esetleg meghúzódó megkülönböztetés egyik kontrollja gyanánt megvizsgáltuk a kisebbségi program megléte szerinti különbségeket.

  • Azokban az intézményekben, amelyekben van cigány kisebbségi program szerinti oktatás, a tantermek és tanulócsoportok átlagos száma között nincs különbség, míg az ilyen programmal nem rendelkező iskolákban az ismert különbséggel találkozunk.
  • A szaktantermek és számítógéptermek átlagos száma nem mutat ilyen differenciát. A roma és nem roma tanulók elhelyezése azonban igen: azokban az iskolákban, amelyekben van speciális etnikai program, a roma gyerekek inkább a főépületben nyernek elhelyezést, az ilyen programmal nem rendelkező intézményekben inkább a főépületen kívül.

Az adatok egyrészt megerősítik azt a feltételezést, hogy létezik a roma gyerekeket érintő, épületek közötti elhelyezésből adódó megkülönböztetés, másrészt az eredményesség és az elhelyezés között is kimutatható kapcsolat. Az eredményesebb iskolákban a roma tanulók magasabb arányban tanulnak a központi és jobban felszerelt épületekben.

Az iskolák speciális programjai, kínálata

A releváns képzési irányok (angol vagy német nyelv, valamint számítástechnika) eredménykategóriától függetlenül az iskolák döntő hányadának képzési kínálatában jelen vannak.

A kevésbé releváns orosznyelv-oktatás (amely alacsonyabb relevanciáját többek között annak köszönheti, hogy a továbbtanulás, valamint a munkaerőpiac szempontjából kisebb a jelentősége, mint az angolnak, németnek) azonban az eredménytelen és a nagyon eredménytelen intézmények között felülreprezentált.

Hasonlóan felülreprezentált ezen intézményekben a cigány népismeret oktatása. Adataink birtokában eldönthetetlen, hogy milyen okozati kapcsolat van az intézményi eredménytelenség és e tárgy nagyobb arányú oktatása között: más, relevánsabb tárgy helyett oktatják (és többek között ennek is köszönhető az eredménytelenség), vagy esetleg (téves) programalkotó stratégia következtében e tárgy oktatásával próbálnak az intézmények jobb eredményeket elérni.

Két tannyelvű képzést egyik vizsgált intézmény sem folytat, multikulturális programmal a nagyon eredménytelen intézmények negyede rendelkezik, míg az eredményes iskoláknak csak 10%-a. A multikulturális programok intézményközi eloszlása a cigány népismeretnél leírt dilemmát ismétli - különös tekintettel az ebben a programban részt vevő roma és nem roma diákok arányára.

Mivel önmagában az, hogy az intézmények milyen arányban jelenítenek meg kínálatukban képzési irányokat, még keveset mond a roma diákok esélyeiről, ezért a következőkben az egyes programokban részt vevő roma és nem roma tanulók arányait tekintjük át.

1. táblázat A roma és nem roma tanulók átlagos részvételi aránya az egyes képzésekben eredménykategóriánként (százalékban)

Eredményesség

Képzési irány

Nagyon eredményes

Eredményes

Eredmény-telen

Nagyon ered-ménytelen

Roma tanulók

Számítástechnika

40,1

42,4

31,6

47,7

Angol vagy német nyelv

38,6

46,8

32,9

51,4

Orosz és egyéb nyelv

23,7

25,0

49,5

45,2

Cigány népismeret

90,2

93,0

58,2

73,7

Nem roma tanulók

Számítástechnika

59,9

57,6

68,4

52,3

Angol vagy német nyelv

61,4

53,2

67,1

48,6

Orosz és egyéb nyelv

76,3

75,0

50,5

54,8

Cigány népismeret

9,8

7,0

41,8

26,3

  • Számítástechnikai képzésben a roma tanulók kisebb arányban vesznek részt, mint nem roma társaik (40, illetve 60%); ez az aránykülönbség független attól, hogy milyen eredménykategóriába tartozik az iskola.
  • Az angol vagy német nyelvoktatásban való részvételük hasonló különbséget mutat, és az egyes eredménykategóriákba tartozó iskolákban a részt vevő roma tanulók aránya közel azonos.
  • A nagyon eredménytelen iskolák felülreprezentáltak az orosz és más nyelv oktatásában. Viszont azokban az eredményes iskolákban, amelyekben van ilyen nyelvoktatás, a részt vevő roma gyerekek átlagos aránya jóval elmarad a részt vevő nem romákhoz képes, illetve közel fele az eredménytelen iskolák hasonló arányának. Az eredménytelen és nagyon eredménytelen kategóriába tartozó iskolák közül azokban, amelyekben van orosznyelv-oktatás, a részt vevő nem roma tanulók aránya közel azonos roma társaikéval.
  • Igazán látványos különbség azokban az iskolákban mutatkozik, amelyekben van cigány népismereti oktatás (mint láttuk, ezen iskolák is az eredménytelennek számítók között felülreprezentáltak). Az eredményes iskolákban ugyanis az ilyen tárgyat tanulók zöme (átlagosan kilencven százaléka) roma fiatal, míg az eredménytelen iskolákban a résztvevő roma és nem roma tanulók aránya közel azonos.

Az egyes tárgyak oktatásában való részvételi arányok különbsége azt tükrözi, hogy eredményesség szempontjából nem számítástechnika, illetve az angol/német nyelv oktatásában való roma részvételi arány a domináns (mindkettő a nem roma tanulók arányainál alacsonyabb), hanem a kevésbé releváns orosz (és egyéb) nyelv oktatásában való alacsonyabb, valamint a romológiai tárgyak oktatásában való magasabb arányú részvétel.

Tagozatos osztályokat a vizsgált intézmények töredékében működtetnek, így ezek hatása az eredményességre kimutathatatlan. Az országos tanulmányi versenyeken való részvétel szempontjából ugyancsak nincs olyan különbség az egyes eredménykategóriákban tartozó iskolák között, amely az eredményességgel lenne összefüggésbe hozható.

Az iskola kapcsolatai

Több kutatás rámutatott, hogy a roma családok, szülők számára a gyermek biztonságának a nem roma társadalom tagjaihoz képest is kiemelkedő szerepe van. A család védő, óvó magatartásának egyik eleme - amelyet az intézmények igen gyakran értenek félre (és utasítanak el) - a roma szülők aktív figyelme az iskola iránt (problémák esetén például gyakran tanítási időben mennek az iskolába). Többek között e megfigyelések nyomán terelődött a figyelem arra a kérdésre, hogy jótékony hatást gyakorolhat a gyermek iskolai munkájára, tanulmányaira a roma szülők bevonása az iskola életébe, amennyiben az pozitív és konfliktusmentesen zajlik.

Mivel az iskolával való azonosulás egyik lehetséges mérőszáma a mulasztott napok száma (noha ennek nincs közvetlen kapcsolata az eredményességgel), megvizsgáltuk, van-e összefüggés a roma szülők iskolai részvétele és a hiányzások között.

A szülők bevonódásának, tényleges iskolai aktivitásának informális - tehát iskolánként nehezen összehasonlítható - módjain kívül a szülői munkaközösségben, illetve a szülői értekezleteken való részvétel aránya, valamint az érdeklődések más formáinak gyakorisága kínálkozott mérőszámul.

A roma tanulók által átlagosan mulasztott napok száma, valamint az előzőekben felsorolt "szülői bevonódási indexek" között valóban található gyenge együttjárás. Legerősebb kapcsolat a roma szülők értekezleten való részvétele és a hiányzások között mutatható ki: minél nagyobb arányban vesznek részt a szülők az értekezleten, annál alacsonyabb a gyerekek átlagosan mulasztott napjainak száma. Ez az összefüggés arra világít rá, hogy az iskola kezében - amennyiben törekszik a hiányzások visszaszorítására - a roma szülők bevonása hatékony eszköz lehet.

Természetesen adódik a kérdés, hogy a szülői bevonódás mértéke és az eredményesség között felfedezhető-e kapcsolat. Amennyiben az intézmény eredményességét, kutatási paradigmánk szerint a felvételi arányokkal fejezzük ki (és nem egyéb pedagógiai szempontok szerint fogalmazzuk meg), kitűnik, hogy az eredményesség és a szülők formális bevonása között nem fedezhető fel kapcsolat.

Bár az eredményesség és a szülők részvétele egymástól független változók, önmagában figyelemre méltó a roma, illetve a nem roma szülők részvételi arányainak áttekintése.

2. táblázat Az iskola és a szülő kapcsolatai az intézmények eredménykategóriái szerint (százalékban)

Eredményesség

Részvétel

Nagyon eredményes

Eredményes

Eredmény-telen

Nagyon ered-ménytelen

Szülôi munkaközösség-ben való roma részvétel

45,9

49,7

30,2

37,0

Iskolaszék -
roma részvétel

21,8

25,0

11,0

35,0

Szülôi értekezlet -
nem roma szülô

65,3

63,0

72,0

64,0

Szülôi értekezlet -
roma szülô

32,0

27,0

37,0

27,0

Érdeklôdô
nem roma szülô

58,8

48,0

65,0

65,0

Érdeklôdô
roma szülô

27,5

22,0

28,0

24,0

A roma szülők részvételi arányai az egyes részvételi szituációkban felülmúlják a várakozásokat, meglehetősen magas értékeket mutatnak. A szülői munkaközösségekben való roma szülői részvétel 30% és 45% között mozog, és az iskolaszékek munkájában is komolyabb arányban vesznek részt (noha ez az arány esetenként csalóka lehet: az iskolaszékek létszáma ugyanis igen alacsony).

A szülői értekezleteken való részvételük átlagosan a fele a nem roma szülők részvételi arányainak, az egyéb érdeklődések gyakorisága hasonló eltérést mutat. Ugyanakkor maguk az arányok nem alacsonyak. Úgy véljük, hogy amennyiben a roma szülők értekezleten való átlagos részvételi aránya 30% körül mozog, ez alapja lehet az olyan iskolai programoknak, amelyek fókuszában e szülők érdemi bevonása áll.

Gazdálkodás

A kutatás első fázisában, az országos vizsgálat keretei között áttekintettük, hogy milyen a kapcsolat az önkormányzatok által és a helyi alkufolyamatok révén kialakuló, iskoláknak nyújtott támogatás és egyéb lényeges paraméterek között.

  • Az iskolák helyi önkormányzati támogatása nem arányos az önkormányzatok normatív bevételeivel. A támogatás nem követi, a rászorultság mértéke esetenként éppen ellentétes azzal (pl. az iskola méretével, a roma tanulók arányával). Irracionális módon azok az iskolák részesednek a legmagasabb átlagos fajlagos önkormányzati támogatásban, amelyek semmilyen speciális programot nem indítanak a roma tanulók részére. Ezt kiegészíti az a jelenség, hogy a felzárkóztató képzés indításának iskolai arányaival fordított arányban áll az önkormányzati támogatás mértéke, mintegy "büntető" jelleggel.
  • Az iskolák önkormányzati támogatásának mértéke és az iskolák eredményessége nem áll kapcsolatban egymással.

Mivel a kutatás első fázisában a roma tanulókat jelentősebb arányban képző általános iskolák összességét vizsgáltuk, ezért - figyelembe véve e kutatási fázis megállapításait - érdemesnek tűnt azt vizsgálni, hogy az egyes fő eredménykategóriákba tartozó (tehát a középfokú bemenet szempontjából ellentétes pozíciót képviselő) intézmények esetében van-e valamilyen összefüggés a gazdálkodás és az eredmények között.

Mivel az iskolák kondíciói rendkívül eltérőek, az önkormányzatok által elfogadott iskolai költségvetés alapján folytatott intézményi gazdálkodás egyes tételei közül azokat választottuk ki, amelyek leginkább szólhatnak a tanulmányi eredményességre fordított munkáról.

Ez a pedagógusoknak átlagosan kifizetett (egy órára eső) bér, pótlék, valamint túlóradíj. Ugyanis e tételek alapján lehet megállapítani, hogy mennyibe kerül az eredményes, illetve az eredménytelen (cigány) diákóra. Azaz van-e különbség, illetve milyen különbség van az eredményesen vagy kevésbé eredményesen működő iskolák között az egyes bértípusokban, illetve ezek az arányok hogyan viszonyulnak a roma gyerekek arányához és eredményeihez. (Az nyilvánvalóan megállapíthatatlan, hogy egy roma vagy nem roma diák óránkénti képzésére pontosan mennyi pedagógusbér jut, az viszont kiszámítható, hogy ezen átlagos értékek milyen összefüggésekbe rendeződnek.)

A kérdésfeltevés mögött az áll, hogy egyrészt az intézmények eredményeiktől függően, többet vagy kevesebbet költenek-e arra a pedagógusra, aki többletmunkát végez (vagy annak érdekében, hogy többleteredményt érjen el, vagy egyszerűen azért, mert a roma gyerekek oktatása többletmunkát jelent), másrészt a roma gyerekeket képző pedagógusok - ugyancsak függően az iskola eredményeitől - "drágák-e" (átlagosan többe kerülnek, mert magasabb a bérkategóriájuk, vagyis elviekben képzettebbek), avagy "olcsók-e" (azaz "maradékelv" szerint verbuválódtak).

Ismételten felidézzük az önkormányzati fajlagos támogatás mértékénél (az első kutatási fázis ismertetése során) megállapítottakat: "azok az iskolák részesednek a legmagasabb átlagos fajlagos önkormányzati támogatásban, amelyek semmilyen speciális programot nem indítanak a roma tanulók részére" (3. táblázat).

Azok az intézmények, amelyek nem indítottak sem gyógypedagógiai képzést, sem cigány kisebbségi programot, átlagosan több bért képesek fizetni, mint azok, amelyek mindkét képzést elindították. A pótlékokkal emelt egy órára eső átlagos pedagógusjárandóságok között e két típusban közel 200 Ft-os különbség mutatkozik! (A túlórabérek között ugyanakkor nincs jelentős különbség.)

A béradatok mértéke az iskolában tanuló roma fiatalok arányával fordított arányban áll.

  • roma tanulók aránya - átlag (bér + pótlék) / óra r= - 0,2507
  • roma tanulók aránya - átlag (bér + pótlék) / óra parciális korrelációja - eredményességgel kontrollálva r= - 0,2525

3. táblázat Átlagos bérek és pótlékok (eFt-ban) - specialitások szerint

Specialitások
Cigány kisebbségi program
nincs
van
Gyógypedagógiai képzés
Gyógypedagógiai képzés
Bérek és pótlékok
nincs
van
nincs
van
Átlagórabér
907
889
832
799
Átlagtúlórabér
779
794
752
843
Átlagórabér + órapótlék
1034
1014
945
949

Az adatokból az következik, hogy

  • minél magasabb egy iskolában a roma tanulók aránya, annál olcsóbb a "roma tanulóóra" (mivel minél magasabb a roma tanulók aránya, nyilván a pedagógusok átlagos fajlagos költsége annál inkább a roma tanulókra vonatkozik),
  • ez független az iskola eredményeitől (tehát akkor is olcsó bérért dolgoznak a pedagógusok, ha a roma tanulók 100%-a bekerül az érettségit adó középfokra, és akkor is, ha sehol nem tanulnak tovább).

Az eredményességgel nincs semmilyen érdemi kapcsolatban az, hogy egy intézmény milyen mértékű pedagógusbért tud fizetni.

A béradatok vizsgálata az eredményességről nem tud beszámolni. Ennek oka többek között abban keresendő, hogy az országos kutatás adataival összhangban azt találtuk, hogy az iskolák helyi finanszírozási gyakorlata ellentétes mind a roma tanulók arányával (tehát a romák oktatásának elemi érdekeivel), mind azzal, hogy az iskola indít-e speciális programot.

Ebből következően gyanítható, hogy amennyiben egy iskolában magas a roma tanulók aránya, és/vagy indított speciális programokat, úgy

  • kénytelen pedagógusait rosszabbul megfizetni, és/vagy
  • kénytelen alacsonyabb bérbeállású ("olcsóbb") pedagógusokat alkalmazni.

Családi háttér és eredményesség

A szülők gazdasági aktivitása, anyagi helyzete

A szülők iskolai végzettsége mellett gazdasági aktivitásuk és az ezzel összefüggő jövedelmi viszonyok ugyancsak komoly mértékben befolyásolják a gyermekek továbbtanulási esélyeit. A pontos összefüggések feltárása végett részletesen tárgyaljuk a gazdasági aktivitás, az iskolai végzettség, a háztartások mérete, valamint a jövedelmi viszonyok adatait.

A vizsált iskolákban tanuló 8. osztályos roma gyerekek szülei közül a nők döntő többsége inaktív (60,2%), negyede munkanélküli (regisztrált, vagy nem regisztrált), és mindössze 13,8%-a aktív kereső.

A kereső férfiak (29%) szinte kizárólag alkalmazásban állnak, körükben a munkanélküliek aránya a nőkének közel duplája (43,7%), ugyanakkor az egyéb inaktívak aránya is igen magas.

4. táblázat A szülők gazdasági aktivitása nemenként és iskolai végzettség szerint (százalékban)

Aktív Munkanélküli Inaktív
Apa végzettsége
Kevesebb, mint nyolc osztály
11,6
53,5
34,9
Befejezett általános iskola
24,2
48,5
27,3
Szakmunkás
56,4
23,1
20,5
Érettségi
100
Anya végzettsége
Kevesebb, mint nyolc osztály
3,4
25,3
71,3
Befejezett általános iskola
19,6
27,8
52,6
Szakmunkás
44,4
55,6
Érettségi
100

Az iskolai végzettség természetesen erősen befolyásolja a munkába állás mértékét, illetve az egyéb aktivitási formákat.

Az általános iskolát be nem fejezett nők közel háromnegyede inaktív, közöttük aktív dolgozót alig találunk. A férfiak között viszont ebben az esetben közel tíz százalék talált valamilyen munkát, míg a háztartás belső munkaerőpiacán közel harmaduk helyezkedik el.

A befejezett általános iskolai végzettség férfiak és nők között alapvetően nem a keresőtevékenységet folytatók arányán változtat (24,2-19,6%), hanem a munkanélküliség-inaktivitás mértékén. Még az ilyen végzettségű férfiak fele munkanélküli, a harmada helyezkedik el a háztartásban, addig a nőknél ez az arány fordított.

A szakmunkás végzettségű nők aránya, mint az előzőekben láttuk, elhanyagolható. Az ilyen végzettségű férfiaknak is mindössze negyede aktív kereső.

A szülők iskolai végzettsége (amely nem független az általuk beszélt nyelvtől) erős hatást fejt ki a tanulás eredményességére pozitív és negatív értelemben egyaránt. Negatív hatása elsősorban annak van, ha a szülők kisebb arányban fejezték be az általános iskolát, míg pozitív hatást az gyakorol, ha legalább szakmunkásvégzettséggel rendelkeznek.

Gyermekszám, a háztartások mérete

Egyik előző átfogó kutatásunk2 tapasztalata, hogy míg a gazdasági aktivitás fő különbségeit alapvetően az iskolai végzettség határozza meg, addig a férfiak és a nők közti különbséget az átlagos gyermekszám befolyásolja komolyabb mértékben. Ez az adatok szerint nem kizárólag a gyermeknevelés főként nőkre háruló terheiből fakad, hanem egy általánosabb, a háztartás egészének jövedelmét optimalizáló stratégiából.

Az idézett kutatás tapasztalatai nyomán jelen esetben arra voltunk kíváncsiak, hogy e nem regionális mintában hasonló stratégiák nyomaira bukkanunk-e, és - ez alapvető kérdésfeltevésünk szempontjából lényegesebb -, hogy a családok gyermekszáma, valamint a szülők iskolai végzettsége együttesen (az ebből fakadó stratégia) hogyan befolyásolhatja a gyermekek tanulmányi sikerességét, továbbtanulási esélyeit.

Bár a továbbtanulásuk szempontjából követett tanulók családban élnek, a családok egy főre eső jövedelmét, gazdasági kapacitásuk egészét a háztartásban az egy fedél alatt, közös költségvetésből élők összessége, a gazdasági értelemben vett "háztartás" határozza meg. Éppen ezért elsőként a háztartások lélekszámjellemzőit tekintjük át.

A kutatásban bevont 8. osztályos tanulók szüleinek 82,1%-a él együtt, egy háztartásban, a gyermekek döntő többsége (98,5%) valamelyik szülejével él.

A vizsgált háztartások jelentős többsége nukleáris család, mindössze 12,9%-ban él nagyszülő és 10% alatti arányban testvér, egyéb rokon vagy ismerős.

A háztartások összlélekszáma iskolai eredménykategóriától függetlenül közel azonos. Az eredménytelen iskolákban tanuló 8. osztályos roma gyerekek családjában azonban az átlagnál némileg magasabb a gyermekszám. Mivel egyrészt az átlagos gyermekszám eltérései jelentősebbek a két iskolai eredménykategória között, másrészt a gyermekek száma (mint biztos eltartottaké) határozza meg jelentősebb mértékben a családi stratégiákat, ezért a gyermekek átlagos számán túl más mutatók szerint is áttekintjük a kérdést.

Adataink arra utalnak, hogy míg az eredményesebb iskolákban tanuló roma fiatalok családjaiban nagyobb tömegben fordulnak elő olyanok, amelyekben három gyermek él, addig az eredménytelen iskolákban tanulók családjai közül valamivel kevesebben él két gyermek és több csakládban négy vagy ennél több. Az eloszlási adatok alapján a családokat gyermekszámrétegekbe sorolva, a következő arányokat kapjuk.

5. táblázat A családok gyermekszáma rétegenként és eredménykategóriánként (százalékban)

Gyerekszám
Összes
Eredménytelen
Eredményes
1-2 gyerek
22
20,2
24,1
3 gyerek
34,4
26,3
43,7
4 vagy több
43,5
53,5
32,2

Bár az összes család többségében (43,5%) négy vagy több gyermek él, illetve az egy-két gyermek a legkevésbé jellemző (22%), az iskolai eredménykategória szerinti különbség jelentős.

Míg az eredményes iskolában tanuló roma fiatalok családjai közül csak valamivel nagyobb arányban fordul elő olyan, amelyben egy-két gyermek él, a három gyermeket nevelő családok aránya a duplája az eredménytelen iskolákban tanulók családjaihoz képest. A négy vagy több gyermeket nevelő családok aránykülönbsége pedig fordított.

A családokban nevelkedő gyermekek száma közepes hatást gyakorol az eredményességre, de csak abban az esetben, ha a családban nevelkedők száma három főnél több. Ez a hatás egyúttal némiképp független a család anyagi helyzetétől (attól, hogyan alakul az egy főre eső összbevétel nagysága), ami arra mutat, hogy a magas gyerekszám autonóm tényező lehet a tanulás szempontjából (pl. egyszerűen nehezebb felkészülni stb.).

6. táblázat A szülők gazdasági aktivitása a gyermekszám függvényében (százalékban)

Gazdasági aktivitás
Apa
Anya
  1-2 gyerek 3 gyerek 4 vagy több gyerek 1-2 gyerek 3 gyerek 4 vagy több gyerek
Aktív dolgozó
52,8
31,7
13,2
28,2
14,3
6,3
Munkanélküli
33,3
48,3
50
43,6
23,8
19
Inaktív
13,9
20
36,8
28,2
61,9
74,7
A férfiak és a nők gazdasági aktivitásának, illetve a családokban élő gyermekek számának összefüggése hasonló az ózdi régióban folytatott kutatás során kapott képhez.
  • Azokban a háztartásokban, amelyekben a gyermekek száma alacsony (egy-két fő), az aktív munkavállaló férfiak, illetve nők aránya a legmagasabb.
  • Amennyiben a háztartásban eltartott gyermekek száma emelkedik, az emelkedéssel arányosan növekszik a munka nélküli férfiak aránya. Ezzel szemben a munka nélküli nők aránya csökken (ugyanis a munkanélküliséget, illetve a keresőaktivitást a nők körében a háztartás belső munkaerőpiacára való visszavonulás váltja fel). Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy a nőknek a háztartásban való aránya - idetartozik az összes gyermeknevelési támogatási formát felhasználók köre is - 60% körüli.

Az alacsony gyermekszám tehát az átlagnál lényegesen magasabb aktív munkavállalási aránnyal jár férfiaknál és nőknél egyaránt. A gyermekszám emelkedése kisebb mértékben a férfiaknál, nagyobb mértékben a nőknél a háztartás alternatív "munkaerőpiacára" való kivonulást idéz elő.

Mivel a családok anyagi szükségletei közvetlenül függnek a gyermekek számától, ezért azt várnánk, hogy az emelkedő gyermekszám arányában növekedjen az aktív munkavállaló férfiak aránya. A nagyobb gyermeklétszámú családokban érvényesülő magasabb női inaktivitás nem oly mértékben ellentmondásos: a gyermekek számának emelkedésével közvetlenül növekszik a nőkre háruló munka iránti igény; a gyermeknevelés lényegében háztartásban való foglalkoztatottságot is jelent.

Az ellentmondás azonban feloldódik, amint az aktivitási ráták és a gyermekszám összefüggéseit a háztartások bevételi forrásainak megoszlása felől vizsgáljuk.

  • A családok egy főre eső munkajövedelme a gyermekszám emelkedésével csökken. Mivel a munkajövedelem kizárólag az aktív munkavállalás függvénye3, a csökkenő tendencia az alacsonyabb munkavállalási szint logikus következménye.
  • Az egy főre eső támogatás mértékét (a gyermekek utáni összes támogatás mértékét a családok összes tagjának létszámával osztva) tekintjük mérvadónak, ugyanis nyilvánvalóan a család egésze használja azt fel. Az így nyert egy főre eső támogatás mértéke a gyermekszám emelkedésével növekszik, de a forintértékben bekövetkező emelkedés nem igazán látványos (különösen nem négy vagy több gyermek esetén). Ennek egyik természetes oka az, hogy az ilyen támogatások a gyermek meghatározott életkoráig folyósíthatóak, ugyanakkor a gyermekek egy része régen kinőtt ebből az életkorból.
  • Az összes támogatásba a gyermekek utáni összegen kívül beleszámoltuk a munkaerő-piaci támogatásokat, valamint a helyieket (általában önkormányzatok által folyósított) is. Az így számolt támogatások mértéke - átlagos összértékben - a gyermekek számának növekedtével ugyancsak emelkedik. (A gyermekek utáni és az összes támogatás egy főre eső összegének különbsége adja a munkaerő-piaci és a helyi támogatások átlagos mértékét.)
  • A családok egy főre eső összes bevétele a munkajövedelmek, valamint az összes támogatás egy főre vetített átlagát jelenti. (Emellett feltüntettük a háztartástagokra vetített egy főre eső összegeket is. Az eltérés az egy családtagra vetített átlaghoz képest nem jelentős: az előző adatokból láttuk, hogy a szűk családon kívül a vizsgált háztartásokban elenyésző számban élnek mások.)

7. táblázat A háztartások jövedelemtípusainak átlagos mértéke (Ft/fő) a gyermekszám függvényében

Jövedelemtípusok 1-2 gyerek 3 gyerek 4 vagy több gyerek
Családi munkajövedelem/fô
13 480
10 107
8 703
Gyermek utáni összes támogatás/fô
2 632
4 213
5 088
Összes támogatás/fô
3 427
5 757
7 438
Összes családi bevétel/fô
15 777
13 644
12 818
Összes bevétel/fô (a háztartás egészében)
14 283
13 104
12 040

Az adatok összegzéséből kitűnik, hogy a családok egy főre eső összbevétele a gyermekszám emelkedésével nem csökken oly mértékben, mint a munkajövedelmek egy főre eső mértéke. Az egy-két gyermeket, illetve a négynél több gyermeket nevelő családok egy főre eső munkajövedelme közötti különbség mintegy 4700 Ft, az egy főre eső összbevétel közötti különbség csupán 1900 Ft körüli.

Az adatokhoz természetesen hozzátartozik az is, hogy az egy főre eső legmagasabb családi bevétel is nagyjából az egy főre eső hivatalos létminimum fele!

Mivel a szülők gazdasági aktivitási arányai jelentős mértékben eltérnek egymástól, és a gyermekszám emelkedésével arányosan csökken az aktív munkavállalók aránya (miközben a nők körében radikálisan megugrik a háztartási munkaerőpiacra visszavonulók aránya), ezért lényeges kérdés, hogyan függ az aktivitási típusoktól az egy főre eső jövedelmek nagysága.

  • A családban az egy főre jutó munkajövedelem egyértelműen akkor a legalacsonyabb, ha az apa és/vagy az anya munkanélküli. Ugyanakkor ebben az esetben az egy főre eső családi összbevétel átlagos értéke is közel azonos, egyúttal az egyéb apai és/vagy anyai aktivitási típusok esetéhez mérten a legalacsonyabb.
  • A gyermek utáni egy főre eső támogatás mértéke elsősorban az anyák aktivitási típusától függ (ez összefügg azzal, hogy elsősorban ők mennek gyesre stb.).
  • Az egy főre jutó családi összbevétel abban az esetben a legmagasabb (bár a létminimum értékénél még mindig jóval alacsonyabb), amikor az apa aktív dolgozó; ennél valamivel kisebb mértékben, ha az anya az aktív dolgozó.
  • A háztartási munkaerőpiacon elhelyezkedő anyák esetében az egy főre eső összbevétel mértéke az aktív keresők és a munkanélküliek között helyezkedik el.

8. táblázat A háztartások jövedelemtípusainak átlagos mértéke a szülők aktivitásának függvényében

Jövedelem-típusok
Apa
Anya
  Aktív Munka-nélküli Inaktív Aktív Munka-nélküli Inaktív
Családi munka-jövedelem/fô
15 856
7 964
10 601
14 594
8 733
11 045
Gyermek utáni összes támo-gatás/fô
3 734
5 189
4 345
3 453
2 862
5 509
Összes támo-gatás/fô
4 427
7 187
6 515
3 954
4 785
7 619
Összes bevétel/fô
19 399
12 672
13 058
18 092
11 494
15 030
Összes bevétel/fô (háztartás)
18 319
12 087
12 029
17 325
11 018
14 081

Összefoglalva:

  • Amennyiben egy család kettőnél több gyermeket nevel, úgy radikálisan csökken körükben az aktív dolgozók aránya, egyúttal növekszik az inaktívaké.
  • A gyermekszám az egy főre jutó családi összbevétel mértékét nem változtatja meg komoly mértékben, köszönhetően a gyermekek utáni és egyéb szociálpolitikai támogatásoknak.
  • A családok egy főre jutó összbevételét egyértelműen az aktív munkavállalás emeli, miközben az inaktivitás (a háztartási munkaerőpiacon való elhelyezkedés) nem emeli lényegesen a munkanélküliség állapotához képest.

Következésképp a magas gyermekszám nincs összefüggésben a család egy főre eső bevételének átlagos mértékével (mint azt egy igen gyakori előítélet hangoztatja), éppen ellenkezőleg: a családok egyértelműen a munkavállalásban érdekeltek. Alapvetően annak van pozitív hatása a gyermek továbbtanulásban megmutatkozó eredményességére, ha a szülőknek van munkájuk (nem munkanélküliek), és ellenkezőleg, a szülő munkanélkülisége negatív hatást fejt ki.

Ugyanis az aktív kereső lét az egyik forrása a szülők anyagi helyzetének, amelynek hatása közepesen erős (pozitív és negatív értelemben egyaránt). Az anyagi helyzethez szorosan hozzátartozik, hogy azon családokban, ahol a gyermek bejut érettségit adó képzésbe, az egy főre eső átlagos bevétel éppúgy alatta van a létminimumnak, mint az ellenkező esetben.

Ezen a ponton érdemes visszatérni ahhoz a kérdéshez, hogyan függ össze a szülők aktivitása, a gyermekszám és a jövedelem azzal, hogy milyen továbbtanulási eredményt ér el a gyermek.

Gazdasági és iskolai eredményesség

Elsőként idézzük fel azt az adatot, amely szerint az eredményes iskolákban tanuló gyerekek családjában jóval gyakoribb a három gyermek. Tudjuk, hogy a három gyermeket nevelő családkategóriában az aktív dolgozó apák aránya közel 30%, az aktív dolgozó anyáké 14% körüli. Azt is láttuk, hogy a gyermekszám nem befolyásolta komoly mértékben az egy főre jutó összjövedelmek átlagos mértékét. Áttekintettük, hogy az aktív munkavállalás emeli meg leginkább a családok egy főre jutó bevételét, miközben az aktív munkavállalók elsősorban az 1-2 gyermeket nevelő családokban találhatók. Egyértelmű tehát, hogy a családok ebben érdekeltek.

Az elmondottak birtokában lényeges igazán a 9. táblázat adatsora, amely a kétféle iskolai kategóriába tartozó gyermekek szüleinek gazdasági aktivitását tünteti fel.

9. táblázat A szülők gazdasági aktivitása iskolai eredménykategóriánként (százalékban)

Gazdasági aktivitás
Eredménytelen
Eredményes
Apa
Anya
Apa
Anya
Aktív dolgozó
22,6
8,2
35,6
21,4
Munkanélküli
50,5
26,5
36,7
23,5
Inaktív
26,9
65,3
27,8
55,1
  • Az eredményes, illetve az eredménytelen iskolákban tanuló gyerekek szülei közül az apák inaktivitási aránya nem függ az eredménykategóriától, az anyáké is kevéssé.
  • Lényeges változó viszont, hogy a szülő aktív dolgozó-e, avagy munkanélküli. Az eredményes iskolákban tanulók apái közel másfélszer nagyobb arányban aktív keresők, míg az anyák között ez az aránykülönbség közel háromszoros.
  • A munka nélküli apák elsősorban azokban a családokban élnek, ahol a gyermek eredménytelen iskolába jár.

10. táblázat A háztartások jövedelemtípusainak átlagos mértéke iskolai eredménykategóriánként

Jövedelemtípusok
Eredménytelen
Eredményes
Családi jövedelem/fô
9 378
13 110
Gyermek utáni összes támogatás/fô
4 455
4 582
Összes támogatás/fô
6 214
6 281
Összes bevétel/fô
12 752
16 552
Összes bevétel/fô (háztartás)
12 020
15 564

A 10. táblázat adatai alapján világos, hogy az aktív keresők magasabb aránya az eredményesebb iskolák esetén jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az itt tanulók családjának magasabb az egy főre eső összbevétele.

Mivel az egy főre jutó családi összjövedelem mértékét alapvetően nem a gyermekszám határozza meg, hanem az aktív keresők aránya (miközben az aktivitási arány emelkedésében érdekeltek a családok), és egyúttal az eredménytelen iskolákban tanulók szülei körében a munkanélküliek száma magasabb (elsősorban az egyébként is aktív kereső férfiak körében), ebből egyenesen következik, hogy az eredménytelen, illetve eredményes iskolákban tanulók szülei körében nem a családi stratégiák eltérőek, hanem feltehetően a hozzáférhető munkaalkalmak száma.

A kétféle eredményességet produkáló iskolákban tanuló roma diákok szülei nincsenek azonos munkaerő-piaci helyzetben; az iskolai eredményesség/eredménytelenség együtt jár a szülők számára adódó több/kevesebb munkaalkalommal.

Bár az eredményes iskolákban tanulók infrastrukturális szempontból jobb körülmények között élnek az eredménytelen iskolákban tanuló társaiknál, mindkét csoport alapvetően rossz körülmények között él.

Az aktív kereső lét és az anyagi helyzet hatásainak különbsége - nevezetesen, hogy az aktivitás hatása jóval erősebb, mint a jobb anyagi helyzeté - arra hívja fel a figyelmet, hogy ha egy szülőnek van munkája, ez olyan nem anyagi hatással is jár (pl. a család tartása, szociálpszichológiai tartalékai stb.), amely önmagában növeli a gyermek továbbtanulási esélyét.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.