2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 június

Iskola-szülő konfliktus kezelése külső segítséggel

2009. június 17.

A tanulmány az iskola és a szülők között kialakult konkrét, konfliktus megoldását leíró esettanulmányon keresztül mutatja meg, hogy miként lehet kezelni az iskola és a szülők viszonyában feszültséget okozó problémát. A szerző betekintést enged a konfliktuskezelés módszereibe, s kísérletet tesz olyan elméleti következtetések levonására is, amelyek segíthetik a felkészülést erre a sokszor nagy felelősséggel járó feladatra.

Domschitz Mátyás

Iskola–szülő konfliktus kezelése külső segítséggel

1999 őszén felkértek a Velencei Általános Iskolában egy – az iskola és a szülők között kialakult – vitás helyzet, konfliktus megvitatásához külső segítőnek, facilitátornak.

A konfliktusokról alkotott képzeteink leginkább a rosszul kezelt, elmérgesedett ellentétek képeiből állnak, ahol már harag, indulat, meg nem értés munkál, s a konfliktusok kezelése is csak a békítés, nyugtatgatás hangulatát tükrözheti.

Ebben a felkérésben ilyen nem volt. Azért is választottam ezt a jól kezelt konfliktusról szóló történetet, mert azt mutatja, hogy „konfliktusok nélkül” is lehet konfliktusokat kezelni. A történet pozitív, amely; a velencei polgárokról szól, igazgatóról, polgármesterről, önkormányzatról, szülőkről és pedagógusokról, akik időben elkezdték kezelni nézeteltérésüket. A facilitátor meghívásának ténye is mutatja a szereplők konfliktuskezelési hajlandóságát.

A vitás helyzet lényege az volt, hogy a Velencei Általános Iskola két helyszínen van, egymástól gyalogosan mintegy 40 percnyi távolságra.

A „falusi, zöld” iskolarészből, ahol 1.-től 6. osztályig járnak a falubeli gyerekek, a pedagógusok szeretnék áttenni a felsősöket a másik, az ún.„Újtelepi” iskolarészbe.

A konfliktusos helyzet jellemzői1

A konfliktusban álló felek egymástól kölcsönösen függő kapcsolatban állnak. Az egyik cselekedete befolyásolja a másik helyzetét és fordítva.
A felek úgy vélik, hogy egymást kölcsönösen kizáró célokat szeretnének megvalósítani.
A pedagógusok jobban tudnák saját oktatómunkájukat szervezni, s kevesebbet kellene ingázniuk.
A szülők viszont féltik a gyerekeket, mert a „túloldali” iskolarész a 70-es út túloldalán van, s biztonságosabbnak tartják, ha gyerekeik itt maradnak.

Előtörténet

1979-ben öt település, Kápolnásnyék, Velence, Nadap, Sukoró és Pettend, valamint Fejér megye tanácsa létrehozott egy közös iskolát, amely a kor szellemének megfelelően nagy iskola volt, sok gyerek oktatására, nevelésére alkalmas intézmény uszodával, korszerű berendezésekkel. A rendszerváltással párhuzamosan a települések szétváltak, s a kápolnásnyéki önkormányzat tulajdonába került közös iskola hamarosan konfliktusok forrásává vált. Velencei megfogalmazásban 1989-től 1993-ig a nyéki önkormányzat nem engedett betekintést az iskola életébe, ugyanakkor emelkedtek a gyerekek után fizetendő támogatások.

A Velencei Általános Iskola alapításának „hőskora”2

1993-ban a nagyközségek szétválásával Velence iskola nélkül maradt. Az öt település által fenntartott Velencei Általános Iskola Kápolnásnyék közigazgatási területére került a településhatár vonalának átrajzolásával. Az akkori velencei önkormányzat úgy döntött, hogy iskolát alapít. Még ebben az évben két tanterem az Újtelepen, kettő pedig a faluban a régi református iskola épületében, egy helyiség a kastélyban, öt osztály a nyugdíjasklubban állt rendelkezésre. Első és második osztály mindkét településrészen volt, a harmadik osztályt a Kastélyban helyezték el.

Igen szerény körülmények között, de nagy lelkesedéssel kezdték az iskolaalapítást. A tantermekben kopott iskolabútorok mellett egy-egy televízió képviselte a technikát. Működésükre az első időben a családias légkör volt a jellemző. A kis létszám és egy nagyon erős élni akarás tartotta össze a kis csapatot. A nyár szervezőmunkával telt el. Újtelepen az iskola szomszédságában ebédlőt alakított ki az önkormányzat, éthordó edényeket vásárolt, hogy a melegítő konyhát rendeltetésszerűen használhassák. A faluban az ÉDOSZ üdülőben ebédeltek a gyerekek, a konyhából kisugárzó meleg volt a fűtés, az ABC-ből hozott nyersanyagból készült a tízórai. A faluszerkezet adta elvárás szerint mindkét településrész gyerekei lakóhelyükhöz közel helyezkedtek el, az alsó tagozatban különösen fontos volt ez a szempont.

Döntés született az új iskola építéséről. Az átadáskor egy tornateremnek és négy tanteremnek örülhettek 1994. augusztus 20-án. Már a tanévnyitó idejére szűk lett az iskola, mert jelentkezett egy osztály a régi (kápolnásnyéki) iskolából, hogy itt kívánják folytatni tanulmányaikat. Két hét alatt elkészült a tetőtérben két kis tanterem, azaz foglalkoztató, ahol egyelőre minden gyereket el tudtak helyezni. A két településrész között iskolabuszjáratot kellett működtetni, az osztály ingázott. Az úszásoktatást a KÖFÉM-uszodában tartották. Ebben az évben a zeneiskola fejlesztése is beindult, furulya- és zongoraoktatás indult a Herman László Zeneiskola kihelyezett tagozataként. Ígéretet kaptak egy helyi vállalkozótól, hogy az általa működtetett fittness center úszómedencéjét három évig térítésmenetesen használhatja oktatás céljára az iskola. Vállalták az integrált oktatást, mozgássérült gyerekeket is befogadtak, s részmunkaidőben gyógypedagógust foglalkoztattak a gyerekek fejlesztéséhez.

A tanulócsoportok növekedése újabb tantermeket igényelt. Alapos egyeztetéssorozat után a Fejér Megyei Ifjúsági Alapítványtól az önkormányzat huszonöt évre bérbe vette a volt KISZ-tábor oktatási épületét és tornatermét. 1995 őszén az önkormányzat négy tantermet alakított ki. 1996 őszén a régi KISZ-tábor volt játéktermének felosztásával újabb négy osztályterem jött létre. A tanulócsoportok fejlődésével tovább kellett folytatni az építkezést. Az 1998/99-es tanévre a faluban egy, Újtelepen további két tanteremre volt szükség. Az 1999/2000-es tanévre a tanterembővítést be tudták fejezni, a faluban elkészült egy tetőtéri foglalkoztató, s Újtelepen is elkészítettek két termet. Mindkét iskolarészben van tornaterem, melyeket nyitott módon üzemeltetnek, azaz az óvodásoktól a felnőttekig minden velencei lakos használhatja azokat.

Az iskola társadalmi megítélése jó, ezt a lakosok sok adománnyal és a rendezvények magas látogatottságával is érzékeltetik. A falu elfogadja az iskolát, „ide mindig bizalommal fordulhatnak” – mondja az iskola igazgatónője.

A települési önkormányzat és a szülők közössége komolyan vette az iskolaépítő szándékot, s ez összecsengett a pedagógusok motívumaival. Iskolatáborok, országjáró kirándulások, színház- és hangversenybérletek szervezése tette mozgalmassá az iskola életét. Eredményeiket a tanulók tanulmányi versenyeken elért sikerei is mutatják, de a végzett nyolcadikosok továbbtanulása is dicséri a pedagógiai munkát.

Nemcsak a faluban dolgoznak, hanem ott is élnek az iskola pedagógusai. Aktív részesei a faluszépítő munkának, a vendégváró nyári rendezvénysorozatnak.

A konfliktus kirobbanásának az az oka, hogy a pedagógusok a felső tagozatok teljes áthelyezését szeretnék. Ettől kevesebb ingázást remélnek, és azt, hogy az osztályfőnökök mindig az osztályuk mellett lehetnek. Hatékonyabb oktatásszervezést és ismeretátadást szeretnének ezzel megvalósítani. Ehhez az újtelepi iskolarészben ki kell alakítani két tantermet, erre az önkormányzati költségvetésben terveznek pénzt.

A szülők a jelenlegi helyzet fenntartását akarják, mert szerintük az ötödikes, hatodikos gyerekek „kicsik még” ahhoz, hogy a messzi iskolába járjanak. Nem kell átmenniük a forgalmas 70-es úton (igaz, van aluljáró, de azért mégiscsak biztosabb, ha a közelben vannak a gyerekek). A gyerekek nagy érzelmi és fizikai biztonságban vannak a falusi iskolában. Néhány szülő megfogalmazta, hogy akkor jobb a kápolnásnyéki iskolába járatni a gyerekeket, mert az közelebb van, s nem kell a forgalmas 70-es úton átmenni. Ha marad a jelenlegi megosztott helyzet, akkor a „zöld” és az újtelepi iskolarészben is ki kell alakítani a földrajz, a fizika, a biológia, a technika oktatásának feltételrendszerét. Az önkormányzati költségvetés tervezésekor ezt kell figyelembe venni.

A konfliktuskezelés keretei

Ki a facilitátor?

A facilitátornak az a dolga, hogy segítse a konfliktusban álló feleket abban, hogy racionális kommunikáció során megértsék egymás nézeteit, s ennek következtében közösen alakítsák ki további nézeteiket és – ha lehetséges – közösen döntsenek. A facilitátor a konfliktuskezelő metaszinten van a konfliktusban álló felekhez képest.

Helyzetének megvilágításához felhasználhatjuk a nyelvi fokok elméletét, melyet Carnap3 és Tarski fejlesztett ki. Eszerint különbséget teszünk tárgynyelv és metanyelv között.

  • Tárgynyelven a tárgyakról teszünk kijelentéseket, ez az elsőrendű nyelv; a konfliktusban, kommunikációban álló felek ezen a nyelven kommunikálnak.
  • A tárgynyelvről tett kijelentések a másodrendű, a tárgynyelvhez képest metanyelven tehetők. A vitában álló felek javasolt konfliktuskezelői, vitabeli kereteit a facilitátor képviseli, neki nem az első nyelv tárgyaihoz, a felek érveihez, hanem nyelvükhöz van viszonya.

A felek egymás érveire reflektálnak vita közben, miközben a facilitátor a beszélgető felek nyelvére koncentrálva, a felek nyelvéhez képest a metanyelvre figyelve, a racionális demokratikus diskurzus feltételrendszerére ügyel. Akkor avatkozik be, ha a racionális demokratikus diskurzus ezt igényli. Nem avatkozik azonban be az első nyelven, mert nem dolga, hogy részt vegyen a vitában.

A facilitátori és a tanácsadói szerep gyakran nehezen választható szét, az utóbbi tanácsaival az első nyelvi szinten is beavatkozik, de talán egy perccel később már a felek vitáját vezetve a második, a metanyelvi szintre koncentrál. Néha az alábbi szerződést ajánlom az engem megbízó csoportnak.

A résztvevők racionális diskurzusa a témáról az első tárgynyelven. E diskurzus döntési centruma nincs a facilitátor, tanácsadó kompetenciájában, de tanácsaival néha beavatkozhat az első szintű témába a tárgynyelven. Ezért van az átfedés a két halmaz között. A facilitátor a második nyelvre reflektál, a vita medrét képviseli a hatékony racionális diskurzus érdekében. E második, metanyelvről folyó diskurzus döntési centruma nincs a támogatott csoport kompetenciájában. Elvárásaival azonban beavatkozhat a második szintű nyelven a vita kereteibe, ezért is van átfedés a két halmaz között.

A problémákat az okozhatja, hogy nem lehet egyszerre tárgynyelvi és metanyelvi szinten is kommunikálni, mert az ellentmondásokat, antinómiákat okoz.

Watzlawick4 a következő példát hozza erre. „Egy kis faluban él egy borbély, aki minden olyan férfit borotvál, akik nem maguk borotválkoznak. Meg kell mármost állapítanunk, hogy a falu lakóinak ez a felosztása önmagukat borotválókra és önmagukat nem borotválókra egyrészt kimerítő felosztás, másrészt viszont egyenesen paradoxonhoz vezet bennünket, ha megpróbáljuk magát a borbélyt az egyik vagy másik csoportba besorolni. És az egzakt dedukció bebizonyítja, hogy nem lehetséges ilyen borbély, nem érezzük magunkat mégsem meggyőzve és azt kérdezzük: miért nem?”

A facilitátor helye ezért a vita kereteinél van s nem a vitában. Ha a vitába sodródik, a tárgynyelvi szintre „süllyed”, elveszíti a kereteket kontrolláló pozícióját, elveszíti a facilitátor szerepét. A konfliktuskezelésről, a facilitátor dolgáról, e második szintű nyelven beszélhetünk. Mit mondhatunk a facilitátor dolgáról ezen a második szintű nyelven?

Társadalmi problémamegoldási, döntési folyamattal állunk szemben, amelyben a közösséget érintő döntést folyamatként értelmezhetjük. A facilitátor dolga, hogy segítse a társadalmi döntési folyamatot.

 

Társadalmi döntési folyamat5

1. A probléma észlelése

Esetünkben a problémát a pedagógusok észlelték. A felsős tanárok, akik mindkét helyen tanítanak, sokszor átélték, hogy sehol sincsenek igazán, az osztályfőnökök nincsenek a gyerekeik mellett, amikor a másik iskolarészben tanítanak. A vágyott állapot egy „normális iskola” lenne, amely egy épületben van. A szülők részéről a vitában felmerült két iskola építésének lehetősége, de ezt a gyerekek várható létszáma nem tenné lehetővé, a támogatások nem tudnának eltartani két iskolát, két tantestületet. A pedagógusok legalább a „normális felső” vágyott modelljében gondolkodtak, amelyben ki lehet alakítani a felsőre jellemző oktatás személyi és tárgyi feltételeit, szemben a jelenlegi szétszórt állapottal.

2–3. A probléma és az alternatív javaslatok megfogalmazása

A pedagógusok a problémával párhuzamosan megfogalmazták a maguk javaslatát, miszerint a felső tagozat költözzön át az újtelepi iskolába. A polgármester azt mondta az iskola igazgatójának és a tantestületnek, hogy ezt a döntést csak akkor vállalja, ha a szülők elfogadják. Kiderült, hogy a szülők nagy része a jelenlegi állapotot szeretné megtartani. Ezzel vált alternatívvá a helyzet.

Sokszor ez még kevés a valódi alternatívává éréshez, mert amíg a polgárok nem fogalmazzák meg a nyilvánosság keretei között a maguk nézőpontját, addig az elkenhető, sok alternatíva elveszhet így már a döntés-előkészítési folyamatban. Itt a döntés-előkészítésben továbbmentek, nyilvános fórumot szerveztek az alternatívák kimondásához, megvitatásához.

4. Az alternatív megoldások következményeinek vizsgálata

Két vitán nagy faliívre felrajzoltuk, felírtuk az alternatív javaslatok mellett és ellen szóló addig megismert érveket.

5. Értékelési szempontok meghatározása

Spontán módon, nem tudatosan alakult ki az iskolavezetésben és a tanárokban az értékelési szempont. Elhatározták, hogy elmondják a pedagógiai fejlesztéssel kapcsolatos érveiket a felső tagozat költözése mellett, igyekeznek meggyőzni a szülőket, de ha a szülők nem fogadják el, és a jelenlegi állapotot akarják, akkor az marad.

Az értékelési szempontnál az „az lesz, amit a szülők el tudnak fogadni” vált a tanárokban is dominánssá, és az iskola mint szolgáltató intézmény szerint fogalmazták meg a maguk pozícióját: elmondani az érveiket és elfogadni a „megrendelő” kívánságát. Megtehették ezt azért is, mert a tanárok is magukénak érzik azokat az értékeket, amelyeket a szülők nagyra tartanak a jelenlegi felállásban, és ezek között a keretek között is tudnak fejleszteni, bár nehezebben.

6. Alternatívák rangsorolása

A rangsorolás a szülői vélemények megoszlása alapján történt, domináns volt a jelenlegi állapot fenntartása mellett érvelő szülői vélemény, és be kellett kalkulálni azok véleményét is, akik a falusi beszélgetésekben elmondták, hogy elviszik a gyereküket az iskolából, ha átviszik a felsőt Újtelepre.

7. Kielégítő a megoldás? – kérdésre adott válasz

A végső döntés még hátra van, az látszik valószínűnek, hogy a szülői véleményt elfogadják a tanárok is, és marad a jelenlegi helyzet.6

A vitában több szülői felajánlás is született, miszerint a pedagógusok utaztatását akár szülői segítséggel is meg fogják könnyíteni (például vesznek egy Trabantot vagy kis Polskit az iskolának, hogy azzal ingázzanak a tanárok), jelenleg a szülői munkaközösség várja az iskola kérését.

Társadalmi részvétel a döntéshozatalban7

A facilitátori szerep mögött a társadalmi részvételről szóló felfogások állnak. Mit mondhatunk a társadalmi részvételről, amelynek elvei fontos alapok a facilitátori tevékenység létrejöttében?

Tézisek

Nincs olyan fél, aki (egyedül, kizárólagosan) igazolni tudná erkölcsi elveit, ezért minden félnek racionális dialógusba kell bocsátkoznia arról, hogy milyen elvek és etikai normák érvényesek mindannyiunkra nézve. A történetben szereplő konfliktusban a vita elején mindegyik fél meg volt győződve a maga igazáról. Akik részt vettek a vitán, azoknak módjuk volt elbizonytalanodni saját nézeteik felől. Aki ott volt és átélte ezt, az megértette, hogy az elbizonytalanodás azt jelezte, kezdték elfogadni egymás érveit. Ami kezdetben pedagógus kontra szülők vitája volt, a vita végére a gyerekek, szülők, pedagógusok kétféle fejlődési iránnyá, változott, és mindegyiknek voltak előnyei és hátrányai.

  1. A racionális dialógus kinyilvánított elvekre épül. Az etika így az érvektől fog függeni és az, hogy mi a „jó” (azaz mik a közösen elfogadott értékek), magában a vitában dől el. A vita etikájáról nem folyt diskurzus, de értékek megfogalmazódtak, illetve a diskurzus során érthetővé vált kétféle össze nem mérhető érték, a gyerekek érzelmi és fizikai biztonsága a szülők által megfogalmazottan és a gyerekek kimeneti tudása a nyolcadik osztály elvégzése után, amelyet inkább a pedagógusok által megfogalmazott alternatíva tartalmazott.
  2. Etikus döntés az, amelyet minden érintett fél racionálisan el tud fogadni. A vita végére (melyben a szülői akaratot fogadta el az iskola vezetése) az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szülők által kívánt biztonság értéke mellett ebben a helyzetben kell érvényesíteni azokat az értékeket, melyek a gyerekek hatékonyabb oktatásában rejlenek.

Nem mindenki gondolja azt, hogy a társadalmi részvétel hasznos. A társadalmi részvétel mellett és ellene is felsorakoztathatók érvek.

Érvek a közvetlen társadalmi részvétel8 mellett

  • Etikai: A döntési folyamat maga és eredménye legitimebb.
  • Politikai: A civil társadalom és a felelős állampolgári magatartás kialakulását segíti.
  • Technikai: A konfliktusok kezelése könnyebb, hosszabb távon hatékonyabb.

Érvek a közvetlen társadalmi részvétel ellen

  • Etikai: Nem biztosítható minden érintett részvétele, főleg a hangosak és erősek fogják a döntéseket befolyásolni.
  • Politikai: Aláássa a reprezentatív demokrácia intézményeinek hitelét.
  • Technikai: Konfliktusokhoz, patthelyzet kialakulásához vezethet, idő- és pénzigényes, rövid távon nem hatékony.

A társadalmi részvétel eszméjében fontos elem a polgárok racionális diskurzusa.

Mi tekinthető racionális érvnek?

Ebben Jürgen Habermas „kommunikatív racionalitás” 9 elméletét használom, mely szerint a kölcsönös megértésre törekvő felek érveléseik során háromfajta kijelentéssel és ezeknek megfelelő érvényességi igényekkel léphetnek fel. Érvényesnek fogadunk el egy állítást vagy kommunikációs aktust, ha igaznak, hitelesnek, helyesnek tartjuk.

„... a társadalmi cselekvés eszményített vagy tiszta »esetei« segítségével (...) leírhatók és racionalitásfokuk alapján megítélhetők a szociális interakciók. (...) Abból indulok ki, milyen szempontok alapján lehet kétségbe vonni egy kölcsönös megértésre irányuló beszédaktust. Egy beszélő megnyilatkozásával kapcsolatos racionálisan motivált igen/nem állásfoglalások különböző lehetőségei vezérfonalául szolgálnak a nézetegyeztetés révén összehangolt cselekvések elemzésének.

Egy beszédaktus alapvetően három szempontból vonható kétségbe, azaz utasítható vissza »érvénytelenként«.

  1. Az igazság szempontjából, melyet a beszélő megnyilatkozásával igényel egy állítása (illetve egy állítása létező tartalmának feltételezése) számára;
  2. a hitelesség szempontjából, melyet a beszélő szándéka kinyilvánításával kapcsolatban igényel, végül
  3. a helyesség szempontjából, melyet a beszélő egy adott normatív kontextusra hivatkozva (illetve közvetve magával a kontextussal kapcsolatban) igényel.

A kommunikatív cselekvések alapvetően e három szempont egyike alapján vonhatók kétségbe, azaz utasíthatók vissza tévesként, hiteltelenként vagy helytelenként. (...) Az itt bemutatott beszédaktusokhoz köthetők a beszélők által elfoglalt alapbeállítódások:

  • Objektiváló beállítottság, melynek során egy semleges megfigyelő viszonyul valamihez, ami az objektív világban megy végbe.
  • Expresszív beállítódás, melynek során egy önmagát ábrázoló szubjektum közönség előtt feltár valamit saját bensőjéből, melyhez privilegizáltan fér hozzá.
  • A normakonform beállítódásban egy szociális világhoz tartozó személy eleget tesz vonatkoztatási csoportja általánosított viselkedési elvárásainak.

E három alapvető koncepciónak mindig megfelel a »világ« egy bizonyos koncepciója. A tények, a szubjektum és a normatív világ.”

A facilitátori munkában arra figyelek, hogy a diskurzusban bármelyik beszédaktusra jellemző tartalom megjelenhet és megjelenhessen, s ezek a maguk érvényességi igényei szerint legyenek vitathatók. Ne vitassunk objektív külső tárgyilagos mércével énközlést, akkor tartsunk helyesnek egy normát, ha megegyeztünk benne, akkor tartsunk igaznak egy állítást, ha igazságfeltételeit vizsgáltuk stb.

  • A tényekről szóló állításokat azok igazságkritériumaival vitassuk.
  • A szabályokról folytatott diskurzusban a szabályok közös vitatásával és elfogadtatásával segítsük elő a normák kialakítását.
  • A diskurzusban részt vevő személyek belső szubjektív állításainak mércéje csakis a személyek hitelessége lehet, ehhez nem viszonyulhatunk objektíven, nem vizsgálhatjuk tényként, nem folytathatunk róla értékelő vitát, csak annyit tehetünk, hogy kinyilvánítjuk, elhisszük-e, amit a belső világáról mondott az illető.
A társadalmi részvétel különböző fokai
  • Az érintettek tájékoztatása
  • Az érintettek véleményének kikérése
  • Az érintettektől javaslatok kérése
  • Közös döntéshozatal

A leírt eset szinte a közös döntésig ment el, bár a döntés joga az iskola vezetését és a fenntartó önkormányzatot illeti, de ez esetben az a valószínű, hogy a szülői akarat szerinti döntést hozza meg az önkormányzat.

A társadalmi részvétel többféle módja

Módszerek az érintettek tájékoztatására

  • Levélben elküldött írásos anyagok (ismertetők, hírlevelek, plakátok, szórólapok), médiaközlemények, sajtótájékoztatók, előadások, lakossági fórumok, nyílt napok, tájékoztató irodák, kiállítások, interneten keresztül történő tájékoztatás.

Esetünkben a szülői fórum, iskolai nyílt nap módszerével éltek az iskola vezetői.

Módszerek az érintettek véleményének megismerésére

  • Fókuszcsoportok. Kérdőíves felmérések. Személyes, telefonos interjúk. Médiához érkezett levelek és telefonhívások rögzítése, interneten keresztül történő adatgyűjtés.

A kétoldalú kommunikáció módszerei

  • Munkaértekezletek. Közmeghallgatások. Társadalmi bizottságok működtetése. Forró drót, döntési konferencia. Interneten szervezett viták.

Itt a szülők közvetlen részvételével és külső segítséggel, kiscsoportos munkával előkészített csoportmunkával dolgoztunk az első fórum első részében, majd ezután a kiscsoportok képviselői elmondták a csoport véleményét. A kiscsoportos munka hatékony, ha a résztvevők sokféle véleményét kell megismerni, mert ebben a kommunikációban mindannyian ismerősek vagyunk, könnyebben elmondjuk a véleményünket. Kiscsoportban inkább a felelős énünknél, véleményünknél vagyunk, s kevesebb zavaró csoportdinamikai elemmel kell számolni. Először meglepődtek a szülők és a rendező pedagógusok a kiscsoportos felállástól, aztán egy percnyi zavart csend után elindult a kiscsoportokban a munka, a duruzsolás, ahogy az asztaltársaságok megbeszélték s összegyűjtötték a véleményeket. A duruzsolás, zümmögés miatt nevezik ezt a módszert „méhkas” módszernek.

Konfliktusforrások

Fontos figyelembe venni, hogy milyen típusú konfliktussal van dolgunk, mik lehetnek a forrásai.

Információ hiányából eredő konfliktusok
  • Információhiány, félreinformáltság, az információk eltérő értelmezése, a bizalom hiánya az egyes információkban, különböző nézőpontok a lényeges információkat illetően, az információk eltérő felhasználása az ítéletalkotásban.
  • A velencei esetben a vitában egyszer volt észlelhető ilyen vonulat. A szülők nem ismerték eléggé az alternatív helyszínt, sem az ottani biztonsági feltételeket. Ezen a tantestület úgy próbált segíteni, hogy sok iskolai rendezvényt oda szervezett, hogy a szülők és a gyerekek ismerkedjenek a helyszínnel.
  • A vita során egy-egy szülő megfogalmazta abbéli gyanúját, hogy a költöztetéssel az önkormányzat spórolni akar, talán nincs az iskola fejlesztésére pénze, ezért leépítésen gondolkodik. Ezt a jelen lévő polgármester tisztázta azzal, hogy bejelentette, van a fejlesztésre pénz, az a kérdés, melyik alternatívára költsék, ezért van a vita.
  • Felmerült a szülők részéről a két iskola fenntartása, s egy szülő azt fogalmazta meg, hogy nem lehet pénzkérdés az iskola. Ha kettő kell, akkor legyen kettő. Ez a szülő, mint kiderült, nem ismerte a demográfiai adatokat, melyek szerint nincs annyi gyerek, hogy érdemes lenne két iskolát fenntartani.
A viszonyrendszer konfliktusai
  • Erős negatív érzelmek, félreértések, sztereotípiák, ismétlődő negatív magatartás, rossz hatásfokú kommunikáció.

Nem tudok a példában ilyen konfliktusról. Mindig készülök azonban arra, hogy előfordulhat, ha valakiben elindul az ellenséget látó és kiáltó indulat, és akkor már nehéz racionálisan kommunikálni. Az ilyen helyzetek szinte mindig nagycsoportos vitában keletkeznek, régi rossz mintákra utalnak, amikor fenn a pulpituson ültek a döntést hozók, s ellenük kellett kiabálni. Ezért, ha tehetem, kiscsoportos ülésrendben rendeztetem be a termet, hogy a kérdések felemlítése után először kiscsoportos kommunikációs helyzet alakuljon ki. A kiscsoportban még nem tűnik el a kommunikáció egyéni felelőssége, nagycsoportban már nehezebb a racionális felelős mérlegelés légkörét fenntartani. Itt is ezt tettük. Felmutattuk az alternatívákat, s megkértük a kis asztaltársaságokat, hogy minél több véleményt gyűjtsenek össze, amelyeket majd egy képviselőjük ismertet a többiek számára.

A vita során egyszer indult a beszélgetés ilyen irányba, amikor az egyik gyanakvó szülő az önkormányzati költségvetésről, az oktatásra szánt kevés pénzről indított volna élesedő, ellenségesedő hangnemű vitát a polgármesterrel szemben. Ezt a vitát leállítottam, mondván, hogy ez egy másik vita, amely arról szól, hogy van pénz, de mire költsük.

Strukturális konfliktusok
  • Eltérő helyzetek, eltérő szerepek, felelősség, a földrajzi helyzet eltérései, egyenlőtlen hatalom, hatáskör, a javak egyenlőtlen birtoklása.

A példában a szereplők eltérő helyzete szerint más lehet a vágyott jövőkép.

Szülők

  • A gyermeküket a falusi iskolába járató szülők a biztonságigényüket fogalmazták meg. Főleg alsós gyerekek szülei voltak, a gyerek féltése közeli élmény számukra. Megértették viszont, hogy a későbbi továbbtanulás szempontjából a tanárok hatékonyabb ismeretközlő munkája is fontos lehet.
  • Volt olyan kápolnásnyéki szülő, aki a kápolnyásnyéki iskolából hozta át a három gyerekét az itteni pedagógiai munka miatt. Emiatt ő is, a gyerekei is többet utaznak, de úgy vélte az itteni légkörért megéri.
  • A jelen volt és nem volt jelen egy kicsit megkülönbözteti a szülőket. A jelen volt szülők kénytelek voltak azzal a fenyegetéssel számolni, hogy vannak bizalmatlan szülők, akik az „úgyis az lesz, amit ők – az önkormányzat – akarnak” gondolattól vezérelve nem vettek részt a döntési folyamatban, de elvinnék gyereküket, ha változna a helyzet.
Ingázó felsős tanárok
  • Érdekükben áll az ingázás megszüntetése, és ők azok, akik osztályfőnökként a távollét miatt nehezebben látják el feladataikat.

Alsós „zöld iskolai” tanárok

  • Nekik a zsúfoltság csökkenése állna érdekükben, de a gyerekek szeretete miatt annak is örülnek, ha tovább maradnak a jelenlegi helyen. Ha a fejlesztési pénz az újtelepi iskolába megy két tanterem építésére, kevesebb jut a „zöld” iskolarésznek az oktatás fejlesztésére.

Igazgató

  • Önkormányzati képviselő, velencei, a faluban él, átérzi a szülői szándékokat is. A vitában nyitott maradt mindkét alternatíva irányában, megérti az alsósok szíve szerint a gyerekek helyben tartásának értékét, de pedagógusként érti a felsős tanárok költöztetési szándékaiban rejlő racionalitást. Neki az a jó, ami a közösségnek jó, és az, ha a szülő-tanár vita nem terheli meg nagyon az intézményt.

Diákok

  • Az igazgató készített egy felmérést a diákok körében arról, hogy mi a véleményük az alternatívákról. Az újtelepi iskolarészbe járó felsős diákok jól érzik magukat ott. Nekik személyes tapasztalataik vannak az újtelepi iskolarészből. Nem bánják, hogy nincsenek annyira szem előtt, mint ahogy bánják ezt osztályfőnökeik. A „zöld” iskolarészbe járó gyerekek véleménye megosztott volt, nekik nincs személyes tapasztalatuk, valószínű, hat rájuk szüleik és diáktársaik véleménye.

Polgármester, önkormányzat

  • A polgármester helyzete hasonló az igazgatóéhoz, azzal a különbséggel, hogy örökölte az előtörténetből az iskola kálváriájának emlékét. Az iskolai konfliktus demokratikus kezelésében érdekelt, neki az a jó, ami a szülőknek, s érzékeli a párbeszéd alakulásában rejlő erősödő demokratikus értékek hasznát. Az önkormányzat döntését készíti elő, s él a társadalmi részvétel összes lehetséges előnyével, az etikai, a politikai, a technikai előnyökkel. A döntési folyamattal, annak eredményével az önkormányzat maga is legitimebbé válik, s a döntést könnyebb lesz végrehajtani, hiszen benne van az érintettek véleménye. A konfliktusok kezelése is könnyebb és hosszabb távon hatékonyabb így. Mindezzel a civil társadalom és a felelős állampolgári magatartás kialakulását segíti.
Értékkonfliktusok

Eltérő értékrendek (jó, rossz, igazságosság stb.), eltérő világnézetek

  • Az érzelmi biztonság, a „szív pedagógiája” fontos pedagógiai hajtóerő, egészségesebbek, erősebbek, kiegyensúlyozottabbak az ilyen miliőben növekvő gyerekek. Ez volt az egyik megjelenő érték, amelyen elgondolkodva a pedagógusok elbizonytalanodtak, s ez annak a jele, hogy megértették a másik, a szülői oldal érveit, sőt pedagógiáját.
  • A szív pedagógiájának az alsó tagozatos kisgyerekeknél kiemelt szerepe van (a szülők megfogalmazásában a felsőben is), a nyolcadik osztályhoz közeledve reális alternatívája a „tudás, az ismeretátadás pedagógiája”, mert a további tanuláshoz kellenek az ismeretek. A pedagógusok által képviselt hatékonyabb oktatás koncepcióját megismerve sok szülő elbizonytalanodott, mert észrevette, hogy ebben az alternatívában is a gyerekek érdeke fogalmazódik meg.
  • Így lett igazi a döntési helyzet, így lett minden jelenlévő számára világos a két alternatíva, melyek mindegyike értéket, a másikkal szemben alternatív értéket képviselt. S a döntés után mindegyiket igyekeznek megvalósítani.
Érdekkonfliktusok (zérus összegű játék)
  • Összeegyeztethetetlen szükségletek, versengés a szűkös erőforrásokért.

Ilyen jellegű konfliktust esetleg a háttérben lehetne felfedezni; hogyha a szülők elviszik az iskolából a gyerekeket, akkor az iskola egy tanulóra eső költségei növekednek, s ahova viszik, ott csökkennek. Rövid távon, bizonyos mértékig az iskolák érdekeltek (szigorúan költséghatékonysági szempontból) abban, hogy magukhoz vonzzák a gyerekeket.

A közösség növekvő ereje

A példában az alternatívák ugyan egymással szemben fogalmazódtak meg, de ez tipikusan pozitív összegű játék volt. A közösség erősebben jött ki ebből a konfliktusból, mint ahogyan belement. A szülők nyilvánosan is megfogalmazták a jelenlegi tantestület melletti elköteleződéseiket, a tanárok érezhették a szülők megbecsülését, a szülők tanultak a tanároktól. A tanárok megfogalmazásában: lehet ezekkel a szülőkkel kommunikálni. Az igazgató élményei: „Mindenki, aki jelen volt, azóta mosolyog, aki itt volt, közelebb került, nyitottabb lett.”

Emiatt választottam ezt az esetet példának, mert ez olyan, mint a mesében, olyan, mint ami nincs is, vagy csak kivételesen lehet. Ez csak egy mese. Mese a demokráciáról.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.