2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 április

Az iskola nevelési hatékonyságának mutatói

2009. június 17.

Bábosik István

Az iskola nevelési hatékonyságának mutatói

Napjainkban a pedagógiai tevékenység értelmezésének két alapvető változata - a leszűkítő, redukcionista, illetve a komplex - mutatható ki a neveléstudományi szakirodalomban és a pedagógiai közgondolkodásban. Jelentőségük nem csupán elméletileg ragadható meg, mindkettő messzemenő befolyást gyakorol az iskola életére, az iskolai munka hatékonyságára is. A szerző tanulmányában a két álláspont lényegét, valamint a nevelés hatékonyságát érintő konzekvenciáikat tekinti át.

A pedagógiai tevékenység értelmezésének alternatívái - a redukcionista és a komplex szemléletmód

A beszűkítő, redukáló szemléletmód konkrétan a pedagógiai feladatrendszerre vonatkoztatva jelenik meg. Ezen álláspont képviselői a pedagógiai feladatrendszert az oktatás és képzés együttesére szűkítik le, s kirekesztik belőle a nevelés feladatát.

A gyakorlatban a reduktív álláspont követése azzal a következménnyel jár, hogy az ismeretelsajátító és alkalmazó tanulási folyamat mögött háttérbe szorulnak a szocializációt megalapozó szociális tanulási folyamatokkal összefüggő teendők. Ennek nyomán lelassul a személyiség azon összetevőinek, tulajdonságainak kialakulása, amelyek meghatározzák, szabályozzák az egyén életvezetésének és aktivitásának szociális minőségét, s amelyek előmozdítják az individuum szociális lénnyé válását.

A pedagógiai feladatrendszer redukcionista értelmezése a vázolt, kissé elvontnak látszó következményeken túl, a gyakorlatban nagyon jól kitapintható deformitásokat is előidéz. Ezek körében elsőként említendő az iskola funkcióinak egyoldalú felfogása következtében alacsony hatásfokkal működő s egyoldalúan fejlesztő iskolamodellek létrehozása. A leszűkítő értelmezés képviselői ugyanis figyelmen kívül hagyják, hogy az iskola nem egyszerűen ismeretközvetítő intézmény. Az iskola ilyen megítélése lényegében egyenlőségjelet tesz az iskola és egy tanfolyam vagy oktatási program közé. Nem veszi számításba, hogy az iskola ennél sokkal több: a gyermeket biológiai lényből szociális lénnyé fejlesztő, szocializációs faktor, amelynek az ismeretközvetítés mellett, azon túl szocializációs célok egész sorát kell megvalósítania. Ennek érdekében az iskolának nem csupán ismerethalmazokat kell mozgósítania, hanem a nevelőt mint szocializációs tényezőt, valamint a gyerekek kortárs-, illetve munkacsoportjait, azok tevékenységét s a tevékenység közbeni nevelő-nevelt, továbbá kortársi interakciókat mint szocializációs hatásegyütteseket is célirányosan, tervszerűen, tudatosan és jó hatásfokkal be kell kapcsolnia a nevelési folyamatba.1

*

Amikor az iskola tankönyvet választ, ezeket a szempontokat is figyelembe kell vennie, és a tankönyv szocializációs funkcióit is működtetnie kell.

Minden iskola megvalósít valamilyen nevelési modellt, még akkor is, ha erre tudatosan nem törekszik. Természetesen ez esetben az iskolai nevelési modell kis hatásfokkal vagy nem kielégítő célirányossággal működik. Mindez eligazít bennünket abban a vonatkozásban, hogy milyen szempontok alapján ítélhetjük meg az adott iskola által kialakított nevelési modell hatékonyságát. Az értékelés, az elemzés szempontrendszerének arra a tényre kell irányulnia, hogy az iskola mennyire szakszerűen határozza meg szocializációs céljait, milyen mértékben működteti szocializációs funkcióit, mennyire tudatosan szervezi a hatáskörében mozgósítható szocializációs hatásegyütteseket.

Az iskola szocializációs funkcióival kapcsolatos elvárások teljesítéséhez a neveléstudomány ma már megadja a szükséges támpontokat. A pedagógiai redukcionizmus álláspontjával szemben ugyanis egyre erőteljesebben kap hangot a pedagógiai feladatrendszer és tevékenység komplex értelmezése, ezáltal próbálkozások történnek az iskola szocializációs céljainak definiálására, valamint e célok megvalósítására alkalmas hatásegyüttesek feltárására is. Ezekkel szembesítve valamely iskola vagy nevelési modell jellegzetességeit, lehetővé válik hatékonyságának kimutatása is.

Az iskola lehetséges szocializációs céljai

Ahhoz, hogy az iskola, illetve az abban tárgyiasult valamely nevelési modell összehangoltan és célirányosan, tehát hatékonyan tudja működtetni a szocializációs hatásrendszerét, ki kell alakítania saját emberképét, amelynek megvalósítására törekszik.

Az emberkép fontosságát jól jelzi az az álláspont, amely szerint "Az emberkép a nevelés vonatkozásában önmagában nem minden, de emberkép nélkül nincs semmi."2 Természetesen az emberkép túlzottan összetett konstrukció, így nem alkalmas a pedagógiai törekvések orientálására. Ehhez definiálni kell azokat az elemeket, amelyek kialakítása a nevelés hatáskörébe esik, azaz nevelési hatásszervezés útján kifejleszthetők. Ezek az elemek lényegében a szocializációs célok.

A szocializációs célok készlete tekintélyes, s a különböző szerzők a célok más-más felsorolását adják. A mélyebb elemzés azonban kimutatja a lényeges, közös elemeket, amelyek megítélésében, kiemelt kezelésében nemzetközi szinten is egyetértés mutatkozik.

Az elérendő szocializációs célok talán legteljesebb listája az alábbi elemeket tartalmazza:

- a személyiség önvezérlő képessége

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.