2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 február

Az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás az Európai Unióban

2009. június 17.

Az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás az Európai Unióban

Az összefoglaló tanulmány1 részletesen bemutatja az iskola előtti nevelés, az alapfokú oktatás, valamint az alap- és középfokú oktatás közti átmenet sajátosságait az Európai Unió országaiban. Érinti a tankötelezettség időtartamát, a pedagógusok alapképzését, a tanítási idő beosztását, a szolgáltatások finanszírozását. Kitér az oktatási programok elkészítésének folyamatára, a tananyag meghatározására, a tankönyvek és a módszerek kiválasztásának szabadságára, valamint az oktatási programok végrehajtásának és a tanulók tudásának ellenőrzésére.

Általános jellemzők

A tankötelezettség időtartama

Az Európai Unió tagállamainak többségében a tankötelezettség 6 éves kortól 16 éves korig tart. Néhány országban azonban - például Luxemburgban vagy Észak-Írországban - a gyerekek 4 éves korban kezdik az iskolát. Hollandiában, Angliában, Walesben, Skóciában és Görögországban 5 és fél év a tankötelezettség alsó határa. Ezzel szemben Dániában, Norvégiában az alsó korhatár 7 év.

Az uniós tagállamok többségében 2-18 éves kor között az iskolai tanulmányok három szakaszra bonthatók: iskola előtti nevelés, általános iskolai és középiskolai oktatás.

Az alapfokú oktatás kezdete általában egybeesik a tankötelezettség alsó korhatárával. Az Európai Unió tagállamainak többségében az alsó tagozat 5-7 éves korban kezdődik és 10-12 éves korig tart, amikor is a gyerekek felső tagozatba lépnek. Dániában erre csak 16 éves korban kerül sor, mivel a 7-16 éves korig terjedő kötelező oktatási periódus egységes (ez az ún. Folkeskole). Portugáliában az alapoktatást (Ensino Basico) 15 éves korban követi a tényleges felső tagozatos oktatás. A spanyol Educación General Básica (a reformot megelőzően) a 14 éves korig tartó iskolaköteles idő egészét magában foglalja.

Több tagállamban az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás egészét két vagy akár több ciklusra bontják. Belgiumban a hatéves alapfokú oktatás három, 2-2 éves szakaszból áll. Olaszországban az ún. Scuola Elementare két ciklusra oszlik. Portugáliában pedig az Ensino Basico kétlépcsős. Más országokban külön szakaszokra bontották az iskola előtti nevelést és az alapfokú oktatást is. Így Spanyolországban (a reform után) az Educación Infantil két, míg az Educación Primaria három periódusra oszlik. Franciaországban az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás háromlépcsős rendszert alkot. Ezen belül a későbbi tanulmányok tényleges megalapozását a második lépcsőfok nyújtja, amely az óvoda utolsó és az alsó tagozat első két évéből áll.

Az európai uniós tagállamok felében a gyerekek 12 éves korukban fejezik be alapfokú tanulmányaikat. Egyes országokban ez a periódus hamarabb lezárul, például Ausztriában, Németországban 10 éves korban (két tartományban: Berlinben és Brandenburgban az alsó tagozat 2 évvel hosszabb), Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban (Skóciát kivéve) 11, míg Norvégiában 13 éves korban.

A magánszféra szerepe az oktatásban

Az Európai Unió minden egyes tagállamában lehetőségük van a szülőknek arra, hogy gyermeküket állami iskolába vagy magánintézménybe írassák.

Az állami intézmények általában világi jellegűek, míg a magánszférába tartozók különbözőek: egyházi vagy nem egyházi iskolák, alternatív pedagógiai módszerekkel működők, az állami iskoláknak megfelelő, de a privát szektorba tartozó, valamint az állammal szerződéses viszonyban álló iskolák. Az állam által finanszírozott magánintézményeknek eleget kell tenniük bizonyos működési alapfeltételeknek, mint például az oktatási program elkészítése vagy a minimális tanítási idő betartása, amelyeket törvény szabályoz. A magániskolákat az oktatási hatóságok különböző módon ellenőrizhetik.

Különbségek vannak a tagállamok között a magánszféra szerepét illetően. A legjelentősebb eltérés Hollandia, Németország, Írország és Luxemburg között mutatkozik: míg az elsőben az alapfokú oktatásban tanulók 70%-a tanul magániskolában, addig az utóbbi három országban az említett korosztálynak mindössze 5%-a.

A pedagógusok alapképzése

A pedagógusok alapképzésének időtartama és színvonala tagállamonként változó. Ráadásul az iskola előtti nevelésben részt vevő és az alsó tagozatos pedagógusok képzése gyakran elválik egymástól. Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban egyetemi jellegű a két különböző típusú képzés. Olaszországban a pedagógusképzésre vonatkozó új törvény szintén tartalmazza a tanítók egyetemi szintű képzésének bevezetését.

Az óvodapedagógiai tanulmányok megkezdéséhez majdnem minden tagállamban a középiskolai tanulmányok befejezését igazoló diploma vagy bizonyítvány kell. Olaszországban a középiskolai oktatás alsó lépcsőfokának megfelelő Scuole Mediában szerzett diploma elegendő az óvodapedagógusi képzésbe való bekapcsolódáshoz. Németországban ugyanehhez a Realschuléban szerzett vagy annak megfelelő diploma szükséges. Franciaországban ezzel szemben kötelező egy hároméves egyetemi kurzus (licence) elvégzése. Dániában a középiskolai tanulmányok befejezésén túl legalább kétéves szakmai gyakorlatot vagy ennek megfelelő minősítést kell igazolni. A három-, négy- vagy ötéves képzés végén (a képzés időtartama országonként változik) a pedagógusok Spanyolország, Görögország, Franciaország, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság kivételével felsőfokú, de nem egyetemi végzettséget nyernek.

Az alsó tagozatos tanítói képzéshez a tagállamok majdnem mindegyikében a középiskolai tanulmányok lezárását igazoló bizonyítvány szükséges. Ez alól egyedül Olaszország kivétel, ahol a Scuole Mediában szerzett diploma is elegendő. A tanítóképzés Belgiumot, Dániát, Luxemburgot, Hollandiát és Portugáliát kivéve minden tagállamban egyetemi szintű, Olaszországban pedig a reform következtében az 1994/95-ös tanévtől vált egyetemi szintűvé a tanítók képzése. A képzés időtartama országonként változik. Általában négyéves, de van, ahol csak hároméves, és van, ahol öt évre tolódik ki.

A tanítási idő az alapfokú oktatásban

A tanítási napok száma

Az iskolaév általában szeptemberben kezdődik és júniusig tart. A hivatalosan megállapított tanítási napok száma tagállamonként változik. A görög és a spanyol gyerekek évente 175 napot járnak iskolába. Luxemburgban ugyanakkor évi 212 napot töltenek az iskolapadokban. Ezek az adatok azonban korántsem pontosak, mert egész napos és fél napos tanítás is van.

A tanítási idő heti beosztása

A legelterjedtebb az ötnapos tanítási hét, kivétel ez alól Luxemburg, ahol hatnapos. Olaszországban és Németországban az oktatási intézmények választhatnak az öt- vagy hatnapos rendszer között. Olaszországban a törvény lehetővé teszi a tananyag heti öt vagy hat napra való elosztását. A két lehetőség közül a hatnapos tanítási hét a gyakoribb. Németországban szintén párhuzamosan létezik a két rendszer. Hatnapos iskolahét esetében minden második szombaton van tanítás.

Néhány országban a tanítási idő beosztása naponként is változik. Belgiumban és Hollandiában szerda délutánonként szünetel a tanítás. Luxemburgban három egész napos és három délelőtti tanítási nap váltakozik.

A tanítási idő napi lebontásban

*

Az iskolai szünetek eloszlása

A nyári szünet időtartama 6 héttől (Németország, Hollandia, Anglia, Wales, Skócia) 12-13 hétig (Görögország, Spanyolország, Írország) terjedhet. A nyári szünet utáni iskolakezdést követően az első tanítási szakasz 6 hét, ez Dániában és egyes német tartományokban augusztus elején kezdődik. Egyes tagállamokban az iskolakezdés ideje még az országon belül is eltérő, mint például Németországban, Spanyolországban, Hollandiában, Portugáliában, az Egyesült Királyságban.

*

Húsvétkor a szünetek hagyományosan hosszabbak, kb. kéthetesek. Hollandiában és Franciaországban ezt a szünetet nem egyeztetik a húsvéti munkaszüneti napokkal. Az Európai Unió néhány tagállamában a gyerekek a tanév harmadik harmadában is kapnak szünetet: Németországban, Luxemburgban és az Egyesült Királyságban (Skóciát kivéve) a tanítás egy hétig szünetel.

Napközis ellátás az alapfokú oktatásban

Társadalmi háttér

A gyerekek napközis elhelyezése, hosszabb ideig tartó felügyelete a dolgozó szülő kérésére történik. Ez az igény egyre gyakoribb, mivel nemcsak a nők nagyobb arányú munkába állásával kell számolni, hanem ezzel egy időben a hagyományos családi struktúrák felbomlásával is. Igen gyakori, hogy a fiatal szülők nem számíthatnak szélesebb családi segítségre. A csonka családokban pedig a gyerekek felügyelete még nagyobb nehézséget okoz. A napközis ellátás során nemcsak a gyerekek testi épségének megóvására kell törekedni, hanem minőségi oktatást is kell nyújtani. Egyes szolgáltatások kifejezetten a nehéz szociális körülmények között élő gyerekek számára jöttek létre.

Az intézmények tanítási időn kívüli nyitva tartása

A különböző országok között jelentős eltérések figyelhetők meg az iskolák nyitva tartásában, de egy adott országon belül is többféle rendszer működhet párhuzamosan. Belgiumban, Dániában, Németországban és Görögországban a gyerekeket a tanítás megkezdése előtt több mint fél órával is fogadják az iskolák. A legtöbb tagállamban azonban az oktatási intézményeket csak kevéssel a tanítás megkezdése előtt nyitják ki. Írországban és Skóciában a gyerekek reggeli elhelyezése nincs megszervezve.

A déli pihenő időtartama is igen eltérő a különböző tagállamokban. Egyes országokban (Spanyolország, Franciaország, Luxemburg) a tanítás két vagy akár több óráig is szünetel. Azokban az országokban pedig, ahol általában nincs délutáni tanítás (Dánia, Németország, Görögország), a gyerekeket más rendszerben fogadják. Portugáliában az egész napos rendszerű iskolákban a déli pihenő fél órától két óráig terjedhet.

A gyerekek napközi otthonos elhelyezését az iskola épületében vagy azon kívül oldják meg. Ilyen lehetőségek nem állnak rendelkezésre Írországban, Luxemburgban, Skóciában. Spanyolországban a tanítás 17 óráig tart, így nincs tanítás utáni szolgáltatás a tanulók részére. Németországban a tartományok egyre jobban kiszélesítik az alapfokú (alsó tagozatos) iskolák tanításon kívüli szolgáltatásait. Ritkák azonban az egész napos időbeosztással működő alapfokú oktatási intézmények.

A tagállamok többségében az oktatási intézmények nyitva tartásáról minisztériumi szinten rendelkeznek. Egyes országokban azonban a helyi hatóságok és maguk az iskolák is meghatározhatják az időbeosztást, és a szülőknek is befolyásuk van kialakításában.

Tanórán kívüli tevékenységek

Egyes intézményekben felügyelt tanulást vagy korrepetálást szervez az igazgatóság. A belgiumi Francia Közösségben és Németországban például felügyelt tanulásra vagy közös gyakorlásokra van lehetőség. Franciaországban tanítás után és néha tanítás előtt is gyakorolhatnak az iskolában a gyerekek. Ausztriában háromtípusú gyermekfelügyelet létezik: tanulófoglalkozás egyes tantárgyak anyagából, önálló tanulóidő és szabadidős tevékenységek.

Néhány országban a tanítási időn túl egyéb tevékenységeket is biztosítanak a gyermekeknek. Ezek gyakran csak kísérleti projektben megvalósított tevékenységek (Belgium, Németország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Portugália, Egyesült Királyság). Dániában az ilyen jellegű tevékenységeket az iskolákkal szorosan együttműködő szabadidőközpontokban (SFO) szervezik meg.

*

A tanórán kívüli felügyelet megszervezése az állami hatóságok (oktatási vagy szociális ügyekkel foglalkozó minisztériumok) vagy magánszervezetek felelőssége, de a szülők kezdeményezésén is alapulhat. Az állami szektor, főként az oktatási minisztériumok kezdeményezése országonként változó. Egyes esetekben csak a tanintézmények vesznek részt a tanulók oktatáson kívüli tevékenységének szervezésében (Belgium, Skócia). Más országokban a felelősség megoszlik az állami és a magánszektor között (Németország, Franciaország, Portugália, Anglia, Wales, Észak-Írország). Néha ezek szervezése kizárólag a helyi hatóságok hatáskörébe (Olaszország, Ausztria, Svédország, Izland, Norvégia és Luxemburg) vagy a nemzeti oktatásügyi minisztérium (Görögország) feladatai közé tartozik.

A szolgáltatások finanszírozása

Az Európai Unió legtöbb tagországában a szülőknek fizetniük kell gyermekük tanításon kívüli felügyeletéért. Általában a szülők befizetései nem fedeznek minden költséget. Többnyire a hatóságok (oktatási minisztérium, település, régió stb.) vállalják magukra az összeg teljes vagy részleges kifizetését. Görögországban a Nemzeti Oktatásügyi és Kultuszminisztérium finanszírozza a kiegészítő iskolai tevékenységeket. Más országban ehhez a forráshoz hozzájárulnak a szociális ügyekért felelős minisztériumok (Németország, Franciaország, Luxemburg) és helyenként a település vagy a régió gazdasági vezetése is (németországi tartományokban a francia és luxemburgi települések). Belgiumban, Dániában, Olaszországban, Hollandiában és Portugáliában csak a városok vezetése bocsát közpénzt az iskolák rendelkezésére a tanítási időn kívüli foglalkozásokhoz. Az Egyesült Királyságban (Skóciát kivéve) elsősorban a helyi hatóságok, a munkáltatók és a szakszervezetek nyújtanak anyagi támogatást az iskoláknak.

A tagállamok felében a tanórán kívüli felügyeletet ellátó személyek megfelelő pedagógiai képesítéssel rendelkeznek. Gyakori, hogy a felügyeletet az iskola tanárai biztosítják (a tanulás ideje alatt vagy a szünetben biztosított felügyelet stb.) vagy más szakképzett (Németország), esetleg szakképzetlen (Dánia) önkéntesek látják el ezt a feladatot.

Néhány országban nincs szabályozás a felügyelő személyzet képesítésére vonatkozóan. Például Belgiumban a felügyeletet tanárok, szülők vagy kifejezetten erre a célra szerződtetett alkalmazottak egyaránt elláthatják. Az Egyesült Királyságban (Skóciát kivéve) ezzel szemben törvény írja elő, hogy a tanórán kívüli felügyeletet ellátó személyzet legalább felének szakmai képesítése vagy annak megfelelő szakmai gyakorlata legyen. Svédországban a speciális képzésben részesült gyermekvigyázók is végezhetnek nevelőmunkát a tanórán kívüli tevékenységekben.

Az európai uniós tagállamok nagy részében nincs számottevő különbség a magán- és az állami intézmények között a napközis ellátás tekintetében. Általában a tevékenységek finanszírozásában van különbség a két intézménytípus között. A magániskolákat rendszerint közvetlenül a tanulók szülei támogatják, míg az állami iskolák támogatása különböző forrásokból történik.

Az iskola előtti nevelés

Az Európai Unió tagállamaiban az iskola előtti nevelés közös célkitűzése: a gyermekek szocializálása, hozzászoktatása a társas élethez. Egyes országokban (Németország, Írország, Hollandia, Ausztria és a skandináv tagállamok) az iskola előtti nevelést folytató intézmények elsődleges szerepe a családi nevelés kiegészítése. A pedagógusok a gyermekek szocializációjáért és kibontakoztatásáért felelősek, konkrét tanítási feladatot nem látnak el. Más országokban (Belgium, Franciaország, Luxemburg, Görögország, Olaszország, Spanyolország) hangsúlyozott szerepet kap az óvodai nevelés, amelynek célja a gyermekek fokozatos felkészítése az iskolai életre.

Az intézmények látogatottsága

Az iskola előtti nevelést folytató intézmények látogatottsági aránya országonként és korosztályonként rendkívül változatos. Franciaország, Olaszország és Belgium kivételével a két-három éves gyermekek közül csak kevesen járnak ilyen intézménybe. Az említett országokban azonban hároméves kortól a gyerekek közel 100%-át íratják be óvodába. A négyéves korosztály látogatottsági aránya szinte mindenütt nagyobb, több országban megközelíti a 100%-ot (Belgium, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Olaszország, Anglia). Az Európai Unióban élő ilyen korú gyerekek mintegy 60%-át íratják be valamilyen intézménybe. Ellenben a gyerekeknek kevesebb mint fele jár iskola előtti intézményekbe Dániában, Írországban, Görögországban és Portugáliában.

Hollandiában és az Egyesült Királyságban a gyerekek ötévesen kezdik meg kötelező iskolai tanulmányaikat. A többi országban a gyerekek nagy többsége hatéves korában iskolaköteles. Dániában hét év a tankötelezettség alsó korhatára, így magas azoknak a hatéveseknek a száma (több mint 90%), akik a Folkeskole óvodás csoportjaiba járnak.

Viták és határozatok az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás közötti átmenetről

Az iskola előtti nevelés és az alapfokú oktatás közötti átmenet az Európai Unió több tagállamában is vita tárgyát képezi. Egyes országokban úgy próbálták szerkezeti változtatással megoldani a problémát, hogy az alapfokú iskolákban óvodai osztályokat hoztak létre (Hollandia, Dánia). Franciaországban az iskola előtti nevelés utolsó lépcsőfokát, valamint az alsó tagozat első évét egy oktatási ciklusba vonták össze.

*

Alapfokú oktatás

Az oktatás céljainak meghatározása

A pedagógiai célrendszer első szintje az általános célkitűzések megfogalmazása. A második a tanév vagy a több tanévből álló ciklus végére kitűzött minimális célok meghatározása. A harmadik szinten a tanítás menetét konkrétan érintő célokat körvonalazzák, például az egyes tanórák vagy más tanítási egységek végén elérendő tudást fogalmazzák meg. A két utóbbi szinten nem minden tagállamban határozzák meg a célokat.

A minimális célok kitűzése általában az oktatás szakaszos szerveződéséhez kötődik. Ez a helyzet az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Franciaországban, és várhatóan ez fog történni Belgiumban is a közeljövőben. Hollandiában azt a minimális tananyagot határozzák meg, amelyet az iskola köteles nyújtani a tanulónak, mielőtt befejezné az iskolát.

Szocioaffektív célkitűzések

Minden ország oktatási programja tartalmaz szocioaffektív elemeket, többnyire nagyon általános formában. Ezek a célkitűzések általában a gyerekek személyiségének fejlődésére (önállóság és a felelősségérzet kialakulása) és társas kapcsolatára (mások tiszteletben tartása, a másság tudomásulvétele stb.) vonatkoznak. Egyes országokban a nemzetközi integráció, a természeti környezet tisztelete vagy a felnőtt életre való felkészítés is szerepet kap.

Dániában a tanulni vágyás, más kultúrák megismerése, az ember és a természet közötti kapcsolat megértése, Németországban az esélyegyenlőség elvének a tisztelete, az udvariasság, a tolerancia és a felelősségérzet kialakítása szerepel a célkitűzések között. Görögországban az erkölcsi, vallási, humanitárius, nemzeti és más értékek megismerése, Spanyolországban a kezdeményezőkészség, a szolidaritás és a másság tisztelete a legfontosabb cél. Finnországban a következő kiemelt célok szerepelnek: személyiségfejlesztés, együttműködésre, mások figyelembevételére nevelés; egészségnevelés és környezetvédelem; az önálló információszerzés és -feldolgozás képességének kialakítása; más kultúrák tisztelete; fizikai, mentális és szociális készségek fejlesztése; felelős állampolgárrá nevelés; nemzetközi oktatási rendszerek megismerése, fogyasztói nevelés, családi nevelés és médiaismeretek.

Az oktatási programok kidolgozásának folyamata

Az Európai Unió egyes tagállamaiban az "oktatási program" kifejezést az oktatás területére kidolgozott cselekvési tervre használják. Az oktatási program dokumentumai a törvényszövegtől és az elnöki rendelettől a miniszteri rendeleten át a gyerekek tankönyvéig és a tanmenetig terjednek. Meghatározható még úgy is, mint curriculum, mint az oktatás előmozdítása érdekében hozott döntések összessége, amely magában foglalja a tanítás célkitűzéseit, a tananyagot, az alkalmazott módszereket, beleértve az értékelést is, a tanítási segédleteket és a tankönyveket.

Az oktatási program kidolgozása különböző szinteken történik. Az első (miniszteri) szinten meghatározzák az irányvonalakat, az alapelveket vagy a program létrehozásának kritériumait. Az oktatási program megújítását általában a miniszter vagy az államtitkár kezdeményezi. Egyes országokban (például Franciaországban, Skóciában vagy Olaszországban) javaslatokat lehet tenni a miniszternek az új oktatási program létrehozásához. Arra vonatkozóan nincs előírás, hogy a tanterveket milyen gyakorisággal kell elkészíteni. Egyedül Hollandiában van kétéves kötelező szakaszolás, amelyen belül el kell készíteni a tanterveket.

Az oktatási programok felépítése országonként és időszakonként eltérő. Vannak tartalmilag egységes dokumentumok, melyek az összes tantárgyat magukban foglalják, és léteznek minden tantárgyra külön-külön megírt programok, amelyek kiadása több évbe is telhet. Az összes tantárgyat érintő rendeleteket tartalmazó kiadványok megjelenése jóval ritkább, mint az egyes tantárgyakat érintő hivatalos ajánlásokat tartalmazóké.

A második szint az oktatási programok tényleges kidolgozása. Több országban (Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Egyesült Királyság) munkacsoportok írják a tanterveket. A munkacsoportokat pedagógusok, szakfelügyelők, a pedagógusképzés szakemberei, oktatók, illetve kutatók alkotják, és a szakminiszter felügyelete alá tartoznak. Görögországban a programot az Oktatási Intézet tanácsadói készítik el.

A program létrehozásának felelőssége a különböző tagállamokban igen eltérő módon oszlik meg. Görögországban legnagyobb részt az állami szervek hatáskörébe tartozik; meghatározzák a tantárgyakat, a tantárgyakra jutó óraszámot, a tananyag tartalmát, és még tankönyvírással is foglalkoznak. Angliában és Walesben is állami szinten határozzák meg a kötelező tantárgyak nagy részét, az egyes tantárgyak célkitűzéseit, valamint az értékelés eszközeit. A hivatalos program ugyanakkor csak javaslatot tartalmaz az egyes tantárgyakra fordított idő eloszlására anélkül, hogy azt kötelezővé tenné. Hollandiában az illetékes minisztérium mindössze a kötelező tevékenységi körök listáját és a legfontosabb célkitűzéseket adja meg.

Azokban az országokban, ahol a hivatalos irányelvek csak az elérendő célokra korlátozódnak, az iskolák és a pedagógusok felelősségi körébe tartozik a célok elérését biztosító eszközök megválasztása: a tartalom meghatározása, a tankönyv kiválasztása és az oktatási módszerek kijelölése.

Németországban az oktatási programokat az oktatásügyi minisztériumok rendeletként állapítják meg, és azok a tanárokra nézve kötelező jellegűek. A nevelési célokat ugyanakkor olyan nagyvonalúan fogalmazzák meg, hogy nagy önállóságot hagynak a pedagógiai módszerek kiválasztására és a tananyag beosztására.

A tananyag meghatározása, a tantárgyak listája

A tantárgyak listáját mindig központilag határozzák meg (Németországban ez az adott tartomány oktatásügyi minisztériumának a hatásköre). Bizonyos országokban az egyes tudományágakat több tantárgy foglalja magában, és így a tanároknak több lehetőségük van egyes témakörök bővebb kifejtésére. Az alsó tagozat elején például egy tanegységbe tartozik a történelem, a földrajz és a természettudományok ("környezeti ismeretek", "természetes és társadalmi környezet" stb.).

A különböző országok kötelező tantárgyakat tartalmazó listáinak összehasonlítása nem mutat jelentősebb eltéréseket az alapvető tantárgyak tekintetében. Minden országban megtalálhatók: anyanyelv, matematika, manuális és művészeti tevékenységek, testnevelés. Eltérések a tudományok területén vannak. Valójában különböző elnevezések alatt (a környezet tanulmányozása, környezetismeret, a tudományok felfedezése) megtalálhatók akár a klasszikus tudományok (földrajz, történelem, természettudományok stb.), akár azok más területekkel kiegészülő változatai. Görögországban, Luxemburgban és Észak-Írországban a tantárgyak hagyományos elnevezését használják. Belgiumban (a Francia Közösségben) a tantárgyak között szerepelnek a közlekedésbiztonsági ismeretek; Görögországban politikai és társadalmi ismeretek; Portugáliában az iskolai környezet; Franciaországban az állampolgári ismeretek; Írországban az állampolgári és egészségügyi ismeretek; Hollandiában az állampolgári, egészségügyi és közlekedésbiztonsági ismeretek; Belgiumban (a flamand és a német ajkú közösségekben) állampolgári és közlekedésbiztonsági ismeretek oktatásával egészítik ki a hagyományos tantárgyak sorát.

Spanyolországban és Skóciában a multikulturális ismeretek és az európai dimenziók is helyet kapnak a tantárgyakban, de tanításuk nem szerepel az oktatási programokban. Németországban ezeket az ismereteket külön erre létrehozott tanórákon oktatják, Olaszországban pedig a társadalmi ismeretek tantárgy tartalmazza őket. Az Egyesült Királyságban az említett témákat (cross curricular themes) szabadon választható tantárgyak tartalmazzák. Dániában ellenben a természeti és a technológiai ismeretek oktatására szűkítik e témák körét. Néhány országban a technológia kötelező tantárgyként szerepel (Dánia, Egyesült Királyság). Az idegen nyelv oktatása az alsó tagozaton több ország programjában is szerepel (Görögország, Spanyolország és Luxemburg, ahol jelentős óraszámot szentelnek erre). Németországban az alsó tagozat 3. osztályától van lehetőség idegen nyelvet tanulni. Svédországban és Norvégiában az idegen nyelv kötelező tantárgy.

Az oktatási programok és a hivatalos irányelvek több országban is jelentős mértékű szabadságot hagynak az intézményeknek és a pedagógusoknak a tanítási idő elosztásában a különböző tantárgyak között (Írországban, Hollandiában, Portugáliában, Angliában és Walesben). Olaszországban csak az egyes tantárgyakra fordítandó minimális óraszámot határozzák meg központilag, az órák beosztása a pedagógusok feladata (collegi dei docenti).

Az alapfokú oktatás kezdetén jelentős különbségek figyelhetők meg az anyanyelvi oktatásra szánt tanítási idő megoszlásában. Ha az összehasonlításból kihagyjuk Luxemburgot, ahol már a tanítás kezdeti szakaszában rendkívül magas a német nyelvi órák száma, a tanítási órák száma évente 132 (Olaszország) és 272 (Belgium) között alakul.

A matematikára fordított időben is eltérések mutatkoznak. Az órák éves száma 87,5 és 189 között alakul. Jelentős különbségeket fedezhetünk fel a művészeti tárgyak oktatása és a manuális tevékenységek, valamint a testnevelés területén is: az ezekre a tantárgyakra fordított órák száma egyik országban a másikhoz képest duplája vagy triplája is lehet.

A legnagyobb eltérés a természettudományos tantárgyak területén van. Egyes országokban 30, míg másokban 240 órát fordítanak rájuk évente.

Számos ország kiemeli oktatási programjában és hivatalos irányelveiben a differenciált oktatás és a tanulók eltérő tanulási ritmusát figyelembe vevő pedagógusi magatartás fontosságát.

A tankönyvek kiválasztása

Az oktatási programok általában a pedagógusokra bízzák annak eldöntését, hogy használnak-e tankönyvet vagy sem (kivéve Görögországot), illetve azt, hogy melyik tankönyvet választják. Néhány országban a hivatalos hatóságok ugyanakkor szigorúan felügyelik a tankönyvkiadást, vagy úgy, hogy egy magánkiadónak adnak engedélyt a kiadásra, vagy úgy, hogy ezt ők maguk végzik el. Finnországban és Svédországban a tankönyveket kereskedelmi vállalatok adják ki. Norvégiában minden tankönyvet ellenőriznie kell a Nemzeti Oktatási Kutatások Központjának. Ez az előírás nem vonatkozik a kiegészítő jellegű anyagokra.

Az oktatási programok végrehajtásának ellenőrzése

Az ellenőrzésnek különböző szintjei léteznek. Az első szintet a vezető szakfelügyelő vagy az iskola helyi fenntartójának megbízottai képviselik.

A második ellenőrzési szint egy országos, régiók szerinti, járási, körzeti vagy egy oktatási hálózat keretein belül működő ellenőrzési szervezetből áll. Az ellenőrzésnek ez a formája az Európai Unió több tagállamában megtalálható.

A harmadik szinten az országos felmérések szerepelnek az egyes oktatási ciklusok végén (pl. az Egyesült Királyságban Skócia kivételével), illetve kezdetén (pl. Franciaországban). Portugáliában olyan ellenőrzési rendszert kívánnak kidolgozni, amely minden oktatási ciklus végén felméri a tanulók ismereteit.

A tanulók tudásának értékelése

Az Európai Unió minden tagállamában az alsó tagozatos tanulók tanulmányi fejlődésének folyamatos felmérését helyi szinten valósítják meg erre a célra kinevezett pedagógusok vagy a pedagógusok egy csoportja segítségével.

Az Egyesült Királyságban a tanulók tudását minden kulcsfontosságú állomáson ellenőrzik (Angliában és Walesben 7 és 11 éves korban, Észak-Írországban 8 és 11 éves korban, Skóciában 8 és 12 éves korban). Franciaországban a gyerekek kísérleti jelleggel 9 éves korban országos szintű felmérő tesztet írnak, amely írás-, olvasás- és matematikafeladatokat tartalmaz, és a tanulók nehézségeinek felmérésére és a problémák kiküszöbölésére szolgál.

Írországban a szülők éves beszámolót kapnak, mely részben az országos szinten egyeztetett tesztek eredményeire épül. Hollandiában az alsó és a felső tagozat közötti átmenet idején készül értékelés tájékozódó jelleggel. Egyes tagállamokban 11 éves korban országos szintű válogató vizsgát tartanak bizonyos középiskolákban (grammar school Észak-Írországban, gimnáziumok Luxemburgban). Dániában a tanulók fakultatív jellegű vizsgát tehetnek a Folkeskole végén. Svédországban a kötelező oktatás ideje alatt nincsenek vizsgák, a tanulók fejlődését folyamatos felméréssel figyelik. Az iskola első hét évében osztályzatok sincsenek. A nyolcadik osztály végén országos tesztek alapján hárompontos skálán értékelik a tanulók teljesítményét: "megfelelt", "becsülettel megfelelt", "kiemelkedően megfelelt".

A felsőbb osztályba lépés

Az egyik osztályból a másikba lépés az alsó tagozaton általában automatikus, és semmilyen vizsgát nem kell tenniük a tanulóknak (kivéve a kivételes eseteket: Írország, Egyesült Királyság). A nehézségekkel küzdő diákok számára lehetőség van az osztályismétlésre (kivéve Dánia, Svédország, Norvégia, Görögország). Létezik az évismétlés Luxemburgban, Hollandiában és Belgiumban (az első ciklus alatt egy alkalommal lehetséges, kivéve a kivételes eseteket), Olaszországban (a döntést indokolni kell), Spanyolországban (egy alkalommal az első ciklus alatt, kivéve kivételes alkalommal), Portugáliában és Németországban is. Franciaországban többször is lehetőség van az osztályismétlésre. Ausztriában csak az első osztályból a másodikba való átlépés automatikus, a többi osztályban a tanulmányi teljesítményhez kötik a továbbhaladást.

*

Vita az alap- és középfokú oktatás közötti átmenetről

Az alapfokú (alsó tagozatos) és középfokú oktatás közötti átmenet több tagállamban is vita tárgyát képezi. Egyes országokban egységes szerkezetű rendszert vezettek be a kötelező tanulmányi szakasz egészére, s egy vezető pedagógus viszi végig az osztályt (Dániában). Más országokban (Luxemburg és az Egyesült Királyság) a viták a felvételi és orientációs vizsgákról (Luxemburg, Egyesült Királyság), valamint a tananyag és az oktatási módszerek folytonosságáról (belgiumi Flamand Közösség, Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Egyesült Királyság) folynak.

Belgiumban a Francia Közösség hivatalos dokumentumai az alapfokú és a középiskolai tanulmányok közötti átmenet harmonikussá tételére törekszenek. Az iskolai bukás elkerülése érdekében a német ajkú közösség arra törekszik, hogy az alap- és középfokú oktatás közötti átmenet a lehető leggördülékenyebb legyen. A Flamand Közösség hivatalos dokumentumai a középiskolába való felvételre és a két oktatási szint közötti átmenetre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Jelenleg vita folyik az átmenet rugalmasabbá tételéről. Igyekeznek a programok folytonosságát fenntartani, a tanterveket ennek figyelembevételével hozzák létre, emellett különböző stratégiákat dolgoznak ki: órarendek egyeztetése, felzárkóztató órák, a bevándorlók gyermekeit befogadó segítő iskolák stb.

Finnországban a tanulók automatikusan folytathatják tanulmányaikat a felsőbb osztályokban. Az egyedüli követelmény a hatodik osztály elvégzése. Svédországban és Izlandon is automatikusan folytatják tanulmányaikat a tanulók hat-hét éves és tizenhat éves koruk között.

*

Dániában a pedagógusok egy-egy tanulócsoport esetében több éven át figyelemmel kísérik az oktatás folytonosságát. Németországban a tartományok oktatási törvényei pontosan meghatározzák az alapfokú oktatásból a középiskolába való átmenet időpontját és körülményeit. A tanítók döntenek arról, hogy a tanulók milyen típusú oktatást kapjanak a középiskola első ciklusában. Erről vagy az alsó tagozat 4. évének végén (azokban a tartományokban, ahol ez az oktatási szakasz négyéves), vagy az 5. és a 6. év végén (azokban a tartományokban, ahol az alapfokú oktatás hatéves) határoznak a szülőkkel történő konzultálás után. Tartományoktól függően kötelező vagy ajánló jellegű a tanító döntése.

*

Az Egyesült Királyságban, Walesben és Észak-Írországban a grammar schoolok meghatározott kritériumok alapján válogatnak. Vita tárgyát képezi, hogy vajon a ciklus végén (11 éves korban) letett állami szintű vizsga elegendő-e. Észak-Írországban egyes grammar schoolok felkészítő oktatásban részesítik az alsó tagozatos tanulókat. Skóciában programot hoztak létre az alap- és középfokú oktatás közötti átmenet összehangolására, kiemelve a folytonosság szükségességét.

Válogatta és szerkesztette: Szabó Balázs Gábor

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.