2019. október 23., szerda , Nemzeti Ünnep, Gyöngyi

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Pedagógiai rendszerek fejlesztése >> Integrált természetismeret-oktatás >> Az integrált természetismeret tantárgy hatékony tanulási környezete

Bevezetés

2009. június 17.

Bevezetés

Egy ismeretterület tanulási környezetének megalkotása látszólag szűk szakmai, pedagógiai probléma. Nyugalmasabb korokban talán így is lenne, de a világ ma oly mértékben változik és a változások olyan láncolatokat alkotnak, hogy még a felszínesnek tűnő kérdések mögött is igen mély okok rejtőzhetnek. A pedagógia feladata egyébként sem egyszerű, mivel a legbonyolultabb szerkezetet, az emberi személyiséget kívánja változtatni, a legösszetettebb rendszer, a társadalom alrendszerekén. A megrendelés, a feltételrendszer és az „alapanyag” is a társadalomból érkezik, ezért annak minden változására érzékenyen kellene reagálnia. Az oktatási rendszerek azonban nagyok és országonként is eltérőek, ezért egyfelől a késleltetés, tehetetlenségi erő, másrészt a sokféleség jellemzi őket. Az iskola intézménye egyike a legrégebbi társadalmi képződményeknek, amely a legutóbbi időkig magán viselte, viseli az ősiség jegyeit. Adottak a szerepek, a tanár és a diák régről koreografált módon igyekeznek tenni a dolgukat. A színpad sem sokat változott, az iskolapad koptatása életünk nyitó szakaszának elmaradhatatlan és szó szerint megvalósuló feladata. A diákok padsoraival szemben ott áll a katedra, sokszor dobogóra emelve jelzi a tudás és az annak birtokosaként fellépő tanár felsőbbrendűségét és a tanítási helyzet emelkedettségét. Játékszabályokra azonban már kezdettől fogva szükség volt, mivel nem minden gyerek érezte át megfelelően, hogy ő tanuló. A mesterek mellé önként szegődő tanítványok figyelmesen ellesték a tudást, a kötelezően iskolapadba kényszerült nebulók figyelme viszont gyakran elkalandozott. Az oktatási rendszerek kialakulása kötelező és egységes tananyagot eredményezett, feltételezve vagy éppen elvárva a tanulók egyformaságát. A tudás a hatalom tényezőjévé vált, megszerzése beavatást, megszabása uralkodást jelentett. Jó ideig az egyházak befolyása volt a meghatározó, később a szakképzés már világi célok, a gazdasági igények kielégítését szolgálta.

A modern tömegoktatás a teljes népességét átfogja, hierarchizált és központilag irányított szervezetével az egyik legbonyolultabb társadalmi konstrukció. Fejlődését alapvetően a lassú evolúciós változások jellemezték, gyakran épültek be újszerű elemek a régi falak közé. Akad azért forradalmi újításokra is példa, ezek némelyikéről később kiderült, hogy mégsem hoztak alapvető változást az iskolák életébe. Erre inkább akkor van szükség és lehetőség, amikor az élet, a társadalom változik meg alapvető módon. A 20. századot lezáró évtized bővelkedett fordulatokban és új szellemi áramlatokban. Megszűnt a kétpólusú világrend, ezzel a korábban meghatározó ideológiai kötöttségek is felszabadultak. A pedagógia tudománya nagykorúvá vált, az elmélet és a gyakorlati kutatás is jelentősen fejlődött. A tanulás, tanítás fejlesztésén dolgozó pedagógiai szakemberek olyan társtudományokkal karöltve dolgozhatnak, mint a kognitív pszichológia, idegélettan, kibernetika. A kurrens elméletek keresik az utat a gyakorlat felé, néha több, máskor kevesebb sikerrel. Mélyen élő meggyőződés tanárban, diákban és szülőben, hogy az iskola a tudás átadásának kényszerpályája, ahol a be- és kicsengetés között első a fegyelem. Aki ennek az elvárásnak és az egyen-követelményeknek nem felel meg legalább a minimális szinten, arra a bukás vár. Az iskolapadból végleg felálló gyerekek fiatal felnőttként majdnem hasonló elveken alapuló egyetemeken és főiskolákon töltenek még néhány évet, vizsgákon és dolgozatokon edződve. A végzettség megszerzése után viszont elvárják, hogy diplomával, szakképesítéssel igazolt tudásuk egy életen át használható és elegendő legyen.

Az elődeinktől megörökölt iskolamodell válságtüneteinek egy része világosan látható, hallható, másokat csak a kutatók hoznak a pedagógusok tudomására. A tanórákon nem képes valamennyi diák megfelelően viselkedni, figyelni, követni a tanári magyarázatokat. Erre persze van orvosság, hiszen a nem tanuló diák rossz jegyet kap, megbukik, vagy egy intővel a zsebében tér haza. Sajnos növekvőben van azon esetek száma, amelyekben a fenti gyógymód nem segít és az egyre gyakoribb problémák nehezítik az osztályokban folyó munkát. A nemzetközi tudásmérések jelzései sem kedvezőek, a korábbi évtizedekben még sikeres területeken is a mezőny második felébe csúszott vissza a magyar diákok teljesítménye. A tudás alapú iparágakban a munkaadók még megtalálják az elitképzésből kikerült fiatalokat, de a közepesen igényes mezőnyben már gyakran jelentkezik az alapkészségek és a korszerű szakismeretek hiánya. De ha még rendben is lenne egy-egy szakma ismerete, akkor sem biztos, hogy azt egy életen át folytathatja valaki. A gazdaság dinamikusan változik, követi és generálja a világban végbemenő folyamatokat. Ma még olcsó munkaerőre van szükség, de maholnap ez már kevés lesz, mert a keletebbre vándorló cégek helyébe igényesebb munkaadók érkeznek nyugatról.

Hogyan követheti a világban zajló változásokat az iskola? Lehet, hogy nem is akarja, de rákényszerül. Az oktatás ugyanis egyre több pénzbe kerül, a fenntartó államnak pedig egyre kevesebb forrás áll rendelkezésére. A nemzetközi gazdasági verseny a globalizáció táguló keretei között zajlik és az oktatásra is erős befolyást gyakorol. Alapvetően két forgatókönyv valósulhat meg, egy negatív és egy pozitív. A szegényebb államokban, vagy rövidlátó és hatalomközpontú vezetés esetén csökken az oktatás finanszírozása, elvonások sújtják az iskolák fenntartóit. Az elszegényedő tanárok a lepusztult iskolákban azt alapműködés fenntartásán fáradoznak, több-kevesebb lelkesedéssel. A gazdagabb és előretekintő országokban viszont stratégiai ágazat lett az oktatás, komoly állami és magántőke beruházás mellett. Ezek az államok előretörnek a versenyképességben is, fejlett technológiákat honosítanak meg és növekszik a termékekbe foglalt tudás aránya. A pozitív jövő felépítésén a nemzetközi szervezetek is munkálkodnak, igaz, hogy a világ nagy régióiban ez eléggé mást jelenthet. A fejlett nemzetgazdaságokat tömörítő OECD szervezete több olyan kutatást és fejlesztést finanszíroz, amelyek célja a versenyképességet, gazdasági növekedést és szociális békét, biztonságot garantáló oktatási struktúra és működés kialakítása. Az Európai Unió célkitűzése egybecseng ezzel a szándékkal és egyben tovább is lép, célként fogalmazva meg, hogy belátható időn belül Európa legyen a világ vezető technológiai hatalma. Hogy mindez ne csak ködös vágyálom legyen, ahhoz szellemében, szereplőiben és infrastruktúrájában is fel kell építeni a jövő iskoláját.

Az előttünk álló jövőkép a tanulást két dimenzióban jeleníti meg, hosszúságát az emberi élettel teszi egyenlővé, de kiterjedésében sem vállal kevesebbet, mint az élet teljességének átfogását. Mondhatnánk, hogy eddig sem volt ez másképp, hiszen nem csak a „jó pap” tanul holtig, hanem valamennyi értelemmel és emlékezettel bíró embertársunk is. Az újdonság abban van, hogy az oktatási rendszerek formailag és tartalmilag is igyekeznek közeledni ehhez az emberi adottsághoz és szükséglethez. Ha egy életen át kell tanulnunk, akkor nem kellene az intézményes tanulással való ismerkedést már az elején elrontani. Az oktatás kötelezősége egyben alkalom hatalomgyakorlásra is, egyesek megmondják másoknak, hogy mi érdekelje őket, és mit kezdjenek életidejük jelentős részével. Az egyén lázadása persze egyidős az iskolarendszerrel, eredménye pedig a tanulás megutálása. Ha a szerepeket kicsit másképpen osztanánk el, talán más következményre juthatnánk. Az érdeklődés felkeltése meg kell hogy előzze a tanulás elkezdését! Még jobb, ha megismerjük és felhasználjuk a gyerekek meglévő érdeklődését. A pozitív érzelmi viszonyulás nem valamiféle hangulati, vagy kényelmi tényező, hanem a tanulás sikerének nélkülözhetetlen feltétele. A mai középiskolás korosztály érdeklődése élesen elfordul a hagyományos iskolai tananyagtól, vagy talán őszintébben kifejezik ezzel kapcsolatos közönyüket. Bizonyára megtalálhatók azok a témakörök, amelyek nagyobb érdeklődésre számíthatnának, de a tapasztalatok szerint nem feltétlen a tartalommal van a baj. Fontosabb a tanulási folyamattal való kapcsolat, azaz hogy a tanulók mennyire válnak aktív, cselekvő résztvevőivé az iskolai munkának. Az aktivitás kettős értelmű, részben fizikai jelentéssel bír, azaz fel kell állni az iskolapadból és tevékenyen, eszközöket használva és különféle helyzeteket kialakítva kell tanulni. A valódi szellemi aktivitás elérése ennél még nehezebb. El kell vetni a tanulás mások tudásának befogadásaként való értelmezését. Az új tudást mindenkinek személyes konstrukcióként kell létrehozni, mindig a meglévő tudás alkalmazásával, és a tanulási helyzetek sokféleségét átélve. Ez a konstruktivista pedagógia a tanulói személyiséget helyezi a középpontba, vizsgálja a meglévő tudást, az öröklött kognitív sémákra épülő naiv elméleteket és olyan tanulási környezetet igyekszik létrehozni, amelyben a személyes belső modellek adaptívabbá válhatnak. Ez a mély, értelmező, rendszeralkotó tudás lehet az alapja az általános műveltségnek és a gyakorlati részletek felé bővülő szaktudásnak. A tanítás tartalmi tervezésében ez azt jelenti, hogy nem szabad addig elveszni a részletekben, amíg fel nem építettük a tudás tartószerkezetéül szolgáló általános elméleteket.

A hagyományos tanulási környezet az egyéni munkára és felelősségvállalásra épült. A pedagógiai munka oktató jellege különösen a modernizmus korában, a 20. század második felében vált túlhangsúlyozottá. Nevelési célok akkor is voltak, még módszereket is ajánlottak hozzájuk, talán az ifjúság még hajlott is az ideológia fűtötte lelkesedésre. A baj a társadalmi konstrukció álságosságában és végül sikertelenségében volt. A közösségi nevelés mozgalmi jellegének megszűnése a spontán csoportosulások, rétegkultúrák erősödéséhez vezetett. A fiatalok egymás felé fordulása természetes jelenség, amiről sajnos az iskola nagyon kevéssé vett tudomást. A magányos és passzív tanulás unalmas és érdektelen, a különösen akkor, ha egyébként mozgalmas és „pörgős” életet élnek a fiatalok. A tanulásról kialakult új kép is segíthet abban, hogy ez a gyakorlat mielőbb és minél átfogóbban változhasson. A tanórán, vagy akár azon kívül végzett csoportos tanulás és a közben a diákok között folyó kommunikáció felszínre hozza a meglévő elképzeléseket, ezek ütközhetnek egymással, vagy a tanulási helyzetben szerzett információkkal és tapasztalatokkal. A társas helyzetekben az egyéni viselkedésre is többoldalú visszajelzések érkezhetnek, mélyebb és pontosabb lehet a tanulók önismerete, új irány nyílhat a személyiség fejlődésében. Mindez persze csak akkor válhat „iskolává”, ha tudatosan kialakított helyzetekről és célokról van szó. A tanárok előtt világos nevelési feladatoknak, vagy ahogyan ma nevezzük: szociális kompetenciák rendszerének és fejlesztési feladatoknak kell állniuk. A csoportos tanulás közben a tanári szerep is más, kicsit maga is a csoport tagjává válhat, belopódzhat a gyerekek világába és szinte észrevétlenül segítheti világra a tanulást jelentő új elképzeléseket és magatartásformákat.

Kicsit paradoxnak tűnhet az a helyzet, hogy a modern kor talán legnagyobb technikai vívmánya, a számítógép kissé megkésve, a posztmodern korban lépte át az iskolák falait. És a jövő még csak éppen elkezdődött, hiszen a digitális tartalom megalkotása folyamatban van és a számítógéppel segített tanulás környezetének kialakítása is csak a kezdeteknél tart. Először a megjelenítés eszközeként használtuk, de ma igazi tanulótárssá vált, egyre nagyobb mértékben kommunikálhatunk is vele. A képek, videók, animációk és szimulációk közvetlenül nem megszerezhető tapasztalatokkal szolgálhatnak, az Internet segítségével soha nem látott bőségben férhetünk hozzá az információkhoz, amelyeket grafikus és táblázatos formában dolgozhatunk fel. A csoportos tanulás során a gép is csapattárs lehet, így a beszéd és a számítógép használata kiegyensúlyozott lehet. A tanári munkát is átalakíthatja a számítógépes munkakörnyezet, a tananyagkészítés, tárolás és bemutatás mellett a tanulók értékelését is szolgálva. A kollaboratív tanulási eszközökkel közvetlenül a tanulói munkák mellé helyezhetjük el a formatív értékelést. Szempontként állítható a jövő iskoláinak tervezői elé, hogy a tanulást és tanítást már az ember és gép együttműködésére kell alapozniuk.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.