2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Integráció kontra szegregáció

Vezetői összefoglaló

2009. június 17.

Vezetői összefoglaló

Jelen tanulmány célja, hogy feltárja a szegregáció alapvető sajátosságait és bevezesse azt az elvet, hogy a roma gyerekeket integrálni kell a magyar oktatási rendszerbe. A különböző érdekérvényesítőkkel folytatott megbeszélések során összegyűjtött elképzelésekre alapozva megkíséreljük meghatározni az „integráció” céljait a magyar viszonyokra alkalmazva, hogy meg lehessen határozni a lehetséges reformokat, valamint az ennek a célnak eléréséhez szükséges specifikus oktatáspolitikai, jogi és iskolafinanszírozási változásokat.

A tanulmányban a következő kérdéseket tárgyaljuk:

  1. a roma gyerekek helyzete az általános oktatás valamennyi szintjén,
  2. az oktatási szegregáció négy típusa,
  3. a fókuszcsoportokkal folytatott műhelybeszélgetések során összegyűjtött adatok elemzése,
  4. lehetséges politikák meghatározása (jogi változások, finanszírozási modellek, pedagógiai szolgáltatások),
  5. ajánlások a roma gyerekek oktatási szintjének felemelésére.

1993–94-ben a 15 éves vagy annál idősebb korosztály 90%-a fejezte be általános iskolai tanulmányait a törvényben előírtaknak megfelelően a nyolcadik osztály végére. A roma diákok körében végzett reprezentatív vizsgálat feltárta, hogy a 14 éves roma gyerekeknek csak 44%-a fejezte be az általános iskolai tanulmányait a nyolcadik év végére. Statisztikai adatok (Havas-Kemény-Liskó, 2002) azt mutatják, hogy a roma tanulók szegregációja nőtt az általános iskolai oktatásban 1990 óta. 1992-ben minden tizenkettedik vagy tizenharmadik roma gyerek (7,1%) tanult roma többségű intézményben, ma ez minden ötödik vagy hatodik roma származású gyerekre igaz (18.1%).

Az oktatási rendszeren belüli szegregációnak négy általános típusa van:

  • Iskolák közötti szegregáció – szoros összefüggésben a spontán migrációval, amikor ennek a folyamatnak a következtében a roma gyerekek száma elkezd nőni az iskolákban, és még olyan nem-roma családok is kiveszik a gyerekeiket az iskolából, akik nem költöznek el.
  • Iskolán belüli szegregáció – annak érdekében alakul ki, hogy megakadályozzák a fent leírt folyamatot, a nem-roma gyerekek „emigrációját” olyan iskolákból, ahol a roma gyerekek aránya elkezd nőni. Néhány iskolában olyan osztályszerkezetet alakítanak ki, amely lehetővé teszi a roma gyerekek szegregálását:
    1. speciális gyógypedagógiai, kisegítő osztályok, ahol általában alacsonyabb a követelményszint, gyengébb színvonalú a tanítás és aránytalanul nagy a roma tanulók száma;
    2. tagozatos osztályok, ahol nagyobb óraszámban tanítanak bizonyos tárgyakat (pl. nyelvtagozatok, emelt szintű matematika tagozatok, stb.), ezek rendszerint a nem-roma gyerekek számára vannak fenntartva;
    3. a „roma kisebbségi oktatás” intézményével visszaélve külön osztályok szervezése
  • Kisegítő iskolák – a roma gyerekek az iskoláskorú gyerekek közötti arányukat jóval meghaladó arányban járnak kisegítő iskolákba. Általában a következőkkel indokolják ezeknek a gyerekeknek kisegítő iskolába küldését: ezek a gyerekek a családban tapasztalható szocializációs hiányosságok következtében, valamint azért, mert nem jártak kellő ideig óvodába, társadalmi-kulturális szempontból hátrányos helyzetűek, következésképpen nem tudnak ugyanolyan ütemben tanulni, mint a többi gyerek, tehát speciális pedagógiai eszközökre és módszerekre van szükségük egy kisegítő iskola vagy kisegítő osztály falain belül. A gyakorlatban a kisegítő iskolák és a kisegítő osztályok alacsony szintű elvárásokat, alacsony színvonalú tanítást és szegregációt jelentenek, ezért a többiekhez való felzárkózás lehetetlenné válik.
  • Roma gyerekek magántanulóvá nyilvánítása – a problematikus roma gyerekek elkülönítésének viszonylag új módszere alakult ki az utóbbi időben: magántanulónak nyilvánítják őket és felmentik az iskolába járás alól. A magántanulókat minden tanórai foglalkozás alól fel kell menteni, és tankötelezettségüket úgy teljesítik, hogy félévenként osztályozó vizsgát tesznek egy független vizsgabizottság előtt.

Azoknak a roma gyerekeknek a többsége, akik befejezik az általános iskolát, bekerül a középiskolákba is. Legtöbben szakmunkásképző intézményekben folytatják tanulmányaikat. A 9. és 10. osztályban a roma gyerekek 50%-a lemorzsolódik, ami azt jelenti, hogy csak 32 százalékuk kezdi el a 11. osztályt. Azt lehet feltételezni, hogy a lemorzsolódás ezen az évfolyamon is folytatódik, tehát azoknak az aránya, akik sikeresen befejezik a középiskolát, körülbelül 24%.

Annak érdekében, hogy saját adatainkkal is alá tudjuk támasztani a fent leírt tényeket, fókuszcsoportos megbeszéléseket tartottunk az integrációs folyamatban érdekelt különböző szereplőkkel. Nyolc beszélgetést úgynevezett homogén csoportban folytattunk (szülők, tanárok, önkormányzati képviselők, kisegítő iskolák vezetői és a szellemi képességeket vizsgáló bizottságok tagjai, civil szervezetek, a roma ügyekért felelős minisztériumi képviselők és az akadémikus szféra képviselői.). Az ezekben a csoportokban megfogalmazott javaslatokat egy másik, ez alkalommal már vegyes csoportban ismét felvetettük (ahol a korábbi nyolc célcsoport mindegyikének résztvevői képviselve voltak), s egy újabb fókuszcsoportos megbeszélés keretében ezeket a javaslatokat ismét megvitattuk.

Az érdekérvényesítők részvételével szervezett műhelyek eredményei valamint a jogszabályi háttér, az iskolafinanszírozás és a korábbi politikák háttérelemzése alapján megfogalmaztuk policy javaslatainkat és ajánlásainkat. Meggyőződésünk, hogy a törvényi keretek és a finanszírozási rendszer megváltoztatásával, új pedagógiai látásmód és gyakorlat kialakításával a szegregáció mértéke csökkenthető.

A törvényi szabályozás elemzésének alapján úgy érezzük, hangot kell adnunk kritikai észrevételeinknek, és ki kell fejeznünk azt a véleményünket, hogy törvényi változásokra van szükség a következő témákra vonatkozóan:

  • az antidiszkriminációs törvény reformja
  • speciális, kisegítő iskolák
  • a kisebbségi önkormányzatok szerepe
  • az integráció kérdése.

Véleményünk szerint a hátrányos helyzetű diákok oktatásának három finanszírozási modellje lehetséges:

  1. „integrációs normatíva” (kiegészítő fejkvóta)
  2. pályázatalapú finanszírozás és
  3. piaci típusú finanszírozási modellek (utalványrendszer és kvázi-piaci finanszírozás).
  • Pedagógiai szempontból hangsúlyozni kell, hogy ha az iskolák nemcsak a gyerekek egy szűk rétegét, hanem a többségét akarják megszólítani, a mai oktatás alapelveit meg kell változtatni. Megoldási javaslatunk a hagyományos iskolának egyfajta „nyitott iskolává” történő átalakítása, a következő fő elvek alapján:
  • szigorú időhatárok nélküli iskola,
  • szigorú határok nélküli iskola,
  • partnerszerű együttműködés a szülőkkel,
  • partnerszerű együttműködés a diákokkal,
  • gyerekközpontúság,
  • minőségi oktatást biztosító iskola,
  • egyenlő esélyeket nyújtó iskola,
  • a tanárképzés megújítása.

Ajánlásainkat a következőképpen lehet összegezni: a roma gyerekek integrálását egy integrációs csomag megvalósítása keretében kell végrehajtani, a következő elvek figyelembe vételével:

  1. különös figyelmet kell fordítani az iskola előtti szintre
  2. a szülőket be kell vonni az iskolai munkába,
  3. az iskolafejlesztést tudatos stratégia alapján kell végezni, világosan meg kell fogalmazni az iskola küldetését, legyen projekt-orientáltság, legyenek PR és marketing stratégiák a gyerekek odavonzására,
  4. minimális mértékű legyen a szabályozás azért, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe lehessen venni,
  5. programokat és projekteket kell finanszírozni, hosszú távon és folyamatosan kell támogatni speciális projekteket,
  6. tanár-továbbképzést kell szervezni (antidiszkrimináció és új pedagógiai módszerek témakörben)
  7. figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat (kisebb települések kevesebb pénzt tudnak az oktatásra fordítani, az iskolai feltételek rosszabbak).

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.