2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Új horizontok az együttnevelésben >> Az inklúzió jó gyakorlatai

Az önfejlesztő vezetők és pedagógusok iskolái

2009. június 17.

Novák Tibor

Az önfejlesztő vezetők és pedagógusok iskolái

Madách Imre Körzeti Általános Iskola és Napközi Otthon, Szügy

Az iskola Nógrád megyében, Balassagyarmat vonzáskörzetében található. 1988 szeptemberétől folyik az oktatás egy modern épületben. A környező községek településeiről – Herencsényből, Cserhátsurányból, Csesztvéről, Nógrádmarcalról és Terényből – fogadják a tanulókat.

Az iskolában 6 alsó tagozatos tanulócsoport van, amelyből kettő iskolaotthonos foglalkoztatási rendszerű. A 3. és 4. évfolyamon tantárgycsoportos oktatás folyik. A felső tagozaton 4 tanulócsoport van; ezekből egy napközis csoport szerveződik.

Általános jellemzők

Az intézmény elkötelezett az integrált nevelés-oktatás terén, vezetése és tantestülete a feladatot meggyőződésből vállalta. Az alapító okiratban és az átdolgozott pedagógiai programjukban ezt megjelenítették. A feladat ellátásához biztosítva vannak a személyi és tárgyi feltételek. Rendelkeznek a megfelelő tantervi útmutatókkal, speciális tankönyvekkel, munkafüzetekkel és taneszközökkel. Az intézmény a gyermekek speciális nevelési szükségletére szakosodott gyógypedagógust alkalmaz. A gyógypedagógus heti két alkalommal, közvetlenül foglalkozik a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekekkel, de szükség szerint a befogadó osztályok más tanulóival is. Folyamatosan tartja a kapcsolatot a befogadó osztályok pedagógusaival, a tantestület tagjaival és más segítő szakemberekkel.

A befogadó osztályok létszáma nem haladja meg a 20 főt. Az osztályokban 1-2, maximum 3 fő SNI-tanuló van. Az alacsony osztálylétszám kedvező a jól működő osztályközösségek kialakulásához, de ennek érdekében az osztályban tanító pedagógusok és szülők nagyon sokat tesznek.

A különbségek kezelése az osztályteremben folyó munka legfontosabb kérdése. A pedagógusok jó szakmai felkészültségük mellett pozitív befogadó szemlélettel rendelkeznek. A befogadó osztályokban fokozatosan bevezetésre kerülnek olyan korszerű tanulásirányítási módszerek, amelyek lehetővé teszik a tanulók képességeihez igazodó differenciált feladatadást, a kiscsoportos oktatási formákat.

Arról, hogy miért is nevezhető jó gyakorlatnak ennek az iskolának az integrációs oktatása-nevelése, Szalai Istvánné igazgató és Roza Istvánné igazgatóhelyettes hat szempontot sorol fel.

Az első szempont az, hogy az iskolában az integráció alapját az együttműködő, egymást segítő tanulók jelentik.

„Az integrált gyermekeknek és szüleiknek megnyugtató, hogy gyermekük olyan közösségbe kerül, ahol a többi gyermekkel együtt tanulhat, amiről azt gondolom, hogy a testi-lelki fejlődésükre is pozitív hatással van. A szülőnek a megnyugvás mellett segít abban, hogy könnyebben elfogadja gyermekének problémáit, ha látja, hogy egy olyan közösségbe kerül, ahol kortársaival lehet, és elfogadják.

A befogadó gyermekek nevelési oldaláról nézve is fontosnak tartom az együttnevelést és azt, hogy már kisgyermekkorban megtanulják elfogadni a másikat, és megtanulnak segíteni egymásnak.”

A következő kiemelt szempont – ez a kötetben szereplő más jó gyakorlatokéval közös tapasztalat –, hogy a megfelelő szemlélet hiánya a kezdeti problémák, konfliktusok legfőbb forrása. A korábbi megközelítések, attitűdök megváltozására – mint ez az iskola kiemeli – a pedagógusok és a szülők esetében egyaránt szükség van. Hogy a szükséges szemlélet kialakítása itt jó úton jár, abban az első Nemzeti Fejlesztési Terv egyik Humánerőforrás-fejlesztési programjában való részvételük nagyban hozzásegítette az iskolát.

„Tantestületünk szemléletváltását nagymértékben formálták a szakmai továbbképzések, szakirányú tanfolyamok, amelyeken szinte mindenki részt vett az érdeklődési körének megfelelően. Sokat segített a szakmai megújulásunkon, hogy konzorciumi partnerként részt vehettünk egy HEFOP 2.1.6 nyertes pályázatban, ahol sokat tanulhattunk a főpályázó intézmény (balassagyarmati Óvoda, Általános Iskola és Pedagógiai Szakszolgálat) pedagógusaitól, a partnerintézmények kollégáitól és az alkalmazásunkban álló gyógypedagógus kollégától. A különféle projektelemek megvalósítása során gyakorolhattuk és fejleszthettük a pedagógiai munka közös tervezésében és megvalósításában való jártasságunkat.

Nagyon fontos, hogy először a pedagógusok legyenek befogadóak. Úgy érzem, hogy ez sikerült is.”

A harmadik kiemelt szempont, amelyet az iskola vezetői fontosnak tartanak, hogy az iskola ne legyen egyedül törekvéseivel, hanem segítő szereplőket találjon törekvései támogatására.

„A kezdeti időszakban, az iskolakörzetünkben elsőként felismertük az integrált nevelés-oktatás szükségességét, és fogadtunk enyhe fokban értelmi sérült tanulókat, ezzel bevonva a folyamatba a fenntartót és az iskolai élet más szereplőit is.

Nagyon fontos szerep jut az intézményfenntartónak, hogy partnerként támogassa az iskolát, az alapító okiratban megjelenítse és elfogadja az integrált oktatást.

Lényeges szerepe van még véleményem szerint a társadalomnak, főleg az iskolai tanulmányaikat befejező tanulók esetében, például a munkába állásuk segítése ezeknek a fiataloknak. A gyógypedagógussal való együttműködés nélkül elképzelhetetlen a mindennapi gyakorlat.”

A következő tapasztalat, s egyben tanács, a differenciálás „művészetének” elsajátítása.

„Véleményem szerint a legnagyobb problémát jelenti a tanórai differenciálás. Nagyon nehéz úgy differenciálni, hogy a tanóra végén elégedetten kijelenthessem azt, hogy minden gyermek megkapta tőlem azt a pedagógiai segítséget, ami számára szükséges. Ezek a dilemmák sokszor elbizonytalanítják a kollégákat is, és némi feszültséget okoz számukra. A tanórákra való felkészülés is sokkal több munkát igényel egy olyan osztályban, ahol van integráltan oktatott tanuló.”

Az ötödik szempont a humor szerepének kiemelése az integráció gyakorlatában.

„A jó tanár vagy tanító az, aki a gyermekek számára észrevétlenül tud értékeket és tudásanyagot közvetíteni. Az, hogy ez milyen tanár-diák viszonyban történik, számomra szintén fontos. A közvetlen kapcsolatú, jó humorral rendelkező, a gyermekek felé forduló tanár-diák viszonyt tartom hatékonynak. Nálunk nincsenek magas osztálylétszámok, ezért jut elegendő idő minden gyermekre.”

Végül, maga az elfogadás, amely itt a befogadó és a befogadott együttes élményét jelenti, s amely a helyi közösségben gyökerezik.

„Az integrációra mindenképp szükség van. Szükség van a beintegrált egyén részéről, hogy lássa a viselkedési normákat, és szükség van a fogadó osztály tanulóinak, hogy elfogadják egymást, hiszen egy faluban élnek, egy korosztályhoz tartoznak. Nagyon sok múlik az osztályközösség érettségén és az integrált tanuló egyéniségén.”

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.