2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Új horizontok az együttnevelésben >> Az inklúzió jó gyakorlatai

Az iskola a kulturális élet színtere lehet

2009. június 17.

Novák Tibor

Az iskola a kulturális élet színtere lehet

Általános Iskola és Óvoda, Magyarnándor

Magyarnándor község Nógrád megyében, Balassagyarmattól délnyugatra található a Cserhát hegységben. A települést több fontos, a megyét átszelő közlekedési út keresztezi, az iskola a környék falvaiból jól megközelíthető. Közel 10 településről fogad tanulókat.

A jelenlegi épület 1985-ben épült, 8 tantermes általános iskolaként. Az intézményt Cserháthaláp, Debercsény és Magyarnándor községek iskolafenntartói társulásban működtetik. 2005. szeptember 1-jétől Mohora község nevelési-oktatási intézményei tagintézményként csatlakoztak. A településen az iskola nemcsak oktatási és nevelési feladatokat lát el, hanem a kulturális élet egyik színtere is.

Az intézmény 8 tanulócsoporttal működik, melyből az 1. és 2. évfolyam iskolaotthonos. A 3–8. évfolyamokon délelőtti tanítás folyik. Két napközis csoport van, az egyik 3–4., a másik 5–8. osztályosoknak.

Általános jellemzők

Az iskola 1999-óta végzi az enyhe fokban értelmi sérült tanulók integrált oktatását, ami az iskola alapító okiratában is szerepel. 2001-ben az épületen belül egy Logopédiai Mini Centrumot alakítottak ki a balassagyarmati Nevelési Tanácsadóval együttműködve. Ez a szolgáltatás kistérségi kereteken belül nyújt segítséget a speciális fejlesztésre szoruló gyermekeknek.

2006-ban egy korszerű fejlesztőterem kialakítása történt, amelyet különféle mozgás- és egyéb fejlesztőeszközökkel szereltek fel.

A 2005/2006-os tanévben 143 millió forintos fejlesztő beruházás eredményeként a tetőtérben 4 új tanterem, egy számítógépterem (17 munkaállomással, ADSL központtal), egy fejlesztőterem és egy zongoraterem került kialakításra. Minden helyiség új felszerelést kapott. A földszinten az EU-s szabványoknak megfelelő két csoportos óvoda és fajátékokkal felszerelt játszóudvar épült. Megtörtént az intézmény akadálymentesítése is.

A sajátos nevelési igényű tanulók száma az együttnevelő intézményben évről évre növekszik, ami köszönhető a tárgyi feltételek folyamatos javulásának és a szakmai munka színvonalának. A tantestület kiemelt feladatnak tekinti a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatását-nevelését.

Az integráció bevezetése és tapasztalatai

Az integráció első lépéseiről Szána Gábor, a Magyarnándori Általános Iskola és Óvoda igazgatója számol be.

„Amikor elkezdtük az integrált oktatást, tulajdonképpen szakmailag nem voltunk felkészülve rá. Szülői kérésre indult be nálunk az integrált nevelés. Egy első osztályba érkező kisgyermek anyukája keresett meg azzal, hogy vállaljuk gyermekének integrált oktatását. A szülő nem kívánta Balassagyarmatra járatni gyermekét, nem akarta kitenni ilyen utazási tortúrának. Ezután egyeztettem a fenntartóval, aki az alapító okirat módosításával hozzájárult ehhez.

Az indításhoz annyi segítséget kaptunk, hogy az akkor már alkalmazásunkban álló logopédus segített kapcsolatot kiépíteni olyan gyógypedagógusokkal, akik értelmileg sérült tanulók oktatásával foglalkoztak. Onnan kezdve azután évről évre egyre több gyerekünk lépett be, illetve egyre több újabb gyermek érkezett az iskolába, akiről a szakértői bizottság megállapította az értelmi sérülését vagy azt, hogy valamilyen részképességzavarban szenved. A tanulásban akadályozott (enyhe fokban értelmi sérült) gyermekek mellett most már egy mozgássérült és egy tartós beteg gyermek oktatását is végezzük.”

Az iskola azt tekinti az integráció legfőbb sikerkritériumának, hogy – az igazgató megfogalmazása szerint – a nem többségi tanulók is „tudnak úgy élni, mint mindenki más”. Hogy ez mit is jelent, arról az igazgató a vele készült interjúban a következőket mondja.

„Sikeres egy integráció akkor, ha a befogadó iskola egyáltalán ezt fel tudja dolgozni. Felkészül rá, vagy előtte, vagy menet közben. Sikeres akkor, ha a gyerek nem éli azt meg kudarcként, hogy ő az ép értelmű gyerekek között van. Nem nézik őt le, és nem nevetik őt ki. Sikeres akkor, ha a szülő is elégedett azzal a szolgáltatással, amit az iskola nyújt.

Igazából a siker akkor jelenik meg, amikor majd 14-16 éves korban ezek a gyerekek, akik majd felnőnek, tudnak olyan szakmát vagy szakterületet választani, ami az ő számukra is hasznos. Tudják kamatoztatni azt, amit megtanultak, tehát be tudnak illeszkedni a társadalomba. Úgy, hogy tudnak dolgozni, elfoglalják magukat, tudnak úgy élni, mint mindenki más.

Nekünk az a cél, hogy a hátrányukból eredő hiányosságokat valamilyen formában kiegészítsük számukra. Ez azért is fontos, mert a felnőttekkel már a társadalomban nem nagyon foglalkoznak.”

Ahhoz, hogy az eredmények megmutatkozzanak, a jelentős infrastruktúra-fejlesztés szolgáltatta az alapot, de ennél fontosabb volt a pedagógusok szemléletének, szakmai és emberi fejlődésének támogatása. Mivel ebben az iskolában – mint láttuk – az integráció megkezdése szinte a véletlenen múlt, különösen nagy szükség volt a megfelelő pedagógus-továbbképzésre, de emellett – mint azt az iskola vezetője hangsúlyozza – az önművelésre és a szakirodalmi tájékozódásra is:

„Az első nehézség az volt, hogy el kellett fogadtatni a kollégákkal azt, hogy előbb vagy utóbb az iskola alapszolgáltatása lesz az integrált oktatás. Bármilyen nemű fogyatékossággal vagy hátránnyal érkező gyereket nekünk fogadni kell. Természetesen ennek meg kell teremteni a szakmai és eszközbeli hátterét is. Az első ilyen megmérettetés volt, mikor ezt a kollégákkal megbeszéltük és kértem, hogy a lehetséges pedagógus-továbbképzéseket kihasználva és az önművelés részeként is egyre többet foglalkozzanak ezzel a feladattal. Minél többet foglalkozzanak a már itt lévő integráltan oktatott gyerekekkel, és minél jobban ismerjék meg a hozzájuk tartozó speciális területeket, tanulmányozzák az oktatásukhoz-nevelésükhöz szükséges szakirodalmat.

Az osztályfőnökök és a szaktanárok rendszeres munkakapcsolatban vannak a gyógypedagógussal, logopédussal vagy a gyermek speciális fejlesztését végző egyéb szakemberrel.”

Az iskolavezetés szerepe minden iskolai innovációban meghatározó. Ebben az iskolában azt is elmondhatjuk, hogy az igazgató egyfelől fontosnak tartotta a helyi társadalmi szükségleteket, másfelől pedig, hogy élen járt a szakmai önfejlesztésbenis.

„Nem tartom szerencsésnek, ha egy 6-7 éves speciálisan rászoruló kisgyermeket a lakóhelyéről más településre utaztatni kell. Segíteni szerettem volna ezeknek a gyermekeknek, illetve a szüleiknek, hogy ne kelljen Balassagyarmatra utazni ahhoz, hogy a megfelelő nevelésben-oktatásban részesüljenek. Azon voltam, hogy az integrált oktatás beinduljon, és próbáljuk meg azt jól csinálni.

Nagyon sok szakirodalmat beszereztem az akkori Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskoláról, amelyekhez minden kolléga bármikor hozzáférhetett. Sok segítséget kaptunk az akkori Balassagyarmaton működő Kisegítő Iskolától. Betekinthettünk a különféle tanmenetek, tantervek, szakmai munkák írott anyagaiba. Segítséget kaptunk a szakvélemények értelmezésében, a fejlesztési feladatok meghatározásában, a különféle BNO-kódok1 értelmezésében. Ezek a dolgok nekünk mind újak voltak, igazán nem tudtunk velük mit kezdeni.”

Az iskola jelenleg 7 fő sajátos nevelési igényű tanuló integrált oktatását végzi. A tapasztalatok szerint a gyerekek szeretnek ide járni. Elérték azt, hogy az integráltan oktatott gyerekek nem érzik, hogy bármiben is mások, mint osztálytársaik. Jelentős pedagógiai sikernek élik meg, hogy „nincs negatív, visszafogó dolog az ő itteni életükben”.

Az igazgatónak abban is nagy a felelőssége, hogy milyen értékeket közvetít az iskolai integrációval kapcsolatban. Az ő elvárásai nagyban befolyásolják, hogy milyen legyen az integráló pedagógus.

„Ha elfogadom a gyerekeket, onnan kezdve tudok velük dolgozni. Ha nem fogadom el, mert úgy érzem, hogy gátolja az én elképzeléseimet egy tanítási óráról, akkor ott nincs munka.

El kell fogadni őket, de nem kell sajnálni. Ha elfogadom, akkor megértem az ő problémáját, keresem, hogy milyen területeken tudok neki segíteni. Nem hozom őt olyan helyzetbe, ahol negatív élmények érik, mivel a kudarcokon sokkal nehezebben teszik túl magukat, mint a többi gyerek.

A kollégáim véleményem szerint jól kezelik a problémát. A tanórai munkában, szélesebb körben szeretnénk alkalmazni a szakmai továbbképzéseken elsajátított ismereteket, új módszereket. Gondolok itt a kooperatív tanítási-tanulási technikákra. Szeretném, ha minél több kollégám megismerkedne ezzel a módszerrel.

A meglévő fejlesztőeszközeink, fejlesztőtermünk adottságát még jobban lehetne hasznosítani, ha egy úgynevezett »mini centrumot« hoznánk létre a beiskolázási körzetünkben. Ehhez a gyógypedagógiai szakmai hátteret pedig a balassagyarmati Pedagógiai Szakszolgálat utazó szakemberei biztosítanák.”

Az iskola pedagógusainak többsége elfogadta, magáévá tette és eredményesen műveli az integrációt. Három, a befogadó nevelésben eredményesen működő tanító így vall munkájáról:

„A tanítás valamilyen értékközvetítés. Az elsajátított ismeretek által, a személyes példamutatás által. Az egymástól való tanulás és a gyerek-gyerektől való tanulás által.” (Osztrozics Jánosné, tanító)

„Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni az együttnevelő pedagógusnak? Ha előbb az érzelmek felől közelítjük meg, akkor nagyon-nagyon kell szeretni a gyerekeket. Türelmesnek kell lenni. Jó kollégának kell lenni. Jól kell tudni együtt dolgozni.”(Szikoráné Kovács Tünde, tanító)

„A tanítás olyan, mint a gyümölcsérés, azért, mert az alig fakadó rügyekből kell az érett gyümölcsig eljutni; mese, azért, mert egyre nehezebb akadályok leküzdésével érjük el a célt; gyümölcsfa tápoldatozása, azért, mert kielégíti a fejlődő gyümölcsfa éhségét; házépítés, azért, mert az alapoktól indulunk, és végül elkészül.” (Jakus Ottó, tanító).

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.