2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Új horizontok az együttnevelésben >> Az inklúzió jó gyakorlatai

Bevezetés Az inklúzió jó gyakorlatai című fejezetéhez

2009. június 17.

Kőpatakiné Mészáros Mária

Bevezetés Az inklúzió jó gyakorlatai című fejezetéhez

Az inkluzív oktatás nem arról szól, hogy néhány sajátos nevelési igényű tanulót hogyan lehet integrálni a többségi oktatásba. Sokkal inkább arra keresi a választ, hogy hogyan lehet átalakítani az oktatási rendszert és a teljes tanulási környezetet úgy, hogy az oktatás-nevelés meg tudjon felelni a tanulók sokféleségének. Azaz, az inkluzív oktatás nem része az oktatási rendszernek, hanem maga a rendszer befogadó; a befogadás szemlélete hatja át.

Ebből adódóan minőségi oktatásnak is csak azt nevezhetjük, amely inkluzív, mivel célja minden tanuló teljes részvétele. Ha ez megvalósul, a közös gondolkodás és az önként vállalt együttes cselekvés átalakítja a szereplőket, meghatározza a pedagógusközösségek, az intézményvezetők, a tanulók és a szülők gondolkodását, szemléletét és gyakorlatát; bevonja és aktivizálja őket.

Ez ma még nem jellemző a magyar oktatási rendszerre, de a törekvés, hogy így legyen, megjelenik az oktatáspolitika prioritásai között, valamint az európai uniós fejlesztési programokban is. A befogadást erősíteni hivatott szabályozási változások és a jelentős források támogatását élvező tartalmi-módszertani fejlesztések reményt adnak a helyzet megváltozására. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az inklúzió gyakorlati megvalósíthatóságára, eredményességére példát lássanak azok az iskolák, óvodák, iskolafenntartók és az oktatás világához kapcsolódó egyéb szereplők, akik számára a befogadás ma még kihívás, megoldatlan probléma, vagy akik eddigi próbálkozásait még nem koronázta siker. Az is lehet, hogy vannak már eredményeik e téren, de mások tapasztalatait beépítve munkájukba még hatékonyabban dolgozhatnak. Megint másoknak arra lehet szükségük, hogy környezetüket győzzék meg arról: a befogadás nem illúzió.

Mindezekhez kíván adalékot nyújtani a kötet itt következő fejezete, amely úgynevezett hazai jó gyakorlatokat mutat be. Mint a kötet bevezetőjében jeleztem, a jó gyakorlatok az Európai Unióban a közösségi politikák összehangolásának részeként kialakított nyitott koordinációs módszer egyik legfontosabb eszközét jelentik. A jó gyakorlatok legfőbb funkciója az, hogy támogassák az egymástól való kölcsönös tanulást.

A kötetben leírt hazai jó gyakorlatok az inkluzív nevelés során alakultak ki, közreadói a fejlesztésekben, önfejlesztő intézményi gyakorlatok megteremtésében részt vevő pedagógusok, akik nem az intézménytől távol kitalált fejlesztések kipróbálói, hanem valójában ők az aktív fejlesztők. A fejlesztési folyamatban olyan produktumok jöttek létre, amelyek a fejlesztési folyamat továbbvitelét, terjesztését is lehetővé teszik az alkalmazó pedagógusok, intézmények számára, külső fejlesztői segítség igénybevétele nélkül.

E jó gyakorlatok közreadói nem kivételes terepen működő vagy kiemelten támogatott intézmények, hanem környezetüket és tanulói összetételüket tekintve átlagos iskolák. Főként a saját innovatív készségükre és tevékeny együttműködésre alapozva valósították meg integrációs gyakorlatukat.

A kötetben szereplő hazai jó gyakorlatokat négy intézmény: a budapesti Bárczi Géza Általános Iskola, a Békéscsabai Központi Szakképző Iskola és Kollégium, a szügyi Madách Imre Körzeti Általános Iskola és Napközi Otthon, valamint a magyarnándori Általános Iskola és Óvoda adta közre.

Tapasztalataikat a következő szakemberek osztották meg a jó gyakorlatok szerzőivel: Braunné Turák Éva gyógypedagógus, Farkasné Horvát Mira igazgató, Gajdács Tibor igazgató, Jakus Ottó tanító, Osztrozics Jánosné tanító, Roza Istvánné igazgatóhelyettes, Szalai Istvánné igazgató, Szána Gábor igazgató, Szikoráné Kovács Tünde tanító, Vermes Rita koordinátor.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.