2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Tanulás-tanítási módszerek fejlesztése >> Informatikai eszközök a tanítási órán – SDT a gyakorlatban – a tanulmány maga

IV. Kommunikáció

2009. június 17.
Cimkék: SDTkommunikáció

IV. Kommunikáció

A projekt résztvevői közti mindennapi kapcsolattartás elengedhetetlen feltétele volt a rendszeres kommunikáció feltételeinek megszervezése és működtetése. A program sikeres megvalósításának feltétele az volt, hogy programvezető, a mentorok és a szaktanárok szakmai kérdésekben, már az óravázlatok elkészítésének idején is információkat cseréljenek, ill. a megtartott órákról szóló összegzések alkalmával, az értékelésen túl, a soron következő órák tervezésében közös tapasztalataikat felhasználhassák. Ugyancsak fontos szerepet kapott a rendszeres kommunikáció az SDT állapotának felmérésében és abban, hogy a résztvevők a változásokról azonnal értesüljenek, illetve kérdéseikre választ kapjanak. Mindezekhez kapcsolódik a kiegészítő keretrendszerek bevezetésével és használatával kapcsolatos kezdeti nagyon aktív kommunikáció. Mivel a témavezető, a szaktanárok, kapcsolattartók és a mentorok az ország különböző településein élnek, a személyes találkozásra meglehetősen kevés lehetőség nyílt. Ugyanakkor a kutatás-fejlesztési projekt témája is igényelte, hogy a kommunikáció digitális formái uralkodjanak, hiszen ennek a lehetőségnek a kiaknázása is hozzátartozik a számítógéppel segített tanulási folyamat meghonosításához. Az e-mail, ezen belül a projekt számára létrehozott levelezőlista és az azonnali üzenetküldő szoftverek, valamint a telefon pótolták a gyakoribb személyes találkozást.

IV. 1. Hagyományos kommunikációs színterek

A program nyitó konferenciája és a későbbi személyes találkozások (tréningek, óralátogatások, keretrendszer-megbeszélések) szükségesek voltak a személyes kapcsolatok kialakításához, fenntartásához és megerősítéséhez. A személyes találkozók hangulata hozzájárult a résztvevők aktivitásának fenntartásához és ahhoz is, hogy egyre inkább megértsék és elfogadják a program céljait. Ugyanakkor személyes jelenlét nélkül nem lehetett volna megoldani a keretrendszerek használatának megismerését, szükség volt támogatott gyakorlási lehetőségre is.

Az iskolai tréningek (egy-egy iskola tanárainak és mentorának közös találkozói) főként módszertani kérdésekre koncentráltak (módszerek, munkaformák, SDT linkek használata, tananyagelemek elrendezése, az óravázlatok és a feladatlapok szerepe az aktív tanulás támogatásában), de alkalmat adtak a projekt technikai részleteinek megbeszélésére is. Az óralátogatások minden esetben hasznosak voltak, a tapasztalatok megbeszélése kollegiális szellemben folyt. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy a projektben résztvevő tanárok az iskolán belül látogatták egymást, ennek hatására felélénkült a szakmai kommunikáció, a műhelyszellem. A tervekben szerepelt egy partneriskolában zajló óra meglátogatása is, ennek azonban egy iskola és néhány tanár nem tudott eleget tenni. A külső óralátogatások általában még nagyobb élménnyel jártak, ilyen volt például. a tataiak látogatása a Leöveyben, illetve a szegedi és a makói iskola kölcsönös látogatása, illetve a Szabó Lőrinc Gimnázium tanárainak látogatása a Leövey Gimnáziumban.

Igen sok esetben bizalmi helyzet alakult ki mentor és szaktanár közt azáltal, hogy egyes órák tervét az órák megtartása előtt nyilvánosságra kellet hozni, a tanári munka ilyen intim helyzetének helyes kezelését alapozták meg a személyes találkozások, fenntartását biztosították az elektronikus kommunikációs csatornák. A munkamódszerek, felhasználható elemek, óramenet érdemi megbeszélése, estenként javítása csak a bizalmi légkör kialakítása során válhatott szerves részévé a programnak. A záró konferencián tartott előadások minden esetben kitértek a személyes kapcsolat fontosságára.

IV. 2. Elektronikus kommunikációs színterek

A személyes kapcsolatok kialakítása után már nem okozott gondot a levelezés segítségével az információk cseréje. Jellemző attitűdváltozást tükröz a következő megszólítások sora, amely változatlan partnerek között fordult elő: Kedves Mentor! Kedves Kolléga! Kedves (itt a mentor beceneve szerepel)!

A projekt résztvevői közti levelezés két komponense a kötelező dokumentumküldés (óravázlat, napló, obszervációs lapok stb.) és a személyes hangvételű, de szakmai természetű levelezés a teljes időszak alatt rendkívül jól működött. A három hónap alatt közel 4000 levél cserélt gazdát. Az projekt levélforgalmának egyik része az iskolákból küldött levelezés. Ez körülbelül 1000 levél, a legkommunikatívabbak 50 fölötti levelet küldtek a témavezetőnek és a mentoroknak, és akadtak olyanok is, akiknél ez a szám nem éri el tízet. Az átlagos levélszám 20 és 40 között van. Minden iskolából idézünk egy-egy e-mailt, hogy érzékeltessük a hangnem közvetlenségét, a kommunikáció szakmaiságát:

„Köszönöm, hogy reagálsz munkámra (munkánkra). Hosszú pályafutásom (több mint 30 év) alatt ELŐSZÖR fordul elő, hogy nemcsak feladatot kapunk, munkát végzünk, hanem érdemben foglalkoznak is vele!”

„Köszönöm a javításokat és a segítségedet, az ötletet a végére. Be is írtam. Gondolom így jó lesz. Az adatokat csak érdekességnek szántam a végére, de valóban így tökéletes a befejezés.”

„Megvolt a bemutató órám! A szabólőrincesek nagyon helyesek voltak (mind a négyen) noha nagyon aggódtam, hogy nem érnek ide időben. Az órám gördülékeny volt, és azt mondták, hogy nagyon profi, de lehet, hogy csak ők voltak nagyon udvariasak...”

„Olyan jól sikerült a múltkori bemutatónk a projektről, a módszerekről, a Moodle kínálta lehetőségekről, hogy ma 12 megszállott "újonc" kollégánk csatlakozott a projektcsoporthoz és vállalták a közel 3 órás továbbképzést.”

Most tartottam meg azt a bizonyos videós, fényképezős órát. Hát elég melegem lett a végére...

A diákok nagyon élvezték. Ennél az osztálynál voltál egyszer óralátogatáson. Bár a szereplésre nagyon nehezen vállakoztak, azért elég jól sikerült. A kamerától nagyon idegenkedtek, a fényképező pedig már problémát sem jelent, holott a program kezdetén azzal sem voltak megbarátkozva. A kamerát én használtam, nem vállalkoztak rá, mondván nem tudják kezelni. De a kísérleteket szívesen végezték, bár a magyarázatok hagynak kívánnivalót...ű Mindenesetre nagy élmény volt mindannyiunknak!

„... én vagyok a szócsövünk. Alaposan átgondoltuk az iskolánk terveit, céljait, kapacitását, és IGEN: bizony szívesen folytatnánk az SDT-s munkát. A jövő évre kitűzött feladatok különösen aktuálisak volnának számunkra, ugyanis a kerületben szinte minden iskolában az lett az önkormányzat által szorgalmazott jelszó: innovatív tanítás. Kapóra jönne, hogy egy bakarasszal előrébb járunk az IKT-val való ismerkedésben, mint a körzet legtöbb tanodája. Talán átadhatnánk nekik a tapasztalatainkat, talán pont alkalmas az időpont arra, hogy mentoriskolaként debütálhassunk ebben a fenntartói tervben. Tehát a válaszunk: igen, ha megfelelőnek látjátok eddigi teljesítményünket, akkor örömmel részt vennénk a második év terveiben. És még egyszer köszönjük az idei lehetőséget, mert ez a félév új élettel töltötte meg az iskolát – érdemes volna tovább vinni a lelkesedést.”

A programvezető és a mentorok közti levelezés még aktívabb volt, a mentorok egyenként 150-200 levelet küldtek a témavezetőnek. Ez a levelezés a programkoordinálás mellet szintén gyakran tartalmazott szakmai, módszertani elemeket. Az pedig természetes, hogy a legtöbb levelet a témavezető küldte, 1519 darabot, ebből 678-at az iskoláknak és az egyes tanároknak.

A projekt számára létrehozott levelezőlista (tiptap) kezdettől fogva rendelkezésre állt, forgalma azonban nagyon egyirányú volt, a tanárok közül csak kevesen, és ők is csak ritkán osztották meg széles körben a gondolataikat. Ennek bizonyára az is oka, hogy a bemeneti méréskor kitöltött kérdőívek tanúsága szerint a fejlesztésben résztvevő tanárok kétharmada nem szokott szakmai kérdésekről e-mailezni, és összesen négy kollégának volt már szakmai levelezőlistás tapasztalata. A levelezőlista lehetőséget biztosított arra, hogy gyorsan és biztosan mindenki értesüljön a közös tudnivalókról és kérdésekről. Az a funkciója kissé kihasználatlan maradt, hogy tájékozódjanak a tanárok a program más iskolákban dolgozó résztvevőinek tevékenységéről, problémáiról és sikereiről. Mégis elmondhatjuk, hogy a levelezőlista pedagógiai és módszertani fórumként fungált, a teljes csapat számára kínált virtuális találkozási formát.

Az elektronikus levelezés kiterjedt a kiegészítő keretrendszerekben történő levelezésre is. A keretrendszerben forgalmazott levelek nagy része rövid üzenet, inkább személyes jellegű (például „Elküldtem a házi feladatokat.”, „Ne lepődj meg, kissé nagy a rendetlenség...”), a diákok közti levelezés formájában azonban igen aktív alkalmanként chat jellegű fórummá változott:

„A gyerekek számára ma feltettem egy szavazólapot a think.com oldalamra, ahol ők is minősíthetik az órát. Kíváncsian váromaz eredményt.”

A másik két keretrendszer is támogatta a diákokat levelezési felülettel, ennek kihasználtsága a szokásos levelezési rendszerek használatával arányos volt:

„A keretrendszer egyre jobban működik, hihetetlenhátérmunkát végeznek a gyerekek, amit nagyon jó követni a neten!!! Egyre jobban élvezem! És ők is.”

MSN-Skype

A levelezés mellett a rövid megbeszélések általánosan használt formája volt a projekt során az MSN kommunikáció. A szaktanárok 25%-a, a projektvezető és a mentorok mindegyike használta kommunikációjának kiegészítő elemeként ezt a kapcsolattartási formát. Lényegében a telefonbeszélgetések helyettesítőjévé vált az MSN. Működését az biztosította, hogy a résztvevők sokasága este rendszeresen a számítógépnél ült („látták egymást”), így minden felmerült kérdésre azonnali választ lehetett adni. Ez különösen a szervezési feladatok megoldását segítette.

A szöveges forma (gépelés) a tanárokkal való kommunikációban, a webkamerás és mikrofonos kapcsolattartás a mentorok közti beszélgetésben vált általánossá. Az MSN mellett a mentori kör két alkalommal a Skype programmal konferenciatelefonos konzultációt tartott a programvezetővel. A projekt záró szakaszában pedig a skypos kommunikáció vált köztük általánossá, helyettesítve a telefonos beszélgetést. (A projekt során folyamatosan csökkent a telefonos beszélgetések száma, ez elsősorban az esti munkálkodással igazolható, az összes kommunikációs kapcsolat 5%-a folyt csupán telefonon.). „Mégis a csoportunk tagjai között létrejött éjszakába nyúló MSN bulikat emelném ki, amikor is segítettük egymást az anyaggyűjtésben és persze jókat szórakoztunk.”

IV. 3. A tanár – diák kommunikáció új formái

Az elektronikus kommunikációs csatornákon folytatott információcserének a projektszereplők közti megvalósulása mellett talán a leglényegesebb újdonság a tanóra meghosszabbításaként értékelhető nevelési és oktatási szintérré váló tanár-diák kommunikáció megerősödése volt. A program tervezési szakaszában talán nem várt eredmény elsősorban a résztvevő tanárok ambiciózus magatartásának köszönhető, másrészt a keretrendszerek (Oracle – Think.com, Microsoft – Learning Gateway, Moodle) adta kommunikációs lehetőségekből következik. Az egyéni, illetve osztályoldalak használata, ezek információs oldalakká válása eredményezte, hogy a diákok és tanárok közti hagyományos kommunikációs lehetőségeket meghaladó, a tanórán és az iskolai időn túli beszélgetésekre is lehetőség nyílt, ami nevelési és oktatási szempontból egyaránt hasznosnak bizonyult. A házi feladatok, a következő tanóra anyagának nyilvánossá tétele alapjaiban alakította át a tanár-diák kapcsolattartás jelenleg általános formáit. A táblázat a tanárok értékelését összegzi arról, hogy a számítógép mennyire hasznos a kapcsolattartásban. A válaszadók 1-től 5-ig terjedő skálán jelölhettek értékeket.

  Résztvevők a program kezdetén Résztvevők a program végén Kontrollcsoport a program kezdetén Kontrollcsoport a program kezdetén
a tanárok és diákok tanórán kívüli kapcsolattartása 3,37 4,07 3,21 3,27
a diákok kapcsolattartása egymással 4,1 4,39 4,06 4,3
1. táblázat: A számítógép hasznossága a kommunikációban

Internetes fórum – Chat

A programban résztvevő szaktanárok a meglehetősen feszített időkorlátok közt maximálisan kihasználták az elektronikus kommunikációs lehetőségeket. Talán egyetlen olyan színtér maradt, amelynek kihasználtsága elmaradt a várakozástól, egyben a következő program preferált területe lehet, az internetes fórumok használata és a chat. A fórumokon szakmai megbeszélést folytató kollégák száma elenyésző volt, a levelezőlistán szakmai pedagógiai kérdéseket 12 kolléga vetett fel.

Az ebben a programban használt TIP-TAP levelezőlista ugyan alkalmas volt arra, hogy szakmai kérdések kommunikációs felületéül szolgáljon, de nem biztosított állandó és online kommunikációs lehetőséget a program minden szereplője számára. Mivel az egyes iskolákban dolgozó szaktanárok gyakran egyedül képviselték szakterületüket és legjobb esetben is csupán a kertrendszerben partner iskola tanáraival kerülhettek rendszeres kapcsolatba (óralátogatás, ezt követő levelezés kialakulása), itt még nyílna lehetőség a fejlődésre, fejlesztésre. Egységes fórumfelület vagy a programban résztvevő szereplők számára „csevegőszoba” kialakítása megerősíthetné kapcsolataikat.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.