2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2004 szeptember

Az informatika tanítása és felhasználása a magyar oktatásban

2009. június 17.

A szerző arra keres választ, miért nem terjed kellő gyorsasággal és hatékonysággal a multimédiás oktatás, illetve kísérletet tesz egy olyan iskola modelljének a felvázolására, amely pedagógiai munkájába beépíti az IKT-eszközöket. Az általa felvázolt jövőkép korántsem utópisztikus, hiszen a felsorolt lehetséges megoldások mindegyike részelemeiben létezik mind a nemzetközi, mind a hazai informatikaoktatás, illetve az informatika tantárgyi alkalmazásának gyakorlatában. A szerző következtetései alapján az informatika széles körű alkalmazásának fontos előfeltétele a speciális iskolai hardverek fejlesztése, a tankönyvkiadókkal együttműködve végrehajtott iskolai szoftverfejlesztés, továbbá az informatikai, multimédiás eszközök alkalmazását katalizáló tanárképzés és továbbképzés.

Reindl Gyula

Az informatika tanítása és felhasználása a magyar oktatásban

„Változik az iskola mint szervezet szerepe is. Az önálló ismeretszerzés elérése érdekében a könyvtárhoz hasonlóan a számítógépteremben is lehetővé kell tenni a hozzáférést az eszközökhöz a tanórákon és azokon kívül is. A többi műveltségterület, tantárgy számára is biztosítani kell a géphasználatot. Meg kell jelennie a hagyományos tanórákon túlmutató, informatikával támogatott projektmunkának is.”

A fenti idézet a kormány 243/2003. (XII. 17.) rendeletében szerepel. Az informatika tantárgy tanításának alapelvei és céljai között megfogalmazódik, hogy az informatika az iskolában nem pusztán egy tantárgy, hanem az eredményes iskolai oktatás és nevelés eszköze kell hogy legyen. Valójában ezek a sorok indítottak e cikk megírására.

Amennyiben komolyan vesszük a fenti néhány soros alapelvi ajánlást, célmegfogalmazást, úgy érzem, ez az egész NAT legköltségesebb és legnagyobb szellemi munkát igénylő része.

Tapasztalataim szerint az átlagos magyar iskolában – az általános iskolától az egyetemig – a tanítást hatékonyabbá tévő multimédiás lehetőségek alkalmazása, azok kihasználása jelentéktelen. Mire is gondolok pontosan? Egyelőre vonatkoztassunk el a számítógépektől, a hozzájuk tartozó szoftverektől és az internetes lehetőségektől. Maradjunk annál a technikánál, amely tulajdonképpen már a nyolcvanas évek óta rendelkezésre áll. Az idegen nyelv tanítását eredményesebbé tevő magnetofonkazetták, néhány tantárgyhoz készített fólia- és diacsomag kivételével szinte semmink sincs. Hol vannak azok a videokazetták, amelyek néhány perces klipek formájában a tananyaghoz, sőt egy-egy tankönyvhöz kapcsolódva segítséget nyújtanak a tanárnak? Azok, amelyek segítségével néhány percben bemutathatunk – az aktuális tananyaghoz kapcsolódva – képzőművészeti műalkotásokat, egy táj jellegzetes élővilágát, csillagászati vagy lemeztektonikai animációkat, népszokásokat, egy zeneműrészletet, New York megmaradt felhőkarcolóit, egy kötelező verset Latinovits előadásában. Természetesen vagyunk néhányan tanárok, akik felismertük a multimédiás oktatás előnyeit, és összeszedtünk használható auditív vagy audiovizuális anyagot, de ennek rendszerezése, összevágása idő- és felszerelésigényes munka, amelyre ráadásul nem is képeztek ki minket. Sajnos 2004-ben még a legtöbb iskolában utópiának tűnik, hogy az órát a tanár egy módszertani útmutatást tartalmazó tanári kézikönyv és a könyvhöz mellékelt csomag (dia, fólia, hang- és mozgóképanyag, könyv- és internetajánló) felhasználásával tartsa meg. A legtöbb iskolában hiányzik a tárgyi és a személyi feltétel, és nem készültek el a szükséges oktatócsomagok sem. Így a hagyományos audiovizuális technikai lehetőségekhez képest mintegy húszéves hátrányunk van. És akkor még nem beszéltünk a számítógépekről…

A személyi számítógépek elterjedése, teljesítményük rohamos növekedése már a kilencvenes évek elejétől kezdve nagyszerű lehetőséget kínált az oktatás színvonalának emelésére. Az internet elterjedésével az információszerzés új dimenziót kapott. Ezzel kapcsolatban egy mai iskolának két nagyon fontos kötelessége van, egyrészt használni az oktatásban, másrészt megtanítani a diákokat az információszerzés számítógépes formájára. Bár a két feladat eléggé összemosódik, maradjunk az elsőnél.

Hogyan képzelem el a jövő tanóráit?

„A tanulási folyamatot jelentősen átalakítja az informatikai eszközök és az elektronikus oktatási segédanyagok használata. Ez új lehetőséget teremt az ismeretátadásban, a kísérleteken alapuló tanulásban, valamint a csoportos tanulás módszereinek kialakításában.” Ez a részlet a NAT szerepe a közoktatás tartalmi szabályozásában című mellékletben szerepel, és igencsak elgondolkodtató. A mai helyzethez képest a következő gondolatok eléggé utópisztikusnak tűnhetnek.

A tantárgyak többségét egy-két tanulóra jutó számítógépekkel vagy egy tanári számítógéppel és projektorral (amely mobil is lehet) felszerelt tantermekben tanítjuk. A diákok tankönyvéhez tartozik egy CD-ROM, amely az otthoni vagy a tanulószobás tanulást könnyíti meg, és van egy tanári kézikönyv, melynek CD-ROM-melléklete az órai munkát segíti. Ez utóbbi vázlatokat, multimédiás prezentációkat, internetes linkeket, feladatokat, témazáró dolgozatokat tartalmaz. Az órai munka a tanári előadás és magyarázat mellett egy multimédiás szoftverre épül, mely egy laza, de didaktikailag jól felépített forgatókönyv. A program rugalmas, részleteiben változtatható, így különböző tanári attitűdökhöz, pedagógiai elképzelésekhez alakítható. A tanórán kívüli tanulást és kutatómunkát a diákok számára a tankönyvhöz csatolt CD-melléklet könnyíti meg. Mivel nincs mindenkinek otthon számítógépe, az iskolák délutánonként lehetőséget nyújtanak arra, hogy diákjaik hozzáférjenek a számítógépekhez. Az internet használatával a tanulók bekapcsolódhatnak konferenciákba, más iskolákkal közös projektekbe. Kiselőadásaikat, kutatómunkájuk eredményét számítógépen mutathatják meg tanáruknak, társaiknak, és hozzáférhetővé tehetik mások számára a világhálón.

Ahhoz, hogy mindez valóság legyen, meg kell tervezni, és végig kell vinni egy országos fejlesztési programot.

Hogyan valósítható meg mindez?

Úgy érzem, alapvetően elhatározás kérdése. Az elhatározás és a megvalósítás lehet küldetés alapú, mely néhány nagy formátumú közszereplő elhivatottságából ered, vagy gazdaság alapú, melyben egy ország jó befektetésnek tekinti a következő generáció magas szintű oktatását. Finanszírozhatják a programot azok a multik, melyek egyrészt az informatikai beruházásokból anyagi hasznot remélnek, másrészt hosszú távon szükségük van jól kvalifikált munkaerőre és potenciális vásárlóbázisra.

Az informatikai fejlesztési programnak komplexen tartalmaznia kellene egy iskolai hardverfejlesztést, a tankönyvkiadókkal együttműködve szoftverfejlesztést, valamint a jelenlegi pedagógusképzésben helyet kell kapnia – nem töltelékanyagként, hanem a módszertan fontos kiegészítéseként – az informatikai és médiaismeretnek. Természetesen a már pályán lévő kollégákat is be kell vonni részben önkéntes, részben kötelező továbbképzési formák keretében. Továbbá felül kellene vizsgálni és napra késszé tenni az egyes iskolatípusok informatikaoktatási koncepcióit.

A fejlesztésben nem szabad az iskolákat magukra hagyni vagy pályázatokat kiírni ezzel kapcsolatban. A tanulóknak – iskolájukon keresztül – alanyi jogon kell hogy járjon a korszerű tudás elsajátításához szükséges oktatási háttér.

Hardverfejlesztés

Nemzetközi tapasztalok alapján különböző iskolatípusokra és iskolai létszámokra hardver standardokat kellene kidolgozni, melyeket folyamatosan újítani kell. Miután az iskoláknak számos statisztikai felmérőlapot kell kitölteniük – többek között az informatikai eszközeikről – , az illetékesek bizonyára tisztában vannak az oktatási intézmények jelenlegi számítógépes helyzetével. Így elég könnyen fel lehet mérni a szükségleteket, megtervezni a fejlesztési folyamatot. Véleményem szerint az állam egyik feladata, hogy az irányítása alá tartozó intézményekben közvetlenül vagy közvetve (az önkormányzatokon keresztül) gondoskodjon az oktatáshoz szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételek megteremtéséről és azok megfelelő szinten tartásáról.

A számítástechnikai eszközökkel az a baj, hogy nemcsak drágák, de hamar amortizálódnak is. Az amortizációjuk ugyan viszonylagos és a felhasználói igénytől függ, de sehogy sem mérhető össze egy ásványgyűjteménnyel, egy zongorával, egy kitömött nyúllal vagy akár egy tévékészülékkel. A számítógépek általában ritkán mennek tönkre, nem eszi meg őket a moly, hanem egyszerűen és gyorsan elavulnak. Néhány év múlva nem tudják betölteni azt a szerepet, amit eredetileg szántak nekik.

A hardver standardhoz szorosan kapcsolni kell egy továbbhasznosítási programot. Ebben nagy szerepet kaphatnának azok a cégek, melyek lépést tartva a fejlődéssel, sűrűn cserélik hardverparkjukat, és a lecserélt gépeket valamilyen rendszer szerint és bizonyos ösztönző térítés mellett továbbadnák az iskoláknak. Hasonlóan a gyerekruhákhoz, a gépek az iskolák között vagy egy iskolán belül öröklődnének, mint levetett, de még használható darabok. Kétségtelen, hogy a hardverfejlesztés és a későbbi szinten tartás a fejlesztési program legköltségesebb eleme, de ügyes szervezéssel, nemzetközi támogatással, a gazdasági szféra főszereplőinek bevonásával a költségek csökkenthetők.

Szoftverfejlesztés

Mint azt a bevezetőben említettem, még mindig nagy szerepe lehetne az eddig nagyrészt kihasználatlan audiovizuális eszközökre alapozott oktatócsomagoknak is.

A jövő viszont minden bizonnyal a számítógéppel támogatott tanítás. Ennek formái gyorsan változhatnak, de első lépésként CD-ROM-melléklettel ellátott tankönyvek és oktatócsomagok kiadására van szükség.

Néhány éve az egyetemi diplomamunkám része volt egy földrajz témájú oktatási segédanyag elkészítése. Ez a számítógépes program egy adott tankönyvhöz készült azért, hogy vázlatai, kép-, video- és hanganyaga segítségével az Észak-Európa földrajza című tananyag otthoni feldolgozását, megtanulását megkönnyítse. Az eredeti anyag Visual Basicben készült, melyet később egy PowerPoint-os tanórai bemutatóval egészítettem ki.

Munkám két fontos tanulsággal zárult. Igazán színvonalas tankönyvi mellékletet profi teamek tudnak készíteni, melyben megtalálhatók a tantárgy tanításához értő tanárok, a technikai megoldásokat ismerő programozók és a látványért felelős grafikusok, fotósok. Tanórai bemutatót viszont egy kis gyakorlattal bármelyik tanár is készíthet.

A fejlesztési program egyik alapja, hogy a tankönyvkiadókat meggyőzzük a CD-ROM-mellékletek és a tanári oktatócsomagok elkészítésének fontosságáról. Jó kezdeményezésnek tartom az olyan pályázatokat, mint az „Oktatási tartalmú multimédiás forgatókönyvek készítése” , melyet nemrég írtak ki a Sulineten.

Képzés, továbbképzés

A pedagógustársadalom nincs felkészülve és felkészítve korunk számos kihívására. Példaként említhetem a kábítószer megjelenését az iskolákban, a társadalmi értékrendszer átalakulását, a pedagógusi hivatás elértéktelenedését, a minőségbiztosítást. Ezek közé sorolhatjuk még a számítógépes ismeretek és az internet használatának széles körűvé válását is. Túl azon, hogy a gyerekek jelentős része tanárainál több ismerettel rendelkezik a témáról, nem tudunk élni olyan lehetőségekkel, melyeket a modern információs világ biztosít az oktatás-nevelés számára. Ráadásul nem tudjuk felkészíteni diákjainkat arra a jövőre, melyet manapság úgy foglalnak össze, hogy információs társadalom. Nagy a hátrány! Mi a teendő?

Oktatási rendszerünk reakcióideje néha már katasztrofálisan lassú, a technika fejlődése és a társadalmi igények növekedése viszont igen gyors. Felsőfokú képzésünkbe már régen be kellett volna építeni olyan tanítás-módszertani elemeket, mint az információ szerzése, szelekciója, felhasználása, megjelenítése. Szintén hiányzik például a gépírás vagy a multimédiaismeretek tanítása. A kezdő lépéseket a tanító- és tanárképző intézményeknek kell megtenniük. Saját oktatási példájukkal neveljék arra a jövendőbeli tanárokat, hogy munkahelyükön igényeljék az új módszerek használatát, és harcolják ki azok technikai hátterét.

Összefoglalva: szemléletváltásra van szükség a felsőoktatásban. Csak ez lehet a képzés első lépése. Ezzel párhuzamosan be kell indítani a már pályán lévő kollégák továbbképzését is. Valószínű, hogy ez nagy ellenállásba fog ütközni, különösen a több évtizede tanító kollégák részéről. Ennek csökkentésére biztosan meg lehet találni a megfelelő módszereket.

Az informatika tanítása

„Az én gyerekem egész nap a számítógép előtt ül, alig lehet elzavarni onnan. Mondja, tanár úr, hogyan lehet, hogy mégis csak hármas informatikából?” Fogadóórákon gyakran elhangzik ez a kérdés.

Jelenlegi informatikaoktatásunk számos gyermekbetegséggel küzd. Már a múlt század fordulóján többé-kevésbé szabályozták, hogy a különböző tantárgyakon belül mit és mikor kell megtanítani, és ehhez milyen segédeszközökre van szükség. A mai magyar oktatási rendszerben az informatika tantárgynak nyilván nincs meg az az évszázados háttere, amelyre támaszkodni lehet, ráadásul nem vagyunk felkészülve arra, hogy egy tananyagot évről évre – esetleg alapvetően – át kell dolgozni. Tudomásul kell venni, hogy ehhez a tantárgyhoz szükség van a tanárok folyamatos továbbképzésére, a tananyag rendszeres átdolgozására és az iskolák hardver- és szoftverszükségleteinek kielégítésére, szinten tartására. E nélkül nem lehet egy általánosan használt tanmenetet, tankönyvet megjelentetni vagy egységes követelményrendszert kidolgozni.

Véleményem szerint igazából az sem dőlt el, mire helyezzük tantárgyon belül a hangsúlyt. A jelenleg piacon lévő tankönyvek még mindig DOS-osok és Norton Commanderesek vagy Office-csomagosak, LOGO-sok, sőt Turbo Pascalosok is. Vannak, amelyek szerint ismerni kell a számítógépek történetét, mások a programozást tartják fontosnak. A korosztályok fejlettségi szintjének megfelelő tartalmat, a játékosságot, a tantárgyi integrációt nem nagyon lehet tapasztalni. Nem használjuk ki eléggé a gyerekek alapvető érdeklődését, lelkesedését, kreativitását az informatika oktatása során. Gyakran tapasztalom, hogy más tantárgyak megkövült tanítási módszereit vagy a felsőfokú oktatás redukcióját alkalmazzák.

A NAT alapvetően jó irányokat mutat a tantárgy célkitűzéseiben, de ezek lebontása központi tanmenetekre, helyi tantervekre és tanmenetekre nem egységes, pedagógiailag többnyire gyenge.

Végezetül…

Anélkül, hogy túlságosan hangsúlyoznám az informatika mint tantárgy és az informatika mint tanítás-módszertani eszköz szerepét az oktatási rendszerünkben, saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, nem vettük fel azt a ritmust, melyet a kor igényel, és nem nagyon láthatók a törekvések, hogy hátrányunkat behozzuk. Remélem, nem késünk el…

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.