2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2009 április

Imre Anna :: Az általános iskolai intézményhálózat változásai – a kisebbségi oktatás szerepének növekedése226-136-151

2009. szeptember 30.

Az írás az általános iskolai hálózat demográfiai, finanszírozási és jog­szabályi változások következtében bekövetkezett átalakulását vizsgálja statisztikai adatok segítségével 2001 és 2007 között, külön figyelemmel a kistelepülésekre, a kisméretű iskolákra és a kisebbségi oktatásra. A változások megfigyelhetők a feladatellátási helyek csökkenése mellett a fenntartói szerkezet átalakulásában és a kisebbségi programok indításában is. Az említett tendenciák a kistelepülések iskolahálózatát az átlagnál jelentősebb mértékben érintették.

A közoktatásban az iskolahálózatot átalakító változások a 2000-es évek elején indultak meg, részben a 2004-es kistérségi társulásokról szóló törvénnyel, amelynek nyomán – jelentős részben a pénzügyi ösztönzők hatására – széles körben terjedtek el a kistérségi társulások, az iskolabezárások és -összevonások. Az átalakulási folyamatot az oktatási törvény 2006-os módosítása gyorsította fel, amely létszámhatárokhoz kötötte a 8 évfolyamos általános iskola fenntarthatóságát, s csak külön eljáráshoz kapcsoltan, illetve a kisebbségi programmal működő iskolák számára tette lehetővé a létszámelőírások be nem tartása mellett az önálló iskolaként való megmaradást.1 A jogszabályi változások, párosulva a finanszírozási kényszerekkel, jelentős mértékű átrendeződést eredményeztek az iskolahálózatban. A változások leírására, illetve egyes térségekben a konkrét folyamatok és következményeik hatásainak feltárására irányuló elemzések már születtek az elmúlt években (például Bódi–Fekete 2008; Balázsi–Bódi–Obádovics 2008; Váradi 2008). Ebben az írásban nem volt lehetőségünk a változások és a következmények mélyebb vizsgálatára, elsősorban a létszámkorlátokat bevezető jogszabályi változások hatását igyekeztünk vizsgálni, az átalakulás egyes formáit és néhány, az elérhető adatok segítségével megragadható hatását áttekinteni – különös tekintettel a kisebbségi oktatás helyzetének változásaira.

Az általános iskolai intézményhálózat néhány változása

A statisztikai adatok idősoros elemzése lehetővé teszi az általános iskolai hálózat és a tanulólétszám változásainak követését, az általános iskolai oktatás egészében 2001 és 2007 között. Kiemelt figyelmet fordítottunk az általános iskolai hálózaton belül az 1000 fő alatti települési körhöz tartozó iskolákra és a kisiskolák, jelen esetben a 100 fő alatti iskolák körében megfigyelhető változásokra, mivel a létszámkorlátok elsősorban ezen iskolák létét és önállóságát érintették. A változási dimenziók elemzésénél a feladatellátási helyek számszerű változására, valamint a fenntartói kör összetételére és a kisebbségi programkínálat alakulására fordítottunk nagyobb figyelmet.

Az általános iskolai hálózat változásának mértékét a feladatellátási helyek számán, valamint az általános iskolai tanulók számán követtük. Az iskolahálózat változásainak elemzése az ismert tendenciákat mutatja: az iskolahálózat változásának mértéke általában elmarad a tanulólétszám változásai mögött, azt csak valamivel rugalmatlanabbul, némi késéssel tudta követni. Az általános iskolai oktatásban 2001 és 2007 között az intézmények száma 10%-kal (4718-ról 4233-ra) csökkent. Az intézmények számában a csökkenés a 100 fő alatti iskolák körében nagyobb volt (15%), mint az ennél nagyobb méretű iskolák számában (8%). Ugyanezen időszak alatt a tanulók száma 14%-kal (946 521-ről 811 405-re) csökkent, a 100 fő alatti iskolákban tanulók száma az átlagnál kisebb mértékben (10%-kal, 77 413-ról 69 689-re), a 100 főnél nagyobb iskolák körében a tanulói létszámcsökkenés 14,7%-os volt.

A kistelepülési általánosiskola-hálózatban a csökkenés jóval erőteljesebb volt mind a feladatellátási helyek, mind a tanulók számát tekintve. A feladatellátási helyek száma 26%-kal, 813-ról 604-re csökkent a kistelepüléseken. A csökkenés 21%-os volt a 100 fő feletti és 27%-os a 100 fő alatti iskolák esetében. A tanulólétszámban a csökkenés mértéke 25%-os (48 420-ról 36 301), s jelentős mértékben eltér a két iskolacsoport esetében: 18,8%-kal csökkent a 100 fő feletti és 30,3%-kal a 100 fő alatti iskolák esetében.

1. ábra: Az általános iskolai feladatellátási helyek számának változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és a 100 fő feletti iskolákban

2. ábra: Az általános iskolai feladatellátási helyek számának változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és feletti iskolákban az 1000 fő alatti településeken

3. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és 100 fő feletti iskolákban az 1000 fő alatti településeken

Az adatok összességükben azt mutatják, hogy a két vizsgált időpont között a kis (100 fő alatti) és az ennél nagyobb iskolákban az arányok lassan a nagyobb iskolaméret irányába mozdultak el a feladatellátási helyek számát és arányát tekintve. Mindez elsősorban az intézményhálózatban bekövetkező változás, a tanulólétszámon kevésbé észrevehető. Az utóbbiban egy kismértékű növekedés is bekövetkezett: míg 2002-ben az összes feladatellátási hely 40%-a volt 100 főnél kisebb, és a tanulók 8,2%-a tanult ilyen kis iskolában, addig 2007-re a feladatellátási helyek 38%-a volt 100 fő alatti, s itt tanult a tanulók 8,6%-a.

4. ábra: A feladatellátási helyek és a tanulók aránya a 100 fő alatti és feletti iskolákban, 2001, 2007 (%)

A fenti folyamat másként játszódott le a kistelepülések világában: itt kevésbé szembetűnő a feladatellátási helyek, annál inkább megragadható a tanulók számában bekövetkezett változás. Az 1000 fő alatti településeken 2001-ben a feladatellátási helyek 80,3%-a volt kisméretű (100 fő alatti) iskola, a kistelepülési iskolákban tanulók 56,2%-a tanult ezekben s 43%-uk ennél nagyobb iskolákban; 2007-re pedig a feladatellátási helyek valamivel kevesebb mint 78,1%-át tették ki a kis iskolák, s a tanulók 52%-át fogadták, 48%-uk tanult ennél nagyobb iskolákban. A folyamat következtében a tanulók eloszlása a kisebb és a nagyobb iskolák között kiegyenlítődőben van. Mindez remélhetően általában véve javuláshoz vezetett nemcsak a hatékonyság, de a megfelelő tanulási környezet kialakulásának köszönhetően az érintett tanulók számára az eredményesség területén is.

Az iskolafenntartói kör változásai

Nemcsak mennyiségi változások figyelhetőek meg 2001 és 2007 között a tanulói létszámokban és az iskolahálózati adatokban az általános iskolák és a kistelepülési iskolák körében. Ugyanezen időszakban a jogszabályi változások hatására megindulni látszik egy átrendeződés a fenntartói szerkezetben is. Ez utóbbinak az alakulására láthatóan hatással voltak mind szándékolt, mind nem szándékolt változások. 2001-hez képest jelentős mértékben, közel egytizeddel csökkent (74%-ról 65%-ra) a települési önkormányzatok által fenntartott iskolák aránya, csökkent a megyei önkormányzati fenntartásban működő iskolák aránya is (5,8-ről 3,7%-ra). Ezzel párhuzamosan nőtt az önkormányzati társulásban fenntartott iskolák száma (12%-ról 18%-ra), megjelent a TKT, többcélú kistérségi társulás (2,8%-os aránnyal), s növekedett a nem állami iskolafenntartásban működő iskolák aránya (5,1%-ról 8,2%-ra).

Az 1000 főnél kisebb településeken működő általános iskolák fenntartói szerkezete hasonló irányokban, de a fentinél erőteljesebben mozdult el. A települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák száma itt közel két tizeddel, 19%-kal csökkent (69%-ról 47,7%–ra) a feladatellátási helyek, s 20%-kal a tanulók megoszlása esetében (69%-ról 48,6%–ra). Az önkormányzati társulások körében megfigyelhető növekedés is erőteljesebb, 11%-os (27%–ról 38%-ra nőtt a társulásban működtetett iskolák aránya). És számottevőbb, közel egy­tizedes, 9%–os a növekedés a nem állami iskolák arányában is: az alapítványi vagy egyházi fenntartásban működő iskolák aránya 1%-ról 10% közelébe emelkedett.)

5. ábra: A különféle fenntartók által működtetett iskolák és tanulók aránya az 1000 fő alatti településeken, 2001, 2007

A még működő 478 kistelepülési, 100 fő alatti létszámmal működő feladatellátási hely fenntartói a 2007/2008-as tanévben elsősorban a települési önkormányzatokból (47,7%) és az önkormányzati társulásokból (38,5%) tevődnek össze, kisebb részben más fenntartói körből (többcélú kistérségi társulás 4%, egyház 3,8%, alapítvány 4%, megyei, fővárosi önkormányzat 1,5%).

6. ábra: A kistelepüléseken működő 100 fő alatti általános iskolák fenntartói, 2007/2008

2007-ben 2001-hez képest összességében a kistelepülési oktatást felvállaló iskolák fenntartóinak körében jelentős mértékű változások következtek be: az intézmények, tanulók számának csökkenésével egyidejűen az iskolafenntartók körében jelentős átrendeződés figyelhető meg: egyfelől az önálló települési önkormányzati iskolafenntartástól való elmozdulás a társulások irányába, másfelől az állami fenntartásból a nem állami iskolafenntartás irányába. S 2007-re megjelent egy új szereplő is az állami iskolafenntartók körében: a többcélú kistérségi társulás (TKT).

Változások a kisebbségi oktatási programok kínálatában

Mivel a létszámkorlátok megvalósítása és betartása alól a kisebbségi programmal működő iskolák felmentést kaptak, a kisebbségi programok indítása a jogszabályi előírások következményeitől való menekülési útnak bizonyult. 2001 és 2007 között jelentős mértékben nőtt a kisebbségi programmal működő iskolák aránya is: míg 2001-ben nemzetiségi és cigány kisebbségi program együtt az összes iskola 13,8%-ában működött, addig 2007-re csaknem kétszer ennyi iskolában, az iskolák 26%-ában folyt kisebbségi oktatás (14,35%-ban nemzetiségi és 11,3%-ban roma programmal).

7. ábra: A nemzetiségi és a cigány kisebbségi programok aránya az általános iskolákban, 2001, 2007

A kistelepülések világában ezek a változások is erőteljesebben jelentkeztek: itt 2001-ben 15% körüli volt a kisebbségi programokban érintett iskolák és a tanulók aránya egyaránt (a tanulók 10,3%-a nemzetiségi, 5%-a cigányprogramban tanult), 2007-re azonban jelentősebb mértékben növekedett meg az arányuk: a tanulók 35 és a feladatellátási helyek 36%-a vált érintetté. A két vizsgált időpont között 21%-kal több lett a kisebbségi programot kínáló feladatellátási helyek aránya, mivel valószínűtlen, hogy ez időszak alatt a kisebbségi származású tanulók számában jelentős változás állt volna be, ezt a növekedést is a jogszabályi változások hatásának tudhatjuk be.

8. ábra: Kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek az általános iskolákban és a kistelepülések iskoláiban a kisebbségi program célcsoportjai szerint, 2001, 2007 (%)

Az adatok a kisebbségi programokon belül is átrendeződést tükröznek a programok típusa szerint. Ez – túlmenően a szembeszökő mennyiségi változáson – két irányban is elmozdulást mutat: egyfelől csökkent az intenzívebb kisebbségi tartalommal működő tannyelvű és kétnyelvű programok aránya, és nőtt a nyelvoktató programoké. Másfelől pedig váltás következett be a nemzetiségi és a roma kisebbségi programok között is: míg 2001-ben még a nemzetiségi programokban tanulók aránya volt számottevőbb, 2007-re ez a helyzet megfordult, s a romaprogramokban tanult több tanuló.

A kisebbségi oktatás előfordulásának fenntartók szerinti mintázata is sajátos: az átlagnál magasabb arányban működik kisebbségi oktatás a társulások által fenntartott iskolákban, de jelentős a települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák esetében is a kisebbségi oktatási programkínálat. Az alapítványi és az egyházi iskolák az átlagnál kisebb arányban vállaltak fel kisebbségi oktatást. A TKT keretében inkább a nemzetiségi oktatást felvállalók kerültek nagyobb eséllyel. Ha azonban elsősorban a változásra vagyunk kíváncsiak, akkor azt tapasztaljuk, hogy a települési önkormányzat volt az a fenntartói kategória, amelyikben a növekmény elsősorban megjelent, azaz a települési önkormányzatok éltek elsősorban a kisebbségi program bevezetésének a lehetőségével.

9. ábra: A kisebbségi programokban tanulók megoszlása programtípusok szerint, az 1000 főnél kisebb településeken, N

10. ábra: Nemzetiségi és cigány kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek fenntartók szerint, 2001, 2007

Ha az iskolaméret mentén vizsgáljuk a kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek összetételét, láthatjuk, hogy a kisebb, a nemzetiségi oktatási programok növekedése a 100 fő alatti iskolák körében inkább tapasztalható, míg a nagyobb, a romaprogramok előfordulása gyakoribb a 100 fő feletti iskolák körében.

11. ábra: Kisebbségi programokat indító iskolák, ill. feladatellátási helyek a 100 fő alatti és feletti iskolákban, 2001, 2007 (%)

Pedagógusellátottság

A kisiskolák egyik legnagyobb gondja általában a megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok alkalmazása, a szakosellátottság igényeinek teljesítése2. A probléma az általunk vizsgált adatokban is tükröződik, a pedagógusok foglalkoztatásában is megfigyelhető a különbség a kistelepülési iskolák és az általános iskolák átlaga között. Míg a megfelelő képesítés nélkül tanító pedagógusok aránya átlagosan 4,6%, addig a kistelepüléseken 12%. Az iskolafenntartói összetétel szerint különböző a képesítés nélkül tanító pedagógusok aránya mindkét iskolai körben. Az általános iskolákat tekintve leginkább az önkormányzati társulás iskoláiban fordul elő a képesítés nélküli pedagógusok tanítási gyakorlata (6,9%), a többi fenntartó esetében arányuk átlag körüli vagy annál csekélyebb. A kistelepülések esetében ellenben a legnagyobb, 14%-os arányban az önkormányzati iskolák körében figyelhető meg a megfelelő képesítés nélkül oktatók előfordulása, de a más fenntartású iskolák is rákényszerülnek, hogy nem megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok oktassanak bennük: az alapítványi iskolák, a társulásban és a többcélú kistérségi társulásban fenntartott iskolák körében hasonló, 11% körüli ez az arány. Úgy tűnik, a kistelepülések körében az önkormányzati fenntartásban maradt iskolák nagyobb szakmai kompromisszum árán tudtak fennmaradni és működni.

12. ábra: Megfelelő képesítés nélkül foglalkoztatott pedagógusok aránya a kistelepüléseken és az összes általános iskolában, 2007/2008 (%)

Összességében úgy tűnik, hogy jelentős mértékű átalakulás tanúi lehetünk az általános iskolai hálózatban, s különösen a kistelepülések esetében; a csökkenő tanulólétszám és a jogszabályi, finanszírozási változások átrendezték az itteni viszonyokat, s valamilyen irányban lépésre kényszerítették a szereplők többségét. A jogszabályok által kirajzolt fő útvonal ebben az intézményi körben az együttműködések, társulások alakítása volt: egyfelől az intézményfenntartó önkormányzati társulás szervezése, esetleg a TKT fenntartásába kerülés kínálta a kívánt, kikövezett utat. 2001 és 2007 között az összes általános iskola 7%-a, a 100 fő alatti iskolák 9%-a lépett erre az útra, s a kistelepülési intézmények 11,5%-a. Úgy tűnik azonban, hogy nem minden iskola, illetve önkormányzat fogadta el ezeket a lehetőségeket, s más utat keresett magának. Az iskolafenntartó önkormányzatok, ill. az iskolák megközelítően egy tizede az iskolafenntartás terén keresett alternatív megoldásokat a feltételek megváltozását követően. A településen kis létszámmal működő iskola megmaradhatott és önállóságát is megőrizhette, ha megszűnt önkormányzati iskola lenni, és a sok szempontból bizonytalanabb, de másfelől talán valamivel kiszámíthatóbb nem állami iskolafenntartói körbe lépett, s ezzel kikerült a jogszabályi kötelezettségek egy része és a létszámkorlátok alól. Az iskolák harmadik csoportja másik menekülési útvonalat választott, a kisebbségi oktatási program bevezetését. A települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák közül sok iskola vállalta ezt a megmaradáshoz szükséges kockázatot. A vizsgált időszakban a feladatellátási helyek 10%-a lépett erre az útra, a kisebbségi programot kínáló iskolák körébe. A kistelepüléseken jóval több, 21% volt a kisebbségi oktatást vállaló feladatellátási helyek száma.

Hivatkozott irodalom

Balázsi Ildikó – Bódi Ferenc – Obádovics Csilla (2008): Iskolai teljesítmény, iskolai átszervezések. In Bódi Ferenc (szerk.): Helyi szociális ellátórendszer. MTA PTI.

Bódi Ferenc – Fekete Attila (2008): Iskolák – óvodák elhelyezkedése és bezárása napjainkban. In Bódi Ferenc (szerk.): Helyi szociális ellátórendszer. MTA PTI.

Felhasznált irodalom

Balázs Éva – Palotás Zoltán: A közoktatás irányítása. In Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a közoktatásról 2006. OKI, Budapest.

Kovács Katalin: Kényszer szülte és önkéntes együttműködések a kistelepülési önkormányzatok körében. In Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit: Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit (2008): Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

Lannert Judit – Németh Szilvia – Sinka Edit: Kié lesz az általános iskola? TÁRKI–TUDOK, 2008.

Váradi Mónika Mária: Kistelepülések és kisiskolák: közoktatási tapasztalatok a kistérségi társulásokban. In Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit (2008): Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.