2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Médiaismeretek és felnőttoktatás >> III. A film

III. A film :: A filmértelmezés módszertani kérdései (A mozgógép modul oktatásához)

2009. június 17.

A felnőttek filmnézési szokásai igen eltérőek, ahogy nagyon különbözőek a filmértésük szintjei is. Az iskolarendszerű felnőttoktatási intézmények egyik fontos feladata, hogy a felnőtt tanulókat a tudatos médiafogyasztóvá válás útján elindítsa. A filmek tömege látható a tévécsatornákon, a mozikban. A belőlük való válogatáshoz, az azokat értő és értékelő gondolkodáshoz segítséget kell nyújtani. Az alábbiakban a filmek közös megtekintését és az azt követő megbeszélést, elemzést, vitát módszertani szempontból tekintjük át, szakaszoljuk:

  1. A film vagy filmrészlet kiválasztása, technikai előkészületek
  2. A film vagy filmrészlet megtekintése előtti bevezető szempontok megadása
  3. A film vagy filmrészlet megtekintése
  4. A film vagy filmrészlet közös értelmezése, a megadott szempontok szerinti elemzése, vita

1. A film vagy filmrészlet kiválasztása

A tervezésen, az előkészítésen nagyon sok múlik. A rendelkezésre álló időt a lehetőségek szerint minél pontosabban kell beosztani. Olyan filmet, vagy ha annak levetítésére nincs idő, olyan filmrészletet kell kiválasztani, amely valamilyen szempontból a felnőtt korú tanulók többségének érdeklődésére bizonyosan számot tarthat. Nyilvánvaló, hogy döntő a megfelelő film vagy filmrészlet kiválasztása.

Ehhez az alábbi szempontokat lehet figyelembe venni:

  1. A „fajsúlyosabb”, témájában és/vagy kifejező eszközeiben nem hagyományos vagy nem populáris filmek nézéséhez, szeretetéhez és értéséhez a hagyományos, populáris eszközrendszerrel dolgozó filmek feldolgozásán keresztül vezet az út. (Pl. senki nem Bergman filmművészetének veretes darabjainak megnézésével kezdte a filmművészettel való barátkozást.) Azaz kerüljük a „sokkhatást”: az első alkalommal ne a filmművészet elismerten leginkább gondolatgazdag és legbonyolultabb formanyelvű filmjeiből válasszunk. Ez persze nem zárja ki azt, hogy olyan rövidebb filmrészleteket mutassunk be a tanulóknak, amelyek megtekintése után szinte kézzel foghatóvá válhat számukra is az igazi filmművészeti alkotások és az általában általuk tömegesen fogyasztott filmipari termékek közti jelentős távolság.
  2. Olyan filmet keressünk, amely a rendelkezésre álló időben megtekinthető, és marad idő utána a megbeszélésre. Amennyiben egy teljes film megtekintésére nincs mód, célszerű olyan részletet megnézni, amelyet esetleg már többen láttak teljes hosszában, vagy a részlet olyan önálló egység, amelyet kiszakítva az egészből, csak rövidebb magyarázatot igényel, illetve olyan részlet legyen, amely több szempontból ad lehetőséget a részletes elemzésre. Tapasztalatok szerint a felnőtt tanulók szívesen áldoznak saját idejükből a tanórán túl is egy-egy számukra érdekes film megnézésére és megbeszélésére.
  3. Próbáljunk olyan témájú filmet keresni, amely valamilyen szempontból kapcsolható a tanulók életéhez, élethelyzetéhez, esetleg kapcsolható tanulmányaikhoz, más tantárgyak tartalmaihoz. A felnőtt tanulók érdeklődése könnyen felkelthető az olyan témák iránt, amelyekben a tanulók saját magukéhoz ismerős helyzetekkel találkozhatnak, vagy amelyekben erkölcsi dilemmák és/vagy tudományos kérdések merülnek fel. Ezeket gyakran könnyen értelmezhető, sablonos eszköztárú filmekben találják meg. Valószínű, hogy sok esetben innen kell elindulni. Közösen megnézni egy-egy ilyen filmet, a megbeszélésén pedig rámutatni a film gyenge pontjaira, sematikus megoldásaira, logikátlanságaira, dramaturgiájának, nyelvi és képi megformáltságának közhelyszerűségeire, a film által keltett „valóság” illuzórikus voltára, gyakran a társadalomábrázolásuk hiteltelenségére, esetlegesen öncélúságára.
  4. Természetesen fontos az is, hogy a tanár számára is érdekes legyen a bemutatott film. A diákokat a tanár motivációja is érdekli, és a személyes vélemény hitelesebbé teszi számukra a filmről szóló gondolatokat. A tanárnak gyakran érdemes kifejtenie, hogy számára az adott film miért fontos, érdekes, szép, miért szereti.
  5. Nyilvánvaló, hogy a tanárnak rendelkeznie kell széles filmtörténeti ismeretekkel és aktuális információkkal a jelen és a közelmúlt filmjeiről. Ez teszi lehetővé számára a megfelelő film kiválasztását. Tudnia kell, hogy melyik filmet miért érdemes az adott csoporttal megnézni. A választását megkönynyítheti egy előzetes beszélgetés, amikor felméri azt, hogy ki milyen filmet szeret, mit látott, esetleg elfogadhat olyan filmet, amit valamelyik tanuló ajánl, persze, csak ha ő maga is látta már. A döntés felelőssége a tanáré. Annak a felelőssége, hogy a rendelkezésre álló kevés időt képes-e tartalmas vitával, elemzéssel megtölteni, ami még egy kevésbé színvonalas film megtekintése utáni is hasznosnak nevezhető. A kevésbé jó film kapcsán is levonhatók fontos tapasztalatok.
  6. Ha lehetőség van több film megtekintésére, akkor érdemes „sorozatban” gondolkodni, azaz egymással valamilyen kapcsolatban álló filmek megnézését tervezni. A sorozat lehet pl. műfajok, témák, stílusok szerint összeállítva, természetesen ügyelve arra, hogy ne váljon unalmassá az összeállításunk. Ugyanakkor kerülni kell – mivel reális lehetőség nincs rá – az átfogó, „mindent” bemutatni akaró sorozatot. Ha ilyen sorozatban gondolkodunk, akkor is csak ízelítőt lehet nyújtani, nem is lehet cél a „teljességre” törekvés.

Fontos – különösen az első alkalommal –, hogy gondoskodjunk a technikai előkészítésről. Kínos, ha bármilyen technikai akadály miatt nem üzemel tökéletesen a videomagnó, a dvd-lejátszó, a tévékészülék vagy a kivetítő. Ezek kipróbálása és vetítésre kész állapotba hozása a tanár érdeke, hiszen ő kerülhet kellemetlen helyzetbe egy késve kezdődő vagy technikai okok miatt elmaradó óra következtében. Probléma lehet, ha nem megfelelő minőségű a hang, nincs elég sötét a teremben, vagy ha nem a levetítendő film, filmrészlet indul el. Természetesen kedvezőbb a helyzet, ha külön, erre a célra használható terem áll rendelkezésre, vagy ha oktatástechnikus segíti a tanár munkáját.

2. A film vagy filmrészlet megtekintése előtti bevezető, szempontok megadása

A filmnézés előtt rövid – néhány perces – bevezető mindenképpen szükséges hogy elhangozzon. Ebben lehet szó röviden a film kiválasztásának indoklásáról, a film keletkezésének körülményeiről, az alkotókról (rendező, a főbb szerepet játszó színészek).

Kerülni érdemes az „előremagyarázást”, a film cselekményének, tartalmának, „mondanivalójának” ismertetését. Igyekezzünk ne befolyásolni előzetes információinkkal a tanulókat, legyen számukra a „semleges” informálás (tények, szükséges adatok) segítség a film, filmrészlet befogadására, ne akarjuk a véleményüket a magunk véleménye felé terelni, hagyjuk, hogy a tanulók a film megtekintése közben és az utána kibontakozó vitában alakíthassák a sajátjukat.

Fontos, hogy a film ismeretében tudjunk 2-3 olyan szempontot megadni, amely a film nézése közben a tanulók számára egyfajta megfigyelési feladat, gondolatébresztő lehet, illetve a film utáni beszélgetésben ezekre utalva lehet mederben tartani a vitát. Túl sok szempontot nem érdemes adni, mert az a film közben már nem biztos, hogy követhető, teljesíthető.

Milyen szempontokat lehet megadni?

Ez nagy részben függ a filmtől és a csoporttól is. Az epikus és drámai irodalmi alkotásokhoz hasonló tartalmi elemzést, értelmezést segítő megfigyelési szempontokat lehet adni.

Például: Milyen konfliktusok jellemzik a filmet, a főszereplő életét? A cselekmény hány szálon fut, ezek mikor és hogyan találkoznak? Milyen motiváció mozgatja a szereplőket? Milyen környezetben élnek a szereplők? Milyen a társadalmi státuszuk? Hogyan jellemezhetők a főbb szereplők? Milyen a dialógusok és a képi megjelenítés kapcsolata, összhangja vagy diszharmóniája? Milyen mértékben változatos a cselekményvezetés? Milyen eszközökkel ábrázolja a film a főhős belső világát?

Ugyanakkor sajátos filmes szempontú kérdésekre is fel lehet hívni a figyelmet, de ez nyilván már előzetes megbeszélésekre támaszkodhat csak, azaz pl. a filmnyelvvel való megismerkedés után lehet olyan megfigyelési szempontokat adni, mint: figyeljenek meg egyes jelenetek beállítását, abban a kameramozgását vagy a fények és árnyékok viszonyát stb.

3. A film vagy filmrészlet megtekintése

A kiválasztott filmet célszerű egy alkalommal megszakítás nélkül megtekinteni. Csak akkor „daraboljuk” fel a filmet, ha annak folyamatos megnézését az időkeretek végképp nem teszik egyben lehetővé.

Egy másik lehetőség az, hogyha a tanár egyetlen film elemzésére, részletes megbeszélésére szánja a modulban rendelkezésre álló időt. Ekkor az egymást követő alkalmakkor az egyes részleteket újra meg újra meg lehet nézni, az adott technikai lehetőségeket kihasználva ismételten, esetleg lassítva is alaposabban meg lehet vizsgálni. Sőt, a részletesen vizsgált filmmel, filmrészlettel kapcsolatban álló más filmrészletet is össze lehet vetni, ami tágabb összefüggések feltárására, bemutatására ad módot. Természetesen egy ilyen hosszabb időn keresztül tartó, eredményes filmelemzéshez egy a témában elmélyült tanár és egy igen érdeklődő, tájékozott csoport együttműködése szükséges.

4. A film vagy filmrészlet közös értelmezése, a megadott szempontok szerinti elemzése, vita

A film megtekintése után a tanár számára a feladat, hogy egyrészt az előzetes szempont(ok) alapján próbálja meg a beszélgetést, vitát vezetni, de ugyanakkor nem szabad elfojtania sem a tanulók személyes véleményének kifejtését, esetlegesen új érdemleges szempontok felvetését sem. A tanulók egy része általában gyorsan megítéli a látott filmet, másik része bizonytalan, ez a viszony gyakran meghatározza azt, hogy mennyire aktívan vesz részt a beszélgetésben, illetve milyen szinten, mélységben lehet a film értelmezését, elemzését elvégezni.

A tanár számára fontos feladat, hogy a beszélgetés irányítása során minél többen – lehetőség szerint minden tanuló – megszólalhasson, véleményt nyilváníthasson. Ha vannak igen aktív tanulók, akiknek a hozzászólásaik dominálják a vitát, időnként meg kell őket állítani, és lehetőséget kell biztosítani a kevésbé aktív, kevésbé magabiztos diákok megszólalására is.

A megtekintett filmet a tanulók viszonylag egyszerűen és gyorsan megítélik (tetszik – nem tetszik), ugyanakkor a miért kérdésre már nehezebben tudnak határozott választ adni, éppen ezért nem is kell és nem is érdemes ezt a kérdést a megbeszélés elején feltenni. Ráadásul – és az egyik fontos célja is a beszélgetésnek – egy vita során változhat a tanulók véleménye, ha sikerül egy tartalmas film lényegi kérdéseihez eljutni, olyanokhoz, amelyekre korábban (közvetlenül a film megtekintése után) nem is gondoltak a tanulók, akkor ők is úgy fogják érezni, hogy a filmmel (filmrészlettel) és a hozzákapcsolódó beszélgetéssel, vitával új információk, gondolatok birtokába jutottak.

A beszélgetés egyik lehetséges kimenetele az, ha két vagy több markáns álláspont fogalmazódik meg egymással szemben. Különösen szerencsés, ha a különböző álláspontokat körülbelül egyformán aktív egyének, hasonló létszámú csoportok képviselik, és véleményüket hasonló színvonalon tudják artikulálni. Gyakori, hogy a vita – ahogy irodalmi alkotásokról szóló beszélgetések esetében – erkölcsi kérdésekre, dilemmákra fut ki. Természetesen ezeket is kezelni kell tudni, és a tanulók erkölcsi érzékének, megnyilvánulásainak teret kell adni.

A beszélgetés fonalát az előzetes kérdésekkel, megfigyelési szempontokkal kapcsolatos feleletek adhatják. A beszélgetés végén érdemes egyfajta összegzést adni a lefolytatott vitáról, illetve magáról a filmről.

A tanár véleménye is természetesen megjelenhet a beszélgetés során, a vita közben is, de szerencsésebb, ha ez nem domináns, inkább kérdések formájában jelenik meg, sőt az sem baj, ha provokatív jellegű egy-egy kérdésfelvetés. Sokszor ezzel az eszközzel lehet megmozdítani az egyébként nem túlságosan aktív tanulókat.

A film utáni beszélgetés tehát nemcsak a filmről szól, nemcsak az a célja, hogy a filmet „ízekre” szedjük és a mozgóképkultúrában való jártasságot fejlesszük, hanem fontos cél lehet a vitakultúra, az érveléstechnika fejlesztése, az értékrendek megvilágosítása, az önálló véleményformálás és annak képviselése mások előtt.

Összegezve: a mozgóképoktatás fontosságát jelzi, hogy több oldalról megközelítve, az egyén kommunikációs képességeire hathat fejlesztően.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.