2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> A felnőttek iskolái >> II. rész

2. Változások a tantárgyi struktúrában

2009. június 17.

2. Változások a tantárgyi struktúrában

A kerettantervek bevezetésének egyik legfontosabb következménye, mint a korábban írtak alapján már sejthető, a tantárgyi szerkezet megváltozása lett. Ezt az „átszervezést” az iskolák nem tudták elkerülni, mert a korábban alkalmazott programhoz számos új elem (tantárgy) társult, amelyre optimálisan kétféleképpen lehetett az iskolát irányító menedzsmentnek reagálnia:

  • Az új tantárgyakat a jobb időfeltételeket kínáló esti tagozatos munkarendbe illesztik oly módon, hogy az itt kínált keretóraszámhoz igazítják az egyes tantárgyak óraszámait. Ez a megoldás mindenképpen a korábban oktatott óraszámok korrekciójával jár együtt.
  • Ha erre nem kínálkozott megoldás, akkor a levelező tagozaton kellett „helyet találni” a tantárgyaknak, ám a tantárgyak száma és a rendelkezésre álló órakeret nem tette (teszi) lehetővé a levelező képzésben is hagyományosnak tekintett tanórák maradéktalan megtartását. A megoldást legalább is egy „kvázitávoktatásos” vagy egy ehhez hasonló, az otthoni tanulást támogató szisztéma bevezetése jelentheti, amely a „tanórákat” tanulást irányító konzultációkként értelmezi. Ehhez idővel ki kell dolgozni („át kell venni”), majd be kell vezetni az érintett iskoláknak azokat a segédleteket, amelyekre ez a megoldás épülhet.

2.1. Az alapozó szakasz

Az alapozó szakaszban bár formálisan tantárgyakat oktatnak, az órákat inkább komplex készségfejlesztésként kell értelmeznünk. A belső arányok az egyes tantárgyak esetében gyakorlatilag nem változtak, viszont az „esti tagozatos munkarendben” működő alapismereti programokban az egyes területekre fordított idő általában növekedett. Az anyanyelv esetében ennek a mértékét az alábbi táblázat mutatja be:

Évfolyam Óraszám a kerettanterv bevezetése
előtt után
1. 6,75 8,13
2. 5,50 6,13
3. 7,63 8,38
4. 5,25 5,50

Ezzel függ össze az is, hogy nem volt olyan iskola, amely az oktatásnak ebben a szakaszában a hagyományos tantárgyakhoz 1 képest új elemet alkalmazott volna. Az időtényező kapcsán itt hangsúlyozni kell, hogy ebben a szakaszban az igazi kérdés az, hogy a beiratkozók ténylegesen mennyi idő alatt jut(hat)nak el arra a szintre, a készségeknek, alapkompetenciáknak egy olyan színvonalú birtoklására, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy mihamarabb bekapcsolódhassanak a „felső tagozatos” programba. Az alapozó szakasz tananyagát (1–4. évfolyam) a tapasztalatok alapján a felnőtteknek egy tanév alatt el kell sajátítaniuk, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a jelentkező sikerélményeket, további motivációt kaphasson tanulmányai folytatásához.

2.2. A felső tagozat (5–8. évfolyam)

A felső tagozat kulcsszerepet tölt be azoknak a képzésében, akik alacsony, azaz ebben az esetben befejezetlen iskolai végzettséggel rendelkeznek. A cél kettős:

  • egyrészt fontos lenne a tanulókat minél hamarabb befejezett általános iskolai végzettséghez juttatni és ezzel elősegíteni a szakirányú (szakiskolai, esetleg szakközépiskolai) továbbtanulásokat,
  • másrészt pedig a programban részt vevőket célszerű lenne ellátni azokkal a (kulcs)kompetenciákkal, amelyek nélkül szinte reménytelenné válik/válhat a kilépés a munkaerő-piacra. Ezt a tantárgyi programokon belül kell/lehet megvalósítani, mert a kerettanterv szerkezete pillanatnyilag mást nem tesz lehetővé.

A tantárgyak gazdagsága, amely a programban megjelenik, a tervezők szándéka szerint arra ösztönzi az iskolákat, hogy amennyire azt a tényleges feltételek megengedik, igyekezzenek széles körű, sokrétű ismeretanyagot átadni tanulóik számára. Ami itt kulcsmozzanat lehet, az az, hogy a hagyományos lexikális jellegű, ismeretközpontú és azt számon kérő tanítást a készségeket, képességeket fejlesztő oktatásra való törekvés váltsa fel.

Az iskolák kivétel nélkül a kerettanterv által meghatározott tantárgyszerkezetet vették alapul tervezésükben. Nem volt olyan iskola, ahol a kerettantervben nem szereplő tantárgy került volna a programba, és az is jellemző, hogy a javasolt tantárgyakkal kivétel nélkül terveztek. Az elmondottaknak két oka lehet:

  • Az, hogy új tantárgyat nem indítottak, nem kelt meglepetést, mert erre ezek az iskolák szinte semmilyen tekintetben nincsenek felkészülve. A helyi szintű tartalmi fejlesztéshez nem állnak rendelkezésre erőforrások és szakmai kompetenciák. Az egyéb, így például a lehetőségként felmerülő adaptációs megoldásokhoz szükséges energiákat a napi eredményekért folytatott küzdelem felemészti.
  • A másik ok – amely nem kevésbé fontos, mint az előbbi – az, hogy a rendelkezésre álló szakos tanárokat kell ellátni órákkal, elsősorban azért, hogy a kötelező óraszámot biztosítani tudják. Ez számos esetben oda vezet, hogy ezekben az iskolákban, noha már alig-alig találkozunk képesítés nélküli tanárokkal, mégis számos tantárgyat (pl. kémia, fizika stb.) nem arra a szakra képesített pedagógus oktatja.

Ebben az iskolafokozatban alapvetően két tantárgy tanítása az, amire elsősorban a hangsúlyt helyezik: ez a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika. A heti óraszámok az egyes évfolyamokon 3,5–4,5 óra között mozognak, ami a rendelkezésre álló órakeret 50%-át foglalja le.

Az egyes órák közötti arányok, mint azt a fenti ábra mutatja, már korábban, a kerettantervek bevezetése előtt kialakultak. A program célja nyilvánvalóan akkor az volt, hogy az itt tanuló diákok számára ez az iskolatípus ha egészében nem is, de legalább megközelítőleg azt a tartalmat (és műveltséganyagot) nyújtsa, amit nappali tagozatos társaiknak. Az a törekvés, amely csak és kizárólag az óraszámokkal kapcsolatos manipulációkkal kívánta megoldani az oktatás minőségének a javítását, eleve kudarcra volt kárhoztatva. A célhoz illeszkedő megoldást két irányban lehetett volna keresni:

  • Az itt tanulók számára a nappali tagozatoktól számos tekintetben eltérő, az elméleti ismeretek helyett sokkal inkább a praktikus tudás, a gyakorlatorientált oktatás irányába lehetett/kellett volna elmozdulni, és ehhez
  • hozzárendelni mindazokat a módszertani sajátosságokat, amelyek alkalmasak lehettek volna az ismeretek hatékonyabb közvetítésére.

A kerettantervekbe illesztett tantárgyi tartalmak minderre lehetőséget kínáltak. A következő ábra a korábban mondottaknak megfelelően azt mutatja, hogy a tantárgyi struktúrát illetően számottevő változás nem történt. Ez önmagában nem lenne még „végzetes”, ha ezt egy módszertanilag megújult, intézményi és tanórai szinten alkalmazott pedagógiai stratégia kísérné. Erre azonban jelenleg kevés az esély. 2

A kerettantervek bevezetését követő óraszerkezet

Ha a két táblázatot összevetjük, számottevő különbséget nem fogunk tapasztalni. Továbbra is megmarad a magyar és matematika tantárgyak dominanciája, ami jelzi, hogy ebben az iskolatípusban még a befejező évfolyamokon is a fő problémát a tanulók

  • alapkészségeiben (írás-olvasás-számolás) megmutatkozó hiányosságok pótlása, illetve
  • azok rögzítése/megerősítése jelenti.

Az iskolák erre szánják a legtöbb időt, mert ezek nélkül a többi tantárgy elsajátítása, valamint az eredményes továbblépés magasabb iskolafokozatba szinte biztos, hogy kudarcot eredményezne.

2.2.1. Hogyan tovább, felnőttek általános iskolája?

Ebből a helyzetből a továbblépést két irányba tartjuk lehetségesnek. Mivel az extenzív fejlesztés lehetőségei itt (is) kimerültek, nincs mód már arra, hogy az adott tantárgystruktúra elemeivel folytassunk kilátástalan számháborút. Nem vezet eredményre az, ha a továbbiakban is úgy járunk el, hogy a rendelkezésre álló órakeretet az adott tantárgyak között osztjuk fel, hol ennek, hol pedig amannak a tárgynak (pedagógusnak) juttatva néhány perccel több tanítási lehetőséget.

  • Célszerű lenne e megoldások helyett olyan integrált tantárgyakat kialakítani, amely tartalmukban közelebb állna az itt tanulókhoz, elsősorban azért, mert a számukra nem vagy csak elemeiben hasznosítható elméleti ismeretek helyett sok praktikus és legfőképpen gyakorlatorientált elemet tartalmazna. 3
  • Ahhoz, hogy ez a szándék sikerekhez vezethessen, mindenképpen bővíteni kell a pedagógusok által a tanórákon alkalmazott módszertani repertoárt, mégpedig úgy, hogy a többnyire frontális, ismeretközlő tanórákat, amelyek jelenleg szinte egyeduralkodóként vannak jelen az iskolai gyakorlatban, felváltsák olyan megoldások, ahol a hangsúly az egyénekre, az egyéni különbségeket figyelembe vevő tanári gyakorlatra, az ezt kezelni képes, számos szinten megjelenő (eltérő ütemű előrehaladás, eltérő időpontokban megvalósuló értékelés /osztályzás!/, egyéni képességekhez illesztett feladatok stb.) differenciáló megoldásokra esik.
  • A tanórákon túlnyúló probléma viszont az, amit ebben (és az ezt megelőző) rendszer(ek)ben sem lehetett kezelni: azoknak a tanulóknak a kérdése, akik nem tudnak (akarnak) részt venni a tanórákon. Az a felnőttoktatás jövőjének egyik alapkérdése, hogy sikerül-e megoldani az egyéni (otthoni, munkahelyi stb.) tanulás támogatását, azt, hogy a tanulók a tanár jelenléte, valamint maguk órai részvétele nélkül is eredményesen készülhessenek az adott évfolyamok (tanfolyamok, kurzusok stb.) elvégzését igazoló vizsgákra.

Összegzés

A felnőttek általános iskolái az elmúlt évtized során többségükben megszűntek, illetve funkciójukat módosítva a túlkoros, de sok esetben még tanköteles korú tanulók iskoláivá váltak, valahol a közoktatás és közoktatásba épülő felnőttoktatás határmezsgyéjén helyezkedve el. Nem kétséges, hogy az a néhány iskola, amely még (vagy majd) vállalkozik felnőttek oktatatására, azt csak jelentős, az intézmény életének számos területére kiterjedő innovációs tevékenység végrehajtása nyomán teheti majd meg.

2.3. A felnőttek középiskolái

A középfokú oktatásban lezajló expanzió a felnőttoktatásban is éreztette hatását. A ’90-es évek közepéhez képest tartósan, szolid ütemben emelkedett a résztvevők száma ebben az iskolatípusban. Az ide iratkozó tanulók többsége rendelkezik szakmai végzettséggel, és ehhez szeretnének megerősítésképpen (és a továbblépés reményében) érettségi bizonyítványt szerezni.

A kerettanterv tartalmi szempontból – mint korábban már láttuk – egységes középiskolában gondolkodott, amely a gyakorlatban gimnáziumként és szakközépiskolaként volt működtethető. A tantárgyak rendszere a kerettantervet megelőző időszakban a készségtárgyak, valamint az idegen nyelv és informatika kivételével leképezte mindazt, amit a nappali tagozatokon használtak. Az új dokumentum számos tekintetben nagy szabadságot biztosított a tervezőknek intézményi szinten. Mégis, kicsit ellentétben a várakozásokkal, az iskolák túlnyomó többsége megmaradt az esti és a levelező tagozatok üzemeltetésénél, és csak néhány esetben lehetett tapasztalni olyan kezdeményezéseket, amelyek az új tantárgyi rendszert más, a hagyományosnál könnyebben kezelhető munkarendbe helyeznék el. 4 Ez már előrevetítette azt, hogy komoly változtatásokra a tantárgyi szerkezetben sem lehet számítani. 5

A gimnáziumok tantárgystruktúrája a kerettantervek bevezetése előtt

A magasabb óraszám minden iskolában azokhoz a tantárgyakhoz kapcsolódik, amelyekből a tanulóknak érettségi vizsgát kell tenniük. Ez itt elsősorban a magyar, a matematika és a történelem. A választott tantárgyak esetében (leggyakrabban a biológia, földrajz, kémia, fizika) a csekély óraszámot az érettségit megelőző időszakban ún. érettségi előkészítő megtartásával igyekeznek az iskolák kompenzálni. Ez a szemlélet, illetve stratégia teszi érthetővé azt, hogy a személyiség gazdagítására alkalmas tárgy (művészeti ismeretek), illetve az aktuális és praktikus témák feldolgozásához lehetőséget biztosító program rendkívüli mértékben háttérbe szorul, gyakorlatilag periférikus szerepet kap. Ebben a rendszerben a felnőttek képzése gyakorlatilag néhány fő tantárgyra szorítkozott, amelyet hellyel-közzel igyekeztek – a középiskola általánosan művelő jellegének megfelelve – néhány egyéb tantárggyal kiegészíteni. Gyakorlatilag ugyanez elmondható a szakközépiskolák esetében is azzal a megszorítással, hogy ott a közismereti tantárgyak óraszáma az arányok megtartása mellett a szakmai tantárgyak jelenléte miatt eleve alacsonyabb volt.

A kerettanterv bevezetését követően három kulcsfontosságú elemmel gazdagodott a felnőttképzés programja. Sor került

  • az idegen nyelvek,
  • az informatika (számítástechnika) tantárgyak bevezetésére,
  • és helyet kapott a tantárgyi szerkezetben egy ún. szabad sáv, amely lehetővé tette azt, hogy a helyi (tantárgyakhoz kapcsolódó vagy azoktól független) innovációk beilleszthetők legyenek a rendszerbe. 6

Az egységes középiskolai tantárgyi rendszer a kerettantervek bevezetését követően

Mivel mind az esti, mind pedig a levelező tagozaton az idegen nyelvet heti 3-3 órában vezették be, így azonnal látható, hogy a rendszerben komoly feszültségek keletkeztek amiatt, hogy most már több tantárgy között kellett elosztani a rendelkezésre álló időt. Az informatika tantárgy a másik kulcselem, amely egyértelműen azt a célt kívánja szolgálni, hogy az iskola növelni tudja a hallgatók munkaerő-piaci helyzetének stabilitását, vagy ha azon kívül vannak, akkor az elhelyezkedési esélyeiket. 7 A két tantárgy bevezetése más problémát is felvetett: ezeket eredményesen már képtelenség nagy létszámú osztályokban frontális módszerrel tanítani. A megoldást a csoportbontás jelentette, ami jelentősen megnövelte a költségeket.

Ebben az iskolatípusban is alapvetően a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika tantárgy az, amely magas óraszámaival uralja a középiskolát. Az óraszámok arányainak formálásánál feltűnő a természettudományos tantárgyak térvesztése, itt ez elsősorban a fizikára és a kémiára vonatkoztatható. Ami a biológia és a földrajz kedvezőbb helyzetéről elmondható, azzal függ össze, hogy ebben az iskolatípusban ezt a két tantárgyat hagyományosan sokan választották érettségi tantárgynak a kötelezők mellett.

A korábbi évekhez képest sokkal nagyobb szerepet kapott a társadalomismeret tantárgy. Ezzel a programkészítők célja az volt, hogy olyan programhoz jutassák a résztvevőket, amelynek

  • egyrészt integratív jellege van (lehet) a társadalomtudományi tárgyak kapcsán,
  • másrészt alkalmas arra, hogy a praktikus, valóságközeli tartalmak tárgyalására más tantárgyaknál jelentősebb mértékben sor kerülhessen. A három évre tervezett program kiegészült a filozófia tantárggyal, amely szintén új elemként épült a rendszerbe. 8

Újdonságot jelentett a rendszerben az ún. szabad sáv. Noha már a korábbiakban is volt szabad órakeret, de azt csak a tantárgyakhoz kapcsolódó programokra (és tartalmakra) lehetett felhasználni. Alapvetően két funkciója volt: lehetőséget adott a felzárkóztatásra („szintre hozásra”), – korrepetálásra, valamint ebből fedezték az érettségi felkészítőkre szánt időt. Most nem ez volt a cél ennek az órakeretnek a megteremtésével, hanem az, hogy az intézmények – lehetőségeiknek megfelelően – olyan ismereteket közvetíthessenek a hallgatók számára, amelyek

  • az egyének versenyképességet növelhetik, illetve
  • a személyiséget gazdagíthatják.

Összegzés

  1. A kerettantervek bevezetése elsősorban az új, innovációs tartalmak bevezetését jelentette az iskolarendszerű alap és középfokú felnőttoktatás számára. Az idegen nyelv(ek), az informatika és más, a kulcskompetenciák kialakítása szempontjából nélkülözhetetlen elemek bevezetése elől az iskolák nem térhettek ki, mert az intézményi szintű alkalmazást rendelet írta elő. 9
  2. Mindez a korábbi helyzethez képest önmagában is jelentős előrelépésként értékelhető mozzanat, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyes, az iskolák számára komoly gondot jelentő tantárgyak bevezetése számos helyen az új tartalmak „befogadásáért” a fenntartóval szembeni külső, illetve a tantestületen belül az óraszámokért folytatott belső konfliktusokkal terhelten valósult meg. Ennek a helyzetnek az átmeneti feloldását az iskolák többsége úgy oldotta meg, hogy a levelező tagozatok helyett a magasabb óraszámot jelentő esti tagozatos képzési formát részesítette előnyben. 10 A kerettantervek bevezetése olyan helyzetet teremtett a felnőttek iskolái számára, amely ettől kezdve az ebbe az iskolatípusba járók számára is legalább tartalmi tekintetben reális esélyt kínál mind a felsőfokú továbbtanulás, mind pedig a munkaerő-piaci elhelyezkedés szempontjából.

  3. Ugyanakkor komoly problémát jelent az, hogy a hagyományos tantárgyak túlsúlya és elosztása a tantárgyi szerkezeten belül alig változott meg. Félő, hogy ez a tény a továbbiakban önmagában is gátat szabhat a rendszert érintő fejlesztésnek. A nappali tagozatok tantárgyszerkezetének mechanikus leképezése visszavezetne ahhoz az állapothoz, amikor az egyes képzési formák közötti különbség pusztán csak a tananyag mennyiségi különbségeiben volt megragadható. 11
  4. Bár a kerettanterv a hagyományos munkarendekre (esti és levelező képzés) tartalmaz óratervi javaslatokat, a Közoktatási törvény (K. T.) lehetővé teszi az egyéb munkarendek alkalmazását is. Ezzel a lehetőséggel azonban alig éltek az iskolák, pedig nyilvánvaló, hogy a szűk keresztmetszetet jelentő időtényező és az új tartalmak alkalmazásában mutatkozó ellentmondás feloldására más megoldás nem kínálkozik.
  5. Az elmondottak mellett a változ(tat)ások sikerességének biztosítékát a tanórákon alkalmazott tanári módszertani kompetenciáknak a jelenleginél változatosabb, differenciáltabb, egyénekre szóló alkalmazása jelenti. A tanórai stratégiák tekintetében a közoktatás nappali tagozatain és a piaci alapokon működő felnőttképzési vállalkozásokban már komoly fejlemények vannak. Az elért eredmények adaptációja és minél szélesebb körű alkalmazása a következő évek egyik meghatározó feladata lesz. 12

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.