2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 december

Igyekezzünk hát jól gondolkodni!

2009. június 17.

Öt éve annak, hogy Majzik Kati néni cikket kért tőlem osztályfőnöki munkámról. Megígértem, gondolkodni fogok. Még nem sejtettem, hogy három osztály és tíz év tapasztalat kell ahhoz, hogy ez az írás megszülessen. Kati néni! Szerkesztőként ezt az írást már nem olvashatod, én meg senkitől nem kapok olyan útbaigazító kritikát, amilyet Te tudtál adni. Amit tanultam Tőled, igyekszem továbbadni, a gondolatot formálni, felfoghatóan kifejezni, hogy mások is megértsék.

Both Mária

Igyekezzünk hát jól gondolkodni!

"Emberméltóságunk a gondolkodás...
Igyekezzünk hát
jól gondolkodni:
íme az erkölcs alapja."

(Pascal: Gondolatok)

Egy tanár, két szerep

A pedagógus az iskolában szaktanár, és ha igazgatójától megbízást kap, osztályfőnök is. Egyforma súlyú és fontosságú e két feladat, mégis más felkészültséget kíván, nehézségei és örömei is más forrásból fakadnak.

Az egyetem a tanárjelöltet bevezeti tantárgyainak diszciplínáiba, még módszertani útmutatót is ad hozzájuk. A gimnáziumban a gyerekek között botlások és kudarcok során, tapasztalt kollégák támogatásával kialakul egyéniségéhez illő tanári arca. Az indulásnál megbízható fogódzó, hogy szaktárgyainak körülírt és számon kérhető tananyaga van vagy legalábbis az volt sokáig. A gyerekek szellemi képességei, a szülők elvárásai, az érettségi és a felvételi vizsga követelményei között húzódik az a "rutinpálya", amelyen a hétköznapi feladatokkal haladni tud. A tanítás elején figyelme önmagára és magyarázatára összpontosul, a diákok szinte zavaró harmadikként ülnek a teremben. A gyakorlat során a többször tanított anyag csiszolódik, évről évre tömörödik és észrevétlenül rövidül. A sokszor végiggondolt és elmondott anyag formát kap kívülről, rendet belülről. Érthetőbb, világosabb és diákra szabott lesz a tanár is, közlendője is. Tanár-tananyag-diák relációban formálódik ez a világ, mely egyszerre épül a tanár személyéből, a szaktárgy tudományos problémáiból és azokból a pedagógiai helyzetekből, melyek az iskolában éppen adva és alakítva vannak. A tanításhoz tágas tér kell, amelyet az egymásra figyelő kollégák, a közös szándék és akarat tart össze.

Az osztályfőnöki feladatra való alkalmasság, rátermettség egészen másként alakul ki, bár az első kudarcok, melléfogások itt is a tapasztalat hiányából fakadnak. Egyetemről hozott pedagógiai fogódzók nincsenek, nem is nagyon lehetnek, legfeljebb a tudattalanba süllyedt diákkori élmények bukkannak elő az újdonsült osztályfőnökben. Ez a szerep sokkal lassabban tanulható, az idő más léptékben halad. A pedagógus egyéniségének igazi próbatétele ez, ahol csaknem mindenki autodidakta. Van - tudjuk, még sincs - előírt, tervezhető és számon kérhető tananyag. Percről percre osztályzatok nélkül kell rendre nevelni, értékelni és biztatni diákjainkat. Miként ő nem tud számokkal értékelni, úgy őt sem tudják, legfeljebb a hiányzási statisztikával.

Az osztályfőnök sokkal bonyolultabb mozgástérben van, mint a szaktanár. Kapcsolatot tart az igazgatóság, a kollégák, a szülők, a kollégium, a diákok, az iskola gondnoka és a takarító néni között. Hányféle életkor, végzettség, érdek és konfliktushelyzet! Miközben a gyerekek hónapról hónapra nőnek, kamaszodnak, az osztály maga is alakul, formálódik, csoportokra esik, majd váratlanul újra összerázódik. Ebben a sokváltozós és dinamikus környezetben kell talpon maradni, sőt, vezetni, irányítani, felismerni helyzeteket, mérlegelni egymásnak feszülő érdekeket, szempontokat és dönteni. A visszajelzés általában gyors, a rossz vagy rosszkor hozott, rövid távú érdekek szerinti vagy következetlen döntés bumerángként üt vissza.

Az osztályfőnök viselkedése, felkészültsége, értékrendje, emberi gyengeségei vagy mulasztásai meghatározzák az osztály életét és a diákok "közérzetét". A személyes, közvetlen kapcsolatokon túl vagy mellett ő közvetíti azokat az alapvető normákat is, melyeket az iskola intézményként vár el diákjaitól. A fölnőttek világa, társadalma személyében van jelen az osztályközösség életében. Az osztályfőnök (személyes és helyzetéből adódó) elvárásait a diákok folyamatosan mérik az iskola egészéhez és még nagyobb odaadással az osztályban tanító kollegákéhoz.

Szaktanárnak lenni sokkal kellemesebb és persze kényelmesebb is, mint osztályfőnöknek. Egy jó szaktanár majdnem mindent tud diákjairól, amit egy osztályfőnök, csak ebből a tudásból nem kell folyton-folyvást következtetéseket levonnia. Egy osztályfőnökért sohasem lehet tisztán rajongani, ellentétben például egy kiváló történelemtanárral. A szaktanárok másként fontosak, osztályfőnökből egy van.

Miről és hogyan?

Lappangó bizonytalanság, kínos kötelességtudat mindenkit kísért és elkísér osztályfőnöki órára menet. Amíg a gyerekek gyerekek, lelkesedéssel és odaadással mesélnek bármilyen felvetett témáról, egymással versenyeznek egy-egy feladatért. A változást pontosan jelzi egy-egy személyes kérdésre kapott udvarias, kitérő válasz vagy az önkéntes segítők megfogyatkozása például osztálykiránduláson. Az osztályfőnöki órák légköre is más lesz, sokan hallgatásba merülve jelzik kívülállásukat, néhány fiú kamaszos poénnal ügyesen hárítja a felvetett kérdést. Őszintén beszélgetni az osztállyal vagy az osztály előtt egy kamasszal hetente előírt rendszerességgel, hetedik órában: tanárt próbáló feladat.

Az osztályfőnöki munka egyik legnehezebb és egyben legfontosabb része, hogy a szaktárgyak keretein kívül maradó (például morális) kérdésekkel lehet foglalkozni. Gyakorta megesik, hogy az osztályfőnöki órán kell valamilyen fegyelmi vétséget tisztázni és "büntetni". Az osztályfőnök mint az intézmény végrehajtója kerül szerepbe, törvényben előírtak szerint szóban vagy írásban jár el. A rossz döntések forrása: ha csak fegyelmi vétkek ürügyén bukkannak fel erkölcsi fogalmak osztály és "főnökük" között, ha nem alakult ki korábban közös nyelv, hiányzik az együtt gondolkodás és vita, a megegyezés lehetősége. A szabály holt betű maradt. A helyzet könnyen vezet "erkölcsi bukáshoz". Az osztályfőnök saját erejéből próbálja bemutatni a rosszat és megmutatni a jót. Az erő és a belső meggyőződés hiányát jelzi, ha felemelt hangon, indulatosan beszél. Ezek a "prédikációk" nem a jó hatalmát mutatják meg diákjainknak, hanem emberi gyengeségünket. A nyelvhez két fél kell. Egyik a pedagógus: életkora és helyzete miatt övé a kezdeményezés, meg a nagyobb felelősség. Az állandó megmérettetés frissen tartja szellemét, és állandó önvizsgálatra sarkallja. Ezt a belső munkálkodást diákjaink - a másik fél - nagy pontossággal érzékelik, ennek tudatában viselik el megértő türelemmel hibáinkat, tévedéseinket.

Minden osztályfőnök dédelgetett vágya, hogy osztályából jó közösség legyen. Ez ritkán alakul ki magától és még ritkábban külső hatásra. Inkább a kettő között valahol félúton. Akkor élő egy közösség, ha tagjai figyelnek egymásra, ismerik egymás gondjait és képesek segíteni, támogatni a rászorulókat. Mindez alulról jövő spontán kezdeményezéssel még egy családban sem alakul ki. A gyerekek inkább belenőnek ebbe, és utánzással, biztatásra teszik ők is a dolgukat. Egy osztály formálódásakor a lehetőség az osztályfőnöké. Ügyesen megszervezheti például, hogy a hiányzó diák kitől és hogyan kapja meg az órai vázlatot és a házi feladatot. Ez a "segítő háló" minta lehet más helyzetek figyelmes szervezésében is. Ilyen feladatok tanítják meg a gyerekeket arra, hogy kötelességeink vannak, mulasztásainkkal másokat kellemetlen helyzetbe hozhatunk, érdemes megbízhatónak lenni, jó, ha mások annak tartanak bennünket. Ha a gyerekeket okosan vezetjük be a rendszabályok világába, akkor bizalmat teremtünk bennük a jó és a rend iránt. A szabályok követése a gyakorlatban olyan kisebb-nagyobb kérdéseket vet fel, amelyekről már lehet és érdemes beszélgetni osztályfőnöki órákon. Az értelmes beszéd a jó gyakorlatot megerősíti, a rossznak elejét és erejét veszi.

Osztály az iskolában

Az iskola - tanárok és diákok közössége - mint működő intézmény "rejtett tantervében" sokféle személyes kapcsolatot épít és gyakoroltat. Az iskolai élet hagyományait megismerve a diák így-úgy eligazodik abban, idővel követi és ezzel alakítja is azt. Egy diákközösség életében egyrészt jelen vannak azok az írott és íratlan szabályok, amelyeknek betartását a fölnőttek elvárják, amelyek általában nem választhatók, kötelező érvényűek. Másrészt a közösség ezek mintájára (vagy ellenében) saját maga is teremt belső szabályokat. Megszegésükért súlyos megtorlás, gyakran kirekesztés jár. Az iskolában, az egy osztályban tanulók között ütköznek az otthonról hozott, az iskola és az osztálytársak etikai szempontjai. Minden osztálynak megvan a saját osztású mérőléce, a saját erkölcse. Ezt elsősorban a gyerekek családjainak szellemisége határozza meg, másodsorban az iskola, melynek múltja, hagyománya van, harmadsorban az éppen ott tanuló, különböző adottságú gyerekek közössége.

Az erkölcsi kérdésekről való tudás gyakorlati, azt nem a fogalmi gondolkodás szintjén sajátítjuk el. Az erkölcsi szabályok ember és ember közötti viszonyokról szólnak, ezért etikai szabályokat megtanulni emberi kapcsolatokban lehet, kisgyerekkorban mintakövetéssel, a jó utánzásával, a kamaszok vitákban, konfliktusok árán tesznek szert tudásra jóról és rosszról. Ekkor kezdik azt is megtapasztalni, hogy minden közösségnek megvannak a belső szabályai, melyekhez neki alkalmazkodni kell, de amit formálni is lehet. Az osztályfőnök okosan mérlegelve figyeli a külvilág által elvárt és az osztály belső, saját erkölcsi normáit, ezek különbségeit és változásait. Az osztály "belső erkölcse" dinamikusan alakulhat, vele szemben az osztályfőnök jó, ha kellő távolságtartással, diszkrécióval viselkedik, amennyiben azok alapvetően etikusak.

A gyerekek

Osztályfőnöki órákon diákjaimmal feldolgoztunk néhány e célra válogatott tévéfilmet, illetve azok részleteit. A beszélgetésben részt vevők a Deák Téri Evangélikus Gimnázium 7. osztályába jártak. A gyerekek kiegyensúlyozott, gondoskodó családokból jöttek. Három évig osztályfőnökükként követtem figyelemmel iskolai életüket. Nagyon jó képességű, szorgalmas, a világra nyitott, egymás gondjaira érzékenyen figyelő gyerekeket ismertem meg bennük.

A kamaszkor küszöbén szellemi és lelki fejlődésük igen izgalmas fordulópontjához értek. Megváltozott szüleikhez való viszonyuk, magukról, másokról és a világról való gondolkodás új útjait kezdték keresni. Érzékenyebben és árnyaltabban tudták érzéseiket és gondolataikat kifejezni. Elkezdték tudatosan tervezni, hogyan éljenek, milyen legyen a napirendjük, mire szánjanak időt és figyelmet. Életmódbeli mintákat kerestek, a családi kötelékektől már kissé eltávolodtak, a korosztályon belüli kapcsolatok lettek fontosak, az ott kialakult vélemények váltak mértékadóvá. A gyerekek morális gondolkodásában már nem csak a tekintélyszemélyek által képviselt szabályok voltak iránymutatók. Kibővült azoknak a személyeknek és közösségeknek a köre, akikhez tartozni, igazodni igyekeztek. Konfliktusaik azt mutatták, hogy ebben az útkeresésben etikai tartalmú kérdésekről gyakran vitatkoztak, anélkül hogy az etika vagy az erkölcs szót pontosan értenék. Az osztályból mindössze hárman tudták, hogy körülbelül mit takar ez a szó, bár már mindenki találkozott vele.

Kihívást jelentett, hogy a bennük zajló változásokat már nem tudtam olyan közvetlenül megfigyelni, mint korábban, természetes védőgátakat emeltek maguk köré, megnehezítve a kapcsolattartást. Lehetőséget és alkalmat teremtett a filmvita, a filmekről, régi korokról való beszélgetés: a szereplők igazsága ellen vagy mellett érveltek, így egyéniségük védve maradhatott, és véleményüket "mérni" tudták másokéhoz. Kialakult köztünk egy olyan semleges harmadik zóna, amely a kapcsolattartás eszköze és a kritikus vélemények ütköző felülete lett.

Beszélgetni tanulunk

Az emberi együttlét része a beszélgetés, amely tanulandó, tehát tanítani kell. Tantermeink megszokott rendje jól tükrözi, hogy közösségben folyó beszélgetésnek nincs tere az iskolában. Akkor tudok a másikra figyelni, ha a szemébe nézek, követem az arcjátékát, jól hallhatóan szólok hozzá. Körülményes feladat ezt elmagyarázni, készségszinten gyakoroltatni egymásnak hátat fordító gyerekeknek.

Komoly gondot okozott minden alkalommal, hogy egymás után és egymásra figyelve mondják el véleményüket. "Rendszabályozó" szerepemből szinte sohasem tudtam kilépni, a bekiabálások, heves szóváltások zsákutcába vitték a beszélgetés menetét. Sajnos az osztály nem elhanyagolható része mély hallgatásba merült, és még kérésre sem mondott véleményt, holott a filmre is és a vitára is odafigyelt. A filmben látottakat a gyerekek gyorsan lefordították saját életükre, az osztályban kialakult nézeteltérésekre, vitákra adtak magyarázatot vagy felelősségre vonták egymást. Amikor tudtam, a személyeskedő, csípős megjegyzéseket jobbító szándékú kritikává formáltam és humorral tompítottam. Igyekeztem olyan légkört teremteni, hogy minden gyerek elmondhassa véleményét, és mindenki kölcsönösen odafigyeljen a másik gondolatára. Ösztönöztem őket arra, hogy a megkezdett gondolatmenetbe kapcsolódjanak be, véleményüket vagy ellenvéleményüket érvekkel támasszák alá, soha ne bántóan fogalmazzanak, indulataikat fegyelmezzék. Gyakran alakultak ki kis csoportok, amelyekben félhangosan vitatkoztak egymás között a gyerekek. Nehéz volt őket visszaterelni a közös mederbe. A beszélgetés elején röviden bemutattam a filmet, szereplőit, cselekményét, szempontokat és kérdéseket adtam. Segítettem például az idegen szavak megértését, helyreigazítottam a zavaros hozzászólásokat, a félreértéseket. Az óra végén az elhangzott véleményeket összefoglaltam, lezártam a beszélgetést, ha ez lehetséges volt. Hamar szembesültem bizonyos csapdákkal. Ha túl sokszor és sokat kérdeztem, nem alakult ki dialógus a gyerekek között; a félig hallható hozzászólásokat saját szavaimmal megismételtem, óhatatlanul torzítva azokat; minősítettem egyesek véleményét, rossz esetben "levontam az erkölcsi tanulságot".

A kisebb-nagyobb buktatók ellenére a beszélgetések mégis célba értek. A gyerekek gondolkodtak, állást foglaltak, érveltek. Mások személyét és véleményét akkor is tiszteletben tartották, ha az a sajátjukkal ellenkezett, de eközben nem voltak elnézők és megengedők az erkölcsileg elfogadhatatlan magatartással szemben.

Részletek az Abigél című film után elhangzott beszélgetésből

Miután Szabó Magdáról és a filmben szereplő kollégiumról röviden meséltem, a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy hasonlítsák össze a filmbeli kollégiumot a mi iskolánkkal.

- Milyen lehetett akkor és ott diáknak lenni?

- Sokkal szigorúbb, merevebb volt, mint a mi iskolánk. A diákoknak minden percét beosztották, ellenőrizték. Kötelező volt az egyenruha. Nem lehetett könnyű az életük távol a szüleiktől.

- Szigorú, de igazságos volt a kollégium. Nem nézték senkinek a származását, mindenkit egyformán kezeltek, még a büntetésekben is.

- Szerintem a személyiségük teljes feladását jelentette, hogy egyenruhát kellett hordaniuk. Ha ma ilyet akarnának bevezetni, biztosan sokan fellázadnának, főleg a nagyok közül. Az ember stílusához hozzátartozik a ruha is. Egyeseket biztosan feszélyezne.

- A régi iskolámban kötelező volt a köpeny, bár senki sem szerette. Hasznos is volt, mert nem lett piszkos a ruhánk. Angliában ma is a kék-fehér egyenruha a kötelező, az nekem tetszik. A ruha önmagában még nem jelentené az egyéniségem feladását.

- Én nem szeretném, ha kötelező lenne megint a köpeny, igaz, nem a ruha teszi az embert, de azért tükrözi viselője ízlését.

- Nem örülnék neki. Nem olyan hasznos, mint a vele járó "beskatulyázottság", unalmasabb lenne az iskola. Bár a lányok akkor nem versenyeznének, kinek van divatosabb ruhája.

- Hát, igazából nem is tudom. Lennének előnyei, nem látszana annyira, ki gazdag és ki szegény, elegánsabb, komolyabb képet mutatnánk. Jelentené azt is, hogy ehhez az iskolához tartozunk.

Heves indulatokat váltott ki az egyenruha kérdése, lányok és fiúk között hasonló arányban voltak ellenzők és támogatók, utóbbiak jóval kevesebben, de ők is csak fenntartásokkal fogadnák el az uniformist. Az iskolai közösséghez tartozásnak a hagyományos és kötelező kellékeit elutasítják a gyerekek. Még az ünnepi egyenruha is "iskolasemleges". Ugyanakkor például zenei együttesek közös rajongói önként öltik magukra a fekete egyenpólót, mert valakikhez tartozni jó és kell is. Alighanem e külsődleges jegyekhez fűződő viszony is jelzi, hogy a gyerekek döntő többsége az iskolán kívül találja meg igazi életterét és benne a követendő értékeket is.

- Georgináról azt tudtuk meg a film elején, hogy a meleg családi fészekből elkerült a kollégium rideg falai közé, ahol elutasítja osztálytársai segítségét, akik igyekeztek volna őt bevezetni az iskolai és a kollégiumi életbe. Az elutasítást bosszú és kiközösítés követi. Milyen lányka volt Georgina?

- Komoly volt, magának való, elkényeztetett.

- Otthon valószínű lesték a kívánságait, ő parancsolt, minden úgy volt, ahogyan ő akarta.

- Úrilány volt, lenézte a többieket.

- Többnek gondolta magát, gőgös volt.

- Nagyon egyedül lehetett, azért viselkedett így.

- Jellemtelen volt, hogy beárulta az osztálytársait?

- Igen, az volt. (Többen hangosan igenelve.)

- Volt benne bosszúvágy, de inkább indulatból és elkeseredésből beszélt.

- Elrontotta a többiek játékát.

- Milyen volt az osztály vele szemben?

- Elég jó osztály lehetett, összetartottak jóban, rosszban. (Sokan halkan helyeselnek.)

- Bosszúállók voltak, Georgina keményen elutasította őket, amit ők megpróbáltak visszaadni neki. Megmutatták, hogy össze tudnak tartani.

- De nem mindegyikük viselkedett ilyen végletesen, volt, aki megpróbált középutat keresni. Csak igen kevesen voltak ilyenek.

- Akik végletesek voltak, azok be akarták törni, ameddig nem tűri el a többieket. (Többen bólogatnak.)

Meglepő volt, hogy mennyire egyhangúan elítélték Georgina viselkedését, még a pozitív változást is csak kevesen akarták észrevenni. A többség véleménye az erősebb, az igazabb. Az osztályt összetartó erőt értékesebbnek tartották, mint az "egyediségéért" harcoló főszereplő küzdelmét. A bosszú filmben látott módja szerintük megengedhető. A Georginától ajándékba kapott süteményt eldobják a lányok, a sütemény a gazdagság jele, csak kegyes adomány volt, nem őszinte. Egyetértettek abban, hogy az eljátszott bizalmat nehéz visszaszerezni. A vitában - a film szereplőihez hasonlóan - józanul, logikusan érveltek, mégis indulatból és ellenszenvből ítélték el a főszereplő cselekedeteit. Az egyedül maradt főhőssel senki sem volt szolidáris, a gyerekek ítélete igen szigorú és a maga módján következetes.

- A tanárok igazságosan viselkedtek az osztállyal és Georginával szemben?

- Az igazgató volt a legszigorúbb, de igazságos volt, mert mindenkit megbüntetett, miután megkérdezte őket.

- Az osztályfőnök nem foglalkozott az osztállyal mint közösséggel, hagyta őket.

- A tanár jóváhagyta a lányok bosszúját, amikor mindenki messze ülhetett tőle. Pedig a tanár is tudta, hogy hazudnak a lányok, nem romlott el mindenkinek a látása.

- Georgina nem tudta elviselni, hogy ugyanolyan rangú, mint a többi, ezért akart mindenképpen hazamenni. Itt nem szolgálták ki. Ez a kollégium olyan közösség volt, ahol megpróbáltak mindenkit egyformán kezelni a tanárok.

- De a diákok között más szabályok is voltak, és aki nem úgy viselkedett, azon bosszút álltak.

- Szerintem a bosszúnak is van határa. Miután bosszút álltak Georginán, már nem árulta be őket, mert rájött, hogy ő is hibázott. Ez már a javulás jele volt.

- Mi szabott határt a bosszúnak?

- A lányok azután sem akarták abbahagyni a harcot, mert büszkék voltak és nem akartak elsők lenni a kibékülésben.

- Az erejüket fitogtatták, hogy Georgina az ő kezükben van.

- Mindegyiknek egyszerre engedni kellett volna egy kicsit.

- Hívhattak volna külső segítséget?

- Szerintem nem, mert az csak újabb bosszúhoz vezetett volna.

- Biztosan nem, mert abból az derül ki, hogy nem tudja megvédeni magát, és még jobban rászállnak.

- Ha külső segítséget hív, azzal a gyengeségét árulja el.

- Megpróbálta a bosszút jóra fordítani, így próbált szimpatizánsokat szerezni.

A véleményekből kitűnik, a gyerekek a szigort önmagában nem tartják rossznak, ha következetes és igazságos. Az igazgató ezért volt többeknek szimpatikus. A tanárok szerepét nem tartották fontosnak, ez a gyerekek saját belső ügye, ezt maguknak kell rendezni. Szerintük a bosszú egy darabig lehet igazságos, mindenkinek magának kell a helyét megszerezni a csoportban, és ennek ára van. A konfliktushelyzet megoldását kevesen keresték a filmben szereplő és a filmről vitatkozó gyerekek között is. Néhány lány ugyan tett kísérletet erre, a filmben a legnaivabb, kissé butuska osztálytárs, míg nálunk az egyik legérettebb gondolkodású lány, aki Georginához hasonlóan törekszik kívülállását megtartani az osztályban. Ő fogalmazta meg, hogy a rosszat jóval lehet legyőzni, keresni kell a közös megoldást az első kudarc után is.

- Voltatok már ehhez hasonló helyzetben, amikor egy közösség nem fogadott be benneteket? Hogyan viselkedtetek?

(Csend. Nincs válasz.)

- Előfordulhat-e családban akár csak rövid időre ehhez hasonló helyzet?

- Nem, semmiképpen.

- Biztosan nem. A családtagok között teljesen más a kapcsolat, ők nem idegenek egymásnak. Nálunk is lehetnek rövid ideig tartó viták, de ez magunknak rossz. Szerintem ilyen hosszan tartó harag egymás közt családon belül nem fordulhat elő.

- A régi osztályom kiutált engem és a barátnőmet. Nagyon rossz volt, nem beszéltek velünk.

- Hogyan oldottátok meg a helyzetet?

- Amikor már tarthatatlan volt, odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy miért ilyenek, mi rosszat csináltunk. Azt mondták, hogy mi folyton csak egymással beszélgetünk kint a folyosón és másokkal nem törődünk. Megígértem: - Máskor majd többet leszünk veletek.

- Én egyszer olyan táborban voltam, ahova a többiek már évek óta együtt jártak. Összeszokott társaság voltak. Először engem is kiközösítettek. Igen rossz volt. Úgy értem el, hogy én is beszélgethessek velük, hogy a vezetőjükkel összeverekedtem. (Nagy nevetés az osztályban.) Először én is próbáltam, hogy odamentem közéjük beszélgetni, de ez nem használt. Így tudtam elérni, hogy befogadjanak.

- Meg lehet-e előzni vagy valahogy ki lehet-e védeni egy ilyen kiközösítést?

- Szerintem az elején csöndben kell maradni egy kicsit, és így meg tudom figyelni a többieket.

- Ha összeszokott társaságba kerülök, ott nekem kell alkalmazkodnom és nem feltételeket szabnom.

A beszélgetés itt elszakadt közvetlenül a filmtől, saját élmények elmondásával tudtuk folytatni. Őszintén meséltek kudarcaikról is. Érdekes, hogy bosszút csak idegenek között tudnak elképzelni a gyerekek. Többen jó megfigyelők, és okosan ismerik fel lehetőségeiket, amit mások nagy érdeklődéssel hallgattak. Azok a gyerekek voltak a beszélgetés során is a hangadók, akik véleményükkel, szereplésükkel leginkább meghatározzák az osztályon belüli kis csoportok életét.

- Mit tudsz tenni akkor, ha olyan társaságba kerülsz, amelynek a normáit nem tudod elfogadni? Például azért, mert a családban téged másra neveltek. Azt látod, hogy az a "menő srác" a csapatban, aki lop, aki káromkodik.

- Biztosan vannak olyanok, akiknek ez kevésbé tetszik, akik csak odacsapódtak a csoport szélére. Meg kell figyelni mindenkit: kik állnak feljebb, és ki az, aki lejjebb van. Belőlük lehet egy kis csapatot alakítani.

- Meg kell próbálni megváltoztatni őket. (Derültség az osztályban.)

- Meg sem hallgat, mert az "tök hülyeség", amit mondasz neki!

- A saját fegyverével kell legyőzni. Ha vele is ugyanolyan disznóságot csinálnak, akkor rájön, hogy az milyen rossz a másiknak.

- Ha veszekedést látok köztük, meg kell próbálni valahogy elterelni a figyelmüket, hogy lecsillapodjanak.

- Szerintem először tekintélyt kell szerezni a többiek előtt, és csak utána lehet becsmérelni azt a rosszat, amit csináltak.

Kissé meglepődve hallgattam, milyen mély és okos csoportlélektani megfigyeléseket tettek többen. Jellemzően persze azok, akik meghatározó, domináns egyéniségek, és az érdekérvényesítésben is igen ügyesek, kiérlelt véleményük van, és - mivel szüleik elfoglaltak - életüket is nagy önállósággal szervezik. A fiúk és lányok között e kérdésben nagy különbség mutatkozott. A fiúk az erőnek, az akaratnak a másik legyőzésében betöltött szerepét hangsúlyozták, a lányok kompromisszumkeresőbbek, békülékenyebbek (legalábbis szóban).

- Hogyan lesz valakinek tekintélye egy társaságban?

- Biztosan sok idő kell ahhoz, hogy felnézzenek valakire.

- Szerintem egyedül ez nem sikerülhet, csak ellentábor szervezésével.

- Milyen tulajdonságú vezetői vannak például egy osztályon belüli kis csoportnak?

- A lányoknál az kell, hogy jó nagy szája legyen, a fiúknál, hogy erős. (Közben nagy nevetések.)

- Ez nem igaz, barátokat fizikai erővel nem lehet szerezni. Erővel legfeljebb fenyegetni lehet.

- A vezetőnek mindenkit jól kell ismernie.

- A közös érdeklődés a fontos.

- Ha jól látom, itt nálunk az osztályban a fiúknál van két csoport.

- Igen, mint a Csillagok háborújában. Persze csak a játékban vagyunk ellenségek. (Nagy nevetés az osztályban.)

- Volt-e az osztályban valaki, aki valamiért kívül került, akit egy időre nem tudtatok befogadni? Nem a neve a fontos, hanem az, hogyan oldódott meg a helyzet.

(Élénk vita, bekiabálások, több csoportra bomlik az osztály.)

- Az a legkínosabb helyzet, ha a barátnőnek "két oldala" van, ezért két különböző társasághoz is csapódik. Mind a két helyen jól érzi magát.

- Mi történhet ilyenkor, mi lesz a vége?

- Még nem oldódott meg, ma is tart ez a dolog, és sok vita van belőle.

- Gondoljátok meg, milyen rossz tartósan konfliktusban lenni azokkal, akikkel nap mint nap sok időt együtt töltesz!

- Ki kell lépni az egyik körből, csak így oszlik el a harag. (Hangos beszólások.)

- Én emiatt egyszer csúnyán összevesztem. Aztán odamentem hozzá, bocsánatot kértem, mert tudom, hogy én is lehetek hibás. Ő meg újra kezdte az egészet egy olyan lépéssel, amely nekem nagyon nem tetszett.

- Én meg lógok a levegőben. Ide is mennék meg oda is, de egyszerre két helyre nem tudok menni, az illető barátnőmet meg nem tudom áthozni az egyik helyre.

- Miért átjárhatatlanok ezek a csoportok?

- Teljesen más a stílus, a vélemény, mások a családok is a két csoportban. Megsértem őket, ha átmegyek.

- Már nem jár az osztályba az a srác, de ő pont ilyen volt. Mind a két csoporttal barátkozott, és a másikakról mindig olyan sejtelmesen beszélt.

- Baj, hogy nem mondta el nektek a másik csoport titkait?

- Nem, dehogy. Csak nem tudtunk rajta kiigazodni, hogy mit is akar igazából. Ez volt a rossz.

- Tavaly sokkal jobb volt a hangulat, jobban össze tudtunk fogni, most meg sok csoportra oszlik az osztály, és most harcolunk egymás ellen.

- Vannak ilyen kis párocskák is, akik csapódnak ide-oda.

- Szerintem nem is olyan nagy baj, hogy ilyen sok csoport van, mert van olyan lány, akit a divat érdekel, engem meg például a foci.

- Miért okoz ilyen nagy különbséget és harcot, hogy más az érdeklődésetek?

- Mert nekik más a világnézetük.

- De azért vannak olyanok is négyen-öten, akik mindenkivel próbálnak beszélgetni.

- A fiúknál az egyik csoport pont olyan, mint a lányoknál, őket is ilyen újságok meg a divatos dolgok érdeklik. Ők harcolnak leginkább egymással.

- Van bosszú a csoportok között?

- Nincs.

- De van, mindenféle beszólások.

- A mi csoportunk az egyetlen, ahol vannak fiúk is meg lányok is. Mi mindenkivel próbálunk egy kicsit lenni.

- Úgy látom, ez nagyon fontos és nem könnyű szerep.

- Szenvedünk tőle. Mi próbáljuk meg a csoportokat összetartani, mint a mágnes.

- Ahogy a két atommag vonzza a közös elektronokat, most tanultuk kémiából.

- A félévenként változó ülésrend jól megkavarja ezeket a társaságokat, van, amikor új kapcsolatokat hoz létre. Persze a vita a csoportok között tovább folyik.

Lorenz kis kacsái

A beszélgetésben izgalmas és tanulságos fordulatot jelentett, amikor a film szereplői után egymás viselkedését kezdték elemezni, értékelni a gyerekek. Elfogulatlan vélemény alig hangzott el. A sokféleséget nem természetből adódó jónak, érdekesnek, sőt értéknek tekintik, hanem legyőzendő ellenfelet látnak a másikban. A szerepjátékokra buzdító színes magazinok, divatos együttesek és stílusok választóvonalai mentén hamar felsorakoznak az "ellentáborok". Láttuk az Abigélben, hogy régen is volt harc a város egyes gimnáziumai között, ami különösen a fiúknak tetszett nagyon. Egy közösség összetartó erejét méri és edzésben tartja ez a küzdelem, amely ember természetünkből fakadó belső igényből táplálkozik. Számomra az a kérdés, hogy milyen értékek védelmében vagy megszerzéséért harcolnak a gyerekek.

Egy idő után már követni sem tudtam, azoknak a számomra teljesen ismeretlen filmszereplőknek a sorát, akikre hivatkoztak. Azt vettem észre magamon, nem is figyelem, mit mondanak, merre tart a beszélgetés, az érdekelt, hol vannak az érvek mozgatórugói, honnan jönnek az indulatok. Az az érzésem támadt, ezek a gyerekek a magyar közélet vitáit utánozzák, játsszák el kicsiben. A sokszor látott és hallott rossz minták bevésődtek már érzékeny agyukba. Biológiatanárként azt tanítom diákjaimnak, hogy Lorenz kis kacsái a tojásból kibújva egész életükre megtanulták, hogy a körülöttük lévő világból ki után kell szaladni, kit kell követni. Az ember persze jóval bonyolultabb mechanizmusok útján tanul, de a mintakövetésnek a szocializációban is óriási szerepe van, még fölnőttkorban is.

Az erkölcsi jót nem kimondani nehéz, hanem megtalálni. Ennek a keresésnek talán egyik legnagyobb akadálya, hogy nem vagyunk képesek elfogulatlanul gondolkodni világunk értékeiről. A gyerekek erkölcsi normáit ma sem az iskola szabja meg, nem is kell, hogy efféle célra törjön. Amit tehet, hogy az erkölcsös élet feltételét jelentő helyes gondolkodást segítse apró lépésekkel.

Mi az igazság?

A második félévben a filmajánlatok közül Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájából készített tévéfilmet választottam. A filmben bemutatott korról a gyerekek keveset tanultak, és irodalomórán sem találkoztak még a drámai műfajjal. E körülmény némi hátrányt jelentett, ám előnyös volt, hogy a műelemzés veszélyét elkerültük, és az osztályfőnöki órák nem hasonlítottak a magyarórák megszokott menetéhez. Volt bennem aggodalom, hogy megértik-e diákjaim a 16. századi főhős helyzetét. Félelmem hamar eloszlott, a gyerekektől nem volt idegen a főszereplő szenvedélyes igazságkeresése, találkoztak már az önbíráskodás buktatóival, és van közvetett élményük a társadalmi életünket szabályozó törvénykezés útvesztőiről.

A napi konfliktushelyzetek azt is megmutatták, hogy 7. osztályban változott a gyerekek morális érzékenysége és érdeklődése. Egyre többet és egyre kritikusabban foglalkoztak maguk és mások viselkedésével. Mi a jó? Mi a rossz? Van-e igazság? Hányféle igazság létezik? Az érettebb személyiségű gyerekeknél tapasztaltam, hogy vitában ügyesen és gyorsan tudtak nézőpontot váltani, mások helyzetébe képzelni magukat. A gyerekek figyelme egyre jobban kinyílt a nagyobb közösségek életét szabályozó normákra. Viselkedésükben egyre jobban figyelembe veszik a társadalmi konvenciókat. Pontosan látják, hogy milyen viselkedési mintákat jutalmaz a társadalom és azt is, mivel és hogyan nem lehet "sikeres" valaki. A gyerekek írásbeli munkáiból tudom, hogy nemcsak passzívan szemlélik, de értik is a hétköznapok fonák helyzeteit: "A metrón reggel megakadt a szemem egy harminc év körüli férfin; diplomatatáskás, kalapos úriember. Milyen kár, hogy ül. Apukám mindig áll, mert azt mondja, kell a hely másoknak, azt sem mindig engedi, hogy én leüljek. Ez az úr pedig keresztülnéz az előtte egyensúlyozó bácsin, akinek bot és táska van a kezében. Hogy lehet valaki ilyen közömbös? Milyen ember lehet?"

Részlet Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című film vitájából

1.

- Gyakran előfordul, hogy gondolatainkat, cselekedeteinket nem az értelmünk, hanem indulataink és érzelmeink irányítják. Különösen nehéz helyzetbe kerülünk akkor, ha érzelmeinktől fűtve valamilyen hatalmi szervvel kerülünk konfliktusba. Mivel a hatalmat is emberek testesítik meg, az ő érzéseikkel, indulataikkal, emberi gyöngeségeikkel is számolnunk kell. Kerültetek-e kínos, kellemetlen esetleg kiszolgáltatott helyzetbe valamilyen intézménnyel vagy hatalmi helyzetben lévő személlyel szemben?

- Én egyszer úgy jártam, hogy hónap elején a BKV-ellenőr kérte a bérletemet, amelyet fel is mutattam, de egy nappal korábban az lejárt. Hiába mondtam neki, hogy a mamámtól ma reggel kaptam pénzt, hogy újat vegyek, elkezdett velem kiabálni, és meg akart büntetni 3000 Ft-tal. Nagyon rossz volt, mindenki engem nézett.

- Milyen hibát követett el Misi? Hogyan viselkedhetett volna másként a BKV-ellenőr?

- Misi feledékeny volt, utazás előtt kellett volna megvennie a bérletet. Az ellenőr kérhette volna, hogy vegye meg és utána jöjjön vissza, mutassa be.

- Oda is kísérhette volna a pénztárhoz.

- Mi hiányzott az ellenőrből?

- A bizalom.

- Nem embernek néznek minket, hanem úgy állnak ott a mozgólépcső végén, mintha mindenki csalni akarna.

- Ezért aztán az utasok inkább ellenségek lesznek nekik. (Indulatos beszólások.)

- Kerültetek-e az iskolában ehhez hasonló kellemetlen helyzetbe?

- Egyszer biológiaórán Mária néni elvette az újságot, amelyet a pad alatt olvastam, és összetépte. Pedig drága újság volt, és nem is az enyém, és ő ezt tudta.

- Pisti! Te hibásnak érezted magad?

- Igen, nem lett volna szabad nézegetnem az újságot, no jó, olvasni. De már csak két perc volt az órából.

- Ez felment téged?

- Valamennyire igen.

- Tudok a történtekről. A tanárnő elmondta, és azt is, sajnálja, hogy nem tudott az indulatán úrrá lenni.

- Ilyet egy tanár akkor sem tehet! (Többen helyeselnek.)

- Pisti, miért nem tudod megbocsátani, ha egy tanár indulatból cselekszik? Veled még soha nem történt olyan, amit utólag lehiggadva megbántál? (Nagy nevetés az osztályban.) Milyen érdekes, Pisti a legindulatosabb a fiúk közül és a legkevésbé elnéző ezen a téren másokkal szemben. A lányok közül ki a legindulatosabb?

- Zsuzsa, nem, inkább a Rita.

- Rita, milyennek látod magad, amikor indulatba jössz?

- Ha "felizgulok", olyat is a fejéhez vágok a másiknak, amit igazából nem is gondolok róla, elborul az agyam, és nem tudom, hogy mit csinálok. Utána igen kellemetlen.

2.

- Nemcsak sokfélék vagyunk, de indulataink, érzelmeink is változnak. Az emberek együttélését szabályok, törvények irányítják, tartják mederben. Mi történik, ha valaki nem tartja be ezeket a szabályokat?

- Lehet, hogy észre sem veszik.

- Ha észreveszik, megbüntetik, felelősségre vonják.

- Ítélkeznek felette.

- Itt az osztályban ki ítélkezik?

- A tanárnő.

- Igen, ez az egyik feladatom, de maga az osztály nem tud ítélkezni?

- De, tud. (Többen helyeselnek.)

- De az nem biztos, hogy mindig igazságos, mert a barátnőmmel szemben nem tudok olyan lenni, mint akivel éppen haragban vagyok. A barátnőmmel elnéző leszek, az ellenségemmel bosszúálló.

- Ez igaz, de a kívülálló nem ismerheti olyan pontosan a helyzetet, ezért nem biztos, hogy tud helyesen dönteni.

- Mivel kívülálló, nem értheti meg az okokat.

- Milyen előnyei vannak, ha kívülálló hozza meg a döntéseket, illetve ő hajtja végre?

- Elfogulatlan, legalábbis elvben.

- Nem kell mindig a tanároknak sem beavatkozniuk a mi dolgainkba. Ezeket mi egymás között jobban, sokkal közvetlenebbül meg tudjuk beszélni, el tudjuk rendezni.

- Milyen veszélyt hordoz, ha valakit például megrágalmaznak, és ő a becsületén ejtett sérelmet maga akarja megtorolni?

- Mivel bosszúból cselekszik, nem tud igazságos lenni.

- Ha a véleményének egyharmada igazság, a másik kétharmad hazugság, akkor hazugsággá válik az egész.

- Hiába van nála az igazság, ha felrúgja a törvényeket, a rendet, ő maga is bűnössé válik.

- Azért cselekszik így, mert nem bízik a törvényben, mert nem áll mellette senki.

3.

- A most látott filmrészletben a vádirat elkészítésének lehettünk tanúi. Érdekes volt, hogy a történteket egészen másként látta az ügyész, mint a kereskedő, aki igen drága árat fizetett az igazságáért.

- Lehet, hogy igaza volt, de többet fizetett ki így, mint amennyit az a két ló megért.

- A kereskedő az igazságáért harcol, de eközben elszegényedik, mindenét el kell adnia, hogy az ügyvédet fizetni tudja. Az igazságáért a teljes vagyonával fizet.

- Hiába harcolt az igazságáért, tönkrement. Anyagilag nem érte meg a dolog.

- De egy idő után már nem hagyhatta abba, mert ha nem viszi végig, elveszíti a becsületét a többi ember előtt.

- Ha abbahagyja, akkor ő a vesztes.

- Az ügyész szemére is veti, hogy "cica-mica" naivitás azt hinni, hogy a törvény igazságot ad.

- Az ügyész nem is akarja segíteni, mert a fejedelem előtt ő megalázva érezné magát, ha olyan valakit segít, aki éppen támadja a fejedelmet. Nem a törvény szerint jár el, inkább a kiskapukat keresi.

- Nem az volt a lényeg, hogy igaza van-e valakinek, hanem az, hogy milyen kapcsolatai, ismerősei vannak.

- A kereskedő a maga egyszerű agyával őszintén gondolkodott, az ügyész jogi nyelven beszélt és a saját helyzetét és a vele egyformák érdekeit védte. A fejedelmi udvar igazságát védte. Ezért nem értették meg egymást.

4.

- Igazságos volt-e a bíró?

- Amikor arra kérték a lókereskedőt, hogy tegye le a fegyvert, akkor mást ígértek neki.

- Hazudtak neki, becsapták.

- A hatalmasok tudták előre, hogy ez így lesz.

- Miért volt fontos a hatalomnak, hogy ez az ítélet megszülessen?

- Mert esetleg mások is fellázadnak, és önbíráskodnak.

- Féltették a hatalmukat, hogy a lázadók majd megbuktatják őket.

- Bárki, akit sérelem ér, ugyanígy viselkedik majd.

- A nagy politika érdekei alá kellett rendelni a kis ember érdekeit. Ahogy egy mechanikai szerkezetben a nagy fogaskerekek és a kis fogaskerekek együtt kénytelenek mozogni, az egyik iránya és sebessége meghatározza a másikét.

- De ez ma már nem így van, nem vagyunk ilyen kiszolgáltatottak!

- Mitől függött abban a korban az igazságszolgáltatás?

- Attól, hogy kinek mennyi pénze van.

- De attól is, hogy a dolog mennyire a császár szívügye.

- De az egyszerű szegény embereknek nem lehetett igazsága.

- Van egy mondás, amiről ez a film is szól szerintem, hogy nincs emberi igazság. A császárnak és a lókereskedőnek nem lehet egyszerre igaza. Mind a két fél részéről történt igazságtalanság.

- Igazságos szereplő volt Kolhaas Mihály barátja. Ő végig hűséges maradt, jól gondolkodott, előrelátó volt. Nem fogadta el a hatalmat, nem kötött velük paktumot.

- Kolhaas Mihály föladta a harcot az igazságért, ezért nem győzhetett. Ő viszont nem adta fel.

- De neki nem is volt mit elveszítenie.

- Kolhaas Mihály beletörődhetett volna a sorsába, és akkor nem veszíti el a feleségét, és fel tudja nevelni a gyerekét.

- Máshogy kellett volna felhívni a császár figyelmét az igazságtalanságokra, nem ilyen durván.

- Igen, de nem volt más lehetősége. Teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy hogyan lép majd a hatalom.

- Az elején kellett volna elgondolkoznia, hogy megéri-e ez neki.

- Amikor az indulatok vezették, akkor már mindegy volt neki. Előbb-utóbb mindenét el kellett hogy veszítse.

- Éppen azért vitte végig, hogy a kisfiának valamilyen példát mutasson. Ha nem viszi végig, csak megalázott emberként tudott volna tovább élni.

- Így a halála árán a becsületét újra visszakapta, és már csak ezt tudta a kisfiának adni.

- Ebből is az látszik, hogy nincs abszolút igazság.

- Mit jelent az abszolút igazság? Mi az abszolút?

- Teljes. (Szinte mindenki mondja.)

- Van abszolút igazság?

(A vélemények megoszlanak.)

- Lehet az emberi igazság teljes?

- Nem. (Teljes az egyetértés.)

- Márpedig az ember alkotta jogrendszer az emberi igazságokon nyugszik.

*

A hosszú órákon át tartó beszélgetések végén az egyik diák föltette és meg is válaszolta a kérdést: Mi az igazság? A film segített felismerni, hogy az igazság nehezen ragadható meg az élet sokszínű és bonyolult összefüggéseiben. Az egyes emberek által keresett vagy védelmezett igazság tünékeny és változékony, egyszer ilyen, másszor olyan. A dráma szereplői nem az egyetlen és abszolút igazságot védik életük árán vagy hatalmuk erejével, hanem az én igazságom és a mi igazságunk küzd egymással. A lázadó kamaszoknak a kosztümökbe öltözött történelmi szereplők meséltek arról, hogy az igazság bizonyosságával harcolni veszélyes és kudarcra ítélt próbálkozás. Az igazság bizonyosságába vetett hit nem jó tanácsadó sem az élet apró, sem a nagyobb dolgaiban. Mi marad az igazság helyett?

Választ Ottlik Géza Továbbélők című kisregényében találtam. A kollégiumból megszökött diák a hajnali erdőben a határ szélén nem az igazsággal, hanem életre szólóan a bizonyosság élményével találkozik.

"Tudta, hogy neki fog vágni ennek a keserves útnak, megtanul majd bánni ezekkel a durva és lépten-nyomon fájón hamisító eszközökkel, hogy formát adjon velük az igazságainak, legalábbis megközelítő formát, mert látnia kellett, hogy amíg nincs valami formába öntve, felfoghatóan kifejezve, addig se nem igazság, se nem hazugság, de egyszerűen nem is létezik..." Azt akarta, hogy megértsék; ez nagyon fontosnak látszott előtte - mindenesetre fontosabbnak, mint visszatérni a ťcivilŤ életbe, ... Meg kell érteniük egymást elsősorban; s a maga részéről meg kell értenie az ő igazukat, amennyire képes rá, és ki kell fejeznie magát, ahogy bírja, nem elég csak élnie, mert ebből senki nem ért meg semmit."

A mi diákjaink is azt szeretnék, ha megértenék őket, Georginához, Kolhaas Mihályhoz és a kis szökevényhez, Szebikhez hasonlóan. Ehhez keressük velük együtt a formákat, melyek koronként ugyan változók, de a megtalálásukhoz vezető út alighanem ma is éppen olyan keserves küzdelmet kíván, mint régen.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.