2019. szeptember 18., szerda , Diána

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Időfelhasználás és felnőttoktatás

Szerkezeti változások az aktív keresők hétköznapi, szombati és vasárnapi időfelhasználásában, 1963–2000

2009. június 17.

2. Szerkezeti változások az aktív keresők hétköznapi, szombati és vasárnapi időfelhasználásában, 1963–2000

A kereső népesség társadalmi kötelezettségekre és fiziológiai rekreációra fordított, valamint szabadon felhasználható idejének mennyiségi viszonyai és eloszlása a hét eltérő jellegű napjai között az elmúlt negyven év során jelentősen átalakultak. A döntő változást a heti munkanapok és munkaidő fokozatos csökkentése eredményezte: az 1968-ig érvényben levő hatnapos, 48 órás munkahetet először 1968–1981 között kéthetenként egy szabad szombat bevezetésével 44 órás munkahét, majd ezt követően az ötnapos, 40/42 órás munkahétre történő átállás váltotta fel. Az éves munkaidő is mérséklődött az igénybe vehető szabadságnapok számának növekedésével, ami az 1963. évi két hétről 2000-re átlagosan öt hétre emelkedett. – Ezzel szemben a nők ténylegesen ledolgozott munkaidejét a gyes (1967) és a gyed (1985) bevezetése némileg megnövelte: a kisgyermekes anyák többsége a legtöbb gondoskodást igénylő időszakban felfüggeszthette keresőtevékenységét, így a dolgozó nők munkaidejét kevésbé csökkentette a kisgyerekek betegsége, ellátása miatt elkerülhetetlen munkaidő-kiesés.

Az elemzés során először a három naptípus karakterében, az időfelhasználás fő szerkezeti elemeinek súlyában és naptípusok közötti eloszlásában tekintjük át a fontosabb változásokat, majd külön vizsgáljuk a hétköznapok, a szombat és a vasárnap tevékenységszerkezetének jellegzetes alakulását.

2.1. Tevékenységblokkok időráfordítása a hét eltérő jellegű napjain

Első, hattagú ábracsoportunk nemek szerint mutatja be, hogy miként alakult 1963 és 2000 között a napi időbeosztás három tevékenység-főcsoportjára fordított idő a hét eltérő típusú napjain.

A társadalmilag kötött tevékenységek ideje a hétköznapok időháztartásában 1963-ról 1977-re csökkent a legnagyobb mértékben (a férfiaknál 50, a nőknél 40 perccel), 1977 és 1993 között számottevő változás nem történt (10,5 óra körüli), majd 1993-ról 2000-re következett be újabb, mintegy félórányi csökkenés. A szombatok időháztartásában az ötnapos munkahét bevezetése hozott valódi fordulatot: a társadalmilag kötött idő 1977-ről 1986-ra közel másfél órával (80 perc) lett kevesebb.

A munkaidő-csökkentéssel összefüggésben 1963 és 1986 között átrendeződés következett be a szombati és vasárnapi munkaidő-ráfordítások között: a társadalmilag kötött tevékenységek ideje szombaton csökkent (a férfiaknál 560-ról 450 percre, 110 perccel, a nőknél 620-ról 520-ra 100 perccel), vasárnap viszont nőtt (a férfiaknál 310-ről 370 percre, 60 perc a különbség, a nőknél 410-ről közel félórával). Az emberek a hagyományos vasárnapi pihenőnap rovására igyekeztek minél inkább tehermentesíteni, birtokba venni az új pihenőnapot. Ez a folyamat 1993-ra leállt, és 2000-re a vasárnapi társadalmilag kötött idő mértéke újból a minimális szintre esett.

A legnagyobb változások a szombati időbeosztásban következtek be. A szombatok jellege 1963-ban és 1977-ben még a hétköznapokkal állt szorosabb rokonságban, 1986-tól azonban mind inkább a vasárnapok pihenő, rekreációs funkciói érvényesültek benne. Erre utal a szabadon felhasználható idő dinamikus szombati növekedése is. 2000-ben a szombati szabad rendelkezésű idő férfiaknál-nőknél egyaránt alig fél órával volt csak kevesebb a vasárnapinál.

A szabadon felhasznált idő mennyisége a vasárnapok keretében változott a legkevésbé: a férfiaknál az 1986-ban mért kisebb csökkenést követően 2000-ig félórával nőtt, meghaladva a hat órát, a nők esetén hasonló növekedés a kezdeti időpontokhoz képest következett be, az öt órát lépve túl. 1963-hoz képest 2000-re a szombati szabad rendelkezésű idő a férfiaknál 3,5 óráról közel hat órára, a nőknél három óráról közel öt órára, a hétköznapi a férfiaknál két óráról közel négy órára, a nőknél kettőről három órára emelkedett.

A napok jellegében, tevékenységszerkezetében bekövetkezett változásokat összefoglalóan szemlélteti az összmunkaidő-terhelés mértékét kifejező szintetikus K/S mutató, amely jelzi, hogy egységnyi szabad időhöz (S) mennyi társadalmilag kötött (K) idő árán jutunk. A mutató értéke hétköznapokon 1963-ról 1977-re, szombaton 1963-tól 1986-ig csökkent radikálisan, amit később egy mérsékeltebb csökkenés követett. 1986-tól a szombati és vasárnapi terhelési szint alacsony, és – különösen a férfiaknál – igen közel került egymáshoz. Az 1963. évi szombatok és a 2000. évi hétköznapok esetén a mutató értéke mindkét nemnél megegyezik.

 

 

A 2. ábracsoport a társadalmilag kötött és a fiziológiai idő kapcsolatát emeli ki nemek és a három naptípus szerint.

A hét egész jellegét meghatározza a hétköznapok összmunkaidő-terhe, a társadalmilag kötött blokkba tartozó tevékenységek (munka, tanulás, közlekedés) idővolumene. Túlterhelés idején (1963) a szükségesnél kevesebb idő jutott a hétköznapi fiziológiai rekreációra, aminek kompenzálására heti ciklusokban, a kevésbé kötött hétvégi időháztartás keretei között, a szabadon felhasználható idő terhére került sor. A későbbiekben, amikor csökkent a hétköznapok és szombatok munkaterhelése (a férfiak esetén 1963 és 1993 között hétköznap 680-ról 620 percre), a vasárnapi fiziológiai időszükséglet is visszaesett (770-ről 715 percre).

A fiziológiai szükségletekre felhasznált idő a hétköznapok alacsony szintjén kevésbé rugalmas: mind az öt időpontban 10,5 óra körüli értéket mutat, a legalacsonyabb (1993) és a legmagasabb (1977) ráfordítások között sincs 20 percnyi különbség. 1963-ban a hétköznapok társadalmilag kötött ideje még mindkét nemnél jóval meghaladta a fiziológiai időfelhasználás idejét, ezt követően azonban a két időblokk időráfordítása – a társadalmilag kötött idő csökkenésével – egyensúlyi irányban mozdult el, bár a nők hétköznapi összmunkaideje néhány perccel még 2000-ben is meghaladta fiziológiai időráfordításukét. A szombati napokon a fiziológiai idő az 1977. évi átmeneti csökkenés kivételével a férfiak esetén stabil (680 perc), a nők körében enyhén növekvő változást mutat (650-ről 680 percre). A fiziológiai idő jelentősebb 1977. évi csökkenését a kéthetenként kapott szabad szombatok idejének minél aktívabb kihasználására való törekvés magyarázza. Ekkor a szombati fiziológiai idő alig különbözött a hétköznapokétól, előtte és ezt követően a szombatok magasabb fiziológiai időráfordítása e nap vasárnapba átvezető jellegét húzza alá, a hétköznapokat követő lazítás igényét jelzi. Fél óra és egy óra között mozog a hétköznapokhoz képest a szombati napok fiziológiai időtöbblete. – Az ötnapos munkahét bevezetésének hatására, 1986-ra a jelentősen megnövelt szombati fiziológiai időráfordítás következtében csökkent a hétköznapi és vasárnapi fiziológiai szükségletek ideje, amely 1993 után ismét emelkedőben van.

 

 

A 3. ábracsoport a társadalmilag kötött blokk tevékenységköreinek, az összes kereső-termelő munka, ezen belül a jövedelemkiegészítés, valamint a háztartás-családellátó munkák idejének változásait és különbségeit szemlélteti nemenként a hét eltérő jellegű napjain.

Az összes kereső-termelő munka ideje a főfoglalkozás következtében valamennyi időpontban hétköznap a legmagasabb, ezt követik a szombati és vasárnapi időráfordítások. Ez a munkaidő 1963 és 1977 között mindhárom naptípusban csökkent. 1977 és 1986 között a hétköznapi időráfordítás csaknem változatlan volt, miközben szombaton csökkent, vasárnap nőtt a kereső-termelő munkák ideje. 1993 után a hétköznapi és vasárnapi csökkenést a férfiaknál a szombati munkák idejének kisebb növekedése kísérte. A nők hétköznapi kereső-termelő munkaideje 1977 és 1993 között enyhén növekedett, ezt követően visszaesett az 1977. évi szintre. Szombati munkaidejük 1986 és 2000 között csaknem változatlan maradt, vasárnap azonban egyenletesen csökkent.

A kereső-termelő munkaidő döntő hányadát a főfoglalkozású munka adja, amelyet korszakonként változó súlyú különmunkavégzés egészít ki. Jövedelemkiegészítő munka vállalásának lehetőségét, legfőbb időkeretét a főfoglalkozású munka alól két lépcsőben mentesített szombati napok adták. A férfiaknál 1986-ig látványosan növekvő jövedelemkiegészítés szombaton meghaladta a két órát, vasárnap egy és negyed óra volt, hétköznap ennél kevesebb, háromnegyed óra. Ezt követően 1993-ban a szombaton és hétköznap bekövetkezett visszaesés a vasárnapi különmunkák idejének további növekedésével járt együtt, ekkor a szombati és vasárnapi ráfordítások mértéke egyaránt másfél órára volt tehető. 1993 után, 2000-re a hétvégi jövedelemkiegészítés különösen vasárnap csökkent számottevően.

A férfiakéhoz képest jóval szerényebb női különmunkavégzés kiemelt napja szintén a szombat 1977. és 1986. évi csúccsal (50-50 perc), a szombati különmunkában a visszaesés 1986 után következett be. A szombathoz képest a jóval kisebb mértékű hétköznapi és vasárnapi időráfordításaik közel azonosak és már az 1977. évi csúcsot követően csökkentek.

Az összes munkavégzésen belül a kereső-termelő munkát követően a nők háztartás- és családellátó munkája a legidőigényesebb. Az erre fordított idő hétköznapokon 1963-tól folyamatosan csökkent. E munkák végzése a hét napjai között számottevően átrendeződött: 1963 és 1977 között a hétköznapokon végzett munkák egy része a vasárnapi, illetve a szombati napok keretébe került át. Amíg azonban vasárnap 1977 után szintén folyamatosan csökkent a nők háztartásellátó munkája, szombaton 1986-ig (az ötnapos munkahét adta lehetőség követeztében) tovább nőtt, és 1993-ban is ezen a szinten maradt. A hétvégi napok ilyen munkák alóli tehermentesítése 2000-re következett be.

A férfiak szintén szombaton végezték a legtöbb háztartásellátó munkát, ami 1963-tól 1993-ig folyamatosan növekedett, megközelítve a három órát, ezt követően a férfiak szombati otthoni munkavégzése a nőkéhez hasonlóan visszesett. Ez a csökkenés a vasárnapi időháztartásban az 1977. és 1986. évi csúcs után következett be. (1993-ban vasárnap a férfiak többlet jövedelemkiegészítő munkája szorította háttérbe a családellátó munkák idejét.)

A legtöbb otthoni munka mindkét nemnél egyaránt a hétvégi napokra esik.

A 4. ábracsoport a szabadon felhasznált idő blokkját és ennek két tevékenységkörét, a televízióra fordított és a nem a tévé előtt töltött aktív szabadidő változásait és különbségeit szemlélteti nemenként a hét eltérő jellegű napjain.

Az összes szabad rendelkezésű időben hétköznap 1963 és 1977 között következett be a legjelentősebb növekedés, ezt követően viszonylag egyenletesen gyarapodott ez az időkeret.

A szombatok növekedési üteme az ötnapos munkahét bevezetéséig volt a legdinamikusabb, ami ezt követően is folytatódott, szerényebb mértékben. A vasárnapi szabad idő a férfiak esetén 1986-ra némileg csökkent (a hétköznapi, különösen a szombati munkák egy része vasárnapra került át), majd 2000-ig bekövetkezett félórás növekedéssel minden korábbinál magasabb értéket ért el (több mint hat óra lett). A nők vasárnapi szabad ideje 1977 és 2000 között alig félórányit gyarapodott, meghaladva az öt órát.

A legszámottevőbb növekedés a szombati, ennél kisebb mértékű, de szintén jelentős a hétköznapi időkeretben következett be, míg a legtöbb időt biztosító vasárnapok lehetőségei csak szerény mértékben változtak.

A nyolcvanas évetől a televíziózás egyre nagyobb hányadot szakított ki a rendelkezésre álló szabad időből, egyre több fontos aktivitás, készség, aktív feltöltődési forma került fokozatosan háttérbe. Ez a folyamat 1993-ban tetőzött, majd 2000-re (a nők hétköznapjainak kivételével) a tévé szabad időn belüli aránya csökkenni kezdett: a tévé előtt töltött idő nem növekedett tovább, a szabadon felhasználható idő egésze azonban igen.

 

 

Összegzésként elmondható, hogy négy évtized során az aktív kereső népesség munkaidő terhelésében jelentős csökkenés következett be. A ledolgozható éves munkaidőt csökkentette

  • a szabadságnapok számának fokozatos növekedése,
  • az ötnapos munkahét bevezetése,
  • a napi munkaidő csökkenése.

A főfoglalkozású munkaidő és a kapcsolódó közlekedés alól lépcsőzetesen felszabadított idő egy részét 1986-ig fokozódó mértékben jövedelemkiegészítő és kiadásmegtakarító munkák foglalták el, a hétköznapok és a vasárnap közötti átmeneti jelleget vett fel, amikor a korábbinál egyaránt több idő jutott pihenésre és a szükséges munkák elvégzésére. A szombat a jelentősen növekedő szabad idő és a szintén, bár szerényebben növekvő fiziológiai idő ellenére csak az utóbbi időben kezdett teljes értékű második pihenőnappá válni.

1. ábracsoport • A napi időbeosztás három tevékenység-főcsoportjára fordított idő különbségei és változása a hét eltérő típusú napjain, nemek szerint, 1963–2000 tavasza

 

 

 

 

 

 

2. ábracsoport • A társadalmilag és fiziológiailag kötött idő változásai, nemek szerint

 

 

 

 

 

 

3. ábracsoport • Az összes kereső-termelő munka, ezen belül a jövedelemkiegészítés, valamint a háztartás- és családellátó munkák idejének változásai és különbségei nemenként a hét eltérő jellegű napjain, 1963–2000 tavasza

 

 

 

 

 

4. ábracsoport • Az összes szabadon felhasznált idő, ezen belül a tévémentes idő és a tévénézés idejének változásai és különbségei nemenként a hét eltérő jellegű napjain, 1963–2000 tavasza

 

 

 

 

 

 

2.2. Az egyes tevékenységek súlyának változásai a hét napjain

A hat egységből álló ábracsoport az aktív kereső férfiak és nők hétköznapi, szombati és vasárnapi időfelhasználását mutatja be aszerint, hogy a három tevékenységkörön belül miként alakult az egyes tevékenységek sorrendje a rájuk fordított idő alapján.

Általánosan jellemző, hogy a napok legtöbb időt lekötő tevékenysége az alvás. Ez alól egyetlen kivétel a férfiak 1963. évi hétköznapi főfoglalkozású munkaideje, amely az alvásidőt félórával haladta meg. E két hétköznapi alaptevékenység kapcsolatára jellemző, hogy 1977-re a mintegy 801 perccel lecsökkent munkaidőt az alvásra fordított idő 20 perces átmeneti növekedése kísérte, és a korábbi duplájára nőtt, szintén átmenetileg, a passzív pihenés ideje is, amely ezt követően fokozatosan csökkent.

A hétköznapok tevékenységeit vizsgálva a társadalmilag kötött tevékenységblokkban mind az öt időpontban a legnagyobb időráfordítással férfiaknál (1963: 500, 1977–2000: 400–420 perc között) és nőknél (340–380 perc között) egyaránt a főfoglalkozású munka áll az első helyen.

A férfiaknál ezt követi a közlekedési (70–80 perc) idő. 1977-től a harmadik helyen mindvégig a jövedelemkiegészítés (40–50 perc körüli átlagokkal) áll. (1963-ban a jövedelemkiegészítést még megelőzte a ház körüli munkákra fordított idő.) A 4–5. helyeken váltakozva a ház körüli munkákra, javításokra és a vásárlásra, ügyintézésre fordított idő (20–30 perces átlagokkal) áll. A hatodik helyen 1963-tól a gyermeknevelésre fordított idő 1993-ig növekvő (20 perc) ráfordítása található. A társadalmilag kötött tevékenységek sorát a 7–8. helyen a főzés, takarítás tevékenységei zárják (6-8 percnyi időátlaggal). A férfiak mosásban, vasalásban hétköznapokon gyakorlatilag nem vesznek részt.

A nők hétköznapjaiban a főfoglalkozást követő sorrendben 1963-ban és 1977-ben a második helyen a főzés, a harmadikon a közlekedés áll. Az ötnapos munkahét bevezetése után, 1986-tól ez a sorrend felcserélődött, csökkent a főzésre fordított idő. Az ezt követő legidőigényesebb háztartási munka, a takarítás mindvégig a negyedik helyet foglalta el (50 perc körüli átlaggal). A mosás, vasalás, varrás (a vásárlással felváltva) az 5–6. a sorrendben: az időráfordítás csökkenése itt a legjelentősebb, 1963 és 2000 között 48-ról 24 percre esett. Ebben a mosás gépesítésének, automatizálásának fokozott terjedése játszott döntő szerepet. A gyermekek ellátása a 7. és 8. hely között ingadozik, 20–30 perc közötti átlagokkal. A nők hétköznapi jövedelemkiegészítő időráfordítása a munkatevékenységek sorrendjében először 1977-re emelkedett (a 8.-ról a 6. helyre), majd 1986-tól az erre fordított idővel együtt fokozatosan csökkent a szerepe (előbb a 7. majd újból a 8. helyre került).

A hétköznapok mennyiségileg csökkenő társadalmilag kötött időblokkjában az egyes tevékenységek sorrendje, egymáshoz viszonyított súlya nem sokat változott a négy évtized során. Ezzel szemben a növekvő hétköznapi szabad idő szerkezetében és az egyes tevékenységek arányaiban lényeges változási folyamat követhető nyomon.

1963-ban a hétköznapok szűkösen rendelkezésre álló idején belül az olvasás, tanulás állt az élen, a férfiaknál hangsúlyosan, nagy időtöbblettel (50 perc). Nem volt feltűnő aránytalanság a sorrendben egymást követő elfoglaltságok időráfordításaiban sem. A második helyen a társas időtöltés (30-40 perc), majd ezt követően közel azonos időt foglalt le a rádiózás és a televíziónézés (10–20 perces átlagokkal).

A televízió 1977-től lett mindkét nem valamennyi napjában a legtöbb időt lekötő szabadidős elfoglaltság. Mivel a növekvő szabad rendelkezésű időből egyre nagyobb hányadot vett igénybe a televízió, a többi elfoglaltságra fennmaradó idő vagy változatlan maradt, vagy csökkent, így fokozatosan nőtt a különbség az első és a rákövetkező helyeken álló tevékenységek időráfordítása között, egyre erősödött a tévé szabad időn belüli dominanciája. A felsorolt hét szabadidős elfoglaltság közül a férfiaknál hétköznap 1977 és 1993 között csupán három haladta meg a tízperces átlagot (tévé, társas szabadidő, olvasás), amelyekhez negyedikként 1963-ban a rádiózás, 2000-ben a testedzés csatlakozott. A nőknek 1963-ban még öt tízperces átlagot meghaladó elfoglaltsága volt, a férfiaknál említettekhez képest idetartoztak az ún. egyéb kedvtelések (kézimunkázás), 1977-ben és 1986-ban már csak négy (elmaradt a rádiózás), 1993-ban három (kiesett a kézimunka is), 2000-re viszont a nőknél is meghaladta a tízperces átlagot a testedzésre fordított idő, és ezzel újból négy nagyobb gyakoriságú elfoglaltságuk lett hétköznapokon.

A férfiak esetén hétköznapokon az olvasás 1977-ben és 1986-ban a második (45 perc), 1993-ban és 2000-ben tovább csökkenő időráfordítással (30 perc) a társas szabadidőt követve a harmadik helyre szorult. 1977-től a fizikai rekreáció (séta, sport) sorrendben mindvégig a 4. helyet foglalta el, 2000-re azonban a korábbiaknál számottevően több időt fordítottak rá (15 perc átlagosan). A rádiózás mint főtevékenység fokozatosan kiszorult a mindennapi elfoglaltságok közül. A kulturális és sportrendezvények látogatása – amely időigényessége miatt mindenekelőtt hétvégi elfoglaltság – mindig is csekély hétköznapi szerepe az idők során tovább csökkent.

A nők hétköznapi szabad idejének felépítése lényegében hasonlóan alakult mint a férfiaké. Egy sajátosan női elfoglaltság a kézimunkázás, amely gazdagította hétköznapi időfelhasználásukat. 1977 és 1993 között a negyedik legtöbb időt kötötte le, a kilencvenes évektől azonban a korábbiak felére, harmadára esett az erre használt idő, és ma már nem tartozik a mindennapok kedvelt időtöltései közé.

A munkarend megváltozásával a szombatok időfelhasználásában főként a társadalmilag kötött blokk tevékenységei között jött létre nagyobb mozgás. A hatnapos munkahét és a kéthetenkénti szabad szombat éveiben a főfoglalkozású munkaidő (1963: férfiak 330, nők 260 perc, 1977: férfiak 240, nők 150 perc) dominált a szombatok társadalmilag kötött és szabadon felhasznált idejében. 1986-tól ezt a vezető helyet a tévénézés foglalta el.

A férfiak társadalmilag kötött tevékenységei között a jövedelemkiegészítés 1963-ban még csak a 4. helyen állt (40 perc), 1977-ben már közvetlenül követte a főfoglalkozást (80 perc), 1986-ban pedig az élre került (130 perc). A rendszerváltozást követően, különösen 2000-re (140 perc) újból megnőtt a szombati főfoglalkozású munka ideje, és bár 1963-hoz és 1977-hez képest jóval alacsonyabb időátlaggal, de ismét első helyre került a társadalmilag kötött tevékenységek sorában, amelyet a második helyen a jövedelemkiegészítés követett. A közlekedés – az időráfordítás nagysága alapján – 1986 kivételével a harmadik helyen áll.

A férfiak otthoni munkatevékenységei közül a ház körüli munkák súlya a legnagyobb. 1963-ban még közvetlenül a főfoglalkozású munkavégzést követte (60 perc), 1986-ban a harmadik (80 perc), a többi időpontokban pedig a negyedik legidőigényesebb (60 perc körül) szombati férfimunka. A vásárlás, a szolgáltatások igénybevétele mindvégig az ötödik helyen áll (30 és 50 perc között váltakozó időráfordítással). A gyermekekkel való foglalkozás (1977 kivételével, akkor a 7.) a hatodik a munkatevékenységekre fordított idő nagysága alapján (20 perc körül). A döntően nők által végzett háztartási munkákban való részvétel teendői (takarítás, főzés, mosás-vasalás sorrendben) zárják a sort, 1977-től ezek együttes ideje növekvő tendenciát mutat, 1993-ban félóra volt.

Amíg a férfiak szombati társadalmilag kötött blokkjának az élén a jövedelemszerző, valamint a ház körüli javító-karbantartó munkák állnak, addig a női rangsorban a főfoglalkozású munka mellett a főzés és takarítás a legtöbb időt igénybe vevő munka. E háztartási munkák vagy a második-harmadik, vagy az első és második helyeken találhatók, nagyon hasonló időráfordításokkal.

A kéthetenkénti szabad szombat bevezetésekor hirtelen és nagy mértékben megnőtt a nők főzésre és takarításra fordított szombati ideje (külön-külön 70-ről 100 percre). Minkét munka ideje 1986-ig még tovább nőtt (110 perc), 2000-re azonban másfél óra alá esett. A szombati mosás, vasalás 1993-ig a 4. (1986-ban 3.) helyen az előzőket követte egyórányi idővel, 2000-re 40 perccel a 6. helyre szorult. A szombati vásárlás jelentősége 1963 és 1986 között először csökkent (5.-ről a 7. helyre került, 50-ről 40 percre esett), 2000-re azonban a 4. legtöbb időt (egy órát) igénylő elfoglaltság lett. Gyermekük ellátására 1963-ban fordították a legtöbb időt (6. hely, 40 perc), ezt követően e tevékenység mindvégig az utolsó előtti, 8. helyre szorult (20–30 perc között, 2000-ben volt a legalacsonyabb).

Az öt vizsgált időpont szombatjain nagy léptékekben növekvő szabad rendelkezésű időre 1977-től jellemző, hogy a férfiaknál az első négy, a nőknél az első három legtöbb időt igénylő elfoglaltság sorrendje azonos, ugyanakkor az első és a rákövetkező tevékenységek átlagos időráfordításai között fokozatosan nyílt az olló. Ennek oka, hogy a rendelkezésre álló idő növekedésének időtartamát nagyrészt az első helyen álló tévénézés vette fel. Ez a folyamat 1993-ig tartott, ezt követően a szombati tévézés ideje már nem növekedett tovább, a szabadon felhasználható idő azonban igen.

1963-ban a szombati szabadidős tevékenységek között mindkét nemnél első helyen a társas szórakozás (férfi 70, nő 60 perc), a másodikon az olvasás, tanulás állt (férfi 50, nő 40 perc), a harmadikon a tévénézés (férfi 30, nő 40 perc), a negyediken a rádiózás (férfi 30, nő 20) állt. Ezt követően tíz percet meghaladó elfoglaltsága csak a nőknek volt, a kézimunka.

1977-től mindkét nemnél, mind a négy időpontban a szombati szabad időben a tévézést a társas szabadidő, harmadik helyen pedig az olvasás, tanulás követte. A férfiaknál a negyedik helyet a fizikai testedzés (séta, sport) foglalta el, amelyre előbb csak szerényen növekvő, 2000-ben azonban a korábbinál számottevően több időt (30 perc) fordítottak. A nőknél a negyedik hely 1977-ben és 1986-ban még a kézimunka volt (15-20 perc), amit 1993-tól a testedzés (2000-ben 20 perc) sorolt hátrébb.

A társas szabadidő a férfiaknál 70-80 percet (csupán 1993-ban kiugróan magas, 100 perc), a nőknél 40-60 perc közötti időt (ez utóbbi 2000-ben) foglal le. Az olvasás-tanulás ideje 1963 szombatjain volt a legmagasabb (férfi 50, nő 40 perc), a férfiaknál az 1993. évi mélypont (30 perc) után 2000-re közel 40 percre nőtt, a nők esetén 1977-ben volt a legkevesebb az olvasásra fordított szombati idő (20 perc), ezt követően 30-35 perc között mozgott.

A kulturális és sportrendezvények látogatása már érzékelhetően jelenik meg a szombati elfoglaltságok között (alacsonyabb a vasárnapihoz képest), amely az 1993. évi mélypont után 2000-re érte el a legmagasabb időátlagot (8 perc).

A vasárnapok sokáig az egyetlen pihenőnapot jelentették a rendszeres keresők számára, ezért mindig is arra törekedtek, hogy ezt a napot a lehető legkevesebb munka jellegű kötelezettség terhelje. Ekkor a legmagasabb az alvásidő (egységesen és szinte változatlanul 9 óra körül) és a szabadon felhasznált idő.

A férfiak társadalmilag kötött tevékenységei között 1993 kivételével vasárnap a főfoglalkozás áll első helyen. (1963-ban és 1986-ban két óra, 1993-ban és 2000-ben másfél óra körül). A jövedelemkiegészítő munkák vasárnapi súlya 1963 és 1993 között fokozatosan növekedett (1963-ban a 3. helyen, 40 perc – 1993: első helyen, 90 perc), 2000-ben azonban újból a 3. helyre került (50 perc).

A ház körüli munkák, javítás, szerelés a következő legtöbb időt igénybe vevő munka vasárnap: 1963 és 1986 között egy óra, 1993-ban és 2000-ben is háromnegyed óra, amit erre fordítanak. A gyerekekkel való foglalkozásra felhasznált idő 1993-ban volt a legtöbb, fél óra (5. hely), a többi időpontban 20 perc körül (6. hely). A férfiak háztartási munkákban való részvétele 1963-tól fokozódó mértékben leginkább vasárnap realizálódik (1986-tól fél óra).

A nőkre háruló vasárnapi munkák sorában szinte változatlan súllyal áll az első helyen a többnyire közös családi étkezések előkészítése. Valamennyi nap közül a vasárnapi főzés-sütés a legidőigényesebb, annak ellenére, hogy az 1977. évi csúcs (140 perc) után némi csökkenés következett be (2000: 110 perc). Második helyen áll a takarítás (90–80 perc), mosásra-vasalásra további 40-50 perc megy el. A gyermekek ellátása 1963 és 1993 között 30 perc, 2000-ben ennél kissé kevesebb. A nők vasárnapi jövedelemkiegészítő munkája 1977-ben és 1986-ban meghaladta a fél órát, ezt követően csökkent.

A legtágasabb szabadon használható időkeret mindig is vasárnap állt rendelkezésre, de ezen a napon is hasonló jelenség zajlott le, mint szombaton, azzal a különbséggel, hogy 1993 után a szabad idő további növekedését a tévére fordított idő némi csökkenése kísérte. A szombatokhoz képest valamennyi szabadidős elfoglaltság tágasabb keretben zajlik, több a tízperces átlagot meghaladó tevékenység.

Az első helyen 1963-ban még a társas szabadidő áll, de a tévé előretörése után mindvégig megőrzi a második helyet (miközben a ráfordított idő a férfiaknál két óráról másfél órára csökkent, a nőknél 1977-től közel azonos, egyórányi a kapcsolatokra felhasznált idő).

Az olvasás-tanulás a férfiaknál 1993-ig a társas szabadidőt követő legnagyobb időigényű elfoglaltság (3. helyen), 2000-ben azonban a testedzés előretörése miatt a 4. helyre szorul. Az olvasás ideje 1963 (70 perc) és 2000 (35 perc) között a férfiaknál a felére esett. A nőknél az olvasás-tanulás mindvégig a 3. legfőbb szabadidős elfoglaltság, a ráfordított idő szintén 1963-ban volt a legmagasabb (50 perc), ezt követően 30-35 perc között állandósult, nem csökken tovább.

A séta, sport a vasárnapi időkeretben egyre fontosabb szerepet játszik: a férfiaknál 1977 és 1993 között a 4., majd a 3. helyen állt, a nőknél 1993-tól foglalja el a 4. helyet (2000: férfi 40 perc, nő 30 perc). – Kulturális és sportrendezvények látogatására többnyire vasárnap jut csak idő, ezért ekkor a legmagasabb az erre fordított átlagos idő. A kulturális intézmények (főként mozi) látogatása 1963-ban tetőzött (férfi 30, nő 25 perc), ezt követően 1993-ig folyamatosan csökkent az erre fordított idő, majd 2000-re ismét egy viszonylag magas szintet ért el (férfi 15, nő 10 perc).

Az utóbbi idők vasárnapi tevékenységei között megnőtt az egészséges életmódot szolgáló, valamint kifelé nyitott, aktív időtöltések súlya.

1.1. táblázat • Aktív kereső férfiak napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi hétköznap, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
  Alvás 468 Alvás 484 Alvás 469 Alvás 466 Alvás 467
  Személyi ellátás 150 Személyi ellátás 126 Személyi ellátás 135 Személyi ellátás 133 Személyi ellátás 146
  Passzív pihenés 12 Passzív pihenés 23 Passzív pihenés 17 Passzív pihenés 15 Passzív pihenés 13
1 Főfoglalkozás 504 Főfoglalkozás 415 Főfoglalkozás 398 Főfoglalkozás 417 Főfoglalkozás 397
2 Közlekedés 72 Közlekedés 78 Közlekedés 79 Közlekedés 76 Közlekedés 76
3 Ház körüli m., javítás 30 Jövedelemkiegészítés 46 Jövedelemkiegészítés 51 Jövedelemkiegészítés 41 Jövedelemkiegészítés 38
4 Jövedelemkiegészítés 24 Vásárlás, egyéb 31 Ház körüli m., javítás 32 Vásárlás, egyéb 27 Ház körüli m., javítás 30
5 Vásárlás, egyéb 24 Ház körüli m., javítás 26 Vásárlás, egyéb 31 Ház körüli m., javítás 22 Vásárlás, egyéb 24
6 Gyermekek ellátása 12 Gyermekek ellátása 14 Gyermekek ellátása 14 Gyermekek ellátása 19 Gyermekek ellátása 15
7 Főzés 6 Főzés 8 Főzés 8 Takarítás 8 Főzés 8
8 Takarítás 6 Takarítás 6 Takarítás 6 Főzés 7 Takarítás 7
9 Mosás, vasalás, varrás 0 Mosás, vasalás, varrás 1 Mosás, vasalás, varrás 1 Mosás, vasalás, varrás 1 Mosás, vasalás, varrás 1
1 Olvasás, tanulás 48 Tévénézés 74 Tévénézés 88 Tévénézés 124 Tévénézés 126
2 Társas szabadidő 36 Olvasás, tanulás 46 Olvasás, tanulás 43 Társas szabadidő 36 Társas szabadidő 37
3 Rádió, magnó, lemez 18 Társas szabadidő 42 Társas szabadidő 41 Olvasás, tanulás 31 Olvasás, tanulás 28
4 Tévénézés 18 Séta, sport 8 Séta, sport 8 Séta, sport 7 Séta, sport 15
5 Séta, sport 6 Rádió, magnó, lemez 6 Rádió, magnó, lemez 5 Egyéb kedvtelések 4 Egyéb kedvtelések 6
6 Kulturális/sportrend. 6 Kulturális/sportrend. 3 Kulturális/sportrend. 4 Kulturális/sportrend. 3 Kulturális/sportrend. 3
7 Egyéb kedvtelések 0 Egyéb kedvtelések 3 Egyéb kedvtelések 2 Rádió, magnó, lemez 3 Kulturális / sport rend 2

 

1.2. táblázat • Aktív kereső nők napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi hétköznap, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
  Alvás 474 Alvás 487 Alvás 476 Alvás 470 Alvás 479
  Személyi ellátás 144 Személyi ellátás 118 Személyi ellátás 124 Személyi ellátás 130 Személyi ellátás 137
  Passzív pihenés 6 Passzív pihenés 20 Passzív pihenés 16 Passzív pihenés 12 Passzív pihenés 11
1 Főfoglalkozás 384 Főfoglalkozás 335 Főfoglalkozás 349 Főfoglalkozás 375 Főfoglalkozás 354
2 Főzés 66 Főzés 67 Közlekedés 66 Közlekedés 68 Közlekedés 68
3 Közlekedés 54 Közlekedés 64 Főzés 55 Főzés 53 Jövedelemkiegészítés 53
4 Takarítás 48 Takarítás 57 Takarítás 50 Takarítás 50 Ház körüli m., javítás 46
5 Mosás, vasalás, varrás 48 Mosás, vasalás, varrás 43 Vásárlás, egyéb 38 Mosás, vasalás, varrás 32 Vásárlás, egyéb 38
6 Vásárlás, egyéb 36 Jövedelemkiegészítés 39 Mosás, vasalás, varrás 37 Vásárlás, egyéb 32 Gyermekek ellátása 24
7 Gyermekek ellátása 30 Vásárlás, egyéb 35 Jövedelemkiegészítés 32 Gyermekek ellátása 28 Főzés 24
8 Jövedelemkiegészítés 24 Gyermekek ellátása 23 Gyermekek ellátása 30 Jövedelemkiegészítés 17 Takarítás 20
9 Ház körüli m., javítás 18 Ház körüli m., javítás 7 Ház körüli m., javítás 7 Ház körüli m., javítás 6 Mosás, vasalás, varrás 9
1 Olvasás, tanulás 30 Tévénézés 64 Tévénézés 74 Tévénézés 94 Tévénézés 110
2 Társas szabadidő 30 Társas szabadidő 27 Olvasás, tanulás 34 Olvasás, tanulás 33 Társas szabadidő 25
3 Tévénézés 18 Olvasás, tanulás 25 Társas szabadidő 31 Társas szabadidő 28 Olvasás, tanulás 25
4 Rádió, magnó, lemez 12 Egyéb kedvtelések 17 Egyéb kedvtelések 14 Egyéb kedvtelések 6 Séta, sport 11
5 Egyéb kedvtelések 12 Séta, sport 5 Séta, sport 5 Séta, sport 4 Egyéb kedvtelések 6
6 Kulturális/sportrend. 6 Kulturális/sportrend. 3 Kulturális/sportrend. 2 Kulturális/sportrend. 2 Kulturális/sportrend. 2
7 Séta, sport 0 Rádió, magnó, lemez 2 Rádió, magnó, lemez 2 Rádió, magnó, lemez 1 Kulturális / sport rend 1

 

2.1. táblázat • Aktív kereső férfiak napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi szombat, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
0 Alvás 480 Alvás 474 Alvás 512 Alvás 520 Alvás 504
0 Személyi ellátás 168 Személyi ellátás 138 Személyi ellátás 142 Személyi ellátás 138 Személyi ellátás 157
0 Passzív pihenés 30 Passzív pihenés 30 Passzív pihenés 22 Passzív pihenés 20 Passzív pihenés 19
1 Főfoglalkozás 330 Főfoglalkozás 244 Jövedelemkiegészítés 127 Főfoglalkozás 114 Főfoglalkozás 139
2 Ház körüli m., javítás 60 Jövedelemkiegészítés 77 Főfoglalkozás 106 Jövedelemkiegészítés 85 Közlekedés 69
3 Közlekedés 54 Közlekedés 69 Ház körüli m., javítás 81 Közlekedés 63 Jövedelemkiegészítés 62
4 Jövedelemkiegészítés 42 Ház körüli m., javítás 58 Közlekedés 62 Ház körüli m., javítás 59 Ház körüli m., javítás 53
5 Vásárlás, egyéb 42 Vásárlás, egyéb 47 Vásárlás, egyéb 33 Vásárlás, egyéb 50 Vásárlás, egyéb 44
6 Gyermekek ellátása 18 Takarítás 14 Gyermekek ellátása 22 Gyermekek ellátása 22 Gyermekek ellátása 23
7 Főzés 6 Gyermekek ellátása 14 Takarítás 12 Takarítás 16 Főzés 14
8 Takarítás 6 Főzés 9 Főzés 8 Főzés 12 Takarítás 12
9 Mosás, vasalás, varrás 0 Mosás, vasalás, varrás 2 Mosás, vasalás, varrás 2 Mosás, vasalás, varrás 3 Mosás, vasalás, varrás 1
1 Társas szabadidő 72 Tévénézés 125 Tévénézés 145 Tévénézés 173 Tévénézés 170
2 Olvasás, tanulás 54 Társas szabadidő 73 Társas szabadidő 82 Társas szabadidő 101 Társas szabadidő 84
3 Tévénézés 30 Olvasás, tanulás 32 Olvasás, tanulás 45 Olvasás, tanulás 30 Olvasás, tanulás 37
4 Rádió, magnó, lemez 30 Séta, sport 15 Séta, sport 17 Séta, sport 18 Séta, sport 29
5 Séta, sport 6 Kulturális/sportrend. 8 Rádió, magnó, lemez 7 Egyéb kedvtelések 5 Egyéb kedvtelések 11
6 Kulturális/sportrend. 6 Rádió, magnó, lemez 6 Egyéb kedvtelések 7 Kulturális/sportrend. 5 Kulturális/sportrend. 8
7 Egyéb kedvtelések 6 Egyéb kedvtelések 1 Kulturális/sportrend. 6 Rádió, magnó, lemez 2 Kulturális / sport rend 5

 

2.2. táblázat • Aktív kereső nők napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi szombat, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
  Alvás 474 Alvás 481 Alvás 509 Alvás 513 Alvás 513
  Személyi ellátás 156 Személyi ellátás 127 Személyi ellátás 139 Személyi ellátás 143 Személyi ellátás 150
  Passzív pihenés 18 Passzív pihenés 19 Passzív pihenés 17 Passzív pihenés 14 Passzív pihenés 17
1 Főfoglalkozás 258 Főfoglalkozás 149 Takarítás 111 Takarítás 105 Főfoglalkozás 90
2 Takarítás 72 Főzés 100 Főzés 105 Főzés 96 Főzés 87
3 Főzés 66 Takarítás 96 Mosás, vasalás, varrás 72 Főfoglalkozás 89 Takarítás 85
4 Mosás, vasalás, varrás 60 Mosás, vasalás, varrás 62 Főfoglalkozás 68 Mosás, vasalás, varrás 63 Vásárlás, egyéb 58
5 Vásárlás, egyéb 54 Közlekedés 54 Jövedelemkiegészítés 51 Közlekedés 47 Közlekedés 57
6 Gyermekek ellátása 42 Jövedelemkiegészítés 51 Közlekedés 44 Vásárlás, egyéb 43 Mosás, vasalás, varrás 43
7 Közlekedés 36 Vásárlás, egyéb 49 Vásárlás, egyéb 38 Jövedelemkiegészítés 34 Jövedelemkiegészítés 29
8 Jövedelemkiegészítés 18 Gyermekek ellátása 26 Gyermekek ellátása 24 Gyermekek ellátása 27 Gyermekek ellátása 19
9 Ház körüli m., javítás 12 Ház körüli m., javítás 14 Ház körüli m., javítás 9 Ház körüli m., javítás 16 Ház körüli m., javítás 14
1 Társas szabadidő 60 Tévénézés 114 Tévénézés 134 Tévénézés 142 Tévénézés 146
2 Olvasás, tanulás 36 Társas szabadidő 44 Társas szabadidő 56 Társas szabadidő 49 Társas szabadidő 61
3 Tévénézés 36 Olvasás, tanulás 21 Olvasás, tanulás 30 Olvasás, tanulás 35 Olvasás, tanulás 31
4 Rádió, magnó, lemez 18 Egyéb kedvtelések 14 Egyéb kedvtelések 17 Séta, sport 12 Séta, sport 21
5 Egyéb kedvtelések 12 Séta, sport 11 Séta, sport 9 Egyéb kedvtelések 8 Kulturális/sportrend. 8
6 Séta, sport 6 Kulturális/sportrend. 5 Kulturális/sportrend. 5 Kulturális/sportrend. 2 Egyéb kedvtelések 8
7 Kulturális/sportrend. 6 Rádió, magnó, lemez 2 Rádió, magnó, lemez 2 Rádió, magnó, lemez 1 Rádió, magnó, lemez 1

 

3.1. táblázat • Aktív kereső férfiak napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi vasárnap, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
  Alvás 546 Alvás 540 Alvás 558 Alvás 546 Alvás 557
  Személyi ellátás 174 Személyi ellátás 151 Személyi ellátás 144 Személyi ellátás 146 Személyi ellátás 164
  Passzív pihenés 48 Passzív pihenés 49 Passzív pihenés 23 Passzív pihenés 24 Passzív pihenés 26
1 Főfoglalkozás 126 Főfoglalkozás 69 Főfoglalkozás 106 Jövedelemkiegészítés 88 Főfoglalkozás 84
2 Ház körüli m., javítás 54 Közlekedés 67 Jövedelemkiegészítés 76 Főfoglalkozás 86 Közlekedés 55
3 Jövedelemkiegészítés 36 Jövedelemkiegészítés 66 Ház körüli m., javítás 64 Közlekedés 59 Jövedelemkiegészítés 49
4 Vásárlás, egyéb 36 Ház körüli m., javítás 53 Közlekedés 46 Ház körüli m., javítás 44 Ház körüli m., javítás 47
5 Közlekedés 24 Vásárlás, egyéb 50 Vásárlás, egyéb 25 Gyermekek ellátása 29 Vásárlás, egyéb 28
6 Gyermekek ellátása 18 Gyermekek ellátása 14 Gyermekek ellátása 18 Vásárlás, egyéb 28 Gyermekek ellátása 21
7 Takarítás 12 Takarítás 12 Főzés 15 Főzés 15 Takarítás 16
8 Főzés 6 Főzés 9 Takarítás 15 Takarítás 13 Főzés 13
9 Mosás, vasalás, varrás 0 Mosás, vasalás, varrás 2 Mosás, vasalás, varrás 3 Mosás, vasalás, varrás 3 Mosás, vasalás, varrás 1
1 Társas szabadidő 138 Tévénézés 141 Tévénézés 175 Tévénézés 200 Tévénézés 198
2 Olvasás, tanulás 66 Társas szabadidő 113 Társas szabadidő 87 Társas szabadidő 78 Társas szabadidő 75
3 Tévénézés 60 Olvasás, tanulás 50 Olvasás, tanulás 45 Olvasás, tanulás 34 Séta, sport 41
4 Rádió, magnó, lemez 42 Séta, sport 31 Séta, sport 17 Séta, sport 27 Olvasás, tanulás 35
5 Kulturális/sportrend. 30 Kulturális/sportrend. 15 Kulturális/sportrend. 10 Kulturális/sportrend. 9 Kulturális/sportrend. 13
6 Séta, sport 18 Rádió, magnó, lemez 6 Egyéb kedvtelések 5 Egyéb kedvtelések 6 Egyéb kedvtelések 10
7 Egyéb kedvtelések 6 Egyéb kedvtelések 2 Rádió, magnó, lemez 4 Rádió, magnó, lemez 5 Rádió, magnó, lemez 5

 

3.2. táblázat • Aktív kereső nők napi tevékenységei az időráfordítási átlagok csökkenő sorrendjében, átlagos tavaszi vasárnap, perc
Ssz Tevékenységek, 1963 perc Tevékenységek, 1977 perc Tevékenységek, 1986 perc Tevékenységek, 1993 perc evékenységek, 2000 perc
  Alvás 558 Alvás 556 Alvás 543 Alvás 560 Alvás 561
  Személyi ellátás 156 Személyi ellátás 139 Személyi ellátás 147 Személyi ellátás 144 Személyi ellátás 155
  Passzív pihenés 30 Passzív pihenés 39 Passzív pihenés 20 Passzív pihenés 25 Passzív pihenés 19
1 Főzés 114 Főzés 137 Főzés 117 Főzés 113 Főzés 106
2 Takarítás 90 Takarítás 90 Takarítás 88 Takarítás 84 Takarítás 77
3 Főfoglalkozás 72 Közlekedés 37 Főfoglalkozás 50 Mosás, vasalás, varrás 48 Főfoglalkozás 41
4 Mosás, vasalás, varrás 36 Mosás, vasalás, varrás 35 Mosás, vasalás, varrás 45 Főfoglalkozás 47 Közlekedés 41
5 Vásárlás, egyéb 30 Jövedelemkiegészítés 34 Közlekedés 39 Közlekedés 32 Mosás, vasalás, varrás 36
6 Gyermekek ellátása 30 Főfoglalkozás 30 Jövedelemkiegészítés 32 Gyermekek ellátása 30 Vásárlás, egyéb 31
7 Jövedelemkiegészítés 24 Gyermekek ellátása 29 Gyermekek ellátása 32 Jövedelemkiegészítés 24 Gyermekek ellátása 24
8 Ház körüli m., javítás 6 Vásárlás, egyéb 23 Vásárlás, egyéb 19 Vásárlás, egyéb 21 Jövedelemkiegészítés 21
9 Közlekedés 6 Ház körüli m., javítás 7 Ház körüli m., javítás 10 Ház körüli m., javítás 8 Ház körüli m., javítás 12
1 Társas szabadidő 102 Tévénézés 136 Tévénézés 155 Tévénézés 181 Tévénézés 170
2 Tévénézés 60 Társas szabadidő 76 Társas szabadidő 64 Társas szabadidő 62 Társas szabadidő 60
3 Olvasás, tanulás 48 Olvasás, tanulás 29 Olvasás, tanulás 34 Olvasás, tanulás 35 Olvasás, tanulás 33
4 Rádió, magnó, lemez 30 Séta, sport 22 Egyéb kedvtelések 25 Séta, sport 14 Séta, sport 28
5 Kulturális/sportrend. 24 Egyéb kedvtelések 14 Séta, sport 9 Egyéb kedvtelések 10 Egyéb kedvtelések 10
6 Séta, sport 12 Kulturális/sportrend. 6 Kulturális/sportrend. 8 Kulturális/sportrend. 1 Kulturális/sportrend. 9
7 Egyéb kedvtelések 12 Rádió, magnó, lemez 2 Rádió, magnó, lemez 1 Rádió, magnó, lemez 0 Rádió, magnó, lemez 2

 

2.3. Egyes tevékenységek megoszlása a hét napjai között

Néhány tevékenység vonatkozásában érdemes megfigyelni, hogy milyen mértékben jellemzőek a hét egyik vagy másik típusú napjára, van-e a tevékenység szempontjából kitüntetett nap, vagy viszonylag egyenletesen oszlik meg a ráfordított idő a napok között. Hol és mikor észlelhető változás, eltolódás ezekben a napokat és tevékenységeket jellemző kérdésekben.

A társadalmilag kötött tevékenységek sorában a jövedelemkiegészítés súlya a vizsgált időszakok között 1986-ban volt a legmagasabb, ezt megelőzően és követően fokozatosan csökkent az erre fordított átlagos napi idő. A nőkhöz képest egyre több jövedelemkiegészítést vállaló aktív kereső férfiak körében mind az öt időpontban egységesen jellemző a szombatok kitüntetett szerepe, és a legkevesebb idő mindig hétköznap jutott a külön vállalt munkák végzésére. A nők körében – 1977-től – szintén a szombatoké a domináns szerep, amelyhez képest egyaránt alacsonyabb a főfoglalkozás és családellátás miatt amúgy is túlterhelt hétköznapok, valamint az otthoni munkák és a heti pihenési szükséglet miatt a vasárnapok ilyen irányú aktivitása.

A 18–60 éves aktív keresők jövedelemkiegészítésre fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
Jövedelemkiegészítés 1963 24 42 36 24 18 24
  1977 46 77 66 39 51 34
  1986 51 127 76 32 51 32
  1993 41 85 88 17 34 24
  2000 38 69 49 20 29 21

 

A nők háztartási munkái között időigény szempontjából állandónak tekinthető a rangsor: főzés, takarítás és mosás-vasalás. Valamennyi időpontban főzésre vasárnap, mosásra-vasalásra szombaton, takarításra 1963-ban még vasárnap, 1977-től pedig szombaton fordították a legtöbb időt. Valamennyi háztartási munka hétköznapi ideje az ötnapos munkahét bevezetését (1986) követően csökkent, amit legalább az egyik hétvégi nap időráfordításának növekedése kísért. A főzésre fordított mindkét hétvégi nap ideje már 1977-ben, a mosásé-vasalásé 1986-ban, a szombati takarításé szintén 1986-ban nőtt meg.

A vasárnapok átlagos főzési ideje 1977-ben volt a legmagasabb (140 perc), amely 2000-re fél órával csökkent. A főzésre a legkevesebb időt a hétköznapokon fordították, amely az öt időpontban nem sokkal tért el az egy órától, enyhén csökkent (1977-ben 7 perccel haladta meg, 2000-ben 7 perc híján volt egy óra).

A 18–60 éves aktív kereső nők egyes házimunkákra fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Hétköznap Szombat Vasárnap
2.1.1. Főzés 1963 66 66 114
  1977 67 100 137
  1986 55 105 117
  1993 53 96 113
  2000 53 87 106
 
2.1.2. Takarítás 1963 48 72 90
  1977 57 96 90
  1986 50 111 88
  1993 50 105 84
  2000    
 
2.1.3. Mosás, vasalás, varrás 1963 48 60 36
  1977 43 62 35
  1986 37 72 45
  1993 32 63 48
  2000    

 

A második legidőigényesebb háztartási teendő a takarítás, amelyből a legtöbb munkát szombaton végzik, időigénye közel két óra (1986, 1993) és másfél óra (1977, 2000) között változott. Hétköznapokon 50 perc körüli időt, vasárnap közel másfél órát szánnak rá. A takarítás ideje mindhárom naptípusban, különösen szombaton (20 perccel) 2000-re érzékelhetően csökkent.

A mosás-vasalás szintén döntően szombati házimunka, de az ezt követő legtöbb időt 1963-ban és 1977-ben még hétköznap, 1986-tól vasárnap fordították erre. Időigénye 2000-re ugyancsak mindhárom napon jelentősen csökkent. (Szombaton a legtöbb idő 1986: 70 perc, a legkevesebb 2000: 40 perc; vasárnap a legtöbb 1993: 50 perc, a legkevesebb 2000: 40 perc; hétköznapokon 1963-tól fokozatosan csökkent: 50 percről 25 percre.)

A férfiak háztartás számára végzett munkái közül a ház körüli, javító-karbantartó munkák a legidőigényesebbek (fűtés, lakóház, udvar karbantartása, különböző háztartási berendezések, jármű javítása, épület- és lakáskarbantartási munkák, építkezés). Ezek végzése zömmel mindig is szombatra esett, amitől azonban nem maradt el lényegesen a vasárnapi időráfordítás sem. Mindhárom naptípusban ezekre a munkákra a legtöbbet 1986-ban fordították, csökkenés 2000-ig a hétvégi napokon következett be: szombaton 80-ról 50 percre, vasárnap 60-ról 50 percre. E munkák hétköznapi időszükséglete viszonylag állandó, fél óra körüli.

A férfiak és nők vásárlási aktivitása a hét különböző napjain lényegesen különbözik egymástól: a férfiak leginkább szombaton (10–20 perc), hétköznap alig vásárolnak (6–9 perces átlagok); a nők szintén szombaton fordítják a legtöbb időt vásárlásra (ez volt mindig a heti előrevásárlások, a hétvégi nagybevásárlás, piaci vásárlás ideje, átlagosan, kisebb változásokkal fél óra körül), de nem elhanyagolható a napi szükségletek beszerzésére fordított hétköznapi időráfordításuk sem (többnyire 20 perc). Megfigyelhető továbbá 1993-tól a bevásárló központokhoz, gépkocsihoz kapcsolható vasárnapi (nagytételű) vásárlás szokásának terjedése, amely mindkét nemnél közel azonos mértékű (6–7 perc).

A 18–60 éves aktív keresők jövedelemkiegészítésre fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
2.3.1. Vásárlás 1963 6 18 6 24 36 6
  1977 7 11 1 18 28 2
  1986 9 11 3 20 25 2
  1993 8 25 4 20 27 5
  2000 9 18 6 20 32 7
 
2.4. Gyermekek ellátása 1963 12 18 18 30 42 30
  1977 14 14 14 23 26 29
  1986 14 22 18 30 24 32
  1993 19 22 29 28 27 30
  2000 15 23 21 24 19 24

 

A hét különböző napjai között a legkisebb különbségek a gyermekek ellátására fordított időben mutatkoznak. A férfiaknál a hétvégi napok kapnak nagyobb hangsúlyt, a nőknél azonban 1986-tól szombaton jutott valamivel kevesebb idő a gyerekekre, mivel ezen a napon növekedett meg jelentősen a legtöbb háztartási munka időigénye, hétköznapi és vasárnapi időráfordításuk közel azonos. A nők a különböző időpontokban és napokon átlagosan 20–30 perc között (kivétel 1963 szombat: 40 perc), a férfiak 12 és 23 perc között (kivétel 1993 vasárnap: 30 perc) fordítanak időt a gyerekekkel való közvetlen foglalkozásra. (Természetesen a gyerekekkel számos egyéb elfoglaltság mellett együtt töltött idő ennél számottevően több).

1977-től a közlekedésre fordított idő hétköznap a férfiaknál közel 80, a nőknél közel 70 perc, szombaton – az ötnapos munkahét bevezetésével némi csökkenés után – egy óra körüli értékek, vasárnap a férfiaknál 50–60 perc, a nőknél 30–40 perc között ingadozott.

A 18–60 éves aktív keresők közlekedésre fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
3. Közlekedés 1977 78 69 67 64 54 37
  1986 79 62 46 66 44 39
  1993 76 63 59 68 47 32
  2000 76 62 55 68 57 41

 

A fiziológiai szükségletekre fordított idő az átlagos nap időfelhasználásában közel állandó értéket mutat, főbb tevékenységei azonban, amelyek az egyszerű fizikai rekreációt szolgálják, követik a munkaterhek mennyiségi és szerkezeti eloszlásának a hét napjai közötti változásait.

Az alvásra fordított idő egyöntetűen vasárnap volt mindig, a legmagasabb (9 óra vagy kissé több), hétköznap a legalacsonyabb (nyolc óránál kevesebb). Az ötnapos munkahét bevezetése előtt hétköznap és szombaton megközelítően azonos volt, ezt követően hétköznap egy kissé csökkent, a szombatokon azonban 30-40 perccel megnövekedett az alvásra fordított idő, és 8,5 óra körüli szinten mozog.

A 18–60 éves aktív keresők egyes fiziológiai tevékenységekre fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
4.1. Alvás 1963 468 480 546 474 474 558
  1977 484 474 540 487 481 556
  1986 469 512 558 476 509 543
  1993 466 520 546 470 513 560
  2000 467 504 557 479 513 561
 
4.2. Személyi ellátás 1963 150 168 174 144 156 156
  1977 126 138 151 118 127 139
  1986 135 142 144 124 139 147
  1993 133 138 146 130 143 144
  2000 146 157 164 137 150 155
 
4.3. Passzív pihenés 1963 12 30 48 6 18 30
  1977 23 30 49 20 19 39
  1986 17 22 23 16 17 20
  1993 15 20 24 12 14 25
  2000 13 19 26 11 17 19

 

A személyi ellátásra fordított idő időbeli változásai éppúgy, mint napok közötti különbségei csekély mértékűek (idetartozik az étkezés, a testi higiénia, öltözködés). Az 1963-ról 1977-re történt átlagos napi visszaesést követően mindkét nemnél némi növekvés tapasztalható, ami hétköznap és szombaton 20 perc körüli, vasárnap ennél szerényebb. A személyi ellátás ideje vasárnap 2,5 óra, szombaton és hétköznap is két-két és fél óra között változott.

A passzív pihenés ideje hétköznaptól vasárnapig minden időpontban növekszik, 1963-ról 1977-re hétköznap és vasárnap lényegesen nő, majd 1977-től 2000-ig mindhárom naptípusban tendenciáját tekintve csökken. (A férfiaknál 1977 vasárnap 50 perc és 2000 hétköznap 10 perc között, a nőknél 1977 vasárnap 40 perc és 2000 hétköznap 10 perc között változnak az időráfordítási értékek.)

A szabadon felhasznált idő tevékenységei közül az olvasás-tanulás, a társas szabadidő, a testedzés (séta, sport), a kulturális intézmények látogatása, valamint a tévénézés idejének napok közötti megoszlásait és ezek változását vizsgáljuk.

Az olvasásra-tanulásra fordított időben a legnagyobb visszaesés 1963-ról 1977-re, a hétvégi napokon következett be, amikor a kéthetenként bevezetett szabad szombat átrendezte a hétvégi napok tevékenységszerkezetét, a felszabaduló időt főként különböző munkatevékenységek, a televízió és a korábban erősen korlátozott fizikai rekreáció foglalta el, más szabadidős tevékenységeket háttérbe szorítva. (Hasonló csökkenés következett be a vasárnapi társas szabadidő és a vasárnapi kulturális intézménylátogatás vonatkozásában is.)

A 18–60 éves aktív keresők olvasásra-tanulásra fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
Olvasás, tanulás 1963 48 54 66 30 36 48
  1977 46 32 50 25 21 29
  1986 43 45 45 34 30 34
  1993 31 30 34 33 35 35
  2000 28 37 35 25 31 33

 

1963-ban még vasárnap fordították a legtöbb időt olvasásra (férfi 70, nő 50 perc), 1977-ben vasárnap és hétköznap (férfi: 50, 45 perc, nő 30, 25 perc) olvastak többet, szombaton kevesebbet. Az ötnapos munkahét bevezetése után 1986-ban és 1993-ban gyakorlatilag megszűnt az olvasásra fordított idő napok közötti különbsége (1986: férfi 45, nő 30-35 perc; 1993: férfi 30-35, nő 35 perc). 2000-re a hétköznapok olvasásideje csökkent a korábbihoz képest, így újból erősödött a hétvégi napok dominanciája, a férfiak esetén az olvasásra fordított hétvégi, különösen a szombati idő nőtt meg, a nőknél 1993-hoz képest a hétvégi napokon is némi visszaesés érzékelhető. Tendenciózus csökkenés a férfiak hétköznapi (1963: 50, 2000: 30 perc) és vasárnapi (1963: 70, 2000: 35 perc) olvasásra fordított idejében található. A férfiak szombati időkeretében, valamint a nőknél mindhárom napon növekvő és csökkenő szakaszok váltják egymást, 1977-től nagyságrendi különbségek nélkül.

A társas szabadidő (a beszélgetés mellett a vendégeskedés, a különböző játékok, a sakk-kártya, a tánc stb.) döntő mértékben a hétvégi napokra – az ötnapos munkahét bevezetése előtt pedig alapvetően és kimagasló (a férfiaknál két óra, a nőknél másfél óra körüli) időráfordítással a vasárnapokra – volt jellemző. 1986-tól a vasárnapok korábbi kitüntetett szerepe megszűnt, azonban a szombatok társasági jellege erősödött; a két hétvégi nap között közel azonos súllyal oszlott meg a rokoni-baráti körben töltött idő (férfiak másfél, a nők egy órányit fordítottak erre), a férfiaknál inkább a szombatok, a nőknél a vasárnapok voltak előnyben. A hétköznapok főként beszélgetésekre korlátozott társas ideje az idők folyamán nem sokat változott: a férfiaknál 40 perc, a nőknél 30 perc körüli értékek körül mozgott.

A 18–60 éves aktív keresők társaséletre fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
Társas szabadidő 1963 36 72 138 30 60 102
  1977 42 73 113 27 44 76
  1986 41 82 87 31 56 64
  1993 36 101 78 28 49 62
  2000 37 84 75 25 61 60

 

A testedzésre, fizikai rekreációra (séta, sport, kirándulás) szintén a hétvégi napokon, különösen pedig vasárnap volt mindig nagyobb lehetőség, ekkor adott az időigényesebb aktivitásokhoz szükséges tágabb időkeret. A testedzésre fordított idő változásában két szakasz különíthető el: az első 1963 és 1977, a második 1986 és 2000 között. Ez az idő akkor emelkedett először jelentősen, főként a hétvégi napokon – 1963-ról 1977-re vasárnap a férfiaknál átlagosan 20-ról 30 percre, a nőknél 10-ről 20 percre –, amikor több fontos, főként otthoni kulturális-szabadidős aktivitás (pl. olvasás, társas időtöltés) jelentősen visszaesett. Nyilván ez összefügg a gépkocsik akkor hirtelen növekvő számával, a még viszonylag olcsó üzemeltetéssel, az autós turizmus tömeges terjedésével-felfedezésével, de olcsó volt a tömegközlekedés és a turistaszállók kínálata is. (A férfiak szombati-vasárnapi közlekedési ideje is ekkor volt a legmagasabb). A kéthetenkénti szombati munkaszünet következtében átalakuló hétvégi időbeosztás, a kevésbé fárasztó heti munkaidő-eloszlás pedig biztosította a szükséges időt és kedvet, energiát a hétvégi kirándulásokhoz.

Az életszínvonal jelentős visszaesése, az utazás költségeinek drágulása, a különmunkák által fokozottan lekötött hétvégi idő 1986-ra (közel a korábbi igen alacsony szintre) visszavetette a fizikai rekreáció idejét. Az ezt követő újbóli növekedés 1986-ról 1993-ra kisebb, 1993-ról 2000-re minden korábbinál nagyobb mértékű volt, és nemcsak a hétvégi napokra, de a hétköznapokra is kiterjedt. (2000, hétköznap–szombat–vasárnap sorrendben férfiak: 15–30–40, nők: 10–20–30 perces átlagok.)

A kulturális intézmények látogatása szintén alapvetően vasárnapi elfoglaltság, amelyben a legnagyobb visszaesés 1963 és 1977 között következett be (a férfiaknál 30-ról 15 percre, a nőknél 25-ről 10 perc alá sülyedt a súlya az átlagos vasárnapi időfelhasználásban). Ez a csökkenés azonban nem állt meg 1977-ben, hanem 1993-ig tovább folytatódott (férfiak: 15-ről 10 percre). Az intézmények látogatására fordított vasárnapi idő 2000-re először került növekvő szakaszba és elérte az 1977. évi szintet. Az aktivitás fokozódása a szombati napokon is jól érzékelhető (az öt időpont szombati átlagai között a legmagasabb érték), bár nem éri el a vasárnapokét.

A tévéműsorok nézése egyike a lehetséges kulturális-szórakoztató tevékenységeknek (bár leginkább passzív formája). Negatív szerepe akkor lesz, ha a szabadon rendelkezésre álló idő többségét kitöltve számos fontos aktivitást csökkent vagy kiszorít a mindennapok szokásrendszeréből, végül az időbeosztás legfőbb szervezőjévé alakul. A tévé szerepe 1993-ig mindhárom típusú napban töretlenül növekedett. Ez a növekedés csupán a nők szűkös és továbbra is túlterhelt hétköznapi időfelhasználásában folytatódott 2000-ben is, a férfiak valamennyi, a nők hétvégi napjain nem nőtt tovább a tévézés ideje, a nem tévé előtt töltött szabadidő azonban igen. A tévé aránya az összes szabadon használható időn belül ezzel mérséklődött, ami azt jelenti, hogy más szabadidős elfoglaltságok időkerete nőtt.

A 18–60 éves aktív keresők tévénézésre fordított ideje a napi időbeosztás keretében (perc), valamint a televíziónézésre fordított idő aránya az összes szabad időn belül (%)

A 18–60 éves aktív keresők testedzésre, kulturális intézmények/rendezvények látogatására fordított ideje a napi időbeosztás keretében, perc
Tevékenységek Év Férfi
hétköznap szombat vasárnap hétköznap szombat vasárnap
5.2. Tévénézés (perc) 1963 18 30 60 18 36 60
  1977 74 125 141 64 114 136
  1986 88 145 175 74 134 155
  1993 124 173 200 94 142 181
  2000 126 170 198 110 146 170
 
Tévé aránya a szabadidőben, % 1963 13,6 14,7 16,7 16,7 20,7 20,8
  1977 40,7 48,1 39,4 44,8 54 47,7
  1986 46,1 46,9 50,4 45,7 53 52
  1993 58,8 51,6 54,2 56 57 59,7
  2000 58,1 49,4 52,5 61,1 52,9 54,5

 

A hétköznapok–szombat–vasárnap sorrendjében a tévézés ideje valamennyi időpontban egyre több volt. A tévénézés aránya a férfiaknál valamennyi naptípusban 1993-ban haladta meg először az 50%-ot, a nők körében már 1977-ben szombaton 54%, 1986-ban a két hétvégi napon 52–53% volt. A szűkösebb hétköznapi szabad időben 1986-ig férfiaknál-nőknél egyaránt 50% alatt (1977/1986 férfi 41/46%, nő 45/46%), 1993-ban és 2000-ben viszont már 60% körüli volt a tévé részesedése (férfi 59/58%, nő 56/61%).

Összegzésképpen:

Az egyes tevékenységek idejének a hét napjai közötti átrendeződésében és alakulásában a heti munkaidő változásainak volt döntő szerepe, de nyomon követhető

  • az életszínvonalban, az árakban és a kereseti viszonyokban, a jövedelemkiegészítő munka szerepében, súlyában bekövetkezett különböző irányú változások,
  • egyes technikai eszközök (tévé, gépkocsi, automata mosógép, telefon stb.) terjedésének, továbbá
  • az aktív keresők változó összetételének (ágazatok, tulajdonviszonyok, iskolázottság stb.) hatása is.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.