2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Az idegen nyelvű kultúraközvetítésről

2009. június 17.

Az idegen nyelvű kultúraközvetítésről

A két tannyelvű oktatásról

A két tannyelvűség a hazai közoktatásban egészen fiatal jelenség - az első magyar-angol két tannyelvű gimnázium 1988-ban indult. A két tannyelvű iskolák az elmúlt évtizedben döntően a helyi pedagógiai műhelymunka keretében kidolgozott programok alapján, szinte kizárólag a helyi innovációra építve, speciális igényeiket pályázati úton finanszírozva működtek. A speciális tankönyv- és taneszközszükséglet folyamatos alkotó háttérmunkára késztette, illetve kényszerítette a pedagógusokat, hiszen a kétkultúrájúság következtében ezekben az iskolákban nem egyszerűen a hazai tananyag lefordítására vagy éppen a külföldi adaptálására van szükség. Ezért fontos, hogy 1997-ben megszületett a két tannyelvű oktatás irányelveit és kereteit tartalmazó MKM-rendelet, amely legalább elvben legitimálja a két tannyelvű iskolák szükségleteit. A 26/1997. (VII. 10.) MKM rendelet melléklete szerint:

"A két tanítási nyelvű iskolai nevelés-oktatás célja és feladata

  1. A két tanítási nyelvű iskolai oktatás célja, hogy az anyanyelvi és idegen nyelvi tudást egyidejűleg és a lehető legkiegyensúlyozottabban fejlessze. A tanulók alkalmassá váljanak arra, hogy tanulmányaikat akár magyarul, akár idegen nyelven folytassák, illetve szakmájukat mind a két nyelven gyakorolják. Célja továbbá, hogy különböző kultúrák értékein keresztül nevelje a tanulókat türelemre, megértésre és nyitottságra; törekedjen pozitív én- és országkép kialakítására; értesse meg a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés fontosságát.
  2. A két tanítási nyelv alkalmazásával az intézményes idegennyelv-tanulás a természetes nyelvelsajátításhoz közelít. Ezáltal elérhető, hogy az anyanyelv-tudás fejlesztése és a magyar kultúra megismerése mellett, a tanulók magas szintű idegennyelv-tudás és idegennyelv-tanulási képesség birtokába jussanak, tehetségük kibontakozhasson. Követelmény tehát, hogy legyenek képesek az idegen nyelven való gondolkodásra, az idegen nyelv használatára az információszerzésben, -közlésben és -alkalmazásban. A tanulók értsék meg az idegennyelv-tudás állandó gondozásának szükségességét, a mind kiegyensúlyozottabb kétnyelvűség elérése és megtartása érdekében."

Az oktatási tartalmakban pedig:

"A célnyelvű országok civilizációja

  1. A magyarországi két tanítási nyelvű iskolai oktatás többet vállal, mint két nyelv oktatását és két tanítási nyelv alkalmazását. Vállalja az irányelv alapelveinek megfelelő nevelést-oktatást is. A kitűzött célok szükségessé teszik, hogy a tanulók a célnyelv országaival jobban megismerkedjenek, értsék és növekvő empátiával fogadják azok másságát, táguljon világképük.
  2. A ‘Célnyelvű országok civilizációja’ témakör oktatása történhet önálló tantárgy keretében, több műveltségi területre lebontva, vagy az idegennyelv-oktatásba integráltan.
  3. 3. A célnyelvű országok civilizációja műveltségi blokk a következőket tartalmazza:
  4. a) a célnyelv és a célnyelvű kultúra ismeretköréből

    • célnyelvről szóló ismeretek,
    • célnyelv országai, célnyelv hazánkban és a világban,
    • célnyelvű országok történelme, földrajza,
    • célnyelvű országok kultúrája, különös tekintettel a célnyelvű irodalomra, ének-zenére, vizuális kultúrára és szokásokra;

    b) a nyelv szerepe a személyiségfejlesztésben, a nyelvtudás fontossága témaköreiből:

    • nyelvtanulás és az idegen nyelven tanulás tanulása,
    • a kétnyelvű oktatás története és jelene,
    • identitás,
    • alapvető emberi és gyermeki jogok,
    • nemzetközi iskolarendszerek, nemzetközi és európai vizsgák,
    • nemzetközi szervezetek, intézményrendszerek, kapcsolatok,
    • az európai integráció."

    Körkérdés

    Néhány kiválasztott pályázat szerzőit körkérdéssel kerestük meg, hogy véleményüket ne csak szűken vett pályázati témájukról, hanem az idegennyelv-tanítás jelenéről és jövőjéről általában is megismerhessük. A megkérdezettek valamennyien tanítanak, s - bár tevékenységük különböző iskolatípusokhoz, különböző életkorú, társadalmi hátterű és ambíciójú gyerekekhez köti őket - szemléletüknek egységes keretet ad a két tannyelvű oktatás, illetve az idegen nyelvű kultúraközvetítés eszméje és gyakorlata. A megkérdezettek ilyen kiválasztását az motiválta, hogy a pályázati kiírás első pontja kifejezetten a két tannyelvű programok kiemelt támogatását kezdeményezte éppen akkor, amikor a közoktatás irányításában is középpontba került a két tannyelvűség gondolata. Mivel a KOMA pályázati kiírása éppen a 26/1997-es MKM-rendelet - a fent ismertetett irányelv - kiadását követő tanévben jelent meg, tanulságosnak látszik egymás mellé állítani a rendeletben megfogalmazott elveket és a gyakorlatot.

    A körkérdésre adott válaszok után a megkérdezettek pályázati anyagából közlünk szemelvényeket. A válaszadók: Fazekas György - Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, Salgótarján; Farkas Aranka és Nagy Adrienn - Tarjánváros III. Számú Általános Iskola, Szeged; Kovácsné Papp Ida - Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest. Körmendy Évának, a J. L. Seagull Alapítványi Középiskola igazgatójának a témához kapcsolódó cikkét a körkérdés után közöljük.

    * * *

    Kérem, mutassák be magukat és a pályázó intézményt!

    Farkas Aranka, Nagy Adrienn: Iskolánkban, a Tarjánváros III. Számú Általános Iskolában 1977-ben történt megalapítása óta német nyelvi szakosított tantervű tanulócsoportokban oktatjuk a német nyelvet. A tagozatos óraszám (általában heti 4 tanítási óra) megemelése - az iskolai költségvetés kedvező alakulásának köszönhetően heti 4-7 óra - lehetővé tette, hogy tanulóink még intenzívebben foglalkozhassanak a nyelv tanulásával. Ennek eredményeként diákjaink számos városi, megyei versenyen értek el első helyezést, a legügyesebbek országos verseny első helyezettjei is voltak. A végzős évfolyamon tanulók 90%-a alap-, illetve középfokú állami nyelvvizsgát tett német nyelvből. Az iskolában két tanítási nyelvű alternatív nyelvtanítási programot is indítottunk.

    Kovácsné Papp Ida: Történelem-német szakos középiskolai tanár vagyok. Tizenharmadik éve veszek részt a két tanítási nyelvű gimnáziumi oktatásban. A célnyelv, illetve a történelem német nyelvű tanítása a feladatom. Hetedik éve a pestszentlőrinci Karinthy Frigyes Angol Két Tannyelvű Gimnáziumban dolgozom, ahol német két tannyelvű tagozat is működik. Ez az ország egyetlen gimnáziuma, ahol a diákok a nemzetközi érettségire való felkészítésben vehetnek részt. Igazgatónk, Hartai Sándor nemrégiben kapta meg a "Pestszentlőrinc díszpolgára" kitüntetést. Nagyon sokat tett a kerületért és főleg a tizennégy év óta vezetése alatt álló iskoláért.

    Fazekas György: Iskolánk, a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium a szakképzés területén nagy hagyományokkal rendelkező intézmény, jogelőd iskolánkat jó egy évszázada alapították névadónk kezdeményezésére. Ugyanez nem mondható el a nyelvoktatásról, hiszen a szakközépiskolai képzésben a kötelező nyelvtanítás, alig két évtizedes múltra tekint vissza. Igazán fontossá azonban az idegen nyelvi képzés csak egy évtizede, a világbanki képzési forma bevezetésével vált, amelyben az idegen nyelv kötelező érettségi tantárgy lett. Hamar felismertük - az érettségi vizsgák tapasztalatai is ezt bizonyították -, hogy a nyelvoktatással szembeni korkövetelményeknek nem tudunk megfelelni; diákjaink többségét nem tudjuk eljuttatni a kor elvárásának megfelelő, kommunikációképes nyelvismeretig.

    Mi volt az a közvetlen kihívás, motiváció, amelyből a konkrét pályázat megszületett?

    Farkas Aranka, Nagy Adrienn: A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egyre több hazai gimnáziumban indult meg a két tanítási nyelvű oktatás. Egyrészt ez a tény, másrészt az a gondolat motiválta idegen nyelvi munkaközösségünket a német-magyar két tanítási nyelvű alternatív pedagógiai program kidolgozására, hogy tanítványainkat szerettük volna minél tökéletesebb nyelvtudás birtokába juttatni. Alternatív jellegű nyelvtanulási programunknak napjainkban az ad különös aktualitást, hogy a Magyarországon lezajlott társadalmi, politikai változások nyomán egyre inkább felerősödnek az Európai Unióhoz való csatlakozást sürgető hangok. Szeretnénk, ha a felnövekvő generációk nyelvileg is megfelelően képzetten érkezhetnének a nem túlságosan távoli csatlakozáshoz. Reményeink szerint így sokoldalúbb lehetőségek állnak majd rendelkezésükre esetleges továbbtanulásukhoz, munkavállalásukhoz akár a német nyelvterület országaiban is. Ha azonban ez nem következnék be, akkor is Közép-Európában a német nyelv gyakorlásának van a legnagyobb lehetősége mind turisztikai, mind gazdasági kapcsolataink meglevő rendszere alapján.

    Kovácsné Papp Ida: 1994-2000 között gimnáziumunkban dolgozott vendégtanárként Gerhard Dorn földrajz szakos kolléga. 1996-ban Wolfgang Goldhammerrel közösen elkészítettek egy, a földrajz szaknyelv német nyelven folyó tanítását segítő kiadványt. A fejezetek német-magyar szójegyzékének összeállításában magam is közreműködtem. Ugyanaz a probléma, amelynek leküzdésére ez az oktatási segédanyag készült, felbukkan a történelem német nyelven folyó tanítása során is: hogyan lehetne elérni, hogy a gyerekek történelmi szakismereteikről a - jórészt névszói - szakszókincs birtokában választékos igei kifejezésekkel adjanak számot, vagyis a sok "csinált" helyére olyan kifejezések kerüljenek, mint "készített", előállított", "kialakított" stb. Így már ekkor felmerült bennem a gondolat, hogy hasonló kiadványt a történelem tanításához is jó lenne elkészíteni. A KOMA XII. pályázata tette lehetővé, hogy ez a tervem megvalósult. A dolog utóélete sajnos már nem ilyen fényes. A segédanyag elkészítésének hírét örömmel vette a földrajzos változatot gondozó kiadó is. Biztatásukra további munkát fektettünk a színes illusztrációs anyag számítógépes tökéletesítésébe, nyomdai előkészítésébe. A végleges kézirat 1998 tavasza óta fióklakó életmódot folytat, mert időközben valahogyan mégsem akadt pénz a szakma által várt, de nyilvánvalóan csak néhány ezres példányszámú segédanyag kiadására.

    Szintén a KOMA XII. pályázata tette lehetővé, hogy rendbe tegyem, illetve kiegészítsem már az évek óta saját célra használt német nyelvű történelmi vázlat-, illetve szókincsgyűjteményemet. (Ilyen, egy tantárgyra koncentráló diák-szakszótárféle még nem készült, illetve valószínűnek tartom, hogy minden egyes kolléga elkészíti a saját változatát a gyerekek és a saját érdekében.) A vázlatok használata az első egy-két évben nélkülözhetetlen. Az általános iskolában megszerzett különböző szintű nyelvtudással rendelkező tanulók az első év szeptemberében szembekerülnek egy olyan idegen nyelvű tankönyvvel, amely anyanyelvű középiskolások számára a műveltségi témakörnek (eredeti német vagy osztrák kiadású történelemkönyvek vagy a magyar gimnáziumi tankönyvek német fordítása). Ezeknek a tankönyveknek egyáltalán nem áll módjukban tekintettel lenni arra, hogy lapjaikat túlnyomó többségben nem anyanyelvű gyerekek forgatják, hanem olyanok, akik egy-egy bonyolultabb szerkezetű, szakszavakkal teletűzdelt mondat esetében hosszú percekig kínlódnak a szöveg megértésével, de mire a végére érnek, elfelejtik, miről is szólt az eleje. S hol van akkor még a benne rejlő történelmi ismeretek rögzítése. Túl sok energiát vesz így igénybe a szakszövegek megértése a tantárgyi ismeretek megszerzésének rovására. A vázlatok segítségével eleinte kevésbé választékosan ugyan, de a tananyag lényegét megértve, a saját szavaikkal és nem a bemagolt bonyolult körmondatokkal tudnak számot adni tudásukról.

    Fazekas György: Nyelvtanításunk sikertelenségének okait keresve arra a következtetésre jutottunk, hogy több más tényező mellett kiemelten kell foglalkoznunk a nyelvtanítás során az iskolaváltásból fakadó problémákkal. Tanulóink több iskolából verbuválódnak, nagyon eltérő nyelvismerettel kerülnek hozzánk. Felismertük, hogy először azonos szintre kell hoznunk nyelvtudásukat, ha el akarjuk kerülni, hogy a gyengébbek még inkább lemaradjanak, a jók pedig hozzájuk idomuljanak. Egyik pályázatunk célja az volt, hogy a KOMA támogatásával összeállítsunk egy olyan német nyelvi segédanyagot, amelynek tanórai feldolgozása során a fenti probléma kiküszöbölhető, a kommunikációs készségek eredményesen fejleszthetők. Tapasztalataink kedvezőek.

    Másik pályázatunk a szakmai idegen nyelv oktatása azon problémájának megoldási törekvéséből fakadt, hogy milyen tananyagtartalmakat tanítsunk idegen nyelvből (angol) érettségi vizsgát tett tanulóinknak. A külföldi kiadású szakmai könyvek nem igazodnak tanulóink nyelvismeretéhez, így készült el szintén a KOMA támogatásával az English for Computing, amely elsősorban a szövegértési és fordítási készségfejlesztést célozza. Azért helyeztük előtérbe ezen készségeket, mert elsődleges célunk az volt, hogy elősegítsük munkába állásuk után a szakirodalomban való tájékozódásukat.

    Mit jelent, milyen készségekből tevődik össze az idegen nyelvi kompetencia?

    Kovácsné Papp Ida: A társadalmi elvárások az idegen nyelvi kompetenciával szemben az elmúlt néhány évben eltolódtak a kommunikációs készségek irányába. A pontos fordításhoz képest ugyanolyan fontos egy adott idegen nyelvi szöveg átfogó, gyors megértése vagy egy adott szituációban a témától független gyors reakciókészség. Az álláshirdetések nem precíz nyelvtani ismereteket várnak el, hanem tárgyalóképes nyelvtudást. A kommunikációs készség erőteljes fejlesztése kis létszámú tanulócsoportokat és sok-sok időt igényel. Véleményem szerint a heti öt órát - legalább a 3-4. évben - el nem érő nyelvtanítás négy év alatt nem hozza meg a kívánt eredményt. Ez különösen a szakközépiskolák esetében igényel nagy változtatásokat. E nélkül az OM elképzelése (minden érettségiző diák rendelkezzen középszintű nyelvtudással) megoldhatatlan feladatok elé állítja ezeket az intézményeket. A gimnáziumokban általánosan bevett módszer az első és második idegen nyelv óraszámbeli megkülönböztetése, az utóbbira általában heti három óra jut. Maguk a gyerekek is érzik, hogy mennyire nem versenyképes a "háromórás" nyelvtudásuk az első idegen nyelv heti öt-hat órájában megszerzett ismeretével szemben.

    Nyilvánvaló, hogy az elmúlt 10-20 évben a gazdasági és politikai változások következtében mennyiségi értelemben jelentősen megnőtt az idegennyelv-tudással kapcsolatos elvárás. De változott-e az elvárás minőségi, tartalmi értelemben, a kívánatos készségek tekintetében? Mást jelent-e az idegen nyelvi kompetencia ma, mint 20 évvel ezelőtt?

    Fazekas György: Minden kornak megvoltak az elvárásai a nyelvoktatással szemben. Századunk elején az olvasás, fordítás, a nyelvtani szabályok pontos alkalmazása voltak az elsődlegesek, fontos szerepet töltöttek be az ún. nem élő nyelvek (görög, latin). Ezen nyelvek a klasszikus műveltség elsajátításának eszközei voltak, és mintául szolgáltak az élő idegen nyelvek elsajátításában. Mindennek következtében a kommunikáció háttérbe szorult. A 20. század második felében (70-es, 80-as évek) bekövetkezett változások más elvárásokat támasztottak a nyelvet tanulók, használók elé. Kitágult a világ: kiszélesedtek a gazdasági kapcsolatok, erősödött a turizmus, egyre szükségesebbé vált valamilyen élő idegen nyelv ismerete. Ma már a nyelvtanulás nemcsak egy bizonyos réteg kiváltsága, hanem alapvető elvárás mindenkivel szemben. Elsődlegessé a kommunikáció vált: a készségek közül a beszéd és a hallás utáni értés került az első helyre.

    Milyen új szervezési és módszertani elemek jelentek meg az idegennyelv-tanításban?

    Fazekas György: A korábban részletezett készségek kialakítását, fejlesztését szolgálják a nyelvoktatásban tapasztalható tartalmi változások is: életközeli szituációk, társalgási fordulatok, köznyelvi különlegességek, országismereti információk segítik az adott nyelv elsajátítását és az adott nép kultúrájának a megismerését. Ez az igény természetesen megköveteli a nyelvoktatás megújítását, újabb módszerek bevezetését is. Az iskolák törekednek egyre kisebb létszámú nyelvi csoportok, nyelvi laborok (a legmodernebb multimédiás eszközökkel felszerelve) kialakítására. A felhasznált anyagok (olvasás és hallás utáni értés) szinte kivétel nélkül autentikusak, a tankönyvek szép kivitelezésűek, feladataik sokszínűek, sok országismereti anyagot tartalmaznak. Hasonlóak mondhatók el a nyelvoktató CD-kel kapcsolatosan, ezek többnyire önálló tanulásra is alkalmasak.

    Kovácsné Papp Ida: Az internet az idegennyelv-tanításban is fokozatosan alkalmazást nyer. Az oktatóintézmények számítógépes ellátottságától - vagy éppen a tanulók családjának anyagi helyzetétől - erősen függ, hogy csak a tanárnak (sőt: neki egyáltalán van-e) vagy esetleg a diákoknak is van lehetősége az adott témához vágó idegen nyelvű anyagok keresgélésére, sikerül-e kihasználni motivációként a gyerekekben élő erős "számítógépes" vonzalmat. Idekívánkozik a videó használatának megemlítése is. A gyerekek sokfélék, vannak, akik kiskorukban egy-egy idegen nyelvű tévécsatorna műsorainak rendszeres nézése közben észrevétlenül igen nagy passzív szókincsre tesznek szert, és hihetetlenül fejlett náluk a hallás utáni értés készsége. Különösen a reklámok állandóan ismétlődő szlogenjeire "alapozhatnak" a nyelvtanárok (Orbit ohne Zucker…). Egy videofilm megtekintése azonban előkészítést igényel - főleg kevésbé haladó csoportban -, ha nem akarjuk, hogy a videós óra kellemes, zsongító kikapcsolódássá (az idegen nyelvet is kikapcsolóvá) váljon. 1987-ben a két tannyelvű képzést beindító minisztérium részéről nagy segítség volt, hogy a képzésre vállalkozó iskolákat, illetve azok kollégiumait felszerelték a külföldi adások vételét lehetővé tevő parabolaantennákkal.

    Kihasználatlan lehetőségek rejlenek az önálló otthoni, lényegében szótár nélküli idegen nyelvű olvasásban. Hogy internetről letöltött szövegekben böngésznek a diákok, vagy éppen idegen nyelvű újságokat lapozgatnak, a haladóbbak esetleg már rövid irodalmi műveket olvasgatnak, tulajdonképpen mindegy. A szókincsük, a nyelvi fordulatok alkalmazása iránti készségük közben szinte észrevétlenül fejlődik. Mindez persze időigényes, és időből sajnos a fiataloknak is egyre kevesebb van. Ezt a módszert segíti - legalábbis a német nyelvű újságolvasást - a Goethe Intézettel nemrég egyesült Inter Nationes kezdeményezése, melynek keretében minden iskola térítésmentesen és nagyobb példányszámban megrendelheti a JUMA című, kifejezetten nyelvtanuló fiataloknak szóló, negyedévenként megjelenő magazint.

    Viszonylag új, még felfedezésre váró lehetősége a nyelvtanulás változatosabbá és önállóbbá tételének a projektekben való részvétel. Ennek a szépsége, újszerűsége abban rejlik, hogy valamilyen tetszés szerinti témát kiválaszt a diák (pl. a DSD-vizsgára való felkészülés részeként) vagy a diákcsoport (pl. a Comenius-program keretében vagy éppen egy nemzeti/nemzetiségi est szervezésekor), és abban a témában a legsokoldalúbb módszerekkel, az idegen nyelvet szinte mintegy mellékesen használva alkot valamit (plakát, montázs, videofilm, kiállítás, illusztrált esszé, színdarab, képregény, vers, képzőművészeti alkotás és kísérőszövege, ételbemutató és ételreceptek stb.). Ez a fajta munka a tanár részéről is igen jelentős szervezőmunkát és a tanulókkal való egyéni foglalkozást igényel.

    Az OM az idei évben pályázat útján támogatja a nyelvtanulást szolgáló diákcseréket. A diákcsere végső soron nem új találmány, de az ország, illetve a szülők romló anyagi helyzetének következtében egyre lehetetlenebbé vált az akár évtizedes múltra visszatekintő iskolai partnerkapcsolatokat is fenntartani. Ezért igen örvendetes az OM segítő szándéka, amely a költségek egy részének fedezésével újra lehetővé teszi a nyelvtanulásnak ezt az igen hatékony kommunikatív módját. Ennek keretében a családoknál elhelyezett gyerekeknek a nap - ha nem is 24, de - 16 órájában lehetőségük van a folyamatos nyelvgyakorlásra. A mély vízbe dobás hatására az iskolai órákon legszótlanabb diákok is - sőt, elsősorban ők - óriási fejlődésen mennek keresztül az idegen nyelvű kommunikáció terén. Mi más jelenthetne erősebb motivációt az idegen nyelv használatára, mint a folyamatos nyelvi környezet, ahol lehetőséget kapnak arra, hogy az érettségiről, nyelvvizsgáról - azaz "laboratóriumi körülményekből" - ismert szituációkat "élesben" átélhessék, gyakorolhassák. Vannak ismeretek, amelyek csak diákcsere során szerezhetők meg, például az ifjúsági nyelv épp divatban lévő kifejezései, amelyek a gyerekeket rendkívül érdeklik (erős motiváció!). A diákcseréknek a nyelvtudás fejlesztésén kívül egyéb igen fontos hasznuk is van. A partnerkapcsolatok legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy a diákok megismerhetnek más országokat, embereket, szokásokat. Szélesedik látókörük, erősödik a toleranciára való képességük. Alkalmat kapnak arra, hogy - pl. a külföldi diákok itthoni fogadásakor - bemutassák hazájuk pozitív oldalait, színesítsék a külföldiek által rólunk alkotott sematikus képet, hozzájárulhassanak az országgal kapcsolatos előítéletek felszámolásához.

    Miközben a nyelvtudás mindinkább nélkülözhetetlen alapkészséggé válik, a közoktatáson belül hatékony nyelvtanítás egyelőre csak speciális programok keretében (emelt óraszám, két tanítási nyelv stb.) valósítható meg. Így a megfelelő idegennyelv-tanítás a közoktatáson belül egyelőre nem mindenki számára hozzáférhető. Milyen változásokra, milyen irányú fejlődésre lenne szükség ahhoz, hogy az OM elképzelése megvalósuljon, és 2004-re minden érettségiző diák középfokú nyelvtudással rendelkezzen?

    Farkas Aranka, Nagy Adrienn: Ahhoz, hogy már 2004-ben minden érettségizett diák középfokú nyelvtudással rendelkezzen, szerintünk jelentős változtatásokra lenne szükség. Elsőször is az OM-nek és az önkormányzatoknak mindenfajta támogatást meg kellene adniuk az iskoláknak, hogy a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket biztosíthassák egy hatékonyabb, egységesebb és magasabb színvonalú nyelvoktatáshoz. Saját kísérleti programunk tapasztalata az, hogy a helyi tantervek kidolgozása, a tankönyvek előállítása, az idegen nyelvi lektor óradíjának finanszírozása olyan mértékben megterheli az általános iskolai költségvetést, hogy ezen a területen sürgős és hatékony szemléletváltásra van szükség. A német nyelvet vagy akár valamely tantárgyat német nyelven tanító nevelők számára elengedhetetlenül fontos az állandó önképzés, a továbbképzés német nyelvterületen. A megfelelő német nyelvű szakmai segédanyagokhoz pénz hiányában rendkívül korlátozott mértékben tudunk hozzájutni.

    Az iskoláknak és azon belül a nyelvi munkaközösségeknek törekedniük kell arra, hogy minél korábban (legalább a harmadik évfolyamtól) kezdjék el az idegen nyelv oktatását, és ezt minél nagyobb óraszámban tegyék. Ugyanis, ha a kisgyermek korán és nagyobb óraszámban találkozik az idegen nyelvvel, sokkal hatékonyabban, gyorsabban, kevesebb erőfeszítés árán, szinte az anyanyelv megtanulásának folyamatához hasonlóan sajátítja el azt. S ha már a személyi és tárgyi feltételek biztosítva vannak (vagy ha nem , akkor is), az idegen nyelvet tanító pedagógusoknak jelentős figyelmet kell arra fordítaniuk, hogy az általuk alkalmazott módszerek a tanulók életkori sajátosságaihoz és igényeihez igazodjanak. Az általános iskolákban az legyen az elsődleges cél, hogy a tanulók kommunikációs készségét fejlesszük a hétköznapi szituációkban: tudjanak megszólalni, kapcsolatot teremteni a tanult idegen nyelven, valamint törekedni kell a tudatos nyelvhelyességre. Ennek elérése érdekében a kommunikatív nyelvoktatás megfelelő módszertani és pedagógiai eszközeiket kell alkalmazni. Nagy szerepet játszik ebben, hogy a szemléltetéseket, applikációkat, hang- és filmanyagokat, számítógépes oktatóprogramokat rendszeresen és az oktatási és nevelési folyamatba tudatosan beépítve alkalmazzuk. Így tanulóinkat egy természetesebb, sokoldalúbb nyelvtudás birtokába juttatjuk, majd erre a tudásra építve a középiskolák az eddigi eredmények megszilárdítása, elmélyítése és kiegészítése során elérhetik, hogy tanulóik legalább középfokú nyelvtudással rendelkezzenek.

    Fazekas György: Véleményünk szerint nem csak az OM-től függ az, hogy 2004-től minden középiskolás középfokú nyelvtudással/nyelvvizsgával rendelkezzen. Igaz, hogy egy nyelv bizonyos szintű ismerete mindenkivel szemben elvárás, azonban a középszint elérése szélesebb rétegek számára az ország jelen körülményei között nem látszik reálisnak. Elsősorban nagyon jól képzett, biztos nyelvismerettel és anyanyelvi környezeti tapasztalatokkal rendelkező nyelvtanárokra lenne szükség, erre részképzések révén tehetnének szert. Olyan életszínvonalon kellene élnünk, amely lehetővé tenné, hogy minden nyelvtanárunk időnként eredeti nyelvi környezetben frissíthesse nyelvtudását, módszertani ismereteit. Diákjaink számára pedig ma még csak álom, hogy a négy év alatt német vagy angol anyanyelvi környezetben töltsenek el legalább egy-két hetet, hogy tapasztalhassák egy idegen nyelv ismeretének nagyszerű érzését.

    * * *

    Egy pályázati programfejlesztés utóélete ürügyén

    A nyelvtanulásról

    A pályázó intézményről - avagy KIK VAGYUNK?

    Iskolánk, a salgótarjáni J. L. Seagull Alapítványi Középiskola 1994 óta végez - elsősorban az északkelet-magyarországi régióból érkező, hátrányos helyzetű fiatalok számára érettségire épülő szakképzést üzleti-irodai-informatikai és pedagógiai szakmákban egy-két éves időtartamban.

    Iskolánk küldetésének tekintjük, hogy adjunk még egy komoly esélyt a tágabb értelemben vett felzárkózásra a fiataloknak, mielőtt a felsőoktatásba lépnének vagy munkába állnának. Esélyt arra, hogy valóban gyakorlatorientált szakképzésben elsajátítsák egy szakma alapjait, és arra, hogy képesek legyenek idegen nyelven kommunikálni. Tízéves nyelviskolai, szakképzési és felnőttképzési "iskolai múltunk" alapján mondhatom: vállalásunk nem könnyű feladat. Diákjaink, akik az ország különböző középiskoláiból érkezve meglehetősen eltérő tanulási tapasztalatokkal, készségekkel rendelkeznek, nehezen hiszik el, hogy itt nálunk a szakmai elvárás nem pusztán az ismeretek, sokkal inkább a készségek birtoklását jelenti; hogy a nyelvtudás nem azonos a szavak, mondatok ismeretével. Elvárásaink tanárkollégáink és diákjaink felé ugyanis a kompetenciák önfejlesztésére-fejlesztésére irányulnak.

    Iskolánk neve is egy üzenet diákjainknak és környezetünknek. Nevünket - Jonathan Livingston Seagull - Richard Bach világhírű regényhősétől (Jonathan, a SIRÁLY) kölcsönöztük. A regényben Jonathan számos akadályt - közte önmaga korlátait is - legyőzve megtanul repülni. "I can fly", avagy "Tudok repülni!" - mondja Jonathan, a sirály, mikor legfőbb vágyát elérte. Törekvéseink szerint ugyanezt mondja az a diák is, aki 1-2 év után iskolánkat, a Seagullt elhagyja. "Tud repülni" - vagyis célokat kitűzni, erőfeszítéseket tenni, sikereket elérni, majd újabb célokat kitűzni. A legfontosabb, hogy önállóan MEG TUD VALAMIT CSINÁLNI: nem elmondani, hogyan kell megcsinálni, hanem valóban CSINÁLNI: pl. meg tud írni egy jó szakmai önéletrajzot, tud készíteni önállóan egy prezentációt, tud idegen nyelven kommunikálni bárkivel. Iskolánk szlogenjét szintén a névadó regényből idézzük: "NO LIMITS!" - avagy "NINCSENEK HATÁROK!" Ezt mi úgy közvetítjük diákjainknak, hogy nincsenek határai az önmegvalósításnak, bárhol is él, bármit is tesz az ember.

    Az iskola igazgatójaként én azt vallom, hogy nekünk, tanároknak kiemelten fontos feladatunk az újabb és újabb célok kitűzésének vágyát felkelteni diákjainkban. A kíváncsiság, az önálló ismeretszerzés, a kommunikáció képessége, a nyitottság, az elfogadás fontos szavak és alapelvek iskolánkban.

    Milyen kihívások motiváltak minket a pályázat megszületésekor?

    A pályázat céljaként azt fogalmaztuk meg, hogy az érettségire épülő, idegennyelv-igényes szakmákra felkészítő iskolánk eddigi nyelvoktatási tapasztalataira építve kifejlesszük az egyes oktatott szakmacsoportok (idegenforgalom, marketing, ügyviteli szakmák) idegen nyelvi üzleti kommunikációjának programját, helyi tantervét, összekapcsolva az iskolában évek óta önálló tantárgyként oktatott európai uniós ismeretek tantárgy ismeretanyagával, hangsúlyozva és felismertetve diákjainkkal, hogy a nyelvtanulás legfőbb célja a nemzeti, nyelvi vonatkozástól független kommunikáció. E programfejlesztéssel az iskola tanárstábja fel kívánt készülni a közeljövőben általa indítandó két tannyelvű szakképzésre, mely lehetővé teszi az OKJ-s képzés szaktárgyainak mintegy 40%-ában a célnyelven történő szakmai képzést, az Európai Unió felé törekvő Magyarország idegen nyelveken beszélő és értő munkavállalói körének bővítését. A pályázat eredményeként megszületendő programcsomagok az érettségi utáni szakképzésben felhasználhatóvá válnak. Mivel terveink között szerepelt a két tannyelvű szakképzés bevezetése, fontosnak tartottuk az ezt megelőző alapozó képzés és az ezt kiegészítő szakmai nyelvi képzés programcsomagjának, munkafüzetének elkészítését.

    Iskolánk mindig is kiemelten foglalkozott az idegen nyelvek oktatásával, mivel azt tapasztaltuk, hogy az általános iskola és a középiskola erőfeszítései ellenére még mindig olyan diákok kerülnek hozzánk a szakképző évfolyamokra, akiknek a többsége - a sokévi nyelvtanulás ellenére - szinte álkezdő szintről indul a nyelvtanulásban. A mi OKJ-s szakképzéseink ugyanakkor minimum alapfokú, de általában középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt követelnek meg ahhoz, hogy diákjaink szakképesítő bizonyítványt kapjanak. Ezért tehát a nálunk töltött egy-két év alatt kell erre a szintre eljuttatni diákjainkat és ehhez moduláris programcsomagokat, jó tananyagokat, módszertani eszköztárat kifejleszteni.

    Fejlesztéseinket módszertanilag két "forrás" határozta meg. Egyrészt iskolalapítónk, Simonfalvi László meghatározó gondolata: úgy kell tanítani, hogy a tanulás mind a tanulónak, mind a tanárnak örömteli folyamat legyen, melyet olyannyira kedvel, hogy "rászokik" és egész életében gyakorolja. Iskolafenntartó alapítványunk így nyerte el a sokaknak kissé talán furcsán hangzó nevet: Alapítvány az örömszerző tanulásért. Az iskolaalapítás óta remélem, sokaknak sikerült azonosulni azzal a gondolattal, hogy tanár és diák nem ellenfelek. Együttműködésük lehet örömteli, ha tisztelik, elfogadják egymást, ha céljaik hasonlóak.

    Úgy érzem, iskolánk talán legnagyobb eredménye, hogy a stresszmentes együttműködés, a közös célkitűzés, a folyamatos visszajelzés, a kölcsönös felelősségvállalás valódi sikereket hoz az itt tanulók-tanítók számára. Az alapítói gondolatokon túl pedagógiai tevékenységünk másik meghatározó forrása a rogersi pedagógia. Pedagógiai-pszichológiai körökben jól ismert Carl Rogers személyközpontú megközelítése. A tapasztalatokból kiinduló tanulás vagy másként a "saját élményű tanulás" elve mára már sok követőre talált a világon. Rogers szerint a személyt, a tanulót kell cselekvéseink középpontjába állítani. A tanár az ő felfogásában nem a tudás egyetlen és kizárólagos forrása többé, hanem facilitátor: a diák tanulásának sokoldalú segítője. "A célkitűzés - mondja Rogers A tanár mint a tanulók személyiségfejlődésének serkentője című írásában - az, hogy segédkezzünk a tanulóknak abban, hogy

    • önmaguk által kezdeményezett cselekvésre képes, felelősségteljes egyének,
    • ésszerű választásra, önirányításra képes egyének,
    • kritikai érzékkel rendelkező tanulók, mások teljesítményét értékelni képes emberek,
    • a problémák megoldásához releváns ismeretekkel rendelkező személyek,
    • s ami még fontosabb: új problémahelyzetekhez rugalmasan, intelligensen alkalmazkodni képes egyének,
    • a problémák megközelítésének adaptív módját bensőleg elsajátított (internalizált), minden rendelkezésre álló tapasztalatot szabadon, kreatívan felhasználó emberek,
    • másokkal a felsorolt különböző tevékenységekben hatékonyan együttműködni képes emberek legyenek,
    • végül olyan emberek legyenek, akik nem mások jóváhagyásáért, hanem saját szocializált célkitűzéseik valóra váltásáért küzdenek."

    Iskolánk szakképzésében és az idegen nyelvi kommunikáció fejlesztésében, ezen fenti rogersi alapelvek szerint, alapvetően készségfejlesztésre törekedve terveztük meg a KOMA által támogatott szakmai nyelv tananyagfejlesztését.

    Mit jelent, milyen készségekből tevődik össze az idegen nyelvi kompetencia?

    Először talán a fogalmat és a célokat érdemes tisztázni, mely egyben az oktatás céljait és módszereit is meghatározza. Ismeretet kell-e elsődlegesen közvetítenie az iskolának, vagy készségeket fejleszteni? Az ismeretek, az információ gyors amortizációjának időszakában a válasz egyértelmű: elsődleges cél a készségfejlesztés. Az ismeretszerzés képességének, az önfejlesztés képességének, a kommunikáció (anyanyelven, más nyelven, elektronikusan, személyesen stb.) képességének elsajátítása. Ezt ma sok iskola, sok pedagógus vallja, de lényegesen kevesebb gyakorolja. Ez ugyanis a nehezebbik út. Mind a tanár, mind a diák számára. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ez lehet csupán a célravezető út. Az ismeret ugyanis "csak" egy eszköz arra, hogy valamiben kompetens legyek. A betűk ismerete arra, hogy az írás képességét gyakorolhassam. Nem ismertetnem kell ma már, hogy mit jelent ez vagy az a fogalom, hanem ennek segítségével el kell tudnom végezni egy feladatot, megoldanom - persze különböző szinteken - egy idegen nyelvi kommunikáció során pl. egy repülőjegy-vásárlást.

    Hogy mit is takar az idegen nyelvi kompetencia, azt alapítónk, Simonfalvi László - maga is angoltanár, egy nyelviskola-hálózat, egy magánfőiskola igazgatója - egy írásából az ő hozzájárulásával idézem: Ideális esetben - mondja Simonfalvi László - a nyelv nem idegen, hanem tanult. Ideális esetben a nyelvtanuló rendelkezik mind a négy alapkészségre kiterjedő kommunikációs képességgel. A kommunikáció kifejezést itt az üzenetek közvetítése értelemben használjuk.

    Részletesebben a nyelvtanuló

    • képes(*) üzeneteket hallás után szintetikusan megérteni, a különállóan érthetetlen részleteket a szövegösszefüggésben szintetizálni, és egyidejűleg kezelni a saját, tanult nyelven jövő asszociációit;
    • képes üzeneteket hallás után analitikusan megérteni, a bennük foglalt részleteket érvekkel alátámasztani vagy ellenérvekkel cáfolni és egyidejűleg kezelni a saját, korábbi tanulmányaiból eredő, tanult nyelven jövő asszociációit;
    • képes a tanult nyelven gondolkodni, és mondanivalóját ily módon képes a mindenkori készségszintjeihez igazítani. Más szóval, képes azt mondani, amit tud, és nem próbálkozni azzal, amit nem tud, ily módon csökkentve-kiküszöbölve az anyanyelvi interferenciát;
    • képes a mondanivalóját parafrázisokkal, szinonimákkal, antonimákkal, gyakorlati példákkal érthetővé tenni a hallgatója számára;
    • képes(*) a hallgatója értését, illetve nem értését nyomon követni és ily módon a kommunikációt interkommunikációvá alakítani;
    • képes a saját értését-nem értését nyomon követni, azt kérdésekkel kiexponálni, az új értése helyességét leellenőrizni, és ily módon a kommunikációt interkommunikációvá alakítani;
    • képes érzékelni a különböző nyelvi regisztereket és ezekhez megfelelő nyelvi (nyelvtani és szókincs-) exponenseket választani;
    • képes(*) szót szóba, mondatot mondatba ölteni és a gyakorlat függvényében egyre komplexebb gondolatsorokat kifejezni, egyidejűleg csökkenő szintű stressz mellett;
    • képes üzeneteket olvasás alapján szintetikusan megérteni, a különállóan érthetetlen részleteket a szövegösszefüggésben szintetizálni, és egyidejűleg kezelni a saját, tanult nyelven jövő asszociációit;
    • képes üzeneteket olvasás alapján analitikusan megérteni, a bennük foglalt részleteket érvekkel alátámasztani vagy ellenérvekkel cáfolni és egyidejűleg kezelni a saját, korábbi tanulmányaiból eredő, tanult nyelven jövő asszociációit;
    • képes hangosan olvasni, a hallgatója értését-nem értését nyomon követni és ily módon a kommunikációt interkommunikációvá alakítani;
    • képes a saját olvasás utáni értését-nem értését nyomon követni, azt kérdésekkel kiexponálni, az új értése helyességét leellenőrizni és ily módon a kommunikációt interkommunikációvá alakítani;
    • képes írásban szabatosan kifejezni magát mondat-, paragrafus-, fogalmazás- és esszészinteken;
    • képes különböző stílusokban és nyelvi regiszterekkel írásbeli üzeneteket közvetíteni;
    • képes a tanult nyelv kultúráját értékelni, és eredetiben élvezni.

    A *-gal jelölt készségek jellemzően a személyközpontú oktatásban jelennek meg, tehát a választóvonal nem a közoktatás és a magánoktatás, hanem a személyközpontú oktatás és a bármi más központú oktatás között található. (www.ilsgroup.hu)

    A fentiek meghatározzák a nyelvtanárok feladatait a négy alapkészség - hallás utáni megértés, írás, olvasás, beszéd - fejlesztésében. Erre törekszünk a nyelvtanítási gyakorlatunkban, erre irányult a KOMA által támogatott tananyagfejlesztésünk is: a szakmai idegen nyelvi kompetenciák fejlesztésére.

    Mást jelent-e az idegen nyelvi kompetencia ma, mint 20 évvel ezelőtt?

    Úgy gondolom, hogy nem a kompetencia tartalma változott, hanem a társadalmi elvárások. Korábban alapvetően az olvasás-fordítás képessége volt a nyelvoktatás elsődleges célja, ma egyértelműen az idegen nyelvi kommunikáció elérése a vágyott cél.

    Egy 1994-1995-ben végzett MTA-kutatás felmérése szerint a 14 év feletti magyar lakosság alig 12%-a állítja magáról, hogy egy nyelven legalább alapfokon tud kommunikálni. A közelmúltban zajlott népszámlálás is felmérte ezt a kompetenciát. Nem tudjuk, mi a pontos eredmény, de sejtjük, nem túl kedvező és főleg nem robbanásszerű a változás. Ismert adat, hogy a 15 EU-ország polgárainak átlag 44%-a tud idegen nyelven beszélni. Ebbe még olyan szélsőséges adatok is beleférnek, mint az, hogy pl. Luxemburgban szinte mindenki beszél idegen nyelvet társalgási szinten. Hollandiában, Dániában, Svédországban tíz emberből nyolc képes idegen nyelven kommunikálni.

    Ismeretes, hogy az Európai Bizottság 1995-ben kiadott Fehér könyve célul tűzi ki, hogy minden EU-polgár az anyanyelvén kívül még legalább másik kettőn képes legyen kommunikálni.

    A kérdés számos nyelvtanári fórumon, tanári beszélgetéseken felvetődik: hogy lehet ezt elérni itt ma Magyarországon?

    Vezetői mentorom, a már idézett Simonfalvi László mindig is azt vallotta, hogy az oktatásirányítási változásoknak mindenekelőtt a nyelvtanárképzés fókuszváltásában kell megjelennie. Kérdés, mi a nyelvtanárképzés célja, módszere.

    • A tanításcentrikus pedagógia vagy pedagógiatörténet-centrikus pedagógia.
    • A pszichológiából vizsgázott tanárok kontra pszichológiailag érett, pszichológiailag érzékeny, pszichológiailag művelt tanárok.
    • A szociológiából vizsgázott tanárok kontra szociológiailag érett, szociológiailag érzékeny, szociológiailag művelt tanárok.
    • A hierarchiában gondolkodó és egy hierarchiát működtetni akaró tanár kontra a diákot humán lényként kezelő, a diák tehetségét humán erőforrásnak tekintő, Humán Erőforrás Menedzser TANÁR.
    • A merev elvárásoknak megfelelni akaró tanár kontra a másságot elfogadni és értékelni tudó tanár, kiváltképp a kisebbségek, a hátrányos helyzetűek és a tanulási zavarokkal küszködő diákok érdekében.

    Ezek a trendek - mondja - még nem nagyon fedezhetők fel a magyarországi tanárképzésben. Az egyik első lépés tehát az idegen nyelvet, a tanult nyelvet a kommunikáció eszközeként kezelő, a nyelvtanítás ezen módszereit alkalmazni képes nyelvtanárok képzése, továbbképzése.

    Milyen új szervezési és módszertani elemek jelentek meg az idegennyelv-tanításban?

    Az elmúlt évtized minden oktatáspolitikai koncepciója kiemelt területként kezelte az idegen nyelvek tanítását. "Koncepciónk lényege, hogy a középiskolákból és felsőoktatási intézményekből kikerülő fiatalok megalapozott és hasznosítható nyelvtudással jelenjenek meg a munkaerőpiacon, és a nemzetközi tudományos és gazdasági életben is megállják a helyüket." (MKM fejlesztési program - 1997.) Hasonló tartalmi állásfoglalások születtek a ’90-es évek szinte bármely szakaszában, de különösen a már említett 1995-ös Fehér könyv-beli "A nyelvoktatás, a nyelvtanulás, a nyelvi értékelés közös keretei" meghatározása óta. Ennek jegyében változtak a nyelvtanításra fordítható óraszámok, de még mindig nem olyan mértékben, melyek döntő változásokat eredményeznének.

    Ma is kevés a módszertanilag képzett nyelvtanár, aki képes a jó hangulatú, célnyelvi közeget biztosító, a tanulói kommunikációt és az önálló tanulást ösztönző légkör, stílus megteremtésére. A nyelvórák jelentős részén még ma is ismereteket és nem kompetenciákat fejlesztenek, értékelnek a nyelvtanárok. Még mindig nem elegendő a nyelvórán kívüli tanulási motiváció - diákcserék, szinkronizálatlan filmek, olvasmányok stb. - bevonása a tanulási folyamatba. A sor hosszan folytatható, bár minden "igazi" nyelvtanár, iskolaigazgató, oktatásirányító bizonyára valós változásokat akar. A tanulóról nem beszélve, aki használható nyelvtudással szeretne a közoktatásból a felsőoktatásba vagy a munkaerőpiacra lépni.

    Miközben a nyelvtudás mindinkább nélkülözhetetlen alapkészséggé válik, a közoktatáson belül hatékony nyelvtanítás egyelőre csak speciális programok keretében (emelt óraszám, két tanítási nyelv stb.) valósítható meg, így a megfelelő idegennyelv-tanítás a közoktatáson belül egyelőre nem mindenki számára hozzáférhető. Milyen változásokra, milyen irányú fejlődésre lenne szükség ahhoz, hogy az OM elképzelése megvalósuljon, és 2004-re minden érettségiző diák középfokú nyelvtudással rendelkezzen?

    A fenti kérdéseket szinte már megválaszoltuk. Úgy vélem, hogy a célok meghatározásában minden szinten - Európa Tanács, kormányprogram, OM-koncepció, iskolavezetők, nyelvtanárok, szülők és főleg a diákok - mindenki azt szeretné, ha a mi polgáraink is szabadon kommunikálnának egy-két idegen nyelven. A hogyanokról is szóltunk. Ezeket a törekvéseket nagyban felerősítheti "A NYELVEK EURÓPAI ÉVE - 2001" programsorozat. Az Oktatási Minisztérium által e témában kiadott információs csomag idézi az Európa Tanács főtitkárának, valamint az oktatás és a kultúra európai biztosának köszöntőjét:

    Mindkét intézmény - Európa Tanács és az Európai Unió - teljes mértékben elfogadja a következő két alapelvet: "Először, hogy a jövő Európája, ahogy a múlté és a jelené is, a nyelvi sokszínűség Európája lesz. Ez a nyelvi sokszínűség pedig Európa egyik fő erőssége.

    Másodszor, hogy Európában mindenkinek egész életén át meg kell adni a lehetőséget a nyelvtanulásra. Mindenkinek esélyt kell biztosítani, hogy a nyelvismeret nyújtotta kulturális és gazdasági előnyökhöz hozzáférhessen."

    Úgy érzem, hogy iskolánk, a J. L. Seagull Alapítványi Középiskola hat - angol, német, francia - nyelvtanára által a KOMA támogatásával fejlesztett 24 munkafüzete, mely az OKJ-s szakképzésekhez kapcsolódó szakmai nyelv tanítását segíti az üzleti-irodai és az idegenforgalmi szakmákban, szintén hozzájárult a kompetenciaalapú nyelvtanítás-nyelvtanulás szakmai-módszertani fejlesztéséhez.

    Körmendy Éva
    a J. L. Seagull Alapítványi Középiskola igazgatója

     

    Összeállította: Földes Petra

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.