2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2008 február

Hunya Márta :: Társaktól tanulni

2009. szeptember 30.

A szerző egy nemzetközi műhely alkalmával, Birminghamben szerzett tapasztalatait foglalja össze. Bemutatja az új angol oktatásinformatikai stratégia kialakításának folyamatát, majd az iskolai munka néhány érdekességéről számol be. A meglátogatott iskolák nem mintaintézmények, nagyon sok hátrányos helyzetű gyereket tanítanak. A nehézségeket nem divatból nevezik „challenge”-nek, hanem valóban kihívásnak tekintik, és kiváló eredményeket érnek el. Az informatikai eszközöket a projektmunka során használják, a számítógépes ismereteket nem tantárgyként tanítják, bár valójában tantárgyak sincsenek.

Az Európai Bizottság „klaszterekben” szervezi az oktatással kapcsolatos munkát. Az egyik ilyen csoport az e-learninggel, azaz a technika oktatási célú alkalmazásával foglalkozik. A csoportokon belül nemzetközi találkozókat szerveznek, ezeken résztémákat vitatnak meg a minisztériumok képviselői és külső szakértőik, és bemutatják, hogy az adott területen milyen eredményeik és terveik vannak. Legutóbb 2007. október 4-én és 5-én, Birminghamben tartottak egy ilyen találkozót, amelynek betűszavas elnevezése – PLA – az egymástól való tanulást rejti (peer learning activity). A találkozónak két témája volt: az IKT és az iskolavezetés, valamint a szülők bevonása IKT-eszközökkel.

Bőven volt tanulnivaló. Számomra az volt a találkozó legfontosabb, legaktuálisabb hozadéka, hogy betekintést nyerhettünk az angol oktatási informatikai stratégia (Harnessing Technology, 2005) felülvizsgálatának folyamatába. Hasznos lenne, ha néhány elemet átvennénk az új magyar oktatási informatikai stratégia (OIS) kidolgozása során. Ez a munka éppen aktuális, hiszen tavasszal lejárt a 2004-ben kiadott első stratégia.

Angliában a felülvizsgálat/tervezés hat hónap alatt történik, a végeredménye egy hatéves stratégia és egy hároméves akcióterv, amelyek támogatják a kormány oktatási stratégiáját. Az egyes elemeket az időponttal együtt írom le, hogy a folyamat időbeli tagolódásáról is képet adjak.

  1. Konferencia, amelyen a kutatások és egyéb tapasztalatok alapján áttekintik az előző szakasz (stratégia) eredményeit, az informatika oktatási célú használatának állapotát. Ezen a konferencián fogalmazzák meg a kulcskérdéseket (szept. 17.).
  2. Mire van szükségük a tanulóknak? (Workshop, amelyet kutatásokra, felmérésekre alapozva, kutatók és tanulók bevonásával tartottak, szept. 25.)
  3. Mire van szüksége a munkaerőpiacnak? (Workshop a munkaadók képviselőinek bevonásával, a munkaerőpiac e-skill igényeinek feltárására, a létező kutatások, korábbi állásfoglalások áttekintésével, okt. 2.)
  4. Mit kínál a technológia? (Workshop a kulcsfontosságú technológiákról és használatuk módjáról, okt. 4.)
  5. Hogyan kell megváltoznia a tanítás gyakorlatának? (Workshop a szükséges változások áttekintésére, okt. 12.)
  6. Hogyan kell megváltoznia az oktatási rendszernek? (Workshop az oktatási reform kulcselemeiről és az erre épülő stratégiáról, okt. 16.)
  7. Egy stratégiai bizottság az öt workshop tanulságai alapján két hét alatt kimunkálja az új oktatásinformatikai stratégia első változatát. (24 részt vevő intézményt soroltak fel!)
  8. Plenáris ülés a stratégia bemutatására (nov. 2.).
  9. Országos konferencia a stratégia bemutatására és meghirdetésére (nov. 6.).
  10. Partnerségek kialakítása a megvalósításhoz, együttműködési tervek kidolgozása (a 10. és a 13. pont november 6. és február 8. között zajlott).
  11. A megvalósítási terv kidolgozása.
  12. Hivatalos egyeztetés a tanárok, a tanulók, a szülők és az ipar képviselőivel, a tanulságokat feldolgozó szemináriumok.
  13. A végleges stratégia megjelenése.

Azért tartottam fontosnak, hogy minden egyes lépést bemutassak, mert így világossá válik, milyen összetett feladat a stratégiaalkotás, és milyen sok tényezőt vesznek figyelembe a végső változat kialakításához. Ez a dokumentum nem kiscsoportos vagy egyéni irodai tevékenység során jön létre. Megvalósulását épp ilyen gondosan tervezett tevékenységekkel segítik és mérik, értékelik.

Nagy élmény volt, hogy a találkozó második napján meglátogathattunk két olyan iskolát, ahol az aktuális téma jó gyakorlatát is megfigyelhettük. A technológiai, infrastrukturális fejlesztéseket Angliában az 1–6. évfolyamon kezdik, nem a középiskolában. Igaz ez az interaktív tábla használatára is. A meglátogatott iskolákban, amelyek sok hátrányos helyzetű tanulót integrálnak (pl. 15 nyelven beszélnek a tanulók, 45%-uk anyanyelve nem angol), az IKT teljesen beépül a napi gyakorlatba. A munka, a tanulás kizárólag projektalapon folyik, és a megvalósításhoz megválaszthatják a csoportok a megfelelő „nyelvet”: alkothatnak szöveget, zenét, kifejezhetik a tanultakat képi formában, illetve a számítógép segítségével. A tervek szerint a következő tanévtől a számítógépes megvalósításon belül platformot is választhatnak (Microsoft, Apple).

A tanulók egy osztályon belül sem azonos témán dolgoznak, az osztálykeretek is lazák, gyakran tanítják a nagyobbak a kisebbeket kiscsoportos formában.

Látogatásunk idején például két negyedikes tanuló két másodikosnak tanította az animációs film készítését a gyakorlatban, egy adott témában. Közben a többiek mást csináltak. Gyurmából készítették el a figurákat és megteremtették a környezetet. Fázisképeket készítettek a figurák mozgásáról, majd ezeket folyamatosan lejátszották. Csak körülbelül egy órát vett igénybe egy komplett kisfilm létrehozása, holott ez maga volt a tanulási folyamat!

Négy negyedikes tanulót az udvaron találtam, egy francia projekt keretében interjút készítettek egymással a projekt során létrehozott blogjuk számára. Profi, hosszú nyelű mikrofont használtak, védték a széltől. Megfelelő hátteret választottak a filmhez.

Az egyik tanulócsoport VIII. Henrikkel foglalkozott, egy képes word dokumentum formájában kellett visszaadniuk, amit maguk találtak, kutattak. Alapszabályként megtanulták, hogy semmit sem másolhatnak át a forrásokból, mindent át kell fogalmazniuk, néhány egyszerű mondat formájában kell kiemelniük a lényeget, és fel kell tüntetniük a felhasznált forrásokat.

Egy tanulócsoport a tudatos médiafogyasztással foglalkozott, éppen arról beszélgettek kiscsoportos formában, hogy az internetről lementett néhány kép segítségével megpróbálják megállapítani, hogy a képek átestek-e valamilyen manipuláción, készítőik tudatosan akarják-e a fogyasztót valamilyen irányban befolyásolni, kik azok, akiket goodiesnek vagy badiesnek (jóknak, rosszaknak) gondolnak, és miért.

Gyakran előfordul, hogy a tanulók filmeket készítenek az egyes szoftverek használatáról, ezt felteszik az iskola honlapjára, így társaik, a tanárok és a szülők is tanulhatnak a létrehozott anyagokból.

Informatikaóra nincs, az informatikai ismereteket a projektek során egymástól és a tanároktól, a gyakorlatban sajátítják el. A gyakorlatlanabb tanárokat a jártasabb kollégák, illetve a gyerekek avatják be, segítik, tanítják a projektek során. Számítógéppel létrehozott munkáik elárasztják az iskolát, például legalább száz olyan grafikát állítottak ki, amelyeket Kandinszkij által inspirálva, számítógéppel készítettek.

Az iskolákat az IKT-érettség szempontjából négy kategóriába sorolják: late adopters (késői alkalmazók), ambivalent (kétkedők), enthusiastic (lelkesek), e-enabled (élenjárók). Az iskolavezetésnek nagy szerepe van abban, hogy felismerik-e az IKT-eszközökben rejlő iskolafejlesztési lehetőségeket. A meglátogatott iskolákban ez egyértelműen igaz volt, hátrányos helyzetük ellenére kimagaslóak az eredményeik, és ezt innovatív szemléletüknek, rugalmasságuknak, kreativitásuknak köszönhetik.

A szülőket ezekben az intézményekben és általában az angliai iskolákban jobban bevonják az oktatásba, mint a magyar gyakorlatban. Nem ritka, hogy a munkanélküli vagy a háziasszony, a kismama segíti az órán a tanítónőt: egy-egy gyerekkel vagy egy kis csoport diákkal fejlesztőmunkát végez a terem vagy az iskola valamely szegletében, például olvasnak, beszélgetnek, számolnak. Nagyon gyakori, hogy az iskola által használt virtuális tanulási környezethez a szülőknek is van hozzáférésük, ott megtudhatnak az iskoláról és a gyerekek munkájáról annyit, amennyire igényük és joguk van. Természetesen csak a saját gyerekük előmenetelébe és viselkedésébe tekinthetnek be ilyen módon. Sok helyen e-mailt vagy SMS-t küldenek a szülőknek a gyerek hiányzása esetén, ezzel is elejét véve az esetleges lógásoknak.

Az iskolákban oldottabb légkört és nagyobb motiváltságot tapasztaltam, mint a hazai intézményekben. A gyerekek folyamatosan dolgoztak, munkájukban önállóságot élveztek, sok mindenben maguk dönthettek. Csengetés nem zavarta a munkájukat, az egyes foglalkozások akkor értek véget, amikor a tanár megítélése szerint már elég időt töltöttek velük. A munka nem korlátozódott az osztályteremre: az épület bármely szegletében dolgozhatnak, tanulhatnak, nincsenek „hivatalos” szünetek. A tanulás csakis tevékenységek során zajlik, a tanulók nagyon élvezik, ugyanakkor komolyan is veszik ezeket, megvalósul az új elvárás: felelősséget vállalnak a saját tanulásukért, átérzik tevékenységeik fontosságát, mert minden esetben ismerik azok célját, és ezt a látogató számára szabadon, bátran meg is tudják fogalmazni.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.