2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 március

A hozzáadott érték összetevői az iskolában

2009. június 17.

Kovács Sándor

A hozzáadott érték összetevői az iskolában

A modern oktatási rendszerekben egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a kérdés: hol és milyen körülmények között jön létre a tanulói teljesítmény. Az oktatási rendszer és az egyes intézmények szintjén megkezdődött a "fekete doboz" átvilágítása, annak számbavétele, hogy a bemenetkor meglévő források milyen mechanizmusokon keresztül változnak át birtokolt ismeretekké, képességekké, attitűdökké, és miként fejeződnek ki a növendékek magatartásában.

A feltevés, miszerint az iskola azokkal az értelmi, társadalmi és erkölcsi adottságokkal dolgozik, amelyeket a növendék a szociokulturális környezetéből visz magával, régi. Századunk közepétől a nevelésszociológia azóta klasszikusként tisztelt nagyjai eleinte igazoltnak találták a társadalmi struktúra újratermelésének hipotézisét, később és újabban is a jelenség bonyolultságának feltételezésével a transzmissziós folyamatok feltárására törekednek. Az oktatás-nevelés közvetlen tapasztalatait feldolgozó elemzések most is jobbára ezt a közelítést képviselik. Egy találó iskolatipizálás meggyőzően mutat rá a jelenség lényegére: az egyik iskola átfuttatja magán a növendékek adottságait, exponálja az elsajátítandó tudnivalókat, bemutatja a kidolgozandó kapacitást, azaz hogy mit kell elsajátítani, aztán minden növendék a hozott ismeretek, már kialakult képességek, sikerminták, attitűdök, ambíciók szerint gazdagítja tudását és profitál az intézmény által nyújtott esélyekből. Ez a társadalmilag meghatározott képességeket újratermelő iskola. A másik iskola műveleti kapcsolatba hozza a feldolgozandó ismereteket a tanulókkal. Itt a tanítási és nevelési erőfeszítés a tanuló adottságainak (és nem csak a szociokulturális hozadékok) mozgósítására, az érdeklődés, a képzelet, a tettrekészség, az alkotószándék kiváltására összpontosít. Ez az iskola nem egyszerűen "föléli" a forrásokat, hanem határozottan új minőséget hoz létre.

Az oktatási rendszerrel szemben egyre inkább az egyes iskola kerül a nagypolitika és a közvélemény érdeklődésének középpontjába. Ez rendszerint akkor esik meg, ha gyengül a központból történő irányítás vivőereje, és növekedik a helyi közösség fenntartói illetékessége és vele az iskola önállósága, miközben kibontakozik az intézmények között a diákok megnyeréséért folyó verseny.

Az intézmény működésében érdekeltek folyamatosan figyelik, értékelik az iskolát. Egyrészt és főképp a diákok teljesítményeit, másrészt a nevelési légkört minősítik. A sajátos, egyedi hatás különösen akkor mutatható ki, amikor két, többnyire azonos szociális, kulturális és anyagi viszonyok között dolgozó iskola egyikében rendszeresen jobbak a tanulási eredmények, vagy a hasonló teljesítményt gazdaságosabban, bukások és "rostálás" nélkül éri el a tantestület. Ugyancsak a tanulmányi dimenzióban az egyik iskola esetleg inkább kiegyenlít, mint a másik, azaz hatásosan ellensúlyozza a társadalmi-kulturális hátrányok következményeit. A szociális klíma metszetében azt lehet tapasztalni, hogy az egyik helyen a légkört a kemény harc, esetleg az erőszakos ütközések jellemzik, másutt az együttműködéssel járó barátságos kapcsolatok uralkodnak. Itt a kérlelhetetlen szigor, a klasszikus felnőtturalom a jellemző, ott a növendéket társadalmi lényként veszik figyelembe.

Az intézményi hatás tapasztalati alapon is feltételezhető. A kutatók sem tagadják létezését, erejét viszont mérsékeltebbnek tartják, mint a közvélemény. A jó társadalmi, kulturális pozícióból érkező diák a tanulási folyamat egészében és a végzés idején is a sikeresek táborában marad. Viszont a hátrányos helyzetű nemigen javíthat a pozícióján. Az intézményi hatás mindazonáltal összetett jelenség. Összetevőit legújabban a tanár-osztály-iskolai hatás együttesében határozzák meg a kutatók.

*

A szociokulturális szempontból magas státusú szülő számára gyerekének intellektuális versenyképessége az előnyben részesített érték. Ennek az esélynek a kiteljesítését várja el a választott iskolától. A szerényebb társadalmi pozíciójú szülő alkalmasint szintén nagyra tartja ezt az intézményt, gyerekét viszont nem ebbe járatja, mert realitásérzéke más értékkövetésre készteti: a praktikus ismeretek elsajátíttatását, a gyakorlati képességek stabil kimunkálását, a tanulmányok biztos, nagyobb ellentmondások nélküli elvégeztetését igényli.

A közvélemény és az oktatáspolitika a tanulók "bruttó" tanulmányi eredményei szerint rangsorolja az iskolákat. Egyébként az összefüggésekből könnyen kikövetkeztethető, hogy a szűkebb és szélesebb értelemben vett véleményformáló társadalmi csoport ebben a tekintetben is az elit. Szelídebben fogalmazva: a referenciakör a szociokulturálisan magasan minősíthető társadalmi réteg.

Kutatási előzmények

Az iskola hatásáról folyó korai kutatások harminc-negyven évesek. A kérdés kezdetben is az volt, hogy mi az iskola saját produkciója a tanulók ismereteiben, képességeiben. A tudományos eredmények csalódást okoztak. Az egyik nevezetes USA-beli kutatás háromezer elemi és középiskolát szondázott. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulók ismereteinek a szintje mindenekelőtt a családi kulturális örökség függvénye.1 Egy másik, ugyancsak az USA-ban szervezett kutatás kimutatta, hogy az elemi iskolák csak igen kicsiny mértékben csökkentik a gyerekek szociokulturális hátrányait, s a gimnáziumok kiegyenlítő hatása még ennél is kisebb.2

A nyolcvanas években az előmenetelt befolyásoló változók közül még inkább az intézmény került az érdeklődés középpontjába. P. Mortimore és munkatársai kétezer 6-10 éves, minden társadalmi réteget korrekten magában foglaló minta esetében azt találták, hogy a különbségek kialakulásában az iskola hatása számottevő.3

Az egyik legjelentősebb nemzetközi oktatáspolitikai kutatóintézet, az OECD/CERI a 80-as évek közepén szintén az iskolát tüntette ki figyelmével. Ekkor a központ és a periféria viszonyának, az iskola önállóságának vizsgálata vált időszerűvé. Ebben az időben ugyan már megjelent az iskola hatásaira vonatkozó kutatási elképzelés, viszont a legfejlettebb országok gyakorlatában is csak az iskolaértékelésről, a pedagógiai program (projet d'établissement) készítéséről, az állami és közösségi forrásokon túli anyagiak megszerzésének manővereiről volt szó. A 90-es évek elején a fenti szervezet nevelési bizottsága a bevezetett oktatásirányítási reformoknak az iskolai önállóságra és a teljesítményekre gyakorolt hatását vizsgálta. Hat országból (USA, Nagy-Britannia, Hollandia, Norvégia, Ausztrália, Kanada) választott mintán folyt az elemzés. A kutatók három intézményi kategóriát különítettek el: a hatásos, a hatástalan és a tipikus iskolát. A jó tanulmányi eredmények elérését kísérő vagy inkább befolyásoló jelenségek, a szakemberek szerint a következők:

-

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.