2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Hatékonyság és minőség: aktuális kérdések a hazai közoktatásban - Közoktatás és versenyképesség >> Vitafórumok és szakmai műhelyek >> Horizontális raportőri jelentés

Varga Attila – Juhász Nagy Ágnes – Laskovics Katalin – Horváth Dániel – Varga Péter :: Fenntarthatóság és versenyképesség

2009. június 17.

A „Galaxis útikalauz stopposoknak” című sci-fi regény kezdőjelenetében egy ember meg akarja akadályozni, hogy a házát buldózerek bontsák le, azzal az indokkal, hogy beleesik egy tervezett bekötőút nyomvonalába. A regény következő jelenetében egy földönkívüli vogon űrhajó elpusztítja az egész Földet, mert beleesik egy tervezett jövőbeli hipertér-bekötőút nyomvonalába. A fenntarthatóság és a versenyképesség viszonyát jól jellemzi ez a két epizód. A regény főhőse harcol saját közvetlen hajlékáért, miközben tágabb otthonára sok­kal nagyobb veszély leselkedik.

hasonló érzésünk támadhat a fenntarthatóság szempontjából figyelve a versenyké­pes­ség­hez kötődő erőfeszítéseket. A témával kapcsolatban a szakértők a legtöbbször összeha­son­lító adatso­rokkal érvelnek, számtalan ilyennel találkozhat a kedves olvasó e kötetben is. Ezek bizonyítják, hogy egyes területek, ágazatok, országok lemaradnak másokhoz képest. Ugyanakkor a versenyképességről folyó diskurzusban gyakorlatilag soha nem kerülnek elő olyan adatsorok, melyek arról szólnának, hogy az egész vizsgált rendszer, vagyis a világgazdaság maga mennyire versenyképes. Valószínűleg mindenkiben felmerül az a kérdés, hogy lehetne a világgazdaság maga versenyképes, hisz verseny csak versenytársakkal képzelhető el, és jelenlegi tudásunk szerint a bolygónkon kívüli gazdaságok (pél­dá­ul a vogonoké) csak a fantasztikus regények világában léteznek. Igen ám, de a Földön belül is van alternatívája a világgazdaságnak: az ember nélküli földi élet. A világgazdaság versenyképességének egyetlen jellemzője, hogy képes-e a földi körülmények között fennmaradni, kielégíteni az emberiség egymást követő nemzedékeinek szükségleteit, vagyis fenntarthatóan működni. E kérdéskör éppen azért került az 1970-es évektől folyamatosan a közgondolkodás főáramába, mert egyre több jel mutat arra, hogy fenntarthatatlanok a világgazdaság jelenlegi működésmódjai, hosszú távon veszélyeztetik bolygónk teljes ökoszisztémáját, de az emberiség fennmaradását mindenképpen. Ahogy az Európai Unió 2006 júniusában elfogadott megújított Fenntartható Fejlődési Stratégiája1 és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a fenntartható fejlődést szolgáló, oktatással kap­cso­lat­ban kidolgozott stratégiája2 is kimondja, hogy csak a fenntarthatóság keretein belül értel­mez­hető a versenyképesség. A fenntarthatóság egyik feltétele a versenyképesség, így ha valami veszélyezteti a fenntarthatóságot, az értelemszerűen veszélyezteti a (hosszú távú) versenyképességet is.

A versenyképesség és fenntarthatóság szempontjai mindezek ellenére nap mint nap kerülnek szembe egymással, a versenyképesség szószolóiként fellépő gazdaságfejlesztők és a fenntarthatóságot zászlajukra tűző környezetvédők sokszor ádáz küzdelmeket vívnak egy­mással. Pe­dig céljaik közösek, csak perspektívájuk más: míg a gazdaságfejlesztők sokszor az ép­pen létező és folyton növekvő igényekre és a versenyben előrébb járó csoportokra figyelnek, addig a környezetvédők az állandó szükségletekre és az emberiség egé­szének szempontjaira próbálnak tekintettel lenni. A gazdaságfejlesztők elképzelései azért lesznek hosszú távon versenyképtelenek, mivel magának a versenynek a létét veszélyez­te­tő tendenciákat, például üvegházhatást, globális felmelegedés okoznak, míg a környe­zet­vé­dők elképzelései rövid távon fenntarthatatlanok, hisz a társadalom nem fog olyan elkép­zeléseket támogatni, melyeket más csoportokkal (országokkal) szemben lemaradásként él meg a ver­seny­ben.

A konferencia előadásai, szakmai műhelyei, vitafórumai és a pódiumbeszélgetés is azt je­lez­te, hogy az oktatás területén világosan megragadható a fenntarthatóság és a verseny­ké­pesség összefüggése, egymásrautaltsága. Maga a fenntarthatóság kifejezés e horizontális raportőri jelentésen kívül ugyan alig-alig bukkant föl a konferencián, de a fenntarthatóságot szolgáló oktatással kapcsolatban a már fentebb említett ENSZ-dokumentumban megfogalmazott alábbi szempontok szinte mindegyike gyakran szóba került.

Mi a fontos az oktatásban a fenntarthatóság szempontjából?

  • A rendszerszemléletű gondolkodás,
  • a kritikai gondolkodás,
  • a kreatív gondolkodás,
  • a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség,
  • a környezeti problémák ismerete,
  • az etikai dimenzió tudatosítása,
  • a döntések következményeinek ismerete.

„Az iskolavezetés jó gyakorlatai” elnevezésű szakmai műhelyben bemutatkozó két iskola – a Móra Ferenc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, illetve a Szandaszőlősi Álta­lá­nos Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – munkájában mind­ezen szempontok magától értetődően érvényesülnek. Ezeknek az iskoláknak a mun­ká­ja nagyon szépen illusztrálja, hogy a fenntarthatóság pedagógiája nem egy újabb kihí­vást je­lent az intézmények számára, hanem mindössze iskolafejlesztő munkájuk számára ad tá­gabb elméleti keretet, céldimenziót.

Rendszerszemléletű gondolkodás

A rendszerszemlélet elengedhetetlenül fontos a jelen konferencia tanulsága szerint is az oktatás alapvető céljává váló tudásmenedzsment szempontjából. A kompetenciafejlesztés kapcsán minduntalan felbukkanó tantárgyköziség elképzelhetetlen rendszerszemléletű gondolkodás nélkül, de nélkülözhetetlen az oktatásfejlesztésben egyre nagyobb teret hó­dí­tó hálózatok kialakítása érdekében is. Ahhoz, hogy megtalálhassuk az egyensúlyt verseny és együttműködés között, szintén rendszerszemléletre van szükségünk. Hiányának káros voltát jól példázza a Magyarországon az iskolák között kialakuló, a diákokért, és főleg a jó képességű tanulókért folyó verseny. Az egyes oktatási intézmények számára e versengés hasznos lehet, de a magyar közoktatás, így a társadalom egésze számára szinte bizo­nyosan káros, mivel egy nagymértékben „nyertes” és „vesztes” intézményekre polarizált rendszert eredményez. Ennek alátámasztásához elég csak a PISA-mérés eredményeire utalunk.

Kritikai gondolkodás

A kritikai gondolkodást ma már munkakompetenciának tartják a munkaadók, amint arra Baráth Tibor vitaindító előadásában – „A versenyképesség dimenziói” című vitafórumon – rá­mu­tatott. A gyorsan változó világban csak azok a szervezetek lehetnek sikeresek, me­lyek folyamatosan javító szándékú kritikával tekintenek működésükre.

A kritikai szemlélet konferencián belüli megnyilvánulásának tekinthető, hogy a részt­ve­vők közül többen kifejezték véleményüket, mely szerint nem helyes a versenyképességet az oktatás egyik fő dimenziójának tekinteni. Ennek alátámasztására szolgált Fülöp Márta plenáris előadása, mely felmérések adataival alátámasztva mutatta be, hogy a magyarok képe a versenyről meglehetősen negatív. A hazai közgondolkodás szerint a versenyből csak a nyertesnek származik előnye, az esetleges alulmaradásnak csak a negatív oldalait látjuk. A verseny összes résztvevője számára előnyös mivoltát, a részvételt mint tapasztalatszerzési lehetőséget, az alulmaradást mint motivációt a fejlődésre, a magasabb teljesítményre sokkal kevésbé érzékeljük. E versenykép egyenes következménye, hogy a konfe­ren­cián több alternatív javaslat is született a versenyképesség szó kiváltására, úgymint a helytállás, a boldogulás, a részvétel képessége. E felvetések érdekessége, hogy úgy csök­kent­hetik a versenyképesség szó használata által kiváltott negatív reakciókat az oktatási szereplők körében, hogy ugyanakkor nagymértékben fedik az annak definíciójában (jöve­de­lemszerző képesség piaci körülmények között) megfogalmazott tartalmakat.

Kreatív gondolkodás

A kreativitás kérdésköre legélesebben Balázs Éva előadásában merült fel a területi ver­seny­ké­pességgel kapcsolatban. Példaként elhangzott a termálfürdő-építés, mely első meg­kö­ze­lítésben növeli egy régió versenyképességét, de csak addig, amíg az ország végül tele nem lesz kihasználatlanokkal. Egy régió csak akkor lehet versenyképes, ha kreatív módon alkalmazkodik helyi adottságaihoz, egyéni arculatot alakít ki, nem egyszerűen másolja más hasonló értékekkel és lehetőségekkel bíró régiók ötleteit. Így nemcsak saját ver­seny­ké­pességét teremti meg, hanem ha valóban a helyi erőforrásokra alapozva növeli a gazda­ság és a kultúra sokféleségét, azzal közvetlenül hozzájárul a fenntarthatóság megvaló­sí­tá­sá­hoz is.

A nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség

A szolidaritás és felelősség kérdésköre már a nyitóelőadásokban is megjelent, a ver­seny­ké­pesség dimenzióit bemutató előadás 3 „T”-je közül a tolerancia „T”-jében.3 A tolerancia nem jelent mást, mint egy olyan befogadó és inspiratív közeget, mely a kreatív munka alapja. Ugyanakkor e befogadás nemcsak a kreativitás, hanem a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség alapja is. A szolidaritás témaköre a konferencián számos ponton bukkant fel, elsősorban a leszakadó rétegekkel és a kultúrák közötti megértéssel, az együttműködéssel kapcsolatban. Külön vitafórum tárgyát képezte az élet­út-tanácsadás, mely a nemzedéken belüli, illetve a nemzedékek közötti felelősségvállalás egy speciális megnyilvánulásának tekinthető.

A környezeti problémák ismerete

A fenntarthatóság pedagógiája kapcsán felmerülő fő tényezők közül a környezeti problémák ismeretének szempontja volt az egyetlen, mely gyakorlatilag nem került elő a kon­ferencián. Ez teljes mértékben érthető, hiszen a konferencia nem foglalkozott az okta­tás tartalmi kérdéseivel. Érdemes megjegyezni viszont, hogy a környezeti problémák is­mer­tetése a fenntarthatóság pedagógiájának legsikeresebb területe Magyarországon, mely jelenleg nem képezi a fejlesztés akadályát. Az összes többi szempontból viszont kisebb-nagyobb mértékű előrelépések látszanak szükségesnek. Így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a konferencia a fenntarthatóság pedagógiájának azokat a szempontjait vizsgálta, melyekkel kapcsolatban innovációs igények fogalmazódnak meg. Ez arra mutat, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának elvárásai nem új igények az oktatás számára.

Az etikai dimenzió tudatosítása

A versenyben való részvételről folyó diskurzus elkerülhetetlenül érint etikai kérdéseket is. Az erkölcsös magatartás érvényesítésnek kedvez, ha az etikusság nemcsak normatív elvá­rás­ként jelenik meg, hanem be is mutatják, milyen egyéni és társadalmi haszonnal jár az erkölcsös magatartás. Ehhez járulhat hozzá, ha a versenyt nem zéró összegű játszmának tekintik a résztvevők, ahol a többiek elveszítik azt, amit valaki megnyer, hanem úgy ala­kít­juk a verseny szabályait, hogy azok a szituációk legyenek jellemzőek, melyekben az ösz­szes résztvevő nyereséghez juthat. Fontos, hogy a verseny résztvevői és alakítói, a köl­csönösen előnyös megoldásokat keressék. Az etikai hozzáállás vállalati szinten az üz­leti erkölcs (melyben egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a fenntarthatóság elvei) ér­vé­nye­sítésében érhető tetten, társadalmi szinten pedig a polgárok által betartott íratlan sza­bályokat összegző társadalmi szerződésben ölt testet. Amíg egy táradalom tagjai nem vállalnak szolidaritást a társadalom egy csoportjával, és igyekeznek kibújni a köz­te­her­viselés alól, mert a közterhekből működő államot a nyerészkedés melegágyának tart­ják, addig igen nehéz az oktatás dolga az erkölcsi szempontok érvényesítésével kapcsolatban.

A döntések következményeinek ismerete

A döntések következményei ismeterének fontossága legélesebben a panelbeszélgetés kap­csán merült föl, ahol elhangzott, hogy a magyarok elutasítják a piacgazdaságot, de ré­sze­sül­ni akarnak az előnyeiből. Az árubőséget elfogadják, a versenyt azonban nem. Mindez nem meglepő a versenyről általában alkotott negatív hazai felfogás ismeretében.

A döntések következményeivel kapcsolatos gondolkodás integrálja a fenntarthatóság pe­da­gógiájának az előzőekben felsorolt szempontjait. Rendszerszemlélet, kritikai és kreatív gondolkodás nélkül lehetetlen felmérni a különböző döntések lehetséges követ­kez­mé­nyeit. A nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség, a környezeti problé­mák ismerete, illetve az etikai dimenzió tudatosítása nélkül pedig lehetetlen eldönteni, hogy mely döntés milyen következménye fogja leginkább szolgálni a fenntarthatóság ügyét.

Zárszó

Úgy tűnik, hogy a fenntarthatóság szempontjait figyelembe veszik az oktatás szereplői, de igen ritkán tudatosul, hogy mindazok a célok, melyeket az oktatáspolitikusok és az egyes fejlesztési projektek maguk elé tűznek, nemcsak az adott probléma megoldására hivatottak, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy az oktatás a fenntartható fejlődést szolgálja.

A fenntarthatóság szemszögéből nézve e konferencia eredményeit, biztató a kép. Gyakor­la­tilag nem merült fel olyan oktatásfejlesztési program vagy elképzelés mely ne szolgál(hat)ná a fenntarthatóság elveinek megvalósulását. Két alapvető lépés megtétele azonban elengedhetetlen annak érdekében, hogy a sokféle program és kezdeményezés valóban hathatósan segítse elő hazánk törekvéseit a fenntarthatóság terén. Egyrészt az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben lenne arra szükség, hogy a fenntarthatóság elveivel az oktatásfejlesztés szereplői megismerkedjenek és azonosuljanak. Másrészt a különböző progra­mok fenntarthatóság szempontjából fontos aspektusainak összehangolása és erősítése ér­de­kében szükséges lenne az oktatási fejlesztések monitorozása és koordinálása, kimondottan a fenntarthatóság pedagógiája szempontjából.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.