2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Holokauszt -- diákszemmel

2009. június 17.

Holokauszt - diákszemmel

Országos rajzpályázat1

A plakátnak, hogy hatását kifejthesse, vagy egyszerű, közérthető jelképekkel kell dolgoznia, vagy valami nagyon eredeti, szokatlan ötlettel kell felhívnia magára a figyelmet. Ez a műfaj a 20. század legjellemzőbb alkalmazott képzőművészeti formája. Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete plakátpályázatot hirdetett meg a 20. század mélypontjáról, a holokausztról. Pályamunkák az ország számos pontjáról és a határontúlról is érkeztek. A pályázók (5-13. osztályos diákok) nagy érzékenységgel és magas színvonalon oldották meg a feladatot.

A képeket végignézve kell egy kis idő, hogy az ember túltegye magát az első megrázkódtatáson. Bántóan fájdalmas szembesülni ennyi sárga csillaggal és horogkereszttel diákok alkotásain: több mint fél évszázad kevés volt ahhoz, hogy a jelképek elveszítsék eleven jelentésüket, és történelmi emlékké váljanak.

Mit tudnak a mai diákok ezeknek a jelképeknek a hatalmáról? Annyit mindenképpen, hogy ezek olyan bélyegek, pecsétek, amelyek képesek voltak érvényteleníteni egész családtörténeteket. A sepsiszentgyörgyi Sárosi Mátyás képén egy régi családi fotót láthatunk, nem a ma megszokott pillanatképet, hanem régi vágású, műtermi felvételt, amelyre a családok akkoriban akár egy héten keresztül is készültek. Ha egy ilyen fényképet nézünk, mindig társíthatunk hozzá magunkban egy történetet, amely megelőzte azt, hogy a család ünneplőben, büszkén a felvevőgép elé ült, hogy emléket hagyjon a jövőnek (ennek a képnek talán az lehetett a célja, hogy a nemrég érkezett legifjabb családtag is meg legyen örökítve). Mivé tette ezt a vészkorszak? Két jelképpel egyszerre érvénytelenítette az egész múltat és a jövőt. Sárga csillaggal megjelölte a kép szereplőit, akiknek ezáltal már nem fontos a történetük, csak az, hogy meg vannak jelölve. Az alkotás attól lesz még megdöbbentőbb, hogy nem áll meg ezen a ponton, nem hagy egérutat, lepecsételi a képet egy aránytalanul nagy horogkereszttel, és ha még ez sem lenne elég, ráírja "erledischt - elintézve": a múlt érvénytelen, a jövő törölve.


Sárosi Mátyás Zsolt, 9. osztályos, Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy. Tanár: Hervai Katalin.

A fenti kép bürokratikus szemléletét viszi végletekig Újhelyi Sándor plakátja, amely a korszak paródiája is lehetne, ha nem fedné minden ponton a valóságot. Rendeletszöveget olvashatunk a sárga csillag viseléséről praktikus kiegészítő ábrákkal, szabásmintákkal. Az arctalan, sematikus emberalakok csak a csillag rögzítési helyének pontosítására szolgálnak. Látszik, hogy gondosan kidolgozott arculatról van szó, a részletes tájékoztatás hiányáról sem panaszkodhat senki, a bürokrata lelkiismeretesen dolgozott. A plakát finomságát az adja, hogy semmivel sem utal az áldozatokra - hogy mégis rájuk gondolunk, az csak abból a kontextusból adódik, hogy a mű ma készült, erre a pályázatra.


Újhelyi Sándor, 14. osztályos , Medgyessy Ferenc Gimnázium és művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.

A sárga csillag jól betöltötte a szerepét, tökéletesen arcnélkülivé tette az egyént, aki viselte. Lázár Levente plakátján a szögesdrót mögött kivehetetlen formák gomolyognak (emberek árnyai, a rabruha csíkjai, füst?), ezzel szemben az egyetlen határozottan kidolgozott dolog a sárga csillag. Magyarázat nem szükséges. Hasonló gondolatokat ébreszt a kisvárdai Tamás Tímea alkotása, ahol szögesdrótok és fegyveres alakok árnyai között emberi alakjukat elvesztett áldozatok vergődnek; a föld be van borítva "funkciójukat betöltött" sárga csillagokkal, amelyekhez már nem tartozik ember. Amberger Tibor golyólyuggatta kivégzőfalán szintén csak a gazdátlan sárga csillagok emlékeztetnek egykori viselőikre.


Lázár Levente, 9. osztályos, Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy. Tanár: Hervai Katalin.


Tamás Tímea, 10. osztályos, Bessenyei György Gimnázium, Kisvárda. Tanár: Fehérvári Béláné.


Amberger Tibor, 8. osztályos, Pápay József Általános Iskola, Nagyigmánd. Tanár: Óváriné Furján Rita.

A jelképeknek kicsit más a szerepe a budapesti Szakálos Dénes úgymond rendszerszemléletű képén. A horogkeresztekből kialakuló fekete-piros áramköri rajzból kilógnak a Dávid-csillaggal megjelölt részek, amelyek sehogy sem illeszkednek bele a rendszer geometriájába, ráadásul arcban végződnek. Egyértelmű, hogy a rendszer optimális működése érdekében ezeket onnan el kell távolítani. A munka már el is kezdődött, amire a kép alján látható lehullott darabkákból következtethetünk. Az alkotó azt a technológiai nézőpontot ragadja meg, amely (ha ez lehetséges) a fenti bürokratikus szemléletnél is személytelenebb.


Szakálos Dénes László, 13. osztályos, Talentum Szakközépiskola, Budapest. Tanár: dr. Váradi Iván Attila.

Ennek a hideg személytelenségnek, illetve a szeretetnek és életörömnek az ellentétére épül a számomra (is) legerőteljesebb hatású pályamunka, a berettyóújfajusi Szitó Zsuzsanna alkotása. A kép címe "A gyerekáldozatok emlékére". Egy csodálatos gyerekrajzot láthatunk, kedves házakkal, szelíd dombokkal, merész hegyekkel, bárányfelhőkkel, színpompás égbolttal, patakocskával; a kép alján még egy ember is felfedezhető. Mindenütt ott van a megkérdőjelezhetetlen életöröm, a szabadság. Semmi jel nem utal arra, hogy a rajz készítője mely népcsoport, felekezet tagja, kik a szülei, honnan jöttek az ősei. Annyit tudhatunk csak, hogy ezt a gyereket nagyon lehet szeretni. Ez a rajz azonban kettészakadt, fogakhoz hasonló rácsok szakították ketté. Ugyanezek a rácsok nem engedik, hogy a teljes rajzot láthassuk; és az egyik bárányfelhőt letakarja a horogkereszt, egy életidegen eszme absztrakt, felnőttvilágbeli jelképe. Mégis minden rácsnál és horogkeresztnél erősebb a gyerekrajz harmóniája. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit vesztettünk.


Szitó Zsuzsanna, 7. osztályos, Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola, Berttyóújfalu. Tanár: L. Ritók Nóra.

A fenti pályázók mind valamilyen módon a korszak jelképeinek felhasználásával, értelmezésével érték el hatásukat. Nézzünk meg most néhány olyan alkotást, amely tisztán a képek erejére támaszkodik. Papp Laura Szegedről a holokauszt művészi megközelítésének nehézségét, lehetetlenségét fogalmazza képbe. Dokumentumokat gyűjt, ezeket helyezi el a kép szélén, majd középre tétova tanulmányokat készít a megkínzott emberről, a gyilkolásról, a halálról, egy rácsban megkapaszkodó kézről. Ez a határozatlanság mindent elárul arról, mennyire nehéz ilyen mennyiségű szenvedést és kegyetlenséget egy gyereknek (vagy felnőttnek) feldolgoznia. A vázlatosság, befejezetlenség talán örökké tart; soha nem leszünk képesek teljesen megérteni, ami történt.


Papp Laura, 7. osztályos, Juhász Gyula Általános Iskola, Szeged. Tanár: Majzik Andrea.

Izraelből érkezett Tzippy Stein pályaműve. A kép reális megfogalmazása a holokauszt eredeti bibliai értelmének: "égőáldozat". Erejét ez a közvetlen egyszerűség adja: rabruhás emberszerűségek égnek egy hatalmas tűzben. Menekülés nincs, a tűz a kép széleinél nem ér véget. Megrázó egy gyerekrajzon magát a pusztulás pillanatát látni. Kérlelhetetlen a kép egyszerűsége, információszegénysége. Ha az előző mű a tragédiatömeg feldolgozhatatlanságáról szólt, akkor ez arról, hogy meg lehet és meg kell próbálni egy-egy pillanatot érzelmileg megragadni.


Tzippy Stein, 10. osztályos, Neve Ruchama Academy, Jeruzsálem. Tanár: Anita Kushnir.

Egy fényképpel kezdtük a képek bemutatását, fejezzük be azt egy másik fényképfeldolgozással. "Áldozatok nélkül nincs győzelem?" - kérdezi Sztana Balázs. Csak éppen itt egyáltalán nem a győzni akaró hozza az áldozatot. Egy olyan amőbajátékot láthatunk, ahol minden lépés egy-egy gyerek életébe kerül. A játékban győzni kell valakinek, ez a játék természete. Ha a játékot azonban felnőttek játsszák és emberáldozatokba kerül, az már nem játék, hanem önkény. Az önkénynek pedig csak vesztesei vannak, a "győzelem" szó értelmét veszti.


Sztana Balázs, 14. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.

Még számtalan további figyelemreméltó alkotás érkezett a pályázatra, amelyeket a fenti felsorolásból talán igazságtalanul hagytunk ki. Az itt leírt értelmezések is nyilván csak egyéni olvasatok. Érdemes tehát személyesen megnézni a kiállítást, mert sokat lehet tanulni ezektől a diákoktól, a plakátok sokat segítenek a holokausztról való előítéletmentes gondolkodásban.

 

Tudnak-e eleget a diákok a holokausztról? Erre a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni. Az mindenképpen biztató, hogy a pályázók erős érzelmeket éltek át alkotásaik elkészítésekor, nyitottak a történelmi tények megismerésére. Itt kell kiemelnem a felkészítő tanárok munkáját, hiszen a képek az ő szakértelmüket, lelkesedésüket és szeretetüket is bizonyítják, támogatásuk nélkül talán túl nehéz lett volna megbirkózni egy ilyen lelki terhektől sem mentes feladattal. Nagy hozadéka a pályázatnak az áldozatokkal való nagyfokú együttérzés, érzelmi közösség, a kegyetlenség és megkülönböztetés egyértelmű elutasítása. Amivel kevésbé tudnak mit kezdeni a pályázók, az az agresszió, amellyel a szenvedésnél is nehezebb szembesülni. Az agresszor a képeken legfeljebb csak utalásként jelenik meg. Érthető, hiszen amíg a szenvedés megértése a megbékélést szolgálja, addig az agresszióról való beszéd gyűlöletet is kelthet, rejtett indulatokat hozhat a felszínre. Mégsem szabad lemondanunk arról, hogy a holokausztnak ez a dimenziója is jobban tisztázódjon. Ez a tisztázás azonban nem a gyerekek, hanem a felnőtt társadalom feladata.

* * *

A fenti szöveg megírásában segítségemre volt egy dr. Váradi Iván Attilával (a MROE elnökével) folytatott beszélgetés hangfelvétele.

Mészáros János

A pályázat fővédnöke: Pokorni Zoltán oktatási miniszter

A pályázat védnöke: Judith Varnai Shorer Izrael magyarországi nagykövete

A zsűri tagjai:Környeiné Gere Zsuzsa országos szakértô; Pázmány Ágnes, országos szaktanácsadó; Varga Edina, a KÁOKSZI munkatársa

A kiállítás rendezői: Merényi György galériavezetô, Hegedűs Imre vezetôtanár

Tíz további alkotás


Szottfried Zsófia, 10. osztályos, Képző és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest. Tanár: Károlyi Zsuzsa.


Szitás Klaudia, 14. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.


Szabó Zsuzsanna, 13. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.


Pruzsinszky Dániel, 13. osztályos, Talentum Szakközépiskola, Budapest. Tanár: dr. Váradi Iván Attila.


Nagy Péter, 12. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.


Molnár Csaba, 14. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.


Molnár Csaba, 14. osztályos, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Debrecen. Tanár: L. Ritók Nóra.


Eke Gábor, 6. osztályos, Ferencvárosi Általános- és Szakiskola, Budapest. Tanár: Koczka István.


Deák Zsuzsanna, 12. osztályos, Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskola, Szentes. Tanár: Keller Jánosné.


Balogh Melinda, 13. osztályos, Modell Divatiskola Ruhaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző, Budapest. Tanár: Tersztyánszky Katalin.

Kiállítási programok

2001. április 18. (szerda) 15 óra

Józsefvárosi Galéria (Budapest, VIII., József körút 70.)

Megnyitja: Pokorni Zoltán oktatási miniszter

Közremuködnek a Kertész utcai Muvészeti Általános Iskola növendékei

Beszélgetés a képekrôl és a témáról

A kiállítás megtekinthetô: április 27-ig, munkanapokon 10-17 óráig, szombaton 12-17 óráig

2001. május 11. (péntek) 17 óra

Art Pincegaléria

Vác, MTESZ Székház (Köztársaság út 19.)

Megnyitja: Mezei András költô, író, műfordító

Közreműködnek a Bartók Béla Zeneiskola növendékei

Megtekinthetô: május 18-ig

2001. június 5. (kedd) 16 óra

Bálint Zsidó Közösségi Ház

Budapest, VI., Révay utca 16.

Megtekinthetô: június 15-ig

2001. szeptember

Városi Könyvtár Galériája

Szentes, Kossuth Lajos u. 33-35.

A kiállítási anyag végleges elhelyezése:

Budapest, Páva utcai zsinagógában létesítendő Holokauszt Dokumentációs Központ és Holokauszt Múzeum.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.